Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-14 / 104. szám

1992. április 14., kedd a j Dunántúlt napló 3 Diákok fotókiállítása Rétházi László (Pécsi Művészeti Szakközépiskola): Sorozat Sturm János (kaposvári Csokonai Gimnázium): Szék Császár Miklós (Acsádv Szakközépiskola. Pápa): 1991:X No 4. Wassermann Péter (tokaji gimnázium): Látszat Mindent megoldó gyógyír vagy a külföldi tólce hódítási eszköze? A privatizáció első éve A privatizációs folyamat a vi­lág számos országában éles vi­ták tárgya, hiszen azt az érdekek összeütközése, a társadalom és a tulajdoni struktúra átrendező­dése kíséri. Vesztesek és nyer­tesek ellentétével jár. Az Állami Vagyonügynökség gyakran ta­lálja magát a kritikák kereszttű­zében. Megalakulásuk óta 1991. volt az első év, amikor is a te­vékenységük középpontjában álló privatizációs folyamatok menetében részt vettek. Összetett feladat A társasági és az átalakulási törvény lehetővé tette a vállala­toknak a spontán privatizációt. Az ÁVÜ-t az ezek körüli botrá­nyok elkerülése, a folyamat el­lenőrzése érdekében hozták létre. Tevékenysége során a visszásságok lényegében telje­sen megszűntek, -és ezzel egy­­időben kibővült a vállalati kez­deményezésű önprivatizáció is. Az egyre sokasodó tapaszta­latok mind jobban bizonyítják, hogy a privatizáció nem cél, hanem eszköz a piacgazdaság létrehozásban, a gazdaság haté­konyságának javításában, a tár­sadalmi és gazdasági átalakulás megvalósításában. Ez a folya­mat nemcsak az állami vállala­tok eladását jelenti, hanem a külföldi beruházások számának növekedését is. Létrejöhetnek új magánvállalkozások, ezzel együtt lehetőség nyílik a ma­gánszektor túlsúlyának megte­remtése. A privatizációval szembeni várakozások jelentő­sen felfokozódtak. Sokan min­dent megoldó gyógyírnak, má­sok a külföldi tőke hódítási esz­közének tekintik. Vannak olyan hangok is, hogy egyes gazda­sági vezetők ezen az úton men­tik át a hatalmukat, vagyonukat, és ezzel gerjesztik a munkanél­küliséget. Magyarországon a privatizá­ció bonyolult, összetett feladat. Egy legyengült nemzetgazda­ságban, egy politikailag és gaz­daságilag képlékeny helyzetben kell, kipróbált modell nélkül, számottevő belső vásárlóerő hiányában megvalósítani. Ang­liában például 12 éve zajlik a részprivatizáció, ami a működő piacgazdaságban a vagyon sze­rény részére terjed ki. Néme­tország keleti tartományaiban a vállalatok gyors és jellemzően áron aluli eladására helyezik a hangsúlyt, kevésbé van jelentő­sége a bevételnek. Az ügyletek lebonyolítását 3000 ember végzi. Az Állami Vagyonügy­nökség teljes létszáma 140 fő. 1991. végére a magyar vállala­tok több mint kétharmadát érin­tette valamilyen formában a privatizációs folyamatban. A gazdaságtörténelem egyik leggyorsabb privatizációja zaj­lik ma Magyarországon a néme­tországihoz hasonlóan. Mindezt jól bizonyítja az a tény is, hogy a keleti térségbe áramló mű­ködő tőke többsége Magyaror­szágra jön. Piaci alapokon A vállalatok átalakulását ne­hezíti, hogy a külföldi befekte­tések száma kevés, a hazai belső tőke sem elegendő, és hiányoz­nak az aktív, kezdeményező gazdasági emberek is. A magyar privatizációs fo­lyamat piaci alapokra helyezett. Ezt számos, jelentőssé csak most váló tényező alapozta meg. A vállalatvezetők nagy része a különböző gazdasági re­formok során szinte teljesen ki­került az ágazati minisztériu­mok közvetlen irányítása alól, s többé-kevésbé elindult a piac­­gazdasági üzletemberré válás útján. Viszonylag széles réteg szerzett tapasztalatokat a ma­gángazdálkodás korlátozott, de sokfajta és változatos formái­ban. Elkezdődött a pénzügyi rendszer kiépítése is, ami a mo­dem piacgazdaság létrejöttének nélkülözhetetlen feltétele. Ezzel szemben viszont lassítja a priva­tizációt, hogy elavultak és hiá­nyosak a gazdaságról rendelke­zésre álló információk. Nehéz­kes a föld- és ingatlannyilván­tartás, tisztázaltan a környezet­védelem követelményrends­zere. Ezek miatt a külföldiek­nek történő értékesítés időigé­nyes és költséges tanácsadói munkát tesz szükségessé, mert csak a nemzetközi szabványok­nak megfelelő vagyonértékelés és könyvvizsgálat után adható el egy magyar vállalat. A leg­több gyárról, üzemről első alka­lommal készül ilyen felmérés. A nemzetközi színvonalú pá­lyázatok lebonyolítása is sok időt vesz igénybe és az önkor­mányzatok érdekérvényesítési törekvései is kitolják a szerző­dések megkötésének határide­jét. A privatizáció felgyorsulá­sát akadályozza a jelenlegi jogi szabályozás merevsége is. Kevés alaptőke Az ÁVÜ programokat dolgo­zott ki az építőipari vállalatok, a történelmi bortermő helyeken működő állami gazdaságok és gazdasági társaságok öszsze­­hangolt privatizációjára. Vis­zonylag sok embernek az önálló egzisztenciateremtés lehetősé­gét kínálják a jellemzően csa­ládi vagy kisvállalkozásban fo­lyó gazdasági tevékenységek magánkézbe juttatásával, az előprivatizációs program kere­tei között. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a vállalkozni hajlandók nem rendelkeznek elegendő tőkével. Sz. K. A tisztiorvosi szolgálat célkitűzései A kistelepülés a városba megy Keveseket érint, mindenkit érdekelhet Kik, és mit tehetnek a köztisztviselők? Egy esztendővel ezelőtt újból megszervezték nálunk a 100 éve jól bevált tisztiorvosi szol­gálatot. Életre hívásának alapos oka volt: a lakosság igen rossz egészségi állapota; Európában • ugyanis nálunk a legalacso­nyabb a születéskor várható élettartam. A tisztiorvosi szol­gálat kitűzött céljai közt a leg­fontosabb, hogy az évszázad végén ne haljon meg Magyaror­szágon több ember, mint ahány születik. Kertai Pál professzor, a szolgálat vezetője szerint en­nek elérése komoly erőfeszíté­seket kíván, hiszen nagyon ma­gas nálunk az idő előtti halálo­zás. Egyre több áldozatot szed­nek a szív- és daganatos beteg­ségek, növekszik az öngyilko­sok, az idült légúti megbetege­désben és a májzsugorban el­hunytak száma. Az Egészségügyi Világszer­vezet Egészséget mindenkinek 2000-re! akciójának célkitűzé­sei itthon előre láthatóan telje­síthetetlenek. Ám, ha szeré­nyebb mértékben is, de igye­keznek valóra váltani belőle azt, ami lehetséges. A 65 év alatti lakosság szívhalálát például ná­lunk 10 százalékkal, a dagana­tos megbetegedések áldozatai­nak arányát 5 százalékkal sze­retnék csökkenteni az ezredfor­dulóra. Ehhez felhasználják a nemzetközi tapasztalatokat, eu­rópai színvonalú népegésségü­­gyi szolgálatot igyekeznek szervezni, amiben a megelőzés kerül az első helyre. A profess­zor szerint a lakosság egészségi állapotának további romlására kell számítani. Az eltérő társa­dalmi helyzet és vagyoni állapot következményei, sajnos, már számokkal is mérhetők. A táp­lálkozástól az orvosi ellátás színvonaláig nagyok a különb­ségek az egyes rétegek között- Az orvosstatisztikai adatok fi­­gyelmeztetőek: a fővárosban például a budai oldalon jobb kö­rülményeket élvező II. és XII. kerületi lakók tovább élnek, akár a nyugat-európai polgárok. Ellenben a piszkos, bűzös VII., VIII. kerület - Erzsébetváros, Józsefváros - lakosságának rö­­videbb földi lét jut, körülbelül annyi idő, mint Szíriában. És a munkanélküliség, a létbizonyta­lanság további egészségromlást okoz, erről tanúskodnak a nem­zetközi tapasztalatok.- A kistelepüléseken élők ho­gyan vehetik igénybe a tisztior­vosi szolgálatot? - kérdeztük Kertai professzortól.- A fővárosi és a 19 megyei népegészségügyi intézet mellett 144 városi is dolgozik, vagyis a hálózat az egész országot befedi - hallottuk. - Ez utóbbiak látják el az apró településeken a köze­gészségügyi, járványügyi és tisztiorvosi teendőket. Az orvo­sok és a szolgálatnál dolgozó szakemberek rendszeresen jár­ják a területet. Ugyanakkor minden polgármester előtt nyitva a tisztiorvosi hivatalok ajtaja. Bármilyen ránk tartozó gondot látnak településükön, kérjük, értesítsék a tisztiorvost, aki haladéktalanul intézkedik. Kétoldalú kapcsolatról van te­hát szó: a kistelepülés bemegy a városba, az pedig hozzájuk! A szolgálat vezetőjét arról is meg­kérdeztük: a mai pénztelen vi­lágban honnan teremtik elő a ki­tűzött célokra szükséges anya­giakat? Elmondta, a Népjóléti Minisztériumtól kapott keret éppen, hogy a szolgálat működ­tetésére elég. De próbálnak pénzt szerezni alapítványoktól és külföldi segélyekre is számí­tanak. Hogy a célok mikor vál­nak valóra, nem tudható ponto­san. Ha jól gazdálkodnak, s csak a legfontosabb 5-6 fela­datra összpontosítanak, a pén­zügyi fedezet 40-50 százaléka már rendelkezésre áll. Sajnos, ez is csak más teendők rovására sikerülhet! A köztisztviselőkről szóló törvény azért is érdekes, mert jóval több embert érinthet köz­vetve, mint közvetlenül. Köz­­tisztviselő kevés van az ország­ban, ügyeit hivatalokban intéző ember pedig valamennyiünk le­het. A nemrégiben elfogadott, és várhatóan a közeljövőben, a Magyar Közlönyben megjelenő és. hivatalossá váló törvény be­vezetője is utal erre a helyzetre: ,A társadalom közmegbecsü­lését élvező, demokratikus közi­gazgatás feltétele, hogy a köz-ügyeket pártpolitika-semle­ges, törvényesen működő, kors­zerű szakmai ismeretekkel ren­delkező, pártatlan köztisztvise­lők intézzék. ” A törvény tervezete korábban egyszer már a parlament elé ke­rült, majd átdolgozások után végül is a közelmúltban fogadta el az Országgyűlés, a Magyar Hírlap tegnap mellékletében közölte a teljes szöveget. A mostani törvény szerint köztisztviselő: „a Miniszterel­nöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek és területi, helyi szerve, a köz­­társasági megbízott hivatala, va­lamint a helyi önkormányzat képviselőtestületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, a körjegyzőség köztisztviselői, ügykezelői és fizikai alkalma­zottai.” A dokumentum előkészítésé­ben a kezdetektől részt vett dr. Wéber János, a pécsi Köztársa­sági Megbízott hivatalának ve­zetője, a Magyar Demokrata Fórum országos választmány­nak ügyvivője, akit egyébként személyesen is érint a törvény szövege.-Az MDF alapprogramja a folyamatok elején szorgalmazta már, hogy a közigazgatásban alacsonyabb létszámban ugyan, de jól képzett, döntésképes köz­­tisztviselői gárda legyen. - mondta dr. Wéber János.- Tehát az a testület, amely­nek jelenleg ön is tagja vélemé­nyezte előzetesen a törvényt?- Erről szó sincs, semmilyen törvény esetében. A köztisztvi­selők jogállásáról szóló -tör­vényt a belügyminiszter készí­tette elő.- Ha már a törvényeknél tar­tunk, az MDF legfőbb szervei mennyiben járultak hozzá ah­hoz, hogy ellentétben sok más európai parlamenti demokrá­ciával, igen sok, kétharmados többséget kívánó törvényterve­zet kerüljön a T. Ház elé- Érdekes a felvetése, márc­­sak azért is, mert kevesen emlé­keznek arra, hogy a kétharma­dos törvények arányát még a vá­lasztások előtti parlament fo­gadta el. Igaz, hogy ehhez a döntéséhez figyelembe vette az Ellenzéki Kerekasztal vélemé­nyét, az MDF akkor még nem volt kormánypárt. Hozzáten­ném, hogy másrészt ez egyike volt az akkori, hatalmi súlyának gyengülését érző politikai elit egyik időzített aknáinak.- Megítélésem szerint a köz­­tisztviselőkről szóló törvény az­zal, hogy nem enged pártfunk­ciót is viselni bizonyos hatalmi helyzetben lévő embereknek, az MDF-re nézve hátrányos.- Átmenetileg talán igen, márcsak azért is, mert jónéhány embernek szembe kell néznie ezzel a problémával, és fel kell, hogy tegye a kérdést magának, hogy mit választ: olyan munka­helyet, ahol lehet párttisztségvi­selő is, vagy a jelenlegi helyze­tében marad és lemond politikai megnyilvánulásairól.- Ónt is érinti ez a törvény, hiszen,...- Valóban. Úgyhogy a dönté­sem az, hogy alávetem magam a törvényi szabályozásnak, és jelenlegi munkahelyemen ma­radva, megválók az MDF-ben viselt országos tisztségemtől. Bozsik L.

Next

/
Thumbnails
Contents