Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-02 / 1. szám
1992. január 2., csütörtök új Dunántúlt napló 7 Ne csak atomban és szénben gondolkodjunk! Megújuló energiaforrások A tsz-ek nem vásárolnak új gépeket Se pénz, se hitel Több kukorica kell Elkerülhetetlen a termelés szerkezetének és struktúrájának átalakítása az agrárágazatban - tartalmazza a kormány 1992. évi agrárkoncepciója. A jelentés szerint a következő néhány évben nem a mezőgazdasági alapanyag-termelésben, hanem elsősorban & feldolgozás szerkezetében szükséges alapvető változtatást végrehajtani. Indokolt az egyes ipari és fehérjenövények vetésterületének növelése, a takarmánytermő területek csökkentése, igazodva az állatállomány változásához. A szakértői jelentés az egyes ágazatok lehetőségeit elemezve a következőket emeli ki: 1992— ben a búzatermelés 900 000 hektáros nagyságrendjét tartják reálisnak. Ezért véleményük szerint a vetésterületet mintegy 20 százalékkal kell csökkenteni. Az ágazati prognózisban a kedvezőbb exportlehetőségeket kínáló kukorica vetésterületét mintegy 100 ezer hektárral lenne célszerű bővíteni. Az előrejelzések szerint az idén mintegy 4,4 millió tonna búzával és hozzávetőlegesen 6,6 millió tonna kukoricával lehet számolni. A zöldségtermelésnél mintegy 5 százalékos csökkenés várható. Ez 1,8 millió tonna termésnek felel meg. A gyü- mölcságazatban mintegy 1,6 millió tonna körüli termés reális. A szőlő- és borágazat megszenvedte a KGST-piac összeomlását. Az ágazat alapvető problémája: a tárolótérrel nem rendelkezők, így termésükkel kényszerhelyzetben lévő szőlő- terme'lők és a rossz pénzügyi helyzetben lévő borászati üzemek elkülönülése. Ez az ágazat a jövőben csak akkor lehet életképes, ha alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz, mind a mennyiségi, mind a minőségi követelmények tekintetében. A szakértők mintegy 4,5 millió hektoliteres bortermeléssel számolnak, ebből közel egymillió hektolitert lehet majd exportálni. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-ágazatban az állatállomány várhatóan tovább csökken, annak ellenére, hogy a jó minőségű marhahús megfelelő áron értékesíthető lesz. Hazánk kedvező helyzetben van két megújuló energiaforrás tekintetében, mégpedig a geotermikus energia és a mezőgazdasági melléktermékek termelése terén. Biomassza A Kárpát-medence egy nagy geotermikus gyűjtőlencsének tekinthető, így sok gyógy- és hévforrással rendelkezünk. Sajnos, a gyógy- és hévízvagyon komplex hasznosítására még igen kevés példa van. Ilyennek tekinthető például Szentes környékének termálvíz hasznosítása. A termálvizet végig kell vezetni a különböző hőigényű fogyasztó rendszereken, vagyis lakóházak fűtése, fürdőkultúra, zöldségtermelő üvegházak melegítése, stb. Ugyancsak kedvezőek az adottságaink a mező- és erdő- gazdasági, valamint a faipari melléktermékek termelése terén. Szántóföldjeinken, szőle- inkben, gyümölcsöseinkben, erdeinkben, a fa- és bútoriparban évente megtermelődik 23-24 millió tonna melléktermék, melynek átlagos fűtőértéke 13-14 Gigajoule/tonna, vagyis meghaladja a hazai szén és lignit átlagos energiatartalmát, amely csak 10-11 Gj/t. Szén- és lignittermelésünk 21-22 millió tonna évente, tehát a biomassza volumene ezt meghaladja. A mezőgazdasági mellék- termékek hasznosításának ugyanakkor vannak korlátái. Az évente megtermelődő kb. hétmillió tonna szalmából 3-4 millió tonnát az állattenyésztés használ alomként, és ezt a mennyiséget növelni célszerű, csökkentve a kömyezetszeny- nyező hígtrágyás technológia részarányát. Bizonyos mennyiségű szármaradványt vissza kell juttatni a talajba a szervesanyag utánpótlás szükséglete miatt, bár azt tudnunk kell, hogy a modem, iparszerű technológia a nagyarányú tőszámsűrítéssel jelentős szervesanyagmennyiséget termel meg a föld alatt is gyökér formájában. Szántóföldjeink talajába évente 5,5-6 millió tonna gyökérmaradvány kerül. Nagyapáink korában 25-30 ezer kukoricatövet számláltak hektáronként, ma pedig 60-90 ezer tő terem ugyanott. A nagytermőképességű fajták, hibridek nagyobb gyökértömeget is termelnek, éppen ebből ered nagyobb földfeletti termőképességük.Ezért nincsen igaza azoknak, akik szerint minden szármaradványt vissza kell forgatni a talajba. Környezetbarát A szalma, a szár kén- és salakmentesen ég, ellentétben a szénnel, a lignittel, valamint a szintén sok ként tartalmazó olajjal. Ha Bükkábrány megépül, közel 20 millió tonna lignitet kell elégetnünk, ami rendkívül meg fogja növelni az ország légterének kénszennyezését. Jelenleg 1,2 millió tonna kéndioxid kerül a levegőbe, és az ország minden négyzetméterére 9 gramm tiszta kén hullik. Ez mind az iparban, mind az infrastruktúráéban jelentős korróziós károkat okoz, pusztítva a fémet, a betont, a műemlékeket. A mezőgazdaságban a talajok savasodása csökkenti a műtrágyák hasznosulását, csökkenti a növények vitalitását és ezáltal a termésátlagot. Erdeink 30 százalékán már észlelni a savas esők hatását, kb. 12 százalékuk pedig kifejezetten károsodott. Visontán a lignitért tönkretettük a virágzó szőlő- és borkultúrát egy történelmi borvidéken. Ha a szőlő- és bortermés elmaradó hasznát szerepeltetnénk az itteni lignit és elektromos áram önköltségében, aligha a visontai áram lenne a legolcsóbb az országban. Meggyőződésem, hogy új alaperőművet az ezredfordulóig nem érdemes Magyarországon. Még rengeteg tartalékunk van a termelés fajlagos energiaigényességének és a lakossági energiafogyasztásnak a csökkentése terén. Az amortizálódó, elavult erőművi blokkok kiváltása sem indokolja, hogy 200 milliárd forintot fektessünk be egy 1000 megawattos atome- rőművi blokk, vagy 140 milliárd forintot a bükkábrányi erőmű létesítésébe. Ehelyett a pótlólagos energia- igényeket a megújuló energia- források, s főként a biomassza hasznosítása útján kellene kielégíteni. Például Dánia Dániában már működik a hasslochi 18 megawattos szalmatüzelésű minierőmű, és ezenkívül a dánok már üzemeltetnek 300 falusi szalmafűtő- művet, egyenként 2,5-3 MW teljesítménnyel. Ezek együttes kapacitása meghaladja a mi visontai Gagarin erőmüvünkét. Ugyancsak Dániában kb. 60 000 szalma- és szártüzelésű hőfejlesztő berendezés termel hőt a farmokon. Az USA összes energiatermelésének ma 5 százalékát már biomasszából termelik. A kukoricaövezetben a farmerek táplálják az országos hálózatba nyár végén és ősszel a villamosáram több mint felét! Magyarország adottságai lehetővé tennék, hogy a biomasz- sza egyáltalán ne csak marginális energiaforrásként jöjjön számításba, hanem akár az összenergiatermelés 10-15 százalékát szolgáltassa. Csak ha ezeket a lehetőségeket már kimerítettük, akkor lenne szabad új alaperőművekről gondolkodnunk. Gazdag László A mezőgazdaság amúgy sem rózsás helyzetét tovább súlyosbítja az a tény, hogy a korábbi gépesítési programok, a fejlesztést segítő pénzügyi kedvezmények többnyire megszűntek, vagy igen kedvezőtlenül megváltoztak. így a gépparkok felújítására az eddigi több milliós nagyságrendű összegek helyett csak százezres tételek jutnak, azaz csak. a legszükségesebb pótlásokra van lehetőség. Általános tendencia az is, hogy a közelgő tulajdonosváltásig már a termelőszövetkezetek nem akarnak gépvásárlásokra költeni, hanem ha szűkösen is, de megpróbálják a meglévőkkel kihúzni az átalakulásig. Csányoszróban is ez a helyzet, ahol már igen aktuális lenne egy 15 millió forintos szárító megépítése, s mivel az évet várhatóan nullszaldóval zárják, nincs pénz erre a beruházásra. Ehelyett inkább a tavaszi vetés- terület egyes összetevőinek arányait változtatják meg. Sellye viszont kivételesen jó pozícióból indul, de csak azért, mert 1991-ben még jelentős géppark fejlesztést tudott végrehajtani. Igaz, erre is csak azért kerülhetett sor, mert még világbanki hitelből tehette. így sikerült a nagy üzemanyag-fogyasztású Rábák mellé egy 165 lóerős STEYL erőgépet is beszerezni. De új cukorrépa vetőgépre, permetezőgépre és egy kombinátorra is jutott pénz, összesen 8,5 millió forint értékben. Azonban ezzel csak az Heves vita robbant ki az év végén Olaszországban egy törvénytervezet miatt. A kormány ugyanis javaslatot kíván a parlament elé terjeszteni, amely megtiltaná a dohányzást minden nyilvános helyiségben és hivatali épületben. A törvényjavaslat szerint, amelyet Giovanni de Lorenzo egészségügyi miniszter kezdeményezett, a tilalom többek között kiterjedne az éttermekre, bárokra, diszkotékákra ugyanúgy, mint a középiskolákra, egyetemekre, közszolgálati irodákra, repülőgépekre és vonatokra. Kivételt csak az olyan épületek és helyiségek képeznének, erő-és munkagépek terén jutottak egyenesbe, szállítási és betakarító berendezéseik már jelentős kiegészítésre szorulnának. Hitel viszont már nincs, saját erőből pedig nem megy a gyengébben sikerült év után. Dunaszekcsőn az átlagosnál eredményesebbnek mondható a tsz működése. Ennek ellenére a korábbi 10 millió forintos nagyságrendű gépvásárlások helyett most csak 200-250 ezer forint jut erre a célra. Sok pénzt felemésztett a tavalyelőtti aszálykár, de kicsi az értékesíthető árualap is. Pedig régóta esedékes a szarvasmarha-tenyésztés rekonstrukciója a kiszolgáló berendezésekkel együtt, de a hitelkamatok növekedése mindezt nem teszi lehetővé. A piaci helyzet az elmúlt egy év során úgy alakult, hogy a legtöbb termelőszövetkezet örül, ha a folyó hiteleit és a termelési kiadásait fizetni tudja. Ugyanakkor nincs olyan mezőgazda- sági beruházás, amely több ho- zadékot eredményezne, mint a banki kamat. Mivel 1-2 évet gyakorlatilag bármelyik szövetkezet kibír a meglévő gépállományával,így érthető, hogy mindenütt a várakozó álláspontot választják. A kárpótlási ügyek és a tulajdonviszonyok tisztázása után várható csak, hogy a ma uralkodó depressziós állapotból kikerüljenek a szövetkezetek, és megkezdődjön a hatékonyabb, kis önálló egységekké történő átszerveződés. Mészáros E. amelyekben a klímaberendezés megfelelő szellőzést biztosít. Aki megszegi a tilalmat az 50 000 lírától 200 000 líráig (70-280 márka) terjedhető büntetést fizetne. Még nem tudni, hogy mikor kerülhet a törvénytervezet a parlament elé, mivel küszöbön állnak a választások. A sajtó ennek ellenére nagy vihart kavart az ügyből. Apartheid olasz módra - írja a Repubblica, a torinói La Stampa „Dohányzók háborújáról” számol be, a milánói Indi- pendente pedig az ismert filmsláger címét kölcsönzi, s így ismerteti a törvényjavaslatot: „Füst ment a szemedbe”. Dohányosok háborúja Vagyonjegy-vita Harkányban Kik jártak jól a fürdővállalatnál?- A főnökök nagyobb pénzt akasztottak le - fogalmazott az egyik, nevét érthető módon titokban tartó dolgozó a harkányi fürdő gyógyászati szárnyában, majd hozzátette. - Igaz, mi sem jártunk rosszul, de a vagyonjegyek elosztását mindennek lehet nevezni, csak igazságosnak nem. Egy másik alkalmazott hozzátette, azok jártak igazán jól, akik sokat kerestek a figyelembevett időszakban: mivel ő hat órában dolgozott, a jövedelme kevesebb volt, így a 12 évi munkaviszonya után csak 130 ezer forint értékű vagyonjegyet kapott. A vele dolgozó kolléganője 1,5 évi munkaviszony után például 80 000 forint értékű vagyonjegyet vett át, mivel 1990. november 1. és 1991.november 1. között magasabb volt a jövedelme. A vagyonjegyek elosztásánál többeknek keserű lett a szájízük, csalódottaknak, becsapottnak érzik magukat. Vajon joggal? Búzás Gábor, a Baranya Megyei Fürdő Vállalat igazgatója nem lepődött meg, amikor felkerestem e kérdéssel.- Természetesen tudok róla, hogy néhányan elégedetlenek, de hadd szögezzem le az elején, hogy abszolút igazságos, mindenkinek megfelelő megoldást ebben az esetben nem tudtunk tenni. A szándékunk pedig az volt, hogy a dolgozók a jövőt illetően biztosítottnak érezzék munkahelyüket. A vezetés erkölcsi kötelességének tartotta, hogy tulajdonossá tegye a vállalat tagjait, s erre azt a módot választotta, hogy vagyonjegyet adjon munkatársainknak - az érdekképviseleti szervezetekkel egyetértésben -, amely a cég összvagyonának 10 százalékát jelenti. Ä mintegy 150 dolgozó, 29 millió forint értékű vagyonjegyben részesült.-A beszélgetések során nem is vitatta senki, hogy ez jó megoldás, csupán az elosztást tartották inkorrektnek. Szerintük nem vették figyelembe kellőképen a vállalatnál eltöltött időt, azért, mert ez a fiatal vezetésnek kedvezett. .- A vagyonjegyek elosztásánál valamilyen rendező elvet kellett alkalmazni, s mivel vagyonjegy kiadására 1989-től van lehetőség, úgy gondoltuk, azt az évet vesszük elsősorban figyelembe, amikor mindenkinek magas volt a jövedelme a korábbi évekhez képest, mivel 1990-ben 38,5 millió forint volt a vállalat nyeresége. Az valóban igaz, hogy akik részmunka- időben dolgoztak, kevesebbet kerestek, de a vállalatnál eltöltött éveket is figyelembe vettük. Átlagban minden 100 forintjövedelemhez 79 forint értékű vagyonjegyet adtunk: ez azt jelenti, hogy egy dolgozóra átlagban 250 000 forint értékű vagyonjegy jutott. Véleményem szerint korrekt volt az általunk alkalmazott megoldás, de az tény, akadtak, akik rosszabbul jártak.- Többen állítják, a vezetők jártak a legjobban.- Nem vitás, hogy a nagyobb jövedelmű emberek jobban jártak, de miért baj ez? Igazságosabb lett volna, ha egy a vállalatnál húsz éve dolgozó portás több vagyonjegyet vitt volna haza, mint egy három szakmás műszerész, aki tíz éve dolgozik a vállalatnál? A képzettséget, a tudást, a beosztást végre el kell ismerni valahol. Az igazgató még hozzátette, a vagyonjegyeknek több előnyük is van, többek között, az embereket tették valóban érdekeltté, hisz tulajdonosokká váltak, védelmet ad az esetleges vállalati tulajdonosváltás után, részvényekké alakíthatóak, s nem utolsósorban, hogy három év alatt egyenlő részletben kell hogy megkapja a forintértékét a dolgozó, ha megszűnik a munkaviszonya. Roszprim Nándor
