Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-18 / 108. szám

1992. április 18., szombat üj Dunántúli napló 3 Húsvéti beszélgetés Mayer Mihály pécsi megyéspüspökkel A szabadság sugara- Püspök úr, nemrégiben mindketten meghallgattuk Szen­­tágothai professzor Hit és agy­kutatás című előadását. Az em­ber emberré válásának folya­matát magyarázva, az emberi agy fejlődéséről beszélve a hallgatóság jó része nem tudta elképzelni, miként lesz képes a professzor a tudományt és a ke­reszténység szellemiséget közös nevezőre hozni. Az Ön arcán is kétségeket véltem felfedezni ■ ■ ■-Nem a kételkedés gondo­lata lehetett bennem, vagy a bi­zalmatlanságé, ami az arcomon lejátszódhatott; inkább a meg­lepetés, hogy a tudós akadémi­kus, akiről tudtam, hogy evan­gélikus vallását élni is igyek­szik, olyan szépen szemlélete­sen mondta el a hit és a tudo­mány találkozását, ahogy ezt eddig csak teológusoktól hallot­tam. Én a fiataloknak azt szok­tam mondani, amikor ez a kér­dés nagyon brossura-szövegben szóba került, hogy a tudományt és a vallást nem szabad össze­keverni, nem szabad az egyik­kel a másikat igazolni, bizonyí­tani. Ha megmarad a tudomány a maga területén, és a vallás is megmarad a maga területén, akkor a kettőnek vannak talál­kozási pontjai, de egyiket a má­sikkal nem lehet igazolni. És olyan meglepetésszerű volt számomra, hogy Szentágothai professzor világosan ki merte mondani a közönség előtt: a tu­dománynak nincs világnézete, ideológiája, a tudománynak tu­dománya van. Aki a tudomány­ban világnézetet keres és a saját világnézetét tudományosan igazoltnak mondja, az máris té­ves úton van. Szentágothai aka­démikus megmutatta a tudo­mány szépségét, összetettségét, harmóniáját, ami őt arra indítja, hogy nem tudja ezt a harmóniát, ezt a szépséget, összetettséget, rendezettséget rendező nélkül elképzelni. Ha azt mondja: van tehát személyes Isten, akkor már egyéni világnézetét állította volna, mint amit a tudomány igazolt. De nem ezt tette. Ő csak felhívta a figyelmet, hogy itt látja a rendezőnek a szerepét és itt látja azt, hogy nem tudja csu­pán anyagilag az egészet elkép­zelni. Éz egy találkozási pont. Megszabadulni a szolgaságtól- A kereszténység legna­gyobb, legjelentősebb ünnepe húsvét. Püspök úr szerint a ma emberének hazánkban mit jelent a húsvét?- Szabadjon azt mondani, hogy nemcsak a kereszténység­nek, hanem a zsidóságnak is az egyik legnagyobb ünnepe. Hi­szen az egyiptomi kivonulás az alapja mindegyiknek. Az egyiptomi kivonulás, az átkelés a Vörös-tengeren megszabadu­lás a rabságból. Ez az igazi pászka, és ezt tölti meg Jézus halála, feltámadása. Amikor Jé­zus az utolsó vacsorát ünnepli, akkor ugyanazt a rituális vacso­rát fogyasztja el, amit minden évben a zsidó hívő emberek is elfogyasztanak. Visszaemlé­keznek arra, hogy Isten meg­szabadította őket a rabságból, csodás módon átvezette őket a Vörös-tengeren, eljutottak a szabadságba, amit ott a pusztai vándorlás során 40 éven keresz­tül nagyon keservesen és na­gyon sok tanulsággal kellett megélniük, hogy bejuthassanak az Ígéret földjére. A keresztény húsvét minket is megszabadít szellemileg, lel­kileg. Jézus Krisztus ki akar ve­zetni minket azokból a kötelé­kekből, amelyek lefelé húzzák az embert, amelyek rabszolga­sorsban tartják az embert. Erre szoktuk mondani, hogy a bűn kötelékét akarja levenni, hogy szabadok legyünk. Szabadságba akar vezetni az Isten. Ezért akarjuk most húsvétkor meg­érezni a szabadságnak azt a fé­nyét, sugarát, amit Jézus húsvéti feltámadása jelent. Azt kérdezi, mit jelent a mai embernek Magyarországon a húsvét. Azt mondanám, hogy mi is az utóbbi években meg­­éreztük azt, hogy a kötelek leke­rülnek a lábunkról. De az új le­hetőségekben rögtön észrevet­tük, hogy eltűntek az egyiptomi húsos fazekak. Látjuk a puszta, a vándorlás nehézségeit, látjuk, hogy a víz, a fürjek hiányoznak. Látjuk, hogy a manna kevés, mert csak aznapra kapták a zsi­dók is, és minden nap újra kel­lett összegyűjteni. Mi is vala­hogy azt érezzük, hogy csak napról napra élünk és nem lát­juk ebben a napról-napra élés­ben, hogy azért van Valaki, aki tovább vezet minket. Van Va­laki, aki megszabadított minket. És elfelejtjük a rabszolgaságnak a keserűségét. Most csak a sza­badságnak a bizonytalansága van bennünk. Pedig fényt aka­runk látni. Jézus szenvedése az ember­nek a szenvedése, az embernek a lemondása. De az ember a le­mondást, szenvedést úgy vál­lalhatja, ha van előtte egy fény­sugár. Ez a fénysugár a feltá­madt Krisztus. A társadalomban is, ha minkéi egy magasabb eszmény vezérel, ha látunk egy fénysugarat és a jövő nemcsak a jelen szomorúsága, hanem van egy cél, ami felé törekszünk és megyünk, s ez nem csupán az ösztönöknek a célja, hanem egy szellemi, lelki cél, amelyhez kell a mindennapi manna, de a mindennapi manna eszköz a célhoz és nem cél - akkor vál­laljuk a lemondást, az áldozatot és erőfeszítést. Itt látom a mai ember egyik problémáját. Az anyagiak céllá változtak, és a cél, az eszménykép valahogy csak az anyagi, a manna begyűj­tésére szorítkozik. Nem merünk tovább nézni, hogy van Ígéret földje, van cél, van állomás, amely felé megyünk. Összesűrűsödött programok-Két és fél éve, 1989 decem­berében szentelték Önt püs­pökké. Milyen mérleget készí­tene tevékenységéről?- Másoknak kellene a mérle­get elkészíteniük: megmondani, mi az, amiben mint püspök megfeleltem, vagy jól megfelel­tem, mi a kötelességem, mi az, amit az új körülmények között még meg lehetett volna tenni, hiszen sohasem mondhatjuk azt, hogy mindent megtettünk. Mindig érezzük, ha újra kellene kezdeni, talán egy kissé más­képpen csinálnám, ha nem is az ügyet, de talán a módszert, talán a kivitelt, talán a hozáállást. Ha végignézem ezt a két és fél évet, úgy tűnik, mintha 7-8 év lenne. Annyi minden összesűrűsödött benne, hogy a programok, a le­hetőségek, az újra indulások, mint egy stafétafutás találkoz­nak egymással. Néha nem is egy stafétabotot kellene és kel­lett átadni, hanem mindjárt ket­tőt, vagy hármat. A rajtnál egyedül indultam és most már azt látom, hogy többfelé, sok­felé mennek a vonalak, és mindegyiknek egy stafétabotot adtam. Annakidején az egyik közeli cél úgy szerepelt, hogy mindaz, ami elkezdődött az egyházme­gyében, mindaz, amit Cserháti püspök úr az elmúlt évtizedek­ben olyan nehezen és olyan bo­nyolultan tudott csak megvaló­sítani, szépen tovább menjen. Akkor már szóba került, az új lehetőségek között hogyan lehet a hívek igényeit még jobban megvalósítani. Az egyik igény: papoknak a küldése. Éz az, amit nem tudok megtenni, ez az, amiben érzem, kötve van a ke­zem, hiszen 480 pap helyett 136-nak kell ellátnia a munkát. Előrelépés viszont, hogy van­nak hitoktatóink. A 260-270 hi­toktató, nem főállású - nagyon ritka köztük egy-egy főállású -, hanem óraadó. Van, aki két-há­­rom órát ad hetente, van, aki többet. De ők azok, akik a pap­ság megnyújtott karját, tovább vitt szavát képviselik, és rajtuk keresztül juthatunk azokhoz a fiatalokhoz, akik szomjazzák azokat a keresztény igazságo­kat, amelyek betöltik a Telküket, amelyek eligazítást adnak szá­mukra. Pozitív dolog, nagyon pozitív, hogy a teológiai főis­kola visszakerülhetett Pécsre, és a képzés megindult. Úgy látom, hogy nagyon szépen és jól in­dult. Ugyancsak pozitívum, hogy az énekiskola egy évvel a teoló­gia előtt már megkezdhette mű­ködését. Vannak jelentkezők az énekiskolába, bár lehetne vi­dékről még több. Pozitívum az is, hogy a Ferences kolostorban egy kisebb diákotthon az egye­temisták részére megvalósult. Ugyancsak az, hogy a karmeli­ták elkezdhették a közös életü­ket, mégha vannak is még szép­séghibák az épület körül. Pozi­tívumnak tekintem azt, hogy keresztény óvoda indult, és hogy a Miasszonyunk rend is tervekkel készül a következő évekre. Eredmény, hogy a Cisz­terci Gimnáziumban két osztály indulhat majd az ősztől. Remé­lem, a gimnázium bizonyítani tudja, az egyház nem csak azért akar keresztény iskolát, hogy hitelveit terjessze. Az egyház azért kíván keresztény iskolákat létrehozni, hogy a keresztény ember igényeit kielégítse és megalapozza. Ez óriási különb­ség. Vallásos nevelés- Püspök úr, gondolataink ta­lálkoztak. Én így akartam meg­kérdezni: a keresztény szellemű iskolarendszer helyreállítása rendkívül fontos. Vallásos neve­lés esetén a bizonytalanság, az erkölcsi tartás hiánya, a sors­tragédiák, a bűnözés nem lenne olyan nagymérvű, mint most ná­lunk.- Azt szokták erre mondani, hogy nyugaton is vannak prob­lémák, pedig vannak keresztény iskolák. Kivételt mindenütt le­het találni, mindig a statisztikai átlagot kell néznünk, úgy tudjuk az igazságot jobban megközelí­teni. Nálam járt egy idősebb pap, beszélgettünk. Hadifog­ságban volt tízezer katonával, ő volt a katonalelkészük. A hadi­fogság idején a tízezer katoná­ból egyetlen égy sem lett ön­gyilkos, pedig olyan körülmé­nyek közt éltek, amelyek sokkal súlyosabbak, mint a mostani kiskatonák körülményei. S most ez a probléma mégiscsak jóval nagyobb és mélyebb. Ez nem jelenti azt, ha valaki vallásos, akkor nem fordulhat elő valami­lyen probléma, valamilyen baj. Mert az ember idegrendszerét kívülről nem mindig lehet elbí­rálni. Az ember idegrendszere nagyon érzékeny műszer, mint ahogy az előadásban is hallot­tuk, az idegsejtek nem regenerá­lódnak, itt csak megállni lehet, újra felépülni nem. De hogy az ember erőt, bizalmat kapjon, azt ateizmussal soha nem lehetett megoldani.- Ehhez a kérdéshez tartozik még: él az emberekben olyan fé­lelem, hogy a keresztény isko­lákban a keresztlevél lesz a be­lépőjegy, nem pedig a tudás, a tehetség.- Ilyen soha nem volt, még a régebbi időben sem, és ilyen nem lesz a közeljövőben sem. Egy plébános mesélte el, hogy a Piusba járt a jezsuitákhoz. Volt zsidó osztálytársa is. S ha most osztálytársa külföldről hazajön, legelső útja mindig hozzá vezet, mert olyan jó barátságban vol­tak a gimnáziumban. Es a barát­ság meg is maradt köztük. Az, hogy most a kezdetkor megkér­dezik, vallásos-e az a fiatal, gondolom, érthető. Hiszen csak azért engedik meg, hogy a fele­kezeti iskolák működése elkez­dődjön, mert igény van rá. Ma­gyarországon a tíz év alatt visz­­szakért általános iskolák és kö­zépiskolák száma a katoliku­soknál 210, a reformátusoknál 230. Az egész országban 3700 általános iskola és 780 középis­kola van. Ha ebből a kb. 4400-ból levonjuk az 500-at, Leonardo da Vinci festménye: Az utoiso vacsora akkor még mindig 3900 álta­lános és középiskola marad az 500 mellett. Úgy érzem, hogy emögött nem a keresztény emberek túlzott igénye áll, ha­nem egyes régi privilégiumok­hoz való szélsőséges ragasz­kodás.- Úgy tudom, hogy az egy­házmegye területén 35 létesít­ményt szeretnének visszakapni. Az iskolák vannak túlsúlyban ?- Biztos, hogy nem 35 isko­láról van szó, mert amit mi visz­­szakérünk, az énekiskola, most is működik, csak lejjebb kerül, abba az épületbe, ahol elférnek. Visszakértük a régi szeminári­umot, ahol most hátrányos helyzetű gyermekek vannak. Ott is türelmet tanúsítunk. Mű­ködésünkhöz visszakérünk terü­letet a múzeumtól, de ott is csak a felét. Amikor az egyház vala­mit visszakér, sohasem azért te­szi, hogy csak a mienk legyen, hanem azért, hogy ott egy funk­ciót betölthessen, ami hiány azon a településen. Ha most azt néznénk, hány település van az egyházmegyében, és milyen nagy az igény, akkor ez a 35-ös szám teljes egészében eltör­pülne. Revidiálni a gondolkodást- Beszélgetésünk során Ön többször is hivatkozott (bár nem ezt a kifejezést használta) a köz­véleményre. Köztudott, hogy a tömegkommunikációs eszközök erre döntő hatással vannak. Szeretném erről Püspök úr vé­leményét hallani. . .- Az én megítélésem szerint, ha általánosságban beszélünk a sajtóról, a sajtóban dolgozó emberekről, az akkor ugyanúgy nem igaz, mintha valaki csak papokról, meg az egyházról be­szél és nem mondja meg konk­rétan, hogy ez az újságíró, vagy a másik mit írt meg, mi volt a véleménye, és neki ezzel kap­csolatban mi az álláspontja. A tömegkommunikációs eszkö­zöknél azt érzékeljük, hogy az elmúlt évek téves iskolapoliti­kája, brossuraszerű tudománya, az egyházak negatív beállítása nagyon sok emberbe realitás­ként ivódott be. Tudom, hogy nem tehetnek róla, tudom, hogy a gondolkodást revideálni sok­kal nehezebb, mint csupán egy gyárat elindítani, és a privatizá­ció útján egy gazdaságot újjá­szervezni. Pedig ott is látjuk, milyen nehézségek és bajok vannak. Ezért nem mondom azt, hogy a médiák szándékosan rossz akarattal írnak, szólnak bizonyos dolgokról. Az elmúlt 40 évnek az előítéleteit, téves beállítását viszik tovább. És ezért vannak konfliktusok. A papi életből tudom, amikor va­lamit hirdetünk, hányszor jut az tovább „értelmezve”. És ha ez az „értelmezve való továbbju­tás” érvényesül, máris az illető­nek a szavai nem objektívek, amiből nagyon rossz dolgok jö­hetnek ki ...- Zárjuk a beszélgetést Szen­tágothai professzor gondolatá­val: a tudomány bármennyit fej­lődik, ma még elképzelhetetlen titkokat fedezhet fel az ember agyában, mégsem kell attól félni, hogy olyat, ami ellentétes lenne az Isten szellemiségével, a Mindenhatóval. Mi erről a vé­leménye?- Azt mondtam a professzor úrnak: hitvalló módon fejezte be az előadását, mert meg­hagyta a tudománynak a fejlő­déshez való jogát, szerepét, kö­telességét, ugyanakkor a nagy tudós alázatos lelkületével fejet tudott hajtani az isteni világ előtt is, amely nincs ellentétben a tudománnyal. És ez a fejhajtás mindenkor felemeli az embert és szabaddá teszi... Lombosi Jenő Katolikus zsinat Megkezdődött az Eszter­gomi Főegyházmegye zsina­tának előkészítése. Egyház­­megyei zsinat utoljára ; 1941-ben volt, a mostani : célja: az egyházi élet megújí­­| tása - tájékoztatta az MTI-t i az Esztergomi Érseki Főha­tóság pénteken. Az előké­szítő munka megindítását Paskai László bíboros, prí­más, esztergomi érsek jelen­tette be. Épül az MO-ás körgyűrű Hamarosan hozzákezde­nek a kivitelezők a Budapes­tet körülvevő MO-ás autópá­lya körgyűrű következő 14 kilométeres szakaszának épí­téséhez. Bánóczi István be­ruházási főmérnök az MTI érdeklődésére elmondta: most folyik a tervek engedé­lyeztetése, s ezután látnak hozzá az alapozáshoz az építő cégek, amelyek nem­zetközi versenytárgyaláson nyerték el a 10 milliárd fo­rintos beruházásban a rész­vétel jogát. Májusban az M7-es és Ml-es autópályát összekötő 4-5 kilométeres szakasz alapozásához látnak hozzá a Magyar Aszfalt Kft. és a betonútépítő Nemzet­közi Építőipari Rt. gépei. Ugyancsak rövid időn belül megkezdődik a nagytétényi vasúti híd építése, valamint a 70-es út Diósd és Budapest határában lévő keresztező­désének kiépítése. Itt egyéb­ként a munkálatok idejére te­­relőúton mehetnek a jármű­vek. Az új körgyűrűszakasz a tervek szerint 1994 októbe­rében készül el, s ezzel létre­jön a három autópálya - az M7-es, az Ml-es és az M5-ÖS közvetlen összekötte­tése. így napaonta hozávető­­leg 20-25 ezer jelenleg Bu­dapesten átdübörgő jármű - főleg kamion - elkerüli majd a fővárost, kisebb lesz a for­galom a Bocskai úton, a Pe­tőfi hídon, az Üllői úton, ke­vesebb lesz a dugó, a torló­dás és a levegőben kevesebb kupufogógáz jut. Ahol az új út kiépül, ott mindenütt ügyelnek a környezetvéde­lemre, erdőket telepítenek. Requiem az eletért Három, egymástól mar­kánsan eltérő stílusú koreog­ráfiát mutat be Requiem az életért című produkciójában a Győri Balett április 24-én . A Mozart zenére komponált „Fény és árnyék” William Fomin koreográfiája. A tánc­játék Mozart és Salieri konf­liktusát jeleníti meg. Az együttes tagja ezúttal kore­ográfusként az orosz klasz­­szikus balett hagyományait eleveníti fel a kompozíció­ban. A klasszikus és a mo­dem balett elemei ötvöződ­nek a „Könnyek tengere” ; című alkotásban, amelyet Mahler zenéjére Libor Vacu­­lik csehszlovák balettművész készített. A történet törté­nelmi koroktól független: ar­ról szól, miként veszíti el a szülő felnőtté vált gyerme­keit. Mindkét kompozíció díszlet- és jelmeztervezője a koreográfus, Gombár Judit. A harmadik koreográfia „Az örök vándor” Demcsák Ottó, az együttes szólótánco­sának műve, a modern balet­tet képviseli az esten. Díszle­teit Gombár Judit tervezte; a . jelmezeket Nicolaus Dobay, 1 a bécsi Volks Theater tagja • készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents