Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-23 / 82. szám

1992. március 23., hétfő ü j Dunántúlt napló 15 Labdarúgó NB I. Garami Józsefnek már csak tizenegy játékosa maradt Mitagadás, voltak már bol­dogabb évek is, amikor a Győr­ből hazafelé tartó PMSC-le- génység a bajnoki dobogót cé­lozva énekelhette: „Józsi bácsi jó napot, bajnok lesz a csapa­tod ...” kezdetű nótát. S mit ád az ég? Bizony nagyon közel állt a csapat ahhoz a régen óhajtott bajnoki aranyhoz. Az is igaz azonban, hogy az örömhöz most szombaton is nagyon kö­zeljártak, hiszen ha Kocsis job­ban összpontosít a második fél­időben, akkor aligha húzza ki ponttal a mérkőzést a Rába ETO. Csakhogy ehhez el kellett volna kerülni az első félidő bot- ladozásait, no és nem utolsó sorban, csatártársat kellett volna találni az egyre jobban játékba lendülő, egyre eredményesebbé váló Czéhnek. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. A PMSC tavaszi veret­lenségével érkezet a nyitány óta még nyeretlen Rába otthonába. S nem mintha az eddigi Győr- Pécs találkozók nem jelentettek volna mindig heves küzdelmet, a mostani helyzet alaposan pró­bára tette a két csapat játékosai­nak idegrendszerét. Különösen „ajzott” volt a zöld-fehér együttes, és annak újdonsült edzője, a hajdani Rába-játékos Szentes Lázár. A csapat is, és a szakvezető is bizonyítani kí­vánt, így nem volt meglepő, hogy a hazaiak valósággal rá­rontottak a vendégekre, akiknek becsületére legyen mondva: ki­bírták a hatalmas nyomást, s bár az ETO az első félórában hat szögletet ívelhetett Kovácsevics kapuja elé, mindaddig ered­ménytelenek maradtak, amíg egy vitatható jelenet után "Miri- uta 19 méterről elvégzett sza­badrúgásából született góllal le nem tette „névjegyét” a győri stadion kapujába. Kónya, visszaemlékezése szerint az ég világon semmit nem követett el a román közép­pályással szemben. Csakhogy mindez kevés ahhoz, hogy a sorfal mögött a hosszú sarokra helyezkedő, a labdát a rövid sa­rokba váró kapus elindulása után, a labda a kapuvédő „hűlt” helyén vágódjon a hálóba. Szinte sokkolta a pécsieket a mérkőzés második részének kezdetén bekapott második gól. Jóllehet tudták: már az ősszel is így volt, hogy ha gólt kapnak, akkor követi azt hamarosan a második is, mégis megfeledkez­tek a győri lerohanásos nyitány­ról, minek következtében Far­kas beadása után Csertői egy ütemmel megelőzve Lőrinczet fejelhetett a gólvonalon ragadt pécsi kapus feje fölött a hálóba úgy, hogy Kovácsevicsnek már csak az maradt, hogy „belekap­jon” a labdába. Kettő-null után megváltozott a játék képe: a mindenre elszánt pécsiek ekkor már életveszélyes ellentámadásba mentek át, s mivel az egyre jobban elfáradó hazaiak már csak az eredmény tartására összpontosítottak: so­rozatban vezethették a vendé­gek gólveszélyes támadásaikat Végh kapuja felé. Szerencsét­lenségükre Czéhnek nem akadt társa, s bár a ballábas játékos Diósgyőr után Győrben is beta­lált az ellenfél hálójába, mind­hiába tálalt forintos labdát két­szer is a kapura tisztán felfutó Kocsis elé, játékostársának inába szállt a bátorság, ezzel a Rába megszerezhette tavaszi első két pontját. Nem „érdemelt” vereséget ezen a találkozón a pécsi gárda. Amennyiben aktívabban játsza­nak az első félidőben, nem hi­tették volna el a hazaiakkal azt, hogy ezt a találkozót csakis a győriek nyerhetik. Bebizonyo­sodott mindez a szünet után, amikor a vendégek újabb „gól­döfése” más csapatot már a pad­lóra vitt volna, a pécsiek pedig éppen attól a pillanattól kezdtek el igazán focizni. A sors iróni­ája, hogy a sérülésektől tizedelt pécsi együttes egyetlen gólve­szélyes embere Czéh éppen ezen mérkőzés hajrájában sérült le, így aztán nincs más válasz­tása Garami József edzőnek, minthogy hirdetést adjon fel:„Hozott, azaz újonnan iga­zolt játékosokból csapatépítést vállalok!” A szombati Vác el­leni találkozóra ugyanis immár csak 11 játékosa maradt. S ami még meglepőbb: a tabellát te­kintve még mindig van esélye a pécsieknek a dobogón végzésre. Vagyis arra, hogy ismét fel­zengjen a csapat játékosainak ajkáról: „Józsi bácsi jó na­pot...”. Pontosabban: jobb na­pot! Úgy legyen. Kapu László TOTÓ 1. MTK - Kispest 2:2 X 2. Diósgyőr - Vác 0:1 2 3. Veszprém - Haladás 2:0 1 4. Rostock - Bremen 0:0 X 5. Frankfurt - Bayern M. 3:2 1 6. Kaisers. - Stuttgart 0:0 X 7. Ancona - Lucchese 2:1 1 8. Casertana - Venezia 0:0 X 9. Cesena - Udinese 1:1 X 10. Lecce - Messina 0:2 2 11. Modena - Reggiana 0:0 X 12. Padova - Bologna 0:0 X 13. Piacenza - Cosenza 1:1 X Pluszmérkőzés: 14. Freiburg - Mannheim 0:0 X Rába ETO-PMSC 2-1 (1-0) Győr, 2000 néző, V: Stamler. Rába ETO: Végh - Bognár, Bimbó, Sánta - Tóth, Rugovics, Miriuta, Urbán, Farkas (Korsós 65. p.) - Csertői (Csikós 89.), Pena. Edző: Szentes Lázár. PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balogh, Lőrincz, Palaczky - Je­néi, Bódog, Ulveczky, Czéh (Szabó 89. p.) - Magyar, Ko­csis. Edző: Garami József. Az első félidő jelentős Rába-fölénye a 30. percben érett góllá. Csertőit buktatták a kaputól 18 m-re, a szabadrúgást Miriuta mesterien a bal sarokba csavarta (1-0). A szünet utáni első percben Farkas viharzott el a bal szélen, beadását Csertői vágta a jobb sarokba (2-0). A 70. percben a győri védők hibájából Czéh került gólhely­zetbe, és ki is használta a lehe­tőséget, 15 m-ről élesen a bal sarokba lőtt (2-1). Szentes Lázár: - Az első fél­időben egyértelműen jobbak voltunk. Szünet után feljöttek a pécsiek, góljuk: zavart okozott néhány játékosunk fejében, de az összkép alapján győzelmünk megérdemelt. Garami József: - Az első fél­időben a Rába, szünet után már mi játszottunk jobban. A talál­kozó sorsát a jobb helyzetki­használás döntötte el a hazai együttes javára. További eredmények FTC-BVSC 1-0 (0-0). Üllői út, 6000 néző, V: Pillér. G.: Fo­dor. Tatabánya-ZTE 2-0 (2-0). Tatabánya, 2500 néző, V: Hartmann. G.: Ignácz, Váczi (1 l-esből). MTK-Honvéd 2-2 (1-2). MTK-pálya, 2500 néző, V.: Németh L. G.: Ivanics, Keresz­túri, ill. Kovács K. Diósgyőr-Vác 0-1 (0-0). Di­ósgyőr, 12000 néző, V.: Nagy L. G.: Nyilas. Veszprém-Haladás 2-0 (2-0). Veszprém, 2000 néző, V.: Fazekas. G.: Csornai, Kelemen. UTE-Videoton 1-4 (1-1). Bp., 2500 néző, V.: Bognár. G.: Eszenyi, ill. Dubecz, Kutton (2), Sallói. Siófok - Vasas 1-1 (0-1. Sió­fok, 3000 néző. V.: Molnár. G.:Bíró ill. Szilveszter. A góllövőlistát Orosz (Vác) vezeti 13 góllal. Tartalékbajnokság Rába ETO-PMSC 2-2 (1-2). Győr, 100 néző. V.: Horváth Gy. PMSC: Bogyay (Kurucsai) - Farkas, Tallósi, Schneider - Knézics, Dienes, Nagy B. (Báli), Rózsavölgyi, Benkovics, Hang, Nagy Cs. (Kulcsár). Edző: Guzsvány János. G.: Valdean ill. Dienes, Nagy B. Jók: Tallósi, Rózsavölgyi, Ben­kovics. Kiállítva: Hang. A bajnokságban a PMSC a 10. helyen áll, 8 ponttal lema­radva a vezető Kispest HFC-től. Ifibajnokság PMSC - Rába ETO 2-0 (2-0) Pécsújhegy, 100 néző. V.: Csuti. PMSC: Elekes - Varga (Fehér), Szabó Cs., Koronics, Lieber - Nágl, Dárdai, Pest K., Schwarzkopf - Rózsahegyi, Molnár (Rózsavölgyi). Edző: Máté Gábor. G.: Pest K., Dár­dai. Jók: Varga, Dárdai, Pest K. Serdülőbajnokság Rába ETO - PMSC 4-0 (1-0) Kovácstelep, 50 néző. V.: Czakó. G.: Segovits (2, egyik 1 l-esből), Korsós, Stemmer. A PMSC-ből jó: Griffaton. Az NB I. állása 1. Honvéd 18 1(1 4 4 32-18 24 2. Vác 18 8 7 3 32-20 23 3. FTC 18 7 9 2 24-14 23 4. Videoton 18 7 9 2 25-16 23 5. Siófok 18 10 3 5 28-20 23 6. MTK 18 8 5 5 29-18 21 7. UTE 18 6 8 4 26-22 20 8. PMSC 18 7 6 5 13-11 20 9. Vasas 18 6 6 6 19-16 18 10. BVSC 18 5 6 7 19-18 16 11. Rába ETO 18 5 6 7 19-24 16 12. Tatabánya 18 5 6 7 14-25 15 13. Haladás 18 5 5 8 17-22 15 14. Veszprém 18 4 7 7 13-22 14 15. Diósgyőr 18 4 4 10 14-28 12 16. ZTE 18­3 15 9-39 3 Következik A március 28-29-ei forduló párosítása. Szombat: PMSC - Vác 15, Honvéd - Tatabánya 15, Rába ETO - UTE 15, ZTE - Veszprém 17, Haladás - FTC 17, Videoton - MTK 17, Vasas - Diósgyőr 17. Vasárnap: BVSC-Siófok 16. Újra teltház lehet csütörtökön Pécsett Elmaradt a vasutas kosarasünnep Veres ugrik egy lapattanó labdáért. A képen látszik, hogy még a bordásfalon is ültek nézők. Szundi György felvétele. Már az előjelek sem voltak kedvezőek. 15 km-rel Miskolc előtt elromlott a PVSK-Co-Or- der csapatát szállító autóbusz sebességváltója, emiatt az utolsó szakaszt lépésben tette meg a jármű. Ez a lassú tempó a későbbi­ekben, a női kosárlabda döntő harmadik mérkőzésén is jel­lemző volt a pécsiekre. Csak­hogy közben a Diósgyőr szá­guldott, ezt az iramot pedig Sztojkovicsék nem tudták fel­venni. Se védekezésben, se tá­madásban nem tudtak felnőni az ellenfélhez. Kár szépíteni, gyengén játszottak. Lehetne mentségeket keresni a külső kö­rülményekben (az NB I-es női döntőhöz méltatlan rendezés­ben, a szokatlan általános isko­lai tornateremben, a fülsiketí­tőén búzdító nézőkben, a haza­iak túlságosan is kemény véde­kezését megengedő játékveze­tőkben, a kemény labdában, a csúszós parkettben) - de nem érdemes. Az első találkozót is ugyanott, ugyanolyan viszo­nyok között bonyolították le, és azt mégis megnyerték a vasuta­sok. Most nem akadt egyetlen olyan játékosuk sem, aki igazán jól kosarazott volna. Nem volt sem fegyelmezett, sem szerve­zett a csapat, s külön balszeren­cse, hogy amíg a Diósgyőrnek minden bejött, addig a vasuta­soknak semmi sem. Valahol tu­dat alatt az is motoszkált a fe­jekben, hogy a vereség estén sincs semmi baj, mert van még lehetőség a javításra. Ugyanak­kor a hazaiak számára ez az utolsó esély volt arra, hogy még versenyben maradjanak a baj- nooki címért. Ünnepelni mentek Diós­győrbe két autóbusszal és né­hány személygépkocsival a PVSK-Co-Order szurkolói. Szerették volna, ha a bajnoki cím már szombaton eldől a pé­csiek javára. Ezzel most várni kell, minimum csütörtök estig, amikor a finálé negyedik mécs­esé a Mecsekalján lesz. Ott és akkor, a hazai pálya előnyét ki­használva nyerni lehet. Persze, ez azért is különösen nehéz lesz, mert most ez a győzelem visz- szadta a diósgyőriek hitét. De nem kell félteni a vasuta­sokat, tudják, hogy mi a dolguk. Nem akarják a döntést az utolsó, ötödik mérkőzésre hagyni, aminek kimenetele bi­zonytalan. Jobb azt a rendkívül sokat érő bajnoki aranyat Pé­csett, nézőcsúcs mellett, nagy ünneplés közepette megsze­rezni ... Horváth László Jégtánc világbajnokság Engiék nélkül A revü a végcél? Március 24-én kezdődik San Francisco mellett, Oaklandben a hosszúra nyúlt műkorcso­lyázó- és jégtánc-idény utolsó erőpróbája, a világbajnokság. Ezen nem vesz részt az egyet­len, előkelő helyezésre esélyes magyar kettős, az Engi Klára, Tóth Attila jégtáncospár. Vajon nem gondolták-e meg magukat az eltelt idő alatt? - kérdezte az MTI munkatársa Engi Klárát. Vélhetően a csalódást jelentő olimpiai szereplés, a 7. helyezés miatt határoztak úgy, hogy nem utaznak el Oaklandbe.- Ott, Albertville-ben „mele­gében” még nem jelenthettük ki felelősséggel, hogy nem ve­szünk részt a vb-n. Hazajőve meghánytuk-vetettük a dolgot, és az az igazság, hogy egyetlen indokot sem találtunk, ami a részvétel mellett szólt volna. Az utóbbi néhány világverseny pontozási tapasztalata alapján csak veszthettünk volna a ver­sennyel, turistaként pedig nem akarunk Amerikába menni. Természetesen az fel sem me­rült, hogy új kűrt állítsunk össze sebtében, mert akkor az lett volna a vád, hogy kapkodunk, hogy nem vagyunk következe­tesek. Az egyetlen észérv az „igen” mellett az volt, hogy az első tíz közé kerüléssel biztosít­hattuk volna, hogy jövőre is két magyar jégtáncospár indulhas­son a világversenyeken. Ez vi­szont kevés volt, így inkább le­mondtunk Oaklandről. A szö­vetség egyébként rendkívül kor­rekt volt velünk, nem gyakorol­tak nyomást, teljesen ránkbízták a döntést. Ezek után adódik a kérdés: hogyan tovább?-Tulajdonképpen nem zár­tuk be végleg a kaput magunk mögött, hiszen kifejezetten csá­bító a lehetőség, hogy két év múlva ismét olimpia követke­zik. Ám, ha lehetőség adódik, hogy revűbe szerződjünk, nem fogunk habozni. Az olimpia óta is edzésben vagyunk, minden nap bemutató számok összeállí­tásán fáradozunk. Egy esetleges szerződésre azért van remé­nyünk, mert a jelenlegi élme­zőnyből csak Klimováék sze­gődnek profinak, a már vissza­vonult Duchesnay-testvérpár nem szándékozik szerződést kötni, csak alkalmi bemutatókat vállalnak, míg a többiek tovább folytatják. Ä március 25. és 29. közötti világbajnokságon, Oaklandben a Regina Woodward, Szentpé- tery Csaba; a Vedres Noémi, Szentirmai Endre jégtánckettő­sök, Czakó Krisztina és Kovács Péter műkorcsolyázók képvise­lik a magyar színeket. „Válasszátok a birkózást!” „Mit ne mondjak, kalandos életem volt. 1935-ben kezdtem el birkózni Pécsett, a PAC-ban. Születésemtől fogva az egyik lábam rövidebb volt a másiknál, meg aztán úgynevezett csirke­mellem és csapott vállam volt, vagyis testileg fejletlennek mi­nősítettek az orvosok. Azt java­solták, hogy próbálkozzam ez­zel a sportággal, hátha megerő­södök valamelyest tőle. Két esz­tendeig tartó edzés után jött az első verseny, addigra már izmo­sabb lett a mellkasom, ki is vál- lasodtam. Tizenhét hónapig az orosz fronton voltam, amikor hazaju­tottam, Budapestre kerültem, a BSZKRT-hoz. Oda viszont nem igazoltak le, ezért az új klubom kérésére Pócsai Zoltán álnéven indultam a versenyeken. Ez már a harmadik nevem volt, mert a második világháború alatti zű­rös időkben Radnai Zoltán néven éltem, ugyanis a Hron- csokot kényszerből Radnaira kellett magyarosítanom. Persze, hogy lebuktam a Pócsai álnév­vel, eltiltottak. Emiatt megmér­gesedtem, 10 évig bosszúból nem is birkóztam. 1956-ban kimentem Kana­dába. Ott, Torontóban összeáll­tam néhány miskolci sráccal, alakítottunk egy birkózó csapa­tot. Akkor már 38 éves voltam. Jól ment a birkózás valameny- nyiünknek, megnyertük a kana­dai csapatbajnokságot is. Kint sokféle munkát végeztem. Vol­tam takarító, bányász, dolgoz­tam kábelgyárban. És persze munkaidő után birkóztam. Elég sokáig. Még 57 esztendős ko­romban is versenyeztem, akkor hagytam abba. Kint idővel nyugdíjba men­tem, aztán 1989-ben végleg ha­zajöttem. Azóta itt, Pécsett élek a családommal. Most, 74 évesen is reggelente még mindig néhány percig fejen állok, hidalok egy kicsit, min­den nap 5-10 percet tornázok. Bár volt a szívemmel egy kis baj, de szerencsére bírom még. A birkózás miatt. Annak na­gyon sokat köszönhetettem. Azért is beszéltem ennyit az éle­temről, mert szeretnék a mai gyerekek közül mind többet látni a birkózóteremben. Az én példám is bizonyítja: ettől a sportágtól kierősödnek, egész­ségesek lesznek. Főként olya­noknak ajánlom, akik most még csenevészek, de erős, izmos emberekké akarnak válni. Higgyék el, megéri a birkózást választani.” Hroncsok Zoltán monológját lejegyezte: Horváth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents