Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-21 / 110. szám
1992. április 21., kedd üj Dunántúli napló 7 A pécsi kereskedők Házában már csaknem minden üzlet várja vásárlóit Fotó: Lauter László Kell a kamarai törvény! Hogy megy a kiskereskedőknek? A többségük nem Mercedes-szel jár Csak az biztos, hogy több lesz „Kötelező” titkok Szegény-kór? Támad a tbc Hosszú ideje úgy tudjuk, hogy a hajdan morbus hungaricMínak nevezett gümőkór, a TBC - már régen nem népbetegség Magyarországon, sőt az elmúlt évtizedekben minimálisra csökkent a tüdővészben szenvedők száma. Az utóbbi hetekben megtudtuk: ismét támad a TBC!- Mi az igazság? - kérdeztük clr. Pataki Gézát, az Országos Korányi TBC és Pulmonolóigiai Intézet főigazgató-helyettesét.- A birtokunkban lévő adatok arra intenek, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk erre a betegségre. Megnyugtatásul rögtön hozzáteszem: a statisztika szerint a megbetegedések száma nem emelkedett drámaian, de több lett a nehezen kezelhető, súlyos esetek száma. Hatvan esztendővel ezelőtt százezer emberből háromszáz, 1990-ben viszont már csak hat halt meg gümőkorban. Az országos gondozói hálózat jelentései szerint 1988-ban és 1989-ben egyaránt 131-en, 1990-ben 125-en, míg tavaly már 140-en hunytak el tébécés megbetegedés miatt. Tavaly egyébként 10 766 gümőkóros beteget tartottunk nyilván. Véleményem szerint elsősorban azért került a TBC ismét az orvosi problémák középpontjába, mert az újonnan felfedezett betegek között valóban feltűnően emelkedett az elhanyagolt esetek száma.- Ez mivel magyarázható? Változott a megelőzés módszere?- A gyerekek 17-18 éves korukig megkapják a kötelező védőoltásokat, és a felnőtteknek változatlanul kötelező a tüdőszűrésen való részvétel. Ezzel szemben - és azt hiszem a kérdés gyökerét itt kell keresni - míg 1970-ben 8 millióan, addig tavaly csak 4,7 millióan jelentek meg a szűréseken. Miért? Nagy valószínűséggel szerepet játszik ebben a munkanélküliek, a hajléktalanok számának rohamos emelkedése is. És itt rögtön felhívom a figyelmet: a tébécés betegeket, ha szükséges, akár két évig is táppénzes állományban lehet tartani, ha ezalatt az idő alatt sem gyógyulnak meg, akkor a teljes felépülésükig átmeneti rokkant nyugdíjat kaphatnak. A kezelésükhöz, gyógyításukhoz szükséges feltételek adottak, a gyógyszereket ingyen kapják. (szabó) Az ember azt hinné, ha valakiknek, akkor a magánkereskedőknek igazán jól megy ma Magyarországon. Dr. Baradlai György, a Kiskereskedők Országos Szövetségének ügyvezető elnöke szerint ez általánosító feltételezés, amely nem fedi a valóságot. Erről is, valamint a magánkereskedelem helyzetéről, az érdekvédelem változásáról, a kormány vállalkozásokkal kapcsolatos politikájáról beszélgetünk a közelmúltban Pécsett.- A rendszerváltást követően a KISOSZ is alapvetően megváltozott: a megyei szervezetek alulról szerveződve egyesületekké alakultak át, majd létrehozták a Kiskereskedők Országos Szövetségét. Ami a korábbi időszakhoz képest változás, az egyesületek alapvetően a helyi kérdésekkel, problémákkal foglalkoznak, a helyi önkormányzatokkal, államigazgatási szervekkel tartják a kapcsolatot, védik a tagság érdekeit, segítik munkájukat. A szövetségnek pedig az az alapvető feladata, hogy ezeket az egyesületeket összefogja, támogatássá. Jelenleg mintegy 30 000 tagunk van, ez a szám nem fedi le teljesen a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozó vállalkozói réteget. Hozzáteném azonban, hogy az egyesületbe, s ezen keresztül a szövetségbe való belépés önkéntes, semmilyen kényszerítő erő nincsen.- Manapság ezerszer meggondolják az emberek, hová és miért fizetnek. Ónok mit tudnak nyújtani a sokat hangoztatott érdekvédelmen túl?- Elsőként említem az információadás különféle formáit. Legalább ilyen fontosnak tartjuk az oktatási, továbbképzési szolgáltatásainkat, amit elsősorban azoknak nyújtunk, akik ugyan már vállalkozók, de szakmai képzettségük nincs. Néhány hónapon belül az alsótól, a felsőfokú képzésig széles tanfolyami kínálatunk lesz megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel az ország egész területén. S fontosnak tartom, hogy a jogalkotásban való véleményezési jogunkkal is minél jobban élni kívánunk.- Úgy tudom ezzel nem csak a KISOSZ-nak, hanem a többi szervezetnek is gondjai vannak.- Bár ez szabályozott, még sem működik úgy, ahogy ezt mi elvárnánk. Éppen ezért más szervezetekkel összefogva szorgalmazzuk, hogy a kamarai törvényt mielőbb alkossa meg az országgyűlés. Ehhez mi is elkészítünk egy tervezetet, amelynek sarkalatos pontja, hogy pontosan szabályozott legyen a kamarák, a kormány, valamint a parlament kapcsolata.-A kiskereskedőt többnyire a felkapaszkodott butikosokkal azonosítják, aki Mercedes-szel jár, egzotikus tájakon nyaral, flancosán öltözködik.. . Ilyenek ma a kiskereskedők, egyáltalán rászorulnak az érdekvédelemre?- Ez régen sem volt és most sem igaz! Persze vannak ilyenek, de ez nem általános, s nagyon leegyszerűsíti a magánkereskedelmet és vendéglátást. Ma ennek a rétegnek nagy szüksége van az érdekvédelemre, már csak azért is, mert a kormány vállalkozásbarát politikát hirdető programja a gyakorlatban nem igen működik, az az érzésünk, ez csak szavakban nyilvánul meg. Például a társadalombiztosítási törvény módosításakor 43 százalékról 44-re emelték a hozzájárulás mértékét, de plusz terhet jelentett a helyi adók bevezetése, a három százalékos adóelőleg. Az illegális kereskedelem megfékezése ellen sem sokat tudnak tenni, ugyanakkor magas az infláció, csökken a vásárlóerő.-A „maszekok” között is akadnak nem éppen kereskedőnek született emberek. Mit tehetnek a kulturált kereskedelem megteremtéséért, egyáltalán beleszólhatnak abba, hogy ki kaphat engedélyt?- Jelenleg nincsenek olyan eszközeink, hogy bármilyen negatív kiskereskedői magatartást szankcionálni tudjunk. Ezért is szükség lenne a már említett kamarai törvényre: legyen olyan jogosítványunk, hogy kiszűrhessük a nem kereskedőnek való embereket, akár úgy is, hogy a nem etikusan viselkedőktől a vállalkozói igazolványt is visszavonathassuk. Ezzel el lehet érni a kereskedelem, a vendéglátás, a kézműipar területén azt, hogy a színvonal visszaálljon, a szakmáknak ismét becsületük, rangjuk legyen. Roszprim Nándor Egyeló're titkok övezik a biztosítóknak azokat a törekvéseit, amelyek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjának felemelését célozzák. Minden valószínűség szerint április 28-án hullik majd le a lepel, amikor is összeül a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) gépjárműfelelősségi bizottsága, s egyeztetik érdekeiket, kívánságaikat a biztosítók, a munkavállalók, a Biztosítás Felügyelet, valamint a szövetség képviselői. Tiltják a fecsegést A Magyar Biztosítók Szövetségénél úgymond az ügyrend tiltja, hogy a tervekről, elképzelésekről a mintegy 2,5 millió gépjármű tulajdonos időben értesüljön, s ne bombaszerüen érje őket a hír, hogy biztosítási díjukat netán duplájára emelik. Az Állami Biztosítótól annyit sikerült megtudni, hogy a 28-i ülés napirendjén szerepel a biztosítók második félévi mérlegének értékelése, a Biztosításfelügyelet díjkalkulációs elképzelései, valamint a MABISZ javaslata a második félévi kötelező gépjárműfelelősségi biztosítási díjakról. Az ÁB nem nyilaltkozott arról, hogy véleménye szerint mekkora emeléssel lenne rentábilis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, amely jelenleg állítólag igencsak ráfizetéses. Pedig nem ártana nyilvánosságra hozni az elképzeléseket, hiszen a köztudatban már 30, 50 és 80 százalékos díjemelések is elterjedtek. A Hungária Biztosítónál - ahol a legtöbb gépjármű-felelősségbiztosítást kezelik - az okozza a legnagyobb problémát, hogy nem tisztázott: mennyi az úgynevezett kötelező tartalékolási hányad. Ez azt jelenti, hogy a tavaly bekövetkezett, ám most április közepén még mindig nem rendezett károkra a múlt évben befolyt díjak mekkora hányadát kell tartalékolni. Ennek mértékét pedig a Biztosítás Felügyelet szabja meg, s most, április közepén ezt még nem tette meg. Fizessen többet a károkozó Egyedül a Colonia Biztosító nyilatkozott egyértelműen a kötelező gépjárműfelelősségi biztosítással kapcsolatos elképzeléseiről, ám ők a piac igen kis hányadát birtokolják. Mindössze 57 ezer szerződést tartanak nyilván. Elmondták: az első félévben, tehát 1991. júliusától december végéig körülbelül 60 millió forint volt a veszteségük, s a díj felemelését az infláció mértékéig, tehát 25 százalékosan javasolják. Elmondták azt is, hogy tapasztalataik szerint a traktorok, mezőgazdasági vontatók, s az országba újabban behozott nagyerejű személygépkocsik okozzák a legtöbb kárt. Ezért azt szeretnék, ha lenne lehetőség a kötelező gépjármű felelősség biztosítás díjainak differenciálására, s azok fizetnének többet, akik általában több kárt okoznak.Arról is szó van, fizessenek többet a nagyértékü gépkocsitulajdonosok. Abban a kérdésben, hogy milyen hasznot hoz, vagy milyen kárt okoz a biztosítóknak bonus-malus rendszer bevezetése - tehát amikor „büntetik” a gyakori károkozókat és díjkedvezményben részesítik az óvatos autósokat -, többé-kevésbé egyetértenek a biztosítók. Úgy látják, hogy ez az autósoknak jelentős megtakarítást eredményezhet. Amennyiben nem okoznak balesetet, s autóstársaiknak kárt, díjuk 50 százalékkal is csökkenhet. Nyugat-európai összehasonlításban is általános tapasztalat a biztosítók szerint, hogy a bonus-malus rendszerben nagyobb az autótulajdonosok díj megtakarítása, mint a biztosítók „plusz” bevétele. Még bízhat az autós Az autósoknak egyébként vigaszul szolgálhat, hogy a biztosítási díjak felemeléséhez nem elegendő a biztosítók óhaja, a befizetendő összeget ugyanis jelenleg még érvényben lévő kormányrendelet szabja meg, mégpedig - mint ezt az Állami Biztosítás Felügyelet az év elején több ízben nyomatékosan közzétette - egész évre, és nem fél évre. Ahhoz tehát, hogy a díjat felemelhessék, először is a kormányrendelet módosítására van szükség. Van még hát némi reményük az autótulajdonosoknak, akik nyilván teljes szívükből sajnálják a biztosítókat a - titokzatos összegű - ráfizetés miatt, s akik szeretnék ha a már most is európai mértékű díjukért európai szintű szolgáltatást kapnának. (MTI-Press) M. G. Kisvállalkozásfejlesztési Központ Pécsett Szeptemberben indul az amerikai kongresszus támogatásával A kisvállalkozásfcjlesztési Központ épülete Pécsett a Felsőmalom utcában Fotó: Läufer László Baranya megye gazdasági helyzetének romlása és a munkanélküliség fokozódása azonnali vállalkozásélénkítő intézkedéseket tesz szükségessé. Az elmúlt időszakban jelentős erőfeszítések történtek. A vállalkozók pedig minden lehetséges fórumon sürgetik ezek megvalósítását. Az ipari park ügye lassan megy csak előre, az inkubátorház egyelőre csak terv. A Vállalkozás-fejlesztési Centrum létrehozásáról is már egy éve szó van. Néhány hete azonban döntés született, az amerikai kormány támogatásával Pécsett a Felsőmalom utca 13. szám alatt Kisvállalkozásfejlesztési Központot alakítanak ki, ami alapvető szerepet játszik majd Pécs-Baranya gazdasági fejlődésében. A leépülő bányászat, az elsősorban volt szovjet piacra orientálódott gépgyártás, a könnyűipar, az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termelés visszaesése, az építőipar válsága miatt Pécsett és Baranyában már többször kezdeményezték az érdekképviseleti szervezetek egy kisvállakozás-fejlesztési központ létrehozását, akár külső segítséggel is. Ennek hiányában egymástól elválasztva végzik különböző vállalkozást segítő tevékenységüket egyes intézmények, és az érdekképviseleti szervezetek, de nincs lehetőségük arra, hogy egy hatékonyabb, szélesebb vállalkozói igényeknek is megfelelő szolgáltatást végezzenek.- Az elmúlt évben a Phare-program keretei között már lehetett pályázni egy regionális Vállakozásfejlesztési Központ létesítésére - mondja dr. Páva Zsolt alpolgármester. - Pécs pályázatát elutasították. A városban tartózkodó amerikai gazdasági tanácsadó Pierce úr. akkor felajánlotta a segítségét és a Public Access társaság vállalta, hogy elkészíti és az Amerikai Kongresszus elé terjeszti egy Vállalkozásfejlesztési Centrum terveit. Az Égyesült Államok Kongresszusa, illetve az USA kormánya mellett létrehozott Kisvállalkozási Hivatal segítségével hamarosan létrejön ez a központ. A kongresszus döntéséről február végén szerzett tudomást az önkormányzat. A Kisvállalkozásfejlesztési Központ Pécsett a Felsőmalom utca 13. szám alatt szeptembertől kezdi meg működését, amely tanácsadást, a vállalkozók képzését, átképzését, tréningjét és a vállakózások népszerűsítését végzi. Ez nem inkubátorház lesz, nem ad védernyőt a vállalkozóknak. Az Amerikai Kongresszus négy éven keresztül fizeti az ott dolgozók bérét, a fenntartási költségeket és felszereli a központot számítógépekkel, telefonokkal, faxokkal. A centrum alapítványi formában működik, amelynek tagja minden érdekképviseleti szerv, a városi és megyei önkormányzat, a Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola.- Az egész központ beágyazódik az úgynevezett Vállalkozói Udvarba, - folytatja dr. Páva Zsolt - amelyet a Felsőmalom utcai épületben szeretnénk kialakítani. Itt folyamatosan helyet kapna minden, ami egy vállalkozáshoz szükséges. Az alapítvány tagja a megyei önkormányzat is, ugyanis a tervek között szerepel, hogy a későbbiekben regionális központok alakulnak a vidéki városokban ugyanezekkel a feladatokkal. Sz. K.
