Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-18 / 17. szám
1992. január 18., szombat aj Dunántúli napló 11 Hová-merre az általános iskola után? Mindenhonnan kitaszítva Hetvenezer fiatal találkozója Taizé Annak idején azt mondták nekünk, tanuljunk. Merthogy amit tudunk, azt nem veheti el tőlünk senki. És hogy a tudás meghozza a gyümölcsét. Ma - a munkanélküliség szorításában - a hasonló mondatok inkább tréfának tűnnek, s nem továbbadandó komoly bölcsességnek. Eredetileg azokkal a gyerekekkel akartam foglalkozni, akik nem nyernek felvételt sehová a nyolcadik osztály elvégzése után, köztük azokkal is, akik el sem tudják végezni az általános iskolát. Egy felmérés szerint országosan ez utóbbi a gyerekek húsz százalékát érinti. A szám óriási. Kíváncsi voltam, mi a helyzet itt Baranyában, mi lesz az itteniekkel, remélhetnek-e emberhez méltó munkát, vagy arra készülhetnek inkább, hogy páriaként élik majd az életüket. A nyomozás azonban más irányt is vett. Amit sikerült összegyűjteni, a biztonság kedvéért most közreadom ... Nem rosszabb a helyzet Baranyában — Úgy tudom, tavaly 30 000 gyereket nem vettek fel középfokú tanintézetbe az országban - mondta Czuczor József, a Baranya megyei Munkaügyi Központ képzési és pályaválasztási osztályvezetője. - Baranyában ez a szám 190 körül volt, és meg kell mondanom, nagyjából így alakult tíz éve is. Azok közt, akik ide számítanak, sok az igen nehezen képezhető, mentálisan vagy más módon határeset. A mi megyénkben az országoshoz képest kedvezőbb a helyzet, mert szinte mindenkit sikerül valahol elhelyezni. A pályaválasztási tanácsadóban tavaly is elérték ezt, bár igaz, mindent fölhajtanak, ahol csak hely van. A munkaügyi központ szervez nyolchónapos, egyéves tanfolyamokat, ahol szakmunkásokat képzünk. Mi azért a 16 évet betöltőitekkel foglalkozunk inkább, az elvünk az, hogy az iskolakötelesek lehetőleg az iskolában legyenek, ott szerezzék meg azt a tudást, amit megszerezhetnek. Az eddigi képen mindenesetre módosít valamit az is, hogy a középfokú iskoláknak is érdekük az - adott esetben éppen a fejkvóta miatt - , hogy minél több diákot vegyenek fel, s aztán ott szelektáljanak.- Én még mindig azt gondolom - folytatta Czuczor József - ,hogy a legrosszabb helyzetben a valamilyen szempontból a határmezsgyére szorult gyerek van, az ide-oda csapódó fiatal. Az is várható, hogy a számuk növekedni fog. A büntetve nevelő pedagógia nem ad megoldást, mert ha kizárják a gyereket, az iskola problémája megszűnhet ugyan, de a gyereké nem. Ennek ellenére egyelőre nem mondhatnám azt, hogy az, aki a nyolcadikat nem tudja elvégezni, vagy nem nyer felvételt, mindenhonnan kitaszítva lenne. Aki tanulni akar, annak azért vannak lehetőségei. Sürgető igény az új Ebből a szempontból szerencsés, hogy a demográfiai hullám az általános iskolákból a középiskolákba vonult. A kényszerűen felduzzasztott általános iskolai nevelői létszám sok helyütt ma már szükségtelen lenne, de hogy ne kelljen eldobni azt, ami már megvan, egyre több iskolábah lesz nagyobb az érdeklődés a speciális szakiskolák iránt. így látja ezt a dolgot Somkúti Agnes is, az Istenkúti Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese.- Az érintett gyerekek beiskolázását rajtunk kívül több iskola is vállalta. Azt is tudom, hogy máshol is szívesen indítanának olyan képzést, melynek során az általános iskola elvégzése utáni két évben szakmát kapnának a diákok. Nálunk jelenleg két csoportban zajlik a két éves speciális szakiskolai képzés, és egy csoportban a tíz hónapos munkaügyi tanfolyam. Saját költségvetésből dolgozunk, így próbáljuk a feladatainkat ellátni. Hasonló céllal működik a Pécsszabolcsi Általános Iskola, mely húsz más intézménnyel együtt, de az országban egyedüliként általános iskolai alapokra építve indította be speciális képzési formáit. Itt a lányok két éves gazdaasszonyképzőben, a fiúk pedig egy éves vállalkozó és mezőgazdasági osztályban tanulnak. Istvánder József az iskola igazgatója elmondta:- Hiszünk abban, hogy a 14 éves, be nem iskolázott korosztály semmiképpen sem jelent rosszabb képességű gyerekeket. Mi itt felelősen gondolkodó fiatalokat szeretnénk képezni. Olyan gazdaasszonyt, aki el tud látni egy nagycsaládot, gondoskodik a gyerekekről, ápolja a beteg családtagokat. Sajnos előfordulhat, hogy profilszűkítésre kényszerülünk, mert például a gazdaasszonyképzés rendkívül anyag-és pénzigényes, komoly tangazdaságra lenne szükség, több támogatásra. Az iskola pályázatokból szerez pénzt, de ez nem elég, akkor sem, ha vannak szponzorok. A munkából pedig csak egy villanás, egy-két hasznos tantárgy felsorolása: dísznövénykertészet, varrás, sütés-főzés, bankügylet, házi betegápolás, állat- tenyésztés és kertgazdálkodás, idegen nyelvek. Hasonló iskola Ausztriában nyolcvan is van. Nagy kár, hogy Ausztria más előnyeivel a mi kis országunk nem rendelkezik. Mert ha már gazdasszonyokról van szó: mikor fogjuk mi elérni, hogy egy férfi képes legyen arra, hogy a fizetéséből, amit kap, eltartsa a családját, amikor ma attól kell rettegnie, hogy munkája sem lesz. / ' Es a szülő csak fizet... A következő igaz történetet Priol Ödön, a Diósviszlói Általános Iskola igazgatója mesélte el. A történet egy harmadikos varrótanuló kislányról szól, aki olyan szerencsés volt, hogy talált magának egy varrónőt, aki gyakorlati képzésre maga mellé fogadta. Néhány hónapja a varrónő visszaadta az ipart, s a tanulólány két és fél évnyi munkája veszett volna kárba, ha az osztályfőnöke az iskolában (maga is varrónő), nem veszi magához a hátralévő fél évre.-Nálunk az utolsó években minden tanuló jelentkezett valamilyen középfokú tanintézetbe. Előreláthatólag ez idén is így lesz. A legnagyobb gondunk jelenleg az, hogy sok gyereket nem tudnak majd fölvenni, ha nem lesz munkáltatója. Egyelőre negyven százalékuknak van, de már arra kényszerülünk, hogy mindent megmozgassunk, az ismerős ismerősét is, csak hogy elhelyezzük a tanítványainkat. Azt pedig már nem tőle tudom, hány és hány szülő fizet komoly tízezreket azért, hogy a gyerekét - aki mellesleg semmit nem vétett még ennek a világnak, képes és akar is tanulni - fölvétesse egy maszekhoz. Nem tudom, mi ez, fejpénz vagy vérdíj, de mindegy is a név. Á gyerek tanulhat, a gazdát cserélt pénz adómentes, mindenki jól jár ugye. Nem tehetek róla, mostanában egyre többször gondolok arra, amit nemrég hallottam egy szülőtől: az ezredfordulóhoz közeledve az iskolarendszerünk olyan lesz, mint amilyen volt... a századfordulón. Hodnik Ildikó Taizé az új Európa felé törő ifjúság egyik középpontja lett. A dél-franciaországi Cluny közelében van e kis falucska. S ahogyan ezer évvel ezelőtt a híres apátság szerzetesei világhódító reformútra indultak, éppen úgy ma a szomszédközségből Roger Schutz protestáns világi szerzetes vezetése alatt új lelkiséget kívánnak létrehozni az ifjúság körében. Három évvel ezelőtt az európai találkozót első alkalommal szervezték meg a vasfüggöny mögött, s választásuk Pécsre esett. Akkor a magyar fiatalokkal együtt 4-5 ezer résztvevőre gondoltunk, de 15 ezer hátizsákkal és plédekkel felszerelt fiatal lepett meg bennünket. A pécsi nap igen sikeres volt és a vasfüggöny mögötti országokban szemmel láthatóan mélyen belenyúlt az ifjúság lelkületébe. A most egybegyűlteket már négy hónappal ezelőtt kezdték hívni a Taizé-i testvérek. Ötvenezerrel számoltak. S ime egybegyűlt hetvenezer , akiket a rendezőbizottság Budapesten intézményekben, iskolákban, internátusokban, otthonokban helyezett el, de a főváros katolikus és keresztény gondolkodású családjai is ingyen befogadták a fiúkat, lányokat. Húsz év óta működik lelki ráhatásokkal belső megértést sürgetve a Taizé-i közösség. A jellemzően különleges vonás Taizénél, hogy elsősorban protestáns férfiak lelki közösségéről van szó, tehát valójában lutheránus és református szerzetesi közösséget kell elképzelnünk, akik fogadalmat tettek, közösen laknak Taizé-ben s más városokban, szerzetesi életet élnek sok imádsággal. Hármas fogadalommal lépik át a közös házak küszöbét, azzal az elhatározással, hogy Istennek és az embernek szentelik életüket. Istentiszteletük leginkább elmélkedés, ima, viszont emberszere - tetüknek jótékonysági intézmények létrehozásával és vezetésével, magánosok és elhagyatottak felkeresésével és vigasztalásával igyekeznek kifejezést adni. Hol is keressük azt a vonzó, belső erőt a fiatalemberek, fiúk és lányok szívében, amely őket lelkes krisztuskövetőként meg- győződéses keresztényekké, jótékonykodásban felülmúlhatatlan, testvéri odaadásban kifogyhatatlan gazdagokká teszi? A hangsúly azon van, hogy mi mindannyian hitünkben testvérekké váljunk. Taizé nem egyesület, nem is valamilyen fajta jámbor szövetkezés, hanem társulás a belső megtisztulás és gazdagodás felé vezető úton. Minél több ilyen együttérző és együtt cselekvő társakra találunk. annál értelmesebb és vonzóbb lesz eme testvéri összeállás. Testvérülésről van szó, amelyben a lényeg a másik ember felfedezése, különvalóságá- nak vagy „másságának” megtalálása és ennek beépítése egyre nagyobb embertestvéri közösség együttesébe. Taizének közel száz testvéri fogadalmat tett tagja van, de sokezren vannak a világban minden országban és világrészben, akik kívülről figyelve, de belülről érintve kerülnek közel e tömegeket vonzó lelkiséghez. Ilyen tag hazánkban már sok ezer lehet, de Európában a legtöbb lelkileg érintett követőt Olaszországban, Lengyelországban, Németországban és az északi országokban találunk. Ma már közel 2000 orosz fiatal vett részt a pesti napokon. Pécsett három évvel ezelőtt még csak négy kievi fiú csatlakozott az európai fiatalokhoz. Az európai újjárendeződés- nek, amely a vallást nem tudja kihagyni, nagy jelentőséggel biró kezdeményezéséről van szó, amely most már több, mint kezdés, hiszen európai és világ- viszonylatban Taizé a fiatalság legnagyobb csoportjait hozza össze.Ha Taizé-i gondolat lényege valamilyen fajta benső- ség, lelki központúság megteremtése a fiatalokban, akik készek életüket másoknak szentelni. Ma az egész emberiségnek belső átalakulásán, apostoli küldetésű megtérésén van a hangsúly. Intézmények korrigálásával nem érünk el sokat, az egyént, a személyt kell átalakítani másokért élő embertestvérré. Annyiszor hivatkozunk arra, hogy ma áldozatokra van szükség. Egy közösséget, mint ilyet, erre nem lehet rábírni. Az áldozat az egyéni felelősségre és szabadságra teremtett ember leghumánusabb megnyilatkozása. Ezt az áldozatot, az erre való készenlétet látjuk azoknál a fiataloknál, akik ma fáradságot nem ismerve, minden kényelmességet elvetve, hátizsákkal felszerelve járják be a félvi- lágot társakat keresve, akikkel ezt az új reformközösséget, talán úgy lehetne nevezni, a vatikáni zsinattól eredő új reformtörekvéseket meg lehet valósí- tani.Vendégem volt a napokban egy fiatal német plébános, aki öt fiút és három leányt hozott Budapestre. Élénk beleéléssel elmondta, hogy mit tapasztalt a fiatalok között és hogyan vette észre ő is, hogy a közös ima és ének, amelyet órákon keresztül végeznek ilyenkor a különböző templomokban, nála is belső felmelegedést és küldetési érzéket keltett. Az a meggyőződése, ha a nyolc fiatal hazaér és kisugározza majd a Budapesten kapott