Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-11 / 101. szám

1992. április 11., szombat aj Dunántúli napló 11 Sajtóbeszélgetés a pécsi Lenau-házban Önkormányzatok céltámogatása Mit mondanak az országgyűlési képviselők? Az országgyűlési képviselők és a sajtó képviselőinek leg­utóbbi beszélgetésén - a ha­gyományoknak megfelelően a pécsi Lenau-házban - ezúttal nem volt kötött a téma. A meg­jelent Wekler Ferenc (SZDSZ), Gettó József (SZDSZ), Pap András (MDF), Bretter Zoltán (SZDSZ) és Trombitás Zoltán (FIDESZ) az elmúlt hetek par­lamenti munkájáról, törvényho­zói feladatairól szólt, igen gyak­ran egymással is vitába szállva. A beszélgetést Lombosi Jenő, lapunk főszerkesztője vezette. Wekler Ferenc: - Legutóbbi bizottsági ülésünkön a céltámo­gatásokkal foglalkoztunk. A do­log lényege, hogy lehetőség van 25 milliárd forint céltámoga­tásra, amely az önkormányza­tokat érinti. A bizottságban si­került konszenzust kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy a ko­rábban hiánypótlást benyújtani nem tudó önkormányzatok is kaphassanak pénzt. Bár ezt az idén még nem folyósítják, de jövőre számíthatnak arra, hogy igen. Ez azért jó, mert a terve­zésnél figyelembe vehetik és beépíthetik következő évi költ­ségvetésükbe.- Baranyában vannak ilyen települések? Wekler Ferenc: - Például Sásd, Boda, de lehetne sorolni még. Pap András: - Szeretném megjegyezni, hogy az elosztá­soknál semmilyen pártszem­pont nem érvényesült, egész egyszerűen arról volt szó, hogy korábban ilyen támogatást a ki­sebb települések nemigen kap­tak. A kis falvak, korábban „ha­lálraítélt” települések kezdenek talpra állni, s olyan pénzeket kapnak, amiket az életben még nem! Wekler Ferenc: -Ezt ko­rábban is kaphatták, ez a rends­zer semmit nem változott. An­nyiban igazad van, hogy ezt ak­koriban közös tanácsok kaphat­ták, ha pályáztak, s megfeleltek a feltételeknek. A változás an­nyi, hogy most valamennyi, azaz több mint 3000 önkor­mányzat pályázhatott, de a fi­nanszírozási elvnek ez a része sajnos változatlan. Most dolgo­zunk azon, hogy ezt valamilyen módon finomítsuk. Trombitás Zoltán: -Úgy tudom, hogy amikor az önkor­mányzatoknak be kellett nyúj­tani a pályázatokat, akkor nem ismerték pontosan a feltétele­ket, nem tudták mire pályáznak, nem volt törvény. Ilyen a jövő­ben nem szabad, hogy előfor­duljon.- Kérem, pontosítsuk, az ön­­kormányzatok közül melyek és meddig nyújthatják be pályáza­tukat? Wekler Ferenc: - Azok az önkormányzatok, amelyek ok­tóber 31-éig benyújtották az 1992. évi céltámogatási igé­nyeiket, és ezt elutasították, azoknak 1992. május 15-éig le­hetőségük lesz a hiánypótlásra.-A parlament megalkotta a köztisztviselői törvényt. Men­nyire biztosít ez stabilitást az ilyen feladatokat ellátó embe­reknek? Wekler Ferenc: - Ez a tör­nek, hogy a politikai zsákmány­rendszer kiterjedhet a miniszté­riumi főosztályveztői szintig, azaz ha kormányváltás történik, akkor a győztes pártok kicserél­hetik a tisztviselőket a saját em­bereikre. Kétségtelenül jó azonban, hogy egyáltalán van ilyen törvény, amely némi biz­tonságot ad a köztisztviselők számára. Gettó József: -Én, mint a környzetvédelmi bizottság tagja azt hangsúlyoznám, hogy ebben az évben várhatóan az egész társadalmi környezetet törvé­nyek szabályozzák majd. Ezek A beszélgetés résztvevői a Lenau-házban Fotó: Läufer L. vény pontosan azt jelenti, hogy a szakemberek politikamente­sen tudjanak dolgozni. Hogy példát is mondjak, köztisztvi­selő semmilyen pártban 'nem vállalhat funkciót és párt érde­kében nyilvánosan nem szere­pelhet, kivéve ha parlamenti vagy önkormányzati képviselő­nek jelölik. A törvénynek éppen az az egyik célja, hogy a köz­­tisztviselői szakembergárda stabil legyen, s ezek az emberek ne legyenek kitéve a politika viharainak. Pap András: - Én azt emel­ném kg. hogy ez a törvény egyáltalán nem preferálja a je­lenleg hatalmon lévő pártokat, sőt! Például az a megkötés, hogy a politikai állások és a köztisztviselői pozíciók összee­­gyezhetetlenek, ez most első­sorban a kormánypártokat érinti érzékenyen. Éppen azért az a véleményem, kogy egy kors­zerű törvényt alkottunk, amely kisebb-nagyobb változtatással hosszú távon is fenntartható lesz. Trombitás Zoltán: -Ezzel kapcsolatban két dolgot mon­danék. Rossz vonása a törvény­fontosságát, azt hiszem, felesle­ges részletezni... Szeretném azt is bejelenteni, hogy a javas­latom alapján a bizottság júniusi ülésének helyszíne Pécs lesz, amelyen az épített környezet kerül a középpontba. Ezt azért tartom fontosnak, mert ez lesz az első alkalom, hogy bizottsá­gunk városokkal, településekkel foglalkozik majd, remélhetően igen behatóan. A téma is igen izgalmas, nevezetesen, hogy milyen a műemlékek helyzete a megváltozott, illetve a változó tulajdonformák tükrében, vala­mint a megye veszélyes-hulla­dék lerakóhelyeiről tájékozó­dunk, melyek erősen foglalkoz­tatják a közvéleményt. A közel­jövőben interpellálni fogok a miniszterhez a komlói és a pécsi bányaüzemekkel kapcsolatban. Pap András: -Éngem most az foglalkoztat, hogy sikerüljön gördülékenyebbé tenni a parla­ment egészét érintő munkát, azaz mozduljunk el egy új Házszabályzat felé.- Egyszer talán az is valóság lesz, hogy nem sokadrangú részletkérdésekkel mennek el a parlamenti délelőttök . . . Pap András: - Igen, de csak akkor, ha megfelelő módon szervezzük meg a munkánkat. Egyébként, hogy részletkérdé­sek felmerülnek, az egyáltalán nem baj, mert belefér a parla­ment munkájába, hisz ott az a fontos, amit egy képviselő an­nak ítél. Az elmondottak pedig minősítsék a képviselőt. Nem lenne rossz például, hogy az el­lenzék kapna minden évben bi­zonyos számú törvényhozási napot, amikor a parlament kizá­rólag ellenzéki törvényterve­zet-csomaggal foglalkozna. En­nek ellentételezéseként vállalná az ellenzék, hogy a módosító javaslatokat illetően bizonyos korlátozásokat vezet be. Wekler Ferenc: - Már elné­zést, de számszerűleg is bebi­zonyítható, hogy a módosító ja­vaslatok kétharmada a kor­mánypárti képviselőktől érke­zik... Pap András: - Ezt az arányt nem tudom elfogadni, de azt hiszem abban egyetérhetünk, hogy konstruktívabbá kell tenni a munkánkat. Bretter Zoltán: - A kulturá­lis bizottság legutóbb egyebek közt a közalkalmazotti törvén­nyel foglalkozott. Ezzel kapcso­latban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van egy módo­sító indítványom, amely lénye­gében kizárja, hogy a pedagó­gusokat próbaidőre vegyék fel. Ez védelmet jelent számukra, mert nem fordulhat elő, hogy 2-3 hónap után elbocsássák ál­lásából. Lényege, ahol gyakor­noki időt köt ki az intézmény vezetője, ott próbaidő nem köt­hető ki. Ezt a kormánypártok el­fogadták, így nagy esély van arra, hogy benne lesz a törvény­ben.- Úgy tűnik, a médiatörvény tervezetével kapcsolatos iát a leszűkül a rádióra és a televí­zióra, pedig hát nem csak ez a két intézmény média. Bretter Zoltán: - Most már egyértelmű, hogy nem csak médiatörvényről beszélünk, ha­nem ennek az egész politikai környezetéről. Attól a pillanat­tól fogva, hogy Antall József levélben fordult a kulturális bi­zottsághoz, hogy vizsgáljuk meg a tv-elnök alkalmasságát, nyilvánvaló, hogy széles érte­lemben kell a médiapolitikával foglalkozni, de ennek túl kell nőnie a rádión és a televízión. Trombitás Zoltán: - Ebben a kérdésben az alkotmányügyi bizottság véleményét is kikér­ték, így ezt várhatóan napokon belül mi is megtárgyaljuk. Roszprim Nándor Vásárlóra váró autók, roncsok egy telepen Fotó: Läufer L. Roncsimport A környezetvédők évek óta szorgalmazzák a hazai jármű­park cseréjét, mondván, ezzel drasztikusan csökkenthető volna a légszennyezés. A január 1-jén bevezetett új vámrendel­kezések azonban nem méltá­nyolják a környezetvédők igé­nyeit, s hogy ez mennyire így van, elegendő körülnézni a ma­gánimportban behozott jármü­vek vámügyeit intéző hivatalok parkolóiban. Az Ausztriából és Svájcból behozott kocsik több­ségét tulajdonosaik tréleren vis­zik a vámszemlére, az „önjáró” kocsikat jobb esetben a festék tartja össze. A most bevezetett vámtételek utat nyitottak a lerobbant, roncsszerű járművek magánim­portjának. Amióta a vámtétel meghatározásához a vételárat igazoló számlát kell alapul ven­nünk, azóta jelentősen megsza­porodtak az öreg, zömében 8-10 éves autók. Ez a behozatali dömping erősen hasonlít arra az időszakra, amikor a mozgássé­rülteknek járó kedvezményt használták ki az ügyeskedők^ amit a vámosok csak rossz em­lékű „rokikorszaknak” emle­­tetnek. Az első hónapok tapasztala­tait már összegezték az illetéke­sek. Mint megtudtuk, a vámhi­vatalok munkatársai nemcsak roncsautókkal, hanem a reális vételárnál jóval alacsonyabb ár­ról kiállított számlákkal is gyak­ran találkoznak. Sok nyugati kereskedő zokszó nélkül állít ki fiktiv számlákat. A vámosok elegendő gyakorlattal, szakmai ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy megítéljék egy-egy jármű tényleges árát. 20-30 százalékos eltérést, még csak-csak tolerál­nak, de ha ennél is jobban eltér a bemutatott számla értéke a realitástól, akkor szakértőkre bizzák az értékbecslést és ehhez igazítják a vámértéket. A ta­pasztalatok szerint tíz bemuta­tott autóból legalább kettő va­lótlan számlával érkezik a szemlére. A könnyített vámrendelet más visszaélésekre is lehetősé­get ad. Februárban például egy ötfős család valamennyi tagja elvámoltatott egy-egy külföl­dön vett személyautót. Az eset korántsem .egyedi, ezért már­cius 1 -jétől átmenetileg szigorí­tották a magánimportot: az ideiglenesen életbelépett jogs­zabály szerint egy naptári évben egy család csak egyetlen autót vámkezeltethet. Mivel a hatósá­gok a „családot” a Polgári Tör­vénykönyv szerint értelmezik, a jogszabály csak az egy háztar­tásban élőkre vonatkozik. Az eredmény: a hónap elejétől ug­rásszerűen megnőtt a nagykorú gyerekek kijelentkezése a szülői házból. A rendelkezést egyelőre ideiglenesnek tekintik, s első­sorban a hivatásos gépjárműke­reskedőket szeretnék kiszűrni vele a magánimportőrök közül. A tapasztalatok elemzése után születik végleges döntés az „egy család - egy autó” rendelet sorsáról. Úgy tűnik, a környe­zetvédők aggodalma valóban jogos volt. Annak idején a kétü­temű füstölőket szerették volna száműzetni a hazai utakról, de erre nem sok a remény. Egy fia­talember a napokban vámolta­tott le egy Németországban 200 márkáért vásárolt kétütemű Trabantot. Sch. I. Az 559-es: Magyarország Mindentudó vonalkák Az Jó & friss áruház pénztárgépei Fotó: Läufer László Magyarországon már a 80-as évek elején történtek erőfeszíté­sek a termékek egységes azono­sító és számítógépes nyilvántar­tási rendszerének elterjeszté­sére. 1985-ben vezették be ná­lunk a belföldi használatra rendszeresített egységes termé­kazonosító kódot (ETK), és az ezen alapuló vonalkódtechni­kát, akkor még az Árhivatal ál­tal központilag meghatározott ütemben. Az ETK egy kilenc számjegyből álló kód, amelyből az első öt szám a gyártót, a többi négy pedig a terméket azonosítja. Ma már egyre több áruház­ban találkozhatunk a termékek csomagolásán feltüntetett vo­nalkódokkal. Elsősorban a ki­terjedt kiskereskedelmi hálózat­tal rendelkező kereskedelmi cé­gek - például az Alfa Élelmis­zer- és Vegyiárukereskedelmi Vállalat, a Skála, az Azúr, az In­­terág, a Kleider Bauer, a Ba­kony Füszért, a Tisza Füszért és a gyógyszertárak - alkalmazzák ezt-a korszerű termékazonosító rendszert, amely megkönnyíti a raktározást, az árazást és a pénz­tári munkát. A vonalkódtech­nika alkalmazásához szükséges eszközök és berendezések for­galmazásával foglalkozó cégek is megjelentek Magyarorszá­gon. Az üzletekben az árukon lát­ható vonalkódos címkék azon­ban nem feltétlenül egyeznek meg a nemzetközi gyakorlatban egységesen használt úgyneve­zett EAN termékazonosító szá­mokkal - tudtuk meg a Magyar Gazdasági Kamara EAN-irodá­jának vezetőjétől, Viszkei Györgytől. A kereskedők több­nyire saját igényeik szerint ala­kítják ki azonosító rendszerü­ket. A cél viszont az lenne, hogy igazodjunk a nemzetközi szabványhoz, vagyis magukat a gyártókat, és vállalkozókat kel­lene érdekeltté tenni abban, hogy az általuk előállított illetVe importált termékeken feltüntes­sék a termékazonosító kódot. A világszabványt a Nemzet­közi Termékazonosító Szövet­ség alakította ki. A kamara EAN-irodája 1983 óta tagja a nemzetközi szövetségnek. Fe­ladata, hogy biztosítsa a nem­zetközi rendszer működését itt­hon is lehetővé tevő világszab­ványokat. Viszkei György elmondta: je­lenleg Magyarországon mint­egy 2000 gyártó alkalmazza az EÁN-számokat. Legelterjed­tebb a rendszer a kozmetikai és háztartásvegyipari ágazatban valamint az élelmiszeriparban. Az alkalmazás terjesztésének bizonyos fokig gátat szab az, hogy a hazai csomagolástech­nika még nem európai színvo­nalú, a vonalkódokat pedig az áru csomagolásán kell feltün­tetni. A gyártók számára önkén­tes a vonalkódrendszer alkal­mazása, aki viszont bevezeti, az ma már köteles a nemzetközi EAN- szabványt használni. A nagy gyártókon kívül egyre több kis- és középvállalkozó ismeri fel a vonalkódtechnika hasznosságát és csatlakozik a rendszerhez - mondta az EAN-iroda vezetője. Különösen igaz ez az exportban érdekelt cégekre, hiszen az importőr rés­zéről előírás lehet az ÉAN-szám feltüntetése az árun. Az EAN-szám egyébként 13 számjegyből áll. Az első három a származási ország kódja, amely Magyarország esétében 500. Ä gyártót azonosító öt számot az EAN-iroda adja, a terméket azo­nosító négy számot a gyártó il­letve import termékek esetében a termékinformációs központok alakítják ki: a tizenharmadik szám pedig egy ellenőrző szám. A termékazonosító rendszer al­kalmazását a kormány 1991. no­vemberi rendelete szabályozza. Az egyes minisztériumok té­mába vágó feladatainak koorin­­dálására az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium vezetésével tárcaközi bizottság alakult. A konkrét módszertani kérdések tisztázására pedig a leginkább érdekelt tárcák és intézmények részvételével módszertani mun­kabizottságot hoztak létre. így remélhetőleg napról napra több lesz a csíkozott címkéjű áru az üzletek polcain. (MTI-Press)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents