Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-29 / 28. szám

1992. január 29., szerda aj Dunántúli napló 3 Újabb „iskola a határon” A mattyi huszonkettek A malterkeverőgép dobja mintha a kásássá ereszkedett havat bámulná már évek óta. Szájával lefelé fordulva meditál a helybéliek lendületén, amivel a homokot, meszet beletöltöt- ték. Azon a 3 millión, amivel a falubeliek járultak az iskolaépí­tés több mint 13 milliós költsé­géhez. Önszántukból, a két ke­zük munkájával. Azonban szó nincs hosszú évekről és nosztalgiákról. A hetvenes évek elején megszűnt iskola kétszeri nekifutásra ugyan, de gyorsan felépült. Szebb lett, mint valaha. Szeptemberre egyszercsak alakot öltött, fehéren felragyog­tak a falai, kinyíltak nagy ab­lakszemei, hogy két focicsa­patra való gyerekkel és öt peda­gógussal meg is kezdődjön az első tanév Mattyon, a kis ötszáz lelkes határmenti faluban, Drá- vaszabolcs szomszédságában. De mi ebben a különleges? Ám volt, aki nem kérdezett, ha­nem azonnal felkiáltott: tiszta Amerika! Ugyanis mifelénk eleddig is ritka volt az efféle lu­xus: olyan három tantermes, központi fűtéses iskolát nyitni, ahová 1-8. osztályig minden korosztály megfordul! Itt egy pedagógusra mindössze öt-hat gyerek jut, akár a Jobbfajta,” „maszek” amerikai alma mate­rekben: s azonmód szakmailag érveket biflázni, hozsannázni avagy megkérdőjelezni mindezt - meggyőződésem szerint - nem szabad. A lényeg az, hogy itt a falu döntött, megengedik-e maguk­nak ezt a „luxust.” Az emberhez méltó iskolát. A szakemberek kíváncsisága úgysem kerülheti el, vizsgálni fogják eredmé­nyeit, az iskola által hirdetett természetvédelmi vetélkedőt, elemezni az alsótagozatos „osz­tatlan” csoport munkamódsze­rét, a gyerekek feltűnő nyugal­mának a titkát. Az én fülembe csak az idős polgármester, Ba­logh Antal sokak által idézett ul­tima ratiója cseng refrénszerűen vissza: a falu nem lehet önálló saját vízvezeték és iskola nél­kül. * ' A vékony szemüveges kis­lány arcát, a halvány mosolyt kutatom. Szilágyi Éva nyolcadi­kos, kitűnő tanuló. Álmai sze­rint talán belsőépítész lenne. A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolába készül, s noha tanárai szeretik és csak jót mondhatnak róla, azért azt el­árulja: régi iskolájából a barát­női igencsak hiányoznak Három kislány is szorga­lommal pötyögtetné az öreg, méltóságteljesen feketéllő Bö- sendorfert; két negyedikes: a barna szemű, szőke Kovács Marietta, a szemüveges fekete Tóth Krisztina, de ott pillog köztük az apró Jovánovics Re­náta is.- Én angolra járok, de zenét is tanulhatunk - húzza fel töré­keny gyerekvállait Marietta, amikor a kérdéseimmel meg­akasztom az akciót. Mozdulatá­ban dicsekvéssel vegyes ked­vesség.- Mi a barátnőmmel ketten vagyunk másodikosok - húzza ki magát az apró Renáta is, - csak a Rigó Pisti van egyedül elsősnek.-Nyolc gyerekből áll az al­sósok tanulócsoportja, de a kö­vetkező tanévtől négy új első­sünk lesz - mondja Győrmárton Józsefné igazgatónő. - Az ötö­dik-hatodik és a hetedik-nyol­cadik osztályos csoportban - je­lenleg heten-heten vannak. Má- riagyűdi kolléganőnk, Komomé Káplár Borbála is ide szeretné járatni a gyerekét, vannak diák­jaink akik Siklósról, Drávasza- bolcsból iratkoztak át. Már az óvodában tanítunk németet, vá­lasztható az angol. Sokszor ki­mozdulunk az iskola falai kö­zül, üzemlátogatásra együtt megyünk a nyolcadokosokkal valamennyien - a pályaválasz­tásban a többszöri tapasztalat, egy kis életismeret csak előnyös lehet.- Kikötöttem, hogy mini­mum milyen szakokra keresek kollégákat, hogy a tantárgyi be­osztást a három tanulócsoport­nak megfelelően egyáltalán kia­lakíthassuk - magyarázza az igazgatónő - Rottenbillemé Za­kariás Edina matematikát és fi­zikát tanít, Komomé Káplár Borbála magyart és történelmet, Mauer Edina pedig németet. Felelősséggel osztoztak meg a kémia, a biológia, a földrajz és rajz tanításában is.- Számunkra is nagyszerű érzés, hogy minden gyerekkel személyesen, külön-külön is foglakozhatunk - folytatja az igazgatónő. - Mondjam, hogy a körülményeikről, az életükről is szinte mindent tudunk? Edina egyébként a villányi polgármes­ter lánya, jól oktat és kitűnően beszéli a németet. 'Régről is­merve ének-szakos kollégám, Szántó Lászlóné munkáját, hozzá személy szerint is ra­gaszkodtam, csak őt tudtam el­képzelni az 1-4. osztályos cso­port vezetésére.- Orosz helyett ugyan néme­tet tanítunk, de jómagam orosz­pedagógia szakos vagyok - te­szi még hozzá mosolyogva, a saját önbizalmát is erősítendő. Nem mintha az önbizalom hiá­nyozna vagy túltengene benne: Diósviszlón tanított évekig. Az igazgatói állásra ott benyújtott pályázatától lépett vissza, hogy Mattyra jöhessen valami újba kezdeni. Ahol az iskola olyan lehet majd, amilyenné ötödma­gával formálják. Valamennyien hasonló re­ménnyel pályáztak az állásokra, nem szólva arról az ösztönző­ről, hogy a kisiskolában fizeté­sük is valamivel magasabb lett, mint korábban. Igaz, magasabb óraszámban kell tanítaniuk, igaz, az iskolanap 15 óráig tart, de a hely nyugalmas varázsával együtt ez is érthetővé teszi, mi­ért „járnak ki” Mattyra hárman is: az említett villányi és mária- gyűdi kolleganő mellett az igazgatónő is Harkányból. Győrmártonné át is telepedett volna, ha nem kezdenek el épít­kezni otthon még korábban. Szántó Lászlóné és Rottenbil­lemé pedig a felajánlott két új szolgálati lakást fogadta öröm­mel. A polgármesteri iroda az is­kolával szomszédos öreg épü­letben van. Még az emeleti manzárdban kialakított nagyon szép óvoda, a hálóterem kis ágyainak színes huzata van előttem, amikor a sötét irodába nyitok, hogy öregedő gazdájá­val megismerkedjek. Mintha a múltba, a szomorú valóságba csöppennék vissza. Avagy csak azért látom így, mert az előbbi rendhez és tisztasághoz va­gyunk kevésbé hozzáedződve? A polgármester, szívós, ki­csiny, szűkszavú ember. Arca, mint az öreg fa kérge, csak az évekről ámlkodik. Most se mond sokkal többet Drávasza- bolcs egykori tanácselnöke, mint amit azóta is csökönyösen hajtogat. Talán még azt, hogy kétszer is pályáztak, hogy pénzt kapja­nak, majd a Lakitelek Alapít­vány is segítette őket, az Uva- terv pedig ingyen készítette az iskola terveit. Munkanélküliség? Jövedel­mek? Ki tudja ezt nyomon kö­vetni? A héthatárba ingázó falu je­lentős, közel másfélmilliós jö­vedelemadó-kiegészítést kap, de az iskolát és a törpevízműt is a sajátjuknak akarják tudni, is­kolájukat fenn akarják tartani és nem akarnak vízdíjat fizetni másoknak. Mindössze 10 ezer forintos lakossági hozzájárulással most készült el a vízvezeték, a munka nélkül maradt emberek közül pedig többen újabb fóliasátrat nyitnak portájukon. Mattyon a többség soha nem adta fel. Bóka Róbert A legkisebbek hangulatos osztálya. Fotó: Szundi György Képernyő előtt A felejtés szépsége A szex, a horror és a szabad vallásgyakorlás jogával együtt végre-valahára kivívtuk a nyil­vános ízlésromobolás jogát is. Sokunk nevében köszönöm.. Na igen, a jegyzetíró ké­nyelmesen hátradől otthon a fo­telban, akár egy sziklák alól le­selkedő, alattomos ragadozó hal, mondjuk, egy muréna, könyvtárnyi irodalmat polcol föl, szór szét az asztalán, hogy könyvlapok cápafogként fe­hérlő papírsarkai mögül lessen védtelen zsákmányára, akad-e valami nagyon félresikerült, nagyon pocsék dolog a heti mű­sorfolyamban, amibe aztán be­lerúghat kedvére, amit pellen­gérre állíthat - citálva hozzá bölcselmeit. A jegyzetíró ráadá­sul rosszindulatú, fáradt és fel­edékeny. Törli emlékezetéből a japán ismeretterjesztő filmsoro­zat gyönyörű képsorait, elfelejti Fekete György észrevételeit, amellyel a Magyar Televízió műsorpolitikáját, a magyar kul­túra iránti közönyét bírálja, és arról beszél, hogy a selejt is le­het erőszakos, elfelejti, hogy egy-egy nagyobb zsákmány, igazabb falat is akadt egy-egy éjszakai órán, köztük a pécsi orvosíró, Sárosi István darabja, A húszmillomodik év, amelynek a főhőse, a századelő nagy no­vellistájának, a szabadkai orvo­síró Csáth Gézának a látomásai alapján teremtődik még, hogy megkezdje kvázi-életét Fazekas István szerepformálásában. El­felejti, hogyan kezdi meg küz­delmét az időért, önmagával és a világ rettenes tökéletlenségé­vel, bizalmatlanságával szem­ben, amelyben villanyásnyi örökléte csak a szerelemnek, s talán az írásnak, a „vesztes lét- szükségletének” lehet. Elfelejti az Amerika kedvenc fia című amerikai filmsorozatot, a Ham­vas Bélát idéző soványka ötper­ceket, amelyekbe belefeledke­zett volna hosszasabban is, Tol- nay Klárit és Páger Antalt - egy régi, 1957-ben készült magyar film emberi varázsát. És min­denekelőtt megfeledkezik arról, hogy Hankiss Elemér kiváló esztéta, izlésszociológus, aki gondolkodása révén nem elő­ször sorolódik a hatalom szá­mára kényelmetlen emberek közé. Megfeledkezik arról, hogy egy-két, ama „cápafoga­kat” gyarapító könyve, tanul­mánya is ott fekszik az asztalán. Mindezt elfelejti, és főként azért, mert mindezekután hinni akar a szemének és a fülének. Hinni szeretne abban, hogy nem a bolondját járatják vele. Hinni szeretne abban, hogy nem Klapka-urammal akarják tánc- bavinni egy tohonya, a kiska­puk zárját jólismerő kapitaliz­musban, olyan kapitalizmus­ban, ahol Ériderikusz Sándor megteheti azt egy Bács megyei kamaszgyerekkel, hogy az egyik héten szolid, szívünkbe zárható példaképet farag belőle, a „vállalkozás,, ifjonti sztárját, hogy a következő héten ugyan­ezt a gyereket már be is csapja a rivaldafénnyel, a kérdéseivel. Hogy átalakulásában ismerjük meg a „másik”, az egyre öntel- tebb, közönséges, a saját piti csempészfogásaitól ostobán megdicsőült kisfiút is. Egy sajnálatra méltót, aki el­hiszi magáról, hogy ő így jó­pofa, és így, hazugságok révén lesz igazán oké a világ. A kame­rák elé hajtott közönség pedig csak annál rosszabb: megtap­solja a fiú riporter által provo­kált „ügyes” kiszólásait. A mű­sor egészére, Petrasovitsra vagy a bélyegnyalogatásra szót paza­rolni sincs kedvem. Egyébként is félő, végképp kiütközne raj­tam a jegyzetírók eredendő ra­gadozó hajlama. Az eredendő gonoszság. B. R. Díj a piaci térnyerésért Brun József a pécsi kitüntetett Lapunk tegnapi számában hírül adtuk, hogy az Aschner Lipót Alapítvány Kuratóriuma kimagasló vezetői és gazda­ságszervezői tevékenysége el­ismeréséül Brun Józsefet, a Möbiusz Húsipari Vállalat ve­zérigazgatóját az Alapítvány 1992. évi díjában részesítette.- Mit jelent valójában ez a kitüntetés?- kérdeztük Brun Józsefet.- Kihangsúlyozták a díj át­adásánál, hogy azt az évtize­des tevékenységet ismerték el, mely alatt a vállalatnál megva­lósítottam a menedzser típusú vezetést, és olyan szervezési feladatokat valósítottam meg, melyek lehetővé tették a piaci váltást, azt is, hogy az elmúlt évben 34 millió dolláros ex­portot értünk el. A kitüntetés ugyan a nevemre szól, de azt nem csak én, hanem vállala­tunk, a Möbiusz érdemelte ki.- Önök sincsenek könnyű helyzetben, hiszen érezhetően visszaesett a belföldi fogyasz­tás, és átalakulás előtt fiinak, ugyanakkor ez az elismerés a jövőt illetően is kötelez.- Új termékeink és piacaink révén 6 százalékos forgalom- növekedést értünk el, és idén újabb termékekkel és csoma­golással, a szeletelt terméke­ink bevezetésével már lOszá- zalékos növekedést célzunk meg. Engedélyezési eljárás alatt áll a Nádor nemespené­szes és a Márvány szalámink, a Góliát vastagkolbászunk, a bélbe töltött konzerváruink (pástétomok és húskrémek). A továbbélésünket jelentő átala­kulást és privatizációt mi egy menetben szeretnénk végre­hajtani, mivel az elmúlt évben befejeztük a versenyeztetést. Reméljük, rövidesen dönt az ÁVÜ. A külföldi tőke bevo­nása és a nagyobb tőkeemelés számunkra is létkérdés az új piacokért, a gyártásfejleszté­sekért és az önfinanszírozá­sért.- Várhatóan kik lesznek a Möbiusz új tulajdonosai?- Döntő részben a külföldi tőkés partner, de részvényesek lesznek a dolgozóink, az ön- kormányzat és az ÁVŰ.- Számíthatunk áreme­lésre?- Február elsejével emeljük a felvásárlási árainkat, hogy ne legyenek alapanyag gondja­ink, és, hogy a termelők is megtalálják a számításukat. Ez, és a termelési költségek növekedése rövidesen fo­gyasztói áremelést is maguk­kal hoznak. M. L. PÉTÁV-ultimátum a tartozás miatt Szombattól melegvíz nélkül a szentlőrinciek? Ha szombatig - február 1-ig - kifizetik a hátralékaikat, ak­kor nem, ellenkező esetben a szentlőrinci lakótelep vala­mennyi távfűtéses lakásában szünetelteti a melegvíz szolgál­tatást a Pécsi Távfűtő Vállalat. Ezt az ultimátumot kapták a na­pokban a szentlőrinciek, akik jelentős összeggel tartoznak a cégnek. A PETÁV által a la­punkban is közzétett felhívás szerint a vállalat még a tüzelő­olajat sem tudja megvenni a be­vételeiből, ezért kényszerül a szolgáltatás korlátozására.- Mit szólnak ehhez a beje­lentéshez? - kérdeztük dr. Szili Zo/tónkörjegyzőt.- Rendkívül rosszul érint bennüneket. Tehetetlen ütköző­ként állunk a lakosság és a vál­lalat között. Egyedül nem tu­dunk teljeskörű, gyors megol­dást találni.- Mikor tudták meg, hogy a vállalat ilyen lépésre készül?- Korábbi tárgyalásainkon már jelezték, de ténylegesen a múlt héten pénteken, amikor mi is kaptunk egy példányt azokból a tájékoztatókból, amiket a lép­csőházakban kiragasztottak a vállalat itteni üzemegységének dolgozói.- Ezek szerint nem érte telje­sen váratlanul önöket ez a beje­lentés.- Nem, de mi vártuk és vár­juk az ígért kormányzati támo­gatást, amelynek időarányos ré­sze tavaly megérkezett, de visz- sza van még 3-4 millió forint. Amint megjön, utaljuk a PÉ- TÁV-nak. Ugyanakkor az ön- kormányzat úgy döntött, hogy saját költségvetéséből 780 000 forinttal támogatja a lakosság • távhő költségeit. Áthidaló meg­oldásnak látszik, ha ezt az ösz- szeget - ami csepp a tengerben - most átutaljuk a vállalatnak, hogy olajat tudjon venni. Töb­bet képtelenek vagyunk erre a célra fordítani. Az 591 szentlőrinci távfűté­ses lakás lakóit nyilván nem nyugtatja meg ez az intézkedés, mert nem tartják megoldásnak. A megemelt távhő-, és meleg­vízdíjat a lakók jelentős része képtelen fizetni. Az esetleges következmény pedig azokat is sújtja, akik fizettek. Nem vigasz számukra az sem, hogy az emelés bejelenté­sekor sokan „megjósolták”: számos településen kialakulhat ilyen helyzet. Szentlőrinc Bara­nyában az első, ahol emiatt a korlátozás veszélye fenyeget. (Információink szerint a me­gyében itt a legmagasabb a díj, egy átlagos, azaz 50 négyzetmé­ter alapterületű lakás havi fűtési és melegvíz költsége több, mint 8000 forint.) Ha lesz is áthidaló megoldás, hosszabb távon semmiképp nem megnyugtatóak a kilátá­sok. A nagyközség jegyzőjétől hallottak szerint ugyanis a kö­zelmúltban Veszprémben tartot­tak egy tájékoztatót az emelés miatt legjobban sújtott települé­sek vezetőinek, ahol bejelentet­ték, hogy a kormányzat idén 50 millió forintot szán ilyen célú támogatásra. Az összeget 40 település kö­zött differenciáltan akarják el­osztani. A szentlőrinciek becs­lése szerint ők minden bizony­nyal a kevésbé sújtottak közé fognak tartozni ebben a rang­sorban, vagyis kevés pénzt kap­hatnak, s ősszel ugyanoda jut­hatnak, ahol most vannak. T. E. Harminc millió forint a falvaknak Harminc millió forintot külö­nített el az idei költségvetési törvény további falugondnok­ságokra. Baranyában tavaly nyolc település hozta létre ezt a rendszert, részben pályázati pénzből, részben saját erőből és megyei támogatásból. Közülük négy - Luzsok, Marócsa, Drá- vaiványi és Kisdér - már saját gépkocsit is vásárolt. Több köz­ség idén szeretne pályázni. Az újabb falugondnokságok kialakítását szolgáló pályázatot információink szerint az év má­sodik felében írják ki.

Next

/
Thumbnails
Contents