Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-26 / 56. szám

8 ü j Dunántúli napló 1992. február 26., szerda A hatodik osztályosok az iskola jól felszerelt biológia termében Fotó: Läufer László A program egyelőre hároméves Gyermekkorban - a felnőttek helyett Lakatosok is lesznek a vájártanulók? Vállalkozzon-e egy iskola? A közelmúltban készült el az iskola több mint kétszáz személyes tanműhelye, varrodája Fotó: Läufer László Abban gyorsan egyetértünk dr. Tóbiás Jánosné tanárnővel, hogy elképesztően alacsony szinten van a közgondolkodás­ban a természet- és környezet­védelem. Jó, ha már ott tartunk: tudomásul vették ennek szüksé­gességét az emberek. De tételezzük fel: eddig már eljutottunk. A magától értetődő ökológiai szemlélettől azonban még nagyon messze vagyunk. S különösen messze a gyakorlat­tól. Márpedig valamikor, vala­honnan el kell indulni. Például a kisdiákoknál. Lega­lábbis így vélték a pécsi Mező­szél utcai általános iskolában, amikor megfogalmaztak egy - jelenleg „csak” három évre szóló - programot, amelynek lényege: az iskolai oktatás szer­ves része legyen - függetlenül attól, hogy milyen tantárgyból van éppen óra - a természet és a környezet óvásának fontossága. Azaz: a ma még nagyon hiá­nyolt tudat kialakítása. Mindez persze korántsem ilyen egyszerű. Ha valami köte­lező - nem fűlik hozzá a diák foga ... Akkor már közelebb kerül hozzájuk az „anyag”, ha nincs rajta á kell kényszere, vagy ha gyerekekkel szót érteni tudó szakemberek ismertetik meg őket - ez esetben - a ter­mészettel, óvásának szükséges­ségével. Ehhez a Mezőszél-utcai is­kola pedagógusai szerencsés formulát találtak: az együttmű­ködési megállapodást. Ennek lényege: felkért, helyben élő és ezért ismert, neves szakembe­rek, intézmények „bedolgoz­nak” az iskolának. A JPTE tan­székein, környezetvédelmi klubjában, a Természetvédelmi Igazgatóságon, a Környezetvé­delmi Felügyelőségen dolgozók ajánlották fel a segítségüket. A tematikát már kidolgozták, mégpedig arra figyelemmel, hogy „iskolánk mindent meg­tesz annak érdekében, hogy megismertesse a tanulókat a társadalmat, az emberiséget, sőt, az egész bioszférát fenye­gető veszélyhelyzettel. ”-Erre azért van szükség - tette hozzá dr. Tóbiás Jánosné -, mert már mindannyiunk előtt világossá vált, hogy a jelen és a jövő társadalmában a környe­zet- és természetvédelmet min­den embernek cselekvő módon, folyamatosan kell végeznie és szükségességének át kell hatni az emberek gondolkodását. Az iskolában létrehozták a Környezetvédelmi Klubot, csaknem 20 pedagógus a tagja. E közösség vállalta többek kö­zött azt a feladatot is, hogy kia­lakít egy ökológiailag megala­pozott természet- és környezet­védelmi ismeretrendszert, amely alapja lehet a felnőtt ál­lampolgár általános műveltsé­gének és természettudományos világnézetének. De egyelőre ne menjünk ilyen messze, mert bár lehet a természet szeretete és óvása akár a világnézet rangján is, ám a diákok valószínűleg inkább a gyakorlatban megszerezhető ismeretekre vágynak. Mondjuk: kirándulásokra, intézmények­ben tett látogatásokra. Benne van ez is a programban, például a természetbúvár szakkörök be­indítása, a Mecsek, a Délke- let-Dunántúl természetvédelmi területeinek bejárása, ezek geo­lógiai, botanikai, zoológiái, táj­képi értékeinek megismertetése, nyári természetvédelmi tábo­rok, a történelmi emlékhelyek megismerése, az ősi magyar növény- és állatfajok, -fajták gyűjtése, kiállítások szervezése- de már így is túl hosszú - pe­dig nem teljes - a felsorolás. Mintha valami ebben ismerős lenne! Eddig is tapasztaltuk már sok intézményben a néha keser­ves törekvést, hogy az iskola „felmutasson valamit”. A Me­zőszél utcai általános iskolában a program koordinátora részben dr. Tóbiás Jánosné, részben si­keres környezetvédelmi pályá­zatával az iskolának e célra már némi pénzt is nyerő fizikata­nára, dr. Kotek Lászlóné. Első­sorban az ő kalauzolásukkal a program már eljutott az indulá­sig, s a megállapodási szerző­désben közreműködésüket ígérő szakemberek eljegyzett- sége a környezet- és természet- védelemmel valószínűsíti, hogy gyakorlattá válik a terv. Már­cius 6-án ugyanis az iskola tel­jes diáksága - velük együtt ter­mészetesen tanítóik-tanáraik is- kibontja a zászlót. Vélem, sokan ezt a zászló- bontást kissé fellengzősnek ítélhetik. Nem az. Nézzünk körbe az utcákon, a tereken, az árokparton, a mezőkön, az er­dőkben, a hegyek ölén és tete­jén - egyszóval: ahol csak meg­fordulunk. Van mi ellen ten­nünk agyonszemetelt, agyoni­parosított környezetünkben. És ha az iskolában tanuló kisdiákok - ebben az életkorban- valami másféle magatartást vesznek át, ha valaki megfogja kezüket és azt mondja: most már ne arra figyeljetek, amit lát­tok, hanem azt lássátok, ami­lyen lehetne - akkor ez zászló- bontás. Vagy akár: hitvallás. Mészáros Attila Előnyös-e egy iskolának, ha vállalkozik? A komlói 501. Ipari Szakmunkásképző a he­lyi autószervizzel, a Carbon- nal vagy a Május 1 Ruhagyár­ral is gazdasági kapcsolatban áll tanulói révén, sőt némi pénzt hoz a házhoz az is, hogy a közel 900 diákot oktató is­kola konyháján más intézmé­nyek számára is főznek. Vagy ez mégsem előny? A városban ugyanis híre kelt, hogy a Komlói Önkormányzat oktatási bizottsága túlságosan is tehetősnek látta az iskola pozí­cióit, sőt ebből azután heves vita kerekedett a színfalak mö­gött. Magyarán az önkormány­zat képviselői és az önérzetük­ben joggal sértett pedagógusok néhány decibellel hangosabban váltottak szót. . . A pénzügyi osztály ugyanis 15 százalékos béremelést java­solt a város mintegy 1 100 pe­dagógusának. Ezt az oktatási bizottság helyben is hagyta, az­zal a különös megszorítással, hogy az 501.Ipari Szakmunkás- képzőben tanító pedagógusok bérkeretéhez csak a kötelezően előírt 10 százalékkal járul hozzá az önkormányzat. Nem tudom milyen lehetett eddig a viszony a Kazinczy Közgazdasági Szakközépiskola, a Nagy László Gimnázium és az 501. sz. Szakmunkásképző között, de ha ezidáig netán felhőtlen volt, akkor ezzel a levegőben lógó döntéssel el is érkezett az idő, hogy elmérgesedjen.-Igazgató úr igaz az, hogy az oktatási bizottság az iskola - úgymond - „ vállalkozására ” hivatkozott? Iván László igazgató válaszul egy kimutatást helyez elém az asztalra.-Tény az, hogy saját kony­hánk van, amely hat intéz­ménynek főz. De ezt a konyhát a Mecseki Vendéglátóipari Vál­lalattól vettük át, amire a város csak 700 ezer forintot adott, mi 1,5 milliót fordítottunk. A ho- zadékot elviszi a fejlesztés, nem szólva arról, hogy mi ezen a Tíz éve találkoznak rend­szeresen Pécsett a volt pan­nonhalmi és győri bencés diá­kok. Ezek a baráti találkozók tavaly októbertől új formában zajlanak, ekkor alakult meg a Bencés Diákok Pécsi Egyesü­lete. Tagajai között nem csak a ma működő két gimnázium di­ákjai vannak, hanem olyan volt bencés öregdiákok, akik Budapesten, Kőszegen, Komá­romban tanultak. konyhán speciális kétéves kép­zést adunk, elsősorban a gyen­gébb képességű lánytanulóink­nak. Ahogyan az új, több mint kétszáz gyereket foglalkoztató tanműhelyünket is nyugodtan tekinthetjük munkahelyteremtő beruházásnak. Például amit az iskola varrodájában termelünk, azt a Carbontól, Május 1 -tői bé­relt varrógépek kiváltására sze­retnénk fordítani, míg az új, korszerű gépeinket pályázati pénzen vettük. Tulajdonképpen a vájártanulók képzése sincs egyelőre veszélyben. A Me­cseki Szénbányák vállalta értük a garanciát, nem szólva arról, hogy ez év őszétől lakatosisme­reteket is tanulnak majd a vájár­tanulók, Hogy kisebb átképzés­sel ebben a szakmában is bizo­nyítványt szerezhessenek.- Rosszhiszeműen azt is mondhatnánk, hogy már-már úgy tűnik, mintha gyerekmun­kával kellene pótolnia azt a pénzt, ami másutt a költségve­tésből kerül az iskolákhoz. Az Egyesület nem egy akar lenni a manapság alakuló szá­mos egyesület között, hanem a Szent Benedek-i szellemisé­get, lekiséget akarja tovább­vinni. Ezt a célt szolgálják a min­den hónap első szerdájának es­téjén, a pécsi Kolping Házban tartandó összejövetelek, a kö­zös kirándulások, a kulturális programok. A régi bencés diákok sze­- Erről azért szó nincs, az ok­tatási bizottsággal azóta több lépcsőben is tárgyaltunk, Tóth József polgármester is megértve a helyzetünket azt mondta utóbb, hogy mindent megtesz az iskola működőképességéért. Ugyanis a 10 százalékra terve­zett változat szerint a fejkvóta alapján iskolánknak jutó ösz- szegből csak 4,5 millió jutna működésre, akkor amikor ener­giaköltségek és más díjtételek közismerten emelkednek. Hi­szen tavaly már 4,9 millió az idén pedig 5,8 millió forint lesz, amit közüzemi díjként fizetünk ki. Bizonyos engedmények, például a tanárok ebédhozzájá­rulásának a megvonásáról így gondolkodnunk kell. Ennél is lényegesebb - tulajdonképpen tiltakozásunknak ez volt az alapvető oka -, hogy semmi­képpen nem tartjuk kevesebb­nek magunkat más iskolákban dolgozó kollégáinknál, akikre más mércét kellene alkalmazni. B. R. retnék a ma Pannonhalmán és Győrben tanuló társaikat lehe­tőségeikhez mérten támogatni. A Kertvárosi templomban 1992. február 28-án, 19 órakor tartandó orgonahangverseny bevételét is erre a célra kíván­ják fordítani. Áment Ferenc Lukács orgonaművész estjére várják a zeneszerető és bencés diákokat, a segíteni szándé­kozó pécsieket. M. K. Bencés öregdiák-kör Pécsett Nem az ellenségtől, a baráttól fél Soros György Budapesten Egyetlen napig tartózkodott Budapesten Soros György ame­rikai üzletember, akinek alapít­ványai Európa-szerte ismertek. A 2000 című folyóirat (ők is ré­szesednek a Soros Alapítvány támogatásából) egy kiadós esti beszélgetésre hívta meg.-Soros úr, milyen alkalom­ból utazott Budapestre? -kér­deztük a beszélgetés egyik rövid szünetében.- Nem hivatalos ügyben jöt­tem, az egyik rokonom, Lo- sonczy Tamás festőművész ki­állításának megnyitója adott al­kalmat erre a mostani villámlá­togatásra.- Sokan azt gondolták, ön ke- ♦ rülni fogja Budapestet, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok támadás érte, sőt meg is rá­galmazták . . .- Miért kéne kerülnöm Pes­tet? Ezek az intrikák, csipkelő­dések engem nem nyugtalaníta­nak. Tudja erről azt gondolom: ha az embernek olyan ellensé­gei vannak, akikkel szembe­szállhat, az nagyon jó dolog .. .- Úgy értsem, ön örül az el­lenségeinek?-Értse úgy: nem zavarnak. Inkább tartok a „barátaimtól”.- Magyarországot a szülő­földjének tekinti? Hazájának?- Jó kérdés ... Itt születtem, itt is nőttem fel, de azt hiszem, már nem tekintem a hazámnak.-Angliát, vagy talán Ameri­kát igen?- Ezt magam sem tudom pontosan. Hadd fogalmazzak így: hazátlan vagyok. Van en­nek persze jó és rossz oldala is, de ez a valóság.- Ön egy beszélgetésen is részt vett a Merlin Színházban, ahol szemmel láthatóan élvezte a közönséggel való találkozást. Miért érezte ennek szükségét?- Miért ne mentem volna el, ha egyszer meghívtak erre a be­szélgetésre? Nekem kifejezet­ten jól esett, hogy érdeklődnek irántam az emberek.- Nem gondolja, hogy a pénz, a tekintély falat húz Ön és az emberek közé?- Ezt a falat nagyon sokszor magam is érzem. De higgye el, ez az állapot néha kifejezetten kellemes. Akikkel személyes kapcsolatban állok, azok átlépik ezt a falat, akiket szeretnék tá­vol tartani magamtól, azokat nem engedi közel. És még va­lami: nem sokkal jobb így, mintha észre se vennének, rám se bagóznának az emberek?- Ön az alapítványai révén mindenütt ismert embernek számít, vagy csak itt, Kelet-Kö- zép-Európában van ekkora te­kintélye?- Azelőtt jó ha Genfben is­mertek. Istenítették a tehetsé­gemet, amivel pénzt tudok ke­resni. Kelet-Európábán meg­próbáltam átalakítani, „ki­nyitni” a korábbi zárt társadalmi berendezkedést és azt hiszem, ez sikerült is. Ha hozáveszi, hogy én tulajdonképpen egy egocentrikus személyiség va­gyok, akkor megérti, miért va­gyok olyan büszke önmagámra.- Valaki megkérdezte Öntől: valóban sikerült-e a magyar társadalmai olyan nyitottá tenni, mint ahogyan szerette volna. Akkor azt felelte ...- Hogy - nem sikerült. És megint ezt mondom. Az ország most egy másfajta zárt társada­lom felé halad.- A Magyar Alapítvány 1989-ben tisztes összeget fordí­tott a magyar kultúrára. Most?- Úgy gondolom, ma már sokkal többet, négyszer-ötször annyi pénzt kellene áldozni rá, miután az igények is megnőt­tek. Persze strukturális változá­sokra is szükség van.- Elégedett az Alapítvány működésével?-Mostanában kezd újra ma­gához térni, de el kell monda­nom, a románok, a bolgárok sokkal jobban csinálják.-A Közép-Európai Egyetem az ön szívügye volt...-Ma is az. Amikor elkezd­tük, még nem is tudtuk ponto­san, mit akarunk, ezért nyitott szerkezetű egyetemben gondol­kodtunk. Mostanra sikerült tartalom­mal is kitölteni a kereteket.-Az a hír járja, hogy Ön az ukrán vezetés egyik tanácsadója lett és az oroszokkal is jó kap­csolatokat ápol. Igaz ez?- Igaz, de csak indirekt mó­don vagyok a tanácsadójuk. Miután láttam, hogy a Szovjet­unió óhatatlanul fel fog bom­lani, rendkívül fontosnak tartot­tam Ukrajna talpraállítását. Be­vallom, a lelkem mélyén kicsit ukrán nacionalista vagyok. Azt javasoltam, állítsanak fel egy tanácsadó testületet a parlament és a leendő kormány számára. Tavaly pedig az ukrán és az orosz parlament a Soros-Ala­pítvány privát szponzorálásával tárgyalt egymással. Úgy érzem, megtettem a magamét azért, hogy ne legyen közöttük há­ború, hogy elkerülhetőek le­gyenek a tragédiák. Ez ma sze­rintem a világ legfontosabb problémája. Szémann Béla

Next

/
Thumbnails
Contents