Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-04 / 332. szám

1991. december 4., szerda uj Dunántúli napló 7 Megvalósul Magyarországon? „Külváros mint iskola” Pécsi kezdeményezés és gondok Ki nem gondolt még olyan iskolára, amely egyénre sza­bott, amely lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a kicsi-nagy gyermek igazán kibontakoz­tathassa képességeit? S ki nem szeretne segíteni a hátrá­nyos helyzetű gyermekeknek, hogy valahol megkapják azo­kat az útravalókat, amiket a családi háttér nem adott meg? De itt van a munkanélküliség is, amely világjelenség, és sür­gető módon követeli a megol­dási javaslatokat. Pécsen, a Fehérhegyi Általá­nos Iskolában az év elején el­küldték egy pályázatot a Népjó­léti Minisztériumba. A hátrá­nyos helyzetű, szociálisan ele­sett fiatalok megsegítésére kér­tek programjukkal támogatást és kaptak is a minisztériumtól háromszázötvenezer forintot. Märcz Róbertné, az iskola igaz­gatója azokra a gyerekekre gondolt, akik kimaradtak az is­kolából, s tanulmányaikat a dolgozók iskolájában folytat- gatják, vagy egészségi problé­mával küzdenek vagy otthonról nem kapnak támogatást. Nem tudnak mit kezdeni magukkal, s elképzelésük sincs arról, ho­gyan kezdjenek önálló életet, miként jussanak szakmához, kenyérkereső foglalkozáshoz. Fehérhegy körzetében elég sok család él a létminimum alatt, a szülők átképzése is nehézkes, s nem ismeretlen fogalom a mun­kakerülés sem. A gyerekek nem egyszer csavarognak, bandába tömörülnek, csellengenek. Az iskola jelen pillanatban tíz, a tankötelezettségi kort még el nem ért, gyerekkel foglalkozik heti két alkalommal délelőtt. Számításaik szerint sokkal több gyereknek kéne hozzájuk járni, de hiába fordultak a szülőkhöz, csak egy töredékük küldte el a gyermekét. A csoportok változ­nak is, vannak gyerekek, akik kimaradnak, de olyan is előfor­dult, hogy később újra vissza­tértek.-Nem egyformák ezek a gye­rekek, de abban igen, hogy na­gyon szeretetéhesek, s egy idő után kötődnek a felnőttekhez, főleg azokhoz,akik nem taná­rok- mondja Bocz Miklósné, a fehérhegyi iskola gazdasági ve­zetője, aki sokat foglalkozott az ifjúsági csoporttal. -Elmondják a gondjaikat, különösen szíve­Felvételik a Zrínyi Miklós Szakközépiskolában A tavalyi után ismét indít két tanítási nyelvű, ötéves idegen- forgalmi szakos osztályt, a pé­csi Zrínyi Miklós Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközép- iskola. Az írásbeli vizsga de­cember 11-én 14 órakor lesz az Rét utcában, majd a legjobb száz diák szóbeli meghallgatá­sára december 18-án és 19-én ke­rül sor. A felvételi elsősorban a jó képességű gyerekek alkal­masságát vizsgálja. Az első, a „nulladik” év az idegennyelv, elsősorban a német intenzív el­sajátításával telik, így nem fel­tétel az idegen nyelvi előkép­zettség. A vizsgákon való rész­vételhez hagyományos jelent­kezési lap kitöltése helyett a szülők írásos nyilatkozatát várja az iskola a személyi adatok, lakcím és az iskola pontos fel­tüntetésével. Jelentkezni a hely­színen is lehet, majd az általá­nos iskolát értesítik, hogy ki vehet részt a szóbelin. B. R. sen fordulnak a két nagymamá­hoz, Glock Imrénéhez és Torma Sándoméhoz, akik segítenek nekünk a gyerekekkel való fog­lalkozásban. Célunk az is, hogy munkát adjunk a gyerekeknek, néha az AGÓRA ipari vállalat­tól kapunk kis munkát. Szépen varrnak, készítenek ajándéktár­gyakat, de kertészkednek is, ha kell. Nehéz megszervezni a munkalehetőségeket, s nem könnyű szakmentorokat találni. Ők lennének azok a mesterek, kisiparosok, akiknél a tanulóink gyakorlatot folytathatnának. Tudom,nem könnyű kérdés ez most, amikor a szakmunkás- képzés is a gyakorlati munka lehetőségeinek hiányával küzd, de nem lehet feladni a keresést.-Az iskola kezdeményezése és a mi törekvéseink találkoz­tak, s ha nem is találtunk több szakmentort, úgy néz ki, jól együtt tudunk dolgozni a fiata­lok érdekében -veszi át a szót Dr.Bárdossy Ildikó, a JPTE ne­veléstudományi tanszékének adjunktusa. -Kolleganőmmel együtt, dr.Bakó Gyöngyivel tag­jai vagyunk a Produktív Iskolák Nemzetközi Hálózatának. Az elképzelés először Amerikában született meg, New Yorkban 1972-ben dolgoztak ki egy programot a „város mint iskola” modell megvalósítására. Euró­pában Berlinben 1989-ben hoz­tak létre hasonló programot és megalakították a Produktiv Is­kolák Nemzetközi Hálózatát. A hálózathoz azóta több országból csatlakoztak, így például Fran­ciaországból, Hollandiából, Olaszországból. Ha röviden kell a célokról szólnom, a kreativi­tás, a kezdeményezőkészség, a konkrét munkatapasztalatokon alapuló szakmai tudás megszer­zését emelném ki, vagyis mind­azt, amitől a tanulás, az iskola produktívvá válhat. A fehérhe­gyi iskolával közösen készítet­tünk egy nemzetközi pályáza­tot, amelyben a „Külváros mint iskola” programunk részletes elképzeléseit dolgoztuk ki. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy eltelik még nem kis idő, mire az egy­másba átjárható iskolatípusok igazán működni fognak, s addig csak fokozódik az iskolából ki­maradó, szakmát sem szerzett gyerekek problémája. Az elképzelés egy része arról szól, hogyan tudnák kiszélesí­Szalmabábokat készítenek a gyerekek. teni jelenlegi tevékenységüket a pedagógusok, miként tudnának olyan ismereteket adni a gyere­keknek, hogy azokat sikeresen kamatoztathassák. Úgy gondol­ják, ha érvénybe lép az új okta­tási törvény és azzal együtt a különböző életkorban letehető vizsgarendszer. Ők a tanulóikat legalább az alsó-középfok meg­szerzéséig szeretnék eljuttatni. Amennyiben működésük iránt felkeltődik az igény, minden­képpen bővíteni kell személyi és tárgyi felszereltségüket, mert jelenleg a tanárok jóformán tár­sadalmi munkában, vagy túló­radíj ellenében foglalkoznak a fiatalokkal. Az iskola egyik pe­dagógusa, Kovácsné Tratnyek Magdolna vállalta, hogy teljes munkaidejében törődjön a fiata­lokkal, összefogja a csoport te­vékenységét. Segíti őket a Tá­masz Alapítvány, s egy szerény összeggel a városi önkormány­zat. A tervek további megvaló­sításához azonban több pénzre, több figyelemre van szükségük, s úgy gondolják, talán egyszer a város minden rászoruló fiataljá­val foglalkozhatnának. A nem­zetközi központ felajánlotta konzultációs segítségét, és egy hónappal ezelőtt Pécsen ren­dezte az iskolahálózat a konfe­renciáját . A kezdeményezés mindenképpen figyelemre­méltó, azzal együtt, hogy alapos átgondolást, tervezést igényel a megszervezése, a megfelelő is­meretek nyújtásának biztosí­tása. B.A. Christmas mass Lemezujdonság: Karácsonyi Mise - Igeliturgia A múlt héten egyedülálló lemezújdonságot mutatott be a HUNGAROTON Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Budapesten és máris kapható a pécsi boltokban az az öko- menikus magyar nyelvű ka­rácsonyi igeliturgiát és auten­tikus angol nyelvű New Orle- ans-i zenei anyagot ötvöző dupla hanglemez* műsorka­zetta, és CD, amely Dr. Vá- rady József római katolikus főesperes szaktanácsadásval, a Benkó Dixieland Band, Bo- zorády Zoltán evangélikus esperes, a Szabó Dénes ve­zette CANTEMUS Vegyes­kar, valamint az amerikai Joe Murany, Mike Vax, és a ma­gyar Berki Tamás, Mikó Ilona, Drabik Zsuzsanna, Gubacsi Barbara közreműkö­désével, a világon először vállalkozik arra, hogy meg­törve a zárt tradicionális kere­teket, könnyed, örömatmosz­férát sugárzó, karácsonyi éj­féli misét szólaltasson meg, egy a valamennyiünk szá­mára nyitott képzeletbeli templomban. Az ötlet önmagában is fi­gyelemreméltó. De, hozzá­tesszük, hogy az egymástól elidegenítő rideg valóságot örömteli optimizmussal bera­gyogó zene és a bizakodó nyugalmat árasztó ige emoci­onális egymásbafonódása a lemezen milyen fennségesen felemelő, akkor bízvást mondhatjuk, hogy az idei karácsony igazi meglepe­tése, értékes ajándéka a CHRISTMAS MASS - Ka­rácsonyi Mese. Bornemissza Géza Kétszáz évvel ezelőtt hunyt el MOZARTRA EMLÉKEZVE Prágában mutatták be 1791. szeptember 6-án, Mozart utolsó operáját, A kegyes Ti- tust, amelyet II. Lipót császár prágai koronázására írt. A be­mutatót, amelyet személysen irányított, már betegen tekin­tette meg feleségével, Kons- tanzával együtt. Szemtanúk elmondása szerint színes sá- padtnak látszott, és arcvonásai szomorúak voltak. Visszatérve 'Bécsbe, rau- hensteingassei otthonába, hoz­zálátott a „különös megbízó”, Franz Walsegg gróf kérésére Requiem komponálásához. Ha egészsége nem is javult, de abban nem gátolta még meg, hogy időnként el ne jár­jon a deimgrubeni Tratt- ner-kertbe, ahol a befejezetle­nül maradt Requiem nagyré­sze elméjében megszületett. Mozart egészségi állapota 1791. november 2-a után for­dult rosszabbra; keze-lába megdagatt, szinte mozgáskép­telenné vált, és ágynak dőlt. A Requiem komponálását azon­ban nem hagyta abba. Még a halála előtti napon, 1791. de­cember 4-én délután két óra tájban is kiváncsi volt arra, hogy miképpen szól egy-egy elkészült requiem-részlet. Ä Lacrimosa első ütemeit éne­kelgette sógorával és énekes barátaival, amikor félretette a partitúrát és sírvakadt. Meg­érezte, hogy elérkeztek végó­rái. Estefelé magához kérette zeneszerző barátját, Süßmayrt, és elmagyarázta neki, hogy miképpen fejezze be a Re­quiemet. Feleségét megkérte, hogy haláláról elsőként Alb- rechtsberget értesítse, akit utódjának óhajtott a Szt. Ist- ván-dóm segédkamagyi ál­lásra. Amikor orvosa megérke­zett, láza már magasra szökött. Hiába tetetett borogatást a homlokára, a magas láztól eszméletét vesztette. Sógornője visszaemléke­zése szerint: „Utoljára még a Requiem üstdob-ütéseit akarta ajkaival kifejezni.” 179L december 5-én, öt­venöt perccel éjfél után halt meg. Halálát krónikus vese­gyulladásból kialakult vese-kóma okozta. Bécsben ekkor igen sötét éj­szaka volt és vihar tombolt. Dr. Várnai Ferenc „Gyerünk a moziba be.. Nézőterelgető Piaci tülekedés - egymás rovására Az elmúlt év első-harmadik ne­gyedévében a hazai mozikat va­lamivel több mint 26 millióan látogatták meg, míg az idei év azonos időszakában a nézők száma 12 miilóra csökkent. Az adatok a mozik üzemeltetése felől nézve megdöbbentőnek látszanak még akkor is, ha az árbevételt tekintve ez viszony­lag kisebb, mindössze 16,2 szá­zalékos csökkenést jelent. Forintban persze az 1 milli­árd 99 millió 783 ezer és a 921 millió 462 ezer forint közt igen tetemes a különbség, de a szak­emberek óva intenek attól, hogy mindezt végleges, az egész évre kivetíthető aránynak tekintsük, hiszen a "mozibajáró" téli hó­napok sokat módosíthatnak az 1991-re vonatkozó összképen. A látogatók kiszolgálásáért A mozikat üzemeltető szakem­berek nyilatkozatokkal sem kí­vánnak elébe vágni azoknak a változásoknak, amelyek előtt a mozgófilm-hálózat és általában a filmszakma áll. A megyei vál­lalatok várhatóan részvénytár­sasággá alakulnak, így a mozik egy részét maga a részvénytár­saság üzemelteti majd, míg más mozikat önkormányzatok,in­tézmények és magánvállalko­zók. Mindez a helyi önkormány­zatok döntéseitől is függ. Áz önkormányzatok, a magánszek­tor és a többi lehetséges sze­replő alkupozícióját — túl a szándékokon és üzleti számítga- tásokon — elsősorban a tőkerő, a piaci, üzlettársi kapcsolatok és a hatalmi pozíció határozza meg. Naivitás lenne mást hinni. A nézőszám csökkenése A nézőszám radikális csök­kenésénél maradva, nemcsak a csökkenés okaira lehetünk ki­váncsiak, de a prognózisra is: a lassan formálódó piaci viszo­nyok milyen közönséget terem­tenek maguknak. Az első kér­désre többen egyszerűen azt vá­laszolják, az embereknek nap- ról-napra kevesebb a pénzük arra, hogy moziba üljenek. A videónak, a kábeltelevíziónak ebben kevesebb szerepe van. Szociológiai búvárkodás nélkül nehéz ebben állást foglalni. A második kérdés a filmkí­nálatra vonatkozik. Pontosab­ban arra, hogy a mozik új gaz­dáitól elvárható-e, hogy a gaz­dasági, piaci kényszeren túl egyéb szempontokat is érvénye­sítsenek műsoraik megtervezé­sénél. Azaz létezik-e, működ­tethető-e valamiféle szellemi védővám, amely megállítja a legsilányabb filmek áradását? A szakma változás előtt Nem nevetségesen opti- mista-e a remény, hogy a mozi- hálózat rövidesen bekövetkező "pluralizálódása", széttagoló­dása egyúttal a különböző nézői rétegeket, az úgynevezett "ré­tegigényeket" is színvonalasan kiszolgálja? Vagy marad, sőt túlburjánzik a jelenlegi gyakor­lat, amely mindenkor enged az alacsony szinteken nivellálódó közönségigénynek? Egy megyei tanulmány Egy Baranyával is foglalkozó "anonym" tanulmányból idéz­tem a fenti adátokat, és itt olva­som, hogy „míg 1986 december 31—én 3004 állami és 123 tár­sadalmi mozi működött az or­szágban, addig 1990 december 31-én 1224 állami, 229 társa­dalmi és 209 egyéb (főleg vál­lalkozói) mozi volt... Hasonló folyamatok játszódtak le Bara­nyában is. Pillanatnyilag 18 ál­lami filmszínház van a megyé­ben, továbbá 29 társadalmi és 4 magánmozi...” A szerző az elmúlt négy esz­tendő változásait, a támogatá­sok leépítését, a forgalmazás szabaddá válását és a cégek ver­senyét követi nyomon. Egyértelmű tapasztalat a filmszakmán belüli, egymás ro­vására történő piaci tülekedés, a részérdeket egymás ellen kiját­szó szabadverseny — mint a pi­aci verseny primitív, elemi foka — és ez egyelőre a nagyérde­műt sem szolgálja érdemei sze­rint. Az „üzemeltetők” — a mozik — természetesen jó for­galmazókat szeretnének kifogni maguknak és fordítva, a szerző­déskor kialkudott nyereséghá­nyad csak látszólag állítja szembe őket egymással. A tanulmánynak joggal emeli ki az INTERCOM-ot, amely a múlt évben csak 30 filmet for­galmazott a hazánkban bemuta­tott kétszázból, de a tizenegy sikerfilmből kilencet vallhat a magáénak! Köztük jó filmeket is. A piac néha nincs is olyan messze az igényességtől, hiszen ez a cég a választék 12 százalé­kát forgalmazta és az éves, mil- liárdon felüli jegybevétel 36 százalékát seperte a kasszába. Nem az egyébként is gumi-fogalommá vált esztéti­kumot kérem számon a piactól — az üzleti szempontok ennél jóval erősebbeknek fognak bi­zonyulni a későbbiekben is. Csak esélyt és némi garanciát, hogy az utcáról elsők között a moziba betévedő fiatalok, vagy a négy fal magányából nagy- néha kimozduló nyugdíjasok számára ne csak az éppen ügye­letes izlésdivatok, bomírt kasz- szasikerek diktálják a választé­kot. Üzleti tapasztalatok Ha az üzleti tapasztalatok nem szépítenek, akkor heti négy filmpremier az optimális arány, hogy érdeklődés forintban is megtérüljön. Ez három tömeg­szórakoztató film és egy „ko­moly” bemutatását jelenti, bár igencsak kérdéses, van-e ma még értelme az olyan kategori­zálásnak, amelyben a szórakoz­tató funkció az értékkel szem­ben áll. Egyre csökkenő dotáció A gyártás, forgalmazás és üzemeltetés állami dotációja 1988- ban még 24 milliárd volt, 1989- ben 13,7 milliárdra, tavaly 6-ra majd erre az évre 1,2 milli­árdra csökkent. A moziüzemi vállalatoknak ebből csak töre­dék jut, nem szólva a filmek és jegybevétel alapján „leszámi- tolt”járulékokról, kölcsönadó­ról. Ennek ellenére reményeinket Baranya hagyományainak cím­ezhetjük, előnyt élvezett a pre­mierfilmek bemutatásában, és minden jel szerint most is jó partnerekre talál mind a nézők­ben, mind az üzleti megoldá­sokban, amelyekről még ezév- ben döntenek. Bóka Róhert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents