Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-23 / 22. szám
8 aj Dunántúli napiö 1992. január 23., csütörtök A 108 000-ről Egy tavalyi írásunkban kifejezésre juttattuk ama véleményünket, miszerint méltánytalan, hogy a kormányzat a „nyugdíjemeléssel” együtt nem növelte a nyugdíjasok 108 000 forintos adómentességi határát. Idén év elején még mindig időszerű a tavalyi méltatlankodás, hiszen az év végén elfogadott adótörvények érintetlenül hagyták a szóbanforgó összeghatárt. Ezt a határértéket évekkel ezelőtt állapították meg, s azóta bár ugyancsak elszabadult az infláció, ez az „érték” dermedt mozdulatlanságban dacol mindennel. Ennek az okát értjük is, meg nem is. Csak megérteni nem tudjuk. Értjük, mert - mint évközben kiderült - ma a dolgozó nyugdíjas stabilabb, megbízhatóbb adózónak bizonyul pl. a vállalkozónál. Az ilyen megbízható adózóról pedig érthetően nem mondhat le - részben sem! - a költségvetés. De nem értjük, mert teljes mértékben logikus lenne, hogy eme határérték esetében is érvényesítsék az inflációkövetés elvét, mert ez is egyfajta segítséget jelentene a nyugdíjastársadalom számára. A kettő között azonban feloldhatatlan ellentét feszül, ezért nem is számíthatunk arra, hogy belátható időn belül akár csak egyetlen forinttal is emeljék az adómentesség határát. Csakhogy ennek van egy nagyon is komoly hátulütője. Mégpedig az, hogy ilymódon „emelésenként” mindig újabb és újabb nyugdíjaskategóriákat lehet bevonni az adózók körébe, ha szerény nyugellátásuk kiegészítésére munkát vállalnak. Gondoljunk csak bele: a tavalyi „emelésnél” a potenciális adózók körébe soroltattak mindazok, akik a krőzusinak aligha minősíthető - a bérminimum közelében lévő - 9000 forintos havi ellátásban részesülők. S az 1992-re (egyelőre csak) ígért emelés újabb kört von be, ha igaz, áprilistól, ill. szeptembertől. Egy tavaly márciusi, az MDF részére készült információs anyag szerint a 2 469 231 fős nyugdíjastábor 17,2 százaléka volt a 108 000 forintos adómentes határ fölött, idén ez a szám már 30-60 százalékra módosulhat. Nehezen szabadulhat az ember attól a gondolattól, miszerint az lehet a szándék, hogy a nyugdíjasokat visszaszorítsák a munkavállalástól, ha pedig ennek ellenére is vállalják, hát fizessenek érte. Ez persze elfogadható lenne egy, a mostaninál jóval magasabb nyugdíjszínvonal esetében. De így’ ... Miniszterelnökünk a nemrég igen határozottan utasította vissza a szociális érzéketlenségnek a személyével kapcsolatban elhangzó vádját. A visszautasítás akkor lehetne igazán hihető, ha ezt gyakorlati intézkedések is ugyanilyen határozottan alátámasztanák. A mi esetünkben pl. a 108 000 forintos határérték inflációkövető módosítása. Hársfai István Erősíteni kell az érdekképviseletet Megduplázódott a taglétszám A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete megtartotta 1992. évi első vezetőségi ülését, amelyen röviden értékeltük az elmúlt évi munkát és megbeszéltük az idei feladatokat. Általános volt az a vélemény, hogy a múlt évben erősödött a szervezeti élet. A nyugdíjasokat érintő minden fontos kérdésben hallattuk hangunkat. Esetenként tiltakoztunk a kormánynál, csakúgy mint az önkormányzatnál az olyan intézkedések ellen, amelyek az átlagosnál jobban sújtották az idős embereket. Lehetőségeinkhez képest nem csak jogi és szociális területen, hanem karácsony előtt élelmiszercsomaggal is támogattuk az erre legrászorultabb tagjainkat. Jó hangulatú szombati kirándulások, decemberi teadélután és műsoros karácsonyi ünnepség színesítette egyesületünk életét. Javult a kapcsolatunk az önkormányzattal, de továbbra is szeretnénk elérni, hogy a nyugdíjasokat érintő döntések előtt mondhassuk el véleményünket a megfelelő fórumokon. (Azért is jelöltük Köves Imrét, szervező bizottságunk vezetőjét, a 10-es választókörzetben a megüresedett önkormányzati képviselői helyre, hogy legyen aki tevőlegesen - a választókerület lakóinak érdekei mellett - a nyugdíjasok szélesebb táborát is képviseli az önkormányzatban.) A megkezdett úton haladva képzeljük el 1992. évi munkánkat, amelyről azonban 1992. február 10-én, a vezetőségválasztó közgyűlésen kell majd tagságunknak dönteni. Változatlanul elsődlegesnek tartjuk az érdekképviselet erősítését a helyi és az országos államhatalmi szerveknél egyaránt. Ehhez igénybe vesszük és támogatjuk a Nyugdíjasok Országos Szövetségének és kormányának munkáját. Létrehozunk egy - nyugdíjas szakemberekből álló - munkacsoportot, amelyben a társadalombiztosítási és nyugdíjkérdések mellett minden olyan gazdasági és társadalmi jelenséget figyelemmel kísérünk, amelyek a nyugdíjasok rétegeit jelentősen érintik. Szeretnénk egyesületünk tagjainak - akik ezt igénylik életkoruknak és lehetőségüknek megfelelő munkaalkalmat felkutatni. Támogatni kívánjuk tagjainkat kedvezményes ipari szolgáltatással. Változatos programmal minden hónapban szeretnénk teadélutánt rendezni. A következő hónapban, február 6-ától, az Apáca u. 15-ben megkezdi működését a Nyugdíjasok Belvárosi Klubja. Minden csütörtökön 15 és 18 óra között várják az érdeklődőket. Ha az idő megengedi, megkezdjük a szombati kirándulásokat és szeretnénk ebben az évben 1-2 alkalommal - önköltséges alapon - nagyobb túrákat is szervezni. A szociális bizottság folytatja munkáját, megkeresve a rászoruló tagtársakat és kapcsolatot tart az önkormányzattal, hogy a szociális támogatások a valóban rászorulókhoz jussanak el. Az egyesület munkája azonban csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő támogatást kapunk tagságunktól. Örvendetes, hogy az utóbbi időben megkétszereződött taglétszámmal és számos önálló nyugdíjas klub pártoló-tagként támogatja elképzeléseinket.A jövőben is várjuk a régi és az új nyugdíjasokat egyesületünk tagjainak sorába, hiszen érdekképviseletünk erejét ez jelentheti. Valamennyi nyugdíjas társunknak jó egészséget és hitet kívánunk ahhoz, hogy az 1992. év után csak egy jobb év következhet. A Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének Vezetősége Nyugdíjas arcok közelről: Éva Gyuláné Mindent a gyerekekért Ott kezdem, ahol befejeztük. Az éléskamrában. Sokminden más mellett itt találtam igazán magyarázatot arra, miből és hogyan futja ebben az iskolában vaníliás, málnás tejre, banánra, narancsra, csokoládé Mikulásra, rendszeres és többszörös repetára. A konyhán dolgozók már-már elfelejtették, hogy kora ősszel mennyit dolgoztak vele, ám a konzergyári üvegek között ott sorakoznak a házi készítmények. A savanyú paprika, káposzta, csalamádé, az olajos paprika, a befőzött paradicsom. A négyszáz literes mélyhűtő még most is meg van pakolva zöldségfélékkel. Mindent akkor vettek, amikor olcsóbb volt, mondván, hogy a téli időszakban lesz mihez nyúlni. De más módon is takarékoskodnak. A konyhában egy nagy tálcán az ebédből, uzsonnából megmaradt, felszeletelt kenyér a holnapi szárításra vár, morzsa lesz belőle. Levestésztát nem vesznek. Amit maguk gyúrnak az olcsóbb és jobb ízű. Akár gyereket, akár pedagógust kérdezek, mindenki dicséri az iskola szakácsát, Éva Gyulá- nét, aki nyugdíjasként naponta 360 adag ebédet főz. A most 64 éves, fiatalos tartásu asszony 1990 júniusában ment nyugdíjba, de decemberben már újra dolgozott.- Egy munkahelyem volt, a szabadszentkirályi termelőszövetkezet, ahol 32 évig voltam szakács - mondja. - Mindig nagyon szerettem főzni. Azt hiszem ezt a nagymamámtól, édesanyámtól hoztam, akik annak idején a falunkban minden lakodalmas házhoz főzőaszszonyként voltak hivatalosak. Nekik öröm volt az állandó ké- szítgetés, mint ahogy nekem is az. Nem tudok meglenni rendszeres munka nélkül. Meg a pénzre is szükségünk van. Ezt a főzés szeretetet az iskola tanulói, tanárai és azok a nyugdíjas pedagógusok tudják igazán értékelni, akik itt étkeznek. Bőséges és ízletes az ebéd, de esetenként a reggeli sem mindennapos. A vaníliás, málnás tej, a tejeskávé, kakaó mellett természetesen vannak gyengébb, azaz teás napok, de legtöbbször csipkebogyó és hársfa teát kapnak a gyerekek.- Gyakran együtt állítjuk össze a heti étrendet Jolikával, Brezovics Pálnéval, aki az iskola élelmezésvezetője - folytatja Éva Gyuláné. - Eddig mindenre jutott pénz, amit elterveztünk. Még azokra a különleges nemzeti ételekre is, amiket azért főzünk, hogy a gyerekek ismerjék meg, mit szeretnek más országok népei. Volt már spanyol, olasz, francia hetünk. Legjobban az ananá- szos csirke ízlett nekik. Az iskola konyháján maximum 360 személyre főzhetnek. Tavaly, amikor először emelkedett a térítési díj, voltak, akik lemondták a menzát, napközit. Rövid idő múlva vissza tértek, s azóta folyamatosan teljes a létszám. Éva Gyuláné pedig már most azt tervezgeti, hogy mit kellene idén saját munkával előteremteni ahhoz, hogy ne kelljen se az ízekből, se a mennyiségből lejjebb adni. Hordót emleget, amiben káposztát lehetne savanyítani, meg gyümölcs befőzést, lekvár eltevést. Búcsúzásként abban maradunk, hogy szólnak majd, amikor disznót vág az iskola . v. A visszavont státusz Olvasom az újság legszomorúbb hírrovatát, a gyászhíreket. Ebben újra, meg újra olvasható egy kellően át nem gondolt megfogalmazás az elhunyt valamikori foglalkozását illetően. Imigyen: ,.X vállalat volt nyugdíjasa”. Mi az, hogy volt nyugdíjasa? Csak nem szűnt meg az illető nyugdíjas státusza már az életében? Vagy így kell értésre adni, - meglehetősen drasztikusan - hogy X. Y. már csak - volt? Szerencsétlen, bántó ez a megfogalmazás - miután megfosztották a nyugalomba vonultat attól a lehetőségtől, hogy volt foglalkozását, hivatását egy ny. betűvel kiegészítve élte végéig fenntarthassa - és most a gyászhírben még ezt az általános, egyenlősítő „nyugdíjas,, státuszt is visszavonják. „Volt nyugdíjas”. De hiszen a halála pillanatáig nyugdíjasa, nem pedig „volt” nyugdíjasa volt a cégnek! Mi lenne, és kinek ártana, ha úgy írnák, hogy pl. ,X vállalat nyugalmazott esztergályosa, /könyvelője/ gépkocsivezetője /stb., stb.” Valamivel több tisztelettel lehetne leróni a kegyeletet az elhalt iránt. H. I. Életet az éveknek Jelenleg 461 klub tagja a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének, amely egyik alapítója a Nyugdíjasok Országos Kamarájának. Az érdek- képviseleti, érdekvédelmi és kultúrális tevékenységet folytató szövetség szeretné újabbakkal is felvenni a kapcsolatot. Azok a klubok, amelyek, nem tagjai a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének és érdeklődnek a tevékenysége iránt, a szövetség központjától (Budapest, V. Belgrád rkp. 24. 1056, Telefon: 1-182-855) érdeklődjenek. Itt kaphatnak tájékoztatást, alapszabályt és belépési nyilatkozatot. Biológia óra • • Összegzés helyett A megöregedés lélektani folyamatairól írt sorozat végére értem. Úgy terveztem, hogy ez az utolsó írás összefoglalás lesz, de a cikken gondolkozva rádöbbentem arra, hogy az idős kor témakörét nem lehet és nem is szabad összefoglalni. Hiszen annyi még a nyitott, meg nem oldott kérdés e területen, hogy az összefoglalás helyett a problémák továbbgondolására és további cselekvésére kell a figyelmet felhívnom. Ahogy az átlagos életkor növekszik, egyre nagyobb arányban élünk együtt a társadalomban fiatalok és idősek, és az együttélésünk harmóniájának megteremtéséért össze keli fognunk. E kérdés - összetettsége miatt - meghaladja a lélekgyógyász kizárólagos kompetenciáját. Szociológusokkal, közgazdászokkal és más társadalomkutatókkal összefogva lehet csak a lehetséges válaszokat kidolgozni. Mindenekelőtt el kell érnünk, hogy az öregkor komplex jelenségvilágának vizsgálata, kutatása, biológiai, egészség* ügyi, pszichológiai, szociológiai és gazdasági vetületeivel együtt, önálló területként jelenjen meg a tudományban, és az így kidolgozott alapelvek gyakorlattá válva beépüljenek az öregeket gondozó intézmények, szervezetek fejlesztésébe. A gyermekszoba, vagy az aktív korban lévő felnőttek dolgozószobájának mikrovilága, biológiailag és pszichológiailag meghatározott létformát hordoz. Az öregek számára is meg kell tudnunk teremteni ugyanezt. Lehet, hogy abból a karosszékből, amely a fiatalok számára kellemes pihenést biztosít, az idős ember már nem tud felállni. A lakások belső tervezésekor, a WC-k, fürdőszobák kialakításakor egy-egy jól elhelyezett kapaszkodó segítségével hosszabb időre is képes gyengülő testtel az idős ember önmaga ellátására. És folytathatnánk tovább a sort a magas autóbuszlépcsőkkel, a gyakran el- romló liftekkel. . . Az öregek házi gondozását ma már elég sok szervezet vállalja, akár a helyi hatóságok finanszírozásával, akár egyházi támogatással vagy önkéntes segítők aktivitására építve. Ezek munkájának támogatása óriási jelentőségű. Az idős emberek e szervezetek segítségével hosszú időre megmaradhatnak eredeti környezetükben, megőrizve korábbi kapcsolataikat, folytatva korábbi aktivitásukat. Az idősek szabadidejének eltöltésére szervezett klubok, napközi otthonok fontossága is igen nagy. A Baranya megyei TIT évekkel ezelőtt indított kezdeményezése, az Öregek Szabadegyeteme, úttörő jelentőségű az idős emberek szellemi frisseségének megőrzésében,* társas aktivitásuk fejlesztésében. Külön kérdés az öregek otthona. Szándékosan kerültem a szociális otthon kifejezést, mivel ez olyan minősítés, amelyben rejtetten kényszer fogalmazódik meg. Az önmaga ellátására képtelen idős embernek el kell hagynia eredeti, megszokott világát és idegen emberek közé bezsúfolódva folytatnia életét. Alternatív modellként állítható az Öregek Panziója, ahol néhány idős házaspár kaphat teljes ellátást, kiszolgálást. A „néhány” szó komoly jelentéssel bír. Ugyanis a pszichológiai kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy igazán humánus és személyes gondozás csak család - nagyságrendű intézményekben valósítható meg. A sorozat írása közben egyre gyakrabban jelent meg előttem édesapám emléke. Több, mint húsz éve halott. Ahhoz a generációhoz tartozott, akit az első világháborúban behívtak katonának, mint a legfiatalabb korosztályt. A második háborúban újra sorozták, mint a legöregebb „sorványt”. Aztán túlélte a háború utáni nehéz időszakokat is. Ifjú emberként tanúja voltam, amikor egy barátja azt kérdezte tőle egy kritikus élethelyzetében: „mondd, hogy bírod még”? Az válaszolta, hogyha kibírt két háborút, és az azt követő éveket és talpon maradt, történhet-e ennél rosszabb vele? Nem tudom már megköszönni neki ezt a mondatot, de e köszönet helyett hadd adjam tovább. Azok az idős emberek, akik nap mint nap harcoltak életükért, az elmúlt 60-70 év küzdelmeiben, amit rájuk kénysze- rített a történelem, már bizonyították erejüket, amire támaszkodva biztos hittel vállalhatják a jelen nehéz helyzeteit is egy aktív, boldog öregkorért. És ezzel egyrészről nekünk, fiataloknak adják fel a leckét, hogy érezzük kötelességünknek, hogy segítsünk e küzdelemben. Másrészről pedig a társadalmi vezetés számára adják feladatul, hogy egész életük munkájáért megbecsülésként kapják meg a békés megöregedés feltételeit. Dr. Kóczán György
