Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-20 / 19. szám

10 üj Dunántúli napló 1992. január 20., hétfő Elismerés következményekkel Az átalakulások, vállalatfelszámolások veszélyei Elszomorodtak a munkaügyi bírák A demokrácia nem a munkáltatói trükkök szabadsága A horvát fővárosban (akár­csak a szlovéniai Ljubljanában) sorra adjak át az okmányokat a jugoszláv utódköztársaság füg­getlenségének elismeréséről. Hazánk - a korábbi bejelenté­seknek megfelelően - szintén csatlakozott az Európai Közös­ség lépéséhez. Zágrábban, ün­nepélyes keretek közt, kamerák kereszttüzében elsőként Né­metország konzulátusának épü­letére tették fel az új feliratot, amely már követségként jelöli meg a külképviseletet. Milyen hatással lehet a jugo­szláv válságra e „diplomáciai gátszakadás”? Közelebb hoz- hatja-e a tragikus testvérháború végét, vagy éppen ellenkezőleg, a „keményvonalasok” pozíció­ját erősíti-e majd Belgrádban? Földrészünkön immár nem dip­lomáciai elismerés hogyanjait és miértjeit, hanem a lehetséges Az elmúlt évtizedek egyik nagy problémája, hogy mi magyarok bizony nehezen birkóztunk meg az idegen nyelvekkel. Voltak, akik az oktatási rendszer egészét, má­sok csupán a nyelvtanítás módszereit okolták. Mindenesetre tény, hogy 10 honfitársunk közül még a kö­zelmúltban is csak ketten-hár- man beszéltek elfogadható szin­ten valamely világnyelvet. Az oktatási reform egyik sar­kalatos kérdésének tekinti a művelődési tárca jelenlegi veze­tése, hogy új alapokra helyezze magát a nyelvtanárképzést is. A számok kedvezőek: amig 1989-ben az egyetemeken, fő­iskolákon 1734 nyelvszakos diák koptatta a padokat, addig 1991-ben már 2546 tanuló járt ezekre a speciális szakokra. Ez a mintegy 50 százalékos növe­kedés messze meghaladja a fel­sőoktatás bármely más ágának fejlesztési ütemét. Különösen a leendő egysza­Az elmúlt év végén elfogad­ták az új személyi jövedele­madó-törvényt a honatyák. A törvény értelmében a szeren­csejátékok minden fajtájára érvényes, hogy a nyereményt 20 százalék forrásadó is ter­heli. Lehetséges, hogy ezentúl például egy kétmilliót érő gépkocsi nyertesének köny- nyen megkeseredhet a szájíze, mert csak úgy lehet övé a me­seautó, ha átvétele után 400 ezer forintot befizet az állam­kasszába? Szerencsére erről, és ehhez hasonló „kedvelvevő" plusz-kö­telezettségekről nincs szó. A Szerencsejáték Felügyeletnél az alábbi választ kaptuk:- Az tény, hogy az elfoga­dott új személyi jövedele­madó-törvény értelmében a nyeremények kifizetése 20 szá­zalékos forrásadó alá esik, ám ezt az adót nem a játékos, illetve fogadó, hanem maga a szeren­csejáték szervezője köteles le­vonni. Méghozzá akár tárgy-, akár pénznyereményről van szó, s egy összegben.- Ez. tehát gyakorlatilag nem érinti a játékokban, fogadások­ban résztvevőket? következményeket vizsgálják az államférfiak. S különösen áll ez Magyarországra, elvégre dé­len ezentúl három független ál­lammal határos hazánk, s kap­csolatrendszerünk alakítása Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával bizonyára a külpo­litikai vezetés legnehezebb fel­adatai közé fog tartozni. Mi lesz a törékeny tűzszünet sorsa? Megérkez(het)nek-e végre az ENSZ kéksisakosai? Elfogadja-e Belgrád a további­akban az EK közvetítő szerepet, avagy - miként az első, bíráló hangú visszhangokból követ­kezhet - elfogultnak minősítik a brüsszeli döntéshozókat. Lát­ható, változatlanul rengeteg a nyitott kérdés, tart a bizonyta­lanság. Ám a legfőbb kérdőjel: nem dördülnek-e el a havas frontokon újra a fegyverek? Szegő Gábor kos nyelvtanárok száma gyara­podott. 1991-ben a budapesti, a miskolci, a debreceni, a pécsi, a szegedi és veszprémi egyete­mekre, az egri, a szombathelyi és a szegedi főiskolákra 767 nyelvtanár-jelöltet vettek fel. Érdekes tendenciát mutat az egyes világnyelvek népszerű­ségi rangsora is. 1988- ban orosz szakra még 836 jelentke­zőt vettek fel, 1990-ben már „csak” 371 -en választották ezt a nyelvet, 1991-ben pedig mind­össze 249-en, alig harminc szá­zaléka az 1988-as szintnek. A legtöbben az angol szakot vá­lasztják, számuk szinte évről évre növekszik. 1990-ben még „csak” 834 angoltanár-jelöltet tartottak számon, 1991-ben már 1153-an jártak erre a szakra. A német nyelvet tavaly már 702 diák választotta, de a rangsor­ban „dobogós helyre” került a francia nyelv is: jelenelg 293-an tanulják. Ezután az olasz és a nemzetiségi nyelvek következ­nek, s a sort a 33 tanárjelölttel a latin zárja.-Legfeljebb annyiban, hogy - mivel a díjakra költhető ösz- szegből a szervezőknek 20 szá­zalék befizetésével is számol­niuk kell - a díjak mennyisége csökkenhet.- Tárgynyeremény esetében minek az alapján számítják az adóköteles összeget?- A nyeremény fogyasztói áron számított értéke szerint.- A gyakorlatban a játékok, sorsolások szervezői hogyan tel­jesíthetik kötelezettségeiket?- A Szerencsejáték Felügye­lethez az engedélykérelemmel együtt költségvetést is be kell nyújtaniuk, s ebben az adózott nyereményösszeget is fel kell tüntetni. A tavaly október óta érvé­nyes - 25/1991.(X.16.) PM.sz. rendelet egyébként azt is köte­lezően írja elő a szervező szá­mára, hogy a sorsjegyen utalnia kell arra: a nyeremények a sze­mélyi jövedelemadóval csök­kentett értéken kerülnek a nyer­tesekhez. Ez persze csak azokra a nye­reményekre értendő, amelyek pénzben kerülnek kifizetésre. (MTI-Press) ' S.J. A társadalom állapotáról, a problemetikus életviszonyok tendenciáiról meglehetősen pontos képet ad, ha megszon­dázzuk: milyen ügyek szerepel­nek a bíróságok előtt, milyen gondokkal küszködik Justitia. A gazdaság jelenlegi nagy át­alakulási folyamatában különö­sen jellegzetes képet mutatnak a munkaügyi viták. Annál is in­kább, mert dr. Gyenge András­sal, a Pécsi Munkaügyi Bíróság elnökével beszélgetve többször is elhangzott részéről olyan ki­tétel, hogy „talán még soha nem volt olyan zilált állapotban a munkaügyi bíráskodás, mint most”, „lebegünk, mint Moha­med koporsója ég és föld kö­zött”, „ teljes káosz van jelen­leg”, „ nagyon elszomorodtunk a helyzet alakulása miatt”.- Ha káosz, nyilván több összetevője van. Milyenek?- Új Munka Törvénykönyv várható, de nem tudjuk, hogy mikor - márciusban?, május­ban? - , azt mégkevésbé, hogy az általunk ismert tervezetéből mi marad meg. Teljes tanácsta­lanságban leledzünk, nem mintha nem lenne hatályos Munka Törvénykönyvünk, csak a tendenciákat nem látjuk át, hogy mi lesz. Majdnem biztos, hogy az új Munka Törvény- könyv csak a gazdálkodó típusú munkáltatókra fog vonatkozni, s a megalkotandó közszolgálati és közalkalmazotti törvények az abban a körben érintett dolgo­zókra speciális szabályokat ál­lapítanak meg. Megszűnnek a döntőbizotságok Deklarálták, hogy a munkaü­gyi döntőbizottság mint intéz­mény megszűnik és minden munkaügyi vita bíróság elé ke­rülhet. Most, ahol még kellene, ott sem mindenütt működnek a döntőbizottságok, a munkaügyi viták pedig állnak, illetve min­ket ostromolnak velük. Már ed­dig is jelentős mennyiségű vita közvetlenül hozzánk került, mert a régi tanácsok mellett működött munkaügyi döntőbi­zottságok szerepe megszűnt. Azok az ügyek, amelyek első fokon ott szerepeltek, mind hozzánk kerültek, tehát gyakor­latilag az összes kisebb gazda­sági formáció munkaügyi vitái. Ezek rendkívül megterhelték az ítélkezésünket, különösképpen azért, mert teljesen előkészítet­lenül kerülnek hozzánk. Egy-egy papírfecniből jó eset­ben azt tudhatjuk meg, hogy ki adta be a keresetet, de hogy mi­lyen munkáltató ellen, az hol ta­lálható, s létezik-e még egyálta­lán a cég, azt már rendszerint nem. Tehát nyomoznunk kell. A hozzánk kerülő peres ügyek száma ugrásszerűen növekszik: 1989-ben 800, 1990-ben 1100, tavaly 1500 érkezett. Egy -egy bíróra már 140-160 ügy jut, s 400 folyamatos ügyünk van ál­landóan. Elérkeztünk oda, hogy 2,5-3 hónap múltán tűzzük ki az első tárgyalást. A közigazgatási bíráskodás­ról szóló törvény hatályba lépé­sével a társadalombiztosítási ügyek számára is teljes széles­ségre tárul a kapu: a táppénz, a nyugdíj összegszerűségét is meg lehet támadni bíróság előtt. Elárasztanak effajta ügyekkel: decemberben több, mint 200 ilyen érkezett. Ehhez jön a joganyaggal kapcsolatos zűrzavar: hatályon kívül helyeznek valapiit, akkor egy darabig nincs semmi szabá­lyozás, majd hoznak valami újat, akkor az magyarázatra szorul. Közlönypaksamétákkal járunk a tárgyalóterembe.- De mindez - gondolom - megváltozik majd az új törvény hatályba lépésével.- A kilátásaink, legalábbis „rövid” távon, csak rosszabbak. Az új jogszabályi rendelkezések megtanulásához még nekünk, magasabb szintű jogalkalma­zóknak is idő kell. A Legfel­sőbb Bíróság iránymutatásai is hatályon kívül kerülnek és úja­kat kell majd kidolgozni. S ak­kor mikorra fogja megtanulni az új szabályokat az a munkaügyi ügyintéző, aki a néhány fős kis cégnél - esetleg 8 általános végzettséggel - mellékesen még ilyen témákkal is foglalkozik? Előre kirajzolódik az a tenden­cia, hogy ömleni fognak az ügyek és hónapokig elhúzód­nak. S velünk, munkaügyi bíró­ságokkal pedig különösebben nem foglalkozik senki. Igazi szakmai felettesünk nem na­gyon van. Koordináció sincs: nem tudjuk, hogyan ítélkezik a másik 19 munkaügyi bíróság. Ez pedig az új bírósági szerve­zeti törvényből következik. Nem a régit akarom visszasírni, de minden fokozatosság nélkül következett be a változás. Egy­szerűen elengedtek bennünket és most lebegünk az űrben. Ko­rábban az Igazságügyi Minisz­tériumban volt egy olyan kis mag, amely foglalkozott ve­lünk, segítette, hogy a jogszabá­lyokkal, jogviszonyok rendezé­sével kapcsolatos észrevétele­ink, javaslataink gyorsan az ille­tékes fórumokhoz kerüljenek. Most semmi ilyen nincs.- Feltételezem, hogy az ügy­típusok között most a végkielé­gítés az egyik sláger.- Az új törvénnyel kapcso­latban mindeféle sajátos jogér­telmezések születtek. Például a korábban a kollektív szerződé­sekben teljesen önként és jog­szabály nélkül meghatározott végkielégítés eltér attól, amit a Munka Törvénykönyv módosí­tásakor az 1991. évi XLVIII. számú törvény hozott be. Jogá­szok és nem jogászok bombáz­tak minket a kérdésekkel, ho­gyan kell értelmezni: a kollektív szerződésben benne van, hogy az áthelyezett dolgozót is megil­leti a végkielégítés, a törvény szerint nem; a kollektív szerző­dés szerint nincs korlátozva a végkielégítés összege, a törvény szerint viszont a minimál mun­kabér ötszörösét nem haladhatja meg a havi átlagkereset a vég-, kielégítés számításánál. A kedvezőbb a hatályos Most kaptam meg a Legfel­sőbb Bíróság 147. számú kollé­giumi állásfoglalását, amely vi­szonylag nagyon gyorsan meg­született erre a problémára vo­natkozóan. Azt tartalmazza, amit mi edddig is hirdettünk: a Munka Törvénykönyvében szabályozott végkielégítés a minimum. Ami abban van, az a dolgozót megilleti anélkül, hogy van-e erre belső szabályo­zás a cégnél, vagy sem. Ha a belső szabályozás a törvénynél kedvezőbb a dolgozó számára, akkor az hatályos. A Munka Törvénykönyv eleve megen­gedi a jogszabálynál kedvezőbb alkalmazását.- A felmondásokból, a leépí­tésekből milyen jogi problémák származnak?- Rengeteg ilyen ügy van és ez a hullám nálunk csak most kezd tetőzni. A Foglalkoztata- tási törvény előír bizonyos megkötöttségeket a 10 főt meg­haladó létszámcsökkentéseknél: mennyi idővel korábban kell je­lenteni a munkaügyi központ­nak, hogy létszámcsökkentést akarnak végrehajtani, vagy hogy az abban érintett dolgozót a felmondást előtt 30 nappal tá­jékoztatni kell. Ha ezt nem te­szik meg, akkor ez olyan, mintha felmondási tilalom alá eső felmondást követtek volna el. Ilyenkor a dolgozót vissza kell helyezni, és kezdődhet élői­ről az egész procedúra. Elég sok munkáltató figyelmét elkerülte ez a megkötöttség. Az elveszett végkielégítés A munkaviszony megszünte­tési ügyek közül a legtöbb gond az átalakult cégeknél van. A dolgozók áthelyezéssel kerül­nek az átalakulás révén az elő­zőnek nem jogutódjaként, pél­dául leválással létrejött új cég­hez, amely esetleg nem tudja, akarja betartani a korábbi ígére­tét és mégis elküldi a dolgozók egy részét. Ők nem jogosultak a végkielégítésre, mivel nem dol­goznak még 3 éve a cégnél, át­helyezéssel kerültek oda. Lehet, hogy az eredeti vállalat meg­szűnésekor a belső szabályzat szerint jogosultak lettek volna a végkielégítésre. Sok ilyen van, amire nem figyelnek sem a munkáltatók, sem a dolgozók.- Milyen egyéb munkaügyi következményekkel, ellent­mondásokkal jár a vállalatok felszámolása? Például olyan nagyságrendben, mint a Me­cseki Szénbányák.- Mecseki Szénbányák az egyik nagy ügy, de a közel­múltban jelent meg a Közlöny­ben az Aknamélyítő Válallat felszámolásáról is a végzés. A Mecseki Szénbányák felszámo­lása nekünk is óriási gondokat okoz, mert még ezrével vannak vele kapcsolatos munkaügyi vi­ták a döntőbizottságoknál, akár másodfokon, akár születőben. Annál is inkább, mert ez egy tel­jesen atipikus felszámolás: még jó ideig folyamatosan működik tovább az egész vállalat, úgy ahogy van. Eközben tehát mun­kaügyi viták is keletkeznek. A felszámolásnak az a hatása, hogy megindítása közzétételé­nek pillanatától minden, a fel­számolandó vagyon körébe tar­tozó igény csak a felszámoló előtt érvényesíthető. Ez azt je­lenti, hogy ha „nekem”, mun­kaügyi bíróságnak van egy 600 000 forint értékű nem va­gyoni kártérítési igénnyel kap­csolatos ügyem, akkor a fel­számolás közzétételét követő 30 napon belül - mindegy, hogy előttem már per folyik - be kell jelentenem a felszámolónak, mint a vagyon körébe tartozó igényt. Meditáltunk ezen a problé­makörön, és a Legfelsőbb Bíró­sághoz is felrohantam megkér­dezni, hogy most mi van: mű­ködjenek-e a döntőbizottságok, vagy sem, a munkaügyi vitákat a felszámolás keretében inté- zik-e a jövőben is, ahogy ezt az 1986 évi 11. tvr. megszabta? Az lett a megállapítás, hogy a fel­számolás közzététele október 8-án történt, ez után a vagyoni igények vonatkozásában sem döntőbizottság, sem bíróság nem járhat el, illetve az azt megelőzően érkezett folyamat­ban lévő ügyeket be kell fe­jezni. Ami azonban a határidő után érkezett, azokban az ügyekben nem lehet munkaügyi vita módján eljárni, hanem át kell tenni azokat a felszámolást elrendelő megyei bíróság gaz­dasági kollégiumához és min­den a felszámolás körébe tar­tozó igény csak a felszámolás keretén belül bírálható el.- Végül is ezzel csak más fó­rumra kerül az ügy. Mi ebben a problématikus?- Ott lesz majd zűrzavar, hogy a megyei bíróság gazda­sági kollégiumánál mondjuk összegyűlik 2,5-3 ezer ilyen igény, amelyet az megküld a felszámolónak, jelen esetben a Szénbányászati Szerkezetátala­kítási Központnak Budapestre. A felszámoló minősíti az igé­nyeket. Amit nem, vagy csak részben fogad el, az visszakerül a felszámolást elrendelő bíró­sághoz, s azokat ott a felszámo­lás befejezésekor nem peres el­járásban kell elbírálni. Hogy milyen ügyek lehetnek ezek? Folyamatos baleseti kártérítési járadék emelési igények. Hosszan várhatnak a szénbányászok Ez a megoldás rendkívül bo­nyolult és hosszadalmas. És hát dolgoznak még ma is a bányák­ban. Ezek után, ha Kovács Ist­ván azt állítja, hogy az elmúlt havi bérét nem kapta meg teljes összegében, mert számításai szerint abból hiányzik 3000 fo­rint, s ha ezt a vitát nem tudja a munkáltatóval rendezni és munkaügyi vita síkjára kerül az ügy, akkor nem döntőbizottság, nem munkaügyi bíróság fog el­járni, hanem azt mondják neki, hogy nyújtsa be igényét a fel­számolóhoz. S ha az nem ismeri el, akkor 3-4 év múlva majd va­laki eldönti, hogy 1991 decem­berében neki járt-e volna több pénz, vagy sem. Ilyen szép helyzetbe kerültünk és kerültek a dolgozók, amit én nagyon ne­hezen tudok megemészteni. Annál is inkább nem, mert so­rozatban kerülhetnek elénk olyan munakügyi viták, ame­lyeknek egy része nem vagyoni jellegű lesz. Tehát dönthet a döntőbizottság, vagy a munka­ügyi bíróság egy felmondás jogszerűségéről.- A sok új kisvállalkozás, új munkáltató beléptével milyen tipikus munkaügyi hibák ke­rültek felszínre?- Fogalmuk sincs arról, hogy a hatályos munkajog mit ír elő. Fogalmuk sincs, hogy munka- szerződésbe mit kell belevenni, arról, hogy a munkabért ki kell fizetni és nem lehet visszatar­tani azzal, hogy „majd ha a jövő hónapban is dolgozol, akkor megkapod az e havi bért is”; hogy a munkakönyvét kötelesek kiadni akkor is, ha a dolgozó tartozik nekik 20 forinttal; hogy szóban nem, csak írásban lehet elküldeni a dolgozót. Sorozato­san nem teljesítik a társadalom- biztosítási kötelezettségüket, nem fizetik a járadékot, vagy nem annyi bér után, mint amennyi a tényleges, s ezt a dolgozó csak akkor észleli, amikor táppénzre szorul. Tájékozatlanság ? Összefoglalva: megdöbbentő tájékozatlanságot mutatnak. Legalábbis ez a jóhiszemű felté­telezésünk. Az is lehet azonban, sokan azért követik el a felso­rolt hibákat, mert úgy értelme­zik a demokráciát, hogy most már minden ilyen trükk szabad. Pedig pont ellenkező irányba kellene haladni. Az új Munka Törvénykönyv tervezete éppen­séggel olyan megoldásokat tar­talmaz, amelyek szigorítják a munkáltatók ilyen irányú köte­lezettségeit. Dunai Imre Hazai nyelv-toplista Elén az angol Kié a nyert autó egyötöde?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents