Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-21 / 20. szám
1992. január 21., kedd uj Dunántúli napló 3 Kováts Kolos Pécsett A Kékszakállú szerepében Tisztelt Új Dunántúli Napló! Nemzetközi hírű, világot járt énekes, Baranyából elszármazott művész, a mohácsi születésű Kováts Kolos lesz a vendége Pécsnek. A Magyar Állami Operaház Liszt- és Erkel Ferenc-Álíjas magánénekese ma, kedden 19 órától a először a Művészetek Háza nagytermében találkozik az operarajongókkal, holnap este pedig a Pécsi Nemzeti Színházban Bartók koncertelőadásban bemutatott Kékszakállújának címszerepében lép a pécsi közönség elé. Számtalan nagy szerepéből, közte Rossini Sevillai borbélyából Don Basilióként, a Varázsfuvola Sarastrójaként, a Faust Mefisztójaként és más alakításaiból is jól ismerhetjük a kiváló basszust, akit közelmúltban lezajlott japán útjáról kérdeztük:- Másodszor járok Japánban, Tokióban Verdi Rekviemjével Laczkó András új könyvei Laczkó András a Kaposvárott megjelenő ’’Somogy” című irodalmi, művészeti folyóirat fő- szerkesztője. Szerkesztői munkája mellett az utóbbi másfél évtized során számot könyvet publikált, legutóbb néhány hónap különbséggel kettőt is. A korábbi Czinkotay Frigyes festőművész életútját, munkásságát mutatja. Laczkó András elmondta, Somogy megyében sok izgalmas, érdekes művészegyéniség él, s nagy hiányossága a magyar művészeti köztudatnak, hogy eleddig egyikükről sem készült értő-elemző mű. Mivel hivatásos művészettörténész senki nem akadt, aki ebben a munkában úttörő lett volna, Laczkó maga mutatott jó példát, miként lehet egy kismonográfia formájában hiteles és alapos képet adni egy emberi, művészi útról. ’’Keserédes történetek” címen látott napvilágot Laczkó András legújabb műve, mely rendkívüli érdeklődésre tarthat számot. A magyar irodalmi felvilágosodás, klasszicizmus és romantika jeles alkotóiról írt, oly módon, hogy régi folyóiratokban, kalendáriumokban fellelt hiteles történeteket ’’frissített fel”, s mindezt jókedvvel, adomázva. A kötet szereplői között találkozhatunk Csokonai Vitézzel, Festetics Györggyel, Kölcsey- vel, Széchenyivel, Vörösmarty- val.- Sajnos az irodalomtörténet egy kicsit olyan - mondja Laczkó András -, hogy próbálja megmerevíteni egy-egy író arcképét. Pedig rengeteg olyan történet, momemtum van, amik - bár a hivatalos könyvekből hiányoznak, magyarázó szerepük is lehet bizonyos művek megértésében. Gondolok itt például Vörösmarty ’’Fóti dal”-ára, aminek biztos inspirációjául szolgált a könyvben leírt pezsgőzés. Én a 18. századi végi, 19. század elejei irodalmunkat a magyar irodalom aranykorának tartom, ezért is szeretném, hogy azok a történetek, amik most főleg anyagi okok miatt kimaradtak, egy következő könyvben folytatódhatnának. * A két könyv Budapesten Barcs János (Thököly u. 28.), Kaposvárott a Magyei Könyvtár (Csokonai u. 3.) cím alatt szerezhető be. M. K. és a IX. Szimfóniával léptünk föl, két illetve hat alkalommal. A Szimfóniát a japánok nagyon szeretik, számtalanszor játsz- szák, olyan ez számukra, mint nálunk a nagymise. Rendkívül fogékonyak az európai zenére, előadásaink teltházzal mentek. És hát ebben az országban né- hányezer férőhelyes, hatalmas színházakban kell gondolkodni.- Pécs után hova szólítják a szerződései?- Szívesebben beszélek arról, amit már elvégeztem, mint a jövőről. Ebben egy kicsit babonás vagyok. Egyébként nem pa- naszkodhatom, van munkám. A japán út előtt Berlinben szerepeltem, a jövőről most csak annyit, hogy Pécs után Genf következik.- Ön Pécsett járt iskolába, s most beszélgetőpartnere egykori kedves iskolatársa, Zseni Nándor fagottművész leszA Magyar Honvédségnél orvos-ezredesi rendfokozat a legmagasabb, melyben nők szolgálatot teljesítenek, jelenleg hárman tudhatják magukénak az arany vállapokat. A honvédségnél összesen 350 tiszt, 900 tiszthelyettes és 10 000 polgári alkalmazott hölgy teljesít szolgálatot. - Hogy érzik magukat a laktanyában? A négy hölgy szinte egyszerre válaszol, hogy ennél jobban talán sehol sem érezhetnék magukat. Szeretik a munkájukat, ez a természetes számukra. A nőnap külön esemény a laktanyában, annyi virágot kapnak, hogy alig tudják hazavinni. Bányai Lajosné, kinevezett polgári alkalmazott szerint a laktanyában érzékelhető legjobban, hogy mennyire szükség van a nőkre, az élet minden területén. Ha egy nap nem jönnének be, talán még az élet is leállna. A férfiak udvariasabbak, mint általában, nem parancsolnak, mindig csak kérnek. Itt nincsenek takarítónők, a rendet általában nekik kell megteremtetni, ilyen kérdésekben jobban hallgatnak rájuk a katonák, mint a férfiakra. Az asszonyok vidámságot hoznak a lakatanyába, lelkiismeretesebbek mint a férfiak, jobban elvégzik az apróságokat, a diszítéséket, a papírmunkát, a jóra és a szépre- Igen, Pécshez a kamaszévek kötnek, a Széchenyi Gimnáziumban érettségiztem. Annakidején gyakran léptünk föl Ivasivka Mátyással különböző formálják kollégáikat és a sorkatonákat egyaránt és természetesen a főzés sem utolsó szempont.- Én katona vagyok — mondja dr. Farkas Zsuzsanna orvos-főhadnagy, a pécsi dandár egyetlen hölgy-tisztje. - A parancs az nekem is parancs, azonban ezek szinte kivétel nélkül kéréssé alakulnak át, elsődleges szempont a kollégáimnál és a feletteseimnél az udvariasság. Körzeti-, vagy üzemorvosi munkára készültem mindig és itt pontosan ezt csinálhatom. Azaz még többet, mert sokkal közelebbi kapcsolatba kerülök a pácienseimmel, jobban megismerhetem szolgálati és családi körülményeiket, ezáltal eredményesebben végezhetem a munkámat is. Török Ferencné (Katóka néni) könyvtáros, 34 éve „szolgál” Pécsett a laktanyában. Mint mondja 20-25 évvel ezelőtt óriási előítélettel fogadták a nőket a honvédségnél, ma már lényegesen megváltoztak a körülmények, nagyobb a tekintélyük, amit egy kicsit saját maguknak is köszönhetnek. Akit egyszer elfogadtak a laktanyában a kollégái, az több szeretet, megbecsülést kap, mint máshol. Ismerik egymás örömeit, elmondják a szomorú dolgokat, együtt sírnak-nevetnek, jobban kórusszerepekben, gyakran templomokban is. Pécsi kollégáimmal pedig többször dolgoztunk együtt már Budapesten is B. R. összetertanak. A sorkatonák olyanok, mint a gyerekek, ösztönösen megérzik, hogy ki közelít feléjük jó szívvel és ezt megfelelően méltányolják is. A tiszti étkezde főszakácsa Németh Elemémé, mindenki mamája. Megismerik a levest, ha ő főzte, de megérzik azt is, ha egy napot nincs bent a konyhában. Mint mondja, szombat-vasárnap is maximális ellátást biztosítanak a szolgálatban lévőknek. Az időszakos lőgyakorlat alól a katona nők sem kivételek, a férfiakkal együtt lőnek, vesznek részt harckészültségi gyakorlaton, illetve a törzs- és általános katonai kiképzéseken, alaki és vegyvédelmi gyakorlatokon.-Jobb férfiakkal dolgozni - mondja Katóka néni -, mert több kedvességet, udvariasságot, tiszteletet kapunk mint más munkahelyeken, kevesebb a pletyka, jobban lehet így dolgozni. Ha a férfiak bíznánk ránk titkot, azt biztos, hogy nem mondjuk el, nem kételkedünk az igazában. Ugyanakkor nehézséggel is jár ez a munka, mert a nap bármely szakában berendelhetnek bennünket is, rendelkezésre kell állnunk. Megszoktuk ezt, ennék megfeleleően alakítottuk az életünket. Hajdú Zsolt 1991. január 17-i számukban „Orvosi eset” című cikkükben leírtakkal nem kívánok vitatkozni. Szomorú dolog, ha egy megyei lap, és annak jeles újságírója „zaftos politikai csemegeként” kíván eladni egy eseményt, amelynek történetiségéről, valóságtartalmáról az érintetteket nem kérdezte meg. Sem az „orvos-képviselőt”, sem annak „orvos feleségét”, de az érintett egészségügyi dolgozókat sem. A cikk hangulatáról és Elöljáróban szeretnénk rögzíteni, hogy olyan szakmai ismereteket igénylő kérdésekben, melyeknél a T. Olvasónak nincs lehetősége az érvek valódiságáról meggyőződni a sajtó hasábjain, nem szívesen vitatkozunk. Most mégis, az Új Dunántúli Napló január 15-i számában Vita a vízdíjakról cím alatt megjelentek miatt erre kényszerültünk. Hivatkozott a cikk vállalatunkat érintő részletei ugyanis - feltételezhetően a nyilatkozó fél érdekeiből fakadóan - részben pontatlanok, részben nem helytállóak. így nem az objektív tájékoztatást szolgálják, másrészt sértik cégünk hírnevét. A cikkben közöltek szerint, a Baranya Megyei Vízmű Vállalat főmérnöke nem kevesebbet állít, mint hogy a „siófoki székhelyű DRV” tevékenységével „árfelhajtó tényező”, s ráadásul „nem hajlik” a kezelésében lévő vezetékek törvényben szabályozott átadására, s mindezek által a későbbiekben is az ön- kormányzatok önálló vízdíj megállapítását akadályozza. Ilyen állítások hallatán egyála- lán nem csodálkozhatunk, ha a tanácskozáson „meghívott vendégként” résztvevő polgármester - akivel, illetve az általa képviselt településsel semmiféle kapcsolatban nem vagyunk - „az összes érintett települést összefogásra, egységes fellépésre szólította fel a DRV ellen". Ezek után szeretnénk beszámolni arról, hogy mivel is szolgálhattunk rá az előzőekben ismertetett minősítésre. A DRV úgy került a megyébe 1975-ben, hogy Pécsett a vízellátásban katasztrófa-helyzet alakult ki, mert nem volt a megyében a szükséges fejlesztéshez pénz. A közel 20 éves Pécs-Mohács acélvezeték szállítókapacitása jelentősen visz- szaesett. Ennek tartós helyreállítása és fejlesztése érdekében az addigi egylépcsős vízszállításról a belvárdi átemelőtelep (gyorsító) megépítésével és a mohácsi vízkivétel és derítő, valamint az üszögi szűrőkapacitás bővítésével a 25 000 köbméter napi ívóvízkapacitást 42 500 köbméter napi kapacitásra bővített DRV, mindezt saját pénzalapból. Ebből lett kiegensulyo- zott Pécs Övó- és iparivíz-ellá- tása. A jelenleg 30 éves acélvezeték belső felületének kice- mentezésével további 30 évre a vezeték élettartamát meghosz- szabbította saját költségére. Megoldotta Mohács város víztermelésében jelentkező gondokat, segítette Komló város nyári vízhiányos időszakainak átvészelését. Megépült állami célcsoportos beruházásból Pécs-Mohács Regionális Vízmű, mely a Margitta-sziget- ről csőkutakról nyeri a vizet. Ezt is igen költséges módon tiszítani kell. A tanácsi pénzekből azok a vezetékek épültek csak, melyek csatlakozva a regionális vízbázishoz, bevezették a vizet a településekre. Ezek jelenleg sincsenek DRV kezelésben. A DRV-vei kapcsolatot kitétartlamáról csak annyit: minősíti íróját, aki mint írja: „nem lát politikát a cikkben!” Dr. Bíró Ferenc országgyűlési képviselő Dr. Bíró Ferenc urat és feleségét első írásunkban valóban nem szólaltattuk meg. Lapunk tisztessége megkívánja, hogy véleményének a képviselő úr is hangot adjon. Fenntartjuk, hogy Írásunk mögött semmiféle politikai szándék nem volt. tel, miszerint a DRV nem hajlik a vezetékek önkormányzati tulajdonba adására, nem állja meg a helyét. Az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó összes szakember és tisztségviselő tudja, hogy ezt törvény szabályozza. E szerint a regionális főművek, így a pécs-mohácsi is állami tulajdonban maradásáról határoz a törvény, és nem a DRV. Tehát ebben a kérdésben a DRV elleni összefogás és egységes fellépés nem hozhatja meg az „óhajtott” eredményt. A Baranya Megyei Vízmű főmérnöke az árfelhajtó tényezők közé sorolta, hogy a DRV a Duna vizét 36 forintért adja köbméterenként. Ezt olvasva úy tűnhet, hogy itt valami valóban nincs rendben. Ezzel szemben a helyzet teljesen’ más. A 36 forintos a Pécs-Mohácsi RV-re vonatkozó átlagárról tudni kell, hogy a vizet villamosenergia felhasználásával kell kiemelni a Dunából és a kutakból. Több tonna különböző vegyszer hozzáadásával, több technológiai soron átvezetve meg kell tisztítani és 38 kilométer hosszú vezetéken Pécsig, 110 méter magasra fel kell emelni, Pécsett utótisztítani, fertőtleníteni. Komlóig további, mintegy 20 kilométer hosszú vezetéken 170-180 méter magasra ismét fel kell két lépcsőben emelni. Mindehhez összesen 4600 kW összteljesítményű villamosberendezést kell járatni folyamatosan. A felhasznált vegyszerek közül kiemelkedő az évi 1200 tonnás aluminiumszulfát fel- használás a 60-80 tonnás aktívszén felhasználás. Ha a többi költségtényezőt is figyelembe vesszük, akkor lesz teljes a kép a 36 forintról. Ráadásul ez a díj azt a villamosenergiát is tartalmazza, mellyel több községben, városban közvetlen a víztoronyba, a felső zónákba nyomjuk a vizet; ez esetekben további ilyen költség nem merül fel. Ha a díjmegállapítás joga a minisztériumtól átkerül az ön- kormányzatokhoz, készek vagyunk arra' is, hogy például minden átadási ponton az adódó tényleges költségek alapján számoljunk el, ne pedig átlagáron. Ami ez esetben azt jelentené, hogy Mohácson a jelenleginél alacsonyabb, a távolabbi átadási pontokon - a szállítási és utótisztítási költségek miatt - természetesen magasabb lesz a költség, s így a víz egységára is. A cikk utolsó bekezdésével kapcsolatban megjegyezzük, hogy megítélésünk szerint a megyei vízmű teljes víztermelésében a DRV-től átvett víz nem éri el még az ötven százalékot sem, így 49 községnek nem a DRV árkalkulációját kell elfogadnia. Végezetül, tisztában vagyunk azzal, hogy az emelkedő költségek miatti díjnövekedés milyen nehézségeket okoz. Tisztességesnek viszont azt tartjuk, ha minden cég ebben objektív tájékoztatást ad és nem másra mutogat. Csonka Ferenc üzemigazgató DRV Pécsi Üzemigazgatóság Ahol a legtöbb virágot kapják nőnapra A könyvtárban Katóka néni kínálja az olvasnivalót Németh Elemérnének és Bányai Lajosnénak. Zsuzsanna főhadnagy „Ha férfiak bíznak ránk titkot, azt biztos nem mondjuk el!” A DRV a vízdíjakról
