Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-12 / 102. szám

A ZTE és a katicabogár

„Mi a különbség a katicabogár és a Zalaegerszeg között? Ma este semmi. Eddig is csak annyi volt, hogy a katicabogárnak hét pontja van, a ZTE-nek meg négy, de ma este a Zete hét gólt kapott a zöld sasoktól.”

A múlt szombat esti viccen Zalaegerszegen senki sem nevetet. Nem csoda, hiszen az egerszegi labdarú-csapat fennállása alatt legsúlyosabb vereségét szenvedte el. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy ősszel 4-0-ra nyert a Fradi Zalaegerszegen, akkor igencsak lehangoló a kép, vagyis elmondhatjuk, hogy az Üllői úti sasok felfalták az egerszegi nyuszikat.

így hús vét előtt a hét „tojás” igencsak figyelmes ajándék a ZTE fészkében, de mit szólnak ehhez a szurkolók? Horváth Tamás, aki régi híve az egyesületnek, így vélekedik:- Az lenne a legjobb, ha vége lenne a bajnokságnak, mert ez a vesszőfutás csak szégyent hoz a városra, s azokra a játékosokra, akik a hetvenes években dicsőséget szereztek ennek a klubnak. Annyi kifogás, annyi magyarázat jelent már meg arról, hogy miért nem megy jobban a csapatnak .. . Ezt már únjuk! Elszomorító, hogy nincs a játékosokban annyi önbecsülés, hogy legalább a búcsút méltóságteljessé tegyék.

Szabó József ugyancsak régi szurkoló, minden mérkőzésen ott van és szorít a csapatért. Ám ő sincs sokkal jobb vélménnyel a jelenlegi ZTE-ről, mint a korábbi riportalany:- Nem akarom elhinni, hogy ebben a gyenge mezőnyben ilyen epizódszerepre kárhoztatott lenne a ZTE. Ennek a jelenlegi siralmas szereplésnek véleményem szerint régebbre nyúlnak vissza a gyökerei. Ez a ZTE olyan, mint a megriadt nyúl a körvadászaton. Semmi értelme nem volt annak, hogy feljutottak az élvonalba.

Szóval a csoda, mármint a tavaszi feltámadás elmaradt Zalaegerszegen. Bár őszintén megvallva nem is számítottunk csodára. Ez a csapat már korábban feldta. Ez a tavasz nem az újjászületés, hanem a csendes kimúlás időszaka a zalai megyeszékhelyen.

Mihalecz István vezetőedző egy korábbi beszélgetésünk kapcsán azt mondta, hogy már a matemaikai esélyben sem bízik, irreális álmokat kergetnének, ha a bentmaradásban reménykednének.

Igaza van. Ha már a kapitány sem bízik, miben bíznának a játékosok, a szurkolók?

Itt a tavasz. A zalaegerszegi stadionban azonban mintha ittmaradt volna a tél, a fagy. A labdarúgást temetik a városban. Lassú szertartással, 30 fordulón kersztül.

Vajon lesz-e feltámadás?

E. E.

Megyei városok támogatása az olimpikonoknak

A megyei jogú városok szövetségének elnöke, Balsay István (Székesfehérvár polgármestere) a következők közlését kérte:- A megyei jogú városokban 126 ezer igazolt sportoló van. A vidék olimpiai kerettagjai szinte teljes mértékben az ezekben a városokban működő sportegyesületekben készülnek a világversenyekre. A megyei városok önkormányzatai mintegy 700 millió Ft-tal támogatják e városok sporttevékenységét. Az olimpiára készülő sportolók egyesületei e célra elkülönitetten mintegy 10 millió Ft támogatást kapnak a helyi önkormányzatoktól.

Dél-Dunántúl Guinness rekordjai

Kirszt Károly jól váltott

Nem mindennapi rekordon tudhat magáénak a komlói atléta, Kirszt Károly. Az alig 22 éves fiatalember ugyanis megúnva a rövidtávú gyaloglóversenyeket (10 és 20 kilométereken), gondolt egyet és „váltott”, vagyis átnyergelt az 50 kilométeresek közé. S, mi történt? Váltott, indult és győzött a múlt hét végén Békéscsabán megrendezett nemzetek közöti viadalon, amely egyben az idei magyar bajnokságot is jelentette. Tehát a komlói fiatalember rajt-cél győzelmet aratva szerezte meg élete első felnőtt bajnoki címét.- Még az elmúlt év végén határoztuk el edzőmmel Homoki Vincével, hogy az idei, olimpiai évet 50 kilométeren kezdem el. Mit mondjak? Soha ne sikerüljön jobban az életben semmi, mint az, hogy Csabán megelőzve olyan nagy neveket, mint Dudást és Sátort, vagy a Komlóról Pécsre igazolt Czukortkezdte visszaemlékezését az újdonsült bajnok. Ebben az eredményben 20 hét minden kinja benne volt, de megérte. Most vissza gondolva már csak azt sajnálom, hogy volt egy holtidőm, úgy 35 kilométer tájékán, amikor a rutinosabb, jobb erőben lévő csah-szlovák Makovec „leszakított”, a bár 5 kilométerrel később, már ismét jó formában mentem, éreztem, hogy visszanyertem az erőmet és bátran vállalkozhatok, a vezetőt már képtelen voltam utolérni és a célig nem tudtam befogni.

Most azonban nem is ez a legnagyobb gond. Sokkal inkább az, hogy a május elején Ózdon sorra kerülő versenyen helytálljak. Azért gyűrök le most is hetente 230 ilómétert. Ez ugyanis okvetlenül szükséges ahhoz, hogy megfelelő erőállapotban legyek, ha valóban összejön az az európai rövidebb távokon megrendezendő versenysorozat, amit Mérey László az Atlétikai Szövetség főtitkára helyezett kilátásba, s amivel esetleg jegyet válthatok a barceloniai nyári olimpiára. Addig is szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik segítettek az első bajnoki cim elérésébe. így Kakas Istvánnak, a komlói költségvetési üzem vezetőjének, a KBSK sportköri elnökének Geisz Istvánnak, valamint Szabó Károly edzőnek.

Kapu László

Ketten az olimpia bűvöletében

Lesz-e Barcelonában paksi érem?

Legjobb ökölvívóink számára a március az olimpiai selejtezők jegyében zajlott. Akik az Európa- illetve Világbajnokságon nem tudták biztosítani helyüket a barcelonai mezőnyben, azok „pótvizsgázhattak”, újra megküzdhettek a fennmaradó helyekért. A Paksi SE öklözői közül öten - Bognár, Kalocsai, Petrovics, Szabó és Hart - voltak érdekeltek e csatározások során. Az előzetes esélylatolgatások szerint Balzsay Károly, a PSE edzője úgy vélte, hogy mindannyian eséllyel pályázhatnak a továbbjutásra, de mint elmondta, ha már három versenyzőjének sikerül, akkor nem lesz elégedetlen.

Nos, az edzői „látomás” nem tévedett sokat. Bár a talán legnagyobb sansszal rajtoló Hartnak és Szabónak nem sikerült vennie az akadályt, a többiek derekasan osztották a pofonokat. Igaz, az 57 kg-os Kalocsai öröme nem lehetett felhőtlen, ő lett a súlycsoport első tartalékja és így ha bárki kiválik a mezőnyből ő is szorítóba lép a katalán városban. Viszont Bognár és Petrovics az 54 illetve a 60 kg-ban „csont nélkül” teljesítette az edzői elvárást, utazhatnak a nyári olimpiára. Kettőjüket kérdeztük a selejtezőről, arról hogyan készülnek életük eddigi legnagyobb fellépésére.- Tekintsünk vissza röviden, milyen volt belülről a mindent eldöntő selejtezőtök?- Bognár: Jó sorsolást sikerült kifognom. Először egy olasz sráccal kezdtem, aki jött-jött rám, de nem volt gondom. Megállítottam és a végén testre sikerült úgy eltalálnom, hogy kiszámolták. Másnap a román Aliuta már jóval nehezebb volt, bár elég jól ment a búnyó. Ezt követően elfáradtam fizikailag is, de főként idegileg, s hiába próbáltam felpörgetni magam, kikaptam a későbbi győztestől. Dehát vereség már nem befolyásolta a tényt, sikerült bekerülnöm a barcelonai mezőnybe.- Előzetes elképzelésedhez képest könnyebb vagy nehezebb mérkőzésekre számítottál?

B.: - Hát nem is tudom. Úgy terveztem, hogy tovább jutok és ez összejött. így visszatekintve nem volt nagyon nehéz, de ha az ember nyer kétszer akkor az

szépíti az emlékezést. Ott volt az a román srác, aki korábban a világversenyeken jó nevet szerzett magának, szóval oda kellett figyelni. Ezúttal a súlyommal sem akadt gondom, talán még ifjúsági koromban hoztam ilyen könnyen az 54 kg-ot.- János, te hogyan láttad?

Petrovics: - Engem nagyon

zavart, hogy a selejtező előtt két héttel eltört az orrom. A súlyommal is kínlódtam, a bunyó is akadozott az első mérkőzésen, vezetett is az ellenfél. A második menetben egy balhorog után „lement” a svéd fiú, így lett döntő fölény a javamra. Ezt követően egy csehszlovákot kaptam. Ő egyike volt annak a három bunyósnak, akit előzetesen szerettem volna elkerülni. Meg is fordult a fejemben, hogy esetleg nem sikerülhet a továbbjutás, de mikor láttam őt ott bokszolni, azt mondtam, nem létezik hogy ne győzzem le. Bár kaptam egyet az orromra, én örülhettem a végén, megvolt a kitűzött cél. Ezután én is úgy jártam mint Laci, kikaptam a következő meccsen.- így utólag visszagondolva, számomra nagyon nehéz volt. A kint eltöltött négy nap alatt jó ha nyolc órát aludtam. Kalocsai Zoli, aki általában szinte állva képes elaludni ezúttal ő is alig tudott pihenni. Óriási volt a tét, s ez bénitólag hatott ránk.-A lényeg, hogy mindkettőtöknek sikerült kivívnia azt az eredményt, amely elegendő, hogy ott lehessetek az olimpiai játékokon. Nos, hogyan tovább?

P.: - Szerdán voitunk méretfelvételen, készül a formaruhánk, s emellett egy alapos orvosi vizsgálaton is átestünk már és e hónap 25-én tesszük le az olimpiai esküt. De ezek csak a körítés, a munka ugyanis nem állt le, sőt csak fokozódik.

B.: -Májustól három hónapos közös edzőtáborban leszünk, s az olimpiára való elutazás előtt Olaszországban is eltöltünk egy hetet, de persze nem nyaralással. Májusig pedig itthon készülünk, lesz két CSB mérkőzésünk is.-Akkor most nézzük a nagy kérdést, amit ilyenkor nem lehet kihagyni. Mi lesz Barcelonában. Gondolom azzal, hogy ott lesztek, nem teljesül minden vágyatok.

B.: - Persze, nem vagyunk még eltelve magunkkal, egy részfeladatot teljesítettünk. Ha már szorítóba léphetek egy ilyen óriási sporteseményen, akkor jó lenne valamilyen csillogó emléktárggyal hazatérni.

P.: - Én is így gondolom. Most már nem azt mondom, hogy egy szerencsés sorsolással szép lenne a hat közé kerülni, hanem egyértelműen érmet szeretnék nyerni.

B.: - Súlycsoportonként

32-en leszünk. Ez azt jelenti, hogy öt nyert meccsel döntőt játszik az ember, hárommal pedig már érmes. Felkészülten, jó állapotban kell kimenni és akkor meglehet az érem. Lényegében mindenkit meg lehet verni, nem szabad tartani senkitől.- Mit jelent számotokra ez a szó hogy olimpia?

P.: - Ez a csúcs. Mikor négy évvel ezelőtt néztem a televízióban, mondták az ismerősök, hogy a következőn talán már engem néznek majd. Akkor voltam 17 éves, csak mosolyogtam nemigen hittem nekik. Mostanra mindez valósággá vált, s megteszek mindent, hogy sikeresen szerepeljek Barcelonában.

B.: - Igen. Ez nem egy EB vagy VB, ez valóban a csúcs. Minden sportoló álma, hogy legalább egyszer résztvehessen az olimpiai játékokon. Nagyon örülök, hogy ezt sikerült elérnem. De mint már mondtam, ez nem minden. Addig is még az edzéseken kell megtenni mindent azért, hogy ne csupán álom maradjon az ottani jó szereplés.- Azt hiszem nincs más hátra, hogy eredményes felkészülést és még eredményesebb versenyzést kívánjak nektek, s akkor az olimpia után együtt örülhetünk az első két paksi olimpiai éremnek.

P.: - Köszönjük, s remélem valóban így lesz. Hátha még nem kettő, hanem három éremmel térnénk haza. Hiszen Kalocsai Zoli is utazik velünk és a válogatott vezetői szerint szinte biztos, hogy ő is szerepelni fog Barcelonában. Szóval,’ majd meglátjuk mit sikerül elérni. Egy biztos, mi mind a hárman, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy Pakson olimpikonokat köszönthessenek. Medgyesy József

LELÁTÓ

Garami helyett Róth?

Már lassan természetes, ha a honi labdarúgásban előfordul valamilyen szabálysértés, akkor kabaréba illő eseménysorozat követi az eseményt. így történt az NB I-es labdarúgó liga heti ülésén is, amikor elkezdődött Szekszárd kontra Veszprém napirendi pont tárgyalása.

A ligában helyet foglalók igyekeztek sikeresen lezárni az ügyet, szerintem több elfogadható javaslat is elhangzott, de bizonyára senki sem gondolta komolyan, hogy dolguk végeztével állhatnak fel a tárgyalóasztal mellől. A Veszprém ugyanis nem képviseltette magát egyesületi vezető szinten, s fővárosi képviselője a felvetett kérdésekre csak annyit válaszolt, hogy tisztázza az elnökkel. Már ez is komolytalannak tűnt, de a csúcsra akkor ért a tanácskozás, amikor rövid időn belül kiderült, hogy a Veszprémmel szemben álló Szekszárdot ugyanaz a személy képviseli.

Az egykori gyaloglóbajnok Balajcza Tibor ugyanis a Veszprémnek és a Szekszárdnak is ellátja fővárosi képviseletét az MLSZ-ben. Nem gond ez, ha például szállodát kell rendelni, ha Budapesten játszik a csapat, vagy ha a műsort egyeztetik a szövetségben. Ha viszont „peres” ügybe keveredik az ugyanazon személy által képviselt két klub, akkor már vicces az eset.

A történtek után nem csoda, hogy a Veszprém és a Szekszárd is csak vegetál a bajnokságban. Ha a csapatok vezetőin múlik a jobb szereplés, akkor ne várjon senki jót.

Visszatérve a liga igyekezetére, az is elhangzott a tanácskozáson, hogy megelőlegezik a Veszprémnek Varga vételárát és azt egyből a Szekszárdnak utalják. A garancia pedig az lenne, hogy az a csapat, amely nyáron a Veszprémtől játékost vásárol, a ligának fizetné ki a vételárat. Amennyiben a Veszprém elnöke elfogadja a gáláns ajánlatot, akkor hamarosan megkapja pénzét a Szekszárd.

■=k

Az elmúlt héten közreadhattam néhány pletykát a várható edzőcserékről. Az információs áradat tovább halad, a héten ismét több névről beszéltek a jólértesültek. Akadnak olyanok, akik biztosra veszik, hogy nem hosszabbítja meg nyáron lejáró szerződését a PMSC-vel Garami József. Ha ez így lesz, akkor Róth Antal az elsőszámú jelölt arra, hogy a PMSC kispadjára üljön.

Győrben mindenki elégedetlen a RÁBA ETO szereplésével. A héten a város és a gyár vezetői arról tanácskoztak, miként lehetne javítani a csapat helyzetén.

Á szurkolók nosztalgiáznak és a régi szép időket emlegetik. Azokat, amikor Verebes József irányította a csapatot. Felvetődött, hogy ismét szerződtessék a mágust. Verebest ezer szál köti a városhoz és állítólag nem zárkózott el a tárgyalástól. Ha elmegy az MTK-tól, akkor a kék-fehérek szívesen látnák Csank Jánost.

A Csankkal való tárgyalásra van lehetősége az MTK-nak, hiszen az ő szerződése is lejár a nyáron. Vácott azt mondják, ha sikerül kilépni a nemzetközi porondra, akkor Csank újabb ajánlatot kap. Kérdés, miként válaszol erre az edző. Ha nem születne megállapodás, akkor Varga István és Bicskei Bertalan a kiszemelt. Vannak, akik arról is hallottak, hogy néhány váci vezető szívesen látná a Samsung kispadján Garami Józsefet is.

A tavaszi idényben elfogadhatóan szereplő Tatabányánál is várható váltás. A tárgyalások még tartanak a jelenelgi szakvezetővel Rákosi Gyulával, de nem elképzelhetetlen, hogy a csapat egykori játékosa Csapó Károly veszi át az irányítást.

Egy gáláns vendéglátó

Anyagi gondokkal küszködik az ország egyik legjobb kosár- j ! labda csapata. Ha az utolsó öt év eredményeit tekitjük, akkor j | egyértelműen a legjobb együttesről van szó, mégpedig a ZTE | gárdájáról.

A ZTE nemcsak jó csapat, hanem gáláns is. A bajnoki negyeddöntőben egyszerűen feladta az előnyt, amit a bajnokság korábbi szakaszában szerzett, vagyis ... Szóval a három nyert mérkőzésig tartó sorozat második és harmadik összecsapását Kaposvárott játszotta. Ez első, vagyis a Zalaegerszegen vívott találkozó után - amelyet megnyert - Kaposvárra utazott. Eddig rendben is lenne a dolog. Ám a harmadik összecsapásra is a somogyi megyeszékhelyen került sor. S itt van az eltérés az eredeti menetrendtől. Azért kényszerült erre a lépésre a ZTE, mert a harmadik mérkőzés időpontjában foglalt a zalaegerszegi Városi Sportcsarnok. Éppen vásárt rendeznek ott.

Nagylelkű csapat a ZTE - mondhatják Kaposvárott. De vajon mit mondanak az egerszegi szurkolók? Talán jó lenne, ha j mghallgatnák őket a vásár rendezői, a sportcsarnok és a szakosztály vezetői. Mert mi történik akkor, ha a Kaposcukor az j első mérkőzésen nyerni tud a nem éppen kirobbanó formában játszó ZTE ellen, s győz a soronkövetkező két kaposvári talál- | kozón? A ZTE nem kerül a legjobb négy közé, a szurkolók | mérgesek lesznek, az illetékes vezetők pedig elmondják „illetékes” érveiket. Nem hiszem azonban, hogy ezek megnyugtatnák | a szurkolókat... Ekler |

vasárnapi 7