Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-20 / 19. szám

1992. január 20., hétfő uj Dunántúli napló 7 Tovább a közös úton Majs-Nagynyárád Oldódnak a szövetkezeti görcsök A tőkehiány elérte a legjobbakat is? Ez a költségvetés - és a tavalyi Nem csökken a költségvetés szerepe Könnyű volt észalapon meg- jósólni: a mezőgazdasági üze­mek többségének továbbélése elkerülhetetlen. A felgyülemlett tőke - akár szellemi, akár anyagi javakról van szó - nem darabolható szét egyik napról a másikra. Másrészt vállalkozó erő híján egyelőre nem kell tar­tani a gomba módra szaporodó farmergazdaságoktól: az egy­kori kisgazdák többsége ma már jóval a nyugdíj felett van. Vé­gűi, de nem utolsó sorban az élet, a gazdasági környezet sem kedvező: náhány hold hozadé- kából megélni művészet számba megy. Minderről dr. Herger Lász­lóval, a közös majsi-nagynyá- rádi termelőszövetkezet elnö­kével beszélgettem. Találkozá­sunknak a közelmúltban meg­hozott átmeneti és szövetkezeti törvények adtak aktualitást, s az alapvető kérdés is erre vonatko­zott: hogyan-tovább? A kérdés kézenfekvőnek lát­szik:- Hosszú várakozás után szü­lettek meg e törvények, s ez idő alatt nem csak politikai síkon érte megannyi támadás a terme­lőszövetkezeteket és állami gaz­daságokat. Oldódtak-e a gör­csök?- Feltétlenül nagyobb a biz­tonságérzetünk, már ami a szö­vetkezetek technikai továbbélé­sére vonatkozhat. A közös mű­velési formáció kipróbált, sok­helyütt bevált mód, ez tette a magyar mezőgazdaságot a ke­leti zónában sikerágazattá. Az új törvények értelmében senki sem szólhat bele abba, hogy Majs-Nagynyárád milyen utat választ, azt az itt élők, a gazda­sági dolgozók határozzák meg. S most, így utólag, azt is meg­kockáztatom, hogy a vészha­rangok kongatása is nekünk kedvezett: talán hűségesebbek a tagjaink, mint bármikor koráb­ban, jobban összetartunk, hi­szen a bizonytalanság szele mindannyiunkat megcsapott.- Tehát marad a tsz? .. .- Úgy tűnik, igen. Ők is tud­ják, az utóbbi 10-15 évben e gazdasági formáció versenyké­pes volt, s itt a 38-40 aranyko­rona értékű földeken tisztes megélhetést is adott. Beszélget­tem az emberekkel, s majdnem egyhangú a döntésük: gépein­ket, azt a technikát, amit évek során felhalmoztunk, s azt a tu­dást, ami e 3600 hektár összte­rületű gazdaság elvezetéséhez szükséges, bűn lenne elfecsé­relni.- Akkor maradéktalan az öröm. Tulajdonossá válnak a tagok, az érdekeltség húzóerő lesz ■ ■ .- A tulajdonlás kérdése igaz: a vagyon nevesítésekor ki- nek-kinek a maga hányadát tisz­tázzuk, telekkönyvileg, rész­jegy formájában. De ebből vé­leményem szerint nem követke­zik az, hogy azonnal gazda­szemmel néznek a világra. Jó- néhány évre szükség lesz még, amire a vágyott, klasszikus szö­vetkezeti viszonyok kiforr- nak-létrejönnek. Újra kell ta­nulni például a szövetkezeti demokráciát, a szövetkezeti fó­rumok hatékony működtetését, stb. Másrészt a boldogság sem felhőtlen, hiszen ritka rossz idők járnak ma a mezőgazda­ságban.- Számomra szokatlan, hogy e térségből is panaszkodnak. Itt mindig jól futott a szekér.- Pedig lassan ellehetetlenül a mezőgazdaság, oly sok teher rakódik ránk. A költségek a csillagos égig nőnek, ma már sokaknak gondot okoz egysze­rűen az üzemenyag megvásár­lása is. S ne beszéljünk másról, mondjuk a vetőmagról, műtrá­gyáról, a munka eszközeiről, egy apró csavarról és egyébről, melyekre ha esetleg telne is, hi­ába, mivel az erőgépek üres tankkal ott állnak az udvaron. Hihetetlen nagyok az elvoná­sok. Szétnéztem a szükebb pát­riánkon, s nem riogatásként mondom: a gazdaságaink több­ségénél bizonytalan, hogy tud­nak-e tavasszal tisztességesen vetni. Ha ez így megy tovább, a katasztrófa elkerülhetetlen.- A magángazdaságok sem lehetnek rózsás helyzetben ?- Bizony, senki sem kivétel. Lehet, hogy kissé cinikusan hangzik, de a szövetkezetek egybenmaradásához ez is hoz­zájárul. Ma néhány hektáron le­hetetlen annyi jövedelmet ter­melni, amiből egy család megél. Csak példának mondom: egyik tagunk az elmúlt évben kivitte földjét, vagy húsz holdat, s alig lett több a nyeresége, mint amit e földért és tagságáért tőlünk földjáradékként és illetmény­kukoricában átvett. Azaz, nem csak a mi létünk hordoz meg­annyi kiszámíthatatlan, előre nem látható kockázatot - és ki­számítható gazdasági megszorí­tást - , hanem a kisüzemeknek, magángazdálkodóknak is szembe kell nézniük mindezek­kel. Majs, ahol 10 tonna körüli kukorica mindig megterem, ahol szorgos emberek élnek, s ahol még egyelőre egyetlen bank kényének-kedvének nem vagyunk kitéve, az elmúlt év gazdálkodását veszteséggel zárja. Az ok prózai: a gazdasági szorítások és a jugoszláviai há­ború - a cukorrépával befüröd- tünk - többtízmilliót elvitt.- Ön állítja, a majsi-nagy- nyárádi szövetkezet együtt ma­rad az újtípusu szövetkezeti formát vállasztva. Hány hektá­ron ?-Maximum 100 hektárral, igen minimális, elhanyagolható földterülettel csökkenhet a gaz­daság szántója. Legalábbis a máig bejelentett igények ezt tükrözik. Megjegyezném, többen már visszaléptek távozási szándé­kuktól, s néhányan jelezték, még nem végleges döntésük. Az elmúlt év példái sok álmat­lan éjszakát okozhatnak, mivel tető jelek. Véleményem azon­ban nem változik: a kilépők igényeit a lehetőség szerint fi­gyelembe kell venni, s igye­kezni számukra azt a földet ki­adni, amit kémek. A fölösleges viták így elkerülhetők. A bent maradottaknak pedig mielőbb végig kell vinni a közgyűlése­ken az átalakulási procedúrát, hogy legfőbb feladatunkra, a termelésre tudjunk koncent­rálni.- Ön szerint mikorra áll föl az új törvények nyomán a majsi-nagynyárádi közös?...- Gyorsan, liberálisan és cél­ratörően kell cselekedni, hogy egy éven belül létre jöhessen, kialakulhasson az új modell. Hatszázötven tagunk van, döntő többségük nyugdíjas. Mindannyiunk érdeke, hogy időveszteségek nélkül, a terme­lés folyamatosságát biztosítva, törés mentesen váltsunk, ki-ki ismerje feladatát, tennivalóit. Az új vezetés dolga lesz aztán a közel- és távoljövőről álmodni, új terveket szőni. Kozma Ferenc A hosszúra nyúlt költségve­tési vita után lassan-lassan csil­lapodnak az indulatok, háttérbe szorulnak a politikai érvek és inkább a szakmaiak kerülnek előtérbe. A lakosságot pedig el­sősorban az érdekli mit hoz számára az új költségvetés, mennyiben javul, illetve meny­nyiben romlik a helyzete Az elmúlt két év költségveté­sét összehasonlítva az idei esz­tendő tervezetével bizonyos vál­tozások, ha nem is alapvetőek, felfedezhetők. Nem változott az, hogy a költségvetés továbbra is ráül a gazdaságra, a keletkező jövedelmek jelentős része a költségvetésen keresztül folyik és ez ellentétes a vállalkozások­kal. Nem jó ugyanis, ha közpon­tilag az állam túl sok jövedel­met oszt el, sokkal inkább ked­vezőbb lenne, ha ebben a piac vállalna nagyobb szerepet. Két évvel ezelőtt 640 milliárd fo­rinttal gazdálkodott a költségve­tés, tavaly már 850 milliárddal, az idén pedig, ha a tervek valóra válnak, 953 milliárd forint újra­elosztásáról gondoskodik. Ezek az összegek mutatják, szó sincs arról, hogy a költségvetés sze­repe, súlya csökkenne. Nem is kerülhet erre mindaddig sor, amíg a nagy elosztási rendsze­rekhez, az államháztartás re­formjához hozzá nem nyúl a kormány. Valószínűleg az idén erre már sor kerül, úgyhogy jö­vőre alapvető változások várha­tók a költségvetésben is. Addig azonban be kell érni kisebb je­lentőségű módosításokkal is. Csökkenő befizetések Ezek a kisebb módosítások azonban elég nagy hatással le­hetnek a lakosságra, a vállalko­zásokra. Megfigyelhető ugyanis, hogy az évek során a gazdálkodó szervek befizetései nemhogy nőttek volna, hanem 1990-hez viszonyítva csökken­tek. Ez azt jelenti, hogy bár­mennyire is "sírnak" a vállalko- • zók, a növekvő elvonások elle­nére kevesebb nyereségadót, vámot fizettek be. Az államnak az ilyen jellegű bevételei 1990- ben 257 milliárdot tettek ki, az ez évi előirányzat pedig csupán 215 milliárd. Időközben a forint jelentősen romlott, amit szintén érdemes figyelembe venni. (Az értékelést persze részben módosíthatja az a tény is, hogy ebben az időszakban jelentős mértékű gazdasági visszaesés is bénította a vállalatokat, elvesz­tették kelet-európai piacaik zömét, s az elmúlt két év során csökkent a termelés is, ez is visszahatott a nyereségadó befi­zetések elmaradására.) Úgy néz ki azonban, hogy ez a gazdasági válság csak a vál­lalkozókat, a vállalatokat súj­totta jelentős mértékben. A la­kossági adóbefizetések ugyanis a válság ellenére számottevően növekedtek. Míg 1990-ben a lakosság mintegy 120 milliárd forintot fizetett személyi-jöve­delemadóra, addig az idén ezek az állami bevételek a 162 milli­árd forintot. Ugyancsak lényegesen emel­kedett az általános forgalmi adóból és a fogyasztási adóból származó bevétel, amelynek kárvallottja szintén a lakosság. Úgy tűnik a bérből és fizetésből élők kevésbé tudtak kibújni az adófizetés alól, mint a vállalko­zók, vállalatok. Dráguló államigazgatás Érdemes azt is megnézni, hogy mire fordították az egyre növekvő lakossági befizetésből eredő pénzeket. Az adatok azt mutatják, hogy a költségvetés egyre kevesebbet költött a gaz­dálkodó szervezetek támogatá­sára, fogyasztói ár-kiegészí­tésre, ugyanakkor bár központi beruházások alig vannak, mégis növekedtek a felhalmozási kia­dások és igen sok pénzt emész­tett fel a központi költségvetési szervek támogatása. Erre a célra 1990-ben még csak 188 milli­árd forintot fordítottak. Tavaly az államigazgatás, beleértve a honvédelmet és az egyéb fegy­veres testületeket is, már 278 milliárd forintot emésztett fel a költségvetésből, s az idén pedig a központi költségvetési szer­vek támogatására 339 milliárd forintot költenek. Ezt a pénzt fordítják a minisztériumok, or­szágos szervek finanszírozá­sára, a védelem és egyéb fegy­veres testületek pénzellátására, a társadalmi önszerveződések támogatására. Furcsa módon a piacosodó gazdaságban az ál­lamigazgatás egyre több pénzbe kerül. Valószínűleg ez az átme­neti állapot következménye, amikoris még nem működik tel­jes egészében a piac, s az álla­migazgatás új rendszere sem alakult ki. Ez az átmeneti álla­pot azonban meglehetősen költ­ségesnek bizonyul, s ennek árát természetesen a fogyasztóknak, a lakosságnak kell megfizetni. (MTI-Press) P.F. nem a legkedvezőbb figyelmez­Magyarok külföldön Felzárkózás a piacon Várhatóan még az első félév fo­lyamán megszülethet a hitelme­gállapodás Magyarország és a Világbank között a termékpiac fejlesztéséről szóló hitelcso­magról. A Világbank Igazgató Tanácsa még az év első felében dönt, és szeptembertől már sor kerülhet a hitel folyósítására. A hosszú lejáratú hitelcso­mag célja, hogy a fogyasztási cikkek hazai piacának műszaki, technológiai, intézményi fej­lesztésével átfogóan javuljon a kereskedelmi tevékenység ha­tékonysága, csökkenjenek az áruforgalommal kapcsolatos költségek, ez által mind az ex­port, mind a fogyasztók szem­pontjából kedvező költségvi­szonyok alakuljanak ki. A tár­gyalások során megállapodás született arról, hogy a program a szakképzés, a technikai segít­ségnyújtás elemeit is integrálja. Egyre többen mennek kül­földre, vállalnak ott munkát. Sokan hirdetésekre válaszolnak, mások közvetítő irodákon ke­resztül próbálkoznak. Vannak akik egyénileg vágnak bele, mások többedmagukkal próbál­nak szerencsét.-Már egyre több német és osztrák magán munkaközvetítő iroda küldi el ajánlatait - mondja Kovács Béla, a pécsi Eda Clean betéti társaság veze­tője. - A munkatársnőm több nyelven beszél, ami nagy segít­ség. A rosenheimi Zeller mun­kaközvetítő iroda tulajdonosá­val és a müncheni Arbeitesamt igazgatójával személyesen tart­juk a kapcsolatot. Nem tudom, hogy honnan tudták meg a cí­münket, de egyre másra érkez­nek az állásajánlatok. Elsősor­ban kőműveseket, szakácsokat, felszolgálókat, asztalosokat, szobalányokat keresnek. Rend­szeresen kiutazunk Ausztriába és Németországba, hogy szemé­lyesen győződjünk meg arról, hogy hova is küldjük az embe­reket dolgozni, és egyben újabb munkalehetőségeket is kere­sünk. Kéri István már dolgozott Németországban. Most újra szeretne kimenni, mert itthon nem tud megélni. Villany- és felvonószerelő.- Véleményem szerint min­den egészséges ember mindig többet és jobbat akar - mondja. - Már dolgoztam egy félévet Németországban. Dachauban, egy felvonógyárban voltam külső liftszerelő. Mielőtt kimen­tem, egy kisiparos alkalmazott, de egyre kevesebb lett a munka, más megélhetési lehetőséget kellett keresnem. így kerültem külföldre. A gyár, ahol dolgoztam, egy háromszobás házat bérelt, ott laktunk kilencen. Nem kellett kint többet dolgoznom, mint itthon, csak precízebben. Van idő arra, hogy többször is meg­mérje az ember, valóban megfe­lelő méretű-e a csavar. A minő­ség, az esztétikus munka alap- követelmény. Az is igaz, hogy időnként 10-12 órát is kellett egyfolytában dolgozni. Korán reggel indultunk munkába és este volt, mire a szállásra visz- szaértünk. A cég kötelezett bennünket arra, hogy munka után német nyelvtanfolyamra járjunk. Annyira komolyan vet­ték, hogy annak aki nem ment el, az aznapi bérét nem számol­ták el. Megnehezítette a kintlé­tet, hogy itthon volt a családom és csak másfél-kéthavonta utaz­tam haza, ugyanis nagyon sokba került volna, ha gyakrab­ban jövök. Van egy álmom, amit szeretnék megvalósítani, azért mentem külföldre dol­gozni. Itthon lehetetlen, hogy valaki másfél év alatt 800 000, vagy akár 1 000 000 forintot is félretegyen, összegyűjtsön. Dukits József siklósi fiatal­ember az utcára került, mert megszűnt a munkahelye. A nagybátyja már többször dolgo­zott külföldön, ő beszélte rá, hogy próbáljon szerencsét.- Kőműves vagyok, mégsem találok munkát - mondja. - Már sok helyen próbálkoztam. Sik­lóson, ahol lakom, nincs munka, Pécsett lenne, de a bejá­rás, az albérlet minden pénze­met elvinné. Olvastam egy be­téti társaság hirdetését, gondol­tam megpróbálom, megnézem, mit ajánlanak. Kőművesként szeretnék elsősorban külföldön dolgozni, de más munkát is el­vállalok. Először is németül kell megtanulnom, hogy kint meg tudjam tartani a munkámat. Az álmom az, hogy a külföldön ke­resett pénzből veszek egy falusi házat, ahol gazdálkodni fogok. A nagybátyám két éve már rendszeresen vállal munkát kül­földön. Ő is kőműves. Sokat mesélt arról, hogy szakmailag milyen sokat jelent nekik egy-egy ilyen út. A legkorsze­rűbb technológiákkal dolgozhat jó körülmények között. Két tizenéves lány is szeretne szerencsét próbálni. Kicsit fél­nek is, hogy mi vár rájuk, in­kább együtt mennek, mert hal­lottak már sok jót, meg sok rosszat is a külföldön végzett munkáról és a munkaadókról. Évek óta barátnők és jelenleg munkanélküliek. Mind a ketten szobalánynak, vagy konyhai ki­segítőnek mennének. A nyelv­vel egyelőre még gondjuk van, de mire lesz munka, a legfonto­sabb szavakat, kifejezéseket megtanulják, ugyanis rendsze­resen járnak nyelvórára. Amed­dig csak lehet, szeretnének kint maradni, de végérvényesen nem. Kíváncsiak, hogy mennyi pénzt tudnak metakarítani. K.Krisztinek sok rokona él kint német nyelvterületen és a csa­ládtagok közül már szinte min­denki külföldön dolgozik. B. Kriszti egy irodában dolgozott. Szakmája nincs, csak érettsé­gije. Meg kell élni, erre most ez ad lehetőséget. Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents