Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-19 / 78. szám
1992. március 19., csütörtök új Dunántúli napló 7 A termelőt a fűbér is húzza Hogyan „tejelnek” a tehenek? A tavalyihoz képest felére csökkent a begyűjtött tej Antall József beül az első fehér színű Astra volánja mögé Autógyártás Magyarországon Gyerekkorom egyik legszebb emlékei elevenedtek meg a tej- csamokban. Falun nyaraltam, korán felkeltem, hogy lássam, amikor megfejik a teheneket. Örömmel cipeltem a tejeskannát a csarnokba, büszke voltam, amikor a traktoros megengedte, ho£y mellé üljek, elindultunk összegyűjteni a tejet. Akkoriban csak egy nagy pótkocsira fért fel a rengeteg 25 literes kanna. Ma már más a helyzet. . . Ózdfalun - ezen a kis baranyai településen - Hirsch Gyu- láné gyűjti össze a tejet minden nap és viszi Hegyszentmár- tonba, hogy előhűtés után a Tejüzem begyűjtő kocsija vigye tovább.-Tavaly ilyenkor 1000-1200 liter tej gyűlt össze naponta, most jó, ha a fele megvan. Hat-hét évvel ezelőtt havonta 40 000 liter friss tejet szállítottak a környékről az üzembe. Akkor még a tsz istállóból is ide hozták a tejet, ma csak az üres épület tátong. A környező településekről - Bogádmind- szent, Páprád, Hegyszentmár- ton- 14 000-16 000 liter gyűlik össze naponta. A hideg kis csarnok közepén egy állvány, rajta a 15 literes mérőedény. A sarokban az asztalon üvegcsék sorakoznak megszámozva, bennük sárgás színű folyadék.- Ezek a tartósított tejminták. Minden nap leveszünk egy kis mennyiséget a gazdák által behozott tejből, ezt összegyűjtöm ebben az üvegben, majd kéthetente elviszem elemzésre és zsírszázalék meghatározásra. Később ez alapján fizet a tsz a termelőknek. Elsőként érkezik két kannával Horváth József. A nagyobb 25 literes tele van, a kisebbet kiönti a mérőedénybe.- Három tehenem van. Naponta 30 liter körül adnak, azt hordom ide. Régebben ötöt tartottam, de most elég ez a három is, nem érdemes ennél többet tartani, mert nem térül meg a pluszmunka. A tej ára is beállt, 13-16 forintot kapunk literéért, a zsírszázaléktól függően. A 2,8 százalékos zsírtartalmú tej alapára 14,80 forint. Mi 4 zsírszázalékost adunk, nem értem, hogy lesz ebből a boltban a sima tej ára 27-29 forint. Arra számítottunk, hogy most egy kicsit emelkedik a felvásárlási ár is, de azt érintetlenül hagyták. Ha legalább 20 forint körül kapnánk érte, nem szólnék egy szót sem. De így a havi 15 000 forintos tejpénzből alig marad valami tiszta haszon, a nyugdíj kiegészítésére. Szalmával bélelt talicskán három teli kannát tói Orsós Miklós. Ózdfalun ő a legnagyobb tejtermelő a napi 75 literrel.- Kedves uram, egy normális kézikocsira nem telik ebből a keresetből! Pedig reggel fél 6-kor kelek minden nap - nyáron még korábban is -, este 9-kor még az istállóban vagyok. Öt tehenem, egy bikám és egy üszőm van még, de ha így megy tovább, Isten bizony levágom őket. A takarmány ára megy fel a csillagos égbe, a tej ára pedig, a béka feneke alatt van. Minden liter tejen 10 forint haszna van az üzemnek, és akkor még nem is számoltam az 1,5-2 zsírszázalékos különbséget, ami a begyűjtött és az eladott tej között van.