Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-15 / 14. szám
1992. január 15., szerda üj Dunántúli napló 9 Százmillió kelet-európai hangulata Növekvő nyugtalanság (MTI-Panoráma) - Elégedetlenség, kiábrándultság, sőt kétségbeesés jellemzte 100 millió kelet-európai hangulatát 1991-ben, amely szüntelen áremelkedést és növekvő munka- nélküliséget hozott - összegzi benyomásait az óesztendőről a UPI amerikai hírügynökség Varsóból keltezett tudósítása. 1989-nek, a „forradalmak évének” eufóriája helyébe növekvő nyugtalanság lépett, amint nyilvánvalóvá vált, hogy a demokráciához vezető göröngyös út még rosszabb lesz - talán sokkal rosszabb -, mielőtt jobb lenne. A térség országainak kormányai - folytatódik az öszegzés - csaknem csődbe jutottak, miközben az ipari termelés csökkenésével, az elszabadult inflációval és a tömeges munkanélküliség új jelenségével küszködnek. Lengyelországban az emberek torkig vannak a vezető politikai erők szüntelen torzsalkodásával. A munkanélküliség aránya elérte a 11 százalékot. Közben a gomba módjára elszaporodott politikai pártok éppen akkor osztják meg a nemzetet, amikor a születő demokráciáknak erős kormányokra lenne szükségük, hogy folytathassák az ország gazdasága átalakításának emberfeletti feladatát. A Magyarországon. Bulgáriában, Romániában és Albániában kormányon levő koalícióknak sincs nagyobb szerencséjük gazdasági programmjuk működtetése terén. A polgárháború dúlta Jugoszláviában pedig gyakorlatilag nincs is kormány. Magyarországon az 1991-es esztendő 38 százalékos inflációt hozott - igaz, ez a legalacsonyabb Kelet-Európábán - és a munkanélküliek száma elérte a 350 000-et. A privatizáció lassú és nehézkes és az állami tulajdonban levő ipar egykori központosított struktúrája legnagyobbrészt változatlan maradt. A 36 százalékos kamatláb elrettenti az új üzleti vállalkozásokat, és a magyarok úgy érzik, hogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak az új üzleti vállalkozást. Az új esztendő előreláthatólag évtizedek óta a legrosszabb év lesz Magyarország számára. Új jövedelmi adózást vezetnek be, emelkednek a közlekedési viteldíjak, az üzemanyag és a fűtőolaj ára. Tovább szélesedik a szakadék a gazdagok és a szegények között, ami őszinte bánatára szolgál azoknak a millióknak, akik a múltban hozzászoktak az állam paternalista gondoskodásához. Csehszlovákiában az 1991-es év első kilenc hónapjában az ipari termelés 21,3 százalékkal csökkent az előző évhez viszonyítva és a munkanélküliség elérte az 5,6 százalékot. Ennek ellenére árúk tömege marad eladatlan az üzletekben a kereslet nagyarányú csökkenése miatt. A nemzeti jövedelem 17,7 százalékkal csökkent és a GNP 13,8 százalékkal maradt el az előző évi mögött. A legsúlyosabb problémák azonban politikai jellegűek Csehszlovákiában. Növekszik az elszakadást követelő mozgalom Szlovákiában, ahol nacionalista politikusok akadályozzák a gazdasági és politikai reformot. A szlovák vezetők oly mértékben felszították a nemzeti érzést, hogy az már komolyan veszélyezteti Csehszlovákia jövőjét. Bulgária néhány jelentős lépést tett a demokrácia felé 1991-ben - a második világháború óta első ízben van nem kommunista kormánya az országnak és hozzákezdtek a szigorú gazdasági reformprog- ramm megvalósításához. Az ennek nyomába lépő 450 százalékos infláció drámai mértékben csökkentette a létfontosságú fogyasztási cikkek vásárlását - például a húsé 64, a tejé 38, a zöldségféléké 56, a tojásé 48, a gyümölcsöké 43, a ruhanemű- eké 47, a benziné pedig 58 százalékkal csökkent február elseje, az árak felszabadítása és október 31. között. Szöges ellentétben a tavalyi téllel, a bulgáriai kirakatok most tele vannak nyugati árukkal - főleg gyenge minőségűekkel. Megjelentek azonban a luxusáruk is - Mercedesek, Rol- lex órák, skót whisky, stb.. Az új bolgár kormány azt ígéri, hogy gyorsan megvalósítja az állami tulajdon magánkézbe adását. Hasonlóan igyekszik elősegíteni a magántőke beruházást. Ivan Kosztov pénzügyminiszter nemrég kijelentette, hogy a legrosszabbon már túl vannak. Elemzők azonban nem olyan biztosak ebben. Megtörténhet, hogy a szófiai kormány kénytelen lesz ugyanazzal szembe nézni, amivel a lengyel: a lakosság belefárad az áldózathozatalba és apatikussá válik a politikai torzsalkodás láttán. Romániában még válságosabb a helyzet, ahol a szeptemberi háromnapos zavargások Petre Roman miniszterelnök és kormányának lemondásához vezettek. A zavargások, amelyeknek során dorongokkal felfegyverzett bányászok lepték el a főváros utcáit, átmenetileg kisiklatták a reformprogramot és a Nyugat visszavonta vagy befagyasztotta a 2,6 milliárd dollár összegű segélyeket, illetve kölcsönöket. Stolajan volt pénzügyminiszter kormányfővé történt kinevezése hozzájárult Románia megtépázott nemzetközi image- ének megmentéséhez és a Nyugat bizalmának legalább * részbeni helyreállításához. Stolojan hozzákezdett, hogy megint sínre tegye a reformprogramot. Akárcsak Kelet-Európa többi országában, a reformok Romániában is munkanélküliséghez és inflációhoz vezettek. Mintegy 200 000 ember került már az utcára és az infláció meghaladja a 25() százalékot. Tekintettel a várható rosszabbodásra, nem lehet kizárni újabb utcai zavargások előfordúlását az új esztendőben Romániában. A térség valamennyi országa közül azonban egyedül Albániát látszik fenyegetni a tényleges élelmiszerhiány ezen a télen. Kétségbeesett albánok megrohamoztak két élelmiszerrel fel- töltött vöröskeresztes raktárát az ország két északi városában, a fővárosban, Tiranában pedig december 8-án megbízható katonai és rendőri egységeket vezényeltek ki az élemiszerhiány miatt lázongó lakosság ellen. Zsúfoltak a nagyharsányi menekülttábor szobái Fotó: Proksza László Az Új DN politikai vitafóruma Vitán túl... Az ÚDN december 18-i számában Buzássy Lajos, az Agrárszövetség irodavezetője „Mégegyszer az agrárér- telmiségről” címmel cikket írt, amelyben az ÚDN november 20-i számában megjelent Írásunkra reagál. Buzássy Lajos a témát személyekre cserélte és jelentéktelenné próbálta tenni, pedig a téma fontos. Az említett két személy a maguk jelentőségéről egyáltalán nem nyilatkozott. - Az a korszak- és rendszerváltó lendület, amely némelyekből - kisgazdákból is - a bárózást kiváltotta, az valóban volt egy időben, s talán vannak, akik máig sem tudták ezt kinőni. Az aláírók és a párt is, túl tud ezen lépni. De más érdekei vannak a FKgP-nak, és mások az Agrárszövetségnek. A Kisgazdapárt és az agárértelmiség érdekei viszont számos ponton kapcsolódnak. Sőt, azonosak! És éppen ez volt a téma - s most is ez. El kell végülis dönteni, hogy a további harcok - lehetőleg mutatós harcok - legyen-e a cél, vagy pedig egy ugyancsak jelentős sokaság érdekei okán a lehetséges megegyezés, együttműködés. Mert ha az utóbbi, akkor igazán vehetné az agrárértelmiség köréből valaki a tollat - ha oka, módja van szólni -, hogy összegyűjtögesse, mik azok a dolgok, amelyekben ők megegyezni akarnak, és amelyek tárgyalása során a „nem”-eken kívül, az „igen-”eket is el tudják képzelni. Buzássy Lajos úgy hivatkozik Szinai Miklósra, mint pap a Szentírásra. Ajánlhatjuk, olvasson más történészektől is. Buzássy Lajos az agrárértelmiséget azonosítja az Agrárszövetséggel. A magunk részéről több kísérletet tettünk arra, hogy az agrárértelmiséggel beszélő viszonyba kerüljünk, mert láttuk és hirdettük, hogy a falu érdekében és az élelmiszer- gazdaság egészében az agrárértelmiségnek egyaránt kára származott abból, hogy szövetségük elszigetelte őket. A jelen helyzetben - amikor még két év van hátra a következő választásokig, és számos fontos törvényhozási és gazdasági esemény előtt állunk fontos lenne, hogy az agrárértelmiség felismerve saját érdekét a falu népével együtt a Kisgazdapárt mögé álljon. Csirke Ernő örökös megyei elnök Szentpáli László városi alelnök Amikor a hivatal igazolja magát „Mi a baj az érettségi vizsgával?” címmel a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet kiadott egy 117 oldalas nagy jlaku kiadványt, amelyik minden érintett figyelmét felkeltette, de a tanulmányok elolvasása után csalódást keltett, mert azon triviális igazságon kívül, hogy az érettségi nem felel meg a céljának, újat nem igen mond. Az I. II. fejezet Balogh László munkája az érettségi történetéről 1852-1945. közötti része - eltekintve attól, hogy az 1960-as évek pártzsargonjában íródott - azt sugallja, hogy az érettségi felesleges, sőt káros. A pozitív oldaláról szó sem esik, pedig jó- néhány Nobel-díjas elő iskolája volt a magyar gimnázium, amelyik vitathatatlanul európai szinten állt, minden hibája ellenére is. A tanulmány erősen átpolitizált, kissé dohos marxista terminológiával dolgozik, ellentétben a „felszabadulástól” 1990-ig terjedő résztől, ez ugyanis teljesen depolitizált. Az olvasó még azt sem tudja meg, hogy a pártállam diktálta minden döntését. A gimnáziumok és az érettségi mélyrepüléséről 1948. után, egy szót sem szól, amikor az egyházi gimnáziumok megszűntek. A szakérettségi bevezetéséről sincs véleménye, az 1972-es érettségi reform (ahol eltörölték a történelem érettségit és az osztályzatokat formálissá tették) politikai hátteréről, a párton belüli reformisták kiszorulásáról nem ír, ahogy az 1979-es érettségi rendelet (ahol visszaállították a történelmet) politikai indítékai tökéletesen homályban maradnak. Én nem rovom fel senkinek, hogy milyen politikai meggondolásból ír, így vagy úgy, de hogy ma 1991-ben az adófizetők (megyei önkormányzat) pénzén jelenjen meg egy ilyen kiadvány, az enyhén szólva furcsa. Páldi János tanulmánya egy felmérés, elég csekély adatbázisra építve, mely az új érettségit tervező szakemberek számára szól, az olvasónak elég érdektelen. Végül, Bernáth József igazgató a standard érettségi előmunkálatairól ír, melyből csak az derül ki, hogy még csak a kérdések felvetésénél tartanak. Vajon mi szükség van ilyen kiadványra, mely egy embrionális állapotot tükröz, még akkor is, ha az egyetemmel kötött szerződés és 6 melléklet is publikálódott hozzá? Ilyenkor csak arra gondolhatok, amit a cikkem címében már leírtam. Matavóvszky Iván tanár Pécs város Önkormányzat Oktatási Bizottság elnöke Manapság divat Manapság divat általában a kommunistákat gyalázni. Nekem erről más a véleményem. Amikor az ötvenhatos forradalom bukása után 4 évi börtönbüntetést szabtak rám, és ebből két évet le is ültem, tudtam, hogy a rendszertől nem sok jót várhatok. Szabadulásom után csak raktári segédmunkásként tudtam elhelyezkedni jogi doktorátussal és mérlegképes könyvelői oklevéllel. Évekig dolgoztam egy raktárban, szedtem fel a villamosvasút sineit. És ekkor jelentkezett egy kommunista vezető, Szakállas György, a Minőségi Ruházati Szövetkezet elnöke, aki a megyei párt- bizottság többszöri ellenkezése mellett a szövetkezet főkönyvelői tisztével bízott meg. Nálam vezették be a szabad szombatot és karácsonyra a havi fizetésnek megfelelő nyereség előleget kaptak a dolgozók. Ma is tisztelettel gondolok Szakállas Györgyre. Később, amikor Komlón megszerveztem a kertbarátok klubot és megválasztottak elnökévé, segített, támogatott Krasznai Antal, a Hazafias Népfront kommunista titkára. Három budapesti országos kiállításon és hat komlói helyi kiállításon vettünk részt. Komlón több mint 15 évig végeztem a lakosság részére ingyenesjogi tanácsadást. Itt is segített Somsich Lászlóné városi első titkár, aki vállalta a levelezéssel kapcsolatos költségeket és helyet is biztosított a jogsegélyszolgálatnak. De segített Fekete Sándor, a komlói kőbánya kommunista igazgatója, Lengyel Zoltán ottani párttitkár is. Nem tagadom, voltak olyanok is szép számmal, akik sokat ártottak, sértegettek az elmúlt rendszerben. De nemcsak ezek tettek keresztbe, hanem - szégyellem - sorstársaim közül is, akikkel együtt szenvedtünk ötvenhatért. Dr. Berényi István Mi lesz a szolgáltatásokkal, ha bevezetik az új díjakat? Az iparost, a kereskedőt a bérleti díj is sújtja Egyre reménytelenebb helyzetbe kerülnek az egyedül dolgozó kisiparosok és vállalkozók. Napról napra kevesebb a megrendelésük, folyamatosan csökken a bevételük. Az adó összege sem csökken, a kedvezmények köre egyre szűkebb. A pécsi iparosokat, kereskedőket a bérleti díjak emelkedése is fenyegeti. Égy rokkantnyugdíjas kisiparos elmondta, hogy a nyugdíjából tartja el a családját, mert alig van munkája. A műhelyében már csak világosban dolgozik, mert nem tudja kifizetni a villanyszámlát. Szeretné, ha a távfűtő vállalat is kikapcsolná a fűtését, de ahhoz szigeteltetni kellene a falakat. Pécsett a Jókai utcában szinte egymást érik a műhelyek és a magánkereskedések. Kovács György műszerész évtizedek óta itt bérel egy műhelyt. Tizenhat éve már, mint nyugdíjas dolgozik.- 1946. óta bérelek üzletet ebben a városban - mondja. - Azóta már négyszer változtattam helyet. Először kiköltöztettek a Széchenyi térről, a nagy- néném volt üzletéből. Aztán a Jókai térről kétszer, és közben egyre kisebb lett a műhelyem. Néhány éve még havonta alig pár száz forintot fizettem, most már ennek a négyszerese a bérleti díjam. Ha még ennél is többet kérnek, az maga lesz a tragédia. Meg akartam venni a műhelyemet. El is jöttek, fel is mérték, most meg kiderült, hogy mégsincs rá mód. A felújítására öt évvel ezelőtt több, mint nyolcvanezer forintot fizettem a tanácsnak, és közben a saját pénzemen béreltem egy másik műhelyt. 16 éve nyugdíjas vagyok, de nem hagytam abba az ipart, és 1991-ben újra fizethetek adót, mert átléptem egy másik sávba. Sokszor órákat töltök el tétlenül a műhelyben, mert nem jön senki. Ha meg valaki betéved, az meg sokallja a javítás díját. Három éve még beszélgetni sem volt időm, ma meg akár ki se nyitnék. Szolgáltató tevékenységet végzek. Bevétel alig van, a kiadás meg csak nő. A többi megkérdezett kisiparos és kereskedő is hasonló helyzetben van. Forgalom alig van, megrendelés kevés érkezik, miből fizessenek többet? A pécsi önkormányzat gazdasági és vállalkozási bizottsága a december 3-án megtartott közgyűlésre kidolgozta a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díjáról szóló rendeletét, amelyet nem fogadtak el a képviselők. Az ott elhangzott érvek és ellenérvek is mutatták, az ügy bonyolultságát. A szakbizottság ezt követően megtartott ülésén felmerült problémák is ezt támasztják alá. Többen felvetették, hogy döntsön a piacgazdaság a vállalkozás életképességéről. Mások annak a véleményüknek adtak hangot, hogy kedvezményeket is kellene adni, akár egyéni kérelem alapján. Az is elhangzott, hogy a bérleti díjak évek óta alig emelkedtek. 1984-ben lehetőség lett volna egyoldalú felülvizsgálatukra, de ez akkor nem történt meg. A régi szerződéseket, ha megváltoznak a feltételek módosítani kell, ami sok gondot fog okozni, hiszen határozatlan időre szólnak és egyoldalúan felbontani nem lehet egyiket sem. Sz. K.
