Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-04 / 34. szám
6 aj Dunántúlt napló 1992. február 4„ kedd Római Klub (2.) Fordulóponton Bármennyire is fanyalogva fogadták sokhelyütt a Római Klub első jelentését, mindössze egy évre a megjelenése után az emberiség drámai módon szembekerült az ott felvázolt problémákkal. 1973 nyarán általános árrobbanás kezdődött az élelmiszerpiacon, majd az októberi ^rab-izraeli háború nyomán kirobbant az olajválság, amely hamarosan globális nyersanyag- és energiaválsággá terebélyesedett. Maga a háború tulajdonképpen csak előrehozta ennek a krízisnek a kezdőpontját, s nem kiváltója volt az eseményeknek. 1971-1980. között meghar- minckétszereződött az olaj ára a világpiacon, egy dollár valahány centről fölment 36 dollárra egy hordó ára. Végétért az olcsó nyersanyag és energia korszaka. Már 1974-ben megjelent a Római Klub második jelentése, amelyet Mihaj lo Messarovic és Eduard Pestel készített, „Fordulóponton az emberiség” címmel. Ebben megpróbálták kiküszöbölni az első jelentés fogyatékosságait. Például azt, hogy homogén egységnek kezeli a Földet. 1976-ban készült el a Római Klub harmadik jelentése, amelyet Jan Tinbergen, Nobel-díjas svéd közgazdász készített. Tinbergen a svéd szociáldemokrácia eszmei hagyományaihoz híven kezelte a globális problémákat, szerinte nem a technikai kérdésekre kell koncentrálni, hanem az erőforrások globális elosztásának egyenlőtlen voltára. Jelentésének címe: A nemzetközi gazdasági rend átalakítása. Ebben általános gazdasági-társadalmi reformokat javasol, mindenek előtt a fejlődő országokban földreformot, valamint a Földgolyó erőforrásainak nemzetközi ellenőrzését és elosztását. Ugyancsak 1976-ban jelent meg a Klub negyedik jelentése, amelyet Gábor Dénes, a Nó- bel-díjas magyar származású fizikus készített. Gábor Dénes 1960-ban a holográfia felfedezéséért kapott fizikai Nóbel-dí- jat. Jelentésének címe: A hulladékkorszak után. Mindössze három évvel az olajválság kirobbanása után már észrevette, hogy vége az olcsó nyersanyagok korszakának, végétért a főtermék- és hulladék- termelésre szétszakadt termelési pálya, a termelési folyamatban képződött minden mellékterméket hasznosítani kell valahol. A recirkulációs, újrahasznosító technológiák bevezetésével, az általános energia- és nyersanyagtakarékossággal el lehet kerülni az alapvető készletek kimerülését. Ugyanakkor Gábor professzor szerint a technikai haladás megoldja folyamatosan az emberiség előtt álló problémákat, vagyis nem kell tartani az Apokalipszistől. Még két jelentést készített a Római Klub, az egyiket a magyar László Ervin és csoportja, amelynek címe: „Célok az emberiség számára”, a másikat pedig egy szerzői kollektíva, „A tanulásnak nincsenek határai” címmel. Ez utóbbinak a végkicsengése az, hogy a mostani nemzedék már nem képes változtatni magatartásán, ezért a nagy globális problémák megoldása csak a jövő nemzedéktől várható. A nevelésre, felvilágosításra kell tehát helyezni a hangsúlyt. A Római Klub legnagyobb érdeme az volt, hogy ráirányította a figyelmet a globális veszélyekre, segített azokat tudatosítani, megértetni mindannyiunkkal, hogy egy csónakban evezünk... Gazdag László 40 éves uralkodás után Erzsébet királynő titkai Noha II. Erzsébet angol királynő éppen 40 éve, február 6-án lépett trónra, könyvek sorát írták és filmeket is forgattak róla, mégis mindmáig sok titok övezi. íme néhány most „leleplezett” jubileumi felfedezés. A királynő gyűrűit a bal kezén hordja, mivel annyi hivatalos helyen kell kezet ráznia, hogy gyűrűk nélkül is érzékenyebb a jobb keze. Ha saját maga válaszol egy hozzáérkezett levélre, mindig piros tintával ír. A bélyegekért és a telefonért nem fizet. A 66 év alatt mindössze egyetlen napot töltött kórházban: 10 évvel ezelőtt, amikor megszabadították fájós bölcsességfogától. Reggelente 7 órakor keltik, kedvenc Darjeeling-teájával. Kis lábon él, legalábbis magánemberként: 36-os cipőt hord. Fejkendőit csakis a Hermes cégnél vásároltatja. Kedvenc macskáját Cir- gie-nek hívják. Korábban sziámi ikerkandurok doromboltak neki. Csak a fehér virágokat kedveli. Retiküljében soha sincs pénz, csak árpacukor. Ha Nagy-Britannia és Eszak-írország uralkodónője belép egy terembe, az udvari etikett szerint még férje, Fülöp herceg is feláll, s Diana és Fer- gie hercegnő pukedlizik. Még akkor is, ha éppen orrainak valamiért koronás anyósukra - amire mostanában sok a példa. FEB Az infláció természete Láz, amely betegséget jelez Miért jobb most a dollár? Kilátások Magyarországon az év eleje az áremelések időszaka. Bár sokan azt hitték, hogy ez csak az éves tervezési rendszer szükségszerű kísérője, az elmúlt két év gyakorlata erre rácáfolt. Tavaly is - idén januárban is bejelentettek több olyan áremelést, amelyek továbbgyűrűző hatása az egész év fogyasztói árait befolyásolni fogja. Tipikusan ilyen a benzin árának növelése, de széles körben hat az élelmiszergazdaságban a tej és tejtermékek áremelésére is. Érdemes tehát szemügyre venni az infláció természetét, annál is inkább mert e téren mindig felbukkan egy-egy olyan tényező, amelyet szeretnek a gazdasági folyamatok végrehajtásáért felelős személyek túlhangsúlyozni. Napjainkban ilyen az „inflációs várakozás”, amelyet sokan a fogyasztói áremelés bűnbakjának tartanak. Nem működik a piac Kétségtelen, hogy az inflációt gerjesztő tényezők egyike az, ha a termelők és a forgalmazók előre számításba veszik a lehetséges és az ő köreiket is érintő áremeléseket és „megfelelő előrelátással” ezeket beépítik termékeik és szolgáltatásaik árába. Beépítik - ha tehetik. Ha nincs piaci verseny, vagy ha kevésszámú versenytársukkal összehangolva léphetnek. Erre bőven volt példa az elmúlt évben. Tehát az inflációs várakozás önmagában nem ad magyarázatot az áremelésekre. Úgy vélem minden közgazdász egyetért abban, hogy az infláció nem ok, hanem okozat, tünet, amely a gazdaság problémáit tükrözi, láz, amely a betegség valamilyen formájának meglétét jelzi. Ha pedig így van, akkor az infláció megfékezését nem lehet megoldani az árak mesterséges szintentartá- sával, amit sokan szeretnének. Az elmúlt évtizedek számos példája jelezte, hogy ez a módszer csak átemeneti lehet, a problémát nem oldja meg, sőt azzal, hogy továbbgörgeti, hatását esetenként még fokozza is. Alapkérdés az infláció szempontjából az is, hogy a gazdaság számos területén jelentkező torzulásokat miként tudják kiküszöbölni. Nem működő piac esetében mind a termelői, mind a fogyasztói árak nem a termék, vagy a szolgáltatás reális értékét tükrözik. Ezekben az árakban megjelennek az irreálisan magas anyag- és munkaráfordítások, a rossz szervezés, az elavult technika és technológia hatása. Kétségtelen, hogy működik a bér és árspirál, de a meghatározó tényező mégis a nem eléggé hatékony munka. Évtizedek óta ismert tény, hogy a magyar munka termelékenysége az iparban, a mező- gazdaságban, a kereskedelem és a szolgáltatások területén egyaránt számottevően alacsonyabb, mint a piacgazdaságokban, vagy akár a nálunk kevésbé fejlett országokban. Ez a magas munkaráfordítás évről-évre növekvő árakon kerül be a gazdaság vérkeringésébe, s ezt az „árat” nem is mindig az adott munkát végző személy kapja meg. A bérhez viszonyítva jelentősek a közterhek, mértéküket az elmúlt évben is, az idén is tovább növelték például a szolidaritási alaphoz való nagyobb hozzájárulással. Az így növekvő kiadásokat pedig - jól működő hazai piaci feltételek hijján - a termelő és a forgalmazó át tudja hárítani a fogyasztóra. Néhány tevékenységi körben van csupán érzékelhető kivétel: ilyen például a ruházati termékek piaca, ahol az egyre dráguló - bár minőségileg alig jobb - termékek versenytársa lett az importált használt ruházati cikkek nagy mennyisége. E téren az árnövelésnek vannak már korlátái, a drágább cikkeket egyszerűen nem tudják eladni. Ennek a piaci versenynek egyik árnyoldala, hogy mind több fogyasztó kénytelen megvenni már hordott, vagy divatjamúlt, külföldön nem értékesíthető terméket! Bizalom és biztonságérzet Erősen hat az inflációra a hitelkamatok szintje is. Ez a hatás két módon is érvényesül: egyfelől korlátozza a keresletet a magas kamat, ami az infláció növekedését fékezi, másfelől azokon a területeken, ahol a fogyasztó a termelők és a forgalmazók kiszolgáltatottja, ott érdemes még magas kamattal is hitelt felvenni, mert ezt is át lehet hárítani a vásárlókra, a fogyasztókra. Gondoljunk például az irodabútorokra, irodai felszerelési eszközökre, amelyeket a tízezres nagyságrendben induló új vállalkozások biztosan megvesznek akár drágább árakon is, költségeit az új vállalkozó be fogja építeni saját értékesítési áraiba. Kétségtelenül szerepe van az inflációban a bizalomnak és a biztonságérzetnek is. Más módon kalkulál az, aki nagy biztonsággal akár több évre is tervezni tudja a költségeit, mint az, aki kénytelen számolni a mind szorosabb adópréssel, aki nem tudja előre, hogy a társadalom- biztosítás miként fogja terhelni a költségeit. E téren igen jelentős a megfelelő piaci ismeret és a piaci előrelátás szerepe, hiszen bővülő forgalmat lehet alacsonyabb árakon is kalkulálni. Ismeretlen piaci lehetőségek esetében azonban sokan a magasabb, - de az adott évi nyereség szempontjából - kedvező árak mellett döntenek. Mindebből adódik, hogy az infláció leszorításához szorosan hozzátartozik a vállalkozások jó marketing és reális költségkalkulációs tevékenysége, valamint a stabil (legalábbis az eddigieknél stabilabb) kormányzati pénzügyi politika. Napjainkban inflációgerjesztő tényezőként kell számításba venni a kárpótlással kapcsolatos kiadásokat - bár ezek szükségessége nem vitatható. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy 1992-ben a kárpótlási jegyek pótlólagos vásárlóerő kiáramlást jelentenek, aminek árnövelő hatása aligha kétséges. Bővüljön a verseny Mindezen tényezőkhöz járulnak a bevezetőben említett és ma kissé túlhangsúlyozott inflációs várakozások is. A kormányprogram és az idei elfogadott költségvetés is hangsúlyozza a kormánynak azt a szándékát, hogy 1992-re jelentősen le akarja szorítani az infláció növekedését. Ehhez nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a gazdaság mind nagyobb hányadában működjön a piac, érzékelhetően bővüljön a verseny. Ennek kétségkívül nem tett jót, hogy az elmúlt évre tervezett előprivatizáció csak a vártnál jóval kisebb körben valósult meg, s hogy a nagyvállalatok privatizációja is sok esetben akadozik. Az infláció megfékezéséhez elkerülhetetlen, hogy mind szélesebb körben legyen választási lehetősége a magyar fogyasztónak atekintetben, hogy mit és mennyiért vesz meg, s ha van megtakarítható jövedelme, azt közvetlenül befekteti-e a termelésbe, a forgalomba, vagy értékpapírokban kamatoztathatja. Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy az olyan alapvető termékek árát, amelyek a gazdaság széles körét befolyásolják, ne emeljék. Ezért örvendetes, hogy a kormány a villamosenergia idei áremeléséhez nem járult hozzá. Nyitrai Ferencné dr. A mindmáig alapvalutának számító, de az utóbbi években bizony gyakran gyengélkedő dollár a legutóbbi napokban felfelé gurult a lejtőn és a nagy pénzügyi szorítóban pontozásos győzelmeket arat legkomolyabb ellenfelei, a német márka, a svájci frank és a japán jen ellen. Az esztendő legeleje az amerikai zöldhasú árfolyamának már megszokott bizonytalankodásával kezdődött, de aztán a trend hirtelen megváltozott és néhány napon belül a dollár értéke 1.52 márkáról - átlépvén az 1.60-as bűvös lélektani Ru- bikont - 1.64-re emelkedett. Ilyen rövid idő alatt azr amerikai pénz 12 Pfenniges értéknövekedése az utóbbi idők rekordjának számít. A dollár értéke ugyanebben a rövid időben a svájci frankkal szemben 4, a japán jennel szemben pedig csaknem 2 (pontosan 1.9) percenttel emelkedett. Egy dollárért a szóban- forgó időszak elején 5 3875, a végén már 5 5475 francia frankot adtak. A jelenség oka több komponensből áll össze. Az Egyesült Államokban elnökválasztási esztendő kezdődött. A kormány nem utolsósorban ezért tesz meg mindent azért, hogy az országot akár a hajánál fogva kirángassa a recesszió politikailag sem veszélytelen kátyújából. A pénz- politikát irányító testület, a Federal Reserve Board e cél jegyében markánsan leszállította a kamatlábakat, hogy hazai és nemzetközi viszonylatban vonzóbbá tegye az amerikai beruházásokat és ezzel értelemszerűen növelje - a jelek szerint eddig sikerrel - a dollár iránti keresletet. A másik, talán legfontosabb faktor Németország. Itt a Bundesbank még karácsony táján az amerikaival éppen ellentétes irányú döntést hozott, tetemesen megemelte a kamatlábakat. Ráadásul akkor, amikor a németországi bér-tárgyalások - amelyeknek az eredménye minden elemi gazdaságossági számítás rendkívül lényeges része - a legkényesebb szakaszukhoz érkeztek. És akkor, amikor, amint az várható volt, a német gazdaság, a maga továbbra is impozáns ereje ellenére, már (vagy talán még?) kezdi érezni az ország egyesítésének és Ke- let-Európa megsegítésének árát. Mindez azonban a jelek szerint csak most igaz. Hosszabb távon a jelenlegi trend ezúttal is átmenetinek bizonyulhat. (FEB) Az önkormányzatok országa lettünk A Belügyminisztérium illetékesei áttekintették az ön- kormányzatok működésének tapasztalatait. A rendszerváltás után sajátosan magyar helyzet alakult ki: a korábban összevontan működő községek, települések igyekeztek önállóvá válni, „válóperek” egész sora zajlott le, alig néhány száz lelket számláló kisközségek alakítottak önállóan önkrományzatot. Dr. Verebélyi Imre, a BM közigazgatási államtitkára szerint a rendszerváltás e téren gyorsan végbement: amíg másutt évtizedekig is eltartott ez a folyamat, addig nálunk másfél esztendő alatt gyakorlatilag kialakultak a demokratikus önkormányzatok. A 3100 polgármesteri állásból 2100-at újonnan választott személy tölt be, 400 korábbi tanácselnök kapott újra megerősítést a választásokon. A testületi tagságért 90 ezer jelölt küzdött, a 25 ezer mandátum 80-85 százalékát új emberek szerezték meg. Ebből is adódtak a gondok: a tisztázatlan hatáskörök miatt támadt viták, a túlkapások, a testületi tagsággal járó jogok túlbecsülése. A csatározások felmorzsolták a polgár- mesterek mintegy 3 százalékának az erejét, és hogy megoldják a konfliktusokat, inkább lemondtak. Amint az a most lezárult vizsgálatból kiderült, az elmúlt időszak alkalmat adott arra is, hogy az ellenzékben lévő pártok képviselői - ha győztesen kerültek ki a helyi csatározásokból - belekóstoljanak a kormányzás nehézségeibe, s a kormánypártok helyben ellenzékbe szoruló politikusai pedig megízleljék a másik fél szerepkörét. Sokan tartottak attól a veszélytől, hogy a tanácsrendszer felbomlását esetleg a köz- igazgatás szakmai színvonala fogja megsinyleni. A tapasztalatok ennek ellentmondanak: például a felsőfokú végzettséghez kötött jegyzői állásoknak 96,3 százalékát sikerült betölteni. A legkisebb 1526 kisközség 529 körjegyzőségbe társulva oldotta meg az apparátus szakmai irányításnak dolgát. A körjegyzők bérét központilag fizetik, ami nagy könnyebbséget jelent az anyagi gondokkal küzdő helyi önkormányzatoknak. Ami pe- j dig az anyagiakat illeti, ebben sem olyan rossz a helyzet, mint arra korábban számítani lehetett. A központi támogatások szinte mindenütt fedezik a működési költségeket, eddig mindössze 300 helyen vetettek ki helyi adót, s a 3100 önkormányzatból is csak újabb 900 tervezi, hogy a lakosság közreműködésével teremt fedezetet bizonyos helyi célok finanszírozására. Ami pedig a jövőt illeti? A BM közigazgatási államtitkára úgy érzi, hogy szigorítani kell az önkormányzatok pénzügyi j ellenőrzését, mert a tapasztala- I tok szerint e téren igen sok a | szabálytalanság. A parlament j az Állami Számvevőszék ha- I táskörébe utalta ezt a felada- I tot, amihez immár a személyi feltételeket is biztosítani tudják majd. (somfai) Ferenczy Europress
