Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-02 / 61. szám

1992. március 2., hétfő aj Dunöntaii napló 9 Miért nem csináltak a nácik atombombát? (MTI-Panoráma) - Miért nem vetette be a náci Németor­szág az atombombát? Hitlernek nem volt ideje kivárni? Nem voltak elegendőek az erőforrá­sok? A német tudósok, ellentét­ben Amerikában dolgozó ver­senytársaikkal, talán visszariad­tak az atombomba borzalmától és szabotálták a munkát? Különösen ez utóbbi feltéte­lezés bosszantotta évtizedeken át Kürti Miklóst, az oxfordi egyetem magyar származású professzorát, aki hatvan brit tu­dóssal együtt csaknem ötven évvel ezelőtt az atomfegyvert megalkotó amerikai Manhat- tan-terv egyik munkatársa volt. Erőfeszítéseit most siker koro­názta. A The Independent on Sunday című brit lap tudósítása szerint főként az ő leveleinek, követelődzésének köszönhető, hogy a brit kormány a napokban levette a „titkos” listáról, s nyil­vánosságra hozta a „Farm Ho- use-jegyzőkönyveket”, amelyek arra utalnak, hogy a német tu­dósok egészen egyszerűen - le voltak maradva. A náci Németország veresége után az ország atomtudósait fél­évre titokban egy Cambridge melletti majorságba internálták. Ez volt a Farm House. Beszél­getéseiket lehallgatták és leír­ták. A 213 oldalnyi megsárgult paksamétából kiderül, hogy a német tudósokat meglepte, megdöbbentette a hiroshimai atombomba híre. A Nobel-díjas Werner Heisenberg így szólt: „Ez blöff. Semmi köze az urá­niumhoz”. Carl-Friedrich von Weizsäckar (a jelenlegi német elnök fivére) is hasonlóképp vé­lekedett. Otto Hahn, a nukleáris hasadás fölfedezője - akitől a szövetségesek a legjobban tar­tottak - elhitte a hírt és hozzá­tette: „Ötven évvel előbbre tar­tanak, mint mi”. Kürti professzor, aki már ko­rábban is tudott a jegyzőköny­vek tartalmáról, a nyilvános­ságra hozatallal azt a mítoszt akarta eloszlatni, hogy a német tudósok erkölcsösebbek lettek volna nyugati kollégáiknál. A német tudósok lehallgatott be­szélgetései igazolni látszanak feltételezését, amely szerint egészen másról van szó. De azért az iratok nem döntik el véglegesen a történelmi kérdést. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy von Weizsäcker egy ízben így korholta fogolytársait: ha igazán győzelemhez akarták volna segíteni Németországot, akkor mégiscsak meg tudták volna csinálni a bombát. Otto Hahn ezt elutasította és azt mondta: „Térden állva adok há­lát Istennek, hogy nem csinál­tunk működőképes uránium- bombát”. Heisenberg megje­gyezte: „Én teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy tudunk urániumszerkeze­tet készíteni, igaz, sohasem gondoltam arra, hogy bombát csináljunk, és szívem mélyén ennek igencsak örültem. Atom­bomba nem lehetséges” - tette még hozzá, egy 1944-ben foly­tatott beszélgetésére emlékezve. A jelek tehát arra vallanak, hogy a német tudósok, legaláb­bis a technikai-ipari részleteket tekintve, valóban messze voltak az atombombától. Ám beszélge­téseikből az is kiderül, hogy ez megnyugvással töltötte el őket. Nem ugyanaz, mintha tudatosan szabotálták volna a tömegpusz­tító fegyver elkészítését. Mészáros György Kravcsuk (ukrán) Rahman Nabijev (tadzsik), M. Snegur (Moldova), Sz. Suskevics (Fehér-Orosz- ország) és I. Karimov (üzbég) (B-J) elnök társaságában február 26-án, miután az öt volt szovjet köztársaság csatlakozott az 1975-ben aláírt Helsinki Záróokmányhoz. MTI TELEFOTO A Nyugat nyissa meg piacait! Rió-i karnevál (MTI-Panoráma) - A szombaton kezdődő világ­hírű, négy napos Rio de Ja­neiro-! karnevál idén is ugyanolyan színes lesz, mint a korábban, valami azonban hiányozni fog - a külföldi turisták sokasága. A Reuter hírügynökség sze­rint a szálloda tulajdonosok panaszkodnak, hogy a kül­földi vendégek rekord számban maradnak távol az idei karneválról, pedig min­dig azok