Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-22 / 21. szám

1992. január 22., szerda üj Dunántúli napló 11 Honismeret Helytörténeti monográfia Baksa és környéke A magyarországi települések történeti feldolgozásának rene- zánsza a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kezdődött. A kutatások eredményei kez­detben kis terjedelmű, vékony kötetekben jelentek meg és álta­lában egy szerző írta őket. Ké­sőbb több helyen, a pénzügyi források növekedésével, lehe­tővé vált a sokszerzős, többszáz oldalas helytörténeti monográ­fiák kiadása. Mindkettőnek van előnye és hátránya. Az elsőnek például az, hogy talán jobban rájuk illik a „lakosságbarát” jelző, ugyan­akkor a terjedelmi korlátok ke­vesebb adat közlésére, csak a legfontosabb összefüggések megfogalmazására kényszerí­tették szervezőt. Utóbbiakról fjedig elmondható, hogy az alapkutatások szintjéig eljutva, a könyvészeti adatok és eredeti levéltári iratok felhasználásá­val, sokszor a források teljes szövegének közlésével hatal­mas tényanyagot tártak fel, de leginkább a tudományok műve­lői forgatták őket. 400 oldalon E két jellemzőnek együttesen igyekszik megfelelni a „Baksa és környéke” című, több, mint 400 oldalas monográfia, amely Füzes Miklós szerkesztésében, tíz tanulmányban mutatja meg hat község, Baksa, Kisdér, Ócsárd, Siklósbodony, Tengeri és Téseny történetének alakulá­sát a kezdetektől a nyolcvanas évek végéig. A kötet nemcsak a „falukuta­tások” sorozatába illeszkedik, hanem szerves része annak a nagyszabású kutatómunkának is, amely a megyében a hetve­nes években indult meg. Köz­pontjai a Baranya megyei Le­véltár, a Pécsi Tanárképző Fő­iskola, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Dunán­túli Tudományos Intézete, de je­lentős részt vállalt több fővárosi A korabeli sajtóközlemények alapján azt hihetnők, hogy az 1902. március 22-én kaszi­nónkban fellépő Opris Valéria azért lehetett első hírmondója Mohácson Pécs zenei életének, mert édesapját, a megyei posta­főnököt szoros baráti szálak fűzték a helyi közélet hangadó köreihez. Ám a művésznő he­gedűjátékát megbízhatóan fém­jelzi, hogy előbb Hubay Jenő növendéke lehetett, majd Bel­giumban - a kor legrangosabb hegedű-mesteriskoláján - töké­letesíthette tovább tudását. Mo­hácsi bemutatkozása előtt már 12 éve koncertezett ország­szerte. Bach, Tartini, Paganini, Wieniawski és Hubay műveiből összeállított műsorát az ekkor még csak 21 éves, később nem­zetközi hírűvé érett Braun Paula kísérte zongorán. 1909. augusztus 22-én Kürschner Emánuel (1884 - 1952) hegedűművész aratott si­kert a kaszinóban. Ő is Hu- bay-növendék, s egy év óta igazgatója a pécsi zeneiskolá­nak. Vele együtt lépett szín­padra Kalliwoda Olga, a 17 éves ifjú énekesnő - későbbi fe­lesége aki 1911-től tanított Pécsett. A koncerten beigazoló­dott, hogy a helyi zenészek te­kintélye sem volt alábbvaló: Kürschnert Miskolczyné Ar- muth Laura (1872 - 1944) kí­sérte zongorán, Kalliwodát Koncz László (1889 - 1915), mindketten mohácsiak. Egy év­és vidéki levéltár, iskola, vala­mint a különböző vallási felek- keztek kutatója. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Elég ha csak a „Baranya Hely- törétnetírás” megjelent kötete­ire, a „Baranya Monográfia” so­rozatra, a Janus Pannonius Mú­zeum évkönyveire, a „Baranya Művelődés” helytörténeti rova­tára, az országos és tájjelegű konferenciák napvilágot látott anyagaira, egy-egy kutató önálló könyveire utalunk. Ha ma egy kutató közösség egy település történetének fel­dolgozását kísérli meg, a felso­rolt eredmények mellett nem mehet el. Pontosabban a levél­tári forrásokból könyvészeti kútfőkké vált adatok egy adott község vagy körzet helytörté­neti feltáró munkájában alap­vető irányt szabnak. Ez a tény tökéletesen tükröződik a „Baksa tizeddel később már házaspár­ként jártak Mohácson Kürsch- nerék. 1922. május 13-án az iparoskörben Tartini, Kreisler, Sarasate, illetve Gluck, Hubay és Kacsóh műveit adták elő. Ezúttal a négy éve Pécsett tanító Opritia Mária (1895 - 1985) volt a zongorakísérőjük. 1924-ben, május 18-án ismét az iparoskörben jutalmazta tapsvi­har Kürschner Emánuel (Bach, Vieuxtemps és Sarasate) és Kal­liwoda Olga (Puccini, Schubert, Brahms és Liszt) programját. Most Vadas Gábor (1893 - 1972) kísérte őket zongorán. 1912. március 2-án kamara­zenei koncert helyszíne volt a két éve létesült Korona szálló nagyterme. Az együttes „spin- tus rectora”, dr. Boldis Dezső, brácsán játszott. Felesége, An­dalíts Irma zongorázott. Hege­dűn a 29 éves, három éve mű­ködő zenetanár, Hegedűs Fe­renc jeleskedett, gordonkán a 40 éves, 1896 óta tanító Nie- dermayer János, a világhírű Popper Dávid növendéke. Brahms-, Liszt- és Chopin-mű- veket adtak elő. Tíz évvel ké­sőbb, 1922. február 19-én - a Pécsi Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság kaszinóbeli estjén - a Hegedűs-Székely-dr. Boldis-Schumann vonósnégyes adott ízelítőt a megyeszékhely és környéke” című monográfia tanulmányainak jegyzetappará­tusában, hiszen első látásra vi­lágos, hogy a hivatkozások kb. 70 százaléka eredeti levéltári forrás, 30 százaléka már feldol­gozásra utal vissza. Ugyanak­kor egy-két tanulmány szerzője által feldolgozott szakirodalom sorában ott találjuk a polgári történetírás egy-egy méltatlanul elfelejtett alakját is. Történelmi áttekintés A kötet első írása a környék geológiai, éghajlati, hidrológiai és talajviszonyait dolgozza fel, ami a konkrét megismerésen túl fontos azért, mert segítségével az olvasó a környezetébe il­lesztheti azokat a helytörténeti tényeket és folyamatokat, amit később a szerzők megfogal­virágzó zeneéletéből. 1916. jú­nius 25-én dr. Jellasichné Csur- gay Adél (1871-1919) ária- és dalestjére került sor a nyári színkörben. Ekkor közölte a mohácsi sajtó (jócskán meg­késve!), hogy tíz évvel koráb­ban megcsodálhatta már kivéte­les énekkultúráját a helyi kö­zönség. Zongorakísérője No- vinszkyné Möglich Elza. Merőben másfajta élményt jelentett Erkel Hunyadi László című operájának előadása a színkörben, melyet az 1925. május 11-től két hónapig itt vendégeskedő pécsi együttes, Asszonyi László társulata tűzött műsorra. A színházi zenészek jelenléte teremtett alkalmat arra, hogy a pécsi 8. honvéd gyalogezrednek a filharmoni­kusokkal kiegészített 40 tagú zenekara május 14-én koncertet adjon Weigele (Várhalmi) Osz­kár (1890 - 1970) vezényleté­vel. A roppant választékos mű­sorban Beethoven Prométhe- usz-nyitánya, Mendelssohn Olasz szimfóniája, Schubert Befejezetlen szimfóniája és Grieg Őszi nyitánya hangzott el. A Dunavidék című helyi lap lehangolt beszámolójában meg- szégyenülten közölte, hogy „az úri ruhába öltözött, de nem úri viselkedésű publikum” egy ré­sze a színkör körül sétálgatott a maznak. Ki kell emelni a „tör­ténelmi áttekintés” című fejezet első két tanulmányát, amelyek a körzet középkori és hódoltság alatti történetével foglalkoznak. Nemcsak azért, mert az átlag­ember e két kort megyei vi­szonylatban kevésbé ismeri, hanem azért is, mert a régióban való részletes, alapos fel­tárása alig egy évtizede kezdő­dött meg. A hat község középkori neve, a helységgé válás kezdetei, a köznemesség Baksájának ketté osztása, a Németi nemzetség, Poborfalva, Rádfalva birtoko­sai, a Tengerini család, az ócsárdi bánok, a két Kisdér, Té­seny birtokosai, a bodonyi köz­nemesek, a templomok és vá­rak, a török alatti napi küzdel­mek mind-mind megannyi ér­dekességek. Az összes tanulmányról megállapítható, hogy egyik sem didaktikus, egyik szerző sem akar mindent megmagyarázni, hanem lehetőséget adnak önálló vélemény formálására, inspirál­nak újabb munkák elolvasására. A kutatók több helyen az ol­vasmányosságra is törekedtek, lazítva ezzel az empíria kereteit. A monográfiában nagy teret kapott az egyes korszakok gaz­dasági élete, úgyanigy a törté­neti szociológia és a történeti statisztika is. A térképek és a fényképek jól illusztrálják a szöveges mondanivalót. Kötődés a szülőföldhöz A kötet alkalmas a szülőföld­höz való kötődés erősítésére, felhasználható az általános isko­lai történelemoktatásban is. A múlt ismerete, az évtizede­ken, évszázadokon át tisztessé­ges helytállásra bizonyítékot adó események jól szolgálják a napi gondok megértését és fel­oldását, akár a jövő tervei is megalapozottabbak lehetnek. Ezt igyekeztek szolgálni a szerzők: Lovász György, Tímár György, Vass Előd, Füzes Mik­lós, Odor Imre, Márfi Attila, Vargha Dezső, a lektor: Szita László, a fényképeket előké­szítő Lantos Miklós és Nádor Gábor. Dr. Erdődi Gyula koncert alatt. Vadas Gábor, aki zongorakísérőként már járt itt. 1930. november 30-án orgona­koncertet adott a belvárosi templomban. 1936. december 20-án dr. Gáspárné Slezák Au­guszta (1894-) szerepelt a vá­rosháza dísztermében. Puccini- és Erkel-áriákat énekelt a három éve működő mohácsi szimfoni­kus zenekar estjén. Az a dr. Rézbányái Dezső (1905 - 1981) karmester kísérte zongorán, aki Ferencsik évfolyamtársa­ként - némi szerencsével - ívelő karriert futhatott volna be. A mohácsi zeneiskola taná­rát, Kasics Ilona énekesnőt (dr. Kasics Oszmán svájci zene­szerző és Durigo Ilona világhírű operaénekesnő leányát) az ek­kor 37 éves pécsi Sass Dezső támogatta zongorajátékával 1940. január 20-án a városhá­zán, majd április 21-én a szín­körben. Adataimnak két tanulságuk feltétlenül van. Mohács min­dent megtett, hogy a rangos megyeszékhely legjobb képes­ségű művészeivel rendre talál­kozzék. Másfelől: gyakorta akadtak helyi muzsikusok is, akik adekvát teljesítménnyel tudtak hozzájárulni az ünnepi légkörű koncertek színvonalá­hoz. Bojtár László Napjainkban is tovább épül, fejlődik a község Fotó: Proksza László Pécsi zeneművészek Mohácson A Budapesti Nagy Áruház Pécsett, a Király és Kazinczy utca sarkán, 1913-ban. Mesélő fényképek Grand Magazin Pécsett Kiváncsi lennék, hányán em­lékeznek még a régi pécsiek kö­zül erre, az 1913-ban készült fényképen látható „Grand ma­gazin” -ra? A Király és Ka­zinczy utca sarkán állott, azon a helyen, amely a török időkben a város egyik központja volt. Ferhád pasa mecsetet építtetett és temetőt létesített, melynek maradványai máig láthatók. A török uralom után a domonkos rendi atyáké lett ez a terület, majd a rend feloszlatása után a helytartótanács utasítást adott a dominikánus telek két szélső ré­szének árverés utján való eladá­sára. 1801. júl. 28-án Kudro- vácz András vette meg a telket, mely azután többször cserélt 1 gazdát. Az 1880-as években Pi- ribauer János és neje volt a tu­lajdonos. Itt kezdett építeni egy háromemeletes bérházat az 1910-es évek elején Pilch An­dor tervei szerint Tausz Dezső ügyvéd és Tausz Gyula, akinek bankházában kapott helyet ké­sőbb a Trieszti Általános Bizto­sító Társulat főügynöksége, az IBUSZ, a Menetjegyiroda pécsi képviselete, így jelentős szere­pet játszott a pécsi és pécsvidéki export, valamint az idegenfor­galom fellendítésében. Az építkezés során szeren­csétlenség is történt, a Dunántúl c. napilap 1913. április 29-i hír­adása szerint 3 munkásnő lezu­hant a négy méteres mélységbe. őszre a palota elkészült. A földszintet és az első emeletet a Budapesti Nagy Áruház vette bérbe, évi 12 000 koronáért. „Pécs előretörő haladásának és kereskedelmének igazi dicső­sége, hogy elsőnek itt létesült ilyen hatalmas áruház” - írta a korabeli napilap. Óriási hírverés előzte meg az ünnepélyes át­adást, melyre 1913. szeptember 8-án, hétfői napon került sor. Feljegyezték, hogy több mint 6000 vásárló fordult meg az áruházban, csodálta meg a gyö­nyörű és újszerű kirakatokat, lépett be a hatalmas áruház-te­rembe, ment fel a lépcsőkön az emeleten elhelyezett különböző osztályokra, ahol kapható volt minden, amit női és férfi „con- fectio”-ban, fehérneműben, dísztárgyakban, piperecikkek­ben és a családi élet szükségle­teiben elképzelhetünk, a legfi­nomabb csipkéktől egészen a gyermekjátékokig. A zavartalan kiszolgálást 30 alkalmazott biz­tosította. Különösen sokakat vonzott az emeleti büfé, ahol a világvárosi áruházak mintájára a díjtalan „ozsonna-zenék” sem hiányoztak. Rendkívüli olcsó­ság uralkodott itt, ami a látoga­tót „valósággal bámulatba ej­tette. Feliratok hívták fel a fi­gyelmet, hogy borravalót adni tilos!” Á büfé ablakából a Ki­rály utcára lehetett letekinteni, így a vendégek láthatták, amint szeptember 20-án az első próba­járatként, a 3. számú csinos, sárga kis villamoskocsi, a ki­váncsi közösnég csodálatát ki­érdemelve, óvatosan végigdö­cögött a frissen lerakott síne­ken, amelyek a fényképen is láthatóak. Dr. Nádor Tamás A Bolgár Kulturális Intézet tervei Bővíti tudományos és isme­retterjesztő programjai körét a budapesti bolgár kulturális köz­pont, amely Bolgár Kulturális Intézet néven működik tovább. Az idei terveket ismertetve Ge- orgi Krumov igazgató hétfőn elmondta: bemutatnak majd bolgár képzőművészeket, köl­tőket, írókat, műfordítókat, il­letve olyan magyar művészeket, akiknek Bulgáriához kapcsoló­dik a tevékenysége. Két új so­rozat indul: a Fehér foltok a bolgár történelemben című ren­dezvényen bolgár egyetemi ta­nárok ismertetik a hazai törté­nelmünk azon epizódjait, ame­lyeket idáig homály fedett. A „Bolgár demokraták arckép- csarnoka” a múlt rendszer elfe­lejtett alakjainak állít emléket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents