Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-23 / 22. szám

1992. január 23., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Fekete rekord Szív- és ér­rendszeri megbetegedések A világ valamennyi országa közül Magyarországon a leg­magasabb a szívbetegségek kö­vetkeztében elhunytak aránya. E statisztikát nemrégiben hozta nyilvánosságra egy amerikai, szívbetegségekkel foglalkozó társaság, de adataikat sajnos a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO) is megerősíti- tudta meg az MTI tudósítója Kökény Mihálytól, az Országos Kardiológiai Intézet főigaz­gató-helyettesétől . Az 1989-es adatokat ismer­tető, idén januárban közzétett tanulmány szerint hazánkat az „élmezőnyben” a többi ke­let-európai ország és az egykori Szovjetunió köztársaságai kö­vetik. Magyarországon a szak­emberek már az 1960-as évek­ben felfigyeltek a romló ten­denciára, ám a 70-es évek vé­gére szinte tragikus méreteket öltött a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálo­zás - mutatott rá a főorvos. És bár az 1980-as évek második felétől e folyamat lelassult, vi­lágelsőségünk azóta is töretlen: míg Japánban 100 ezer ember­ből 250-nél kevesebb hal meg keringési megbetegedésekben, Magyarországon 100 ezer em­berből nyolcszázzal végez va­lamilyen szívbetegség. Az ijesztő statisztika mögött a valódi okok a társadalmi-gaz­dasági átalakulás folyamatában rejlenek. Ezek hozzák felszínre azokat a kockázati tényezőket - emelte ki Kökény Mihály -, amelyek azután közvetlen elő­idézői lehetnek a szív- és ér­rendszeri megbetegedéseknek. Ezeken túl - úgy tűnik - az em­berek többsége hiába van tisz­tában azzal, hogy a zsíros, túl­sózott ételek magas vérnyomást okoznak, illetve elhízáshoz ve­zetnek, s a dohányzás is jelentős kockázati tényező, mégis csu­pán a lakosság mintegy ötödé mentes e helytelen szokásoktól. A többiek ugyanakkor az emlí­tett tényezők közül legalább egynek „rabjai”, noha a meg­előzés az egészségügy mai színvonala mellett fontosabb lenne, mint korszerű gyógyá­szati-kórházi ellátásra számí­tani. A főorvos kitért arra, hogy- igaz, csak minimális száza­lékban - az egészségügyi ellátás hiányosságai is közrejátszanak a magas halálozási arány kiala­kulásában. Kökény Mihály el­mondta: az országban évente körülbelül kétezer nyitott szív­műtétet végeznek (ez a koszo­rúér-betegségek kezelésében az egyik leghatékonyabb mód­szer), ám legalább a háromszo­rosára lenne igény. Egészséges, termékeny rügyek — Dr. Diofási Lajos gyakorlati bemutatóját tartja Szőlőmetszési bemutató Kétszáz borász a havas tőkék között „Rossz idő nincs, csak al­kalmatlan öltözködés”- mon­dotta kedden délután dr. Diófási Lajos, a KEE Dél-dunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója, a hóval be- fútt tőkék között tartott szőlő­metszési bemutatóját követően. Ez valóban így lehet, ugyanis a tegnapi mostoha időjárási vi­szonyok ellenére elmondható, hogy még soha sem volt ennyi résztvevője az 1957 óta minden évben megrendezett téli szőlő­metszési tanácsadásnak. Dr. Diófási Lajos először az 1991. évi kutatási eredménye­ket ismertette az ország minden részéből összesereglett, lega­lább kétszáz árutermelő sző­lész-borásznak, majd az intézet szentmiklósi telepének ültetvé­nyein a korszerű tőkeművelési és metszési módok gyakorlati bemutatója következett. A tavalyi év értékelése kap­csán elhangzott, hogy az átlag­nál több termést szüretelhettek a megyében, míg a minőség ,jó közepesének volt értékelhető. A termőhely és a fajta függvé­nyében elmondható, hogy az 1991-es évjárat is produkált ki­váló minősítésű borokat.-Az elmúlt év tapasztalata, hogy a gombabetegségeknek kedvező hűvös, csapadékos nyári időjárás ellenére a vegy­szeres növényvédelmet hétszeri permetezéssel is meg lehetett oldani - mondotta az igazgató.- A kutatónk által ajánlott re­cept az időben történő, szak­szerű védekezés volt, így for­dulhatott elő, hogy az intézeti ültetvényeken 12 ezer forintból megúsztuk a hektáronkénti nö­vényvédelmet, szemben a jóné­hány üzemben jellemző 15-20 ezer forintos hektáronkénti költséggel. A jövő a környezet­kímélő szőlőtermesztésé, a ha­tárban többet kell szemlélődni, vizsgálódni és akkor jóval ke­vesebbre lesz szükség a termé­szetre káros növényvédősze­rekből, kémiai anyagokból. Az 1991-es tapasztalatok egészen közvetlenül is bizonyí­tották a biotermesztés felé ha­ladó irányzat létjogosultságát. Két interspecifikus fajta, a bor­szőlő Bianca és a csemegesző­lőként termesztett Pölöskei muskotály egyetlen permetezés nélkül is teljes termést hozott. Ez figyelemreméltó, hisz nyu­gaton egyre élénkebb az érdek­lődés a biotermékek iránt. S hogy miként hangzik az idei évre szóló prognózis? A több ezres nagyságrendű mik­roszkópos vizsgálatok azt mu­tatják, hogy a szűlőrügyek épek és egészségesek, a decemberi erős fagyok és a januári tartós meleg nem tett kárt a növé­nyekben. A rügyekben az átlag­nál jóval nagyobb számú fürt­kezdeményt figyeltek meg, ami a szokásosnál kedvezőbb ter­mékenységre utal. Ez utóbbit figyelembe lehet venni a korai metszési munkáknál, bár tény, hogy egy keményebb fagy egé­szen új helyzetet teremthet. A rügyvizsgálatok egyébként a szezonban jelentkező atkave­szélyre figyelmeztetnek. A kistermelők metszési be­mutatója március 9-én, délután fél 2-kor kezdődik a szentmik­lósi telepen. Az ő rendezvényük is (hasonlóan a tegnapihoz) a metszési kísérletek borainak kóstolójával záijil. Balog N. Fotó: Proksza László A falusi turizmus idei kilátásai Az idén tovább bővülnek a falusi turizmus lehetőségei - tá­jékoztatta az MTI-t Csáky Csaba, a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke. Mint ismeretes, tavaly év vé­gén az Országgyűlés megsza­vazta, hogy a falusi turizmus­ban résztvevő vállalkozók to­vábbra is megkapják a jövede­lemadó-mentességet - maxi­mum 10 ágyig - 300 ezer forint bruttó bevételig. Emellett to­vább bővül a támogatási rend­szer is, hiszen a falusi turiz­musban résztvevő vállalkozók pályázhatnak a foglalkoztatási és az idegenforgalmi alapokra, továbbá az elmaradott térségek fejlesztésére szánt pénzekre. Ezekből a tanyai és falusi tu­rizmust fejleszthetik azokban a térségekben, ahol jelenleg so­kan vannak munka nélkül. A szövetség ebben az évben is megjelenteti azt a katalógust, melyben a vállalkozók ajánlhat­ják magukat az üdülni szándé­kozóknak. Ez a kínálat nemcsak a magyar érdeklődőkhöz jut el a szövetségen keresztül, hanem külföldre is. Emellett a falusi turizmus menedzselésével fog­lalkozó szakértők az üzletmenet segítésére tanácsadó füzetet is összeállítanak. Ehhez várják mindazok ötleteit is, akik már régebben foglalkoznak e speciá­lis területtel, s tapasztalataik gyűltek össze. Az ötleteket a Magyar Falusi Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének buda­pesti központjába lehet eljut­tatni. (MTI) A kultúráról, rangrejtve Új történelemtankönyv a középiskoláknak Az időzítés és a szándék is dicsérendő: az újmódi Magyar kultúra napjának mintegy az előestéjén találkozott a megye oktatási-, kulturális- és sportbi­zottsága, valamint Pécs város oktatási bizottsága. S hogy kul­túránk miféle helyi ügyei- ben-bajaiban nyújtottak egy­másnak kezet most, először, azt igazán nem nehéz kitalálni ma­napság. Elegendő a város tante­remgondjaira gondolni, a regio­nális szerepet betöltő középfokú iskolákra, a várost és a megye lakosságát egyaránt szolgáló kulturális intézményeink sor­sára. A felsorolásnál is fonto­sabb, hogy a találkozó - vélhe­tően - nem azért született, hogy mindenekelőtt a pénzben elosz­tandó gondokat ossza és szo­rozza, amit majd a fiskális lo­gika „beszabályoz, hanem egy­szerűen - gondolom - közös stratégiát keres, hiszen az egy­másrautaltság felismerése ön­magában kevés. Kölcsönösen ki kell tapo­gatni, hogy a közös szándék mérlegén kire testálható, mi- ben-hol porciózható ki a fel­elősség, és olvasóinkat az is ér­dekeheti, hogy a még egymás­nak ellentmondó érdekek és akaratok találkozására mekkora az esély. Természetesen ez csak találgatás, mert az ülés - amely­ről a megyeiek tájékoztatták e sorok íróját - zárt ajtók mögött folyt. Ugyanis egy újkeletű vá­rosi közgyűlési határozat sze­rint, ha a bizottság úgy dönt, akkor mindez nem tartozik a nyilvánosságra. És az újságírót a többségben lévő városiak fo­gadták ilyen előzékenyen, hogy ismét felidézzék az „átkos” a pártállami idők már feledésbe merült napjait. B. R. Szakmai és sajtóbemutató ke­retében ismertették az érdeklő­dőkkel a Tankönyvkiadó Válla­lat munkatársai azt az új törté­nelemtankönyvet, mely a kö­zépiskolák negyedik osztályo­sai számára az 1944-90 közöti időszak krónikáját foglalja egybe. A könyv három fő feje­zetében a második világháború után történteknek Magyaror- szág-központú összefoglalását adja. A törzsanyagot kronoló­giai, statisztikai adatok, doku­mentumok, forrásművek egészí­tik ki. A feldolgozott időszak utolsó eseménye 1990 augusz­tus 3-a, Göncz Árpád köztársa­sági elnöki kinevezése, a világ- történelemben pedig a záróese­mény 1990 augusztus 31-e, a két német állam egyesítése. A más országokra vonatkozó részeket több ország illetékese­ivel egyeztették, ez az eljárás hozzátartozik a nemzetközi tan­könyvírási gyakorlathoz. Prob­léma csak Románia esetében volt, ott megegyezés nem szüle­tett a hazai és a román szakem­berek között. Mint kiderült, a két fél teljesen eltérően ítéli meg az elmúlt évezredek törté­netét, úgy nemzeti, mint világ­történeti szempontból. A százkilencven oldalas, pu­hakötésű tankönyv a hírek sze­rint már az idén törzsanyag lesz a második félévben. A kiadó szerint minden oktatási intéz­ménybe időben és a kívánt mennyiségben eljut majd. A gyűjteményt Borsányi György szerkesztette, a munkában pe­dagógusok és történészek vol­tak segítségére. H. I. Gy. Világkultúra és irodalomtanítás „ Olyan légkört kell teremteni, hogy abban minden személyiség fejlődhessen” A közelmúltban jelent meg a Tantervek, programok a ma­gyar nyelv és irodalom tanítás­hoz illetve Az irodalomtanítás Belgiumban, Franciaország­ban, Hollandiában, Japánban, Olaszországban, Portugáliá­ban, Szovjetunióban és Ma­gyarországon c. kötet, melynek egyik szerzője és szerkesztője, dr. Sipos Lajos, az ELTE do­cense az Értelmiségi Klub meg­hívására Pécsett tartott előadást.- Oktatásunkban napjainkig a hagyományos értékközvetítés érvényesült. A tananyag men­nyiségével és az idő rövidségé­vel folytatott kétségbeesett küz­delmet tanár és diák egyaránt. Miben látja ennek az okát?-Mi voltunk egyedül, akik feltételeztük, hogy létezik egy világkultúra, amit feltétlenül át kell adni a következő nemze­déknek, miközben az egész vi­lág elkanyarodott a kultúraköz­vetítéstől. A nyugat-európai kollégák azt mondják, a magyar iskolákban őskori állapotok uralkodnak, s ezt a tanárok sze­repvállalására értik. Mivel a ta­nárnak óriási anyagot kell köz­vetítenie, ő marad a tudás leg­főbb forrása, minden interakció tőle indul ki. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy is­koláinkban visszaszorul a kommunikáció fejlesztése, és nálunk a 18 évesek úgy fogal­maznak, mint Angliában a 12 évesek.- Hogyan változtathatna az oktatás ezen a helyzeten ?- Történelmileg kedvező helyzetben vagyunk. A világ kimunkálta a 6+3+3-as iskola- szerkezetet. Ez kitünően műkö­dik Japántól Portugáliáig a leg­fejlettebb, nekünk modellértékű országokban. Az első 9 év min­denkinek kötelező, a szakoso­dás csak azután történik meg. A svédek 15 évig dolgoztak, amíg ezt a szisztémát magukhoz idomították, a svájciak az 1960-as évtizedekben két lép­csőben végezték el. Tévedünk és hibát követünk el, ha az USA oktatási rendszerét vesszük ala­pul, ha párhuzamosan működ­tetjük a 8 osztályos általános is­kolát, a 8 osztályos gimnáziu­mot, ha - a „demokrácia” nevé­ben - még más iskolaszerkeze­tet is lehetővé teszünk. Nekünk az európai hagyományokhoz kell igazodnunk. Ez ugyanis bevált. A keretek kitöltésében azonban a magunk útját kellene járnunk.- Mi a véleménye a Nemzeti A laptantervről ?- A NAT három dolgot felté­telez a tanárról: napra készen ismeri a szaktudományt, tanter­vet tud készíteni és tankönyvet is tud írni - még néhány más el­foglaltsága mellett. Ez minden­képpen lehetetlenség. Országo­san, tanévekre bontva meg kel­lene határozni a tanyanyag köte­lező 20 százalékát, a szakembe­reknek pedig a közös 20 száza­lék ismeretében kellene prog­ramokat gyártani. A lényeg tel­jes félreismerése azt gondolni, hogy a programokat mindenki maga készítheti el. Ez külön szakma. A tanári önállóság ab­ban nyilvánulhat meg, hogy minden pedagógus maga is csi­nálhat programot, ha tud és óhajt, de minden pedagógus maga döntheti el azt is, hogy a tíz legjobb program közül me­lyiket veszi át vagy melyikeket kombinálja. Nem lenne szabad most kapkodni, ötleteket favo­rizálni, körültekintés nélkül bármit bevezetni.- Mit tart az iskola fő felada­tának?- A fejlesztést. Minden gye­reket el kell juttatni a maga po­tenciális szellemi-fizikai lehe­tőségeinek a maximumáig vagy annak közelébe. Nem különle­ges iskolákat vagy extra osz­tályokat kell felállítani, hanem olyan légkört kell teremteni, hogy abban minden személyi­ség fejlődhessen. A tantárgyak belső rendjét ehhez kell igazí­tani. Ahogy azt a pécsi Mező­szél útcai Általános Iskolában rendezett kerekasztal-beszélge- tésen megállapítottuk, nagyon fontos, mi mindenre ösztönzi a tanulókat az iskola. Ha pusztán a biflázást várja, óriási bűnt kö­vet el.Tudatosítani kell a nemek eltérő biológiai-szellemi funk­cióját, az egészséges életmód fontosságát, a közösségi sze­repvállalás kötelességét, a kü­lönböző munka- és életformák szépségeit. Fel kell villantani a teljes életet. Sallai Éva Alázatos kézcsókom Van ahol tanítják is, mi­ként lehet embertársainkkal tudományos alapokon visel­kedni, hogy azt értsék egy kézmozdulatunkból, hang­hordozásunkból, amit nekik üzenünk. Viszont, szorgos kutatásaim révén, rájöttem, hogy kicsiny hazánkban eme tudománynak kik a legjele­sebb képviselői, akik, ki tudja honnan, de remekül elsajátí­tották a szociálpszichológia gyakorlati fortélyait. Namármost, megfigyelé­seim alapján két csoportra osztottam a szakértőket. Az egyikbe tartoznak azok, akik FONTOS emberek mellett dolgoznak, a másikba pedig az elegáns üzletek alkalma­zottai sorolhatók. Felveszem a telefont, és a hölgy megsemmisítő fenn- sőbbrendűséggel közöl és ok­tat. Korábban elvtárs, most úr mit üzen, és mit kell tennem, hogy jól viselkedjek. A gyomrom is összeugrik, s bámulom a hölgyeket, mi­közben azt fontolgatom, bei­ratkozom valamelyikükhöz tanfolyamra. Azután a boltok. Parfümil­lat, vagyont érő öltözék, el­néző mosoly a száj sarka kö­rül, s lesújtó pillantás, amely kopott farmeromon és távol­keleti sportcipőmön végigfut. Csak egy pillanat, de elég ah­hoz, hogy ázott kisegérként vonuljak kifele. Ezzel szemben állnak azon tapasztalataim, melyek sze­rint, ha felhívok például egy holland tudományos intézetet vagy egy tekintélyes céget, a legnagyobb segítőkészséggel és udvariassággal találkozom, s az pedig már mindenkinek természetes, hogy a német boltokban a fogpiszkáló megvételét is hatalmas ová­cióval fogadják. Látszik is, hogy el vannak maradva a fej­lődésben, rájuk férne egy kis tapasztalatcsere. Azért biztos, hogy tételeim nem mindenkire és minden intézményre illenek, ezért csak hangsúlyozni tudom, tisztelet a kivételnek. A töb­bieknek pedig alázatos kéz­csókom hadd adjam át. (Hátha akkor szívesebbé vál­nak.) Barlahidai A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents