Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-18 / 108. szám

10 uj Dunántúli napló 1992. április 18., szombat Robbanó borotvahab és Milan rakéta Madarat tolláról, terroristát technikájáról Kicsiny hazánkban a focihoz és az orvostudományhoz szinte mindenki ért. Mi jobb focisták vagyunk Pelénél és jobb orvo­sok Hippokratész mai utódai­nál. Újabban mi vagyunk a tu­dósok a krimiben is. Amikor április 7-én Budapesten az Er­zsébet híd lábánál felrobbant egy német mikrobusz és meg­halt egy asszony, mindenki biz­tos volt benne: nem történt ter­rorcselekmény. Ezt az ítéletet sugallták egyébként a rendőrség szakértői is, s minden bizonnyal igazuk volt, hisz még aznap este őrizetbe vették az áldozat férjét, aki alaposan gyanúsítható a szörnyű tett elkövetésével. Honnan tudták a rendőrök, hogy mi történt? A szakvéle­mény még nem készült el, de annyi bizonyosan elmondható, hogy árulkodott a helyszín. Mert igaz a mondás, hogy ma­darat tolláról..., de az is, hogy terroristát technikájáról. Szóval a helyszín, a technika, mellyel a robbantást végrehajtották, nem terroristára vallott. A múlt század anarchistája házilag bütykölt bombával rob­­bantgatott. Algériában az ötve­nes években az OAS terrorszer­vezet a második világháborúban kifejlesztett plasztikbombákkal tette magát hírhedtté. Ugyanezt használták a hetvenes években Nyugat-Európa szinte minden terrorizmussal sújtott országá­ban is a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali terrorszerveze­tek tagjai. Azután megjelentek a robba­nólevelek és a csomagok. Ele­inte elsősorban Nagy-Britanni­­ában használták őket, de ma már a világ különböző országa­iban hallatnak magukról. Ezek­ben a képlékeny, könnyen for­málható robbanóanyagot né­hány milliméter vékonyra pré­selik, s különleges, felbontásra működő detonátorral látják el. Az arab és az ír terroristák a nyolcvanas években előszere­tettel alkalmazták a csehszlovák gyártmányú SEMTEX nevű robbanóanyagot, mely sok száz ártatlan légiutas halálát okozta szerte a világon. A mai napig tisztázatlan, hogy ki és milyen úton szállította ezt a robbanó­anyagot a terroristáknak. Jó öt esztendeje annak, hogy felbukkantak a folyékony rob­banóanyagok is, amelyeket bo­ros és likőrös üvegekben he­lyeztek el. Ezek ránézésre állí­tólag olyanok, mintha gyári töl­­tésűek lennének. Szakértők szerint a robbanó ital arról ismerhető fel, hogy az üveg alján apró kristályok je­lennek meg. Ezeknek a kristá­lyoknak a lebegése persze csak akkor látható, ha a palackot a fény felé tartják. Három évvel ezelőtt bukkan­tak rá az Egyesült Államokban a terroristák legújabb csoda­­fegyverére, mely nem más, mint aerosolos palackban tárolt, bo­rotvahabnak álcázott robbanó­anyag. A szabad levegőre kinyomva másodpercek alatt megszilár­dul, és detonátor segítségével felrobbantható. A technika számos új vívmá­nyát alkalmazzák a terroristák a robbanóanyagok célba juttatá­sára és időzítésére is. A filmek­ből jól ismert óraszerkezetek után napjainkban teret nyert a távirányítás. Eleven, szomorú példája volt ennek az Izraelbe készülő szovjet kivándorlók el­len elkövetett magyarországi merénylet. Legalább féltucat akciófilmben lehetett viszont­látni azt az ötletet, mely a het­venes években merült fel elő­ször a hírhedt Baader-Meinhof csoport tagjaiban, akik azt ter­vezték, hogy távirányítós repü­­lőgépmodelekkel juttatják el az érintésre robbanó tölteteket a kiszemelt épület ablakába. Az eddig leleplezett célbajut­­tató eszközök közül a legvesze­delmesebb az a Milan típusú irányított páncéltörő rakéta és Siemens elektronikával felsze­relt vetőszerkezete volt, amivel a német RAF, a Vörös Hadse­reg Frakció 1977. augusztus 18-án Karlsruheban, a szövet­ségi ügyészség székháza ellen akart merényletet elkövetni. A vetőszerkezetet már fel is állí­tották a székházzal szemben lévő épületben, amikor a terro­risták nyomára bukkantak. Né­metországban és Franciaor­szágban is tucatszám találtak meg hasonló, katonai raktárak­ból lopott fegyvereket, s csupán a véletlen műve, hogy ezeket végül is egyetlenegyszer sem használták. Némethy Gyula ✓ Értékvizsgálat, műemlékvédelem Fakazettás templombelsők, dombhátra fölbandukoló boros­pincék, faragott kapuk, végtelen hosszú „sváb” parasztházak, a nap melegét árnyékos öbleikbe csalogató tornácok, terméskő­vel alapozott, téglából rakott, emeletnyi magas istállók, ostor­­szíjfutású, szakadatlan, csak a/ alkonyi éggel ellobbanó utak vagy a völgyhajlat vonalához békülők: templomok és temetők: tavaszt szólongató, hóü­tötte mészkőkeresztek; a völgy ölén faluvá bokro sodó házak, mint Mánfa. vagy az út egyeneséhez felsorakozók, mint Vo­­kány, Szalánta, vagy a hegy-völgy hullámain ringok, mint Gödre, mim Barátúr, vagy felhőlátó bölények oldalához tör­­leszkedők, mint a szőlő­sorokkal, százados eper fákkal is fellobogózott Hosszúhetény. De hiába is sorolnám, Baranya vu lamennyi szépségének, emberalkotta üzenetének legfeljebb ha a nyomába érhetek. Az érzéseknek ez a sú­lya már önmagában ele­gendő lenne érvnek, mi­lyen nyomasztóan sok a megőrizni vagy egyszerűen csak a mentenivaló: hiszen az építő leleménynek, a szellem­nek ez a gazdagsága közismert infrastrukturális szegénységet takar; hiszen ezeket az aprófal­vakat elsők között gyűrte le, büntette közönyével a történe­lem. Mindazonáltal hozzávetőleg 800 az Országos Műemléki Felügyelőség védelme alá he­lyezett épület van Baranyában - ebből úgy kétszáz Pécsett - ez­zel műemléki szempontból a leggazdagabb régiók közé tar­tozunk. ..-Amit a műemlékek védel­mében most az elsők közt hang­súlyozandó - mondta dr. Tiha­nyi Csaba, a Baranya megyei Önkormányzatok Társulása Hi­vatalának műemlékvédelmi szakértője - az a helyi önkor­mányzatok önállósága, az önál­lósággal megnövekedett lehető­ség és felelősség. A megyei közgyűlés Infrastrukturális és Idegenforgalmi Bizottsága va­lamint Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága egy ajánlást fo­galmazott meg az építészeti ér­tékek helyi védelmében. A gaz­Tornácról a történelemre dasági helyzet ugyan olyan, amilyen, ennek ellenére esélyt kell adni ahhoz, hogy a falvak törődni tudjanak a saját kiille­zerválását, egybe kell esnie az ott lakó érdekeivel, mindenek­előtt a lakóházak komfortosítá­sával. belső korszerűsítésével. Hosszúhetény, Kő utca műkkel, fel tudják hívni ma­gukra a figyelmet. Az értékvé­delemnek a hagyományok épí­tészeti megőrzésén, a folyto­nosság biztosításán túl turiszti­kai szempontból - tehát az ide­genforgalom, a bevételek szempontjából - is döntő a je­lentősége. A külföldi elsősor­ban eredeti értékeinkre kíván­csi, hagyományainkat akarja megismerni, legyen az egy szer­kezetében is érintetlenül maradt magyar falu vagy egy német te­lepülés.-Hogyan és mit kellene vé­deni, felsorolni is sok, és azt hi­szem fontossági sorrendről sem beszélhetünk, hiszen - most csak a megyénél, a falvaknál maradva - valamennyi épület egyaránt értékes lehet. . .-Az önkormányzati szerep­ből következik, hogy település számára jelentős építmények védelméről maguknak a falvak­nak kell gondoskodniuk, ahol a döntés cs4k a faluközösség egyetértésével születhet meg. Az ott lakók akarata ellenére semmiképpen sem! Ez a helyi védelem nem jelentheti az élet­forma, a régi életkeretek kon­Természetesen követelmény marad jellegük megőrzése, a régi stílust őrző homlokzati ar­chitektúra szakavatott rekonst­rukciója, a hagyományos utca­képnek megfelelő foghíjbeépí­tés és így tovább. Mindez az egyéni érdekeken át vezethet csak konszenzushoz, hogy a munka a falu teherviselő képes­ségének arányában kiterjedhes­sen az egésznek vagy a részle­teknek - a falunak vagy csak egy-egy épületcsoportnak, épü­letnek vagy akár kapuzatoknak, épület- és kerítésdíszeknek, ko­vácsremekeknek a védelmére. Érzelmi és gyakorlati szempon­toknak együtt lehet szerepe eb­ben. Példa erre Marócsa régi, archaikus szépségében meg­újult iskolája, de Bükkösdtől Palkonyáig, Hosszúheténytől Újpetréig egyre több önkor­mányzat próbál ilyen módon is a település gazdájává válni, próbálja lakóit visszacsalogatni.- A műemléki felügyelőség tudomásom szerint korábban hi­telt nyújtott azoknak, akik mű­emléki épületet újítóiak fel, ala­kítottak át.- Tartani lehet attól, hogy az említett, a népélet múltjába visszanyúló történeti-esztétikai szempontokat keresztezni fogja a magántőke akarata - és mind­addig, amíg ki nem ala­kulnak a demokratikus játékszabályok ebben is. Sajnos a néhány orszá­gosan is védetté nyilvání­tott ház, épületegyüttes csak töredéke mindannak az értéknek, amely ha­sonló figyelmet és gon­doskodást követelne. Ezért a már említett helyi akaratnak, a helyi véde­lemnek lehet kiemelt szerepe a pénzteremtés­ben is. Az önkormányza­toknak módjuk van arra, hogy saját költségveté­sükből pénzt különítse­nek el és megfelelő ga­ranciák mellett térítés­­mentes támogatást nyújt­sanak az épület gazdájá­nak, akinek egyébként is eredendő kötelessége, hogy a házát gondozza, megfelelő állapotban tartsa. Második éve ír ki pályázatot a megye is a védett épületek támogatására, hogy a felújítás során ne kelljen például kidobni egy régi, kazet­tás tölgyfaajtót, hanem állíthas­sák vissza eredeti szépségében, vagy rekonstruálhassák a ház jellegéhez tartozó ornamense­­ket. Nem nagy összegek ezek, de a tatarozásban, a ház éven­kénti újrameszelésében a né­hány ezer forintos térítésmentes támogatás is sokat jelent.- Említette az idegenforga­lom jelentőségét.- A falusi turizmus, a termé­szethez való visszatérés már ré­gen nem egyszerűen csak divat, hanem az ember elemi igénye. Aki falusi turizmus céljára kí­vánja kialakítani a védett házát, négy vendéghely után 100 ezer forint térítésmentes támogatás­ban, és 300 ezer forintos éves bevételig adómentességben ré­szesülhet. A támogatásnak, a helyi adó­­kedvezménytől a különféle hite­lekig, sokféle formáját lehet ki­alakítani. Valamennyi egy-egy apró lé­péssel járulhat műemlékeink kulturált védelméhez. Bóka Róbert Negyven éve várok erre a pillanatra A nagy lehetőségek országa ANagykozári út végén az egykor mocsaras terüle­ten épül „Baranya első farmgazdasága”. Elkészült a ház, a gazdasági épület. Gálicz Károly magángazdál­kodó 40 éve vár erre a pilla­natra. Egy év alatt elkészült a ház, a gazdasági épület.- Nagyon nehezen megy ez az egész - mondja Gálicz Ká­roly. A környékbeliek azzal vá­dolnak, hogy elveszem a vizü­ket, pedig ez nem igaz. Be akar­ják velem temettetni a tavakat, lehet, hogy bíróságra is kell mennem. Egy évvel ezelőtt, a most szépen megművelt terület he­lyén mocsár volt. A meliorációt maga a gazda végezte el. Tava­kat épített, a földet szétterítette és a talajvizet összegyűjtötte. Innen öntözi majd a földet. Ka­csákat is nevel, mert másra úgy sem lehet használni a tavak vi­zét.- Bácskából származom, 1945-ben menekültem onnan Magyarországra, Hirdre a nagynénémhez-. A lágerből szöktünk meg az apámmal együtt. Bácskában is mindig farmgazdaságunk volt, amit a háború után elvettek tőlünk. A testvéreim Kanadába mentek, és ott gazdálkodnak. Én nem akartam olyan messzire menni. Bányatechnikus vagyok, 25 évig a bányánál dolgoztam, az­tán a tsz-nél. Arra vártam min­dig, hogy saját gazdaságom le­gyen. A bogádi tsz elnökének köszönhetem, hogy az álmomat egyáltalán megvalósíthatom. A tsz adott el nekem földet, de ah­hoz, hogy az engedélyeket megkapjam, a földművelési mi­niszterhez kellett fordulnom. A meliorációt szakember tervezte meg. A Vízműtől megszerez­tem az engedélyt is. Kotrógépet vásároltam. Egy év alatt a sze­méttelepen felépítette a csalá­dunk a majort. Itt mindenki dolgozott, még a most elsős kisunokám is. Kaptam állami támogatást, a semmiből kellett mindent megteremteni. Ma­gyarország most a lehetőségek országa, aki dolgozni akar, az megél. Nagy gond, hogy a mai fiatalok nem mernek vállal­kozni. Három generáció szinte nem is ismeri az igazi paraszti munkát, életet. Gálicz Károly szeretné a farmot mintateleppé fejleszteni, hogy a fiának és az unokájának biztos jövője legyen.- Már kisgyerek korban meg kell tanulni a paraszti munkát, hogy valaki megszeresse a föl­det, az állatokat, a növényeket. A kisunokám már két-három éves korában mellettünk volt a földön. Jobban szeret a farmon lenni, mint otthon. Szükség van egy új generációra, amely az ap­jától tanulja meg a mesterséget. Jó dolog, hogy megint beindul­nak a gazda- és a gazdaasz­­szonyképző tanfolyamok. A farmgazdaságnak van jövője, és az sem igaz, hogy ennyi mun­kanélkülinek kell lennie. Vál­lalkozni kell a kisiparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Az egész család egy éve már minden szabad idejét a farm felépítésével tölti. A mocsár le­­csapolása két évig tartott. A ta­vakhoz gátakat építenek most. Burgonyavetőgumó és étkezési krumpli termesztéssel és sertés­­tartással kívánnak foglalkozni. Vetőgépeket és traktorokat vá­sároltak Hollandiából. Szóját is fognak termelni a későbbiek­ben.- A farmgazdaság létesítésé­hez nem bátorság, hanem erős akarat kell. Annak idején is már többször megpróbáltam egyéni­leg is dolgozni. Vettem egy nul­lára leírt traktort, azzal szántot­tam. Aztán jött egy rendelet, hogy mégsem lehet, el akarták kobozni. A szomszédokkal megalapítottuk a DUTRA Szakcsoportot, a traktor maradt és szántottunk tovább bérmun­kában. Most is csak azt tudom mondani, hogy akinek nincs munkája, kezdjen mezőgazda­­sági vállalkozásba. Az FM Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatala is sokat segített Gálicz Károlynak.- A magyarsarlósi völgyben maga építette meg a tavakat Gá­licz Károly - mondja Szentpáli László hivatalvezető-helyettes. - Több, mint tíz éve aszály van, a talajvíz szintje jelentősen le­csökkent, ezért a pécsújhegyi szőlőhegyen is lejjebb ment. A gazdák azt hiszik, hogy ennek a megépített három tó az oka, pe­dig ez nem igaz. Gálicz Károly csak a mocsár lecsapolt vizét gyűjtötte össze egy helyre. A hivatal segített neki az öntözési engedély megszerzésében és a meliorációs terv elkészítésében. Most a három tó közötti gátakat építi. Hamarosan lesz egy próba szivattyúzás is. Az egész beru­házáshoz vissza nem térítendő támogatást is kapott. Sz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents