Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4., szombat aj Dunántúli napló A fundamentalizmus fogalmával és valóságával akkor kezdtem komolyan törődni és behatóan foglalkozni, amikor Iránban Komeini ajatollah a sa- hot megbuktatta és a mohamedán vallás alapjaira, fundamentumaira hivatkozva rémuralmat teremtett. Egyszerűen hihetetlen és elképesztő, hogy az iszlám szent törvényeire hivatkozva hogyan kínozták meg azokat a fiatalokat, fiúkat és leányokat, akik nem tudták igazolni, hogy félj és feleség. E rémuralomnak, amely valóságos emberirtássá is fajult, végeredményben az ajatollah halála vetett véget. Kiegyenlítő párbeszéd kell * Állandó kettó'sség A fundamentalizmus minden arab országban már látható gyökereket vert és kisérti kontinensünket is. Amiről szó van, röviden így fogalmazható meg: a hagyománytisztelet, a tradici- onalizmus és a haladás vagy a progresszizmus közti új feszültség érezhető a legújabb szellemi és lelki kiútkeresésben. Az egyik magatartás visszafordulást, vagyis menekülést keres hátrafelé, a múlt sáncai mögé akar temetkezni és biztosítékot keresni. A másiknál mintha sokszor meggondolatlan előre való rohanást látnánk, ahogyan Sartre mondotta: „valamilyenféle utópisztikus jövő felé való keresés tartja lázban az élni akarókat”. Ez a kettősség vagy feszültség valójában mindig együtt van adva az életben, hozzá tartozik az élet teljességéhez. Ha e termékeny szembenállás megszűnne, az élet elveszítené produktiv képességeit és beállna az elöregedés jelensége. Az ellentétesség és a belső feszültség az egyházban éppen úgy, mint az élet minden területén mindig olyan távoli ígéretek felvillanása is volt, amelyben az evangélium és a kereszténység,a keresztény létezés lényegéhez maga a Szentlélek Isten kívánta elvezetni az egyházat. Régebben keresztény múltunk és magatartásunk veszedelmes kisértése volt, hogy - kényszeresen is - bizonytalanságban és félelemben éltünk, s ennek a fel- szabadultságnak, amelyet Krisztus feltámadása mutatott meg nekünk, nem lehettünk részesei. De vajon mitől féltünk vagy félünk? Attól, hogy nem tudjuk megőrizni hitünk alapjait? Hogy nem tudunk ellenállni az önfeladás felé sodró kísértéseknek? Ma annak vagyunk a tanúi, hogy az elmúlt negyven év bizonytalanságaitól, az idegen hatalomnak való kiszolgáltatottságtól ugyan megszabadultunk, de nem lettünk függetlenek a saját magunk és mások új alapokat kereső, merész, tévútakra vivő kockázat- vállalásaitól. Nagy szükség van az újításra. Az igazság, az igazságosság új értékterületeire kell lépnünk. Ez a hívőknél már önmagában is menthetetlenül a kinyilatkoztató Isten történelmet előbbrevivő, örök akaratának jelenlétére és elfogadására utal. Ez a keresés a hajnali szürkületben való ébredés és tapo- gatódzás az élet új sója vagy fűszere után. Új érvek mérlegelésére és új kérdezésekre van szükségünk. A keresztény élet különösképpen is az új utak keresésére és állandó tanulásra való örök feszólítás jegyében áll előttünk. Megférnek egymás mellett Iránban az történt, a megmerevedett tradicionalista és a fanatikusan megszállott újítási törekvések voltaképpen különböző régi alaptételek fundamentalizmusa elfogadásához vezettek. Ha ezt átvetítjük Európára, vagy az egész világban élő er- kölcsiséget kereső tömegekre, akkor e kettősséget szintén meJanus Pannonius In Epiphaniam Virginis partu Deus ortus infans Pauper in foeno cubat, huné asellus Bosque cognoscit Dominum; resultant Astra triumphis. Ecce pastores, ovibus relictis, .Convolant Bethlem, videant ut ortum Principem mundi; properant et acti Sidere reges. Quos et Heródes-rogat, ut reversi Nuntient, qua sub régióné Christum Viderint, ut sic veniens adoret Illius aras. At Magi tandem, puero reperto Procidunt pront, positis tiaris,. Dona deponunt, teneris ferentes, Oscula plantis. Suscipit ridens puer hic, parentem Gaudio plenam, lakrymis et inde Gestit,ut justus capit ille sanctus Munera Joseph. Ast iter docti melius, sub a.lta Nocte felices redeunt tyranni, Ad lares castos, referuntque laudes Dulcis Iesu. Cautus Herodes pueros trucidat, Christus Aegyptum fugit in propinquam, Matre cum sancta, madet innocentum. Sanquine tellus. Glóriám patri chorus angelorum Concinat, nato, pariterque sancto Spriritu, qui sunt Deus ille noster, Trinus et unus. rev szembenállásban fundamentalista észérvekkel és érzelmi eltökéltséggel talán így lehetne leírni: miután az egyház a marxizmus fojtogató hosszú viharaiban életben maradt, kilátást kíván teremteni a jövő felé. Az egyik oldalon azt mondják a tradicionalisták: csak az evanembemek szüksége van a megszokottra is, a bevált tartalmakra. Aki a tekintélyvédő bástyák mögé bújik, mindig csak a tanítást, a betűk erőltetését fogja hangsúlyozni és elhanyagolhatja a meggyőződés fontosságának kialakítását. A prog- resszistáknál az a veszély feli. János Pál pápa Mayer Mihály pécsi megyés püspök és Cserháti József püspök társaságában. géliumi tanítás eddigi igazság- tartalma és a hozzá való ragaszkodás adhat biztosítékot az emberibb ember, a keresztényibb keresztény jövőbeli megvalósításához. A másik oldalon azt állítják, hogy haladni kell, a régit - még ha gyökereiben meg is kell őrizni - mégiscsak új műveléssel fel kell állandóan újítani. A tradicionalista és progresz- szista nézetek egymás mellett megférnek az egyházban és bármely igazságtartalomban 'is, ha ezeket mint érték- vagy igazságkereséseket fogjuk fel. A tradicionalista fél a váltástól, a változástól tart és a megszok otthoz váló ragaszkodásban látja a menekülést. A haladásnak magát elkötelezni kívánó ember sokszor hittel tekint a jövőbe és elfelejti azt, hogy az nyeget, hogy túlzásba viszik a bírálatot és így általános bizonytalanságot idézhetnek elő. XXIII. János pápa többször is szólt arról, hogy ki kell tárni az egyház ablakait, friss levegőt kell beengedni az egyház termeibe. A lényeg mellett és ennek megőrzése fenntartásával mindig új nyelvre és új képekre szükségünk is van, hogy az egyház a mai ügyekért dobogó szivekhez is hozzáférhessen. A progresszisták is veszélyeztethetik a jövőt, mert annyira ki akarják tárni az egyház ajtait és ablakait, hogy a korszellem ártalmai is előbb-utóbb érezhetők lesznek. Valóban sokan keresztények úgy vannak ma, mintha már nem az Úr házában laknának. Az egyház kebelén belül fon tos ráfigyelni az előbb leírt kétHárom királyokra A közelmúltban Sevillában talált Janus-versek azt igazolják, hogy a nagy reneszánsz költő versei Európa-szerte szétszóródva vannak még ma is, holott Janus Pannonius verseinek összegyűjtése és kiadása érdekében a 460 évvel ezelőtt született kiváló polihisztor: Zsámboki János (latin hevén: Johannes Sambu- cus) halhatatlan érdekemet szerezett. E versek között több vallásos vers is szerepel, amelyeket - tudomásunk szer rint- mindezideig nem fordítottak magyarra. A Zsámboki által összegyűjtött Janus Panno- nius-versek többsége, s ekként költőnk munkásságának első, kritikai igényű kiadása 1784-ben Utrechben jelent meg két kötetben Teleki Sámuel és Kovásznay Sándor gondozásában. Mind Zsámboki, mind pedig a Teleki Sámuel és Kovásznay-féle la- ; tin szövegek figyelembe vételével jelent meg a Tankönyv- kiadó kiadásában 1972-ben, Janus Pannonius halálának 500. évfordulója alkalmából a Janus Pannonius munkái latinul és magyarul című kötet ! Csorba Győző előszavával. Mindezeket nem a közelgő 520. évi Janus-évfordulóra vlaó tekintettel említjük, hanem azért, mert e teljességre törekvő kiadás az említett Te- leki-Kovásznay-könyv I. részéből több mint harminc, II. részéből pedig 8 latin szöveg magyarra való áttétele hiányzik. E latin szövegek átnézésekor találtam rá arra a költeményre, amely nemcsak karácsonyi hangulatával kapott meg, hanem azért is, mert ez a latin vers azok közé tartozik, amely azt bizonyítja, hogy Janus nemcsak pajzán verseket írt sérdülő korában, hanem azt is, hogy - ha nem is sokat - vallásos témájúkat is. Ezek egyike a most közlendő vers, amely most jelenik meg először magyarul. A vers címe: Ad Epiphaniam (Háromkirályokra) A 32 soros vers nyolc versszakból áll. Egy-egy versszak három 5+6 szótagfelezéssel és egy ötszótagú (ráütős) negyedik sorból tevődik össze. Sem rím, sem időmérték nincsen benne. A vers témája: a kis Jézus születésével kapcsolatos ismert bibliai események — kedvesen, hangulatosan. Mivel a magyar nyelv nem olyan tömör, mint a latin, ezért egy szótag bővítéssel felező hatosokat alkalmaztam. Mily felemelő volna, ha a feltehetőleg 530 évvel ezelőtt született vers magyar szövegét valaki megzenésítené, és fölzenghetne fél évezred viharain át Janus egykori templomában - szentkarácsony éjszakáján. Dr. Tóth István féle magatartásnak más vallásokkal és felekezetekkel való kapcsolatára is. Az egyházon belül Az ökumenikus találkozás keresésében a túlságosan hagyománytisztelő a hit kisebbítésétől vagy elárulásától tart. A progresszista viszont tudatosan is lépni akar és abban az álomban ringatja magát, hogy nemcsak „egy akol lesz és egy pásztor”, hanem mindenki testvére lesz a másik embernek, megvalósul a keresztény megváltás itt a földön. Az ilyen aláfestésü szembenállásból következik azt is, hogy a hagyományban el- búvó emberek felülről várnak mindent. A progresszisták viszont ezzel szemben fordítva, alúlról keresik a megszabadítás elindítását. Azt mondják, hogy a hagyománytisztelők túlságosan mellékvágányra terelik a figyelmet, különös új ájtatossági gyakorlatokat kívánnak bevezetni, a magánkinyilatkoztatások és a sötét árnyalatú jövendölések hívei, s ezek többször eltorzítják a keresztény vallás központi igazságait. A másik oldalon a furcsaság, hogy progresszisták bizonyos korproblémákat, - a béke, a környezetvédelem, a női emancipáció, a harmadik világ kérdéseit - any- nyira a középpontba állítják, hogy az evangélium előbb-utóbb társadalomkritikai vállalkozássá fajulhat. A tradi- cionalizmusnak mai hívei szeretnék fundamentalisztikus alapon a vallást még szigorúbb törvények és erkölcsi előírások satujába fogni. Náluk előtérbe kerültek a nemiség és az engedelmesség tabui; mindenütt halálos bűnt szimatolnak. A haladás túlzó hívei ezzel szemben szeretnék az evangéliumi túlvi- lági reménységet letompítani és „emberibbé” tenni. A tradicionalista fátyolos tekintettel néz vissza a régi szép időkre, amelyek valójában sohasem léteztek. A progresszista viszont megálmodik magának egy utópisztikus holnapot, amely sohasem fog eljönni. Ezek az egyoldalúságok nagy károkat okozhatnak, és ezért is kell éberen őrködnünk a fundamentalizmus mai elfogadása és terjesztése vonalán. En magam az elhanyagolása mellett foglalók állást. A fundamentalizmus voltaképpen abszolútizmust hansúlyoz, amely a pluralista világban már nem tartható. Ezért nem is lehet a dialógus híve, vagy mozgatója. Benne mindig szektarianizmust érez az ember, amely vastagon áramlik belőle. A bölcsesség adományai Reinhold Stecher, innsbrucki megyéspüspök „A hegyek üzenete” című könyvében ezt írja: a keresztény hit lényegének tulajdonképpeni mivoltának észlelésére hatodik érzékre volna szüksége mindenkinek. Finom beleéléssel el kell jutnunk a forrásokhoz, vagyis a fundamentumokhoz, de mindig azt kell kérdeznünk: mit akart Krisztus, vagy hová mutat a nép akarata? Ha e kérdéseket komolyan vesszük, akkor sok minden viszonylagossá válik ahhoz képest, amit a tradicionalisták védenek és sok minden kétesebbé zsugorodik, amit oly könnyedén korszerű kereszténységnek mondanak. A szentírás nem beszél hatodik érzékről, de e helyett van más szava: a bölcsesség adományáról szól. Korunk pluralista lett, aki ezt nem érti meg, régi hátramozdító lépéseket tehet csupán és nem fogja megérteni a mai idők nagy jelszavát: dialógusra, kiegyenlítő párbeszédre van szükségünk, hogy az életet ismét termékeny egyenesbe hozhassuk. Cserháti József püspök I .i Janus Pannonius Vizkereszt Szűz-szülte kisdedként Isten szállt a földre Szegényen fekszik most jászol adta szalmán, Csacsi, ökör kémlel dialmas Úrat, s visszhangzó csillagot. íme a pásztorok, juhokat elhagyva Betlehembe mennek, hogy láthassák tüstént Világ fejedelmét, csillagvezetéssel királyok érkeztét. Heródes is kéri, amint visszatértek, Jelentsék, mely tájon látták Krisztust éppen, ő is eljön akkor, hódolni előtte annak oltáránál. De a mágusoknak végül is sikerült Gyermekre találva eléje borulni. Leteszik fejékük, gazdag ajándékuk, s csókolják gyermeket. Gőgicsélő gyermek örömmel fogadja: gondoskodik róla szerető jó anyja, S szolgálatra készen, könnyekkel szemében jóságos Szent József. De a jobbik útra gonddal kioktatva Éjjel visszatérnek királyi vendégek Tiszta otthonukba, dicséretét mondva édes Jézuskának Óvatos Heródes gyermekeket öl le, Krisztus szent anyjával gyorsan menekül el Egyiptomi tájra, s ártatlan leöltek vére áraszt földet. Angyalok kórusa magasztalja Atyát, Fiút és Szendéiket, a mi Istenünket: a Szentháromságot. A fundamentalizmus Európa szellemi alakulásában