- Hét éve kezdtem tehenekkel foglalkozni, felújítottam az istállót, fejőgépet vettem. Akkoriban még állami támogatást is kaptam a tehenek után 6 000- 12 000 forintot évente egy-egy jószág után, de néhány éve azt is eltörölték. Minden normális államban megélnek ebből a gazdák, csak nálunk nem. Hol térül meg nekem ez a beruházás? Fél éven át fizetjük a pásztor bérét, én havi 3000-et, fizetjük a tsz-nek a fűbért, az állataim után havonta 1500-2000 forintot. Abrakot is kell vennem, naponta megesznek egyenként 4-5 kilót, az összesen napi 25-30 kilogramm kukoricát, abrakot jelent, ami egy hónapban közel 6000 forint. De emellett napi 10 kiló szénát szénát is kell adni nekik, az havi 1500 forint. A kukoricát megdarálom, a villanyáram újabb kiadás. Egy bála szalma 14 forint, kettő kell az állatok alá naponta. Ez nagyjából 13 000- 14 000 forint havonta. Ha ezt az összeget levonom a tejpénzből, alig marad néhány ezer forintom , amiből meg kell élnem. Ezzel lenne megfizetve a 10 órás munkám? Reggel és este csak 3-3 óra az etetés, előtte 1-2 óra az előkészítés. Itt nincs ám szabadnap, vasárnap, a tehénnek ennie kell. Az öreg Moszkvicsban csak 12 kanna van, amikor Hegy- szentmártonba érünk. A csarnok előtt már várnak.-Én nem mondok magának semmit csak azt, hogy az istállómba több tehén be nem megy. Onnan csak kifelé jöhetnek az állatok. Ha ez megéri az államnak ... Jobban járok, ha feletetem a tejet a malacokkal, mert jobb lesz tőle az étvágyuk, előbb nőnek. Ha leadom a tejet, két hónap múlva látok belőle pénzt, és addig miből élek. Van akinek nincs tehene, inkább a csarnokból visz a tejet, mintsem a boltból. Itt 18 forintot fizet az igazi, friss tejért, míg a boltban 25-30-at a pancsoltért.- Tavaly még szerződést kötöttek a tejre - mondja Hirsch Gyuláné - de idén már azt sem. Aki hozza, hozza, aki nem, nem. Tavaly az 1990-es évi meny- nyiséget alapul véve, annak csak 75 százalékát fizették ki teljes áron a gazdáknak, a többiért csökkentett árat számoltak. Sőt idén még a 214,10 forintos zsírkilogrammonkénti árat is lefelé kerekítették, 214 forintra. Nem tudom, meddig mehet ez így ... Hajdú Zsolt Sok évtizedes szünet után ismét megkezdődött az autógyártás Magyarországon, Szentgotthárdon az Opel-gyár- ban, és Esztergomban, az új Su- zuki-üzemben. A szentgotthárdi gyárban március 13-án gördült le a gyártósorról az első autó. Az előkészületek története több évtizedre vezethető vissza, ám a konkrét megbeszélések a nyolcvanas évek végén kezdődtek. 1989. február: Beck Tamás kereskedelmi, és Berecz Frigyes ipari miniszter fogdta a General Motors delegációját, amelyet Robert J. Eaton, a GM Europe elnöke vezetett. A tárgyalásokon a General Motors új javaslatot tett a korábban már kialakult kooperációs kapcsolatok fejlesztésére. 1989. június 8.: A General Motors amerikai autókonszem gépkocsi-motorgyár magyarországi létesítését mérlegeli. Ezt Bob Eaton, a konszern európai igazgatója közölte Bécsben. 1989. december 6.: Budapesten létesítendő autóalkatrész-gyárról folytat tárgyalásokat a General Motors a magyar kormánnyal - jelentette az UPI. Megjegyezte: Magyarország azért tartja fontosnak a megbeszéléseket, mert egy ilyen nagy cég megjelenése más befektetőket is vonzana az országba. 1989. december 18.: Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója nyugállományba vonult. Az új vezérigazgató, Romvári Ferenc bejelenti: az Opel európai képviselőivel tárgyalásokat folytatott, s ennek eredményeképpen január közepéig tető alá kerülhet az alapmegállapodás személygépkocsi-motorgyártásról és -összeszerelésről. 1990 január: A Thermál Szállóban a General Motors európai képviselete és a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezetői szerződést írtak alá vegyes vállalat létrehozásáról. A cégben a GM 67 százalékkal részesedik, a Rába tulajdonosi hányada pedig 33 százalék. A Rába szentgotthárdi üzemében a tervek szerint 1992-től mintegy 100-200 ezer 1300, illetve 1600 köbcentiméteres motort gyártanak. Emellett mintegy 15 ezer Opel Kadett típusú személy- gépkocsi összeszerelését is tervezik, természetesen az 1992-es változatból. 1990 április: A Minisztertanács döntése értelmében a General Motors-Rába Vegyes Vállalat 100 százalékos adókedvezményben részesül, a termékek értékesítésének megkezdésétől 10 éven át. 1990 július: A General Motors és a Rába képviselői aláírták a társasági szerződéseket. Ezek szerint a vegyes vállalatban évente 200 ezer személygépkocsi-motor készül, három műszakos termelésben, valamint évi 15 ezer Opel Kadett személygépkocsi, egy műszakban. 1990 szeptember: A vegyesvállalat képviselői bejelentik: még 1990-ben megkezdik az összeszerelő üzem 850 dolgozójának kiválasztását. A 200 millió dolláros beruházáshoz már minden fontos részegységet, berendezést megrendeltek. 1990 december: Egymilliárd márka befektetéssel új autógyárat hoz létre Eisenachban az Adam Opel Rt. Az új gyár évente 150 ezer Corsa, illetve Kadett típusú kocsit bocsát majd ki, az autókhoz a motorokat a magyarországi Opel-gyár szállítja. 1991 július: Kárpáti Ferenc, a Rába vezérigazgatója kijelenti: a Szentgotthárdra tervezett Opel-gyár határidős indulásához szeptemberig még egy 300 milliós beruházást kell tető alá hozni, hogy fogadhassák a gépeket és a berendezések. Ám a vezérigazgató szerint ez a pénz a kormányígérvény ellenére még mindig nem áll rendelkezésre, a Rába pedig hitelt nem vesz fel, mert kollektívája nem bír el több terhet. 1991 november: A tervezettnél 135 millió márkával többet fektet be a szentgotthárdi beruházásba a General Motors - jelentette be Robert J. Eaton. Az eredeti elképzelések szerint a gyárban évente 200 ezer motort gyártottak volna, a többletbefektetés azonban lehetővé teszi, hogy az éves kapacitás évi 400 ezer darabra emelkedjen. 1992 január: Az idén korlátozza a gépkocsiimportot a külgazdasági minisztérium, az első félévben a külkereskedelmi forgalomban 60 ezer személyautó behozatalára ad ki engedélyt - mondta Csendes János, az NGKM főosztályvezetője. Az idei korlátozás összefüggésben áll azzal, hogy megkezdi működését a Suzuki és az Opel gyár. 1992 január: A GM Opel- Hungary szentgotthárdi gyárában befejeződött az évi 15 ezer darab Astra típusú személygépkocsi-összeszerelőüzem gyártósorának telepítése. A 200 ezer motor előállítására alkalmas berendezések alapozási munkálatait végzik a mintegy 45 ezer négyzetméteres alapterületű csarnokban. 1992 február: A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 125 millió márkás kölcsönt hagyott jóvá hétéves futamidőre a szentgotthárdi Opel gyárnak. A döntés hozzájárult ahhoz, hogy a GM- Rába vállalkozás az eddigi legnagyobb külföldi beruházás legyen Magyaroszágon - teljes költsége az EBRD kölcsönével együtt - 501 millió márka. 1992 február: Megkezdték az előjegyzések felvételét Szombathelyen az Opel Astrára. 1992 február: A szentgotthárdi Opel- gyárban megkezdődött a technológiai sorok kipróbálása. A sorozatgyártás megindulása után 7,5 percenként gördül le egy-egy Opel Astra a gyártósorról. Az üzem dolgozói a személygépkocsikat a Németországból ládákban érkező alkatrészekből állítják össze. A járművek a festést és a különböző minőségi teszteket követően kerülnek a hazai és a nemzetközi értékesítési láncba. (MTI) Nádasdi László hegyszentmártoni magángazdálkodó is a helyi tejcsarnokban adja le 17 tehenének tejét. Fotó: Läufer László A hazai infláció életrajza (1.) A régimódi felfogás Évek óta furcsa infláció tombol Magyarországon. Nem az az oka, hogy felborult a kereslet és a kínálat összhangja, tehát hogy túlkereslet és pénzbőség van. Ebből következően nincs is önmagát fékező ereje: attól, hogy a vásárlóerő csökken, még nem lassul az áremelkedés. Ez az infláció eléggé mesterséges: az állam eszköze arra, hogy a belföldi vásárlóerőt megcsapolja, a hazai felvevőpiacot szűkítse. Az elmúlt három évben az árszínvonal emelkedésének legalább a fele arra volt visszavezethető, hogy az állam a termelési és a fogyasztói támogatásokat fokozatosan megszüntette, és megengedte, hogy ezeket az árucikkek árába, a szolgáltatások díjába beépítsék, Az állam inflációgerjesztő lépéseire rásegített a recessziós infláció. Csökkent a rendelésállomány mind a külső, mind a belső piacokon. Romlott a vállalatoknál a kapacitás kihasználása: nőtt az egységnyi gyártmányra jutó rezsiköltség, vele együtt az önköltség és a kínálati ár. Erre és a támogatások megszűnésére a vállalatok nagy része további termeléscsökkentéssel, üzemleállításokkal reagált. Régimódinak tűnt az a felfogás, hogy a viszonylag versenyképes tevékenységekhez nyújtott exporttámogatás inflációfékező hatású, mert javítja a kapacitás kihasználását, és a foglalkoztatást, csökkenti a külső adósságállományt és a kamatterhet. Egy tíz-tízenöt százalékos, forintban adott támogatás olyan állami befektetésnek is tekinthető, amely pusztán a kamatteher csökkenése révén két-három év alatt dollárban megtérül. A termelés csökkenése és a magas adók következtében a vállalatok többségének nem volt pénze műszaki fejlesztésre. A hitel a rendkívül magas kamatlábak miatt drága volt, szinte lehetetlenné tette a korszerűsítő beruházások megtérülését. Szükségképpen romlott a magyar termékek versenyképessége - nemcsak kínálati árban, hanem korszerűsítésben, a felhasználás hatékonyságában is. Termékeink leértékeléséből adódó cserearány romlás tovább hígította a pénzt. Az import termékek versenyének erősödésére a vállalatok nagy része nem tudott sem műszaki fejlesztéssel, sem árcsökkenéssel reagálni. Az árak szinte teljes felszabadítása hirtelen meglökte mind a termelői, mind a fogyasztói árakat. Ez a liberalizációs infláció főleg az állandó keresletű árucikkeknél volt kíméletlen. A lakosság már alig tudja csökkenteni a fogyasztását olyan alapvető szükségletek esetében, mint az élelmiszerek, a villanyáram, a gáz, a tüzelőanyag, a benzin, a lakás, a közlekedés. Ezek szertelen drágulása főleg azokat a családokat érinti, amelyeknek jövedelme nincs „liberalizálva”. Ilyenek a közalkalmazotti, a nyugdíjas és a több- gyermekes családok. Fel nem mérhető, hogy mekkora volt az egyes inflációtipu- sokon belül az adósságszolgálati infláció részaránya. Annak önmagában nincs inflációgerjesztő hatása, hogy évente kamatot kell fizetni, legfeljebb annak, ha ez a kamat egyik évről a másikra jelentősen megnő. A törlesztés hatását azért lehet kikapcsolni, mert általában erre újabb hiteleket szoktunk felvenni. Jelen volt az utóbbi években a túlkeresleti infláció is, de csekély mértékben. A nyugdíjak, és egyes helyeken a bérek reálértékének csökkenése, ellensúlyozta a rejtett és adózatlan jövedelmek növekedését. A munkajövedelmek emelkedése önmagában nem volt inflációs hatású, pusztán a más okokból történt áremelkedések nyújtotta „keret” egy részét töltötte ki. Ugyanez igaz az állami költségvetés deficitjének mintegy a felére, amely az infláció természetes következménye. Az állam kiadásai előbb nőnek, mint a bevételei. A deficitnek ez a része az áremelkedés miatti automatikus bevételnövekedés rövidtávú, kényszerű megelőlegezése. A deficit másik fele abból adódik, hogy az állam nem képes a neki járó adót kivetni és beszedni. Már 1991-ben tapasztalható volt egyes inflációgerjesztő tényezők gyengülése, mások erősödése. 1992-ben megindult a magyar infláció jellegének, tartalmának változása és - reméljük - ütemének csökkenése. A változás főbb irányai ma már megfogalmazhatók. Dr. Pirityi Otto
