Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-23 / 82. szám
6 új Dunántúli napló 1992. március 23., hétfő Baranya a Parlamentben 25 milliárd forint céltámogatás Az Országgyűlés hosszas előkészítés után napirendre tűzte a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett- és céltámogatásáról szóló törvényjavaslatot. A törvény településeink számára meghatározó jelentőségű. 25 milliárd forintot osztanak szét fejlesztések támogatására. Vízműépítésre, csatornahálózat kialakítására, tornaterem kialakítására, orvosi készülékek beszerzésére, szeméttelep bővítésére nyújthattak be pályázatot az önkormányzatok. E célok megvalósítását 30-60 % -ig támogatja a központi költség- vetés. Ezen kívül elsősorban a több település érdekét szolgáló beruházásokat - címzett támogatások - is meghatároz a törvény. Erre a célra a kormány 10,1 milliárd forintot A Parlament önkormányzati bizottságának kisebbsége egyetért azzal, hogy az önkormányzatoknak szüksége van arra a mintegy 25 milliárdnyi összegre, amelyről e törvény kapcsán dönteni kellene a Parlamentnek. Sőt, úgy ítéljük meg, hogy erről a kérdésről, erről az összegről dönteni kellett volna már jóval ezelőtt, és nem egy féléves procedúra után. javasol. A céltámogatási igények kielégítésére 15,1 milliárd forint maradna. Az összeg nem fedezi a benyújtott igények kielégítését. A feszültség azokon a településeken keletkezik, amelyek az elutasítottak körébe tartoznak, ugyanis ez az egyetlen forrás, ahonnan fejlesztések támogatására pénzt lehet kérni. így különösen fontos, hogy a pályázatok elbírálása szakszerűen, pártatlanul, az objektív tények figyelembevételével történjék. A Parlament önkormányzati bizottságának ülésén kiderült, hogy ez nem minden esetben történt így, ezért a bizottság kisebbségének nevében külön vélemény fogalmazódott meg, melyet az Országgyűlés Plenáris ülésén dr. Wekler Ferenc ismertetett. előkészítők elfogadták és beépítették a törvényjavaslatba. A gondunk az, nem hirdették meg nyilvánosan, hogy október 21. után, mondjuk január 31-éig lehetősége van az összes önkormányzatnak arra, hogy hiánypótlásként kiegészítő anyagokat juttasson a Belügyminisztériumhoz a korábban benyújtott céltámogatási pályázatok kiegészítéséül. Úgy gondolom, fel kell idéznünk néhány momentumot. Á Belügyminisztérium a Magyar Közlönyben közzétette az október 21-ei határidőt, amíg az önkormányzatok beadhatták igényeiket a céltámogatásokra. Azok az önkormányzatok, amelyek nem adták be az igényfelmérésre az anyagaikat, kiestek a céltámogatási pályázati lehetőségből annak ellenére, hogy semmilyen törvény nem hatalmazta fel a Belügyminisztériumot arra, hogy lezártnak tekintse október 21-ével a benyújtási határidőket. Ezután következett egy hosz- szabb időszak, amikor nem történt semmi ebben az ügyben. A bizottsági vitában a Belügyminisztérium képviselője azt hangsúlyozta, részben a Parlament hibája, hogy csak december 12-ére sikerült a Parlamentnek napirendre tűznie ezt a törvényjavaslatot, amelyet a kormányzat benyújtott. Ezt részben elismerve, azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy december 12-én megszületett az irányelvek elfogadása, tehát tulajdonképpen jogilag ekkor lehetett volna az igényfelmérést megkezdeni. A december 12-ei határozatban az szerepel, hogy a kormánynak a költségvetéssel egy- időben kell benyújtani a céltámogatási törvényt. Amennyiben december 12-én nyilvánvaló volt a Belügyminisztérium számára, hogy nem tudják december 30-áig a Ház elé terjeszteni a törvényjavaslatot, akkor ezt a kormányzatnak jeleznie kellett volna. Mi történt december 12. és február 24. között? Miért kellett két hónapig fektetni a céltámogatási törvényt? A bizottsági vita során kirobbant az a botrány: kiderült a beszámolóból, hogy október 21. után is módja volt jónéhány önkormányzatnak arra, hogy hiánypótlás címén kiegészítő anyagokat juttasson el a Belügyminisztériumhoz. 98 önkormányzat nyújtott be hiánypótlást, mintegy 640 millió forintos támogatásra tartottak igényt* és ezt a 640 millió forintos támogatást az A belügyminiszter arról tájékoztatta levélben a bizottságot, hogy a minisztérium saját hatáskörében vizsgálatot indít annak kiderítésére, hogyan zajlott október 21-e és - mondjuk - január 31-e között a hiánypótlásoknak a begyűjtése. Kinek volt lehetősége arra, hogy hiánypótlást nyújtson be, és ki maradt kívül ezen a körön? Nem minden önkormányzat volt tisztában azzal, hogy lehetőség van a hiánypótlás benyújtására, és lényeges számú ön- kormányzat kívül rekedt azon a körön, amely az információ birtokában a hiánypótlást benyújthatta volna. Mindezek alapján a bizottság kisebbsége á törvényjavaslatot tartózkodással fogadta, és most is úgy ítéli meg: szükséges a pénzeknek a szétosztása, de nem lehet eltekinteni attól, hogy a Parlament a kötelezettségének eleget téve ellenőrizze a kormányzatnak a pénzosztó tevékenységét. Annak idején a megyei elosztó szerepe ellen azért tiltakoztunk sokan, hogy ne történhessen meg az, hogy egyes polgármesterek ismeretségeiket felhasználva megyei szinten pénzhez jussanak. Az volt a bizottság kisebbségének a benyomása, hogy sajnos megismétlődött az a korábbi gyakorlat: aki közel volt a tűzhöz, aki az információ birtokába jutott, az bement az illető Tákisz-hoz, vagy bement közvetlenül a Belügyminisztériumba, benyújtotta a hiánypótlásra az anyagát, azt elfogadták. Az összes többi, aki nem tudott, miután nem tudhatott erről a lehetőségről, az kívülrekedt. Én arra kérem a Tisztelt Házat, hogy a lehetőségekhez képest - és ez most már bizottsági elnöki véleményem - minél előbb fogadjuk el ezt a céltámogatási törvényt, egyetértve belügyminiszterúr expozéjával, de arra is szeretném kérni a Tisztelt Házat, hogy ezeket az anomáliákat közösen vizsgáljuk mé£, próbáljuk meg kiszűrni az}, hogy a jövőben ilyenre ne kerüljön sor. Madaraink tavaszi vonulási naptára Akarva-akaratlan tanúi lehetünk az évente kétszer, tavasz- szal és ősszel megismétlődő természeti csodának, a madárvonulásnak. Persze ennek csupán kis része játszódik le a szemünk előtt egy csapat vadliba, vagy daru esetleg egy felhőnyi seregély képviseletében. A madárvonulás zömében az átlagember számára láthatatlan. A madarak egy része egyesével, vagy kisebb csapatokban, sőt gyakran éjszaka vonul. Madaraink a telet különböző helyeken töltik. Előfordul, hogy néhány példány megpróbál áttelelni nálunk. Ha enyhe a tél, akkor ez sikerülhet. Kemény teleken ezekre az egyedekre viszont a biztos pusztulás vár. Vonuló madaraink egy része Dél-Euró- pában telel, a szárcsák például Olaszország lagúnáiban. Más fajok Afrikában, a seregélyek Afrika északi részén, Tunéziában és Algériában, a fehér gólya és a füsti fecske Dél-Afrikában. A tavasz közeledtével azután a költöző madaraink hazafelé indulnak. Megfigyelések szerint ezt az utat gyorsabban teszik meg, mint a telelőhely felé vezetőt. A Földközi-tenger mentén telelők szinte egy-két nap alatt megérkeznek. Nem úgy az Afrika déli részéről indulók, amelyekre hatalmas út vár. A jelzett dátumok középértékeket tartalmaznak, hiszen a madarak érkezését és elvonulását a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják. így az itt szereplő dátumokat az időjárás akár két héttel előbbre is hozhatja, vagy eltolhatja. A megfigyeléseknél hazánkon belül is adódhat pár napos eltérés. Szegeden hamarabb pillanthatunk meg egy barázdabillegetőt, mint Sopronban. A következő tíz hét alatt, ha szentelünk egy kevés időt naponta, akkor szemtanúi lehetünk a tavasz kibontakozásának, melyet nemcsak a sokszínben pompázó virágok jeleznek, hanem a messziről érkezett vándormadarak párválasztása is. Andrási Pál Márc. 23. Búbos vöcsök A legnagyobb termetű vöcsökfaj. Hátoldala szürkés- barna, hasoldala fehér. Fekete tollfüléről és rőtes nyakgallérjáról lehet felismerni. Gyakori vízimadár. Minden nagyobb mocsárban, halastó vagy állóvíz szegélyén fészkel. Természetfilmekben is gyakran látható jellegzetes, szertartásos násztánca. A telet Dél-Európában tölti. Fészkét ritkás és magas vízi növényzet közé építi, rendszerint a nyílt víztükör közelében. 4-5 tojásból álló fészekalját május elején rakja le. Védett! Ezen a napon érkezik még a réti pityer, a hegyi réce, a nagy goda és a kis póling. Márc. 25. Kanalas réce Nagyobb termetű vadréce, amelyet nagy, kanálszerű csőre valamennyi más fajtól megkülönböztet. A gácsér feje fémeszöld, melle fehér, hátoldala fekete-fehér, oldala gesztenyebarna színű. Hazánkban elsősorban az alföldi jellegű, vízbo- rításos réteket kedveli, de megtelepszik a változatos növényzetű halastavakon is. Vonulásán eljut Kenyáig is. Magyar gyűrűs kanalas réce Spanyolországban került kézre. Száraz növényi részekből épült fészkét saját pe- helytollaival béleli ki, amelybe a tojó 8-12 tojást tojik. Védett! Ezen a napon érkezik még a nagy lilik, a hamvas rétihéja és a szürke gém. Márc. 24. Barna rétihéja Ölyv nagyságú, de annál nyúlánkabb ragadozó madarunk. A hímek hátoldala sötétbarna, a szárnyfedők és a farok hamvasszürke, melle sárgásbarnán sávozott. A tojók teste sötétbarna színű, fejük és válluk világosabb. Leggyakoribb költő rétihéjánk. Mocsarak avas nádfoltjaiban, tavak nádszegélyében fészkel. A telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Tavasszal és ősszel északi példányok is átvonulnak hazánkon. Látványos nászrepüléseit már április elején megfigyelhetjük. Fészekalja 5-6 tojásból áll. Védett! Ezen a napon érkezik még a kárókatona. Márc. 26. Daru Valamivel nagyobb termetű az ismert fehér gólyánál. Palaszürke alapszínű madár, amelynek feje fekete, fehér arcsávval, a fejtető pedig piros színű. A múlt században még rendszeresen költött mocsarainkban. Mára azonban már csak tavaszi és őszi vendég elsősorban az Alföldön. Az európai darvak zöme a Skandináv félszigeten költ. A darvak egy része a telet Spanyolországban és Portugáliában tölti, míg az Alföldön átvonulok Észak- és Északke- let-Afrikában telelnek. Európai becsült állománya mintegy 20 000 pár. Vonulásán hazánkat, mintegy 20 000 példány érinti. Védett! Márc. 28. Erdei szürkebegy Veréb nagyságú, felületes szemlélőnek verébhez hasonló színű madár. Háta sötétbarna, fekete sávokkal, feje és a test többi része palaszürke. Hazánkban az utóbbi években- terjeszkedő faj amely a hegyvidékeken és a nagyobb folyóink árterületein jelentős számban fészkel. Előnyben részesíti a fiatalosokat és a sűrű bokrosokat. Csaknem egész éven át énekel. A telet a Földközi tenger mellékén tölti. Megfigyelések szerint fészkét április közepén kezdi építeni, a tojásait pedig a hónap utolsó napjaiban rakja le. Védett! Ezen a napon érkezik még a vékonycsőrű póling, a szürke csankó, és a vörösnyakú vöcsök. Ez a megoldás? Szinte divatszóvá vált az elmúlt egy-két évben az „átjárható határok” kifejezése.' Nem az országhatárokat kell megváltoztatni kontinensünkön - hirdetjük joggal - hanem azt elérni, hogy azok ne akadályozzák sem az állampolgárok mozgását, sem a kulturális, idegen- forgalmi vagy kereskedelmi kapcsolatokat. E folyamat egyik legszembetűnőbb jele a vízumkötelezettség megszüntetése, amelyet már hazánk is a világ számtalan országával megtett. Mi magyarázza viszont akkor, hogy Kínával szemben most szigorításhoz folyamodtak a magyar hatóságok? Március 17-től a magáncélú utazásoknál ismét kötelező a vízum. Az illegálisan hazánkba érkező nagy szám miatt? A valutacsempészekkel és -átváltókkal, a csen- cselőkkel szembeni érthető ellenszenv az indoka?' De hát ezeken a tüneteken a vízum visszaállítása önmagában aligha módosít. Akkor csak hangulati intézkedés lenne, mint a tavalyi év elején az emlékezetes „idegenrendészeti roham” volt a lejárt tartózkodási engedélyesekkel szemben? S egyáltalán, ez a megoldás? Elvégre aki kimondottan a kiskapuk keresésére adja a fejét, azt nem fogja elriasztani ez az akadály sem, megleli a kerülő utakat. Másfelől viszont az is tény persze, hogy az eddigi állapot sem volt normális, s minden állam igyekszik - pillanatnyilag főként Európa nyugati felében - sorompót vetni az ellen- őriz(het)etlen bevándorlásnak, a zugkereskedelemnek, s a nyomukban járó megélénkült bűnözésnek. Vagyis nyilvánvalóan két kő között őrlődtek a magyar hatóságok, míg - jobb híján - ismét a vízumkényszerhez folyamodtak. Ám tegyük hozzá rögtön: a reagálás sem késett, s Peking ugyancsak mától azonos rendelkezést hozott. S aligha kétséges, hogy más partnerrel szemben is hasonló válaszra számíthatnak. Szegő Gábor .. Három atombomba volt? A Der Spiegel megkockáztatja azt a feltevést, hogy a második világháború végén Japánra nem két, hanem három atombombát dobtak az amerikaiak - egyet Hi- roshimára, kettőt Nagasza- kira -, de a harmadik nem robbant fel. Ezt a bombát a japánok felajánlották a szovjeteknek, de az amerikai bevonulás a két felet megakadályozta az ügylet bonyolításában - írta hétfői számában a hamburgi hetilap a korábbi Szovjetuniód ban őrzött archív anyagokra hivatkozva.
