Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-04 / 63. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. március 4., szerda választás továbbtanulás» pályaválasztás **■ továbbtanulás w pályaválasztás ® továbbtanuláspályaA beiskolázásró, számok közt tallózva Tavaly a gimnáziumok és szakközépiskolák 2642 helyére 3522-en, az idén a 3186 helyre 4390-en jelentkeztek. A továbblépéssel kecsegtető érettségi, egyáltalán a tanulás megnövekedett rangjáról tanúskodik közvetve az is, hogy a szakmunkásképzés ázsiója alaposan csökkent, hiszen a tavalyi 2973 hellyel szemben már csak 2088 szerepel az összesítésben, s a jelentkezők száma 3096-ról 2532-re csökkent. A szándékokon túl ez elsősorban objektívnek tekinthető kényszereket, a válsággal küszködő ipar szerkezetváltását, a szolgáltatások felé való lassú elmozdulást fejezi ki. Megcsappant az érdeklődés az 508. sz. Ipari Szakmunkás- képző iránt, ahol 759 helyre 397-en jelentkeztek, pedig itt egy vadonatúj tanműhely várja a diákokat. Komlón, az 501. számú Szakmunkásképzőben, ahol ugyancsak nagy tanműhelyi beruházáson jutottak túl, a 324 helyre csak 164-en törekednek. De aligha válogathatnak a jelentkezők közül a szakiskolák is - irántuk szintén kevesen érdeklődtek. Magától értetődő, hogy a hasonló profdú, „iparfüggő” szakközépiskolákat is elérte az apály. Pécsett a Vegyipari Szakközépiskolába, a Ziper- novszky Károly, a Pollack Mihály Szakközépiskolába is kevesebb diák jelentkezett a vártnál, a pécsi, Rét utcai 500. számú Szakmunkásképző szakközépiskolai osztályaiba is mindössze 29-en jelentkeztek 108 helyre, amely főként a „vasas” profilú szakmák, a hazai gépipar helyzetét fejezi ki. Pécsváradon megszüntették az állatenyésztési szakközépiskolát, hasonló gondokkal küszködnek Szentlőrincen az Újhelyi Mezőgazdasági és Állattenyésztési Szakközépiskolában is. Mindamellett, hogy a pécsi 506. számú Szakmunkásképző nem tudta pontosan meghatározni, milyen szakmákban tud fogadni gyerekeket, az itt elsajátítható kőműves- s azzal rokon szakmák jövőjében többé-kevésbé továbbra is bíznak. Bíznak a külföldi munka- vállalás lehetőségében és abban a piacban, amit a magánerős családiház-építés és egy jövőben majd növekvő beruházási kedv jelenthet. Ami az egyes szakmákat illeti, kinek-kinek szerencséjétől, sokszor „munkahelyteremtő” pénzétől függően, megmaradt az érdeklődés a bú- torasztalos, a szobafestő- mázoló, a női ruha-készítő és a fodrász szakmák iránt. A legrátermettebb ácsok esetenként külföldi munkavállalásban is reménykedhetnek. Az 500. szakmunkásképző az autószerelő szakmában is bízik, hiszen 116 szakmunkástanuló képzését szeretné megkezdeni az idén. A szolgáltatóipar növekvő szerepe szerint a Zrínyi Miklós Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskolába több mint ötszörös, a Zsolnay Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző szakközépiskolai osztályaiba csaknem kétszeres volt a túljelentkezés. Az előbbiben 102 helyre 576-an, utóbbiban 100-ra 170-en próbálnak bejutni. A komlói Kazinczy, de mindenekelőtt a pécsi Radnóti Közgazdasági Szakközépiskola példa a közgazdasági-számvi- teli-pénzügyi szakmák iránti érdeklődésre, ez utóbbiban ugyanis 89 helyre 240-en jelentkeztek. Változatlanul népszerű a számítástechnikai, a kft-ékben munkalehetőséget találó számviteli képzettség is. Az iskolák új profdok indításával igyekeznek is kiszolgálni az igényeket. A túljelentkezések arányát tekintve a gimnáziumok „toplistáját” a pécsi Nagy Lajos Gimnázium vezeti, (216 helyre 448 jelentkezővel), nyomában a Leőwey Klára, a Janus Pannonius és az Apáczai Csere Nevelési Központ gimnáziuma jár. Egyre fogyatkoznak viszont a hagyományos tantervű, általános képzést adó osztályok, s ez nem feltétlenül helyes tendencia. Részben azért, mert a specializáció tartalmában gyakran formális, részben azért, mert a felsőfokú képzés és az új szakmák felé nyitott generációnak elsősorban sokoldalú alapműveltségre van szüksége. Körkép és kórkép: a végletek éve Baranya középfokú oktatási intézményei 5574 nyolcadik osztályos gyerek számára kínáltak továbbtanulási lehetőséget az 1992/93-as tanévre. Az idén azonban „rekordnevezésről” számolhatnak be a statisztikák, erre a keretszámra 7246-en adták be jelentkezésüket. A megye gimnáziumainak a tavalyi 1208-as keretszáma 1549-re emelkedett, a szakközépiskoláké 1434-ről 1637-re - legalább ilyen arányban növe- Soha ekkora különbség nem volt az iskolai helyek és a jelentkezők száma között mondja Bedő Zsuzsa, a munkaügyi központ képzési és pályaválasztási osztályának főmunkatársa. - Az említett magas szám abból is adódik, hogy a „nulladik” típusú, speciális szakokon felvételizőket is ide soroltuk, de magas a szám azért is, mert sokan vannak az újra és újra próbálkozók, valamint a kilencedik osztályokból és a más megyékből is többen jelentkezhettek. kedett az érdeklődés is irántuk, nagy általánosságban másfél- szeres túljelentkezéssel. A szakmunkásképzőké pedig - tükrözve az ipar helyzetét - 2973-ról 2088-ra csökkent. Itt a férőhely tavaly még megegye- - zett a szakmák iránt érdeklődők számával, az idén viszont kérdés az is, hogy a megye szakképző intézeteit kiszemelő 2532 diákból kiknek tudnak „életképes” szakmát kínálni a tanműhely, munkahely nélkül maradó szakmák és intézmények. A fentiekből már jóelőre megjósolható, hogy az idén az eddigieknél sokkal többen lesz- A szakmunkásképzők „fenntartói”, a vállalatok nem tudják a megadott létszámkeretek szerint fogadni a diákokat - mondja Czu- czor József, a munkaügyi központ osztályvezetője. - Van, ahol a kimenő harmadikosok helyén még akad egy-egy hely, de a mohácsi 502. számú, az építőipari profilokban képző pécsi 506. számú iskola és a most „510.számú Szakmunkás- képző Iskola” néven önállósult siklósi intézmény már keretszámot sem adott! nek azok a fiatalok, akik megfelelő, piacképes szakma reménye nélkül, igen gyenge tanulmányi eredménnyel a tarsolyukban kénytelenek - néha a szó szoros értelmében - az utcán maradni. E leghátrányoasabb helyzetű réteg gondját maga az oktatás is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudná megoldani, hiszen az eltömegesedő perspektívahiány egyik alapvető oka az, hogy többségüket átképezni év továbbképezni sem lehet. Átképezni azért nem, mert nincs egy alappont, egy szakmai alappozíció, amelyre az átképzés épülhetne. Az előbbiek szélsőséges ellenpontjai az általánostól eltérő képzési formák, ahol a felvételi vizsgák már korábban lezajlottak igen nagy érdeklődés mellett. Itt a vizsgadrukkot a kockázatmentesség is enyhítette, hiszen nem számított bele a későbbi jelentkezési procedúrába. A Nagy Lajos Gimnázium 32gyereket váró egyházi osztályába 220-an iratkoztak volna, végül két osztályt indítottak. Az országos beiskolázású Művészeti Szakiskolába 70 helyre 128-an, a Leőwey Gimnázium német kéttannyelvű osztályaiba - 60 helyre - 128-an. A Zrínyi Miklós Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola német kéttany- nyelvű idegenforgalmi osztá- Helyzetük még nehezebb lesz, mint korábban - mondja Bedő Zsuzsa - A Képzési és Pályaválasztási Osztály annyit tehet, hogy elsők közt számukra is mindig naprakész tájékoztatást ad - címünk Perczel u. 1., telefonszámunk 26-044 - ha ez önmagában nem is segít. A gazdaasszonyképzés és a „k” osztályok (kisegítő osztályok) legalább átmeneti megoldást jelenthetnek. Elvünk az, hogy legalább 16 éves koráig minden gyereknek iskolapad jusson. lyának népszerűsége pedig már szimptomatikus. Igaz, hogy a szolgáltató - eladói, vendéglátós, idegenforgalmi - szakmák népszerűsége nőttön-nő, de a 36 helyért tülekedő 381 felvételiző 1991 december 11-én az ipar válságát és a szülők piacérzékenységét egyaránt tükrözi. Az oldalt összeállította: Bóka Róbert Legyenek megrendelők az önkormányzatok Válasszanak „pályát” a szakmunkásképzők is!(?) Az idén 5863-an végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát Baranyában, s ez már jelzi az ezredfordulón mélypontra jutó demográfiai apály kezdetét. Tavaly ugyanis 6156-an - sőt, 1989-ban még 6692-en! - fejezték be általános iskolai tanulmányaikat a megyében. Arról is beszámolhattunk évről-évre, hogy a végzettek 97 százaléka iskolapadba, felerészben szakmunkásképzőkbe kerül, a középfokú intézmények ugyanis új tantermek építésével, utóbb a kilencedik és a kisegítő osztályok indításával tesznek meg lehetőségük szerint mindent azért, hogy a 14-15 éves gyerekek ne maradjanak az utcán. Demográfiai prognózis- Lezárultak a jelentkezési határidők. Milyen eséllyel tanulhatnak tovább Baranyában ?- Még a demográfiai prognózisnál maradva, hadd mondjam el, hogy a csúcs az 1988/89-es tanévhez kötődik, amikor a nyolcadikosok száma a megyében megközelítette a 7000-et - mondja Czuczor József, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ osztályvezetője. A szülők emlékezhetnek a beiskolázás nehézségeire, ez a korosztály jelenleg a középiskolák harmadik illetve a szakmunkásképzők végzős osztályainál tart. Köztudott, hogy közülük sokan munkanélküliként kényszerülnek munkás pályájukat megkezdeni. A nyolcadikosok száma a csúcshoz viszonyítva már ezerrel csökkent, jelenleg 5800-an vannak, s ez a szám az ezredfordulóra - kimondani-leími is szokatlan - 4 ezerre apad. Várhatóan ez lesz a legkisebb tanulószám belátható időn belül a nyolcadik osztályokban, ha akkor még lesznek végzős nyolcadikosok.-Láthatók-e ennek az apadásnak a következményei?- Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi létszámnak mintegy a kétharmada vagy talán ennél is kevesebb diák jár majd iskolába, s ha a „visszakörzetesítés” a kistelepüléseken Matty példájához hasonlóan felgyorsul - minden jel erre mutat -, akkor a jelenleg működő iskolákban kevesebb lesz a gyerek, kevesebb az osztályok száma, ami viszont már a pedagógusok egzisztenciáját veszélyezteti. Az iskolák természetes reakciójuknak megfelelően a gyerek után nyúlnak ... A változások formálisak-A középiskolák lefelé, az általános iskolák alsóbb évfolyamaihoz - létrehozva a 6-8 osztályos gimnáziumokat, vagy nyújtott, 5-6 éves képzési időben gondolkodnak. Az általános iskolák pedig „felfelé nyújtózkodnak”, a középfokú képzésből igyekeznek gyereket fogni a speciális, szakiskolai jellegű képzés létrehozásával.-A szakemberek egy jórésze mindezeket a változásokat formálisnak tartja, s az elsők között kérdés az is, hogy kik tanítanak „lefelé” illetve „fölfelé” ezekben az iskolákban.- A változtatásokat én többnyire elsietettnek és formálisnak tartom, amelynek más célja nincs, mint gyerekeket megnyerni az iskolának. Legyünk őszinték; a gazdaasszony- vagy családsegítő képzés és más hasonló jellegű osztályok indítása rendkívül fontos lehet, és nagyon helyénvaló, ha egy lány az anyaszerepre, a háziasszony szerepére is felkészül, de önbecsapás lenne arról beszélni, hogy ez a munkaerőpiac szempontjából is jelent valamit. Szakmák holtponton- Annál nagyobb szerepe lett a reklámnak, annak, hogy az iskola jól csengő nevet válasszon magának, ugyanakkor a gyerek sok szempontból kiszolgáltatottabb, mint valaha. A munkaerő- piac összeomlása közismert, s a megye áttekintő, koordináló szerepe és képessége most különösen hiányzik.-Mielőtt a szakmunkásképzés illetve a gimnáziumi oktatás kérdéseire térnénk - mit lehet ajánlani a pályaválasztónak a jövőre nézve?- Csak a saját nevemben beszélhetek, de meggyőződésem, hogy az dönt ma jól, aki a gyerekét lehetőség szerint gimnáziumba íratja! Onnan még sokfelé nyílhat út számára, érettségi után sokféle szakmát, pályát választhat, az új Szakképzési Törvény szerint is húsz éves korig szerezhet szakképzettséget minden fiatal tandíjmentesen. Erre adnak lehetőséget a munkaügyi központ tanfolyamai is.-Hogyan változhat a szakmunkásképzés?- Az elmúlt időszakban a szakmunkásképzők létszámát úgy tervezték, hogy a tanműhellyel, gyakorlóhellyel rendelkező és a képzésben résztvevő vállalatok (nagyvállalatok, nagygazdaságok) benyújtották létszámigényüket az engedélyező szervekhez. Ezt a „kívánságlistát” összevetették a kisebb üzemek munkaerőigényével és az iskolák képzési lehetőségeivel - mindebből összeadódott, kikerekedett valamiféle keretszám. Az iskolák pedig - látszólag - abban voltak érdekeltek, hogy lehetőség szerint a jobb tanulmányi eredményt elérőket vegyék fel. Ez a szolgáltató szakmák képzésében a városi gyerekeknek adott előnyt, hiszen a gyakorló- illetve munkahelyek is természetesen elsősorban a városokban vannak. Itt túlzsúfoltságot okozott, míg másutt, elsősorban a falvakban ellátatlan területek maradtak. A munkaerőképzés tervezhetősége többek közt azért is vált lehetetlenné, mert a tanácsok - de mai önkormányzatok sem! - nem voltak, nem lehettek megrendelők! Nem jelenhettek meg az iskoláknál úgy is, mint az iskolákban képzendő tudás és szakma megrendelői!-A szakmunkásképzők így is nehezen alkalmazkodnak, tanműhelyek sora szűnik meg, A javaslat pedig a szakképzés piacosítását jelenti?- A hagyományos modellben a képzés egyetlen résztvevője sem érdekelt az eredményben közvetlenül. Például a szolgáltató, illetve akként is művelhető szakmákban többszörös érdekeltségi rendszert lehetne működtetni. Elsők között jelenne meg az önkormányzat megrendelőként az igényeivel, így va tervezés is önkormányzati dominanciát kapna, de amelyben már nemcsak az önkormányzat, hanem a későbbi munkaadók érdekei is megjelennének, ösz- szekapcsolódnának. Versenyhelyzet és szakképzés- Ez az elképzelés az önkormányzatnak afféle menedzser szerepet szánna?-Ez a modell azért látszik indokoltnak, mert a helyüket lassan megtaláló önkormányzatok dolga stratégiát kidolgozni körzetük fejlesztésére, hogy a lakók döntése alapján saját gyermekeik szakmatanulását is támogassák. Több település is összefoghatna, a gyerek is felelősséggel tartozna az őt ajánló közösségének. Az önkormányzat tehát megrendelőként léphetne fel, az iskola pedig olyan intézményként, amely ennek a megrendelésnek tesz eleget. Az iskola így érdekelté válik az eredményes munkában, abban, hogy a munkája alapján a megrendelés hozzá érkezzen, a gyerekek nála tanuljanak. Az iskolán kívüli szakképzési formák - ha garanciát vállalnak a képzés minőségéért - gyorsan átrendezhetik a szakképzés piacát, versenyhelyzetet teremtve az állami iskoláknak is. Ez lehet az iskolák és a tanulók érdekeltsége, és ez vezethet a minőségi szakmunkásképzéshez is. Ezért át kellene gondolni és változtani kellene a jelenlegi fejkvóta-rendszeren is - mondta befejezésül Czuczor József amit a javasolt modellben közvetlenül a szakmát megrendelő önkormányzat kapna meg a költségvetéstől. Ács tanulók Pécsett, az 506-os szakmunkásképző iskolában. Fotó: Szundi György
