Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-13 / 12. szám

1992. január 13., hétfő uj Dunántúli napló 3 Egy táncünnep kérdőjelei - avagy megkezdődött az enyhülés? Iskola és önkormányzat Az első lépések Baranyában A Baranya Megyei Pedagó­giai Intézet szakemberei na­pokban tákékoztatót tartottak a címben jelzett témakörben, különös tekintettel az oktatási törvényre. A baranyai helyzet rövid áttekintése adaléka lehet a társadalmi vitáknak, hiszen a Művelődési Minisztérium a közoktatási törvény gondját közügynek tekinti, a törvény pedig a vélemények és javasla­tok alapján ma is formálódik. A minisztérium a nyilvános vi­tát január végén szeretné le­zártnak tekinteni. Általános, mondhatni napi tapasztalat Baranyában is, hogy nemcsak az iskolák kere­sik a helyüket, az együttmű­ködés új formáit, hanem az önkormányzatok is. Aprófal­vas megyénkben felértékelő­dik a társulások szerepe. Több község szövetkezik egy-egy iskola, óvoda egészségügyi in­tézmény fenntartására. Példa erre Drávaszabolcs, Drávapal- konya, Drávacsehi és Gordisa együttműködése, amely az elmúlt év egy év során már eredményeket hozott: alapít­ványt létesítettek, bővítették az iskolát, új tornaterem épült. Mindez szellemi kapcsolatot, a községekben lakók - a szü­lők közt - megvalósuló párbe­szédet, konszenzuson alapuló döntést is jelentett. Különös, hogy éppen ebből a termékeny falubokorból vált ki Maty köz­ség, ahol akadt egy akamok, iskolabarát polgármester - a fáma szerint Drávaszabolcs volt tanácselnöke - aki húsz gyerek számára nyolc osz­tályos, öt pedagógussal dol­gozó iskolát létesített! Az is­kolát a BUVATERV díjmen­tesen tervezte, építésében segí­tett a Lakitelek Alapítvány is. Az igazgatónőt demokratiku­san választották, és ő már maga választhatta ki a munka­társait. Művelődési tárca számít a képviselőkre, hogy a közokta­tásra vonatkozó "alapfelada­tok ellátása teljes egészében állami feladat ” legyen - írja Havasi János minisztériumi szóvivő a Köznevelés kará­csonyi számában. Ettől persze továbbra is nyitott kérdés, hogy a rendkívül eltérő adott­ságokkal rendelkező iskolák méltányosan differenciáló tá­mogatása hogyan oldható meg? Hogyan definiálható az alapellátások köre? Milyen feltételek mellett működhet egy iskola végre a nevéhez méltóan? A mohácsi körzetben, okulva a kínzó tapasztalta­kon, abból a könnyen belát­ható tényből indultak ki, hogy a „kiművelt” emberfőt ke­vésbé fenyegeti a munkanél­küliség, a kilátástalanság réme. Bármit hoz a jövő, a szellemi tőke könnyebben tud piacot találni vagy teremteni magának. Ennek a belátásnak és kevésbé a térség viszonylag kedvezőbb gazdasági helyze­tének köszönhető, hogy mo­hácsi körzetben - kemény vi­tákban - az oktatásnak szavaz­tak prioritást. Az állam csak normatív jut­tatásokat „ad” - a döntés már az önkormányzat joga - vélik többen - megszűnőben az ál­lam és önkormányzat alá- és fölérendeltségi viszonya, ezért sem lehet „oktatásbarát” költ­ségvetésről beszélni. A dolog azért nem ilyen egyszerű. A szegénység lob­bizni kényszerít, az állami el­vonások és „visszaosztások” mértéke jó-rossz alkuk tárgya marad még jóidéig. Példa le­het Szentlőrinc, a mini-isko­laváros, ahol három óvodát, ugyanannyi iskolát, diákott­hont, gimnáziumot és a leg­utóbbi időkig az Újhelyi Me­zőgazdasági és Állattenyész­tési Szakközépiskolát is „eltar­tották.” S noha lemondhattak a regionális szerepkörű szakkö­zépiskoláról a megye .javára,” a gond így is a nyakukba sza­kadt, amikor a nagyközséget sok más közt a MEV felszá­molása nyomán a munkanékü- liség is sújtja. Nyilvánvaló, Szentlőrincen sem a sokat kárhoztatott szem­lélettel vannak gondok, pél­dául Komló polgármestere is a helyi Nagy László Gimnázium igazgatója volt korábban. A bányászváros iskolái révén is kényes városi rangjára, óvodá­ira 29 milliót, általános iskolá­ira 16, a gimnáziumára 4 mil­liót fordított 1991-ben, a Ka­zinczy Közgazdasági Szakkö­zépiskola pályázat és világ­banki támogatás révén 6 éves, nyelvoktatással „alapozó” képzést indít, a vájárokat ok­tató szakmunkásképzőnek tanműhelye épült. Bóka Róbert Közoktatási Alapítvány KÖZVÉLEMÉNYKUTA­TÁS. Ön szerint hány nép­táncegyüttes dolgozik Pécsett? Hogy kettő? A Baranya, aki a múltkor is fellépett a színház­ban; aztán biztosan van még Mecsek is, igaz, róla az utóbbi években nem hallotta, hogy műsort adna, ja, és most jut az eszébe, hogy olvasott valami Tanacról is, aki éppen egy tánc­táborhoz keresett szponzoro­kat? Nem, több nem ugrik be, akárhogy is töri a fejét, pedig elhihetem, hogy rendszeres új­ságolvasó, és biztosan tudna róla, ha lenne más is. Néhány éve? Az persze, egészen más, akkor még volt egy elég jó, egy KISZÖV nevezetű, de hol van már a tavalyi hó? HÍR. Néptánc gála volt de­cemberben az Ifjúsági Házban. Fellépett hat pécsi együttes, műsor után hajnalig tartó tánc-házban mulathattak a résztvevők. TÁNCOSOK ÉS HÁZUK TÁJA. Aki mostanában valami­lyen módon néptáncközeibe ke­rült, tudja, micsoda áldatlan ál­lapotok uralkodnak az együtte­sek között. Folyik a rivalizálás, az egymásra mutogatás, a szakmai tudás megkérdőjele­zése. Táncos csak rossz szájíz­zel, sértődéssel jöhet el anyae­gyüttesétől, s az Isten őrizze meg attól a lépéstől, hogy más­hol próbálkozzon, mert menten árulónak minősül, s utána még nemzedékek hosszú sora előtt lesz ő a rossz, a megvetendő példa. A „nagy” együttesek rangon alulinak érzik, hogy kö­zös műsort adjanak a kicsikkel, akik között szintén nem felhőt­len a viszony. Önálló estre pe­dig nem mindenkinek telik - kinek pénze, kinek kapacitása kevés hozzá. Szóval, érdekes ez a néptáncgála. A SZERVEZŐ. Hágen Zsu­zsa (KISZÖV Pannónia Nép­táncegyüttes)- Hogy miért tartom fontos­nak a közös fellépést? Több oka is van. Mindig zavart, hogy a pécsi együttesek ennyire rossz­ban vannak egymással, még a táncházban is léteznek a klik­kek. Valójában a táncosok el­dugva dolgozhatnak, pedig szükség volna rá, hogy vissza­jelzést kapjanak a munkájukról.- Sajnálatos tény, hogy az újabb együttesek egyszerűen szegénységük miatt nem tudnak egész estés műsort adni. Nincs pénzük arra, hogy a drága vise­leteket, cipőket megvegyék, és még a fellépés egyéb költségeit - a Nyári Színház pl. több ezer forintot kér a Szabadtéri tánc- színért - is állják.-Igen, kicsit izgultam, mit szólnak majd a többiek az ötle­temhez. Én lepődtem meg a leg­jobban, hogy mindenki szívesen ráállt a közös fellépésre. Aztán a Baranya visszamondta, úgy hallottam, hogy személyes el­lentét miatt. Pedig a karácsonyi tánc lényege éppen az lett volna, hogy mindenki eljöjjön. Hogy megmutassuk, létezik még a néptánc, és hogy milyen értéket képvisel manapság eb­ben az egyre inkább uniformizá­lódó világban. A MELLŐZÖTTEK. Szá­vai Józsefi Tanac délszláv nép­táncegyüttes)- Azt kérdezi, miért nem sze­retik egymást a pécsi táncosok? Nagyon egyszerű az ok: van, aki kap pénzt, van, aki nem. Hosszú éveken át a Mecsek és a Baranya osztozott a város anyagi támogatásán, még státu­szokat is kaptak. Ők persze, nem akarták kockára tenni a po­zícióikat, a Baranya most is visszalépett, lealacsonyítónak tartva a közös szereplést.- Ez a város nem kultúrura­és főleg nem néptánc barát. Nem lett volna szabad hagynia, hogy idáig fajuljanak az ellenté­tek, és főként szakmai ellenőr­zés nélkül mindig ugyanazokat támogatnia - ami, ugye, gyak­ran színvonalromláshoz vezet.- A néptánc jövőjét elég sö­tétnek látom. Pécsett sajnos, nagyon csökkent a néptánc ér­téke. Nem hívtak ide neves együtteseket fellépni, nem tet­ték vonzóvá a fiatalok számára a táncot. Nálunk azért - dél­szláv együttes lévén - jobb a helyzet, mint a magyarokban, hiszen a nemzetiségeknek a tánc a hagyomány megőrzésé­nek fontos eszköze. Ezért kez­denek el táncolni a gyerekek, aztán megérinti őket a csapat bűvölete - amit a discoban nem találnak meg. Donáczi Károly (Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola Gyön­gyén néptáncegyüttese).- Most már csak nosztalgi­ázni lehet a régi, kb. 15 évvel ezelőtti viszonyokon, amikor még jó haverok voltak a külön­böző együttesek tagjai. Aztán valami megváltozott. Minden jó táncos a Mecsekbe ment, ami akkor még magas színvonalú volt. Ott elkezdődtek a vesze­kedések, rivalizálás, sokan ki­léptek, elindult a körforgás a táncegyüttesek között. Közben a Mecsek kiszállt a közös tán­cházakból, mára meg végképp elmérgesedett a helyzet.- Félek, hogy kihal a magyar néptánc. Ma már csak a fanati­kusok csinálják, a hozzám ha­sonló „őskövületek”. Régen pl. a Mátyás király utcai Általános Iskolában négy korosztályos csoport is működött - mára már egy sincs. Én több iskolában felajánlottam, hogy szívesen oktatnék. A „leglelkesebb” hozzáállás a „Hát... meg lehet próbálni” volt - de így elkez­deni sem érdemes. A jezsuita rend - hivatkozá­sul egyházi forrásból származó értesüléseinkre - a kelet-euró­pai országokban rövidesen át­veszi majd az állami és egyházi telekkomunikáció vallásos tar­talmú szolgáltatásainak irányí­tását. Ilyen értelemben működ­nek már szerte a világon a tö­megtájékoztatás eszközei a Jé­zus-társasági atyák irányítása alatt, akik eszmei és gyakorlati szempontból a legképzettebbek a hitterjesztésben és hitre neve­lésben. Magyarországon ez a fordu­lat 1992-ben következik el, amikor is a jelenleg külföldön tevékenykedő magyar jezsuiták Kovács Márton (Egyetemi Kamara Táncegyüttes)-Én messziről jöttem, úgy­hogy kezdetben senkivel sem volt bajom, az itteni feszültsé­geket viszont érzékeltem. Túl a gála nyújtotta „békülési” lehe­tőségen, engem inkább a dolog szakmai része érdekelt, kiváncsi voltam rá, mit csinálnak a töb­biek.-A magyar néptánc iránti érdeklődés tényleg egyre csök­ken mostanában. Azt hiszem, hogy a rendszerváltással a nép­tánc elvesztette vonzerejének egyik nagyon fontos elemét - az ellenzékiségét. Néhány éve mondjuk, hogy „Hidegen fúj­nak a szelek, azok nem jót jelen- tenek’-típusú dal elhangzása­kor mindenki tudta, mire kell gondolni. Ez a varázs mára megszűnt. Heil Helmut (Leőwey Gim­názium német nemzetiségi táncegyüttese).- Mi mint sváb együttes, sze­rencsére kimaradtunk a többiek csatározásaiból, ami automati­kusan következett a pénzek, utak elosztásából. A nemzeti­ségi együttesek általában kaptak támogatást, ez jó módszer volt a nemzetiségi politika letudására.-A mostani pályázati rend­szer esélyt ad a pénzhez jutásra mindenkinek, csak kérdés, a sorra csődbe jutó vállalatok mellett ki tudja majd a kultúrát szponzorálni.-A másik baj az a pályáza­tokkal, hogy mindegyik máshol jelenik meg, sokról nem is tu­dunk, a Művelődési Központ pedig nem vállalja azt a felada­tot, hogy ezeket figyelemmel kisérje, és értesítse róla az érde­kelteket.- Nekünk évente 50-60 fellé­pésünk is van, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Az viszont a városra nézve is szégyen, hogy egy magyar műsorra nem tud egy nagyobb csoportja hazate­lepül. P. Szabó Ferenc, a Vati­káni Rádió magyar adásának vezetője itthon valószínűleg át­veszi a jezsuiták kiadásában napvilágot látó A Szív című fo­lyóirat szerkesztését, melyet he­tilapként kívánnak a továbbiak­ban megjelentetni. Hazatér a Szolgálat című, eddig Bécsben nyomott negyedéves lelkipász­tori kiadvány utódja, a Távla­tok, szintén Szabó Ferenc szer­kesztésében. A tévé és a rádió katolikus tematikájú műsorainak külön egyházi direkciója lenne Rap- csányi László és Szabó Ferenc közreműködésével. mást kiállítani, mint egy dél­szláv együttest, a Baranyát. Tu­dom, hogy kevés a pénz, sokak­nak nincs ruhája. De pl. a Me­csek vagy a KISZÖV ezt nem mondhatja el magáról. Ők miért nem csinálnak előadást?!- Különben érdemes lenne néhány érettségizett fiataltól megkérdezni, hogy ugyan hány magyar népdalt vagy táncot is­mer? Gyanítom, nem tartana sokáig a felsorolás. És az ilyen gyerekeknek mennyire van ma­gyar indentitásuk? A MENŐK. Vidákovics An­tal (Baranya Táncegyüttes)- Valóban visszamondtam a fellépést. Azt hiszem, bizonyos együttesek ilyen szereplésekkel akarják legalizálni magukat, komoly háttértudás nélkül. A gálával kapcsolatban két dolgot külön kell választani. Az egyik a barátkozás, ami csakugyan fontos - de a táncházban a he­lye. A színpad viszont műsort kíván, amit csak hosszú, tartal­mas csoportmunkával lehet lét­rehozni. Hogy őszinte legyek, kétlem, hogy a gálán résztvevő együttesek önállóan is képesek lennének egy komoly előadás megalkotására.- A Baranya magyar műsorá­ról pedig csaJk annyit: a színvo­nala szerintem nem maradt el a délszláv táncokétól. Különben sem volt más a vá­rosban, aki egyáltalán előállt volna hasonló jellegű magyar összeállítással.- Sokan hivatkoznak pénzre a táncosok közül. Nem titok, a Baranya évi költségvetése 250 ezer forint, de ez az országos vi­szonylatban, hasonló szintű együttesekhez képest messze az átlag alatt marad. Szerintem a Mecsek ennél jóval többet kap, de ez az ő dolga.- Az utóbbi években tényleg csak mi léptünk fel a Szabadtéri Táncszínen, de ez nem a Kisz- színház hibája. A színpad bér­lete 10 000 forint, ha bármelyik együttes kifizeti ezt az összeget, felléphet. A nézőtér különben 500 sze­mélyes, úgyhogy a mai jegyá­rakkal számolva bőven vissza­hozza a bérleti díjat. Bodai József (Mecsek Nép­táncegyüttes). A körképnek ez a része sajnos, üresen marad. Bár a rövid, de annál sokat mon- dóbb beszélgetésből az újság­írónak még kidobatása előtt volt néhány perce egy-két dolgot megtudni Bodai úrtól („Semmi sem igaz az ellenségeskedésből, mindez csak hülye újságírók ki- talációja”), igazán új és fontos információhoz nem jutott. A gálán azért a Mecsek is részt vett. És ez nem kis dolog. Kőhalmi Andrea Szabó Zsolt felvétele A „Közoktatási Alapítvány” célja segítséget nyújtani közép- iskolás tanulóknak az idegen nyelvek tanulásához, más népek kultúrájának megismeréséhez, s az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok ápolásához. Az alapítvány kamatait kö­zépiskolás tanulók idegen nyelvtanulását szolgáló külföldi utazás költségeinek fedezésére, kiegészítésére lehet csak fel­használni vagy külföldi oktatási intézményekben nyelvi tanfo­lyamok költségeinek hozzájáru­lásaként. A támogatás pályázat útján nyerhető el. Pályázhatnak azon középiskolás tanulók, akik az idegen nyelv tanulásában isko­lai tanulmányaik során kiemel­kedő teljesítményt nyújtanak egy vagy több nyelvben, s nyelvi ismereteiket az adott nyelvterületen kívánják gazda­gítani, fejleszteni, s a nyelvgya­korlás mellett az illető ország kulturális örökségeivel, hagyo­mányaival is megismerkedni. Továbbá pályázhatnak középis­kolákból alkalmi vagy állandó összetételű közösségek,ha ide­gen nyelvtanulási célból utaz­nak külföldre. A pályázónak írásban kell benyújtania a pályázatot az is­kola igazgatójához, az alapít­vány kuratóriumának címezve. A pályázó részletezze a kül­földi nyelvtanulás helyét, idő­pontját, időtartamát, az utazás költségét, röviden összegezve az idegen nyelvtanulásban elért szintet, eredményeket (verse­nyek, pályázatok, nyelvvizsga stb.), szaktanári javaslattal el­látva. A kuratórium évente két alka­lommal dönt: május 15-én és november 15-én. A kuratórium a pályázatokat beküldő iskolát 8 napon belül értesíti a pályázat eredményéről. Baranya Megyei Pedagógiai Iiftézet, Pécs, Széchenyi tér 9. 7621. Jezsuiták a kapu előtt

Next

/
Thumbnails
Contents