Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-28 / 87. szám

10 új Dunántúli napló 1992. március 28., szombat Alpok-Duna-Adria Magazin Tágabb régiónk - a Pozsonytól Velencéig terjedő térség - megyéi és tartományai mind több szállal kötődnek egymáshoz. Az egymásra utaltság adott, a közös érdekek és kölcsönös előnyök feltárása folya­matos. Március 10 és 15-e között az olaszországi Veneto tartomány ismét megrendezte a Veronai Nemzetközi Mezőgazdasági Vásárt, melyet ba­ranyai szakemberek is megtekintettek. Április 3-án Pécsett ülésezik az Alpok-Adria Munkaközösség gazda­sági bizottságának idegenforgalmi munkacsoportja. Április 10-13. kö­zött Pécs-Baranyában nemzetközi kamarakórus fesztiválra kerül sor - az Alpok-Adria Munkaközösség védnökségével, és már folyik annak a nemzetközi vásárnak az előkészítése Csurgón, melynek címe: Az Ad­riától az Alpokig ... Az Alpok-Duna-Adria nemzetközi televíziós magazin nyomán ké­szült mai összeállításunk szerzői: Jochen Bendere (ORF Klagenfurt), Roland Turk (Rai Bolzano), Gernot Lecher (ORF Graz), BRF, Ernst Hatheyer (ORF Klagenfurt), Alexander Voref (TV Brno), Békés Sán­dor (MTV Pécs). Rovatszerkesztő: Békés Sándor. Farkasné Pál Bözsi decsi tojásfestő Fotó: Kóródi Gábor Szlovén légitársaság Hosszú várakozás után az Adria Airways szlovén légitár­saság Klagenfurtban veszteglő gépei februárban ismét a ljubl­janai reptér, Brink, felé vehették az irányt. Ismét repülhetnek, de a jövőjük nagyon bizonytalan: a piac beszűkült, az utasok száma is felére csökkent. A katonai krízist most a gaz­dasági követi, mely ezt - a Szlovénia számára oly fontos vállalatot - sem kerülte el. A vállalat jellegéből adódik, hogy ők juttatják el a szlovén zászlót a Föld legtöbb orszá­gába. Emellett egy olyan társa­ságról van szó, amely modern és kitűnő technikával rendelke­zik, és ezért egy kicsit a nemzet büszkesége is. Ám ez a parádés vállalkozás is kénytelen szorítani a nadrág­szíjon: nyolcszázötven dolgo­zója közül kétszáznak végkielé­gítéssel, vagy nyugdíjkedvez­ménnyel távoznia kell. A tizen­három gép közül is eladnak né­hányat, míg másokat kisebbre cserélnek. Es ha napvilágot lát a megfelelő privatizációs tör­vény, az Adria Airways a tőzs­dén igyekszik majd új tőkéhez jutni. A ljubljanai repülőtér szintén megpróbál idomulni az új kö­rülményekhez. A tavalyi válság éppen átépítése után érte ezt az intézményt. Az utasok száma 1 millióról annak negyedére csökkent. Az infrastruktúra en­nek ellenére közelít a nemzet­közi normához, a luxusboltokat pedig koncesszióban üzemelte­tik egyéni irányítás helyett. Brinkből ellenőrzik a startoló és landoló repülőgépeket, lega­lábbis a 6 000 méter alatt repü­lőket. Egy jobb, nagyobb ma­gasságokat is kifürkésző, be­rendezés 300 millió schillingért történő beruházása folyamatban van. Amíg megérkezik a berende­zés Szlovéniába, addig a karin- tiai Koralpe radarállomás végzi el ezt a feladatot. Az utóbbi időkben persze nincs sok dolga, mert Szlovéniától délre a légte­ret lezárták, és így a korábbi lé­gifolyosóból zsákutca lett. Szlovénia légterének jövő­beni ellenőrzéséről tárgyalások folynak. Az, hogy Ausztria leg­nagyobb radarállomása, a ko- ralpi átvállalja majd véglegesen az „őrző” szerepét, technikailag nem jelentene problémát. Most tehát a politikusokon a sor. Túlélni a lavinát A síelők réma a lavina. Sok év szomorú statisztikája bizo­nyítja: mire megérkeznek a mentők, a lezúduló hó alá került emberek 87%-a már halott. Két dél-tiroli tudós 332 la­vina-baleset adatait dolgozta fel. Eredményeik egyértelműen bizonyították, hogy a túlélés szempontjából döntő jelentő­ségű, hogy van-e a hátizsákban lapát. Ha az áldozat 15 percnél többet fekszik a hó alatt, az ese­tek 3/4 részében megfullad. A lavina-halál elleni küzde­lem - versenyfutás az idővel. A korszerűen felszerelt sítú­rázó alapfelszereléshez egy idő óta, a lapát mellett, az úgyneve­zett „csipogó” is hozzátartozik, ami nem más, mint egy haté­kony keresőműszer. Ezt a kis adó-vevőt a sportoló a testén viseli. A készülék a 457 Khz frekvencián állandó sípje­let sugároz, a mentők tehát a sípjel nyomán viszonylag könnyen megtalálják az áldoza­tot. Az elmúlt télen - szinte vélet­len folytán - az is kiderült, hogy a legújabb típusú helikopterek rádiós iránytű-berendezése is alkalmas a hó alá került műszer csipogó vészhangjának a véte­lére. A bevetésre induló heli­kopter pilótájának tehát csak a megfelelő frekvenciára kell állí­tani irányjelző műszerét. A rádió iránytű a repülőgé­pek fedélzeti navigációs rend­szerének a része, amelynek a segítségével pontosan meghatá­rozható a repülőterek helye. A pilóta - némi gyakorlás után -, immár életmentésre is használ­hatja ezt a műszert, hisz fülhall­gatójában kiválóan hallja a csi­pogót, miközben gépével nyo­mon kíséri a lezúduló hótöme­get. Az Alpok vidékén máris több mentőszervezet gyakorolja az új mentési technikát. A fehér halál elleni küzde­lemben ismét nőttek az emberek esélyei. Kutyaszánon Stájerországban Néhány kilométerre Graztól él családjával és 20 kutyájával a kutyaszánhajtó Ernst Stäuber. A fajtatiszta szibériai husky-k reg­gelire 30 kilógrammnyi ételt kapnak a gazditól, így érthető, hogy táplálásuk évente kereken 40 ezer schillingbe kerül. És a gondos etetés csak egyike azon feltételeknek, melyeket biztosí­tani kell, hogy a kutyák télre, úgymond, csúcsformába kerül­jenek. Mivel a mi földrajzi széles­ségünkön nem lehetséges rend­szeresen havon edzeni, a máse­rek, ahogy á szaknyelv a kutya­szán hajtóit nevezi, kénytelenek úgynevezett száraz edzéseket is végezni. Emst Stauber például, aki egyébként a sportág legjobb európai versenyzője, sok kollé­gájához hasonlóan terepjárója elé fogja be a kutyákat. A módszer csak első pilla­natban tűnjk embertelennek, hi­szen az autó motorja jár, és így Emst Stauber a gázra taposva segít az állatoknak. A környék föld- és erdőtulaj­donosai megengedték a hajtó­nak, hogy hetente kétszer, szinte a versenynek megfelelő körülmények között, edzenek a területükön. Húsz kilométeres távot fut­nak be az állatok egy-egy edzésnapon, de Stauber úr ke­reken visszautasítja azt a vádat, hogy ez túlzott megpróbáltatás a kutyák számára. Emst Stauber:- Nem terhelem túl a kutyá­kat. Úgy adagolom a tempót, hogy örömmel fussanak, ne érezzék hajszolva magukat. Persze, megszólnak, hogy én az autóban ülök. miközben a ku­tyáimnak rohanniuk kell. De, szerintem, a kutyák éppen ak­kor szenvednének, ha megpró­bálnám visszatartani őket. Ezt a kocsit nem kell húzniuk, így az­tán határozottan boldogok, hogy az autómmal együtt fut­hatnak. Stájerország, pontosabban Seckau és Bad Mitterndorf, a jó hóviszonyok és a természet adta lehetőségek miatt, nemzetközi hírre tett szert a kutyaszánhaj- tók körében. Világ- és Eu- rópa-bajnokságot is rendeztek már itt. Ám minden sportolói becsvágy ellenére a hajtok, a máserok többségét inkább a ku­tyáikkal átélt közös kalandok vonzák, mint a másodpercekért folytatott harc. Ernst Stauber:-Nem kell elmenni Alasz­kába a felejthetetlen élménye­kért! Itt, Ausztriában is megta­láljuk azokat, hisz ha az ember egyedül üldögél a kutyáival a tábortűz mellett valahol a he­gyekben, nos hát akkor valami olyasmit él meg, amit valóban nem lehet elfelejteni... Stauberéknél a kutyák szinte beépültek a család életébe. De valószínű, ez is a legfontosabb feltétele annak, hogy az ember ebben a sportágban sikereket él­jen, hiszen minél nagyobb az otthon felépített bizalom az em­ber és az állat között, annál na­gyobb az összetartás is a téli versenyek mostoha viszonyai között. ✓ Állatok a hivatalban Arcpír, rúzs és retikül helyett Sigrid Braunschirn kedvencét, Csillagot és Jupitert viszi ma­gával a hivatalba a hét minden munkanapján. München nagy lakberende­zési áruházában az állatok sze- retete szó szerint a szemébe öt- lik az embernek. A 150 dolgozó mellett 20 háziállat is szerepel az „alkalmazottak” listáján. A nyári szabadság idején pedig ez a szám megduplázódik, mert akkor a szomszédok és rokonok kedvenceit is itt gondozzák. Az állatok szeretete, úgy tű­nik, nem rontja az üzletet. A fő­nök sikeres üzletembernek mondhatja magát, és amellett maga is kutyabolond.- Nem fél attól, hogy egyszer elszabadul a pokol, és több lesz itt az állat, mint az ember? Carl Finkenzeller, vállal­kozó: •- Nem, ettől egyáltalán nem tartok. Hiszen az elmúlt évtize­dekben sem voltak ilyen jellegű problémáink. Miért kellene te­hát abból nagy ügyet csinálni, hogy egyszer több, egyszer ke­vesebb állatunk van?- Mi a helyzet az alkalmazot­tak gyerekeivel? Őket is ma­gukkal hozhatják?^- Gyerekeket? Érdekes, hogy ez még soha nem merült fel! Nem is tudom, hogy miért? Mindenesetre mi készek lennék arra, hogy létrehozzunk egy óvodát a vállalaton belül. Miért is ne? A munkahelyi menetrendhez hozzá tartozik, hogy a gazdi munkaidő közben is sétálni vi­szi kedvencét. A kivételezet­teknek oxigénnel dúsított tuso­lásban is részük lehet a cég erre a célra kialakított ketrecében. Egyébként a dolgozók, így Sigrid Braunschirn esze is job­ban a munkáján jár akkor, ha Csillag és Jupiter mellette van, mintha állandóan azon gondol­kozna, hogy vajon nem tesz- nek-e valami rossz fát a tűzre otthon?... Ha az emberek egymás kö­zötti érintkezése természete­sebb, oldottabb lenne, akkor az állatok szeretetének ügyét is jó­val természetesebben kezelnék. Carl Finkenzeller cége házilag kidolgozott állatbarát politiká­jával mindenesetre alkalmazot­tai legbelső igényeit igyekszik kielégíteni. Carl Finkenzeller:- Nézze, annyi magányos ember van, akinek nincs társa, vagy aki már elvesztette partne­rét. Az ő életükben egy állat borzasztó fontos szerepet tölt be. Sokszor pszichológiai tá­maszt jelent a számukra. És ez, szerintem, nagyon fontos. Turisták a bányában Karintiában a bányászat év­százados hagyományokra tekint vissza. A norikumi vas keménységét még Ovidius is megénekelte, az innen származó vasból készül­tek ugyanis a kardok, és mint tudjuk, abban az időben karddal írták a történelmet. .. A hüttenbergi vasbánya vi­dékén 1978 óta csend honol. A korábban itt élő több, mint 5 000 emberből csak 2 000 na- radt a környéken. A keg) elem­döfést a bleibergi cinkbán/a be­zárása jelenti majd, de ez a sú­lyos gondokkal küzködő vidék mégis élni akar. Az új lehetőségeket sokan a bánya-turizmusban látják. A bányászati kultúra sok-sok emléke érdeklődők ezreit vonz­hat, hisz a föld mélyének titkai nagyon is sok embert izgatnak. Peridis, bányászati ágazatve­zető:- Karintia nagy hagyomá­nyokkal rendelkező bányavidé­keinek - mint amilyen Lakok, Hüttenberg és Bad Bleiberg is - súlyos gondokkal kell szembe­nézniük. Az ércvagyon kimerült és megváltoztak a gazdasági fel­tételek is. A bányák végóráikat élik... A bleibergi bányászat mára vendégcsalogató látványosság lett. A terra mystica, a bányászat misztikuma, évente kereken 50 ezer látogatót vonz ide. A ka­landvágyó kíváncsiskodók le- szállnak a 250 méteres mély­ségbe, ahol aztán egyórás felfe­dezésre indulnak a bányavasút- tal. A bányászat története és technológiája mellett, a látoga­tók megismerkedhetnek az ás­ványok színes világával, és a vidék gazdag hagyomány-kin­cseivel is. Ezek közül a hüttenbergi vasérc-bányászok tánca talán a legismertebb, de lassan már nem lesz, akijárja ... Ahol egykor olvasztó-ke­mencék ízzottak, most a tova­tűnt idő emlékeit igyekeznek összegyűjteni és életre kelteni a szakemberek. 1994-ben Hüt- tenbergben nyílik majd meg „A karintiai bányavidék” című kiál­lítás, mely feltehetően új lendü­letet ad majd a szépen fejlődő bánya-turizmusnak. Operabál Brnoban Rendkívüli nap volt a bmoi színház számára az idei eszten­dőben február 22. A város nagy hagyományokkal rendelkező szín- és operatársulata elhatá­rozta, hogy az új szezont egy pompás eseménnyel nyitja meg. A színház operabálba invitálta a nagyérdeműt, utalva ezzel arra, hogy a kultúrális élet 40 évvel ezelőtt megszakadt fejlődési vonalát most tovább lehet vinni. Ludvik Kavin, színházigaz­gató'.- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány pillanat múlva kezdetét veszi az első bál a brnoi Operaházban. Szeretném Önöket Hana Jankú, a brnoi Ja- nacek-Opera ünnepelt szólistája és a magam nevében megkérni, hogy fáradjanak Operaházunk nézőterére ...! Strausz, Lehár és még sok más zeneszerző báli hangulatot idéző zenéje csendült fel ezen az estén Brnoban. A szervezők célja a szórakoztató, nagysza­bású báli est megszervezésén túl az volt, hogy ezzel a bállal is érzékelhetővé tegyék mindenki számára a város és az ország kultúrális életében bekövetke­zett fordulatot. De milyen ha­tása is lehet egy ilyen bálnak a város kultúrális életére? Hana Jankú:- Azt szeretnénk, ha a bál nyomán a kultúrális élet jelen­tős tényezőjét látnák bennünk és annak megfelelő anyagi tá­mogatásban is részesülnénk a jövőben. Hadd lássa mindenki, hogy Brnoban is tudnak éne­kelni, játszani, táncolni a művé­szek. Ludvik Kavin:- Az Operában megrendezett bál jelentős szerepet tölt be vá­rosunk fejlődésében. Úgy ér­zem, jó hagyományt teremtet­tünk - illetve folytatunk ... Az operabál Brno városában az idei év első nagy közéleti és kulturális eseménye volt, és egyben vidéki kultúra új fellen­dülésének bizonyítéka. De hogy ez a fellendülés ne tiszavirág életű legyen, sok fon­tos feladat hárul Brno minden kultúráért felelős, polgárára. A brnoi Janacek-Opera a Morva-vidék színházai között az első helyen szerepel. Munkatársainak most az a feladatuk, hogy visszaadjanak valamit a régmúlt csillogásból, miközben Brno kultúrális életé­nek jövőjét igyekeznek megala­pozni. Híme s tojás a Sárközből Talán semmi sem tartalmazza olyan koncentráltan és kifeje­zően a távoli múltban gyökere­dző hiedelmeinket és szokása­inkat, mint a gyönyörűen min­tázott húsvéti tojások. A tojás a termékenység szimbóluma. A színes minták ugyancsak jelké­pek, a világegyetem és az élet végletekig leegyszerűsített jel­zései. A tojáskészítés hagyománya­inak ősi voltát bizonyítja, hogy a népvándorlás korából szár­mazó avar sírokban is találtak díszített tojásokat. A magyar falvak legelterjed­tebb és talán legszebb hagyo­mányai közé tartozik a húsvéti tojásfestés. A népművészeti ha­gyományokban különösen gaz­dag Decs községben Farkasné Pál Bözsi a leghíresebb tojás­festő. Az aprólékos és igényes munka a mintázással keződik. A mintákat forró méh-viasszal viszik fel a tojásra. Ezt köve­tően ecsettel színesítik a mintát. A festett tojások színei táj­egységenként változnak. De­esen a lila, a bordó, a sárga és a piros a legkedveltebb színek. Ezek a színek uralják egyébként az itteni ruházati viseletét, sőt a kézzelfestett pompás bútorokat is. A tojás langyos festékbe mártva nyeri el jellegzetes alap­színét, majd - utolsó mozzanat­ként -, a viasz eltávolítása kö­vetkezik. A fényesre törölt hímes tojás a húsvéti ajándék-kosár dísze. Ezt kapják húsvét hétfőn a lo­csoló legények is, mely szokás ugyancsak a termékenység-va­rázsláshoz kapcsolódik. Müncheni látkép

Next

/
Thumbnails
Contents