Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-28 / 58. szám
1992. február 28., péntek üj Dunántúli napló 3 A Gandhi-alapítvány a cigány-középiskoláért A Fii Cu Női Kulturális Egyesület soros elnöke: Ignácz Jánosné A magyarországi cigányság katasztrofális helyzetbe juthat. A tények azt mutatják, hogy e szépszámú etnikumot sújtja leginkább a gazdaságátalakítás, hiszen köztük a legtöbb a szakma nélküli. S a munkanélküliséggel legelébb ők ismerkedhetnek meg. Lét- fenntartásuk bizonytalansági tényezőkkel fűszerezett tehát. Többek között erről is szó volt a minap a bejás etnikum szervezetének, a baranyai Fii Cu Női Kulturális Egyesületnek nemrégiben lezajlott küldött- gyűlésén, ahol a szervezet megújítása volt az elsődleges cél. Átalakították a vezető testületeket, s a háromtagú elnökség - Tri-om-virátus - soros elnökének Ignácz Jánosnét választották meg. Ignáczné Eécsett dolgozik, a Kertbarátok Boltjában, de hosz- szúhetényi lakos, a helyi képviselő testület tagja, régóta a helyi Cigányklub aktív résztvevője, patronálója. Nyilvánvalóan a Fii Cu Női jövőjéről, terveiről faggattuk elsősorban.- Hogy látja Ön a cigányság helyzetét, lehetőségeit?-Rendkívül nehéz dologról van szó, hiszen a cigányság eléggé elnyomott és elmaradott réteg: előbb a fejekben kell rendet teremteni, ami nem könnyű. Nemcsak az általános előítéletekkel kell naponta megküzdeni, hanem a cigányság gondolkodásmódján is változtatni kell. Ezért némi öröm, hogy néhány éve saját szervezeteket alakíthattak, melyek szolgálhatják némi érdekképviseleten keresztül kulturális felemelkedésüket is. Baranya egyik legnagyobb gondja: az aprófalvas vidéken nehéz az összefogásuk, nehéz e meglévő szervezetekbe hívni őket. Pedig e nélkül nem megy. A Fii Cu Női 16 tagszervezettel és több száz taggal rendelkezik, működése átnyúlik Zala megye területére is.- Munkanélküliség. Mit tud tenni a Kulturális Egyesület a cigányság foglalkoztatásáért?- Több lehetőség akad. Nyilvánvaló, hogy a legkézenfekvőbb az, amit a Hetényben is teszünk minden munkanélküli érdekében. Mód van arra, hogy napjainkban a falusi önkormányzatok elkülönítsenek némi pénzt helyi közmunkák végzésére, s átmeneti foglalkoztatást teremtsenek evvel. Tudunk arról, hogy az erdőtelepítéseknél is akadhat a szakképzetlenek számára munka. Mindezeket szorgalmazzuk.- Ez azonban csak rövid távon megoldás.- Tudom. Mindenesetre most ez a legégetőbb. Persze, előbbre tekintve, a szakképesítések megszerzése az egyetlen járható út mindenki számára. Szeretnénk szakképesítést adó kurzusokat szervezni, valamiféle szakmai átképzést • tető alá hozni. Ugyanakkor Gandhi nevét viselő alapítvány létrehozásán munkálkodunk: kifejezetten a cigányság számára hatosztályos gimnáziumot létesítünk segítségével, ahol az érettségi bizonyítvány után a továbbtanulás, a szakma-szerzés útja is nyitva áll.- Bevallom: az alapítványról még nem hallottam.- Még nem hirdettük meg. Derdák Tibor országgyűlési képviselővel körvonalaztuk az elképzeléseket, s úgy tűnik, a gimnázium fölállítására különféle pályázatok elnyerése után még némi helyi, önkormányzati pénzeszközök bevonása is szükséges. Mindenesetre úgy vélem, ha már ma meglenne ez a gimnázium, akkor is késő lenne.- Ma mennyivel gazdálkodik évente a Fii Cu Női?- Néhány millió forinttal, de még nincs idei költségvetésünk. Tavaly 1,5 milliónk volt, ez igen kevés, legföljebb bizonyos kulturális rendezvényekre, szakköri munkákra futotta. A gyermek-tánccsoportra, zenekarra. Egy hónap múlva, a soron következő közgyűlésünkön már többet tudnék minderről mondani, hiszen remélhetőleg ott döntünk majd közösen pénzeink felhasználásáról. K. F. A Vagyonátadó Bizottság közleménye A Baranya Megyei Vagyonátadó Bizottság - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásával összefüggő eljárás körében - értesíti a tulajdonba adásban érdekelt önkormányzatokat, hogy az alábbi gazdálkodó szervezete a bizottság felhívására beterjesztették vagyonleltárukat: a Baranya Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató vállalat (Pécs, János u. 22.), a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat (Pécs, Gábor u. 1.), A Baranya Megyei Temetkezési Vállalat (Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 97.), a Baranya Megyei Fürdő Vállalat (Harkány, Kossuth L. u. 5.), a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat (Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 92.), a Bólyi Költségvetési Üzem (Boly, Töt- tösi út) és a Pécsváradi Költségvetési Üzem (Pécsvárad, Szabadság u.). A vagyonleltárt az érdekelt önkormányzatok gazdálkodó szervezetek központjában, illetve a bizottság irodájában (Pécs, Rákóczi út 34. V. em. 512.) megtekinthetik és vagyoni igényüket 1992. március 15-ig a Vagyonátadó Bizottságnál előteijeszthetik. Új helyen a horgászszövetség E héttől már új irodájában dolgozik a Magyar Horgászok Országos Szövetsége Baranya megyei Intéző Bizottsága. A költözés ugyan még folyamatban van, de már él a megváltozott telefonszám Pécsett, a Teréz utca 11-13. szám alatt: 26-775. Az IB a Landler Jenő utcai irodában megszokott félfogadási rendjén nem változtatott: reggel fél 8-tól délután négyig van nyitva hétköznapokon az ajtó a Teréz utcában is a megye horgászai előtt. M. A. Cousteau kapitány ismét a Dunán Új módszer franciás könnyedséggel Cousteau kapitány, stábja még tavaly kezdte a forgatást a Duna gemenci szakaszán Fotó: Szundi György Jacques Cousteau a minap ismét „átruccant” Magyarországra, hogy jelen legyen csapata vizsgálódásainak utolsó fázisánál. Mindenféle híresztelés nélkül, s a tőle megszokott nyugalommal irányította a munkát az őcsényi repülőtéren, ahol felvételeket készítettek a berendezésről, melynek segítségével elkészítik majd a Duna vidékének radioaktivitását ábrázoló térképet. A repülőtér személyzete előbb úgy tudta, hogy tizenegy órára érkezik a csapat. Végül 12 óra 8 perckor száll le Cousteau gépe, a kapitány még Párizsban reggelizett, és minden bizonynyal este már ott is vacsorázott. A külső szemlélőnek úgy tűnik, minden a feje tetején áll, ám Cousteau kapitány franciásan kedélyes és nyugodt. Minden menetrend szerint történik. Az adott pillanatban mindenki éppen ott van, ahol lennie kell. Ót perc múltán megérkezik Cousteau Alapítvány helikoptere. Közvetlenül ezután hét francia rendszámú mikrobusz ”nő ki a földből”. Az embernek az az érzése támad, hogy csak a kapitány tudja, mi történik a következő pillanatban. Ezt igazolni látszik, hogy - a következő percben már kezdik is forgatást. A kutató- és forgatócsoport a „nagy öreg” kezét lesi, mindenki a helyén. Nem küldik el az érdeklődőket, mindenki hallhatja, ahogy a helikopter pilótája bemutatja a berendezést. Cousteau kapitány barátságosan mosolyog, nem sok ideje marad a nyilatkozatra, azt inkább a menedzserére bízza, annyit azért elmond, hogy szívélyes a fogadtatás, hogy folytatódik a kutatási program, aztán ismét felvétel. Nem ideges senki, de mindenki tudja, hogy a percek ki vannak számolva. A csapat arról a helikopterről készít filmet, amely gammaspektroszkóppal végez vizsgálatokat a Dunán, előbb Paks és Gemenc térségében, aztán Baja környékén. A Cousteau Alapítvány menedzsere, Gregoris Kaulbanis elmondja, hogy második éve dolgoznak a Duna-medencében, első évben csak filmeket csinálnak, a tudományos kutatás tavaly kezdődött. Az év végén megnyíló Duna-Rajna-Majna csatorna indokolta a hajózás vizsgálatát. Tavaly végigjárták az útvonalat - igaz, húsz kilométeren még szárazon kellett vinni a hajót - egész a Fekete-tengerig. Vizsgálták az árterületet is. Jugoszláviában a háború miatt nem folytatják a munkát. Vizsgálták az energiatermeléssel kapcsolatos hatásokat és a folyó szennyezettségét. Együtt dolgoznak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség monacói igazgatóságával és a budapesti Vízügyi Tudományos Kutatóintézettel, ez utóbbi laboratóriumában öt hétig végeztek kutatásokat. A forrástól a deltáig ötven- ponton végeztek kutatásokat: a folyami üledéket vizsgálják. Gammaspektroszkóppal térképet készítenek a környezet radioaktivitásáról. A helikopterre a napokban felszerelt gammakamera most debütál. A felvételek számítgépes feoldog- zása után elkészítik a környék radioaktivitását jelző térképet. Ehhez szükség van egy antennarendszer-telepítésére. A rendszert egyébként katasztrófa- helyzetekre fejlesztették ki. Jelenleg a Dunán Budapesttől a Fekete-tengerig végzik a terület radiometriai feltérképezését. Magyarországon Csepel és Paks légterét, Romániában Turnu Severinnél egy hőerőmű, Ostrov szigetén egy hulladéktároló, Turnu Magurale és Braila térségében hőerőművek és egyéb ipari területek légterét szondázzák. Összehasonlító vizsgálatot végeznek a természetes és a mesterséges radioaktív sugárzásról. Az eddig gyűjtött információk kiegészítése mellet a kutatás célja a radioanalitikai módszerek kipróbálása. Igazolódni látszik a feltételezés, miszerint a hőerőművek környezetében nagyobb a radioaktivitás, mint az atomerőművek közelében. Hasonló eredmények láttak napvilágot a brit Nuclear Forum című lapban. Egy ottani vizsgálat szerint a szénfűtéses erőművek környezetében a radioaktív sugárzás csaknem kétszeres, mint a nukleáris erőműveknél. E tudományos világban már ismert ténnyel a tömegtájékoztatás nem nagyon foglalkozott. Cousteau kapitány és csapata eredményét várhatón április végén, május elején hozzák nyilvánosságra. Hangyái János Valójában magyar, mint polgár még bolgár Az egész úgy kezdődött, hogy három bolgár 1923-ban elindult Amerikába. Hamburgból mentek volna hajóval, s egyikük, hogy megvegye a jegyeket, elvitte a pénzt - társai azóta sem látták. A történetet a két hoppon maradt bolgár egyikének fia, Nikolov László pécsbányai főorvos meséli tovább:-Apámnak volt egy kertész rokona Pécsett,, szintén bolgár, hát idejött, és meg is házasodott. Anyám magyar katolikus, én is az vagyok - a Pius gimnáziumban végeztem. A bizonyítványomban még az szerepel: „állampolgársága magyar”. Amikor 1948-ban az Orvosegyetemre jelentkeztem, a beiratkozásnál elkérték az anyakönyvi kivonatomat. Számomra is csak akkor derült ki, hogy abban meg az van: bolgár állampolgár vagyok... Talán apám származása miatt írhatták bele. Javában egyetemista voltam már, amikor egy évfolyamtársam jelentése nyomán behívattak a bolgár nagykövetségre és azt mondták: be kell vonulnom katonának, méghozzá Bulgáriában. Tiltakozásomra végül belenyugodtak, hogy inkább kifizetek 25 ezer leva katonai adót - ez akkoriban kilenc száz forintot ért. Viszont, bár nem kértem, adtak egy papírt arról, hogy bolgár vagyok. Meg egy bolgár felségjelű útlevelet. A hatvannégy esztendős főorvos Magyarországon született, magyar az anyanyelve, és Bulgáriában még ismerőse sincs. Amikor megnősült, a feleségétől - egy jogszabály alapján - szintén megvonták a magyar állampolgárságot. Hogy visszakaphassa, hónapokig kellett a hivatalokat járnia. Nikolov doktor ekkor gondolt először arra, hogy számára is terhes lehet a bolgárok ragaszkodása, s kérte, adják meg (visz- sza?) neki is a magyar állam- polgárságot. Tizenhat papírt kellett ehhez - Bulgáriában - beszereznie. Mikor először kiment apja országába, s kiderült, hogy ismerősök nélkül esélye sincs arra, hogy hozzájusson az engedélyekhez, visszafordult, jött volna haza. A határőrök viszont három napon át marasztalták. Azt mondták, bolgár állampolgárként vízumot kell szereznie ahhoz, hogy hazajöhessen. A harminckilenc esztendeje Pécsbányán szolgáló főorvos az állampolgárság megszerzése érdekében azóta is folyamatosan kérvényekkel bombázza a hatóságokat. Legutóbb tavaly januárban ígérték neki, hogy hat-nyolc hónap alatt megkapja a szükséges papírokat. Nikolov doktor azóta is vár. Mint mondja, itthon nincs szüksége arra, hogy bizonyítsa, kicsoda, csak hát utazni szeretne, márpedig Nyugaton a bolgárt nem úgy kezelik, mint a magyart. Ha kapott is vízumot, mondjuk Ausztriába, a pápa elleni merénylet idején bolgár útlevele miatt három órán át faggatták az osztrák vámosok. Most meg, hogy a bolgárok végre nem „tar-, tanak rá igényt”, a Belügyminisztérium packázik vele. Nikolov doktor majd' száz vér szerinti rokona közül az egyik egyébként dr. Boross Péter belügyminiszter unokája. Első unokatestvérének a lánya ugyanis - a miniszter menye. Ezek után mondja valaki, hogy minden a kapcsolatokon múlik Magyarországon ... Pauska Zsolt Szükség van a médiára Mohácson is Másfél éve mindenki tudtával, megelégedésére, mégis gyakorlatilag illegalitásban működik Mohácson a városi tévé. Utoljára részletesebben tavaly szeptemberben szóltunk két ember törekvéseiről, továbbá az önkormányzat szándékáról ezzel kapcsolatban. Akkor úgy tűnt, hogy Schindl Józsefnek a hivatalosan bejegyzett engedélye alapján készített heti műsorait, közöttük a nagy figyelemmel kísért önkormányzati üléseket továbbító videofelvételeit belátható időh belül legalább önköltségi áron sugározhatja. Bokodi László, az adások másik társadalmi munkása, a kábelhálózat fenntartója és a beadóállomás üzemeltetője szintén reménykedhetett a beígért szerződés létrejöttében. Maga az önkormányzat 3,5 milliót áldozott 1991-ben a költségvetésből a törzskábel kiépítésére, amely a meglévő kisközösségi rendszerek összekapcsolhatóságát szolgálta, s egyúttal megteremtette annak a feltételét, hogy az egész városban fogható legyen a városi tévé műsora. Szeptemberben erre határidő is elhangzott: az egységes rendszerre december végéig rákapcsolják a lakások 80 %-át, majd idén az első hónapokban valamennyit, ahol kiépítették a lakók kérésére. A tervezett polgárjogi társaság a két vállalkozó és az ön- kormányzat között azóta sem jött létre. A törzskábelt lefektették, de a szerződés hiányában az összekötés nem történt meg és változatlanul minden ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak a műsorokon a készítők és a sugárzók. A városban csak Mup- pet-show-nak elkeresztelt testületi üléseket pedig mindmáig csak a lakótelepi közösségi rendszerhez tartozó lakásokban nézhetik. Ősz óta sorozatban, minden testületi ülésen elnapolták a témát. A tévések által beadott pályázatokat végül február végén tárgyalták a képviselők és megint csak egy ideiglenes megoldást választottak: a sajtótörvény életbelépéséig az ülésekről készül felvétel, ezeket sugározzák, majd az önkormányzat megrendelésére évi 15-20 alkalommal 1-1 órás műsort állítanak össze. Ezekre egymilliót szán a város idén. A képviselők közül többen kritizálták a vállalkozók által beadott költségvetéseket, az igényeiket túlzónak tartották, s szóvá tették a polgármesternek, hogy a városházán kialakított stúdióért január-február hónapokban nem kért bérleti díjat sőt a villamoshálózatot is a hivatal költségén építették át. Azt persze elfelejtették megtudakolni, a vállalkozóknak mennyibe jött másfél évig a testületi tagok szerepeltetése... S ha már végre időt szántak Mohácson a médiára, elővették a helyi lap ügyét is. Erre szintén egymilliót irányoztak elő és pályázat kiírása mellett döntöttek. Az a kikötése a testületnek, hogy heti négy, vagy kéthetenként nyolc oldalon tájékoztasson. A két évig fenntartott és decemberben megszűnt Mohács és Vidéke lapgazdája igaz még mindig nem számolt el az ön- kormányzattól kapott pénzzel, ennek ellenére érezve az újság hiányát a városatyák szeretnék, ha minél előbb újra lenne Mohácsnak önálló lapja. Berta M.
