Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-06 / 36. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. február 6., csütörtök Területi gondozási formák A megszokott környezetben A parlamenti döntés elé Az ellehetetlenülés már kegyetlen valóság Nyílt levél dr. Surján László, népjóléti miniszterhez Telefon a szobákban Házi telefonközpontot kapott ajándékba a Bólyi Takarékszövetkezettől a nagyközség gondozási központja. Az egy fővonallal is rendelkező központ elsősorban a nyugdíjasok háza lakóinak és a folyamatosan bentlakó idősek klubja tagjainak jelent könnyebbséget. A nyugdíjasok házának szobáiba már be is szerelték a készülékeket, a következő napokban pedig a klubtagok kapják meg. A központ egyben nővérhívóként is működik. Korszerűsítés Pécsváradon Eddig ugyanabban a helyiségben mostak a lakókra, mint ahol az idős emberek fürödtek. A napokban azonban megváltozott ez a helyzet a Pécsváradi Gondozási Központ idősek klubjában. Az önkormányzat egy mosókonyhát alakíttatot ki, illetve hozzájárult egy folyosó- szakasz egyszemélyes szobává változtatásához. A korszerűsítésre több, mint százezer forintot fordítottak. Előadás kéthetenként A múlt hónapban fejeződött be, de máris újra indul a Nyugdíjasok Szabadegyeteme Szederkényben. Az előző, két éves kurzuson 68-an vettek részt, a múlt héten kezdődöttre 74-en jelentkeztek. A művelődési házban kéthetenként tartandó előadások meghallgatásának évi díja 200 Ft. A különböző témájú előadásokat a TIT Baranya Megyei Szervezete szervezi. Bolyban is e hónapban kezdődött az újabb szabadegyetemi előadássorozat. Az előző cikksorozatból kibővülhettek ismereteink a meg- öregedés lélektani folyamatáról. Olvasásuk közben valamennyi jóérzésű emberben megfogalmazódhatott, hogy sokat kell még tennünk azért, hogy aktív és boldog öregkor várományosa legyen minden olyan ember, aki életét keményen végigdolgozta. A szociológusok, közgazdászok, orvosok, pszichológusok és más társadalomkutatók fejében sok jó elképzelés gyűlt ösz- sze arról, hogy e problémát komplexitásában hogyan kéne kezelni, nekem mégis a következő keleti mese jutott az eszembe: „Perzsia északi vidékén történt, hogy egy ember beleesett a mocsárba. Már csak a feje volt ki az iszapból. Teli torokból kiáltozott segítségért. A szerencsétlenség helyszínén egykettőre nagy tömeg gyűlt össze, s az egyikük rá is szánta magát, hogy segít a bajba jutottnak. Add ide a kezed! - kiáltott be hozzá. - Majd én kihúzlak a mocsárból! De a süllyedő csak kiáltozott tovább, és semmit sem tett, hogy a másik ki tudja húzni. - Add ide a kezed! - ismételgette a másik az utasítást. De válaszként csak kétségbeesett segélykiáltások jöttek. Ekkor odalépett egy harmadik és azt mondta: - Láthatod, hogy soha nem fogja kinyújtani a kezét. Add oda neki te a kezedet, akkor majd megmentheted!” Az öregedés folyamata, nem úgy szakad a nyakunkba, mint a nyári zápor, éppen ezért gondolom, hogy az első legfontosabb alapelv az idősek ellátásában a fokozatosság! Úgy kell biztosítani a szociális ellátást, hogy a rászoruló a lehető leghosszabb ideig megmaradjon eredeti környezetében. Mégis nagyon sok idős embert idejekorán kiemelnek megszokott világából mondván, jobb számára a teljeskörű gondoskodás egy szociális otthonban. Ilyenkor az egyszeri (volt) úttörő jut az eszembe, aki azért, hogy meglegyen a napi három jócselekedete, átvonszolta az öreg nénit az út túloldalára, pedig nem is akart átmenni. A mindennapos felháborodást legtöbbször nem ez, hanem az váltja ki, hogy azok az öregek, akik már a kezüket sem képesek felénk nyújtani, magukra maradnak, pedig a funkciócsökkenés figyelembevétele nélkül a sok segítség legalább annyira kellemetlen mint a túl kevés. Az előző cikkben leírt, önként vállalt létformák mellett (melyek még csak az álmodozás szintjén léteznek a cikkíró szerint is), íme néhány, a ma elérhető területi gondozási formák köréből, melyek a saját környezetükben élőknek kínálnak szükség szerinti segítséget. Az idősek klubja nappali ellátást biztosít. Egyik idős férfi hozzátartozóm örömmel mesélte, hogy oda azért szeret járni, mert tudja, hogy várják. Reggel megborotválkozik, szépen felöltözik és megy a „kislányokhoz”. Ott mindig akad megbeszélni való és még a napi megengedhető egy-egy kávé is jobban esik társaságban mint egyedül. Nem beszélve az ünnepekről (névnapokról, születésnapokról, évfordulókról) amikor ajándék készítése, illetve a megvendégelés formája hetekig kellemes izgalomban tartja őket. Az idősek klubja és a szociális otthonok közötti átmeneti formaként működik a szállást biztosító idősek klubja, ahol hétfőtől péntekig bentlakással nyújtanak teljes ellátást. Hétvégén pedig jöhet a család, a nyüzsgő és hangoskodó unokák, a zsörtölődő menyek és vők, valamint az önmagukat felnőttnek valló gyerekek, akiknek olykor nem árt egy-egy jótanács sem. Bármennyire fontos az ilyen jellegű mozgalmas élet, bizony mégis jólesik az ezt követő nyugodtabb napok csendje is. A házi gondozás szükség szerint nyújt segítséget a nyugdíj- korhatár feletti, egészségi állapotuk miatt rászoruló személyeknek. Ennek köre igen széles, mondhatnánk úgy is, igény szerinti, (a bevásárlástól az étkeztetésig és a fürdetésig szinte minden). Sokat segíthetne a saját szolgáltatásaink tervezésében, ha megvalósíthatnánk a finn mintát, ahol egy vagy két főállású szociális gondozó vezetésével önkéntes segítők bevonásával működik a házi gondozó szolgáltatás. Egy speciálisan felszerelt autóval (van benne porszívó és egyéb takarító- és tisztítószerszámok, stb.) meghatározott időbeosztás alapján keresik fel az idős embereket és segítenek nekik a mindennapi életvitelükben (bevásárlás, takarítás, fürdetés, mosás, stb.). Van lehetőség sürgős segítség kérésére is telefonon, illetőleg ha az öregek állapota úgy kívánja, felszerelik a rádiótelefon útján működő „alarm” készüléket is. Ez egy nyakban viselhető jelző-rendszer, amit egy gombmegnyomásával működtet az idős ember - nagyon köny- nyen megtanulható - és bármikor segélykérő jelzést adhat a központnak. Az itt működő önkéntes segítők szakmai felkészültségének biztosítására 225 órás (!) tanfolyamot szerveznek, melyet a Finn Egészségügyi és Szociális Jóléti Tanács, mint az egészségügy és szociálpolitika legmagasabb szintű tervező, szervező és kutató intézete finanszíroz és természetesen ösztönöz is. Végül, de nem utolsósorban kiemelném még a szociális étkeztetést, ami napi egy alkalommalfőtt ételt biztosít. Mindezért a területi gondozási szolgáltatásokért a gondozott jövedelmétől függően, térítési díjat fizet. Bővebb felvilágosításért az alábbi gondozási központokhoz lehet fordulni: I. sz. Gondozási Központ 7625 Pécs, Ágoston tér 3. sz. Tel.: 10-542. II. sz. Gondozási Központ 7621 Pécs, Felsővámház u. 1. sz. Tel.:24-104. III. sz. Gondozási Központ 7633 Pécs, Karikás F. u. 1. sz. Tel.: 26-455. IV. sz. Gondozási Központ 7632 Pécs, Hajas I. u. 34. sz. Tel.:25-200. Dr. B. Mácsai Edit Miniszter Úr! Döntésre készülnek: a nyugdíjak 1992. évi, úgynevezett emelésére, ami azonban még infláció-követésnek sem az igazi. Félő, hogy ez is a hazai nyugdíjas társadalom egyes rétegeinek a szembeállítását fogja szolgálni. Nem megnyugtató, hogy az idei költségvetés elkapkodott vitájában szó sem esett a nyugdíjakról, s zavaró, hogy február közepe felé haladva újabb és újabb változatokról hallani, melyek közül - megszokhattuk már ezt - a számunkra legkedvezőtlenebbet fogadja el majd a parlament. Szeretnék még a döntés előtt szíves figyelmébe ajánlani néhány olyan tényt, amelyek valahogy mindig elkerülik a döntéshozók figyelmét. Mindenekelőtt arra hívnám fel a figyelmét, hogy ez a nyugdíjas - társadalom az, amely aktív korában hihetetlenül alacsony bérért dolgozott. Ez is oka az elképesztően alacsony nyugdíjaknak. A pártállam annak idején az alacsony szinten tartott béreket azzal vélte kompenzálni, hogy - a lakbértől a közlekedésig - egész sereg dolgot minősített „ béren kívüli juttatásnak”; tehát mindazt, amit most, az állami támogatások megszűnte után keményen meg kell fizetni. Úgy gondolom az lenne a tisztességes, ha a nyugdíjasoknál mindezt ellentételeznék? Nem tudni, hogy az aktív dolgozók közül valójában mennyien vannak a minimumbér környékén, de az tény, hogy egyre gyakrabban jelennek meg olyan közlések, amelyekből arra lehet következtetni, hogy nem ritkák a 25-30 ezer forintos, vagy ennél magasabb havi fizetések. Ezzel szemben egy tavalyi statisztikai kimutatás szerint a nyugdíjas tömegből mindösz- sze 6476-an „élveznek” 20 000 forint feletti nyugdíjat. De ha a karácsonyi „ajándéknál” választóvonalként megjelölt 10 000 forintot vesszük, ezen felül is csak 276 ezer fő van. Egy ilyen viszonylag szűk réteg megkülönböztetése diszkrimináció, s egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy ezeket is minden ugyanúgy sújtja, mint a többieket. Kifogásolható, hogy éppen az elhibázott differenciálásnak köszönhetően egy nagy ösz- szemosás folyik a nyugdíjakon belül, s a tavaly bejelentett „ezután mindig így lesz” ellenére is előbb-utóbb eltűnnek a szolgálati időből, vagy a „magasabb” bérből adódó különbségek, s az inflációnak köszönhetően csak alacsony nyugdíj lesz. Evek óta változatlan a nyugdíjas munkavégzés adómentes 108 000 forintos határa, ami alkalmanként - tehát idén is - újabb kategóriákat sorol az adózók körébe. Nem lehetne a határértéket inflációkövetővé tenni? Hiszen ez is a nyugdíjasok segítésének egyik formája lehetne. Nagyon jól hangzik, hogy a tervezett, ám két részletben odaítélendő 19,5 százalékos emelés megfelel az idei átlag- bérnövekedés mértékének, de a sejthető differenciálás ezt már kétségessé teszi. Nehogy bárki is így próbálja kalkulálni a maga nyugdíját, hiszen jó, ha öszességében 9-10 százalékkal számolhat. S miért március az első részlet, s miért visszamenő hatály nélkül, amikor az áremelések zöme már ezt megelőzően belépett? Döntésük előtt gondoljanak arra, hogy ez a két és félmilliós nyugdíjas tömeg úgy élte le aktív életszakaszát-, hogy minduntalan a békés, nyugodt öregkor reményével traktál- ták, ma pedig azt kell megérnie, hogy egyre jobban kicsúszik a lába alól a talaj, s a teljes anyagi ellehetetlenülés már nemcsak rémkép, hanem kegyetlen valóság. E tömeg nagy részének már semmi esélye arra, hogy megérje az új „ aranykort”. Ön elkötelezett híve a magzati élet teljes értékű emberi életkénti elismertetésének. Helyesnek, elfogadhatónak tartja-e, hogy hazánk minden negyedik állampolgárának ne adassák meg a teljes értékű emberi élet lehetősége csupán azért, mert már közeledik az út végéhez? Tisztelettel: Hársfai István Nyugdíjas védőnők találkoztak a közelmúltban Pécsett, a Berek utcai Egészségvédelmi Intézetben. Kóródi Gábor felvétele Segíteni akarunk Felkészülnek a védőnők Miért erre nincs pénz? Mint sok más területen dolgozók, a védőnők is átmeneti időszakot élnek. Egyelőre még azt sem tudják pontosan, hogy a jövőben honnét kapják a bérüket. Évtizedeken át a kórházak fizették őket, tavaly átkerültek az önkormányzatokhoz, mostanában pedig olyan híreket hallanak, hogy az ANTSZ-hoz fognak tartozni. A kérdőjelek mellett abban azonban szinte biztosak, hogy a jövőben bővülnek a feladataik. Arra gondolnak, hogy a családokkal kell az eddigieknél többet törődniük. A családokban tettenérhető problémák pedig alaposabb szakmai felkészültséget igényelnek tőlük. Ezért gondoltak arra, hogy továbbképzéssel elébe mehetnek az elvárásoknak. A tíz hónapos továbbképzést a Magyar Védőnők Egyesületének Baranya Megyei Szakosztálya kezdeményezte. Havi egyszeri összejöveteleiken elsősorban a pszichológiai ismereteiket gyarapítják. Szintén a szakmai képzést illetve a konkrét esetek megbeszélését szolgálják a rendszeres összejövetelek, amelyeket a pécsi, Berek utcai Égészségnevelési Intézetben tartanak, minden hónap negyedik szerdáján. A továbbképzéseket, illetve a találkozókat abból a pénzből finanszírozzák, amit támogatásként kaptak. A védőnői egyesület a Szigetvár és Vidéke Takarékszövetkezetnél nyitott, 249 - 9833646710 számlájára eddig Drávafok, Sellye, Hidas, Bere- mend, Drávasztára, Sásd, Gör- csöny, a Megyei Közgyűlés és az ANTSZ utalt át pénzt. Miután az év elejétől folyamatosan szinte mindennek az ára a többszörösére emelkedett, a Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy a csökkenő infláció miatt a lakossági betéti kamatokat is mérsékelni fogják. A bankelnök csak arról felejtett el beszélni, hogy tavaly, amikor az infláció bevallottan 36 százalék volt, miért csak 26 százalékot fizettek a takarékbetétekre? Azok az emberek akik félve a munkanélküliségtől vagy a nyomomyugdíjtól kevés megtakarított pénzükkel próbáltak az elkövetkezendő „nehezebb” időkre is gondolni igencsak rosszul járnak, hisz betétjeik után nemcsak 20 százalék kamatot von el az állam, hanem tovább sarcolja őket. Állandóan visszatérő sztereotip kinyilatkoztatás a kormány részéről, hogy azért nem lehet a nyugdíjakat emelni, mert nincs megfelelő pénzügyi fedezet. A vállalatok 52 milliárd forint járulékkal tartoznak a Társadalombiztosításnak. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy mindenki tudja, egyik évről a másikra a közel 40 százalékos infláció nem fog lecsökkenni 20 százalékra! így aztán a havi átlagban előirányzott 11,8 százalék nyugdíjemelés az ellátások további nagyarányú értékvesztését jelenti! A kormány azonban nem mindenkivel ilyen szűkmarkú, mert az államigazgatási költségeket 40 százalékkal, azon belül a miniszterelnöki hivatal jól fizetett alkalmazottainak bérét 30 százalékkal emeli! Toll Iván A Nyugdíjas Kamara Társadalombiztosítási és Szociális Bizottságának tagjai egyik fő feladatuknak tekintik a nyugdíjasok és idősek klubjainak felkeresését. Ezeken a találkozókon kötetlen beszélgetés keretében érdeklődnek a nyugdíjasok legégetőbb problémáiról. A legtöbben a kevés nyugdíj, a magas rezsi és az állandóan emelkedő árak miatt panaszkodnak. Sokaknak fáj az is, hogy senki sem nyitja rájuk senki az ajtót. Az egyedülálló- akról nem tudják, ha megbetegszik, magatehetetlenné válik. Ha nincs jó szomszéd, bármi megtörténhet velük. Többen elmondták, hogy sokat jelentene számukra, ha a volt munkahely illetékesei, az egykori munkatársak, a nyugdíjas szakszervezetek bizalmijai meglátogatnák őket. Az idősek klubjaiba járók attól félnek, hogy előbb - utóbb, megszüntetik ezeket az intézményeket, pedig nekik nagyon sokat jelent, hogy egész nap együtt lehetnek és elfogadható áron ellátást kapnak. A bizottság tagjai szeretnének valamennyi klubba eljutni hogy a információkat, tapasztalatokat gyűjtsenek. Terveik szerint ezekre alapoznák azokat a javaslataikat, kezdeményezéseiket, amelyek a nyugdíjasok körülményeit javítanák. Amennyiben a klubok ezt a személyes találkozást jónak tartják és igénylik, úgy kérjük, hogy levélben jelezzék a következő címre: Nyugdíjas Kamara, 7625 Pécs, Apáca u. 15. (volt Geisler Eta utca), vagy Szakszervezetek Háza, 7622 Pécs, Szalai András u. II.
