Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-15 / 74. szám

Ha a részeg férj kiveri az asszonyt... Krízis Hotel Kaposvárott Az élet adja a helyzetet: elég gyakorta előfordul, hogy valaki segítségre szorul. Különösen derékba tört családoknál merül­het fel a kérdés, mi lesz a gye­rekkel, ha az anya kórházba ke­rül? Ha a részeg férj kiveri a la­kásból? A sort hosszan lehetne foly­tatni. Még jó, ha időnként akad egy szomszéd, egy barát. De többnyire, mint azt Szabó Já­nos, a kaposvári Családsegítő Központ vezetője említette, a kiskorút ideiglenes állami gon­dozásba kell venni, elszakítva korábbi világától. E szükséges rossz ellen is, a rászorulók ér­dekeivel némileg azonosulva hozták létre a héten Somogy megyeszékhelyén a Krízis Ho­telt, így hasznosítva egy meg­lévő épületet a Béke utcában. Néhány millió forintos keretből kialakítva azt az átmeneti szál­lást, ahol 15-20 fő kaphat idő­ről-időre otthont. A hotel gondolata új: hasonló rendszerű átmeneti megoldáson több városban gondolkoznak, így például Győrben is. A ka­posvári hotel öt lakóegységből s a hozzájuk tartozó konyhából, fürdőszobából, hálószobából áll. Lakója ottlétünk idején még nem volt, de Garami Attila ve­zető szerint bármelyik pillanat­ban érkezhet rászoruló. A vá­rosi önkormányzat segíti a léte­sítmény fenntartását, mely köz­vetlenül egy helyi bölcsődéhez kapcsolódik, így élelemről, ellá­tásról onnan biztosítani tudnak mindenkit. K. F. A társalgót virág teszi otthonosabbá Fotó: Szundi György Mire futja önkormányzati pénzből a három megyeszékhelyen? A régiónkban látványos, nagyberuházásról szó sincs Kaposváron folytatódik a Táncsics Gimnázium tavaly meg­kezdett bővítése Fotó: Szundi György Gönz Árpád örömmel nyug­tázta a minap, hogy a helyi ön- kormányzatok igyekeznek gondjaikon úrrá lenni, az in­tézményeik továbbélését bizto­sítani. S ő is tudja, nem kis fel­adatról van szó. Hiszen a költ­ségvetések eléggé szűkösek, amit alábbi körképünk is bizo­nyít. A dolgok előrevetítése­képp: látványos nagyberuházás­ról régiónk egyetlen megye- székhelyén sem álmodoz­hatnak. Pécsett dr.Krippl Zoltán pol­gármester szerint bár több jut az idén, mint tavaly, ez a többlet arra jó, hogy az infláció mérté­két valahogy kompenzálja. A város költségvetése 7,2 milliárd forinttal számolhat, ami 20 szá­zalékkal nagyobb, mint 1991-ben. Ebből pontosan szá­molva 63 százalékot elvisz a vá­roshoz tartozó intézmények fönntartása. Iskolákról, egész­ségügyről, egyébről van szó. Nyilvánvaló, hogy a régióban elfoglalt centrumszerepből adódóan Pécs több feladattal te­tézett, s forintokból adódó re­mény: ha nem is fejlődhet ug­rásszerűen e funkció, a szinten- tartáshoz talán elegendő. Sokat elvisz a közmű, az utak rendbe­tétele. Egyre égetőbb szociális feszültségek miatt 140 millió forint segély-alapot képeztek, ami a polgármester szerint így is kevés, s bizonnyal a költség- vetés tartalékaihoz is hozzá kell nyúlni. Szociális bérlakások - tanácsi lakások - nem épülnek az idén. Végül jó hír a leendő vállalkozóknak: újabb ipari te­rületek kialakítása is szerepel a programban. Kaposvárott Szabados Péter polgármester is hasonlóval kezdte: lakásépítéseket nem terveznek 1992-ben. A megye- székhely 751 millió forinttal többel gazdálkodhat, mint ta­valy, összességében 3,1 milliárd a költségvetés. Ennek több mint 80 (!) százaléka az intézmények fönmaradását szolgálja, s fej­lesztésekre csak igen kevés jut. A város infrastrukútájának szin­ten tartása elviszi a maradék nagy részét, míg 140 millió jut a szociális segélyezésre. S mint mindenhol, élni szeretnének a központi pályázati lehetőségek­kel: bizonyos fejlesztésekre a saját pénz mellé e forráslehető­séget mozgósítva. Szekszárdról Polgár Zol­tánná, a Polgármesteri Hivatal közgazdasági irodájának veze­tője adott tájékoztatót. Össze­gében a legkevesebb a tolnai megyeszékhely költségvetésé­ben van: 1,6 milliárd forint. A városi léptékhez mérten azon­ban relatíve elegendő ez, s talán a tavalyinál is némileg jobb helyzetbe kerültek a városi in­tézmények. Sokat elvisz a helyi infrastuktúra, a még mindig meglévő pincerendszer gondja. (Pécsett is ismertek a pincebe­szakadások.) Futja némi te­lek-kialakításra a Bródy Sándor utca környékén, utak javítására, közműre, egyébre. Koznia F. Autós-centrum Barcson Immár 33 Opel-márkake- reskedő van hazánkban, most pedig az Astrá-val van tele a sajtó: pénteken, 13-án avatták a GM Opel szentgotthárdi gyá­rát, ahol Astrákat szerelnek össze. Barcson, az Unitrade autó­szervizben, ahol már eddig is árulták a Kadettet és a Vectrát, a közelmúltban bemutattak egy acélkék Astrát: amikor az Opel-sorsolás volt. (A főnye­remény, egy Vectra egyébként Somogyba került.) Akkor már állt az Unitrade szalonja - de még koránt sem fejezték be a beruházást. Úgy tűnik, a dön­tés megalapozott volt, már csak arra tekintettel is, hogy a GM Opel szentgotthárdi gyá­rában az eredetileg tervezett százezer motor gyártásával szemben ennek kétszeresét cé­lozták meg, aminek egy részét Magyarországon hozzák pi­acra. Szükség van hát a deale­re k-re, a márkakereskedőkre, s Barcson az Unitrade Opel-sza- lon és márkakereskedés. Sőt: használt, de csak kiváló állapotban lévő autók eladásá­val is foglalkoznak, ezekben a napokban éppen erre tekintet­tel bővítik a szalont. Később - például a Merkur utódcégeivel már megkötött szerződések alapján - különböző, általános felszerelési cikkeket, autóá- poló-szereket, szervizberende­zéseket is forgalmaznak. Mindez együtt: autós-centrum Barcson. Es amelynek ajtaján már kopog az Astra: napokon belül érkeznek az új kocsik a márkakereskedésbe. M. A. Régi, pici bolt Pincehelyen De kapni Liberót is! A berendezés eredeti, az áruválaszték megfelel a mai igényeknek a pincehelyi boltban Fotó: Läufer László Voltaképp abban a korban lenne jó élni, mikor még ilyen boltok voltak. Sajnos azonban nem választhatjuk meg a kort, amelyben megszületünk. Egy választásunk azonban biztos marad: mit őrzünk meg a múlt­ból és mit nem. Pincehelyen, egy mellékutca szélén, szinte a libalegelőn áll egy régi bolt. Sárgára van festve, a kapu fölött zöld csipke faragvány díszeleg. A boltot anno 1933 Tanos János építette, s a ház azóta is, majd' hatvan éve vegyeskereskedésként szolgálja ki a pincehelyieket. Teljes épségében és szépsé­gében megmaradt a polcrend­szer, kis üveges szekrény beté­tekkel, és a sok-sok barnára pá­colt, gombfogantyús fiókkal. A fiókocskákon mára már-már el­feledett megnevezések olvasha­tóak, csinos fekete-fehér zo- mánctáblá: finom árpakása, sikpor, táblakeményítő, fagya- lék, burgonyacukor. Régi a mennyezetről függő, súllyal kiegyenlített zöld ernyős lámpa, a fonott péksütemény rekesz, a mérleg. Ä cirádás, re­mekmívű pénztárgépet nem si­került megjavíttatni, az most a kirakatban alussza álmát. A bolt jelenlegi tulajdonosa, Császár Jánosné először nem örült túlzottan, mikor frissen vásárolt boltját a Műemlékfelü­gyelőség védetté nyilvánította; úgy érezte, saját tulajdonával nem tehet azt, amit akar. Idő­közben az önkormányzat segít­ségével kitatarozta a házat, s közben úgy megszerette a régi berendezést, máshogy nem is nagyon tudná elképzelni a bolt­ját. Persze árukínálaton koránt­sem látszik meg a bolt régisége, a polcokon Liborótól kezdve Sprite-ig minden mai termék kapható.-Jobban szeretik a helybé­liek azt boltot, mint a többit?-Dehogy! Ugyan van hűtő- szekrényünk, kávédarálónk, a pincehelyieknek ez a bolt mégis ósdi, vacak. Igaz, eddig nagyon le volt robbanva; talán most, hogy újra szépnek láthatják, jobban meg fogják becsülni. M. K. „Kellemes társaságba kerültem” Pécsi beszélgetés a kormány szóvivőjével Juhász Judit kormányszóvivő volt a szónoka a Baranya me­gyei sajtóünnepségnek március 13-án, pénteken. Az egykori rá­dióriportért rövid beszélgetésre kértük.- Baranya igazán közel áll a szívéhez vagy pedig elfogadott csupán egy meghívást?- Személyes megtiszteltetés­nek is veszem az ilyen felkérést, másrészt pedig annak elismeré­sét, amit én képviselek.- A kormányra gondol?- Igen, természetesen.- On hisz a kormányban ?- Természetesen, különben el sem vállaltam volna ezt a fel­adatot.- Korábban rádióriporter volt, aztán a Népjóléti Miniszté­rium szóvivője. Újságírónak érzi most is magát?- Mindenképpen. Egyrészt, mert nehéz feledni a korábbi években végzett munkát, más­részt pedig azért is, mert újság­írónak lenni szerintem azt je­lenti, hogy jelen lehetünk az emberek életében, akik pedig a pálya magaslataira emlékednek, valódi értelmiségi hivatást tölt­hetnek be a társadalomban.- Kormányszóvivőként zömé­ben felolvas egy szöveget, volt már olyan eset, amikor nem ér­tett egyet azzal, amit közzé kel­lett tennie?- Árnyalatnyi eltérések ter­mészetesen akadtak, de ismerve a belső körülményeket továbbra is hiszek a munkámban.- Ön talán az egyik legiga­zibb újságíró, a szónak aban az értelmében, hogy jóval többet tud, mint amit elmond, elmond­hat. Részt vesz valamennyi kormányülésen, elárulna egy-két hangulatot, kulisszatit­kot?- Meghatározó, élményt adó része a munkámnak, hiszen fi­gyelemmel kísérhetem a mi­niszterek tevékenységét. Leg­többször a belügyminiszter úr érkezik elsőként, azután a töb­biek, bőröndnyi előterjesztési papírokat cipelve.- Délelőtt még némi feszült­ség lebeg a levegőben, estefelé már a derültség is helyet kap a tanácsteremben. Kellemes tár­saságba kerültem.- Kérdezhetem magánéleté­ről?- Nincs semmi titkom. Gye­rekkorom óta a fővárosban élek, a Ferencvárosban. Férjem villamosmérnök, lá­nyom 17 éves, és nagyon örülök annak, hogy úgy láthatom, büszkék rám ...- Ma is elegáns . . .- Nincs szabóm, a lakásom­hoz közeli, külvárosi fodrász­hoz járok, a munkahelyem mel­letti boltokban vásárlóm meg a ruháimat. Ezt a blúzt például úgy vettem, hogy előtte fel sem próbáltam.- Végezetül megkérdem, ma­rad-e a MÚOSZ tagja most, hogy új, kormányhoz közel álló újságíró szövetség is alakult?- Igen, maradok a MÚOSZ tagja egyelőre. Lehet, hogy ké­sőbb kilépek, megvárom, mi­ként alakulnak a dolgok. Kor­mányszóvivőként is azt szeret­ném, ha egységes maradna az újságíró társadalom, foglalko­zásom semlegességre kötelez. Hozzáteszek egy kérdést: az igazi egységhez az elszakadá­son át vezet az út? A válasz a MÚOSZ vezetőire vár. Bozsik A nagy 48-as: Leowey Klara Pécs nagyhírű, egykori leány­iskolája jubileumot tart, gon­dolva megkalapolnivaló elő­dökre, szépemlékű múltra. A Leőwey Klára nevét viselő gimnázium nevének leiratával mindig bajban lesz, hiszen tud­juk: a névadó, 1848 márciusá­nak forgatagában, a forradalmi eszméken buzdulva, magán demokratizmusát kinyilvánítva, Lővei-re magyarította nevét. Igaz, e távoli döntés mai di­lemmája mitsem változtat a ha­zafias nőnevelés egykori úttörő­jének megítélésében. Az 1821 március 25-én, Máramarosszi- geten született polgárlány - apja gazdatiszt volt - nevelőnő lett egy tehetősebb családnál, meg­járta a pozsonyi diétákat, majd Teleki Blanka intézetében, a Máj tény i-házban kapott életet meghatározó állást. A forrada­lom idején ők fogalmazták a női emancipáció egyik kiáltványát, a női szavazati jogért, az egye­temi tanulmányok hölgyek előtti kapunyitásáért. Negyvennyolc bukását köve­tően haditörvényszék elé kerül, majd kemény ítélet nyomán a kufsteini várbörtönbe. Kisza­bott öt évét az utolsó napig ki­töltötte. ( Teleki Blankával ke­rült pörbe s börtönbe is.) Igaz pedagógus volt, a szó legnemesebb értelmében. Ars poétikája maga fogalmazásában a legszebb mondatok csokra: „A nevelés a művészetek legna­gyobbika és legnemesebbje, s csakis, ha azt valódi hajlammal, igazi hitvallással és szeretettel folytatjuk, teszi a nevelést köny- nyűvé. Mi nagyobb, mifönsége- sebb, mint a lelket formálni! Irányt adni a gondolkodásnak. Embert nevelni az életnek, a ha­zának, hogy el ne tévedjen a hi­bás irány bonyodalmas útjain, vagy el ne vesszen a tétlenség ürességében...” Mint oly sokan, ha elkötele­zik magukat egy eszméhez, s ki­tartanak mellette örökkön, ő is nagy 48-as marad. így aztán természetes: a kiegyezést csaló­dással éli meg. (1875-ben kül­döttségei személyesen is felke­resi Kossuthot Turinban.) Kos­suth halálakor így ír: „.. .szel­leme közöttünk marad örökre. Azon hazafias szellem, mely nemzedékről nemzedékre szál­lott, s mely 1849-ben leghatal­masabban megnyilvánult, még most is létezik a hazában, s csak egy szikra kell, hogy felébredjen szendergéséből és újra éljen. ” Leőwey - Lővei - Klára gaz­dag és áldásos életének baleset vetett véget: 1897 áprilisában lóvasút kocsija gázolta el. Má- ramarosszigeten temették e nagyszerű tanárt. Emlékezzünk rá a pécsi gim­názium ünnepén Vasvári Pál egykori szavaival: Szabad lelke túlszárnyalt ködös századunk homálykörén... K. F. vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents