Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-01 / 31. szám

1992. február 1., szombat aj Dunántúli napló 11 A kábítószer nálunk is pusztít Mocsokkal tisztára mosni? Terjed a drogok fogyasztása Kiépülőben a kábítószer-kereskedelem Döbbenetes brutális gyilkosság Az Új Dunántúli Napló január 22-i számában, gyászkeretben jelent meg: „Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy főtisztelendő RÉVÉSZ LAJOS fekedi plébános tragikus körülmé­nyek között elhunyt.” Megdöbbenve olvastam a hírt. Egyidőben végeztük a gimnáziumot. Ő ugyan egy osztállyal feljebb és a pécsi Pius-ban, én pedig a Nagy Lajos Gimnáziumban. A körülmények úgy hozták, hogy szőkébb barátságra a sport hozott össze bennün­ket. Szünidőben a ping-pong asztal két ellentétes oldalán néztünk „farkasszemet” - a győzelemért. Többnyire ő volt a nyertes. Pappászentelése után a pécsi egyházmegyében vé­gezte papi szolgálatát. Több mint ötven éven át keresz­telt, prédikált, esketett, te­metett. Tíz évvel ezelőtt ta­lálkoztam vele utoljára. Mint szegény, vidéki pap, kopott felöltőben, viseltes ruhában igyekezett az állo­másra. Csak néhány szót válthattunk. A gyászhír vétele után lepergett előttem a hatvan éves barátság egy-egy moz­zanata és utolsó találkozá­sunk. Az elmúlás gondola­tai néhány nap elteltével új­ból foglalkoztattak, amikor templomi prédikációban megemlékeztek róla. Egy visszaeső bűnöző, aki már kilenc (9) évet töltött bör­tönben, szabadulása után pénzt kért a mitsem sejtő plébánostól. Az már kide­rült, hogy két ízben kapott is tőle. Ez azonban nem volt elég. Újból fölkereste a plébá­nost és a zsákmány remé­nyében jótevőjét agyonü­tötte. Pénzt ugyan nem ta­lált nála, mert a plébános­nak egész életében csak „zsebpénzre” futotta. Önként vállalt szegény­sége életének titka marad és kétszersen a megdöbbentő halála. Aszketikus egyszerűsé­gében végezte lélekmentő szolgálatát. A lemondás és önkéntes szegénység, hi­tünk szerint, azóta már az elhunyt lelkében gazdag va­lósággá változott. Most is ő a nyertes. Egy régi jóbarát S Árpád-kori templom Hetvehelyen Az avatatlan szemek szá­mára eldugottan, az új temp­lom mögött megbújva kedves kis épület Hetvehelyen az Ár­pád kori templom. Éppen ezért csak kevesek által ismert, de annál nagyobb műemléki érté­ket képvisel. A plébános elmondása sze­rint egykor a Pálos kolostor temploma volt. Hetvehelyről az első feljegyzések az 1500-as évek elején készültek. Ekkor a mai helységtől távolabb élő. három elszegényedett job­bágycsalád alkotta a „falut". Az 1700-as években azután a kipusztulásra ítélt falu közelé­ben, épp a kis templom mellett legeltetett egy német telepes, aki úgy határozott, hogy eköré építi az új települést. Egy év alatt 10 tonna /!/ kábí­tószert csempésznek át Ma­gyarországon - erre következ­tetnek a szakemberek a Nyu- gat-Európában lefoglalt szál­lítmányok mennyiségéből. Ugyanakkor itthon is terjed a klasszikus drogok fogyasztása, s kiépülőben van a kábítószer­kereskedelem. Becslések sze­rint ma málunk 10 ezer és 100 ezer között van azok száma, akik rendszeres kábítószer­használóknak tekinthetők.- A hazai droghelyzet az utóbbi egy évben drámaian megváltozott. Ráadásul meg­dőlt az az elképzelés, hogy Ma­gyarországon akkor lesznek igazi kábítószer fogyasztók, ha a forint konvertibilissá válik - mondja Hollósi György őrnagy, az Örszágos Rendőr-főkapi­tányság kábítószer alosztályá­nak vezetője. Pénzért minden kapható- Már ma is szabott árak vannak: egy gramm hasis 700- 1000, egy adag LSD 500-800 forintért kapható. Egy szál ma­rihuánás cigarettáért pedig 150— 300 forintot kérnek. Sajnos az ennél keményebb drogok is for­galomba kerültek már, elsősor­ban a heroin és a kokain. Az előbbitől azonban vénás haszná­lata miatt félnek a magyar fiata­lok: az AIDS veszélye riasztó; az utóbbi szer pedig túl drága.- Ilyen árakon is kelendőek nálunk a kábítószerek?- A maffia most kezdi nálunk a piac felmérését. Számtalan próbálkozásról tudunk, hogy külföldi szervezetek tájékozód­tak érdemes-e ide nagykeres­kedelmi tételben drogokat be­hozni? Úgy tűnik, többen ked­vező fogadtatást tapasztaltak. A magam részéről borúlátó va­gyok, mert minden esély meg­van arra, hogy Magyarországon is kiépül a kábítószerpiac. Meg­akadályozásához nagy szeren­csére és több tényező kedvező egybeesésére lenne szükség. A folyamatot azonban képesek vagyunk lassítani, hiszen ren­delkezésünkre állnak azok a ta­pasztalatok, amelyeket a nyu­gat-európai rendőrségek e téren szereztek.- Abból a hatalmas mennyi­ségű kábítószerből, amit Ma­gyarországon át csempésznek nyugatra, a magyar hatóságok mennyit tudnak megtalálni, el­kobozni?- Meglehetősen keveset, ta valy összesen 7,5 kilogramm heroint és 6,5 kilogramm koka­int sikerült lefoglalni. Ennek alapvető oka az, hogy elsősor­ban kamionokba rejtve szállít­ják a kábítószert. Ezek a jármű­vek pedig általában a nemzet­közi szállítás - a TIR - oltalmát élvezik. Ilyen kamiont egyetlen ország vámhatósága sem bont fel szívesen, még konkrét gyanú esetén sem. Itt vezet át a heroinsztráda Arról nem szólva, hogy az alapos átvizsgálás járműven­ként 14-15 órát igényel. A ju­goszláviai helyzet miatt a Bal­kánról Nyugat-Európába irá­nyuló kamionforgalom most ki­zárólag Magyarországon át ha­lad. Ebből az is következik, hogy a kábítószer-kereskede­lem fő útvonalává váltunk. Újabban azonban nem minden szállítmányt visznek gyorsan keresztül az országon. A jugo­szláv csempészek kedvenc módszere, hogy Magyarorszá­gon rejtik el az "árut" mindad­dig, amíg a nyugati kereske­dőkkel megállapodnak az ár­ban.- Mostanában mintha a légi út is felértékelődött volna . . .- így van. Az eddig laza és csak most megszigorított ellen­őrzés miatt lett vonzó a csempé­szek számára Ferihegy. Sokkal kisebb ugyanis itt a lebukás ve­szélye, mint a nyugati nagyvá­rosok repülőterein. Budapesten aztán kocsit bérelnek és a köny- nyen átjárható magyar-osztrák határon simám átgördülnek. Ausztriába érve pedig már iga­zán könnyű a dolguk.- Miért nem volt megfelelő az ellenőrzés a magyar repülőté­ren ?- Nincs elegendő és megfele­lően kiképzett személyzet, s a technikai eszközök sem éppen korszerűek. Nálunk eddig fel sem merült, hogy esetleg testü­regben szállít valaki kábító­szert, ami pedig mostanában egyre gyakoribb. Erre igazából nem vagyunk felkészülve. Zü­richben például a kábítószer­termelő országokból érkező úgynevezett "nyelők"-re külö­nösen figyelnek. A lenyelt kap­szulába rejtett drog néhány per­ces vizsgálattal kimutatható. Az eredményes munkához nekünk is jól képzett repülőtéri kábító­szer-nyomozókra és megfelelő technikai berendezésekre van szükségünk. Nálunk „beetetni” sem kell- Nagy megdöbbenést keltett a közelmúltban az egyik buda­pesti gimnázium diákjainak ká­bítószerezése. Másutt is előfor­dult ilyen eset?- Többről nincs tudomásunk, bár sok jelzést megvizsgáltunk. Egyetlen esetben sem bizonyult valósnak a bejelentés. Ám nem ringatjuk magunkat abban a hit­ben, hogy a magyar iskolákba nem kerül be a kábítószer. A rá- szoktatás Nyugaton ismert módszeréről, a fiatalok "beete­téséről" azonban egyelőre nem beszélhetünk. Nálunk a gyerekek egymást kínálgatják a kábítószerrel, s ez a rosszabb.-Ezzel maguk végzik el a "beetetést",,,- Igen. Ezért borzasztóan ve­szélyesek az úgynevezett drog­turisták, akik a külföldi útjaikon megkóstolt kábítószerből egy keveset haza is hoznak. Ezt az­tán "megosztják" társaikkal, ba­rátaikkal és szándékuk ellenére keresletet teremtenek. A szer­vezett kábítószer-kereskedelem pedig csak erre vár.- Melyik korosztály a legve­szélyeztetettebb? A terjesztés szempontjából vannak-e külö­nösen fertőzött térségek az or­szágban ?- A kábítószer-fogyasztás egyértelműen nagyvárosi jelen­ség. A főváros helyzete ebben is kivételes, de bármelyik magyar városban bármikor felbukkan­hat drogokat kínáló árus. E sze­rek használói elsősorban fiata­lok, úgy 13-14 éves kortól fel­felé.- Mit gondol, mennyire va­gyunk vonzóak a nemzetközi kábítószer-kereskedők szemé­ben?- A kelet-európai országok mindegyike iránt érdeklődnek, mert piacot látnak e térségben. Magyarország helyzete azért különleges, mert a pénzek tisz­tára mosása itt a legkönnyebb. A kábítószerek jövedelméből származó tőkét pedig érdemes nálunk befektetni - erre sok jel utal. (MTI-Press) Az eredeti gerendáit és kö­veit is mutató templomban ma az iskolások szoktak koncertet adni Számos műemlékhez ha­sonlóan a kedves építészeti em­lék állaga egyre romlik. A helybeliek ugyan megpróbál­tak tenni érte, ám támogatás hí­ján nem sokat tudnak az épüle­ten segíteni. Pataki V. Fotó: Proksza László A Forgószél 1. Mikoján másképp látta A szovjet vezetők birodalmi túlkapásairól, „a Kreml boszor­kánykonyhájáról”, az 1956-os „magyar forradalomról” olvasni egy orosz hetilapban még ma is megrázó élmény. A Gorbacsov korszaknak vége, s ha maradt belőle vitathatatlan eredmény, az a glasznoszty, a dolgok ki- mondhatósága. Áhhoz azonban, hogy valami kimondható le­gyen, előbb napvilágra kell ke­rülnie. A moszkvai Novoje Vremja olyan dolgokról szerzett tudo­mást az 56-os magyarországi eseményekkel kapcsolatban, amelyek a magyar történetírást is sok tekintetben módosítják majd. Valerij Muszatovnak a lap decemberi számában megje­lent írásából először értesültünk a Forgószél fedőnevű hadműve­let létezéséről, a 669 szovjet ha­lottról, s arról, hogy Moszkvá­ban az 1956-os magyar áldoza­tok számát is nagyobbra becsül­ték, mint itthon. Hiába az elszántság a történe­lem fehér foltjaitól való szaba­dulásra, a kutatási lehetőségek a mai napig korlátozottak. A ta­nulmányszerző is kénytelen be­ismerni, hogy az archívumok anyagaihoz a kutatók még most sem férnek hozzá. Moszkvai külügyi szakértők az elmúlt év tavaszán először kísérelték meg, hogy objektiv elemzést adjanak az 1956-ban történtek­ről, de a KB-titkárság gondos­kodott róla, hogy a tanulmány ne készüljön el. Az akkor elő­bányászott okmányok és visz- szaemlékezések alapján azon­ban mégiscsak összeáll a kép, ha egyes részei életlenek is... Az első szakaszban, 1956 ta­vaszán és nyarán a szovjet veze­tők a Novoje Vremja szerint tisztában voltak a magyaror­szági változások elkerülhetet­lenségével, de figyelmüket Lengyelország kötötte le. Bo- leszlaw Bierul rendszerének összeomlása, Gomulka vissza­térése jobban foglalkoztatta őket a magyarországi politikai kedélyhullámzásnál. A kormányellenes hangula­tok magyarországi erősödéséről szóló hírek hatására 1956 júniu­sában mégis Magyarországra küldték Mihail Szuszlovot. Ö azonban csak azt látta meg, amit akart, illetve amit mutattak neki, s azt közölte jelentésében, hogy „a munkássága paraszt­ság, különösen a szövetkezeti parasztság hangulata megfe­lelő ... a munkások és parasz­tok, valamint a termelő egysé­gek alsóbb szintjén a pártveze­tés válságáról, a pártvezetés iránti bizalmatlanságról szó sincs.” Szuszlov tehát nyugtatgatta a moszkvai vezetést és igyekezett lebeszélni kiküldőit a radikális lépésekről. Rákosi esetleges le­váltásáról például az volt véle­ménye, hogy az „csak ajándék lenne az amerikaiaknak”. Igaz, azt is megjegyezte, hogy az MDP legfelső vezetésében „túl sok a nem magyar származású ember”. Ezen a látogatáson Szuszlov Kádár Jánossal is megismerke­dett, s megállapította róla, hogy a Rákosi miatt börtönben töltött évek dacára semmiféle ellensé­ges érzületet nem táplál a rend­szerrel szemben. Kádárról ezzel szemben Muszatov ezt írja: „Én egész biztosan tudom, hogy élete végéig elkísérte a Szusz- lovval szembeni ellenséges ér­zület”. Honnan tudja? Hírforrá­sait sem itt, sem más adatok és idézetek közlésénél nem nevezi meg. Mivel Szuszlov önvállvere- gető habitusa ellenére Magyar- országról még mindig érkeztek a jelentések, hogy a Rákosival szembeni gyűlölet napról-napra nő, egy hónappal később Buda­pestre küldték Anasztasz Miko- jánt. Ő már egészen más jelen­tést küldött haza útjának tapasz­talatairól: „Az országban elmé­lyült a válság, a hatalom egyre jobban kicsúszik a magyar elv­társak kezéből”. Meglehetős pontossággal érzékelte Miko­ján, hogy „aktívan, határozottan és magabiztosan cselekvő, el­lenséges elemek párhuzamos hatalmi struktúrát hoznak létre”. Azt a hibát azonban Mikoján is elkövette, hogy helyzetfelmé­réséből téves következtetést vont le. A pártvezető személye körül sűrűsödő negatív hangula­tokból arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a megoldás kulcsa Rákosi. Es bár beszámolója sze­rint a magyar vezetők közül senki sem kérte Rákosi leváltá­sához Moszkva segítségét, Mi- kojánnak ez volt a benyomása: a magyarokat visszatartja a félelem, hogy antiszemitiz­mussal vádolják meg őket és azt szeretnék, ha a változást a moszkvai vendég kezdemé­nyezné. Ez lényegében meg is történt, amikor egy budapesti megbe­szélés alkalmával Mikoján szűk körben felvetette: vajon nem lenne-e jobb a párt szempontjá­ból, ha Rákosi maga kérné a nyugdíjaztatását.A magyarok megkönnyebbültek, s függetle­nül attól, amit Mikoján jelentett Moszkvába, úgy érezték, többé semmi sem köti meg a kezüket. Egyelőre a megoldatlan törté­nelmi talányok között marad, hogy miért éppen Gerő Ernő lett az utód. A Novoje Vremja erről csak annyit állapít meg, hogy Gerő megválasztása tovább mé­lyítette a válságot, mely 1956 októberében kulminált, amikor Gerő is kénytelen volt átadni a hatalmat - Nagy Imrének. J. G. Pályázat alkotásokra Körösi Csorna Sándor A Körösi Csorna Sándor Közművelődési Egyesület pá­lyázatot hirdet olyan irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alkotására, amelyek kifejezik a nagy magyar tudós kitartását, jellemét, szellemi nagyságát. A pályázatot abból az alkalomból írták ki, hogy április 11-én lesz Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulója. A képzőművészeti alkotá­sokból kiállítást rendeznek és a későbbiekben gondoskodnak az irodalmi, zenei művek bemuta­tásáról is. A műveket 2120 Du­nakeszi, Garas u. 26. Körösi Csorna Sándor Általános Iskola címére március 15-ig lehet el­küldeni.Az évforduló alkalmá­ból világszerte emléküléseket tartanak, kiadványokat jelentet­nek meg a világhírű Ázsia-ku- tató munkásságáról. A méltó megemlékezéseket szolgáló ha­zai programok koordinálására előkészítő bizottság alakult Kálmán Attila művelődési mi­nisztériumi államtitkár vezeté­sével. Hamarosan létrehozzák a jeles tudósokból álló Országos Emlékbizottságot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents