Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-04 / 332. szám
1991. december 4., szerda aj Dunántúli napló 3 Biztossá váltak a munkahelyek a MOM-ban Nem tudták tartni Ígéretüket a MOM Gépipari Rt. vezetői: október közepén az alaposan visszaesett megrendelések miatt részleges és átmeneti műhelybezárásokat kezdeményeztek 90 százalékos munkabérfizetés mellett, hozzátéve, hogy négy hét elteltével ismét mindenki visszatérhet munkapadja mellé.A kényszerszabadságokat meg kellett hosszabbítani a szakszervezeti bizottság titkára, Vágó András mégsem elégedetlen: - Ha most az mondjuk, nem egyezünk bele a hosszabbításba, létszámleépítések következtek volna. A vezetőknek beérett egy tárgyalásuk, s igen kedvező jövőképet rajzoltak le előttünk. Erről a kedvező jövőképről Füsz Tibor elnök-igazgatót kérdeztük. - A német BPW-cég kér tőlünk havonta 20 ezer fékkart. Ők egyébként Szombathelyen a Rába futóműgyárában szereztek többségi tulajdont, s dinamikusan fut fel a termelésük. A speciális megmunkáló eszközöket biztosítják, s az anyagimportban is segítenek. A kézfogáson már túl vagyunk, s ez németek esetében egyenlő a biztos szerződéssel. A fékkarok, csigakerekek, csigák gyártásához szükséges szerszámok elkészítése a soron következő feladat és a műszaki felkészülés, hogy december elejétől elkezdhessék a szériatermelést. Az Rt. szinte teljes kapacitását legkötő rendelés teljesítéséhez a műszaki osztály dolgozóitól kezdve az utolsó gépkezelőig fejidősét kíván az új üzlet, amely azonban igen kedvező lehet sikeres előállítás esetén, hiszen sorozatban nagy mennyiséget gyárthatnak. Az igazgató szerint a termelési kooperáció zavartalan felfutása esetén a németek tulajdonosként is hajlandók lennének partnerek lenni. Nem ők lennének az első külföldi tulajdonosai a MOM Gépipari Rt.-nek, egy régebbi német partnerük épp e napokban lett kisebb ösz- szeggel részvényes. Most, hogy biztossá váltak a munkahelyek, s komoly megrendeléseik vannak, már azon is gondolkoztak, a jelenelgi improduktív munkaerő átcsoportosításával - a szakmunkások kerülnének termelőterületre - változatlan létszám mellett lennének képesek a fejlődésre. Hisz nem mondtak le teljesen az eddigi fő profilt jelentő keleti autók fékberendezéseinek gyártásáról, s még állják a versenyt a magyar Suzuki tárgyalásain, a tárcsafékgyártásban vennének részt közösen egy német céggel. Végre biztató jelek egy nehéz helyzetbe került komlói cég há- zatájáról. Remélhetőleg mindent sikerül a partnerek magas követelményeket támasztó kívánalmai szerint megvalósítani, mert csak ez jelenthet talpon- maradást. Az nem lehet kétséges, a gépek mellett dolgozók, akiket a kényszerszabadság alatt megérintett a munkanélküliség szellője, legjobb tudásukat adják, hogy jövőre valóban termelésük 80-90 százaléka nyugati minőségben kerülhessen az országhatáron túlra. G.G. Kisjakabfalva élni akar A közelmúltban újították fel a templomot Kisjakabfalva főterén Fotó: Läufer László Ennek a Villányhoz közeli falunak a sorsa is olyan volt, mint sokezer kistelepülésé az elmúlt harminc évben Magyarorszá- égon. A búza, árpa, szőlő a két világháború között még majdnem ötszáz embernek adott megélhetést, ma már — a svábok kitelepítése, a felvidéki magyarok betelepítése, a téeszek szervezése és a falu módszeres háttérbe szorítása után - már csak 83 ház él, 221 lakossal. Huszonegy általános iskolás gyerek jár naponta Villányba autóbusszal: Kisjakabf'alván az autók száma 16, a telefonoké: kettő. Somogyi József polgármester keserűen beszél a korábbi évekről, de nem lemondóan. Azelőtt a község elöljárója volt a villányi tanácsban, a tavalyi választások idején lett önkormányzati képviselő és polgármester. Képviselőtestületi társai: a felesége és Dankó Bálintné rokkant nyugdíjas. A választás előtt nem ígértek semmit - azóta tettek egyet s mást. Egy 220 méteres földutat bitumenes út váltott fel, egy 80 méter járdát úgyszintén. Megjavították a buszfordulót,a domboldalban lévő temetőhöz 110 méteres lépcsősort építettek. Lebetonozták a kocsma előtti teret, az ifjúsági klubba videót vettek. A helyi építkezésekhez munkanélkülieket vettek fel, de volt társadalmi munka felajánlás is. A kis falu költségvetése 5 millió kétszázezer forint — ez állami támogatás, hiszen a helyi adók lehetőségbe minimális. Hozzájárulnak a villányi iskola működtetéséhez, tizennégy idős embernek ebédet hozatnak egy vendéglőből. Tizenötezer forintot fordítanak könyvtári beszerzésre, öt család részesül rendszeres szociális segélyben. Az egykori iskolában - amely később kultúrház lett - átépítés folyik: itt lesz majd a polgármesteri hivatal, az orvosi rendelő, az ifjúsági klub és könyvtár. De a restaurált templom már kész: tornya friss-fehéren világít a feltúrt főutcán (vízvezetéket fektetnek le ugyanis). Szombaton délután Mayer Mihály pécsi megyéspüspök megáldja az újjászületett templomot. 1835-ben rakták le a templom alapjait, a rendbetételnek már rég itt volt az ideje. Saját községi erő, személyes adományok, a püspökség és a Műemléki Felügyelőség pénze — találékony tisztviselők, önzetlen iparosok segítettek a megújításban. — Több történt itt most az elmúlt egy évben, amint azelőtt harminc alatt - mondja Somogyi Józsefné nem titkolt büszkeséggel. - Úgy dolgozunk, hogy ezután ne menjenek el innen a fiaink, lányaink, hanem megtalálják itt a boldogulásukat. G.T. Képernyő előtt A koromkimérő Táplálék évszakok szerint. Jóga. írisz-diagnosztika. A mára könyvtári irodalmat felhalmozó természetgyógyászat apostola ezúttal egy vállalkozóvá lett, tudományában doktori módon kiművelt parasztember Vitray pénteki műsorában. Ettől a relaxációra, gyökérrágásra épített önmegváltástól és önjelölt prófétáitól valahogy szomorú leszek mégis. Szomorú újra és újra. Mert ugyan elismerem a meditáció lélek- edző hatalmát, s hogy a testi egészség a lélek higénéjének egyik feltétele, de nem lelkesít a divatja, mert néha mellébeszél. Zárójelbe teszi az okokat, melyek miatt a természettel való kapcsolatunkat elvesztettük. Az okokat, amellyel a többség számára elérhető természetet tönkretesszük. Ami miatt nem mi választjuk a munkánkat, hanem az választ bennünket. Zárójelbe teszi, szemérmes magánüggyé avatja azt a kiszorítósdira épülő játékteret, amelyben élünk. Zárójelbe teszi az egymásrautaltság, az En-Te viszony, a valóságos önépítés - a lélekközi meditáció zavarait. Elhiteti, hogy kiindulópont lehet, holott csak következmény. Na ne kormolj öcsém! - vertek hátba, ha hazugságon kaptak. Lehet hogy csak valami, ártatlan hétköznapi füllentés volt, de lehetett olyan hazugság is, amit másutt egyenesen el is vártak. Még az is lehetséges, hogy akkor hittem magam a legőszintébbnek. Az őszinteség pedig, a hit afféle mostohagyerekeként, inkább csak hiszi a maga igazságát! semmint kutatja. Jó, ha utólag töpreng, minek is a visszfénye. A tudathasadás e szép, kifejlett, néha elmebeteg példányai pedig főként az autoriter társadalmakban tenyésznek és többnyire saját megrontójuk- hoz, az ideológia vizében tisztára fürdött erkölcshöz fellebbezhetnek. Hébe-hóba még büszkék is lehetnénk rájuk nagy sors- és hitfordulók idején. De lám ezt a kivert, elvadított Igazságot, amit Georg Steiner szerint a létéért küzdő zsidó szellem örökített ránk a babiloni háborúk idejéből, ki lehet szabadítani a történelmi képmutatások bozótosából. A dolog igen egyszerű. Oda kell kötni a tehenet az önkormányzat házának ajtajához. Egyszer-kétszer-há- romszor, mint a mesében és előkerül az igazság.A Kalocsa- táji parasztembernek az őrületében már jobban lehet hinni. Ez az őrület még mindig kisebb a Hivatalénál. A Hivatal elődeihez híven ígér fűt-fát, hónapok telnek, majd eltelik egy év, de azok a cudar, az állatok lábát felsebző vasdarabok talán most is ott hevernek az utcán. A boldogsághoz pedig nem kellene más, mondja hősünk, csak egy rendezett utca és szívós munkával föltomázni a havi jövedelmet 6100-ra. A parlamentnél is megfordult, hátha akad egy Mátyás királyi lélek, aki kinézne rá az ablakon és úgy csinálna rendet a háza táján, hogy a szomszédjával se kelljen ölre menni. De mivel „arra nem járnak a népek”, inkább jött a tévéhez. Nem panaszkodni jött. Ha nem kérdezik, azt se tudjuk meg, hogy korábban koromkiméréssel kereste a kenyerét. A korom természetét mindenesetre jó kiismerhette. Tudja, óvatosan kell bánni vele, hiszen ha belecsapnak, szanaszét száll és befeketít mindent. Bóka Róbert Kinek drága a túlóra? Az igazgató elzárkózó tekintetével találkozom először, majd az igazgatónővel futok össze. Ő már nem tud kitérni a kérdés elől. Talán nem is akar. Rövidesen körülvesznek kolléganői is. Majd a közlönyökben tanácstalanul lapozó újságíró kerül zavarba. A beszámoltatásokért ugyanis valóban nem jár túlóradíj. Az elkeseredetten kilincselő pedagógUsnő, akinek a nyomán a levelező tagozatot működtető szakközépiskolába eljutottam, úgy vélem, mégis a jogos igazáért kilincselt. Amennyiben az a pofonegyszerű igazság - miszerint az elvégzett műnkért fizetni kell - valóban igaz. A méltánytalanság először az igazgatót érte: túlóradíjakra vonatkozó szerződésében az önkormányzat szabálytalanságot fedezett fel. Papír szerint joggal hivatkozott arra, hogy a beszámoltatás a pedagógusok feladatköréhez tartozik, nem számolható el túlóraként. A tanárokat saját bérkeretéből kifizette az iskola, de egyébként sem a pénzük után futnak. Csak kérdezik, elismeri-e a hivatal, hogy a helyzetet, mint annyiszor, most is a kényszer diktálja s hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba? A negyedévenkénti beszámoltatás a levelező osztályokban - különösen a nagylétszámmal induló első évfolyamokban - akkora túlmunkával jár, hogy más megoldás nem lévén az iskolavezetés ezt az időt - a tagozat óráihoz hasonlóan - túlórákban számolta el. Igen, a rendeletek... A 21/1987-es rendelet szerint ugyanis a kötelező óraszám fölötti túlmunkát alapbé- resíteni kell, de az 1990 januárjában a 21. rendeletnek egy, az alapbéresítést is érintő pontját visszavonták. Miért is ne legyen egy joghézaggal több, amely már elég zavart okozott megyeszerte? A módosítás szerint ezután túlmunkáért - ha az egyébként is előírt munkaköri feladat - külön juttatás nem jár. Vagyis döntsön az iskola a saját kollektív szerződése szerint, elvégre önálló intézmény. Hogy ez azt jelenti, hogy a bért a saját kontójára izzadja ki, s hogy itt finoman szólva egyébként is joghézag, zűrzavar van, az az érem egyik oldala. Az érem másik oldala esetünkben az, hogy mit tekintsen és mit tekinthet egy iskola túlórának? Különösen egy olyan iskola, amely többszáz levelező hallgató oktatását vállalja évtizedek óta? És ahol a tanulni szándékozók ingyenes oktatásban részesülnek? A kompromisszum mindenesetre megszületett. Eszerint az alapbéreket kellene alaposan megemelni. A kifizetési rubrikák átrendezésével látszólag betömködni a joghézagot. De megoldás-e az a javaslat, hogy tanárok alapbére olyan magasra emelkedjék, amely az beszámoltatásokat is fedezi? Mi lesz jövőre? Hogyan tudnak tisztességesen gazdálkodni egy tulajdonképpen változatlanul hagyott bérkeretből? Miből fizetik saját túlóráikat és honnan fizetik saját óráik helyettesítését? S végezetül - kit bocsátanak el elsőként miután a bérét megemelték? B. R. Egyetemista természetvédők klubja a JPTE-n Tanösvény a Mecseken 1987-ben alakult meg a JPTE néhány tapárképzős hallgatójának részvételével a Pécsi Egyetemi Természet- védő Klub. Az évek múlásával tagjai cserélődtek, az egyetemistákhoz „külsősök” is csatlakoztak, a munkát^néhány tanár is segíti. Céljuk, hogy minél több embert nyerjenek meg a természetvédelem ügyének, illetve hogy az embereknek környezetbarát szemléletük legyen. Ezt segíti elő szakirányú, s egyben szórakoztató előadásaik, természetvédelmi akcióik. Mivel nem lehet elég korán kezdeni a nevelést, az általános iskolás korosztály felé nyitottak - sikerrel. Egyre nagyobb figyelem fordul a gyerekeknek tartott foglalkozásokra, nyári természetismereti-természetvédelmi táborokra, amelyekre az igény oly nagy, hogy számukat növelni kellene. Kialakulóban van a kapcsolat a pécsi Mezőszél úti Általános Iskolával, ahol természetvédelmi szakkör indítását tervezik. A fiatalabb korosztály mellett igyekeznek érdekes programokkal a felnőttek és az egyetemisták felé is eljuttatni ismereteiket, természetszeretetüket. Előadásaikat (szorgalmi időszakban) hetente tartják a JPTE TK „A” Kollégiumában (Pécs, Jakabhegyi út 8.) kedden vagy szerdán, este fél 7-kor. Programjaikat az Új Dunántúli Napló is közli. Alkalmanként nyílt túrákat szerveznek. Ezek a kirándulások nemcsak a jó hangúlatuk miatt érdemelnek említést, hanem szakmai továbbfejlődést is nyújtanak. Emellett egy tanösvény létesítésén dolgoznak a Mecsekben, amely segíteni fogja a gyerekek és a biológiában kevésbé jártas felnőttek természettel való ismerkedését. Aktuális „kétkezi” akciójuk a Szársomlyón élő sziklagyep megmentése. Nevezett helyen ugyanis elbuijánzott a bálványfa, amelynek irtása révén talán megőrizhető ez az egyedülálló élővilág. A Természetvédő Klub minden évben megrendezi a Föld Napját Pécsen. Ilyenkor nyílt túrákat szerveznek, a gyerekeket vetélkedők várják, természetvédelmi kiadványokat árusítanak, esténként pedig szabadtéri diavetítés színesíti a programot. Az egyetem természetvédőinek közösségét nemcsak a fontos „ügy”, hanem a baráti kötelék is összetartja, várva az új tagokra. (Bővebb információt Szatmári Évától a JPTE TK Növénytani Tanszékén vagy Fülöp Tamástól a TK „A” kollégiumában kaphatnak az érdeklődők.) Ács Gábor