jelenléte képezte fő bevételi forrásukat. Phi­lip Carruthers, a Rió-i szál­loda tulajdonosok szövetsé­gének elnöke a külföldi tu­risták elmaradását, a vá­rosra jellemző bűnözés mér­téktelen növekedésének tu­lajdonítja. „A kormány nem tesz eleget a város bizton­ságáért” - mondotta. Amire Trajano Ribeiro, a Rió-i tu­ristahivatal elnöke azt vála­szolta: „Ha olyan egyszerű lenne megoldani Rió biz­tonsági problémáit, a kor­mány már évekkel ezelőtt megtette volna.” A szálloda tulajdonoso­kat ez a kijelentés persze nem vigasztalja meg. Le­szállított árakkal, brazil lá­togatókat igyekeztek a kar­neválra csábítani. Az igazság az, hogy a külföldi vendégeket több­féle tényező tartja távol: el­sősorban a világszerte mu­tatkozó gazdasági pangás, amely arra kényszenti a tu­ristákat, hogy otthonukhoz közelebb töltsék szabadsá­gukat. Elriasztó tényező az AIDS-től való félelem is, ami főként a homoszexuáli­sokat tartja távol. A brazil látogatók számát pedig a hihetetlenül magas infláció és alacsony bérszínvonal korlátozza. A szervezők még a karnevált megelőző két hagyományos bált sem voltak képesek megtartani, mert attól féltek, hogy költ­ségeik sem térülnek meg. Mindennek ellenére Ri­beiro elnök bízik benne, hogy az idei karnevál szel­leme ugyanolyan lesz, mint a korábbi esztendőkben. Sőt azt reméli, hogy az ünnep­ségek visszanyerik a leg­utóbbi években elvesztett eleganciájukat. „Tavaly a bálok a televízió révén por­nográf műsorokká alakul­tak” - mondotta, hivatkozva a brazil tévéközvetítőknek arra a módszerére, hogy ál­landóan közeli képeket su­gároztak a csaknem mezte­len lányok buja mozdulatai­ról. „Idén hiányos bikinibe öltözött lányokat nem en­gedünk be a gálaestre”. Kelet-Európának hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy behozza lemaradását - jelen­tette ki Zbigniew Brzezinsky, a Kelet-Európa-szakértőnek szá­mító volt amerikai nemzetbiz­tonsági főtanácsadó. Vélemé­nye szerint az átalakulásra a tér­ség három országának van leg­inkább esélye: Magyarország­nak, Csehszlovákiának és Len­gyelországnak. Egyelőre azonban óriási tá­volság választja el őket a nyu­gati országok gazdaságától. Ha feltételezzük, hogy Németor­szágban és Ausztriában a gaz­dasági növekedés évi 2%, Ke­let-Európábán e három ország­ban pedig 8%, akkor Csehszlo­vákiának 12, Magyarországnak 17, Lengyelországnak pedig 23 (MTI-Panoráma) - Február 21-én Kijevben a különböző ukrán pártok és társadalmi szer­vezetek Leonyid Kravcsuk ál­lamelnök részvételével megtar­tották első kerekasztal találko­zójukat, ami a tényleges több­pártrendszer kialakulásának kezdetét jelentheti Ukrajnában. Az elnöki vitaindítóban fel­vázolt problémák és feladatok, valamint az a tény, hogy erre a találkozóra egyáltalán sor ke­rülhetett, arra engednek követ­keztetni, hogy a jelenlegi veze­tés fokozatosan kezdi elveszí­teni befolyását az események felett, a pártállam idején megvá­lasztott parlament pedig mind kevésbé tükrözi a társadalom­ban uralkodó ^politikai erővi­szonyokat. évre volna szüksége ahhoz, hogy elérje a nyugati országok fejlettségi szintjét. Az egykori szocialista orszá­gok helyzetét legfőképp az ne­hezíti, hogy nincs előttük olyan példa, amit követhetnének, nem tudják, hogyan alakítható át a kommunista rendszer demokra­tikussá. Amennyiben ennek a három orszgának nem sikerül a rendszerváltás - mondotta Brzezinsky - a még sokkal na­gyobb problémákkal küzdő Szovjetunió sem ismerhet meg egy alkalmazható modellt. Ezért van szüksége a térség­nek arra, hogy a Nyugat segít­sen. Ennek leghatékonyabb formája az lenne, ha a fejlett or­szágok megnyitnák piacaikat a kelet-európai áruk előtt. Meg Talán Leonyid Kravcsuk is erre gondolt, amikor a jelenlegi parlament két legfontosabb fel­adatának az új ukrán alkotmány kidolgozását és a többpártrend­szeren alapuló választások megszervezését nevezte. Ez nem véletlen, hiszen a Kommunista Párt és annak hír­hedt - 239-ek frakciójának ne­vezett - parlamenti csoportjá­nak a feloszlása után végleg összekuszálódtak az erőviszo­nyok a parlamentben. Másrészről viszont, az au­gusztusi események előtt egy­séges demokratikus ellenzéken belül Ukrajna függetlenségének elnyerésével, valamint a Kom­munista Párt feloszlásával, megindult egy polarizációs fo­lyamat. kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy exportálhassanak, a Nyu­gatnak pedig know-how-val és hatékony együttműködéssel kell támogatnia ezeket az or­szágokat - állapítja meg Brze­zinsky. A Morgan Stanley amerikai beruházási bank egyébként - a londoni Economist által közzé­tett értékelés szerint - hosszú távon ugyancsak jónak tekinti a kelet-európai térség exportkilá­tásait. Ennek legfontosabb alapja a munkaerő viszonylag alacsony ára. Magyarországon például ez az ár a németorszá­ginak mindössze a negyede, az egykori Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában és Lengyelor­szágban pedig ezek a költségek még alacsonyabbak. (FEB). A Ruh és a köréje tömörülő pártok vezetői elsődleges és ta­lán egyetlen céljuknak a függet­len ukrán állam megteremtését tartják. Ez viszont a jelenlegi katsztrófális gazdasági és insta­bil politikai helyzetben csak egyféleképpen valósítható meg: egy erős, túlcentralizált elnöki hatalommal rendelkező rend­szerben. Ezért nem meglepő, hogy a Ruh prominens személyiségei nagy többségükben teljes mér­tékben támogatják az ideológiai titkárból államelnökké válasz­tott Kravcsuk törekvéseit. lói érezhető ez lurij Badz jó­nak, az Ukrán Demokrata Párt elnökének legutóbbi felszólalá­sából is, aki hangsúlyozta, hogy jelenleg Ukrajna függetlenségét két oldalról fenyegeti veszély. Az egyik a FÁK-nak önállá ál­lammá való deklarálásából és az ezzel járó következményekből ered, a másik pedig Ukrajna fö- deralizálására irányuló törekvé­Rendszerváltás,vagy elnöki demokrácia? Kerekasztal Kijevben Francia stratéga 20 évi káoszt jósol Az új világ (MTI-Panoráma) - Meg vannak számlálva a napok, ameddig a nukleáris fegyver birtokában levő fehér ember el­lenőrizheti a világot - vélekedik Pierre Lellouche, az ismert francia stratéga és politikai kommentátor, Jacques Chirac konzervatív politikus tanács­adója. Most megjelent könyvében, „Az Új Világ”-ban Lellouche azt fejtegeti, hogy a hideghá­ború befejeztével nemhogy az amerikai uralom kora köszön­tött volna be, hanem sokkal in­gatagabb talajon álló, sok-ha­talmú világ jött létre, amelyben a harmadik világbeli országok egyre nagyobb hangsúllyal fe­nyegetőznek majd az atom­bombával és a demográfiai né­pesség-bombával. A hideghá­ború vége egyúttal végét jelenti a világ fölötti 500 éves európai uralomnak is - úja. „A jaltai rendtől a nemzetek rendetlenségéig” alcímet viselő könyv 20 évi káoszt jósol, amelyben az Egyesült Államok ereje meggyengül a gazdasági hanyatlás és az elszigetelődés következtében, miközben Eu­rópát a nacionalizmus és a tö­meges elvándorlás sújtja. Lellouche szerint Japán egyre nagyobb katonai és gazdasági hatalomra tesz szert Ázsiában, miközben a népességrobbanás Afrikában és az ázsiai szubkon- tinensen új globális veszélyek előidézője lesz. Az „új világrendetlenség” Lellouche-i látomása - állapítja meg a könyvet ismertető elem­zésében a Reuter brit hírszolgá­lati iroda párizsi tudósítója - szöges ellentétben áll a demok­rácia nyugati értékein, a törvé­nyek uralmán és a piacgazdasá­gon alapuló „új világrenddel”, amelyet George Bush elnök az Öböl-háború utáni korszakra megígért. Lellouche szkeptiku­san ítéli meg az Európai Közös­ségek erőfeszítéseit, csakúgy, mint azt a lehetőséget, hogy az ENSZ nagyobb szerephez jut­hasson világméretű konfliktu­sok békés rendezésében. Lellouche szerint a kapita­lizmusnak a kommunizmus fel­ett aratott diadala egyáltalában nem biztosítja sem a béke, sem a demokrácia fennmaradását. Éppen ellenkezőleg, növekvő veszélyt lát a radikális naciona­lizmusban, az etnikai küzdel­mekben, a vallási fundamenta­lizmusban, amelyeket a máso­dik világháború óta eltelt évti­zedekben a kelet-nyugati konf­liktus és a nukleáris terror egyensúlya részben féken tar­tott. A szerző megnevez 15 orszá­got, amelyek vagy már rendel­keznek atomfegyverrel, vagy azon vannak, hogy előállítsák azt. Ezek az országok: Izrael, India, Pakisztán, Dél-Afrika, Algéria, Argentína, Brazília, Észak- és Dél-Korea, Szíria, Egyiptom, Irak, Líbia, Irán és esetleg Tajvan. Ugyanakkor felhívja a fi­gyelmet a vegyi fegyverek, a „szegény ember atombombája” elteijedésének veszélyére is. Külön kitér Lellouche a ter­rorizmus kérdésére és megálla­pítja: „minden jel arra mutat, hogy a harmadik világban és Nyugaton egyaránt fokozott mértékben fogják alkalmazni a terrorizmust azok, akik naciona­lista vagy forradalmi ügyet akarnak védelmezni”. A francia politikával foglal­kozva, Lellouche elavultnak és a Maginot-vonal stratégiához hasonlónak nevezi - az új és megváltozott kihívások fényé­nél - a 30 éven át folytatott francia politikát, amely a kato­nai függetlenségen és a saját nukleáris elrettentő erőn alap­szik. Szorgalmazza, hogy egy kibővített Európai Közösség teijedjen ki minden államra az Atlanti óceántól Lengyelorszá­gig, közös védelemmel, fran­cia-brit nukleáris haderővel és űrtámaszpontra épülő európai stratégiai védelemmel rakéták ellen. „A kihívások listája rendkí­vül hosszú és súlyos. Nincs más választásunk, mint szembe­szállni velük olymódon, hogy elkezdjük szervezni saját konti­nensünket” - fejezi be könyvét Lellouche. (Reuter) Dizelellenes törvény Japánban Japánban törvényt készítenek elő egyes dízelüzemű jármü­veknek a forgalomból való ki- vonására.A környezetvédő ügynökség a kisebb 2,5 tonna alatti autóbuszok és teherautók üzemeltetőit arra köte­lezné,hogy járműparkjukat ben­zinüzemű jármüvekkel bővit- sék.Az ennél nagyobb gépjár­müvekbe pedig környezetkí­mélő motorokat szereljenek.Ez­zel egyidőben megszigorítanák a légszennyezési normákat. sekkel függ össze. Üdvözölte az elnöki megbízottak rendszeré­nek bevezetését is, ami egyné­hány nappal ezelőtt a parla­menti megvitatás során óriási vitát váltott ki. Hasonló hangnemben nyilat­kozott az Ukrán Köztársasági Párt elnöke Lukjanenko és a Ruh alelnöke Goriny is. Utób­binak egyébként volt egy érde­kes kijelentése, ami az ukrán kontinuitás elmélet megjelené­sére utal. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a Ruh a jelenlegi politikai irányvonal megítélé­sében egységes. Ezt látszik igazolni a szerve­zet egy nem kevésbé befolyásos személyiségének, Csemovilnak a kormányzattal szemben köve­tendő irányvonallal kapcsolat­ban tett néhány kijelentése. Ez a kérdés szakítópróba lehet a szervezet márciusra kitűzött közgyűlésén. Végül is hasznosnak mond­ható az ukrán politikai és társa­dalmi erők első kerekasztal ta­lálkozója. Mindenesetre a felszólalá­sokból ítélve elmondható, hogy a politikai struktúra kialakulá­sának még ugyancsak az elején tartanak, nem ismert a pártok tényleges politikai súlya, befo­lyásuk a végbemenő folyama­tokra, létezésükhöz hiányzik az anyagi bázis. A kormány, amelynek le­mondását egyre gyakrabban és erőteljesebben követelik - nem­csak ellenzéki körökben - kép­telen úrrá lenni a kialakult hely­zeten, siettetve ezzel a teljes pénzügyi és gazdasági összom- lást. Ezekkel a problémákkal fel­tétlenül számolnia kell az el­nöknek követendő politikai irányvonala kialakításakor, mert ellenkező esetben félő, hogy elkésik az alkotmány ki­dolgozásával. Petneházy Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents