Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-05 / 35. szám
1992. február 5., szerda üj Dunántúli napló 9 Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Pécs tömegközlekedése Az SZDSZ-frakció állásfoglalása A személyiség tiszteletbentartásával és a másság elfogadásával / Érvek és ellenérvek Mi is bebocsátást kérünk Átalakuló társadalmunkban minket is a szükség késztetett arra, hogy megalakítsuk érdek- védelmi szövetségünket. A nyiladozó polgári demokrácia kiskapuin mi is bebocsátást kérünk. Célunk a cigányság erkölcsi, társadalmi felemelkedése és a nem cigány polgárokkal való együttélés súrlódásmentes megvalósítása. Munkánk során erőfeszítéseket teszünk az akut problémák megoldása érdekében. Ez ma még nem minden esetben sikerül a teljesség igényével. Nap mint nap tragikus sorsú emberekkel ismerkedünk meg, akik máról holnapra a racionalizálás miatt kikerülnek az utcára. (Ez természetesen nem csak a cigányokat érinti.) A sanyarú sorsok miatt arra kérjük az önkormányzatokat, hogy nagyobb humánummal forduljanak a tőlük segítséget várók felé. Nap mint nap születnek jogszabályok. A paragrafusok meghozatala közben igyekeznek egy ún. szociális védőhálót is megszőni. Az néha kilukad, mert hogy nem mindig a megfelelő strapabíró anyagból készül, vagy túl sok „hal” vergődik benne. Szövetségünk anyagi lehetőségei messzemenően elmaradnak az önkormányzatok egyébként ugyancsak alacsony anyagi feltételeitől. Ezért hozzájuk küldjük az embereket. Sok esetben az általunk hozzájuk tanácsolt ügyfelet ilyen-olyan jogszabályokra való hivatkozással elutasították. Az eljárás szinte minden esetben jogszerű. De a polgármesterek, jegyzők, gyámügyi előadók, önkormányzati testületek jól ismerik a méltányosság elvét. Azt kérjük, tegyenek eszerint is. Munkánk eredményes végzéséhez és nem utolsó sorban közös érdekeink maradéktalan megvalósításához kéijük segítségüket. Végezetül van egy olyan, szinte már szlogennek számító újkeletű meghatározás, hogy „segélyorientált”. Nos, ez a kifejezés általában a cigánysággal kerül összefüggésbe. De rájuk nézve sem mindig igaz. Ha az önkormányzatokkal karöltve sikerül betömni egy-egy lyukat a nyomor falán, bizakodódban tekinthetünk formálódó és jó irányba haladó demokráciánk felé. • Ajtai János, Független Cigány Szövetség megyei ügyvivője Kalányos Ferenc, Független Cigány Szövetség Baranya Megyei Szervezetének elnöke Jovánovics István, irodavezető Két évtizedes küzdelem végére tett pontot január 30-án Pécs Megyei Jogú Város Ön- kormányzatának Közgyűlése amikor kimondta: „az állami telken magánszemélyek által felépített garázs legyen azé, aki felépítette, a területet pedig adják el nekik ... a jelenlegi bérlőknek . ..” Mennyi keserű kudarcot kellett átélnünk az elmúlt 20 év során, hány megbeszélésen, tárgyaláson kellett elviselnünk a politikai blöffökbe csomagolt érveket, amíg sérelmünket végre orvosolták! Az SZDSZ frakció már az 1991-es Pannon Volán áremelési kérelménél világosan látta, hogy a város és a válallat érdekei nem azonosak. A törvények által adott lehetőségek akkor jelentős változtatásra nem adtak módot. Az áremelés akkori elfogadásának az volt a feltétele, hogy a helyi tömegközlekedést a vállalat önálló elszámolási egységgé alakítsa át. A Volán ezt megtette, ám érdemi változást ez nem hozott, mert a gazdálkodás fő volnalait továbbra is a központ szabta meg. Az eredmény mindenki által tapasztalható: elavult roncshalmazok járnak buszok gyanánt Pécs utcáin. Az utasok jogosan mérgesek a kimaradt járatok miatt és a sofőrök állásuk miatti aggodalma is érthető. Az önkormányzatnak - a vállalat mai formájában - nincs beleszólása se a gazdálkodásba, se a menetrend megállapításába. Nem lenne módunk követni, ellenőrizni, hogy mi történik az adófizetők pénzével, ha anyagi támogatást adnánk ennek az állami vállalatnak. A Szocialista Párt Pécs városi elnöksége felkéri a pécs-bara- nyai országgyűlési képviselőket, hogy pártállásuktól függetlenül lépjenek fel a piacgazdasággal összeegyeztethetetlen olyan kormányzati gyakorlattal szemben, mely a városi tömeg- közlekedésben az árhatósági feladatot a település önkormányzatának adja, ugyanakkor az ezt a szolgáltatást végző vállalatok belső elszámolásába nem enged betekintést. Ezzel a népszerűtlen kötelezettséget a helyi önigazgatás nyakába varrja anélkül, hogy a meglévő szervezetben annak jobbító szándéka érvényesülhetne. Pécs város önkormányzata január 15-én döntött a helyi buszközlekedés tarifáinak a lakosság szempontjából irreálisan nagyarányú emeléséről. Ugyanakkor - az MSZP városi elnöksége teljesen egyetért a városi személyforgalmi üzemigazgatóság szakszervezetével - az emelés révén keletkező plusz bevétel csupán a szintentartás- hoz elegendő, a járműpark állapota viszont katasztrofális. A kialakult helyzet okozója egyrészt az a hibás gazdaságpoAz Új Dunántúli Napló cikkét olvasva örömünk azonban nem lehet teljes Idézek:.. .„a hivatal előterjesztésében foglaltaknak szöges ellentétben ... döntött a Közgyűlés.” Tehát csak a Közgyűlés! A Hivatal, vagyis a mögötte lévők, most is, mint mindig, nemet mondtak! Ők még most is azon mesterkedtek, hogyan lehet több ezer pécsi család életét tovább keseríteni, két kezükkel felépített tulajdonukat „állami kézben” hagyni, 20 éven túl is további százezreket úgy elvenni, hogy Frakciónk a helyzet megolá- dására két utat lát: 1. Járatokat, járatcsoportokat olyan vállalkozóknak kellene koncesszióba adni, akik megfelelő technikai személyi feltételekkel rendelkeznek. Ennek kidolgozása folyamatban van, de a döntés előkészítést nagyon megnehezíti az ágazati minisztérium elképzelése, hogy egy városban csak egy tömegközlekedési vállalat végezhet menetrend szerinti személyszállitást. Ez egyértelműen arra irányul, hogy a múltból ránk maradt tömegközlekedési vállalatok monopolhelyzetben maradjanak. 2. A Pannon Volán kisebbségi részesedésével közös vállalatot alakítani. Ez lehetőséget adna a menetrendi, gazdálkodási kérdésekbe való betekintésbe, a beavatkozásra, s a vállalat anyagi támogatására. Ennek kidolgozására és a szükséges intézkedések megtételére 1992. junius 30-ig a vállalat vezetése és az önkormányzat aparátusa ultimátumot kapott a január 16-i közgyűlésen. Minden elképzelés annyit ér, amennyit meg lehet valósitani litika, mely a helyi közlekedési vállalatokat, így a Pannon Volánt is kényszerhelyzetbe hozta, mível járműparkjának fejlesztését nem számolhatta el költségként, csupán adózott nyeresége terhére, s emiatt a városi autóbuszpark lepusztult, másrészt az, hogy a város és a helyi tömegközlekedés viszonya tisztázatlan. Az MSZP városi elnöksége szükségesnek látja, hogy az ön- kormányzat végezzen átfogó vizsgálatot, mely a helyi közlekedés valamennyi altemativáját felméri szervezeti, pénzügyi, gazdasági és szociális szempontból. Javasolja, készüljön helyzetfeltáró tanulmány, erre épülő hosszútávú városi koncepció a lakosság véleményének széleskörű kikérése alapján. Ezzel elkerülhetővé válna az a meglévő gyakorlat, hogy a helyi tömegközlekedés csak akkor kap figyelmet az önkormányzat részéről, amikor tarifaemelést kell elhatározni, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel önmagát, a szolgáltatást végző vállalatot. MSZP Pécs városi elnökség nem adnak cserébe semmit. A garázsok zöme ma már omladozik, elhasználódott. Rendbetételük súlyos ezrekbe kerül majd a tulajdonosoknak. S mégis, szemrebbenés nélkül kínálták megvételre őket a volt tulajdonosoknak épületenként 170 000 forintért, nagylelkűen elengedve a felét úgy, hogy egy kalap alá vették a 30 éves garázst a néhány évessel! Nem elég, hogy csekély térítés ellenében elvették, most felajánlják, vegye meg azt, amit a saját pénzén, két keze munkájával felépített, és mindezért még ÁFA fizetésére is kötelezett. Már féltem, hogy zsenge demokráciánk áldását adja e törvénytelenségre, hogy elutasítják beadványunkat. Ez utóbbi sokkal mélyebben érintette volna a több ezer pécsi polgárt, mint a garázsok vissza nem adása. De belőle. Az 1992. január 30-i közgyűlés napirendjén szerepelt az éves költségvetés koncepcionális vitája. Ennek alapvető célja az volt, hogy a közgyűlés korábbi döntései éá elkötelezettségei alapján, a város működését alapvetően befolyásoló kérdésekben döntés szülessen. Frankciónk véleménye az volt, hogy a tömegközlekedés kérdése ebbe a témakörbe tartozik, és a város alapvető érdekét szolgálja, hogy erre a célra a közgyűlés pénzt különítsen el. Lett is volna rá keret, hiszen a sokak által szidott uj gépkocsiadó 50 százaléka a városhoz folyik be, ami várhatóan 70-77 millió forintot tesz ki. Frakciónk legnagyobb megdöbbenésére a Fidesz ezt a javalatot minden kompromisszumkészségünk ellenére leszavazta. Ennek alapvető okát abban látjuk, hogy a mai helyzeten nem kíván változtatni, ami any- nyit jelent, hogy az év második felétől újabb áremeléssel számolhatunk a buszjegyek és bérletek vonatkozásában - vagy pedig összeomlik Pécs tömeg- közlekedése ... A Volán- FDSZ levele Tisztelt Polgármester Úr! A Pannon Volán Városi Személyforgalmi Üzemigazgatóság Független Demokratikus Szakszervezete azzal a kéréssel fordul Önhöz és a pécsi önkormányzathoz, hogy a tarifatárgyaláson megállapított árakat felülvizsgálni szíveskedjen. Javaslatunk: Az önkormányzat vállalja át az esetleges csökkentett tarifarendszerből adódó bevételkiesést, ami fedezi az autóbuszok üzemeltetési és fenntartási költségeit. Indokaink: Nagyon elhasználódott a járműparkunk. A jelenlegi tarifarendszer csak a fenntartásra elegendő, új autóbuszok beszerzésére nincs mód. A vállalat költségmegtakarítás céljából járatok le- » állítására készül, ami a gépjármű-vezetőknek bércsökkenéssel, az utasoknak zsúfoltsággal, utazási körülményeinek romlásával jár. Az FDSZ elnökség megbízásából: Váczy Győző nem így történt! És külön öröm, hogy ezt a döntést egységesen hozta meg a Közgyűlés. Tudjuk, a határozatot végre is kell hajtani, és ez nem lesz könnyű feladat, hiszen a területek, ahol a garázsok állnak nem egyforma értékűek. És az is igaz, nagyon sok bérlemény már nem azoknak a kezében van, akik azt felépítették. Ebben szeretnénk segíteni, hogy a 20 éven át vajúdott és annyi sérelmet adó jogos igényünk végre mindkét fél számára megnyugtató megoldást kapjon. Nem mulaszthatom el, hogy köszönetét ne mondjak mindazoknak, akik támogatták ügyünket, megértették, itt többről van szó, mint egy jogos igény kielégítéséről. Zethner György közös képviselő Válasz Szirtes Gábor január 21 -én megjelent Bumeráng című cikkére. Kedves Gábor! Elkötelezett és következetes harcosa voltál a kommunista rendszernek. A süllyedő hajóról 1989-ben mint megyei párttitkár utolsó hajóstisztként szálltál le. Párthűségedet tükrözték szavaid még három évvel ezelőtt a 25 éves érettségi találkozón is. A volt elvbarátaid elpattantak gazdasági pozíciókba, Te pedig szerényen elmentél a Megyei Könyvtár labirintusába. Nem szégyen ez. Keresztury a művelődési miniszteri szék után tette ezt, könyvtáros lett. Kivonta magát a forgalomból. Semleges témájú cikkeiddel hallani lehetett rólad. Most ezzel a cikkeddel mintha ismét kiléptél volna a rivaldafénybe. Cikked bizonyára sokaknak megnyerte tetszését. Az enyémet nem. Amit írtál, ellenkezik az igazságérzetemmel: logikátlan és nem tárgyilagos. Logikátlan, mert szó sincsen itt bumerángról. Nem a magyar kormány hajította el, hanem a kor igényeire és parancsára a Szovjetunió. Azért nem üthet vissza hozzánk. Oda is csak 3 napra és sikertelenül. Ellenben a marxista gazdálkodási rendszer országhatárok nélkül megbukott. Improduktív, utópista és idealista gazdasági rendszer volt. Hiányzott belőle a nagy lendkerék, az egyén hatalmas kezdeményező képessége, amely mindig átlendíti a holtponton a kapitalista rendszereket a termelés ismétlődő válságain. Ahová a marxista rendszer egyszer betette a lábát, illetve sokkal inkább, amelyik országra ezt rákényszerítették, bekövetkezett a gazdasági visz- szaesés és a fokozatos elnyomo- rodás. Ha az elmúlt 40 évben a 3 milliós népvándorlás nyugat- ról-keletre ment volna végbe (a vasfüggönyön, a szögesdrótokon, a berlini falon keresztül) akkor ma a kapitalizmust temetnénk. A cipekedő, kisvállalkozó Kínában merőben más a helyzet. Nem tárgyilagos a cikked azért, mert nálunk a bajok fő forrása a 22 milliárd adóssághegy. Ilyen csődtömeget egyetlen volt csatlós ország sem örökölt. Ezt hengergeti az An- tall-kormány maga előtt több-kevesebb sikerrel. Ezért az ellenzéki pártoknak eszük ágába sincs átvenni a kormány- rudat. Ők sem tudnák ezt eredményesebben kezelni. Az ön- kormányzatokban ők is ennek az adóssághegynek a következményeivel bajlódnak. A választások előtt a közhangulatot a félsz, ma a közöny és a cinizmus uralja. A rövidlátó tömeg kivár. Várja, hogy a grill-csirkét majd valaki beteszi az ablakon. Erre hiába vár. Áldozathozatalt, munkafegyelmet és verítéket igényel a jobb sorsa. Üres az államkassza, üres a spájz. Az egyes szakágazatok verik az asztalt, mindenki többet akar. Osztozkodnak egymás kárárára a semmin, a nincsen. Mégis ma a gazdasági stabilitásunk jobb, mint a többi volt kommunista államokban. Tehát nem a „politikai viták reneszánszának” van vége, hanem a bukott marxizmusnak. A „múlt tükrében a jövő lehetőségeit” semmiképpen a visszarendeződésben, hanem csakis és kizárólag a parlamentáris demokrácia megvalósításában kell keresnünk. Vannak fenntartásaim az An- tall-kormánnyal szemben is; a sajtó, rádió és a tv szerepét alábecsülték, alanyi jogon adják nemcsak a nyugdíjat, hanem a szociális segélyeket is. Ez utóbbit az önkormányzatoknak kellene meghatározni. A rendszer- változtatást nem hajtották végre. Ugyanakkor a kormány rövid két év alatt hatalmas és példátlan eredményeket ért el a külpolitikában: kilépés a Varsói Szerződésből és a KGST-ből, a Visegrádi 3-as Szövetség létrehozása, ellenállás a SZU-nak a függetlenségünk korlátozásában. Napjainkban körülöttünk égnek a zsarátnokok. A magyar hazában a nép még mindig békében hajotta álomra a fejét. Az elkövetkező években is csak a parlamentáris demokrácia keretein belül zárkózhatunk fel az Egyesült Európába. Nincs elbizakodott forradalom. A kormány egyetlen vezetője sem kecsegtetett gyors sikerekkel. Cikkedben egyetlen szóval nem utalsz arra, hogy melyik párt hogyan munkálkodna ebben eredményesebben. Kevés a játékos a pályán, de annál több a lelátón a kibic. A kormány nem „a tömeg köztudatában meg sem érett, tetszés szerinti elgondolkodásokat” erőlteti, hanem a nemzet érdekében a kor parancsait hajtja végre a legeredményesebben a volt szocialista országokhoz viszonyítva. Nincs más út. A marxistarendszer önmagát pusztította el. Korszerűtlen volt. A nép ledobta mint satnya, életképtelen szüleményt a Taigetosz hegyéről. Kedves Gábor! A tanár és a diák kapcsolatának révén részesévé váltunk egymás életének. Emberközeli magatartásommal mindig arra törekedtem, hogy ne a katedra adjon nekem tekintélyt a tanítványaim előtt, hanem én nyújtsak megbecsülést a dobogónak a diákjaim előtt. Az 5 perces rövid szövegekben mindig vannak félremagyarázható okfejtések. Ezért úgy határoztam, hogy ringbe szólítalak. Nem személyes érdekeket szolgáló megmérettetésre, hanem az érvek és ellenérvek megvitatására a „KÖZJÓ” érdekében. Teszem ezt bármikor, bármely médiában a személyiség tiszteletbentartásával és a másság elfogadásával. Horváth Imre Állásfoglalás Nem alkotmányellenes a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek a gyermekenkénti adókedvezményt szabályozó rendelkezése - állapította meg az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata során. A testület az indítványt és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmet - február 3- án kelt határozatában - elutasította. Az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés alkotmányosságát nem érintő problémaként megjegyezte: a törvény sérelmezett rendelkezésének szövege annyira pontatlan, hogy több, egymástól nagy mértékben eltérő értelmezés lehetőségét is magában rejti, s ez semmiképpen sem szolgálja a jogbiztonságot. (MTI) Szocialisták a tarifaemelésről Köszönet a pécsi önkormányzatnak A garázs azé, aki felépítette!
