Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-26 / 56. szám

1992. február 26., szerda uj Dunántúli napló 3 A természet- védelem pontjai Immár hosszú ideje van a természetvédelem abból a szempontból bizonytalan hely­zetben, hogy a különböző terü­letek értékeinek összehasonlítá­sára nem volt megfelelő mér­tékrendszere. A gyakorlatban valóban nehéz egymás mellett rangsorolni - pusztán a védelem szükségességére figyelve - pél­dául egy fás legelőt és egy elha­gyott holtág madárvilágát. A Pécsi Akadémiai Bizottság természetvédelmi munkabizott­sága, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem növénytani tan­széke, illetve ökológiai tan­székcsoportja e hiányt kiküszö­bölendő rendez a PAB székhá­zában február 27-én, délelőtt 11 órától kibővített szakülést. A természetvédelmi területek pontozása a nemzetközi gyakor­latban már elfogadott. Ennek alapján pontosan megfogal­mazhatóak azok az ismérvek, feltételek, amelyek segítségével a védendő értékek kategorizál­hatók, azaz eldönthető, hogy adott terület milyen rangú beso­rolást érdemel. Ezért témája a szakülésnek „ Élő természeti értékeink fel­mérése". Egyaránt lesz előadás a botanikai és a zoológiái érté­kek felméréséről, ennek elmé­leti és gyakorlati megvalósításá­ról. A rendezvény a délután órákban szekcióüléseken fog­lalkozik majd a szárazföldi, il­letve a vízi életközösségek fel­mérése módszereinek megvita­tásával, már a korreferátu­mokra, a hozzászólásokra tá­maszkodva. A téma aktualitását talán so­kak előtt indokolttá teszi a kö­zelmúlt „természetvédelmi eseménye”, amikor a nálunk nagy becsben tartott nemzeti park rangtól fosztotta meg a Kiskúnságot a természetvé­delmi területek nemzetközi szövetsége, a pontokkal is mér­hető feltételek hiánya miatt. Várható, hogy a pontozás beve­zetése után hazánkban is letisz­tul a kép, s természeti értékeink reális fokozatú védelmet kap­nak, kiemeltet csak azok, ame­lyek megfelelnek a nemzetközi ismérveknek, előírásoknak, igazodva a külföldi gyakorlat­hoz. M. A. Költözik az újszíves Schwartz Sándor, az első ha­zánkban operált újszíves ked­den reggel elhagyta a budapesti Ér- és Szívsebészeti Klinikát - tudta meg az MTI munkatársa Bodor Elek docenstől, aki maga is egyik résztvevője volt a rend­kívüli operációnak. A 27 éves fiatalembert - aki­nél január 3-án hajtották végre a transzplantációt - az élet­mentő műtét előtti kezelésének színhelyére, az Orvostovább­képző Egyetem II. számú Bel­gyógyászati Klinikájára szállí­tották. Ott Zámolyi Károly ad­junktus, a korábbi kezelőorvosa várta az újszívest. Erre azután kerülhetett sor - mondta Bodor Elek -, hogy a vizsgálatok alap­ján a kezelőorvosok egyértel­műen jónak ítélték meg az új­szíves állapotát. Kilökődésre utaló jeleket nem észleltek, az influenzajárvány megszűnésé­vel pedig minimálisra csökkent a fertőzésveszély. A kilökődés megakadályozása érdekében szedett gyógyszerek hatása kö­vetkeztében azonban továbbra is fokozott elővigyázatosságra van szükség. Ha Schwartz Sán­dor állapotában nem áll be ked­vezőtlen változás, az első ma­gyar újszíves egy hónapon belül hazatérhet. Jónak mondta Bo­dor Elek a második szívátülteté- ses - Koncz Antalnak - az álla­potát is. Szervezik a magán­iskolák kamaráját Néhol hatvanszoros túljelentkezés, másutt tanítványhiány Forog az idegen ... Pécs egyik idegenforgalmi nevezetessége a tettvei romok Fotó: Szundi György Húzóágazat marad-e az idegenforgalom? Már a nyolcvanas években is jelentős devizaszerző forrás volt a nemzetközi idegenforgalom, az államnak és az ezzel foglal­kozó magánszemélyeknek egy­aránt. A kilencvenes évek e té­ren is liberalizálódást hoztak, s ennek hatását már 1991-ben is érzékelhettük. Korábban a nemzetközi ide- genforglom elemzésekor élesen különválasztották a Keletről és a Nyugatról érkező vendégára­datot, a rubellel és a konvertibi­lis valutával fizető turistákat. De napjainkban ennek már nincs jelentősége. Ez a tény vi­szont jelentősen megváltoztatta az árviszonyokat, ma már nem csábítja hozzánk az olcsó ár a turisták millióit, a korábbinál nagyobb számban jönnek vi­szont a „kereskedők” és jönnek azok a menekülők, akik politi­kai vagy/és gazdasági okból ke­resnek átmeneti, ritkában tartós menedéket Európában, Ma­gyarországon. Az idegenforga­lom palettájának másik oldalát tekitnve, jönnek az üzletembe­rek, a potenciális befektetők, a vegyes vállalatok külföldi rész- tulajdonosai és alkalmazottai. A nemzetközi idegenforga­lom keretében hazánkat rend­szeresen vagy esetenként láto­gatók köre vegyes, igényeik is széles sávban szóródnak. S ha a jövőben az idegenforgalomra mint húzóágazatra számítani kívánunk, akkor a mainál job­ban kell felkészülnünk a külön­böző igényekre, nemcsak ka­szinókra és elsőosztályú étter­mekre van szükség, a középré­tegek, a családok olcsóbb szál­láshelyeket, megfizethető áru kisvendéglőket keresnek. Hogy ez így van, már jelzik 1991 adatai is. Az elmúlt évben mintegy 34 millió külföldi ér­kezett hazánkba, köztük 22 mil­lió turista volt. Az év első 11 hónapjában Ausztriából 90 szá­zalékkal, Németországból 73 százalékkal, Olaszországból 14 százalékkal több turista látoga­tottá meg hazánkat, mint egy évvel korábban. 32 %-kal keve­sebben jöttek viszont Bulgáriá­ból, 14 %-kal a Cseh és Szlovák Köztársaságból, s a volt Szovje­tunió országaiból 24 %-kal ér­kezettkevesebb látogató, mint 1990-ben. A turisták többsége nem a lu­xust igénylő, nagy pénzű ven­dégkörből állt, sokkal inkább az ország iránt érdeklődő középré­tegekből. Fiatalok, „hátizsáko­sok” és sok nyugdíjas volt kö­zöttük. Az elmúlt évben a ko­rábbinál kevesbben jöttek szer­vezett társasutazás keretében, s ez elgondolkodtató, hiszen egyre több az erre szervező kis­vállalkozás az országban. Ér­demes volna megvizsgálni, hogy a hazai vállakózások e té­ren képesek-e ugyanazt a szín­vonalat nyújtani, mint az oszt­rák vagy a dél-európai verseny­társaik. Az üzleti világ érdeklődése jelentősen nőtt irántunk, ez megmutatkozott a hazánkba lá­togató összes külföldiek számá­ban is. 1988-ban, tehát a rend­szerváltozás előtt 3,8 millió lá­togató érkezett Ausztriából, 2,9 millió az NSZK-ból, 126 ezer az USA-ból, mindössze 192 ezer Olaszországból. Európán, valamint az USA-n kívül más­földrész országaiból együtte- senmintegy 208 ezren jöttek. 1991 januárja és novembere kö­zött már az 5,5 milliót közelí­tette az Ausztriából hozzánk lá­togatók száma, 3,9 millióan jöt­tek az NSZK-ból, 408 ezren Olaszországból, 179 ezren az USA-ból és 169 ezren az Euró­pán és az USA-n kívüli orszá­gokból. Nem nyugodhatunk bele, hogy a szállodákban, a panzi­ókban, a kempingekben, a tu­rista szállásokon, továbbá a szervezett fizetővendéglátás ke­retében itt tartózkodók száma csökkenjen. Tavaly ugyanis 23 százalékkal kevesebben vették igénybe a hivatalos szálláshe­lyeket és 22 %-kal rövidebb időt töltöttek nálunk 1991-ben, mint 1990-ben. Valószínű, hogy a csökkenés a valóságán ennél kisebb, hiszen sokan kaptak szállást (bejelentés és adózás nélkül) rokonoknál, ismerősök­nél. A szervezett idegenforga­lom ezekkel csak úgy veheti fel a versenyt, ha a jövőben maga­sabb színvonalú szolgáltatáso­kat nyújt majd az ide érkezők­nek, mint amire számíthattak korábban. Ny. V. Az alapítványi, egyesületi és magániskolákról a Soros Alapítvány támogatásával rendezett tanácskozást az Ok­tatáskutató Intézet, ahol tudó­sítónk szerint a jelenlévők pontosan úgy méregették egymást, ahogy a külvilág őket: „Nyilván a többiek a pénzhajhászók, akik horribilis tandíjat zsebelnek be, miköz­ben nem nyújtanak többet, mint egy szokványos állami iskola - bezzeg én! Csak any- nyi tandíjat szedek, amennyit a szülők meg tudnak fizetni, lejárom a lábamat épület, tá­mogató, engedély, haladék ügyében, miközben egész ed­digi elméleti és gyakorlati pe­dagógiai erőfeszítéseimet sze­retném megvalósítani, köz­kinccsé tenni.” Az ilyenfajta gondolatok, ez az erkölcsi fölény azonban szép lassan szertefoszlott. Boldogan nyugtázták a részt­vevők, hogy táborukba még nem férkőzött olyan pénzhaj- hászó, szemfényvesztő iskola- szervező, akiről a közhiede­lem tudni vél. Derülve jöttek rá, hogy mindannyian ugyanazon az úton jártak, ugyanott botlottak meg, hogy egyformán magá­nyosak voltak, s milyen jó tár­sakra lelni itt a célban. Oly­annyira egységes ez a sok­színű tábor, hogy egy Kamara megalakítását is elhatározták! A Kamara egyik legfonto­sabb feladata éppen a közvé­lemény tájékoztatása, hiszen a 74 nyilvántartott magániskola némelyikében hatvanszoros a túljelentkezés, míg mások, akik nem ügyeskedték be ma­gukat a köztudatba, tanítvány­hiánnyal küszködnek. Ráadá­sul az önkormányzati iskolák­ban működik még vagy ötszáz alapítványi osztály is, ahol adománynak álcázva tandíjat szednek, míg más, ugyancsak alapítványi iskolák olyan me­cénásokra bukkantak, hogy tanítványaikat semmi módon nem kell terhelni. Természetesen azzal is számolnak' a Kamarát alapí­tani szándékozók, hogy előbb, de inkább utóbb, piaci versen­gés alakul ki közöttük, így tan­tervűket, programjukat vala­miféle védelem illeti meg. Le­het, hogy balekok vagyunk - vetődött fel a gondolat -, hi­szen az engedélyezés és a tá­mogatás elnyeréséhez vala­mennyien benyújtottuk a tel­jes know-how-t a minisztéri­umnak ... Dr. Lovász Gabriella, aki évtizedeken át küzdött híressé vált olvasástanítási módszeré­nek népszerűsítésén, bizony meglepődött ezen a feltevé­sen, hiszen a szerény jogdíjon kívül csak az az erkölcsi juta­lom érte, hogy az övé az egyetlen növekvő példány- számú tankönyv. Míg a ha­gyományos iskola döbbenete­sen növekvő számban termeli az ími-olvasni képtelen gye­rekeket, dr. Lovász „Oltalom” magániskolája létszám- és tá­mogatáshiánnyal küzd. Az első két osztályban - teszi hozzá -, hiszen harmadikban már ég a ház, ilyenkor nagyon is sokan fordulnak hozzám. Csak hát ennyi idő alatt a sorozatos kudarcok elviselhe­tetlenné teszik a gyerekeket. Roszik János szarvasi vállal­kozó viszont saját szakmun­kás-utánpótlását oldja meg magániskolájában. Felvételi­vel, előkészítő osztállyal vá­logatja ki azokat a tamulókat, akik fegyelmezett, lelkiisme­retes munkások, egyszóval békebeli mesteremberek lesz­nek egykor. Az alapítványi és egyesületi iskolák jó része azonban olyan fogyatékos gyermekekkel fog­lalkozik, akikkel másutt egy­szerűen nem tudnak mit kez­deni, így nem csoda, hogy fel­erősödtek azok a hangok, me­lyek nagyobb állami szerep- vállalást követelnek. Egyelőre azonban marad az öntevé­kenység, a fokozott szülői és pedagógusi áldozatvállalás. A tanácskozás elhatározta egy olyan kiadvány létrehozá­sát, amelyben lehetőség sze­rint valamennyi alapítványi, egyesületi és magániskola bemutatkozik, ezért kérik az ilyen működő vagy induló in­tézmények vezetőit, hogy je­lentkezzenek az Oktatáskutató Intézetnél, ahol Várhelyi György nemcsak a készülő ki­adványban való bemutatkozá­sukat segíti, hanem a tervezett Kamara egyelőre ingyenes szolgáltatásaként jogi és szer­vezési tanácsokhoz is hozzá­juttatja őket. Baktay Miklós Képernyő előtt NOHüpi ClOZCteS Ha hiszik, ha nem - a króni­kák ugyan nem írnak majd róla - de nekünk is jutott egy arany­érem Albertville-ből. Hajói em­lékszem, műkorcsolyázó páro­sunk hölgytagja, Engi Klára lett a jégmező (egyik?) szépe. Ahol olyan sokféle kategóriában osz­tanak ki az alpesi hó ragyogásá­val vetekedő érmeket, ott egy ilyenfajta győzelem is említést érdemel. Szépnek lenni közismerten nehéz. Szépnek és okosnak együtt még nehezebb, ráadásul mindezt nemzeti színekbe öltöz­tetni - mifelénk fölér egy törté­nelemhamisítással. Persze ami a női nemet illeti, a tudós - és többnyire férfi - koponyák azonmód a történelmileg vál­tozó ízlést, a változó kultúrákat, égövet, életmódot - a heraklei- toszi elvet - emlegetik. Az utat, amely a villendorfi szobrocská­tól a gótika redők mögé rejtett, aszkétikus nőprincipiumáig és még tovább vezet, hogy elér­kezzünk Matisse decens, töré­keny nőihez. Oda és vissza az időben, észre sem véve, hogy európai kultúrsovinizmusunkat miként ülik körül Gauguin poli­néz nőalakjai barnán - hallgatag méltósággal. Dehát nem az ízlésünkről, hanem az életünkről van szó mindenekelőtt: a nők jelentős hányada modem világunkban is mintha csak mosna, főzne, gye­reket szülne-nevelne és időn­ként fellázadna a munkameg­osztás e patriarchális-feudális formái és a női testet kizsaroló férfiuralom ellen. A televízió ezen a héten is kevés önálló műsora közül Kepes Andrásé egy „feminista hálózat” csalfa rémképét vetítette elénk. Né­hány jobb sorsra érdemes hölggyel beszélgetett - tapintat­tal, empátiával. De ez a tapintat sem feledtethette a kérdést: le­het, hogy le kell rombolni és újra kell kezdeni az egész törté­nelmet, mert az Ős Egy hasadá­sával rosszabbik felünk jutott uralomra? Ennek a vádnak az igazolása az egész történelem a fenimisták szerint, hiszen férfi­szemmel írattak a filozófiák, az esztétika, de a vérrel írott törté­nelem is a férfiaké. „Nézzék csak meg a parlamentet!” De inkább a már legendás Pol­gár-lányok bájos mosolyán el­időzve, mit szólhatnak e ten­gernyi kárhozathoz a férfiak? Rosszul teremtettek volna egymásnak bennünket? Mit nyerne a világ, ha - mint Susan Sontag javasolja - a nők „sza­badságharcuk” során szakítaná­nak azokkal az illúzókeltő prak­tikákkal is, amiket a férfiak számára „találtak” ki? A mun­kamegosztás a hagyományos „maszkulin” és „fenimin” tár­sadalmi szerepeket már jócskán összekutyulta, anomáliái jóval mélyebbek a nemek „harcánál.” A társadalmi közmegítélés árkai persze mélyek, de átug­rani rajtuk csak egymásba ka­paszkodva lehet. A meghatározottság is, ame­lyik az egyik lányt kurvává, a másikat pedig apácává teszi, egyazon világ törvénye. Kü­lönbségeik találkozásától telje­sek: a fiatal lány elfátyolozódva a világtól, a szellemvilág kulcs­lyukán lesi a másikat, aki csak sejdíti mi az, amit „odabenn” a lelke megmentéséért tesznek. Az is csak egyszerűen emberi nézőpont, ha a gyilkosságtól sem visszariadó idős nőkben, a „Pókok”-ban is az embert go­nosszá tévő fájdalmat látjuk meg elsőként. Égy szál virág erejét, ítélethozatal előtt. A közelgő nőnap azért legyen vidámabb. Igaz, a „Krimiben tudós”-t egy hölgy nyerte, s hogy egy nő volt a tettes is, már csak meséhez tartozik. Bóka Róbert Vízórák szerelése cégköltségen, bérlakásokba Új szolgáltatással rukkolt elő a közelmúltban Telepü­lésüzemeltetési kft.-vé ala­kult Siklósi Városgazdálko­dási Vállalat. A tervek szerint a cég saját költségén szereli majd be a vízórákat azokba a bérlakásokba, amelyekben ez ideig ilyen nem volt. A terv érdekessége, hogy mindazok a lakók sem járnak rosszul, akik már korábban a saját pénzükön szereltettek fel vízórát, mivel a kft - az órák díját, valamint a felsze­relési költséget - azon az áron amennyibe most mindez a cégnek kerül - beszámítja a lakbérbe, illetve az esetleges lakbérhátralékba. Kótány Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents