Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-14 / 13. szám
1992. január 14., kedd aj Dunántúli napló 3 Döntöttek a szövetkezeti törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról A Francia Intézet Pécsett is megalakult A közelmúltban Pécsett is megalakult Francia Intézet - az Alliance Francaise - új székházba költözött. A Művészetek Házában, Pécs, Széchenyi tér 2 alatt várják ezután az érdeklődőket. Kul- túrális rendezvényeiken kívül - filmvetítések, színházi előadások, francia könyvek - a közeljövőben induló nyelv- tanfolyamaikkal szeretnék színesíteni programjaikat, bővíteni szolgáltatásaik körét. Kezdő, újrakezdő, középhaladó, nyelvvizsgára valamint a nemzetközi DELF-DALF vizsgákra felkészítő kurzusaikra és magas szintű társalgó csoportokba várják a jelentkezőket. Január 20-a és február 20-a között lehet beiratkozni az Alliance központban, mely reggel 8-tól este 5-ig minden érdeklődő előtt nyitva áll. Az Országgyűlés 173 igen szavazattal, 25 ellenszavazat és 45 tartózkodás mellett elfogadta a szövetkezeti törvény hatályba lépéséről, és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatot. A képviselők csaknem 350 módosító indítványról döntöttek, és ezek közül mintegy 90-et fogadtak el. A szövetkezeti törvény a hatályba lépéséről, valamint az átmeneti szabályokról szóló törvény kihirdetésével egyidejűleg lép érvénybe. Az átmeneti törvény az új szövetkezeti modell létrehozásának legfontosabb feladatait: a vagyonnevesítést, a szervezeti változásokat, az új alapszabály elfogadását és a tisztségviselők választását szabályozza. A vagyonnevesítés lényege - a földtől eltekintve -, hogy a vagyont nem természetben, hanem üzletrészek formájában kell felosztani, és arról értékpapírt kiállítani. Kötelező vagyonnevesítésben részesíteni azt, aki 1991 január első napján, és a törvény hatályba lépésekor tagja volt a szövetkezeteknek. Ugyancsak vagyonnevesítésben részesül, aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította (illetve erre jogosult örököse), aki legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek (illetőleg a volt tag örököse), illetve legalább ötéves tagsági viszonya átlépéssel szűnt meg. A szövetkezet közgyűlése saját döntése alapján üzletrészt juttathat alkalmazottainak, volt tagoknak és azok örököseinek, valamint a mező- gazdasági szövetkezeteknél rendszeresen munkát végző segítő családtagoknak is. A vagyonnevesítés során nem osztható fel az általános fogyasztási szövetkezet vagyonának 30 százaléka, valamint a lakás-, takarék- és az iskolai szövetkezet vagyona. A vagyonnevesítést a mező- gazdasági és ipari szövetkezeteknél 1992. április 30-áig kell befejezni. A törvény külön szabályozza a vagyonnevesítésen belül a szövetkezetek tulajdonában és használatában álló földek felosztását. Eszerint a szövetkezet feladata kijelölni a tagok, valamint a Magyar Állam tulajdonában lévő földek mellett a földtulajdonnal nem rendelkező tagok és alkalmazottak, valamint a kárpótlásra jogosultak földhöz jutását szolgáló földterületeket. A kijelölés ellenőrzésére az érdekeltek érdekegyeztető fórumot hozhatnak létre. A kárpótlási törvény vonatkozó szabályainak végrehajtása után a tagok között felosztott földet a tagok nevére kell telek- könyvezni és kérésükre bármikor ki kell adni. A törvény rendelkezik a szoros értelemben vett szervezeti változásokról. Eszerint az egyesülés, a szétválás, a gazdasági társasággá alakulás és a megszűnés kérdéséről a közgyűlés egyszerű szavazattöbbség alapján határoz. A törvény ugyancsak rendelkezik a kiválásról, a szakcsoportok helyzetéről és a vagyon megosztásáról. A kiváláshoz az általános előírás szerint elegendő öt tag együttes fellépése, és nincs szükség közgyűlési határozatra. Az általános előírás mellett külön feltételek vonatkoznak a kiválással kapcsolatban a sajátos tevékenységet folytató szövetkezetekre. Az átmeneti időszak - 1992. december 31. - végével megszűnik a szövetkezeti szakcsoporti forma. Amennyiben a tagok nem tudnak megállapodni a vagyonmegosztásról, akkor arra speciális árverésen kerül sor. Szervezeti változás esetén a szövetkezet vagyonát szakértői becsléssel vagy egyszerűsített vagyonértékeléssel kell felmérni. A szövetkezet egyes vagyontárgyait - amelyeket lehetőleg úgy választanak szét, hogy gazdaságilag önállóan működtethetők legyenek - zárt árverésen szerezhetik meg azok, akik üzletrésszel rendelkeznek. Ha ez nem hoz eredményt, akkor még sor kerül egy második fordulóra, amelyen a kikiáltási árat lejjebb viszik, de még mindig csak az üzletrésszel rendelkezők vehetnek részt a licitben, és csak ezután kerülhet sor nyílt árverésre, amelyen már bárki részt vehet és készpénzzel licitálhat.A szövetkezetekre az átalakulásukig még érvényesek egyes régebbi, a szövetkezetek működését meghatározó törvényi előírások, azonban az alapszabály elfogadása után már csak az új szövetkezeti törvény előírásai vonatkoznak rájuk. Részvénytársaság lett a Szanáló Szervezet Részvénytársasággá alakult át a Szanáló Szervezet - tájékoztatta az MTI-t Rédei László igazgató. Elmondta: a Szanáló Szervezetet korábban éppen az állami szanálásokra, a cégek pénzügyi rendbetételére hozták létre. A piacgazdaságra való áttéréssel a központi támogatások fokozatosan megszűntek. Tavaly ilyen pénzösszeg már egyáltalán nem állt a Szanáló Szervezet rendelkezésére. Csupán az Ikarus kapott működőképességének fenntartásához 500 millió forint hitelt. Az 1991. évi 11. törvény pedig hatályon kívül helyezte az állami szanálást. Időközben a Szanáló Szervezet - éppen az igényekhez igazodva - mind több felszámolási eljárásban vett részt. Jelenleg 150 felszámolási eljárás folyik a Szanáló Szervezet, pontosabban jogutódja közreműködésével. (A jogszabály szerint a felszámolási eljárást két éven belül be kell fejezni.) A mintegy 40 millió forintos alaptőkével megalakult részvénytársaságban a Szanáló Szervezet több munkatársa és négy jogi gazdasági tanácsadó kft. dolgozik. (MTI) Új autó-behozatali szabályok várhatók Hamarosan változni fognak a személygépkocsi import engedélyezési szabályai - tudta meg az MTI munkatársa a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának illetékesétől. A korábbiakhoz képest annyi lesz a módosítás, hogy a külkereskedelmi forgalomban behozott használt gépkocsikat itthon csak abban az esetben lehet levizsgáztatni, ha a származási országban legalább hat hónapig érvényes műszaki vizsgája van. Az új autókra vonatkozó rendelkezések nem változnak: továbbra is csak import-engedély- lyel rendelkező cégek foglalkozhatnak személygépkocsi behozatallal, s ennek során be kell tartaniuk a megfelelő forgalmazási, műszaki előírásokat, valamint a fogyasztói érdekvédelemmel - jótállással, alkatrészellátással, javítással - kapcsolatos szabályokat. Az utasforgalomban behozott gépkocsikra vonatkozó előírások szintén változatlanok maradnak: az ily módon behozott autók engedélyhez nem kötöttek. (MTI) Őszi munkák a tél derekán Kell-e a fagyos cukorrépa a gyáraknak? A tulajdonosok dilemmái A fagyok megszűntével folytatódott az ősszel földben maradt cukorrépa szedése. Fotó: Läufer László Szokatlan dolog január közepén az őszi mezőgazdasági munkák állásáról írni, ám az élet úgy tűnik produkál különös dolgokat. Mint az egyik szövetkezeti vezető fogalmazott tegnap: a mezőgazdaság ellen a múlt őszön az időjárás és a politika (a déli határainkon túl dúló háború) fogott ezúttal össze. A heteken át tartó csapadékhullás miatt nem tudtak a gépek rámenni a földekre, a cukorrépa kiszedését pedig a háború lassította, akadályozta. Sajnálatos következmény, hogy a földeken maradt cukorrépa minősége jelentősen romlott a kemény fagyok hatására, a most újrakezdett betakarítás során azzal a ténnyel kell szembe nézni, hogy a fagyok után betakarított répát a gyárak már fel sem tudják dolgozni. Ez a helyzet Mohács térségében, ahol a jugoszláviai cukorgyárak főmérnökei a napokban tettek látogatást. A határban tartott és minőségvizsgálat után úgy döntöttek, hogy már nem fogadják a továbbiakban a répát. Mindezt Kapcsa Józsefiétől, a mohácsi termelőszövetkezet elnökhelyettesétől tudtuk meg, akinek tájékoztatása szerint csaknem 2000 hektáron maradt földben a cukorrépa a mohácsi társuláshoz j tartozó nagyüzemekben. ^ kár megközelíti (vagy talán meg is haladja) a 150 millió forintot, így a nehéz pénzügyi helyzetben lévő mezőgazdasági üzemek jelentős része újabb bevételektől esik el. Az elnökhelyettes asszony információja szerint hasonló minőségi kifogást emelt a Kaposvári Cukorgyár képviselője is a szentlőrinci bevagonírozáskor. Visszatérve a mohácsi társulásra: az érintett területeken a betakarító gépek egyik termelő- szövetkezetből a másikba települtek át a vontatott betakarítás során, s így például a sorrendben utolsóként álló szederkényi téeszben meg sem tudták kezdeni a szedést. A társulásban résztvevő üzemek megállapodása szerint az ebből fakadó veszteséget közösen vállalják. Szeghy Sándor, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója még bizakodó volt tegnapi beszélgetésünkkor. Bár az ő térségükben is kint van még 1300 hektáron a répa, az igazgató abban bízik, hogy ha változó feltételekkel is, de a cukorgyárak átveszik a termést. Nagy küzdelmet folytatnak a földeken a dolgozók, ugyanis csak akkor tudnak menni a gépek, ha fagyos a talaj felszíne, fgy a betalarítás zöme éjszaka folyik, délelőtt a nappali felmelegedés miatt abba kell hagyniuk a munkát. A Szigetvári Állami Gazdaságban még 400 hektáron van vissza a szedés, szerencsére a kukorica betakarításon (9,3 tonna/hektá- ros, gazdasági rekord átlaggal) már túl vannak. Hogy mi lesz a répával, arról holnapután tudnak biztosat mondani Szigetváron. A verőcei gyárba akkor érkezik meg az első „fagyos” szállítmányuk. Az információk szerint tehát a 13 657 hektáros megyei répaterületből mintegy 3000 hektáron fordulhat elő, hogy beszán- tásra kerül a földben maradt, fagyos termés. A szakemberek szerint ez nem csak az elmaradt árbevétel miatt nagy csapás az üzemekre, hanem agrotechnika- ilag sem szerencsés az utóvete- mények számára. A tsz-vezető- ket természetesen most az is foglalkoztatja, hogy kapnak-e valami állami segítséget az objektív okok miatt bekövetkezett veszteségek ellensúlyozására. A Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatalban Légrádi György szakfelügyelő értékelte kérésünkre a helyzetet. Mint mondotta, a kukoricabetakarítás a legtöbb üzemben befejeződött és összességében is a végéhez közeledik. A 82 ezer hektárból 4500 hektáron van még kint a termés. Bár a hozam jónak mondható, a veszteségek a kései betakarítás miatt igen jelentősek. A munka hajrájában nem véletlen, hogy egyre több böngészőt látunk a földeken, hisz a csöveknek akár a negyede is a földre hullhat a töredezett szárakról. Még jó, hogy a szorgalmas polgárok összeszedik az elhagyott kukoricát. Az őszi mélyszántást mintegy 160 ezer hektáron kell befejezniük a gazdaságoknak, ebből még 44 ezer hektár van vissza. Balog Nándor A mai éles viták közepette is általános az egyetértés: gazdaságunk kulcsfontosságú kérdése az állami tulajdon lebontása, a privatizáció, a tulajdonos megszemélyesítése. Arról azonban sokan elfelejtkeznek, hogy a privatizáció önmagában nem teremt „igazi” tulajdonost, azaz olyat, aki érdekelt a vagyon gyarapításában, a vállalat rövid és hosszú távú érdekeinek hatékony képviseletében. A bürokratikusán szervezett, sokszor ráfizetéses tevékenységet folytató nagyvállalatainkat tehát személyes tulajdonúvá kellene átalakítani. Ez azonban jelentékeny nehézségekbe ütközik, nálunk ugyanis hiányzik az a társadalmi réteg, amelyiknek elegendő tőkéje van, hogy megvásárolja az állami tulajdont, és amelyik alkalmas is a vállalatok irányítására. A modem gazdaságokban a tulajdonos szerepe is megváltozott, és a nagyvállalatoknál szétvált a tulajdon, illetve a menedzsment. Legföljebb a kis- és középvállalkozásoknál található olyan főnök, aki maga irányítja vállalkozását, és kézben tartja annak legfontosabb ügyeit. Akié a részvény, az az úr A piacgazdaságokban a nagyvállalatok túlnyomó többsége részvénytársaságként működik, és egy vagy néhány tulajdonos rendelkezik a részvények meghatározó részével. Ennek révén érvényesítik tulajdonosi jogaikat és érdekeiket. Befolyásolni képesek a meghatározó vállalati döntéseket oly módon is, hogy beleszólásuk van a menedzserek kiválasztásába, és bizalmi embereik tagjai a részvénytársaság igazgatótanácsának és felügyelőbizottságának is. A nyugati tőkés gazdaságok eredményei bizonyítják, hogy ez a rendszer bevált, és - mint Komái János egyik tanulmányában írja - ezért is állítható, hogy a privatizáció folyamata annál sikeresebben halad előre, minél szélesebb területeken kerül személyes tulajdonosok kezébe a tulajdon és az irányítás. Ez azonban nálunk még csakis hosszabb ideig tartó szerves fejlődés eredménye lehet. Erre pedig nem várhatunk; addig is megfelelő megoldásokat kell keresnünk. Ezek egyike az intézményi tulajdon kiszélesítése. Magyarán: a vállalatok részvényeit vagy azok többségét bankok, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, önkormányzatok tulajdonába kellene adni, bízva abban, hogy ők jobb gazdái lesznek a vállalatnak, mint az állam vagy annak megbízott szervezetei. A bankok szerepzavara Az intézményi tulajdonosok közül banki tulajdonosok már ma is léteznek gazdaságunkban: a kereskedelmi bankoknak számos állami vállalatban vannak jelentős érdekeltségeik. A példák azonban azt igazolják, hogy hiába van számos iparvállalat részvénytöbbsége a bankok kezében, önmagában a rész vény tulajdonlás még nem teremt igazi tulajdonost. Ennek egyik oka pedig az, hogy a bankok - nem utolsósorban a kereszttulajdonlások miatt - bizonyos szerepzavarban vannak. Ma ugyanis a széles körű vállalati eladósodás kölcsönös függőséget teremt az adós vállalat és a hitelező bank között. A veszteséges nagyvállalatok csődje a bankok helyzetét is megrendítheti, hiszen kénytelenek lennének véglegesen lemondani a tartozások megfizetéséről, elesnének a még csordogáló hitelkamatoktól is.Ha megvalósulna a kereskedelmi bankok privatizálása, akkor nagyobb esély volna arra, hogy a részvényesek valódi tulajdonossá váljanak. Jogaikat oly módon (is) érvényesítenék, hogy az általuk ellenőrzött bank irányító-ellenőrző testületéibe olyan megbízottakat delegálnának, akiknek tevékenysége nem merülne ki az igazgatótanácsok, felügyelőbizottágok értekezletein való formális részvételben. A delegáltak ugyanis egzisztenciájukat is veszélyeztetnék akkor, ha hibás döntésekben segédkeznének. A banki tulajdonlásnak a jövőben is meghatározó szerepe lehet az állami tulajdon lebontásában. Ennek döntő feltétele a ma még állami kereskedelmi bankok teljes vagy részleges privatizálása. K. D.
