Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-05 / 35. szám

1992. február 5., szerda üj Dunántúli napló 9 Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Pécs tömegközlekedése Az SZDSZ-frakció állásfoglalása A személyiség tiszteletbentartásával és a másság elfogadásával / Érvek és ellenérvek Mi is bebocsátást kérünk Átalakuló társadalmunkban minket is a szükség késztetett arra, hogy megalakítsuk érdek- védelmi szövetségünket. A nyi­ladozó polgári demokrácia kis­kapuin mi is bebocsátást ké­rünk. Célunk a cigányság erköl­csi, társadalmi felemelkedése és a nem cigány polgárokkal való együttélés súrlódásmentes megvalósítása. Munkánk során erőfeszítéseket teszünk az akut problémák megoldása érdeké­ben. Ez ma még nem minden esetben sikerül a teljesség igé­nyével. Nap mint nap tragikus sorsú emberekkel ismerkedünk meg, akik máról holnapra a ra­cionalizálás miatt kikerülnek az utcára. (Ez természetesen nem csak a cigányokat érinti.) A sa­nyarú sorsok miatt arra kérjük az önkormányzatokat, hogy na­gyobb humánummal fordulja­nak a tőlük segítséget várók felé. Nap mint nap születnek jog­szabályok. A paragrafusok meghozatala közben igyekez­nek egy ún. szociális védőhálót is megszőni. Az néha kilukad, mert hogy nem mindig a megfe­lelő strapabíró anyagból készül, vagy túl sok „hal” vergődik benne. Szövetségünk anyagi le­hetőségei messzemenően elma­radnak az önkormányzatok egyébként ugyancsak alacsony anyagi feltételeitől. Ezért hoz­zájuk küldjük az embereket. Sok esetben az általunk hozzá­juk tanácsolt ügyfelet ilyen-olyan jogszabályokra való hivatkozással elutasították. Az eljárás szinte minden esetben jogszerű. De a polgármesterek, jegyzők, gyámügyi előadók, önkormányzati testületek jól ismerik a méltányosság elvét. Azt kérjük, tegyenek eszerint is. Munkánk eredményes végzésé­hez és nem utolsó sorban közös érdekeink maradéktalan megva­lósításához kéijük segítségüket. Végezetül van egy olyan, szinte már szlogennek számító újkeletű meghatározás, hogy „segélyorientált”. Nos, ez a ki­fejezés általában a cigánysággal kerül összefüggésbe. De rájuk nézve sem mindig igaz. Ha az önkormányzatokkal karöltve sikerül betömni egy-egy lyukat a nyomor falán, bizakodódban tekinthetünk formálódó és jó irányba haladó demokráciánk felé. • Ajtai János, Független Cigány Szövetség megyei ügyvivője Kalányos Ferenc, Független Cigány Szövetség Baranya Megyei Szervezetének elnöke Jovánovics István, irodavezető Két évtizedes küzdelem vé­gére tett pontot január 30-án Pécs Megyei Jogú Város Ön- kormányzatának Közgyűlése amikor kimondta: „az állami telken magánszemélyek által felépített garázs legyen azé, aki felépítette, a területet pedig ad­ják el nekik ... a jelenlegi bér­lőknek . ..” Mennyi keserű ku­darcot kellett átélnünk az elmúlt 20 év során, hány megbeszélé­sen, tárgyaláson kellett elvisel­nünk a politikai blöffökbe cso­magolt érveket, amíg sérelmün­ket végre orvosolták! Az SZDSZ frakció már az 1991-es Pannon Volán áreme­lési kérelménél világosan látta, hogy a város és a válallat érde­kei nem azonosak. A törvények által adott lehetőségek akkor je­lentős változtatásra nem adtak módot. Az áremelés akkori elfogadá­sának az volt a feltétele, hogy a helyi tömegközlekedést a válla­lat önálló elszámolási egységgé alakítsa át. A Volán ezt meg­tette, ám érdemi változást ez nem hozott, mert a gazdálkodás fő volnalait továbbra is a köz­pont szabta meg. Az eredmény mindenki által tapasztalható: elavult roncs­halmazok járnak buszok gya­nánt Pécs utcáin. Az utasok jo­gosan mérgesek a kimaradt jára­tok miatt és a sofőrök állásuk miatti aggodalma is érthető. Az önkormányzatnak - a vál­lalat mai formájában - nincs be­leszólása se a gazdálkodásba, se a menetrend megállapításába. Nem lenne módunk követni, el­lenőrizni, hogy mi történik az adófizetők pénzével, ha anyagi támogatást adnánk ennek az ál­lami vállalatnak. A Szocialista Párt Pécs városi elnöksége felkéri a pécs-bara- nyai országgyűlési képviselő­ket, hogy pártállásuktól függet­lenül lépjenek fel a piacgazda­sággal összeegyeztethetetlen olyan kormányzati gyakorlattal szemben, mely a városi tömeg- közlekedésben az árhatósági feladatot a település önkor­mányzatának adja, ugyanakkor az ezt a szolgáltatást végző vál­lalatok belső elszámolásába nem enged betekintést. Ezzel a népszerűtlen kötelezettséget a helyi önigazgatás nyakába varrja anélkül, hogy a meglévő szervezetben annak jobbító szándéka érvényesülhetne. Pécs város önkormányzata január 15-én döntött a helyi buszközlekedés tarifáinak a la­kosság szempontjából irreálisan nagyarányú emeléséről. Ugyan­akkor - az MSZP városi elnök­sége teljesen egyetért a városi személyforgalmi üzemigazga­tóság szakszervezetével - az emelés révén keletkező plusz bevétel csupán a szintentartás- hoz elegendő, a járműpark álla­pota viszont katasztrofális. A kialakult helyzet okozója egyrészt az a hibás gazdaságpo­Az Új Dunántúli Napló cik­két olvasva örömünk azonban nem lehet teljes Idézek:.. .„a hivatal előterjesztésében foglal­taknak szöges ellentétben ... döntött a Közgyűlés.” Tehát csak a Közgyűlés! A Hivatal, vagyis a mögötte lévők, most is, mint mindig, nemet mondtak! Ők még most is azon mester­kedtek, hogyan lehet több ezer pécsi család életét tovább kese­ríteni, két kezükkel felépített tu­lajdonukat „állami kézben” hagyni, 20 éven túl is további százezreket úgy elvenni, hogy Frakciónk a helyzet megolá- dására két utat lát: 1. Járatokat, járatcsoportokat olyan vállalkozóknak kellene koncesszióba adni, akik megfe­lelő technikai személyi feltéte­lekkel rendelkeznek. Ennek ki­dolgozása folyamatban van, de a döntés előkészítést nagyon megnehezíti az ágazati minisz­térium elképzelése, hogy egy városban csak egy tömegközle­kedési vállalat végezhet menet­rend szerinti személyszállitást. Ez egyértelműen arra irányul, hogy a múltból ránk maradt tö­megközlekedési vállalatok mo­nopolhelyzetben maradjanak. 2. A Pannon Volán kisebb­ségi részesedésével közös válla­latot alakítani. Ez lehetőséget adna a menetrendi, gazdálko­dási kérdésekbe való betekin­tésbe, a beavatkozásra, s a válla­lat anyagi támogatására. Ennek kidolgozására és a szükséges in­tézkedések megtételére 1992. junius 30-ig a vállalat vezetése és az önkormányzat aparátusa ultimátumot kapott a január 16-i közgyűlésen. Minden elképzelés annyit ér, amennyit meg lehet valósitani litika, mely a helyi közlekedési vállalatokat, így a Pannon Vo­lánt is kényszerhelyzetbe hozta, mível járműparkjának fejleszté­sét nem számolhatta el költség­ként, csupán adózott nyeresége terhére, s emiatt a városi autó­buszpark lepusztult, másrészt az, hogy a város és a helyi tö­megközlekedés viszonya tisztá­zatlan. Az MSZP városi elnöksége szükségesnek látja, hogy az ön- kormányzat végezzen átfogó vizsgálatot, mely a helyi közle­kedés valamennyi altemativáját felméri szervezeti, pénzügyi, gazdasági és szociális szem­pontból. Javasolja, készüljön helyzetfeltáró tanulmány, erre épülő hosszútávú városi kon­cepció a lakosság véleményé­nek széleskörű kikérése alapján. Ezzel elkerülhetővé válna az a meglévő gyakorlat, hogy a he­lyi tömegközlekedés csak akkor kap figyelmet az önkormányzat részéről, amikor tarifaemelést kell elhatározni, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel önmagát, a szolgáltatást végző vállalatot. MSZP Pécs városi elnökség nem adnak cserébe semmit. A garázsok zöme ma már omlado­zik, elhasználódott. Rendbetéte­lük súlyos ezrekbe kerül majd a tulajdonosoknak. S mégis, szemrebbenés nélkül kínálták megvételre őket a volt tulajdonosoknak épületenként 170 000 forintért, nagylelkűen elengedve a felét úgy, hogy egy kalap alá vették a 30 éves ga­rázst a néhány évessel! Nem elég, hogy csekély térí­tés ellenében elvették, most fel­ajánlják, vegye meg azt, amit a saját pénzén, két keze munkájá­val felépített, és mindezért még ÁFA fizetésére is kötelezett. Már féltem, hogy zsenge de­mokráciánk áldását adja e tör­vénytelenségre, hogy elutasítják beadványunkat. Ez utóbbi sok­kal mélyebben érintette volna a több ezer pécsi polgárt, mint a garázsok vissza nem adása. De belőle. Az 1992. január 30-i közgyűlés napirendjén szerepelt az éves költségvetés koncepci­onális vitája. Ennek alapvető célja az volt, hogy a közgyűlés korábbi döntései éá elkötele­zettségei alapján, a város mű­ködését alapvetően befolyásoló kérdésekben döntés szülessen. Frankciónk véleménye az volt, hogy a tömegközlekedés kérdése ebbe a témakörbe tarto­zik, és a város alapvető érdekét szolgálja, hogy erre a célra a közgyűlés pénzt különítsen el. Lett is volna rá keret, hiszen a sokak által szidott uj gépkocsi­adó 50 százaléka a városhoz fo­lyik be, ami várhatóan 70-77 millió forintot tesz ki. Frakci­ónk legnagyobb megdöbbené­sére a Fidesz ezt a javalatot minden kompromisszumkész­ségünk ellenére leszavazta. Ennek alapvető okát abban látjuk, hogy a mai helyzeten nem kíván változtatni, ami any- nyit jelent, hogy az év második felétől újabb áremeléssel szá­molhatunk a buszjegyek és bér­letek vonatkozásában - vagy pedig összeomlik Pécs tömeg- közlekedése ... A Volán- FDSZ levele Tisztelt Polgármester Úr! A Pannon Volán Városi Személyforgalmi Üzemi­gazgatóság Független De­mokratikus Szakszervezete azzal a kéréssel fordul Ön­höz és a pécsi önkormány­zathoz, hogy a tarifatárgya­láson megállapított árakat felülvizsgálni szíveskedjen. Javaslatunk: Az önkormányzat vállalja át az esetleges csökkentett tarifarendszerből adódó be­vételkiesést, ami fedezi az autóbuszok üzemeltetési és fenntartási költségeit. Indokaink: Nagyon elhasználódott a járműparkunk. A jelenlegi tarifarendszer csak a fenntar­tásra elegendő, új autóbu­szok beszerzésére nincs mód. A vállalat költségmeg­takarítás céljából járatok le- » állítására készül, ami a gép­jármű-vezetőknek bércsök­kenéssel, az utasoknak zsú­foltsággal, utazási körülmé­nyeinek romlásával jár. Az FDSZ elnökség meg­bízásából: Váczy Győző nem így történt! És külön öröm, hogy ezt a döntést egységesen hozta meg a Közgyűlés. Tudjuk, a határozatot végre is kell hajtani, és ez nem lesz könnyű feladat, hiszen a terüle­tek, ahol a garázsok állnak nem egyforma értékűek. És az is igaz, nagyon sok bérlemény már nem azoknak a kezében van, akik azt felépítették. Ebben szeretnénk segíteni, hogy a 20 éven át vajúdott és annyi sérel­met adó jogos igényünk végre mindkét fél számára megnyug­tató megoldást kapjon. Nem mulaszthatom el, hogy köszönetét ne mondjak mind­azoknak, akik támogatták ügyünket, megértették, itt több­ről van szó, mint egy jogos igény kielégítéséről. Zethner György közös képviselő Válasz Szirtes Gábor január 21 -én megjelent Bumeráng című cikkére. Kedves Gábor! Elkötelezett és következetes harcosa voltál a kommunista rendszernek. A süllyedő hajóról 1989-ben mint megyei párttit­kár utolsó hajóstisztként szálltál le. Párthűségedet tükrözték sza­vaid még három évvel ezelőtt a 25 éves érettségi találkozón is. A volt elvbarátaid elpattantak gazdasági pozíciókba, Te pedig szerényen elmentél a Megyei Könyvtár labirintusába. Nem szégyen ez. Keresztury a műve­lődési miniszteri szék után tette ezt, könyvtáros lett. Kivonta magát a forgalomból. Semleges témájú cikkeiddel hallani lehe­tett rólad. Most ezzel a cikked­del mintha ismét kiléptél volna a rivaldafénybe. Cikked bizo­nyára sokaknak megnyerte tet­szését. Az enyémet nem. Amit írtál, ellenkezik az igazságérzetemmel: logikátlan és nem tárgyilagos. Logikátlan, mert szó sincsen itt bumerángról. Nem a magyar kormány hajította el, hanem a kor igényeire és parancsára a Szovjetunió. Azért nem üthet vissza hozzánk. Oda is csak 3 napra és sikertelenül. Ellenben a marxista gazdál­kodási rendszer országhatárok nélkül megbukott. Improduktív, utópista és idealista gazdasági rendszer volt. Hiányzott belőle a nagy lendkerék, az egyén ha­talmas kezdeményező képes­sége, amely mindig átlendíti a holtponton a kapitalista rend­szereket a termelés ismétlődő válságain. Ahová a marxista rendszer egyszer betette a lábát, illetve sokkal inkább, amelyik országra ezt rákényszerítették, bekövetkezett a gazdasági visz- szaesés és a fokozatos elnyomo- rodás. Ha az elmúlt 40 évben a 3 milliós népvándorlás nyugat- ról-keletre ment volna végbe (a vasfüggönyön, a szögesdróto­kon, a berlini falon keresztül) akkor ma a kapitalizmust te­metnénk. A cipekedő, kisvállal­kozó Kínában merőben más a helyzet. Nem tárgyilagos a cikked azért, mert nálunk a bajok fő forrása a 22 milliárd adósság­hegy. Ilyen csődtömeget egyet­len volt csatlós ország sem örö­költ. Ezt hengergeti az An- tall-kormány maga előtt több-kevesebb sikerrel. Ezért az ellenzéki pártoknak eszük ágába sincs átvenni a kormány- rudat. Ők sem tudnák ezt ered­ményesebben kezelni. Az ön- kormányzatokban ők is ennek az adóssághegynek a követ­kezményeivel bajlódnak. A választások előtt a közhan­gulatot a félsz, ma a közöny és a cinizmus uralja. A rövidlátó tömeg kivár. Várja, hogy a grill-csirkét majd valaki beteszi az ablakon. Erre hiába vár. Ál­dozathozatalt, munkafegyelmet és verítéket igényel a jobb sorsa. Üres az államkassza, üres a spájz. Az egyes szakágazatok verik az asztalt, mindenki töb­bet akar. Osztozkodnak egymás kárárára a semmin, a nincsen. Mégis ma a gazdasági stabilitá­sunk jobb, mint a többi volt kommunista államokban. Tehát nem a „politikai viták reneszán­szának” van vége, hanem a bu­kott marxizmusnak. A „múlt tükrében a jövő lehetőségeit” semmiképpen a visszarendező­désben, hanem csakis és kizáró­lag a parlamentáris demokrácia megvalósításában kell keres­nünk. Vannak fenntartásaim az An- tall-kormánnyal szemben is; a sajtó, rádió és a tv szerepét alá­becsülték, alanyi jogon adják nemcsak a nyugdíjat, hanem a szociális segélyeket is. Ez utób­bit az önkormányzatoknak kel­lene meghatározni. A rendszer- változtatást nem hajtották végre. Ugyanakkor a kormány rövid két év alatt hatalmas és példátlan eredményeket ért el a külpolitikában: kilépés a Varsói Szerződésből és a KGST-ből, a Visegrádi 3-as Szövetség létre­hozása, ellenállás a SZU-nak a függetlenségünk korlátozásá­ban. Napjainkban körülöttünk égnek a zsarátnokok. A magyar hazában a nép még mindig bé­kében hajotta álomra a fejét. Az elkövetkező években is csak a parlamentáris demokrá­cia keretein belül zárkózhatunk fel az Egyesült Európába. Nincs elbizakodott forradalom. A kormány egyetlen vezetője sem kecsegtetett gyors sikerekkel. Cikkedben egyetlen szóval nem utalsz arra, hogy melyik párt hogyan munkálkodna ebben eredményesebben. Kevés a já­tékos a pályán, de annál több a lelátón a kibic. A kormány nem „a tömeg köztudatában meg sem érett, tetszés szerinti el­gondolkodásokat” erőlteti, ha­nem a nemzet érdekében a kor parancsait hajtja végre a leg­eredményesebben a volt szocia­lista országokhoz viszonyítva. Nincs más út. A marxistarend­szer önmagát pusztította el. Korszerűtlen volt. A nép le­dobta mint satnya, életképtelen szüleményt a Taigetosz hegyé­ről. Kedves Gábor! A tanár és a diák kapcsolatának révén része­sévé váltunk egymás életének. Emberközeli magatartásommal mindig arra törekedtem, hogy ne a katedra adjon nekem tekin­télyt a tanítványaim előtt, ha­nem én nyújtsak megbecsülést a dobogónak a diákjaim előtt. Az 5 perces rövid szövegekben mindig vannak félremagyaráz­ható okfejtések. Ezért úgy hatá­roztam, hogy ringbe szólítalak. Nem személyes érdekeket szol­gáló megmérettetésre, hanem az érvek és ellenérvek megvitatá­sára a „KÖZJÓ” érdekében. Te­szem ezt bármikor, bármely médiában a személyiség tiszte­letbentartásával és a másság el­fogadásával. Horváth Imre Állásfoglalás Nem alkotmányellenes a ma­gánszemélyek jövedelemadójá­ról szóló törvénynek a gyerme­kenkénti adókedvezményt sza­bályozó rendelkezése - állapí­totta meg az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenes­ségének utólagos vizsgálata so­rán. A testület az indítványt és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmet - február 3- án kelt határozatában - elutasí­totta. Az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés alkotmá­nyosságát nem érintő problé­maként megjegyezte: a törvény sérelmezett rendelkezésének szövege annyira pontatlan, hogy több, egymástól nagy mér­tékben eltérő értelmezés lehető­ségét is magában rejti, s ez semmiképpen sem szolgálja a jogbiztonságot. (MTI) Szocialisták a tarifaemelésről Köszönet a pécsi önkormányzatnak A garázs azé, aki felépítette!

Next

/
Thumbnails
Contents