Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-29 / 88. szám

Kapósak a baranyai kézilabda-kispadok az egykori szövetségi kapitányok körében Nyúl helyett elég az 5. hely Nem szűkölködik rangos edzőkben Baranya kézilabda­sportja. Egy éven belül a har­madik volt szövetésgi kapitány kapott megbízatást a megyében. A sort Faludi Mihály kezdte Komlón, majd Barabás Zsolt jött a pécsi lányokhoz a bajnok­ság félidejében, s a korábban már általunk is ismertetett okok miatt Faludit váltotta egy héttel ezelőtt Kovács László a Bá­nyász kispadján. A Walle Bremen női csapatát a bajnoki címig, majd a BEK-elödöntőig vezető Kovács László úgy mondja, ha ő lenne az a vezető, akinek döntenie kellene az edző kiválasztásáról, biztosan csak kis mértékben be­folyásolná csak a név. Vélemé­nye szerint a játékosállomány az elsődleges, a mindent meg­határozó.- Az igaz, egy edző elronthat mindent, és legfeljebb 30 száza­léknyit tehet hozzá a szereplés­hez - tartja az egykoron közel 100-szoros válogatott játékos, aki három éven át volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya a nyolcvanas évek elején, majd Kuvaitba szerződött, s az elmúlt öt évet különböző egyesületek­nél Németországban töltötte.- Német csapatából ketten tagjai a barcelonai keretnek. Lesz-e olimpikonja a Komló­nak?- Németh Zolinak nagy az esélye, Gyurkával kell megküz­denie a csapatba kerülésért. Mozgékony, nagyon sok szép dolgot tud támadásban, de ez kevés lehet. Az előrelépéshez a jelenleginél jobban meg kell ta­nulnia védekezni. Még csak egy hete ismeri a Bányászt, de szakértő szemmel mondja véleményét. - Eddig számomra pozitív élmény a komlói munka. Úgy látom, a csapat még felét sem adta ki an­nak, ami valójában benne van. De ezt kihozni a fiúkból egy hosszabb távú, 2-3 éves együttműködés eredménye le­hetne. Még a szomszéd poszto­kon játszók sem ismerik úgy egymást ahogy kellene, nem „automatizálták” még a mozgá­sukat. Tisztában van vele, tűzoltó munkára vállalkozott. Heti 2-3 edzéssel - hiszen hétfőtől szer­dáig továbbra is tanít a Testne­velési Egyetemen - nem lehet csodát művelni, ahogy ő mondja, nem tudja előkapni a nyulat a cilinderből. De erre nincs is szükség, hiszen abban látatlanban is biztos volt, hogy, hogy Faluditól, csak jól felké­szült csapatot kaphat, s meg­próbál a saját egyéniségével egy kicsit hozzátenni az eddig tanult leckékhez. Olyan általánossá­gokat próbál „véglegesíteni” a játékosok tudatában, hogy mi­nél előbb vegyék fel a táma­dókkal a kapcsolatot, ne ide­genkedjenek a testtel a való üt­közéstől, blokkolják, tereljék el a kapu felé igyekvő ellenfél út­ját, s egy elveszített labda után a legnagyobb bűn leragadni az el­lenfél hatosán. Egyszóval egy kulcsot kíván adni mindenkinek, amivel az eredményesség lakatját lehet nyitni, s a sikerhez vezető kaput kell vele minél szélesebbre tárni. Grünwald Géza Puhl is fúj Az Európai Labdarúgó Szö­vetség (UEFA) elkészítette a júniusi, svédországi nyolcas EB-döntő bíróküldését. Magyar szempontból örvendetes, hogy az első szakaszban sorra kerülő Franciaország - Anglia talál­kozó játékvezetője Puhl Sándor lesz. A június 10-iki nyitómér­kőzésen egyébként az orosz Szpirin dirigál, míg az elődön­tőn és a finálén a svájci Gallér, az olasz Lanese és a spanyol So­riano kap megbízatást. Ukrán - magyar Budapest vendége ezekben a napokban V. M. Bannyikov, az Ukrán Labdarúgó Szövetség el­nöke, aki tanácskozott az MLSZ vezetőivel. A megbeszélések egyik eredménye, hogy április 29-én Ungvárott Ukrajna - Magyaror­szág válogatott mérkőzés lesz a korábban tervezett budapesti magyar - olasz találkozó helyett, miután Itália gárdája lemondta népstadionbeli fellé­pését. Pályázat Az Országgyűlés az idén is el­különített pénzalapot az ifjúsági és a szabadidősport támogatá­sára. Az erre a célra megszava­zott 500 M Ft egyik fele a köz­ponti, másik pedig a társadalom- biztosítási költségvetésbe van beépítve, és pályázat útján kerül a felhasználókhoz. Benyújtásának határideje: 1992. május 31. és a Népjóléti Minisztérium társada­lompolitikai főosztálya címére (1361 Bp., Arany János u. 6-8.) Fél állásban, de teljes szívvel Mesterhetes és huszonnégy év kiállítás nélkül Amikor a Bonyhádi SE csa­patkapitánya, Kiss János bol­dogan a magasba emelte a lab­darúgó Új Vasárnapi Dunántúli Napló kupát, gratulálok sora köszöntötte az immár kétszeres kupagyőztes csapat edzőjét, Lo- sonczi Istvánt is. „Az érdem a fiúké” - mondta az idős mester, akinek szerénységénél csak a kora és a labdarúgásban eltöltött gazdag pályafutása a tiszteletre méltóbb.- Tizenkét évesen, az 1939-40-es évadban lettem a Bonyhád igazolt labdarúgója. A háborús években ifistaként ha­mar a felnőtt csapat keretébe kerültem. Náluk is, meg a Szászvár NB Ill-as csapatában az 1946-51. között eltöltött évek során köz.épcsatár voltam. Baj­noki esztendőnként 30-40 gólt jegyeztek nevem után a góllövő­listán. Sohasem feledtem azt a Nagyatád elleni mérkőzést, amelyen 9-0-ra nyert a Szász­vár, s én „mesterhetest” értem el, amikor egy védő kemény be­lépője folytán sérülés miatt cse­rét kértem. Szászvárról hazajöt­tem, a Bonyhád csapatában ját­szottam, majd 1960-63. között a Kisdorog játékos-edzője lettem. Kisdorogon már mint edző de­bütáltam, de néhány hónap után - miután az akkori járási szék­helyű Bonyhádi Vasas csapatá­nál edzőválság volt - hívtak és én újra jöttem, hét évig irányí­tottam a Vasast, jó csapatom volt. 1965-ben a Magyar Kupá­ban a legjobb négy közé jutásért a Rába ETO jogelődjétől, a Győri Vasas ETO-tól kaptunk ki. Kezem alól remek játékosok kerültek ki. Olyanok, mint Máté János, aki megjárta a Pécsi Dó­zsát és az FTC-t, sőt Hoffer Jó­zsef szövetségi kapitánynál a válogatottban is szerepelt. Szó'cs Lázár is megméretett az NB 1-ben, Mucska, Varga, Kni- esz és Kiss pedig az NB Il-ben. 1971-ben újabb „fordulattal” ismét a Kisdorog kispadjára ül­tem, ahonnét 1987-ben, nyugdí­jazásomkor álltam fel. Közben három évig a Dráva-csoport te­rületi válogatottjának szakmai munkáját is irányítottam, 1982-ben Vácott mi játszottuk a torna döntőjét a Mátra-csoport válogatottjával. A rendes játék­idő gól nélküli döntetlennel zá­rult, a 11-es rúgásokban sajnos, alulmaradtunk - eleveníti fel pályafutása állomásait a magyar NB-s mezőny legidősebb edzője. Három évig pihent, aztán 1990 nyarán a Bonyhádi Vasas vezetőinek invitálására igent mondott: elvállalta az NB 111-ból kiesett csapat irányítását. A nyugdíjas Losonczi István amit vállalt teljesítette, egy év után visszakerültek a sportág harmadik vonalába. Oda, ahol ősszel újonc mivoltukat megha­zudtoló teljesítménnyel szere­peltek, s most dobogós helyezé­sért fáradozik az edző.- Hároméves programot dol­goztam ki, amibe belekezdtem, azt szeretném dobogós helye­zéssel lezárni. Utána, 1993-ban végleg búcsút intek az edzői kispadnak. Legalábbis úgy ter­vezem, de hát foglalkoztam én már korábban is a visszavonu­lás gondolatával. . . Losonczi István augusztus másodikán immár 65. születés­napját ünnepli. Huszonnégyé- ves játékos pályafutása során egyszer sem állították ki, mint ahogy edzőként sem volt soha afférja a bírókkal. Szakvezetői példaképe az a dr. Lakat Ká­roly, akinél sikeres vizsga után megszerezte az edzői diplomát. Pista bácsi nyugdíjasként fél ál­lásban, de teljes szívvel szol­gálja szeretett sportágát, a lab­darúgást. Fekete László Kovács László Fotó: Péter Szabó Zoltán Sportkerekasztal Kaposváron Huszonnégy­millió jut a sportra Huszonnégymillió forint jut ebben az esztendőben Kaposvár sportjára, ebből azonban egy fillérrel sem részesednek immáron a technikai, azaz többségé­ben volt MHSZ-sportágak. További 15 millióba kerül, hogy a sportcsarnokot to­vábbra is ingyenesen hasz­nálhatják az ott játszó csa­patok. A nemrégiben alakult városi sportbizottság nevé­ben Somoskövi Gábor ta­nácsnok tájékoztatta erről a résztvevólcet azon a talál­kozón, melyet e héten tar­tottak a városházán, és amelyen a város vezetői - többek között Szita Károly alpolgármester - találkoz­tak a meghívást elfogadó 30 sportegyesület képvise­lőivel. Mint kiderült, a pén­zek elosztásának fő szem­pontja idén is a tavaly már bevált eredményességi pontrendszer volt. Kele János Remény a szabálymódosításban A Népstadionban lejátszott Magyarország - Ausztria válo­gatott labdarugó mérkőzésen alig voltak többen, mint a PVSK - Diósgyőr női bajnoki kosárlabda döntőn. Igaz, ez utóbbi eseményen nagyobb volt a tét, hiszen a bajnoki cím sorsa dőlt el, de ha azt veszem alapul, hogy a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, akkor már más okokat is kell találni. Például azt, hogy a kosárlabda - de említhetnék más csapatjá­tékot is - eseményben többet nyújt mint a futball. Talán azért is keresik a labdarúgással alaposabban foglalkozók, miként lehetne a pókhálós szabályokon válto­zatni, hogy kevesebb legyen a holtidő és több a látnivaló. A FIFA évek óta arra törekszik, hogy visszaadja a futball szépségét. A változtatásnak a vaskalaposnak nevezhető szabályalkotó bizottság vet egyelőre gátat. Most úgy tű­nik, ez a konzervatív csoport is beadja a derekát. Szóval, a labdarúgás ve­zérkara eljutott odáig, hogy változtatni kell a szabályokon és javaslatokat kért a legis­mertebb szakemberektől. Az már más lapra tartozik, hogy a lelkesedés ellenére alig fo­gadtak el valamit a számos javaslat közül. Ez azonban szerencsére nem szegte az újí­tásra törekvők kedvét, a kö­zelmúltban az egyik legna­gyobb sztár, Pele is ötlettel állt elő. Szerinte meg kellene tiltani a sorfalat a szabadrú­gásoknál. Saját tapasztalataira építve a szabadrúgás sokszor csak időpocsékolás, mert a sorfal hárítja a veszélyt. Arra is hi­vatkozott, ha eltörölnék a sor­falat, a játékosok nagyobb gondot fordíthatnának a ka­pura lövés gyakorlására és ez kamatozna a mezőnyjáték­ban is. Pele bemutatkozó mérkő­zés szervezésére is vállalko­zott, elképzelése szerint egy Európa - Dél-Amerika válo­gatott találkozón a sportág legjobbjai bizonyítanák, hogy nincs szükség a sorfalra a szabadrúgásnál. Az egy héttel ezelőtti NB I- es labdarúgó bajnoki forduló sem volt mentes a játékveze­tőkkel való foglalkozástól. Az MTK-Kispest mérkőzést kö­vetően mindkét csapat edzője a bíróban kereste a hibát. Az Újpest szakvezetője meg azt nyilatkozta, azért kell' bűn­hődniük, mert korábban min­den játékvezető félt a belügy- től, a Dózsa szponzorától. Többek között azért kaptak négy gólt a Videotontól, mert a bíró igyekezett bosszút állni a korábbi sérelmeken. Érdekes, azok a csapatok, amelyek nyertek, meg sem említették, hogy segítették volna őket a játékvezetők. Végülis kinek van igaza? Gondolom, a helyzet nem fog megváltozni, a vesztes min­dig keres majd magyarázatot és a legkönnyebb mindent a bíró nyakába varrni. E téma körül zajlott egy ér­dekes beszélgetés a héten a Nap TV-ben, ahol a játékve­zetők elnöke Nagy Miklós is magyarázatot keresett a téve­désekre. Elismerte, hogy a já­tékvezetés színvonala hason­lít a sportágéhoz, vagyis gyengélkedik. Az elnök szerint sportsze­rűbbek lennének a mérkőzé­sek, ha ismét automatikus el­tiltás járna a két, vagy három sárga lap után. Elmondta, azon lesz, hogy az MLSZ el­nöksége vonja vissza az el­múlt évben hozott döntését, mely eltörölte a sárga lapok utáni eltiltást. Van igzság abban, amit az elnök mondott, de ha arra gondolok, hogy ugyanolyan eltiltást kapott az a játékos, aki kétszer kézzel ütött bele a labdába, mint az, aki kétszer megrugta ellenfelét, akkor már vitatkoznunk kell. Azért van némi haszon ezekben a javaslatokban. Legalább re­ménykedhetünk abban, hogy a változtatásokkal talán jobb lesz a futball. „A szezon végén mindenképpen elmegyek” Az utolsó csatár? Amikor Pécsre érkezett, nagy volt az öröm. Végre sikerült egy gólképes, ráadásul olcsó csatár­hoz jutnia a PMSC labda­rúgó-csapatának. Aztán a pá­lyán bizonyította is, hogy jó vá­sárt csináltak vele, hiszen tette, amit tennie kellett: gólt lőtt, vagy aktvívan részt vett azok előkészítésében. Tavaly ősztől azonban kez­dett kissé beleszürkülni a me­zőnybe, míg a téli alapozás vé­gén megsérült, és a tavaszi nyi­tánykor már pályára sem lépett. Lehet, hogy erre az idényre Be- lansky Attilával el is tűnt Újme- csekaljáról az utolsó valamire is használható csatár? Erről, és a nemrégiben kipattant pénzügyi gondjairól faggattuk a sérvmű­tétje után lábadozó szlovákiai fiút.- Hagyjuk a pénzügyeket.. . A lényeg, hogy egy olyan szám­lát kellene kifizetnem, ami sze­rintem nem engem, hanem a csapatot illeti, mert a szerződé­sem szerint nekik kell a laká­somról gondoskodniuk, a dolog pedig ezzel kapcsolatos. Ennél sokkal rosszabb, hogy még jó pár hétig nem játszhatok. Per­sze ha az első orvos, aki meg­vizsgál, jobban odafigyel, és nem mondja, hogy semmi bajom sincs, hanem rögtön megműte- nek, talán már edzhetnék is. így azonban valószínűleg csak a szezon végére leszek ismét teljes értékű, éppen mire lejár a szer­ződésem. Az biztos, hogy itt nem maradok, külföldre akarok szerződni, ha kell, akár egy harmadosztályú klubhoz is. 31 évesen az embernek már a foci utáni időkre is gondolnia kell... Az persze biztosan javí­taná az esélyeimet, ha ismét jól menne a játék, de azt hiszem én eddig is mindent megtettem, ami rajtam múlott. De hát ha egyszer a labda nem a kellő időben és a kellő helyre érkezik, akkor nincs mit tenni. Sz. Zs. Belansky Attila vasárnapi 7 Losonczi István az edzők doyenje Losonczi István LELÁTÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents