Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-02 / 92. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. április 2., csütörtök Olcsó játék Ritka az olyan ember, akinek nem volt még része gyerekes, ostoba, bántó ugratásokban. A Tolbuhin utca 95-ben lakó idős házaspár nem tartozik a szerencsés kevesek közé. Panaszolták, hogy mostanában gyakorta a legkülönbözőbb , jópofa” tréfák áldozatai; gyurmát tömnek a lakásuk kulcslyukába, festékkel öntik le a levélszekrényüket, száraz leveleket, szemetet szórnak bele. A tettes, vagy a tettesek természetesen ismeretlenek; titokban űzik kisded játékaikat. Talán unatkozó, idejüket értelmesen eltölteni képtelen gyerekek, vagy helyüket nem találó, éretlen kamaszok, esetleg infantilis, rosszindulatú felnőttek? Nem lehet tudni. Csak azt, hogy sajnos az eset nem egyedi, sokan célpontjai manapság otromba vicceknek. Áldozat bárki lehet, elég, ha benn van a száma a telefonkönyvben, közös lépcsőházban lakik egy „tréfálkozó” kedvű lakótárssal... Talán alkalomadtán még a viccelődő ismeretlenek is. S ezt nem árt észben tartani; mert „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük... ” (Máté 7:12), vagy legalább megfordítva, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt ne tedd te sem másokkal. Miért van az, hogy az empátia ezen elemi törvényéről mégis oly gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni? Hiszen azért születtünk embernek, hogy megkűzdjünk rosszabbik énünkkel, s megértsük, attól, hogy felebarátaink életét megnehezítjük, a miénk még egy cseppet sem lesz könnyebb ... F. Á, Állásfoglalás a nyugdíjak 1992. évi emeléséről Az Országgyűlés meghozta döntését az 1992. évi nyugdíjak emeléséről. A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének elnöksége szükségesnek tartja, hogy ezzel kapcsolatban kifejtse álláspontját. 1./ Érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra, hogy a TB. törvénnyel kapcsolatos országgyűlési határozattal ellentétben az elfogadott törvény annak lényeges kérdéseit (állami garancia, állami támogatás, vagyonjuttatás, a korábban megállapított nyugdíjak értékvesztésének korrekciója, özvegyi nyugdíjak stb.) nem tartalmazza. 2.1 A nyugdíjak értékvesztésének folyamata évek óta mind nagyobb mértékben sújtja az egész nyugdíjas társadalmat, 1991-ben is 12 %-os volt, ami felülmúlja bármelyik előző év értékvesztését. Semmi biztosíték arra, hogy ez a gyakorlat ez évben nem folytatódik, miután a követő rendszer ezt nem garantálja. Sőt arra kényszeríti a nyugdíjasokat - mivel félévenként van mérés -, hogy folyamatosan megelőlegezzék az infláció emelkedését. 3. / A kormány az ezévi nyugdíjemelési keret egy részét a korábban megállapított és jelentős értékvesztést szenvedett nyugdíjak kárpótlására kívánja felhasználni. Ez azt jelenti, hogy korrekcióban nem részesülők éves szinten nem kapják meg a 19,5 százalékos emelést. Náluk ezért még további értékvesztéssel kell számolni, ami elfogadhatatlan. Tiltakozunk az ellen, hogy a kormányzat továbbra is a nyugdíjasok egyes rétegeit hátrányosan megkülönbözteti és bizonyos szociális problémákat (a szolidaritás tévesen alkalmazott jelszavával) az ő terhűkre akar megoldani. Á Szövetségnek az az álláspontja, hogy a nyugdíjak értékvesztésének pótlását nem a nyugdíjalapból, hanem egyéb forrásból kell biztosítani. 4. / A nyugdíjak emelésének a dolgozók nettó átlagkeresetéhez való igazítása a rendszert bizonytalanná teszi, miután nettó átlagbér statisztika nincs és az ezzel kapcsolatos számítások adatai ellenőrizhetetlenek, nem teljeskörűek, nem megbízhatóak. 5. / A Szövetség megdöbbenve tapasztalta, hogy a törvényben nem esik szó az özvegyi nyugdíjak méltánytalanságainak megszüntetéséről, annak ellenére, hogy ennek megoldását az Országgyűlés az első félévre ütemezte. 6. A Szövetség felhívja az illetékesek figyelmét a mezőgazdasági nyugdíjasok tarthatatlan helyzetére, teljes ellehetetlenülésükre és sürgős intézkedéseket követel létfeltételeik biztosítására. 7. / A Szövetség követeli, hogy a kormány hozzon gyors és hatékony intézkedést a társadalombiztosítással szembeni tartozások behajtására. Ez fedezetül szolgálna a nyugdíj- és egészségügyi problémáinak megoldására. 8. / A fentiek alapján kérjük az Országgyűlést az alábbi követeléseink figyelembevételére;-a nyugdíjemelés időpontja a következő években januári, és július 1. legyen;- a szolgálati idő és a nyugdíjban töltött idő figyelembevétele szükséges a következő években;- nettó munkajövedelmek átlagos növekedési ütemét kell alapul venni a nyugdíjemeléseknél és nem a nagyüzemi jellegű nettó átlagbérek emelkedési ütemét. Magyar Nyugdíjasok Egyesülete Országos Szövetségének Elnöksége Az eljárás felfüggesztve Az ország területéről több magánszemély és szervezet, köztük a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete is indítvánnyal fordult 1990. évben az Alkotmánybírósághoz, bírálja felül az akkor, de jelenlegi is hatályban lévő nyugdíjtörvényt, illetve annak végrehajtásában uralkodó elosztási rendszert. Az Alkotmánybíróság a felvetett szempontok vizsgálatát indokoltnak találta, ezért 1990. december 5-i kelettel az azonos tárgyú kérelmeket 1339/B/1990/1 szám alatt kiadott végzésében egy üggyé vonta össze. Az Alkotmánybíróság munkájához a kérelmezők által felvetett szempontok alapján szakértői bizonyítást rendelt el. Egyúttal úgy határozott, hogy a törvényelőkészítő munkát nem kívánja befolyásolni, de az előkészítő munka megkönnyítése végett dr. Kilényi Géza, dr. Szabó András, dr. Vörös Imre és dr. Zsilinszky János, alkotmánybírák által megfogalmazott külön véleménnyel hozzá kíván járulni a nyugdíjtörvény kodifikálásához, és a sérelmezett alkotmány- és jogsértő rendelkezések megszüntetéséhez. Az Alkotmánybíróság ezen állásfoglalását a Magyar Közlönyben kihirdette. Áz Alkotmánybíróság állásfoglalásában megállapította, helyes az indítványozóknak az az álláspontja, hogy a nyugdíj munkával és munkaviszonyban töltött évek során kötelezően fizetett járadékkal - tehát nem ingyenesen - hanem ellenszolgáltatásért szerzett jog. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas igényt tarthat arra az életszínvonalra, amelyen a nyugdíjas éveinek megkezdésekor állt. Az egész társadalmat és annak anyagi helyzetét befolyásoló körülmények a nyugdíjasokat éppen úgy érintik, mint a dolgozókat. E körülmények sem jogosítják fel az államot arra, hogy a társadalom egyes rétegei között a teherviselést önkényesen megkülönböztető módon szabályozza. Az egész társadalom kénytelen lehet elfogadni azt, hogy a korábbi életszínvonalnál alacsonyabb szinten éljen. Ám nem tekinthető akotmányosnak az a megoldás, amely ennek terhét csak egyes rétegekre hárítja, és a rétegek között nem igyekszik arányosan megosztani a terheket. Az Alkotmány 70/E § (1) bekezdése szerint az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz. Ennek ellenére, ha helytelen gazdálkodás, és más okok miatt az egész társadalom életnívója hanyatlik, és a gazdasági válságból csak megszorításokkal lehet szabadulni, a szociális biztonság nem jelenthet a nyugdíjasok részére eközben változatlan életnívót, míg a többiek lefelé csúsznak. De jelenti azok számára, akik saját aktív tevékenységük megfelelő hányadát a társadalomnak már átadták, hogy a társadalmi össztermékből azonos elbánás alapján részesüljenek a keresőkkel. Nem egyeztethető össze a szociális biztonsággal olyan politika, amely a vállalandó terhekből többet hárít a nyugdíjasokra, mint „a dolgozókra”, és ezáltal előbbiek szociális helyzetét a létminimum felé tolja el. Ezt lehet a jövőre vonatkozólag politikai célként kitűzni, és kijelenteni, de csak úgy, ha törlik az alkotmányból a szociális biztonság fogalmát, és csak a létminimumhoz való jogot hagyják benne. Ám a mai nyugdíjasokkal szemben, akiktől aktív életünkben a tartalék alkotásának lehetőségét a hatalom elzárta, ezt még kijelentett politikai célként, többségi parlamenti döntéssel sem lehet megtenni. Nekik a szociális biztonságra szerzett joguk van, és azt a jogállam nem vonhatja el. Ez épp olyan személyes jog, mint a tulajdonhoz való jog. Valójában most már elidegeníthetetlen jogról van szó, azzal a különbséggel, hogy míg a tulajdont közcélra teljes kompenzáció mellett igénybe lehet venni, ennek a jognak kompenzáció melletti elvonása csak úgy lenne elképzelhető, ha tőkésítik a járadékot, mivel alkotmányellenes a szociális biztonság lerontása hatalmi aktussal, azonnali, teljes kompenzáció nélkül. Az Álkotmánybíróság a beadványokkal kapcsolatos elemzését és állásfoglalását azzal zárja, nem kíván beavatkozni az új törvénykezésbe, csupán megvonja azokat az alkotmányos határokat, amelyek között az új jogalkotás mozoghat. Ezek figyelembe vételével az Alkotmánybíróság az eljárás folytatását 1992. június 30. napjáig felfüggesztette. Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének Vezetősége Hozzászól az olvasó Mi megdolgoztunk a nyugdíjunkért! Tisztelt Szerkesztőség! Az „Emelés két részletben” c. cikkük kritikai hangvételével egyetértek, viszont tollat kellett a kezembe venni az írás végén említett 2,5 milliós eltartott tömeg fogalma miatt. A szerző által megfogalmazott értelmezést elfogadom, de tiltakozom az ellen, hogy eltartottak lennénk. Kérem nyugdíjas társaim nevében is, hogy adjanak hangot e tiltakozásomnak. Mi, vagyis ez a két és fél milliós tömeg, neveltük fel a mai aktív, és állítólag bennünket eltartó társadalmat. Mi bizonyítani tudjuk, hogy őket eltartottuk, felneveltük és emberré tettük, mivel mi két és fél milliónyian ennek a mai aktív társadalomnak, annak az egyedeinek a szülei vagyunk. Joggal várhatjuk el a gyermekeinktől, hogy tisztelettel beszéljenek rólunk, s ne a mindennapi gond, a nélkülözés legyen az osztályrészünk. Mi megdolgoztunk a nyugdíjunkért! . Garamvölgyi Gábor, Pécs Emlékeztetőül: az olvasónk által hivatkozott cikkben a parlamenti vita összegezéseként írtuk: „nem oszlatja el ama vélekedést, hogy ez a tömeg mégis inkább eltartottja a társadalomnak, s marad továbbra is a hitelezője”. Sajnos él egy ilyesfajta nézet manapság, amit jól tükröznek az ilyen nyugdíjemelési viták is: mindig vannak olyanok, akik igyekeznek olyan érzetet kelteni bennünk, a két és fél milliós tömegben, hogy tulajdonképpen hálásnak kell lennünk azért, amiért különben - mint olvasónk is megállapítja - megdolgoztunk. Fenti megállapításunkban e nézet tarthatatlanságára akartuk felhívni a figyelmet. H. I. Grastyán-díjas: Balogh Istvánná Az emberi életet próbáltam segíteni Hír: „A Grastyán-díjat Balogh Istvánnénak . . . adományozták. Hosszú ideje vezeti a Nyugdíjasok Szabadegyetemét.A gazdag programok mellett az egyre gyarapodó tagság egyéni problémáival is külön-külön foglalkozik.” Balogh Istvánná életútjának az első szakasza - 1948 és 1970 között - az oktatáshoz kötődött. Tanítóképző, tanárképző, az ELTE-n pszichológia, és tanít Szaporcán, Nagyberkiben, Bátaszéken, majd a pécsi gyógypedagógián, aztán a dolgozók önálló általános iskolájában. A második szakasz az idősekkel való törődésé. 1970 szeptemberében került a megyei egészségügyi osztályra az országban az első olyan pszichológusként, aki az öregekkel foglalkozott. S ezt megszállottként tette! „Nehéz világ az öregeké - mondja most -, különösen, ha az utolsó éveket szociális otthonban kell leélni. Az emberi életet próbáltam segíteni...” Örökké a szociális otthonokat járta, hogy erősítse a vezetők, a dolgozók felkészültségét. „Sokszor megdöbbentő volt, milyen felkészületlenséggel lehetett találkozni. A legegyszerűbb munkához is kell valamilyen vizsga, csak az emberhez lehet bárkit odaengedni felkészületlenül, tapasztalatlanul ...” 1984-ben vonult nyugalomba. Azaz dehogyis! Hiszen nyomban „kitalálta” magának ezt az örökös elfoglaltságot jelentő szabadegyetemet, amiért most a Grastyán-díjat kapta.- A rádióban hallottam - emlékezik -, hogy Egerben szabadegyetemet szerveztek a nyugdíjasoknak. Valami hasonló már motoszkált bennem, elmentem tehát Egerbe megnézni, mit csinálnak és hogyan. Nem tetszett. Megnéztem ilyen szabadegyetemet Budapesten is. Azt sem találtam az igazinak. Aztán itthon Grastyán Endre profeszszor úrhoz fordultam, aki akkor a TIT megyei elnöke volt. Ez a roppant elfoglalt ember olyan fontosnak tartotta az ötletet, hogy négyszer is leült velem tárgyaim, s egy pillanatig sem azt kutatta, hogyan nem lehet ezt megcsinálni, hanem azt, hogyan csináljuk. És 1984-ben meg is indult a TIT gondozásával a nyugdíjasok Munkácsy Mihályról elnevezett szabadegyeteme. Az első évfolyamra 125-en iratkoztak be, közülük 99-en kaptak oklevelet, e társaságból 63-an maradtak együtt, s vitték tovább a „zászlót”. Vagyis a vállalt két évfolyam után további kurzusokat jártak végig.- Igyekeztünk minél szélesebb körű tematikát adni, csak egyet nem favorizáltunk különösebben: az orvosi, egészségügyi jellegű előadásokat. Mi, idősebbek úgyis annyit hallunk már a betegségekről, s tapasztaljuk azokat magunkon is, hogy úgy véltük: a szabadegyetem legyen inkább azoknak az ismereteknek a közvetítője, amik függetlenek a napi gondoktól. Azon voltunk, hogy a mi egyetemünknek az igaziéhoz hasonló rangja legyen, ezért is lett pl. az igazolványunk amolyan kis leckekönyv, amiben igazoljuk az előadások látogatását, s ez lehet aztán az oklevél kiadásának az alapja. A sokéves tapasztalat alapján elmondhatom: jó látni, hogyan változik a hallgatók szemlélete, világképe, s hogyan formálódik emberi kapcsolatrendszerük. Sikerült az évek folyamán egy jó, közel húsz fős előadógárdát összehozni. Baloghné ma is megilletődötten emlékezik arra, hogy Grastyán professzor is részt vállalt e munkából, és a saját kutatási területéről, a játékelméletről szemlátomást nagy élményt nyújtó előadást tartott vidéki hallgatóinak, akik közül az egyik ezt mondta: „Köszönjük, hogy bízott bennünk, hogy velünk is lehet még kezdeni valamit, pedig sok helyen lemondtak már rólunk. ” A szabadegyetem ugyanis az idősek klubjai révén eljutott vidékre is, és jelenleg is működik tagozat Bolyban és Szederkényben összesen 130 résztvevővel. A Grastyán-díjról mondja: - Életem talán legboldogabb napja volt, amikor megkaptam ezt az elismerést, főleg azért, mert holtában is rendkívüli módon tisztelem a professzor urat. Úgy érzem, mintha a díj tőlejött üzenet lenne: „Jól csináljátok! Csak így tovább ...” Hársfai István Országos kézimunka kiállítás Számos javaslat nyomán országos kézimunka kiállítást szervez a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége. Az elképzelés szerint kötött, horgolt, hímzett, szőtt és faragott darabokkal lehet a bemutatón részt venni. Először a megyei válogatót rendezik meg, ezt követné az országos bemutató. Az egyes kategóriák legszebb darabjait természetesen díjaznák. Az érdeklődők május 1-ig jelezhetik részvételi szándékukat. A baranyaiak a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének címére: Pécs, Apáca u. 15.7621 küldhetik jelentkezésüket. A megyei kiállításokat szeptember 15-30. között rendezik, az országos bemutató tervezett időpontja november 15-30. Kedvezmény az Agroker Áruházban A pécsi Agroker Áruház és a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete megállapodása értelmében kedvezményesen vásárolhatnak vetőmagot és növényvédőszert azok a nyugdíjasok, akik tagjai az egyesületnek. Az 5 százalékos árengedményt az egyesületi tagsági igazolvány felmutatása ellenében adja az áruház. Tagozat Megalakult a Baranya Megyei Munkástanács Nyugdíjas Tagozata. A munkástanács jogi, erkölcsi és szociális biztonsághoz kívánja segíteni a tagozat tagjait. Jelentkezőket szívesen fogadnak kedden és csütörtökön 15-től 19 óráig Pécsett, a Tolsztoj utca 10. sz. alatt.
