Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4., szombat uj Dunüntüli napló 7 Száznyolcvannégy iskola bizonyítványa A gimnázium megmérettetett Egyetlen iskolát sem járt át oly mértékben az illúziók világa mint a gimnáziumot. A se szeri-se száma kísérletek rendszerrel és módszerrel, melyekből a következtetés fontosabb volt, mint az eredmény. Az illúziók többnyire sohasem érnek partot. Vagy ha igen, nem azon a tájon, amely távolról oly szépnek tűnik. Ma milyen távlatokat kínál a gimnázium, amely úgy tűnik, az akar lenni, aminek valójában mindig is lennie kellett volna: műveltséget adó és továbbtanulásra felkészítő intézmény. Ki mitől fél? Hagyományos évbúcsúztatás ide vagy oda, ami a világpolitika légörét illeti, nyoma sincs pezsgőbuborékos vidámságnak, az önfeledt örömnek. Sőt, csupán az elmúlt egy-két nap magas szintű megnyilatkozásai, korányfői és miniszteri kijelentései is arra utalnak, hogy - más-más szempontból ugyan, de - egyformán gondok felhőzik a politikusok homlokát. Ki mitől fél? Nos, mindenki mástól. Richard Cheney amerikai védelmi miniszter azt tartja aggasztónak, hogy a szovjet atomarzenál jó része továbbra is az USA-ra irányul. Német kollégája, Stoltenberg, illetve Genscher külügyminiszter a hagyományos és a vegyi fegyverek fenyegetésére figyelmeztet. A „túloldalon” Kravcsuk ukrán elnök viszont attól tart, hogy frissen önállóvá vált országa addig kerül veszélybe, amíg épp az(atom)-leszerelés útjára lép. Másoknak pedig az nem tetszik, hogy Borisz Jelcin ujja került arra a bizonyos indítógombra. A fejlődők, Afrika, Ázsia hányatott sorsú országai úgy érzik, kikerültek a figyelem középpontjából Kelet-Európa, s a szétbomlott Szovjetunió miatt. S hazánk? Magyarország joggal aggódhat térségünk állapota miatt, hisz egyelőre nyoma sincs a jugoszláv polgárháború befejeződésének, tovább tarthat a menekültroham, s „német-magyar összeesküvés” vádjával hangzanak el kijelentések Romániában. A félelem légkörében kezdjük 1992-őt. Ez mozgósító erővé is válhat a fenyegetések elhárítására. S akkor a folytatás már biztatóbb lehet. Szegő Gábor Támogatás a német nemzetiségi iskolának Neuwirth Gábor egyetemi docens, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda vezetője évek óta követi-elemzi a továbbtanulás alakulását, az egyes iskolákra is utaló adatokkal. Hogyan alakult a rangsor?- Többféle szempont szerint lehetne összehasonlítani az iskolákat, igazán jó azonban egyik sem lehet, mert a tanári munka összetett feladat. Azt például semiféle mutató sem jelzi, hogy erkölcsileg miképpen nevel valamely testület. Még azt sem lehet igazán objektív módon meghatározni, hogy milyen hatásfokkal tanít. Egyetlen tevékenysége mérhető, ám ez nagyon lényeges, hogy milyen eredménnyel felvételiznek a diákok. Erről ugyanis pontos, számítógépes adataink vannak, így a rangsor összeállítható. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az az iskola, amely a lista közepén található, ettől függetlenül kiváló intézmény lehet. Mint ahogy az is tény, hogy az élen lévők között is előfordulhat bizonyos szempontból nem jó iskola. De az is tény, hogy a szülők többnyire a továbbtanulás reményében küldik gimnáziumba gyerekeiket...- Igen, a gimnázium elsőrendű szerepe a továbbtanulásra való felkészítés. És ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy a diákjaik nem több, mint 60-70 százaléka tanul tovább. És ezek révén méretik meg a gimnázium.- Összesen 184 gimnáziumot vizsgáltunk. Nem vettünk figyelembe olyan iskolákat, amelyek esetében csak 1-2 év adataival rendelkezünk. Tehát csak azokat a gimnáziumokat vettük sorra, melyekre vonatkozóan a legutolsó öt esztendőből legalább három évre vannak adatok.- Milyen feldolgozási módszert alkalmaztak a viták megelőzéseként?- Az első 25 gimnáziumot kiemeltük azok kritikája alapján, akik azt tartják, hogy a különböző egyetemekre nem azonosak a bejutási esélyek. (Például az orvosira nehezebb bejutni, több pont kell, mint egyes műszaki egyetemi karokra.) Ezt a 25-ös listát tehát azokból a gimnáziumokból állítottuk ösz- sze, amelyeknek diákjait öt év átlagában legalább 45 százalékban felvették. Néztük azt is, hogy a vizsgán megjelentekhez képest hány diákot vettek fel. Tanulságos az idén először alkalmazott szempont, hogy a továbbtanulásra jelentkezők közül hánynak volt nyelvvizsgája.- Mindezek után mi az első következtetés?- Az, hogy egy-egy tényezőt tekintve az iskolák meglehetősen stabilak, őrzik a helyüket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyek az 1987-90-es átlaghoz képest jelentősen javultak. Például az egri Dobó 93, a nyíregyházi Vasvári 89, a deme- cseri Váry Gimnázium 68 hely- lyel lépett előbbre 1991-ben. Mint ahogy az is feltűnő, hogy a dunakeszi Radnóti 69, a gyulai Balcescu 67, a budapesti Szlovák Gimnázium pedig 60 hely- lyel esett vissza. Az átlag mintegy húsz helyezésen belül ingadozik, és ez 184 iskola esetében nem nagy.- Értelmezné röviden a 184 gimnázium „ toplistáját ” ? A megyeközpontok iskolái vezetnek- Öt év átlaga alapján mindössze egy - a budapesti Fazekas - esetében mutatható ki, hogy a felvételi arány fölötte van a 70 22. Nagy L. (Pécs) 51. Leőwey (Pécs) 59. Kisfakudy (Mohács) 87. Nagy László (Komló) 109. Táncsics M. (Siklós) 142. M. Krleza (Pécs) 166. Kodály Z. (Pécs) százaléknak. Három gimnázium - a budapesti Apáczay, a miskolci Földes és a debreceni Kossuth - található a 60-63 százalékos tartományban. A következő, a 5.-17. - a győri Révai, a budapesti Szent István, a szegedi Ságvári, a budapesti Ságvári, a szombathelyi Nagy Lajos, a budapesti Piarista, a bajai III. Béla, a veszprémi Lo- vassy, a szegedi Radnóti, a szolnoki Varga K, a nyíregyházi Krúdy és a zalaegerszegi Zrínyi - átlaga 50-59 százalé- kos.- Ön; a kérésünkre összevetette a felvett és a vizsgán megjelent diákok arányát település- típusok szerint is. Ez a kép mit tükröz?- Ebben az esetben a megye- székhelyi gimnáziumok vannak jobb pozícióban. De minden településkategória átlaga jobb a fővárosénál. A felvettek-vizs- gázottak aránya Budapesten 49,2; a megyei rangú városok esetében 60,8; a megyeszékhelyen 63,9; egyéb város 56,7; községi gimnázium 54,2 százalék.- Hogyan alakul a kép a nyelvvizsgával rendelkezőfelvételizők esetében ?- Itt azt láthatjuk, hogy míg Budapesten a felvételizők 52,3 százaléka rendelkezik középfokú bizonyítvánnyal, az ezt követő megyei jogú városok esetében 40,3, a megyeszékhely Helyezési szám 1987 1988 1989 1990 években 1991 46 16 28 9 27 47 49 118 40 26 67 28 69 87 65 53 136 70 66 121 74 139 89 118 118 93 86 150 156 172 151 168 149 178 123 iskoláinak diákjai 35,5, az egyéb városi gimnáziumokból érkezettek 24,4 és a községi gimnáziumok diákjainak 17,1 százaléka juthatott plusz pontokhoz a felvételi vizsgán.- Ön évek óta foglalkozik a felvételek nagy témájával. Ha úgy tetszik, a szándék és a valóság az Ón számoszlopaiban szembesül. Mi változott és mi tartja magát konokul?- Én egy ok miatt csinálom ezt az elemzést. Azért, hogy a köztudatba is bekerüljön és az iskolák előtt is legyen nyilvánvaló: nem mindegy, hogy felveszik, vagy nem veszik fel a diákokat. Hogy levonhassák a pályára irányításhoz szükséges következtetéseket. Hogy a maguk eszközeivel közelítsék a szülői igényt és a diákok adottságait a pályaválasztásnál. Úgy vélem, hogy az iskoláknak a sokféle gondjuk-feladatuk közepette nincs erejük a saját munka részletes összevetésére. Igaz, a tanulmányi versenyek minősítenek, ám ezek, mint tudjuk, csak az élmezőnyt hasonlítják össze. A tendencia nem jó- Mit gondol, milyen irányba tart a gimnázium?- Az az érzésem, hogy nem a homogenizálás, hanem a széttartás irányába. Igaz, a legfejlettebb országokban ez sokkal erősebb tendencia, mint nálunk. A tendencia azonban nem jó. Hiszen, ha tudjuk, hogy a gyerekek döntő többsége véletlenszerűen kerül a középiskolába (hol született, milyen a családi igény és a háttér) számos esetben csak az iskolán múlik, hogy kihozza e a tehetséget, vagy nem. Kiváló adottságú diákokból lehet, hogy nem lesznek kiváló szakemberek, míg másutt az úgynevezett jó iskolákban a középszerű is eljut a csúcsig. És ez a kár az ország jövőjét terheli. Király Ernő Mint az olvasók tudják, nincs egy éve, hogy februárban a pécsi városi önkormányzat döntött arról, támogatja egy német nemzetségi oktatási centrum kialakítását. A választás a Tiborc utcai általános iskolára esett, ahol azóta már megkezdődött az előkészítő munka. Ebben a tanévben hat kéttannyelvű osztály jött át ide a Belvárosi iskolából, velük bővült a létszám. Legújabb híreink szerint a még kezdetén járó program kibővítéséhez, fokozatos felfejlesztéséhez, a tárgyi feltételek javításához támogatásra számíthat az iskola. A konkrétumokról Frank Gábor igazgatóhelyettest kérdeztem, aki a német nyelvű program felelőse is.- A közgyűlés határozata alapján itt egy tizenkét osztályos német nemzetiségi központ alakul ki. Ehhez a város egy állami céltámogatást pályázott meg, ezt el is nyerte. A három éves beruházás befejezésének felétele volt, hogy a város az összes költségek 60%-át fedezze, de mert a pénz nem aka- ródzott összejönni, létrehoztunk egy alapítványt. A cél az, hogy szponzorokkal, befektetőkkel együttműködve megszerezzük a hiányzó összeget. Ez az első szakaszban a tervezett 30 millió forint esetében 16 milliót jelent. Jó hír, hogy alig két hónapja nálunk járt a bonni belügyminisztérium képviselője, aki a programunkat megismerve elmondta: támogatják itt egy olyan kollégium létrehozását, mely lehetővé tenné a német nemzetiségi tanulók elhelyezését. További segítség várható a Christliches Jugenddorfwerk Deutschlands nevű szervezettől is (Keresztény Német Ifjúsági Faluszervezet). A CJD, ez a Németországban a második legnagyobb iskolafenntartó az Európa Ház Egyesület pécsi szervezetének közvetítésével jutott el az iskolához, s vállalták, hogy nemzetközi fórumokon képviselik a nemzetiségi oktatási centrum érdekeit amellett anyagi támogatást is adnak. Jelszavuk: Senki se vészén el! Az iskola és a városvezetés képviselőivel történt találkozás során a szervezet csatlakozott az iskoláért létrehozott alapítványhoz is. A segítség lehetővé teszi, hogy az iskola maradéktalanul megvalósítsa nagyszabású tervét, melyben német nyelvű oktatás során, 12 osztályos képzésben szerezhetnek érettségit, és bizonyos szakmákból képesítést. Hodnik I. A baranyai gimnáziumok helyezése a felvettek aránya alapján öt év átlagában Kőbaltával nem lehet előre jutni Lánycsók, a bizakodó falu Kutya hideg van, de már a falu szép,szívet melegítő neve is azzal kecsegtet, hogy itt nem pusztán sirámokból fog állni a beszélgetés, mint az előző látogatásaim során.- Ennek persze megvan a maga előzménye - mondja Hadra József polgármester, aki még 1988-ban lett tanácselnök, de „sima győzelmet” aratott a tavalyi választásokon is. Lánycsók sosem volt tipikus megmerevedett falu, mindig is valamiféle szabadosság, önálló kezdeményezőkészség jellemezte. A régi és az új képviselő- testületnek is a tettvágya volt a legerősebb, s nagyon fontos, hogy mindenki azt szeretné, hogy előre jusson a falu. Ma sincsenek párthartcok, az emberek igazi lokálpatrióták, a szó legnemesebb értelmében. És ez meg is látszik az összképen: rendezett utcák, felújított vagy újonnan épült házak, üzletek lépten-nyomon, ahogy a központ felé haladunk. S ráadásul, ami még láthatatlan!- Szinte mendenütt van víz, villany, szennyvízcsatorna. Most dolgozunk azon, hogy a gázt is bevezessük. Épül egy sportcsarnok, ami nagyon kell, mert az iskolának nincs tornaterme. Az önkormányzat vett földmunkagépeket, kistraktort fűnyíráshoz, hótoláshoz, van IFA-nk, egy Zsuk teherautónk. Az a véleményem, hogy kőbaltával nem lehet előre jutni. Módszeresen igyekszünk rendbe tenni a falut, ezzel munkát tudunk adni a munkanélkülieknek, segély helyett inkább fizetést kapnak.- Csak ámulok, hogy minderre pénzük is van, hisz mindenütt csak a szegénység miatt sopánkodnak.- A hagyományos intézményrendszer felbomlásával szabadon lehet a pénzzel ’’játszani”. Egyszerűen rájöttünk, mindenütt óriási tartalékok vannak, csak ezt nem pocsékolni kell, hanem okosan felhasználni. Végülis egyszerű a recept: takarékoskodunk és hozzáértő pénzügyi szakemberek segítségével okosan gazdálkodunk.- És mégis: a gondok?- Megoldandó feladatok vannak. De a lakosság ’’viszi a szekeret”. 77 lánycsóki vállalkozó van bejegyezve, és a tüzéptől kezdve a fodrászatig mindenben fellendítik a falut. Később átsétálunk Lánycsók tavasszal felújított büszkeségébe, a Népházba. Az épületet 1926-ban építette a Levente Egyesület, és mindig is kultúr- házként szolgált. Most 10 millió forintot költöttek rá, de megérte.-Sok színes programot bonyolítunk - mondja Tölgyesiné Zátonyi Zita igazgató. - Rendszeresen működnek tánccsoportok, dalkörök, különböző klub- bok. Sakkozóink érdeme, hogy legutóbb nálunk rendezték a körzeti bajnokságot. Aztán szombat délelőtt volt gyermek- kávéház, ahol irodalomról, költészetről beszélgethettek a gyerekek Arató Károllyal. Szinte mindig van kiállítás, és természetesen itt rendezik a falu báljait, szüretkor, a Márton-napi búcsúkor vagy a német nemzetiség a svábbált. Csak az a baj, hogy a nagytermünket eléggé elnyűvik a gyerekek, mert egyelőre ott tartják a tornaórákat.. .-Karácsonyra hogy’ készültek?- Díszítettünk egy hatalmas ’’mindenki karácsonyfáját”, s külön-külön program volt a gyerekeknek, nyugdíjasoknak. Sajnos, a régi karácsonyi szokások, betlehemezés még nem éledtek újjá, de talán majd jövőre. M. K.
