Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-29 / 88. szám

„Vidéken egészségesebb szellemiség uralkodik” Beszélgetés Szász Endre festőművésszel A tapasztalatok szerint az első vidéken megrendezett ta­vaszi fesztivál nagy sikert ara­tott. A ma záruló eseményso­rozat rangjához nagyban hoz­zájárultak a meghívott vendé­gek is, köztük Szász Endre fes­tőművész. A jelenleg a Kapos­vár melletti Várdán élő festő­vel a művészeti szakközépisko­lák bemutatkozó kiállításának megnyitója után sikerült talál­koznunk. A diákok tárlatára Szász Endre - talán nem meg­lepő módon - egy hatalmas, bordó színű, amerikai autóval érkezett feleségével.- Nem érzem itt díszven­dégnek magam, sokkal inkább munkásnak, aki maga is igyek­szik hozzájárulni a fesztivál si­keréhez - kezdte beszélgeté­sünket Szász Endre - Ezt bizo­nyítja, hogy nekem is nyílt a fesztivál alatt Kaposváron egy kiállításom.- Önnek hogy tetszett a ka­posvári rendezvénysorozat?-Minden rendezvényét ér­dekesnek találtam és nagy tö­megeket vonzónak. Kaposvár azelőtt kulturális szempontból halott város volt, ezért is meg­lepő, milyen jól szerveztek a rendezők.- Melyik rendezvény tetszett Önnek legjobban a tavaszi fesztiválon?-Ez, a művészeti szakkö­zépiskolás gyerekek kiállítása. Tartalmasnak találom, sok ér­ték van jelen, és még az átlagos munkák se rosszak. Szeren­csére kevés az idegen befolyás a művekben, pedig mostanra az egész világ amerikanizáló- dott. Nekünk, magyaroknak azonban megvan az a nyel­vünkre épülő szellemiségünk, amin a művészetünknek ala­pulnia kell. A művészet a kva­litástól válik nemzetközivé. Úgy látom, a kiállításon részt­vevő gyerekek ezen az úton ha­ladnak. Természetesen nagy szerep jut ebben a tanároknak is. Én 20 évig nem voltam itt­hon, nem tudtam, hogy közben ilyen jóképességű tanárgárda nevelődött ki.-A kaposváriak most elő­ször léptek be a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál vidéki rendezői közé. Milyen jelentőségét látja a vidéken rendezett hasonló programoknak ?- Örömmel veszem őket, mert nem tartom jónak ezt a centralizálást, ami Magyaror­szágon végbemegy. Például a művészetben a vidéki városok­ban sokkal egészségesebb szel­lemiség uralkodik, nem olyan szennyezett, mint Budapesten. Nem véletlen, hogy falun vet­tem házat.-Mivel foglalkozik mosta­nában?- Mindennel. Ékszerrel, üveggel, porcelánnal, bútorral, festek és rajzolok.- Meg lehet még élni a mű­vészetből?- Nekem mindig sikerült. Engem 14 éves koromban ki­tett az apám, mert orvosnak szánt és nem az akartam lenni. Azóta én a művészetből élek.-Ha ennyi mindennel fog­lalkozik, kevés lehet a szabad­ideje.-Nem szeretem a szabad­időt. A szabadidős elfoglaltsá­gok engem nem kötnek le. A munkám egyébként is olyan, mintha mindig nyaralnék.- Miért pont Várdára költö­zött?- Kerestem egy vidéki he­lyet, ahol nyugodtan dolgozha­tom. Nekem ugyan sok hely kell, de a vidéki kastélyok túl na­gyok, fenntartásuk komoly anyagi megterhelést jelentett volna számomra. A várdai házhoz 10 holdnyi terület van, ezt még kibírom.- Ez egy kastély?- Kastélynak nevezik, mert gróf lakott benne. De szerin­tem inkább egy nagyméretű kúria.- Egy ekkora házban már jut hely egyik hobbyjának, az álla­toknak is. Jelenleg hányán vannak?- Nem sokan. Vannak ku­tyáim, lovam és volt egy bébi baglyom is. Felneveltük, aztán elengedtük, és most nagyon hi­ányzik. Tudja, az állatoktól sok jót lehet tanulni. Például köve- tekezetességet, ami nem árt egy művésznek.- Húsz évet töltött a tenge­rentúlon. Nem vágyik néha vissza?-Néha van „honvágyam”, mert szerettem ott élni. Ameri­kát nem lehet New Yorkkal vagy Los Angelessel azonosí­tani. Remek emberek élnek a kisvárosokban, nekem ők je­lentik ezt a földrészt. Időnként járok azért vissza, de én ma­gyar vagyok. Annak idején is csak egy évre mentem ki, és nem rajtam múlott, hogy 20 év lett belőle. Ott tartottak a dip­lomaták, mert egy művész könnyebben teremthet kapcso­latokat. Pataki Veronika Eső előtt köpönyeg . . . Felkészültek-e a dél-dunántúli jégelhárítók? A központban műholdfelvételek figyelmeztetnek a viharra David Attenborough újabb csodái Az idő látható üzenete Hordóból lovagló­pálca? A szabályt nem lehet felrúgni Már nem várathat magára so­kat az idő, amikortól valameny- nyi, ma még túlsúlyos honfitár­sunk olyan vékony lesz mint a lovaglópálca. Feltéve, ha kivá­lasztanak maguknak legalább egyet azokból a fogyasztó prog­ramokból, amelyekből annyi az ajánlat, hogy többoldalas étla­pot lehet belőlük összeütni. Különösen azok a csábítóak, amelyek minden önsanyargatás nélküli, gyors átváltozást ígér­nek. Többnyire könyv formájá­ban lehet hozzájuk jutni, ezer forint körüli áron. De lehetsé­ges-e néhány nap, esetleg hét alatt tizenkilóktól úgy megsza­badulni, hogy az eredmény tar­tós legyen, s közben sem tor­názni, sem éhezni nem kell?- A változás alapszabálya az, hogy kevesebb energiát kell táp­lálék formájában magunkhoz vennünk, mint amennyit a szer­vezet felhasznál, vagy több energiát kell felhasználnunk, mint amennyit elfogyasztunk, mondja dr. Bleyer Erzsébet fő­orvos, az ANTSZ egészségvé­delmi osztályának munkatársa. Szerintem csak azoknak a prog­ramoknak van realitásuk, ame­lyek módosítják a változni aka­rók táplálkozási szokásait és mozgásra késztetik az embert. Ezek együtt pedig már élet­módváltozást jelentenek, s vé­leményem szerint csak akkor van lehetőség a kívánatos test­súly megőrzésére, hogyha nem gyors, külső segítséggel, hanem lassúbb tempójú, céltudatos vál­toztatással fogyasztunk. Ezeknek az új programoknak azonban kétségtelenül előnyük is van. Mintha háttérbe szoríta­nák azokat a fogyókúrákat, amelyek egyoldalú túlkínálatot teremtettek bizonyos anyagok­ból. Tipikus és egyben nagyon rossz példa erre a tojáskúra, amely orvosi ellenőrzés nélkül egyenesen veszélyes lehet a magas fehérje tartalma, illetve a koleszterinszintre gyakorolt ha­tása miatt. S mintha az elmúlt években oly nagy reményeket keltett tab- lettás fogyókúrákról is keve­sebbet lehetne haliam. Ha be­váltak volna, most aligha lenne hazánkban minden második ember túlsúlyos és minden ötö­dik kövér. T. É. Talán Nefelához, a görög felhőistennőhöz kellene for­dulni azzal a kérdéssel, hogy az idei nyár mennyi jégverést ígér, ám mert lapunk kapcsolatai még nem épültek ki a görögök isteneihez, Fejes Istvánnál, a NEFELA Dél-Magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés el­nökénél kopogtattunk informá­cióért. Arra voltunk kiváncsiak, hogy felkészültek-e az idei vé­delemre. Mint ismeretes, a korábbi - lényegében csak Dél-Baranyát védő - rakétás rendszer helyett tavaly már a franciáktól átvett talajgenerátoros módszerrel vé­dekeztek a jégelhárítók, s a vé­dett terület Baranya egészén kí­vül már kiterjedt Somogyra és Tolna egy részére is. A módszer lényege: acetonba ágyazott ezüstjodid oldatot égetnek el egy berendezésben, ekkor 1-2 mikron nagyságú ré­szecskék keletkeznek s jutnak el a levegő áramlásával több ezer méter magasságba. A viharfel­hőkkel érkező nedvesség egy része ezekre a részecskékre csapódik ki, megakadályozva a kis számú, de nagy méretű jég­szemek létrejöttét.- Ahhoz azonban, hogy e módszer hatásos legyen, nagy területen és nagy számban kell működtetni a talajgenerátorokat - magyarázta Fejes István. - Mi tavaly már kiépítettük ezt a rendszert, ám további csatlako­zókra lenne szükség, hogy a vé­dett terület terebélyesedhessen, hogy nőjön a hatékonyságunk. A három megyében tavaly 61 Nem akármilyen bolti lo­pássorozat végére tett pontot a Barcsi Rendőrkapitányság, amikor egy helybéli butikos bejelentése alapján fülöncsíp- ték a szuloki lakhelyű O. Pált és segítő családtagjait. Az ügy érdekessége, hogy a családfő több éves eredményes ténykedésükről szorgos köny­velő módjára két határidőnaplót vezetett, amelyek egyikében a boltokból ellopott áruk listája szerepelt pontos dátumokkal és árakkal, míg a másikban a szajré értékesítéséről készített O. Pál hiánytalan nyilvántartást. Mindezekből kiderült, hogy generátor működött, s a tervek szerint idén újabb 15 helyen te­lepítenének berendezéseket. Kérdés azonban, hogy minderre lesz-e pénz, ugyanis a tagoknak eddig csak 40 százaléka teljesí­tette az első félévre szóló fize­tési kötelezettségét. Aggasztó ezenkívül, hogy az egyesülés tőkéjének legjelentősebb részét összeadó mezőgazdasági nagy­üzemek átalakulását követően a jogutódok tagjai maradnak-e a rendszernek.-Bár az utóbbi hetekben is csatlakoztak hozzánk új tagok és élvezzük az Állami Biztosító valamint a Hungária Biztosító támogatását, úgy érzem, hogy a rendszer megmentéséhez és csak 1991-ben 414 ezer forint értékű árut lovasítottak meg Ba­ranya és Somogy megye na­gyobb áruházaiban, butikjaiban. Mivel azonban nem csak bolti szarkaként ténykedtek az elmúlt évek során, hanem gáz­palackok lopása és betörések is szerepelnek vélhető bűnlajst­romukon, dr. Kiss Elemér barcsi rendőrkapitány véleménye sze­rint a bűncselekménysorozattal okozott kár elérheti az egy mil­lió forintot is. Csak 1991-ben 39 pár női és 23 pár férfi cipő sétált ki a már említett kabát alatt a boltokból. Hogy nem több, az a pécsi Kon­fenntartásához az önkormány­zatok, más biztosító cégek, a szakszövetkezetek és a megala­kuló hegyközségek nagyobb ak­tivitására lenne szükség. Fran­ciaországban például a rend­szert teljes egészében az ön- kormányzatok tartják el. Mi ennek ellenére nem azt kérjük az önkormányzatoktól, hogy nyúljanak a zsebükbe, csupán azt, hogy mozgósítsák a termelőket, hogy segítsenek ne­künk a szervezésben. A talajge­nerátoros védekezés nagyság­rendekkel kevesebbe kerül, mint a hajdani rakétás módszer. A védekezés egy hektárra eső költsége az idén 56 forint lesz. Balog N. zum áruházban tavaly novem­berben történt lebukásuknak volt köszönhető. „November 14: Pécsett lebuktam a Kon- zumban ... besípolt a cipő .. -jegyezte fel ezt az eseményt is O. Pál a határidőnaplójába.” Róza egyébként elvitte ezt a balhét, s bár ügyük a Városi Bí­róság elé került, pár nap múlva már újra együtt dolgozott a csa­pat. Persze, nem minden lopott holmi fért el az akciók során a kabát alatt. Az aranyospusztai természetvédelmi őrházba pél­dául kétszer is betörtek a múlt év őszén, s végül az ott lévő edények mellett elszállították a Én értem Attenborough-t! A minap a Kisújbánya kör­nyéki Váralja-árokban kuta­kodtunk Bélával és Zsomborral. Gyermekfejnyi, sárga kő került a kezembe. Rápattintottam a ka­lapáccsal, középen kettévált. „Varázslatos érzés... ”, mondja Attenborough, „a siker édes pillanata”. A hasadó kőben egy csodálatosan szép Ammoni­tes („csiga”) volt. Időtlen idők óta pihent kőágyában, mígnem újra megcsillant rajta a Nap fé­nye, 200 millió éves szünet után. Az merő véletlen, hogy ép­pen ezekben a napokban akadt a kezembe a pécsi, Ferenciek-ut- cai kitűnő magánantikvárium­ban Hermann Schmidt profesz- szor 1935-ben megjelent mun­kája: Bevezetés a paleontológi­ába. Akinek lelkét átlengi a Föld múltja, először nem a könyvek­ben találja meg az Attenboro- ugh-i csodát. Közömbös ka­vicsként, kődarabként forgatja a kezében azt, ami már akkor is volt, amikor az embernek még se híre, se különösen hamva. Valamit, ami érzékeld velünk az idő mérhetetlenségét és az élet csodálatos gazdagsága mel­lett annak múlékonyságát. És most megint David Atten­borough! Aki már korábban fantasztikus tv-sorozatokkal és kötetekkel kért helyet magának a magyar köztudatban (is), s aki annyira hihetően és érdekfeszí­tően tudja elmesélni: honnan házikó teljes bútorzatát is. Te- tőcsomagtartós Trabantjukkal többször is fordultak, míg az íz­léses berendezés átkerülhetett szuloki lakásukba. O. Pál előzetes letartóztatás­ban várja a rendőrségi vizsgálat befejeződését, s bár apósa meg­fojtása miatt 1980 és 87' között már ült börtönben, a várható ki­látások szemmel láthatóan meg­törték a negyven éves férfit. A határidőnaplók precíz vezetésé­ből arra gondolhatunk, hogy a bűnöző életmód helyett inkább a tisztes könyvelő szakmát kel­lett volna választania. Balog Nándor jöttünk, mennyi vagyunk, merre tartunk. Pénteken újabb soro­zata indult a TV2-esen: Elsüly- lyedt világok, eltűnt életek nyo­mában. A napokban egy ismerősöm így mondta: Fossziliák? Voltak, de nagyon drágák. Képzeld: egy kis krokodil, homokkőben! Megszakadt érte a szívem .. ! Hogy tudniillik nem tudta megvenni. Ez Brazíliában volt, de nem kell annyira messze menni. A Mecsek: az élet történetének Magyarországon - bátran mondható - egyedülállóan gaz­dag dokumentum-gyűjteménye. Alig akad olyan földtörténeti korszak, amelyik kövületeivel ne üzent volna a mának. Vil- lánykövesdtől Bükkösdig, Fa- zekasbodától Kishajmásig, Hi­dastól Vasasig rejtőznek a kőbe zárt életek, hogy azután - leg­többször verejtékes munka eredményeként - az Idő mély­séges szavát érzők kezébe ke­rülve az üzenet látható legyen. Értem David Attenborough-t. Ő képessé vált meghallani ezeknek a százmillió évek óta néma koroknak dermedt kővé vált lüktetését, tolmácsolja a ma emberének. Tanúnak a napsu­garat hívja, amikor azt sugallja az eddig ezen nem gondolko­dóknak: milyen hosszú és gaz­dag az Élet múltja a Földön - és milyen rövid ebben az ember tö- ténete . . . Mészáros Attila vasárnapi 5 Lebuktak a szuloki bolti szarkák A sok kicsi sokra ment, a kár elérheti az egy milliót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents