Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-29 / 88. szám
Rosenbauer az Atomerőműben Az ország legkorszerűbb tűzoltósága Böhm Péter százados, a Paksi Atomerőmű Üzemi Tűzoltóság parancsnoka lehiggaszt:-A primér körben tűz nem lehet! A szekunderben már igen. Volt is. Az elmúlt öt évben ösz- szesen öt alkalommal, mondjuk így: hétköznapi tüzek. A parancsnokság épülete, a technika, de még a személyi állomány jó része is vadonatúj.- Komoly kihívással kell szembenéznünk - mondja a százados. - Amikor feltöltjük a parancsnokság létszámát, tisztnek csak felsőfokú állami végzettségűeket, beosztott tűzoltónak pedig érettségizetteket veszünk fel.-Ennyire speciális a technika?-Egyedül a 60 méteres Si- mon-emelőkosarunk mondható speciálisnak. Egyetlen az országban. A többi felszerelésünk olyan, mint amit máshol is használnak kollégáink. Minden új, az osztrák Rosenbauer-cég terméke.- Végül is akkor mi itt a különleges feladat ?- Például az üzemi főépület bonyolultsága. Olyan, mint egy gigantikus ementáli sajt... Külön tréninget igényel napról-napra, hogy a tűzoltóknak a vérében legyen: mikor merre kell vagy lehet menniük.- Mit kezdenének egy erőművi tűzzel?- Olyan egyszerűen nem lehet. Kizárt.- És csak az erőmű területére figyelnek?- A parancsnokság illetékességi területe az atomerőmű működési területe, tehát például a védelmünk alatt áll a városban a cég iskolája is. Bizonyos fokú veszélyhelyzet esetén azonban vonulunk más célokra is Pakson. A jelenleg legkorszerűbb magyarországi tűzoltóparancsnokság létrehozásának gondolata három évvel ezelőtt vetődött fel. A beruházás és az üzemeltetés költségei az Atomerőmű Rt.-t terhelik, a bér és a szakmai irányítás az országos tűzoltóparancsnokság feladata. Az atomerőműben többezer automatikus érzékelő működik. Jelzésük esetén korszerű számítógépek kezdik el ontani a parancsot: hova, mekkora erővel, milyen eszközökkel kell vonulni. Még a legrövidebb útvonalat is kirajzolja a képernyőre. Maximum tíz perc. Ennyi idő alatt az erőmű minden pontját elérik. Mielőtt a tűz még igazából „nekikezdhetne”. Ami még hiányzik: egy pszichikai tréningpálya. Helyét már kialakították, a dolgozóknak és a tűzoltóknak is itt lesz módjuk megedződni arra a bizonyos gyors tíz percre. Mert bárhogy nézzük: ha egy atomerőműben megszólal a veszélyhelyzetet jelző riasztás, felkészült lélek is kell. S csak utána jön a cselekvés. Mészáros A. Találkozás 4$ év után Kolping-világkonferencián, Brazíliában Teréz és Anna 48 év után találkoztak A Kolping-szervezet ötévenként nemzetközi konferenciát tart. A 28-adik idén március közepén volt Brazíliában, amelyen részt vett dr. Körinek László, a szervezet magyarországi világi elnöke is. A kongresszus érezhető akcentus váltást eredményezett: a hangsúly a harmadik világ, illetve az európai volt szocialista országok felé fordult. A rendszerváltást követően az említett államokban elsőként nálunk, ezen belül Pécsett alakult meg a Kolping egyesület.- Az vitán felül áll - hallottuk dr. Körinek Lászlótól -, hogy ma Európa gazdaságilag legerősebb állama Németország, a Kolping-mozgalom szülőhazája. Az innen kiáramló nemzetközi segélyek jó része a Kolpingon keresztül megy. Az ottani kormány ugyanis ebben lát garanciát arra, hogy a segélyek jól hasznosulnak. Tavaly mi például mintegy ötmillió márka értékben kaptunk különféle segélyeket, elsősorban az oktatást szolgálókat. Rendbehoztak nekünk 30 millió forintért egy házat. Békásmegyeren csúcstechnológiával működő, számítógépvezérlésű szerszámgépeket szereltek fel. Ide, Pécsre szerintem már 100 milliónál többet hoztunk. Tanfolyamok, traktorok - folytathatnám a sort. Rövidesen öt tonna új ruhát kapunk, amit eladunk, haszna a Kolpingé, de ezt visz- szaforgatjuk a jótékonysági akcióinkba.- Gondolnak a munkanélküliségre, a munkanélküliekre is?- Meg sem tudnám mondani, hányféle át- és továbbképző tanfolyamot szerveztünk! Mindez a nemzetközi szolidaritásnak köszönhető. A magyar Kolping-szervezet hihetetlenül gyorsan tapra állt. Az értelmiségben nálunk mindig is volt valamiféle spirituális igény és persze kételkedés is. Dr. Körinek véleménye szerint azonban az elmúlt évtizedek vallásellenessége elsősorban a munkásosztálynak okozta a legnagyobb kárt.- Most már érdemes kimenni például a vasasi Kolping-csa- ládhoz: jellegzetesen munkás- egyesület. Egy asztalosember vezeti, remekül csinálja. Ma az országban 32 egyesületünk van, 2000 taggal.-A Kolping tehát egy kínálat? Egy lehetőség?- Pontosan. Az emberek élet- felfogásukra alternatívát keresnek. A Kolping nem egy „hit- buzgalmi egyesület”, de amit mond, az mögött mindig ott van a vallás. A brazíliai konferenciának ez volt a jelszava: „Hitet vetni, életet aratni! ” Ha az ember hittel csinál valamit, azt jobban csinálja. Ezt akarjuk meggyőzően közvetíteni a fiatalok és a munkásemberek felé. Adolf Kolping, ez a múlt századi német pap egy nagyon értelmes személyiség- és ezen keresztül társadalomátalakító reformer volt. Halászni akart tanítani, nem halat adni. M.A. Sokféleképpen beleszólt a sors az emberek életébe: perlekedni nem volt idő. Földes Panni és Mayer Teri valaha együtt jártak a mohácsi polgáriba, egyikük Babarcról, másikuk Bárból, s együtt laktak kosztosként a jóságos Paula néninél. Ma úgy mondanánk, albérletben. Negyvennégy őszén látták utoljára egymást, amíg a tanítást be nem rekesztették, míg a polgári iskola összes ablakát ki nem verte a légnyomás, a szigeten befészkelődött szovjet csapatok ágyúi jóvoltából. Tegnap Anna és Teréz átölelték egymást. Együtt sírtak és nevettek, egymás szavába vágva élesztették a múltat. Tán nem is zavartam meg soká a váratlan találkozót, melynek létrejöttében lapunknak része volt: keserű hangú riportban foglalkoztam az ötvenes évekkel, az Alföldre internált és jogfosztott emberekkel, a ma Pécsett élő Linding Ferencné Földes Anna nevét abban említve meg. Erre az írásra kapott levelek egyike Bár községből, Kovács Istvánná Mayer Teréztől jött. Az egymásra találás örömét némileg megkeserítette a távoliét 48 esztendeje, az elszakadás okai, s a megélt keservek. A háború után Teri már nem tudott visszamenni a polgáriba: édesapját elvitte a háború, s maradt a munka, majd a gyötrődés: a családfő nélül maradt tört-família kuláklistára került, s a községből is átmenetileg menekülniük kellett. Megyét, országrészt cseréltek életbenmaradás reményében. Anna hittel és örömmel folytatta a mohácsi iskolát, de 1950-ben megtört a lendület: szüleivel keservesebb sorsra érett: ÁVH-s felügyelettel a borzaspusztai táborban élt meg életre felkészítő borzalmakat. Teriék Komárom megyéből a hatvanas években tértek vissza Merítőszákban a gazella (Folytatás az 1. oldalról)- A vadgazdálkodás ugyan Mongóliában is szabályozott, de hát a pusztákon nomádok kóborolnak, ósdi fegyverekkel - és jól használják ezeket... Hivatásos vadász szinte nincs is. Sugár László másodszor 1977-ben járt Mongóliában, a feladatuk - csakúgy, mint a ’78-as harmadik expedíció idején - a mongol gazella élve befogása volt.- Felnőtt, de elsősorban alig pár napos gidákat fogtunk be. Főleg éjszaka, az autó lámpáinak fényénél, hosszú nyelű - a horgászok szerszámához hasonló - merítőszákkal kaptuk el a kis ge- zallákat. Vagy negyvenet sikerült befognunk, áttelepítették ezeket az ország nyugati részébe, megmaradtak-e, nem értesítettek bennünket.- Gondolom, vadászott is.-Ritkán. Egy ízben lőhettem egy közepes szarvú kőszálikecs- két, a trófeát hazahoztam. A havasi fajdhoz némi szorongással viszonyultunk. Állítólag Dzsin- gisz-kán a táborából minden embert megöletett, aki evett ezekből a nagy madarakból, a kivégzettek húsát „ebédre” szétosztatta - varázserőt tulajdonítottak az alpesi hófajdnak . .. Egyet mi is puskavégre kaptunk, elrejtettük, de hazafelé nem leltük: egyformák ott ezek a kopasz, köves hegygerincek!- Készül most valahova?- Kamcsatka északi részébe, Csukotkába van meghívásom. Talán a nyáron, talán egy hónap. Medve, jávor- és rénszarvas, pézsmaállat, farkas - ki tudja, lőhetek-e közülük egyet is... Azt tudom: az út nagy élmény lenne. Mészáros A. a Duna-mentére, s 1972-ben építhették újra a szülőfaluban házukat. Annáék Babarcról örökre búcsút vettek: a határsávba a táborból-szabadultak évekig nem mehettek. Visza- vágyva Döbröközről néhány éve költöztek át Pécsre. Nyilván mindez szóba került, kávé, üdítő és az alkalomra sütött rétes mellett, előkerültek megsárgult fényképek, előkerültek a diákévek, álmodozó lányok csínytevései. Az osztály. Amikor komp híján a szigetről lélekvesztőn jöttek vissza este Mohácsra, félve, fönnhangon imádkozva a Jóistenhez. Teri ismerte a vizet, nem félt. Anna akkor ült csónakban először ... Emlékek. A házinéni főztje, s az asztal alá csurgatott kelkáposzta főzelék ... Néhány jóságos tanár. A vízhordás. A közös kirándulások, együttlétek. Furcsa dolog a múlt: ki- nek-kinek más jut eszébe. Ki- ben-kiben más ragadt meg. Persze mára mindegy, barna volt-e, avagy szőke az a széparcu, neve felejtett legény? Ami tény: e korosztály gerince megtört. Kilúgozva, szívpanaszokkal, visszeres lábakkal, megfáradva érték meg a nyugdíjas éveket. Már aki megérte. A névsorolvasás hiányokat mutat, kérdőjeleket takar. Ma se tud felelni senki a kérdésre, ki mit vétett?... A zsidó lányok közül egyről sem tudnak, illetve tudják: ma egyik sem él. Negyvennégy ősze megmagyarázhatatlan ma is. Mint ahogy nehéz magyarázni a 44-et követő sok-sok évre hullott évet. Néhány szekfű, zöldellő köztes ág. Lassan melegszik az idő, a korai virágok megtelepedtek a mandulafán. Ez már tavasz. A csokrot én kapom, pedig nekik kéne adni, Teriknek és Annáknak, ha csak szálanként is, de mindennapon. Kozma Ferenc Monszun Zalaszentgrótról A svédek és a norvégok is kérik A megrendelők, mint a kereszt szülők, nevet adtak az első szállítmányoknak. Hogy honnét jutott eszükbe az akkor még NSZK-ból érkezett üzletembereknek pont a Monszun fantázianév, azt ma sem tudják a zalaszentgrótiak, de arra nagyon jól emlékeznek, hogy rettenetesen tartottak attól, hogy elsodorják őket az elvárások. Féltek, hogy belefulladnak a feladatba. Pedig az első évben még a harminc millió forintot sem érte el az exportra szánt bútorok értéke. Ha minden jól megy, ebben az évben megtízszerezik ezt az összeget. Nem hangzik rosz- szul ez a szám, különösen akkor, ha hozzá tesszük, Hogy pont tíz évvel ezelőtt kezdtek rusztikus bútorokat exportálni. A Zalaszentgróti Faipari Szövetkezet neve azonban addig sem volt ismeretlen. A belföldi piacon a kolóniái bútorait jegyezték, illetve keresik nagyon sokan most is. Az igények legalább ötven százalékkal haladják meg a kapacitásukat, így változatlanul előjegyzéses alapon, többhetes várakozás után lehet hozzá jutni.- Ha nem szégyellnénk magunkat a belföldi vevőink előtt, akkor már abbahagytuk volna a kolóniái gyártását - mondja Horváth Ferenc elnök. - Exportra érdemesebb lenne termelnünk. A németek és az osztrákok mellett idén ugyanis a svédek és a norvégok is kérik a rusztikus bútorainkat. Most a Brüssel tálaló szekrényeket gyártjuk. A németek világosabb, a svédek és a norvégok sötétebb árnyalatban igénylik. De nem csak a színárnyalatot határozzák meg. Nagyon szigorúak a környezetvédelmi feltételeik. A formalin kipárolgás miatt ugyanis a hazai faforgácslapok nem felelnek meg a külföldi környezetvédelmi szabványoknak. Más alapanyaggal kell dolgoznunk és változtatnunk kell a szárítási technológián, ami azt jelenti, hogy a masszívabb termékeké a jövő. A bútorokét ezek szerint már igen, de a saját holnapjukat még nem ismerik. Jelenleg 170 szövetkezeti tagot foglalkoztatnak, s csaknem kétszáz azoknak a száma, akik az átmeneti törvény adta lehetőségként benyújtották a vagyon igényüket. Most az izgatja őket legjobban, hogy mi lesz ezek kielégítése után. vasárnapi 3