lelkesedést és mély evangéliumi szellemet, ez többeket is vonzani fog. Cserháti József püspök Az Istenkúti iskola tanulói rendszeresen dolgoznak a Tímár utcai szociális otthonban Läufer László felvételei A jogi problémákat is tisztázni kell Mit szól a szervezet az új szívhez? Maga a műtét mindössze négy órán át tartott. Ahogy Szabó Zoltán professzor, az első magyar szívátültetést végző orvoscsoport vezetője elmondta, ennél jóval több időbe telt az előkészítés és még hosszabb időt igényel természetesen a beteg gyógyulása, rehabilitációja. A budapesti orvosi egyetemen kedden tartott sajtó- tájékoztatón újabb részleteket tudtunk meg a nagy feltűnést keltett műtétről és az újszívesről. Schwarz Sándor, a most 28 éves fiatalember esztendők óta leszázalékolt nyugdíjas. Veleszületett rendellenesség miatt szíve a szokásosnál jóval nagyobb volt. Élete megmentésére egyedüli lehetőség kínálkozott: a szívátültetés. Valójában a véletlen döntötte el, hogy ő lett az első magyar újszíves. A Szívás Érsebészeti Klinikán tavaly szeptember óta vártak a megfelelő donorra, míg végül egy, január 3-án agyhalálban elhúnyt fiatalember szíve - a megfelelő immunológiai vizsgálatok elvégzése után - alkalmasnak bizonyult az átültetésre. A fel- gyógyulás során is a szervezet ellenállása, az új szív befogadása jelenti a legnagyobb gondot. Áz ehhez szükséges gyógyszereket, amelyek több százezer forintba kerülnek, csaknem egy évig kell szednie Sándornak, szigorú orvosi felügyelet mellett. Mindenesetre az új szíves türelmetlenül várja, hogy elhagyhassa a steril-szobát és reménykedik, hogy minél hamarabb hódolhat kedvenc sportjának, a focinak ... Most még a sajtótájékoztatón való részvételét - érthető okokból - az orvosok nem engedélyezték. Lehet azonban, hogy a jövő héten, az újságírók személyesen is találkozhatnak a szívtranszplantáció első magyar alanyával. A sikeres műtét nyomán reflektorfénybe kerülnek olyan jogi problémák is, amelyek eddig a jogalkalmazás gyakorlatában föl sem merülhettek. Erről a téma egyik leginkább érintett szakemberével, Perner Ferenc professzorral, a Transzplantációs Intézet igazgatójával beszélgettünk. Mint megtudtuk, hazánkban a „feltételezett egyetértés” elve érvényesül a szervátültetés esetében, ami azt jelenti: ha valaki kifejezetten nem tiltja meg, hogy halála után felhasználják valamelyik életfontosságú szervét, annak testéből szabadon transzplantálhatnak más betegbe. Érről a 18/1972 (XI.4.) törvény, illetve annak 3/1988 (11.17.) számú módosítása rendelkezik. Ugyanakkor, ha az illető a potenciális donor - még életében vagy hozzátartozói a halál beálltakor nem járulnak hozzá az egészséges szerv felhasználásához, megakadályozhatják az átültetést. Erről azonban idejében értesíteni kell a kórházat, illetve a kezelőorvosokat. A hazánkéhoz hasonló törvénykezési elvek érvényesülnek például Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban, Norvégiában, Portugáliában és Spanyolországban. Angliában, Svájcban és Svédországban viszont kifejezetten a család, illetve a donor előzetes engedélye szükséges az átültetéshez. Hollandiában és Németországban folyik az a közvéleménykutatás, amelynek célja kideríteni, hogy a társadalom milyen törvényi rendezést fogadna szívesen ebben a bonyolult erkölcsi, etikai ügyben. Perner professzor szerint a hippokrateszi esküt az orvosoknak - a tudomány előrehaladtával - másként kelj értelmezniük, mint eddig: az általuk ismeretlen betegekért is felelősséget kell vállalniuk! Erre kötelezi őket annak tudata, hogy egy donor akár kilenc ember életét is megmentheti épen maradt hasnyálmirigyével, szívével, májával, szeme szaruhártyáival, tüdejével és veséivel. (szabó-domi) A Hősök terei iskolában gazdaasszonyokat képeznek
