Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-28 / 354. szám

12 aj Dunántúli napló 1991. december 28., szombat Külpolitika A felfedezések világkiállítása Nyitás 1992. árpilis 20-án „MTI-Panoráma” - Kolum­busz Kristóf elmélyülten imád­kozott a La Cartéján, a karthau­ziak szigetén épült kolostorban - s innen indult azután hosszú, az ismeretlen felé vezető útjára öt évszázaddal ezelőtt. A kolos­tor ma is áll, s immár régi szép­ségében újjáépítve romos álla­potából, szemben Sevilla óvá­rosával. Ez lesz a jövő év áprili­sától a királyi fogadások színhe­lye az Expo '92 évtizedünk leg­nagyobb világkiállítása terüle­tén. S nem messze az épülettől a világkiállítás mesterséges taván ott himbálódzik majd a nagy felfedező három hajójának pon­tos mása 110 ország A felfedezések kora - ez a sevillai világkiállítás témája. Az Expó, 92 úgynevezett „első ka­tegóriás” seregszemle, temati­kus bemutatkozó, ehhez ha­sonló csak az osakai volt a kö­zelmúltban, s éppen ezért rend­kívül nagyszabású felvonulás: 1 fO ország, több mint húsz nemzetközi szervezet, Spanyol- ország valamennyi autonóm tar­tománya, s az egyes témákhoz csatlakozva jónéhány világmé­retű vállalat épít pavilont, be­mutatót a szigten. Április 20-ától október végéig legalább 15 millió látogatót várnak az Expóra, s úgy számítanak, hogy a látogtók fele külföldi lesz, nemcsak Spanyolországban üdülő külföldi turista, hanem olyan is, aki kizárólag evégett érkezik majd az andaluz fővá­rosba. Kevesebb mint fél évvel a megnyitó előtt már csodás lát­vány várja azt, akinek sikerül bejutnia az építezés területére: ezt most már lezárták a kiván­csiak elől, de a szervezők meg­hívására az építkezés nyílt nap­jain máris 1,8 millióan keresték fel a nem mindennapos bemuta­tót. Az infrastruktúra teljesen a helyén van: készek az útak, köz­lekedik az egysínű vasút, a la­novka, működnek a telefonok, zöldellnek a narancsfák és a pálmafák, állnak az új hidak a Guadalquivir felett. Lázas munka folyik a gyorsforgalmú útakon, az autópályák bevezető szakaszain, megnyílt már a vá­ros új repülőtere, a világkiállítás saját pályaudvara, ahová majd a külön expressz-szerelvények érkeznek. Jórészt állnak már a pavilonok is, legtöbbjükben most kezdődnek a belső szere­lési munkák. Az építkezés ket­tős célt szolgál, nónéhány épü­let csupán a világkiállításra ké­szül, - ezek közé tartozik a nemzeti pavilonok jórésze, - ám sok épületet további haszná­latra terveztek már. Andalúzia új technológiai központja alakul ki a szigeten az Expó bezárta után. A kiállítóknak készült modern lakótelepből, amely már jórészt berendezve várja azokat, akiknek hónapokon át otthona lesz, az Expó végezté­vel öröklakások lesznek. Az építészet csodái A pavilonok felvonultatják a modern építészet sok csodáját és sok furcsaságát is. Vannak csupaüveg - ám a sevillai nyári melegre tekintettel természete­sen fényszűrő és a hőt át nem eresztő - pavilonok, vannak, amelyeket fából ácsolnak, van­nak betonkolosszusok és sátrak, tornyok és alagútak, vannak megkapóan szépek és meghök­kentően furcsák. Az Európai Közösség 12 tagállama például 12 tornyot emel, s a közösség egy 13-ik, nagyobb toronyban ismerteti saját tevékenységét. Mindezt hatalmas, sajátos sá­tor-rendszerrel fedett terület köti össze, hogy a látogtóknak árnyékot biztosítson. Kanada pavilonját szürke pala borítja, a görög pavilon a nemes egysze­rűségű, klasszikus vonalveze­tésű templomokra emlékeztet, persze a huszadik század végé­nek architektúrájával. Az ál­landó épületek között vannak meghökkentő óriások és kecses, eredeti vonalvezetésű csarno­kok, mint például a„Rozsdás Ház”, a sevillai új világkeres­kedelmi központ, amelynek fa­lai acéllemezekből készültek, s ezeket idővel nemes rozsda vonja majd be, amely nem árt a lemezek anyagának, ám sajátos hőszigeteléssel szolgál. A meleg amúgyis olyan té­nyező, amellyel mindenkinek számolnia kellett a világkiállítás tervezésekor: Sevillában nya­ranta negyven fok fölé is fel­kúszhat a hőmérő higanyszála. Az épületekben természetesen légkondiconálás működik majd, de a látogató sok időt tölt a sza­badban is. A megoldás még az egykori mór birodalom lakosai­tól származik: vízpermettel hű­tik majd szinte az egész kiállítás területét, s mindenütt árnyas li­getek, fedett sétányok állnak a gyalogosok rendelkezésére. A közös piaci tornyok tetejéről, néhány más magasépületből, s egy több mint húsz méteres át­mérőjű óriás gömbből finom vízpermet jut a levegőbe, hogy védje a hőségtől a látogatókat, akik nyilván hosszú időt tölte­nek majd a kiállításon. Öt téma Csupán az öt tematikus pavi­lon megtekintése is sok időt igényel. Az egyikben Kolum­busz korának, a 15. századnak emlékeit állítják ki - a látogató képet kap majd arról az idő­szakról, amelyben az európai ember előtt hirtelen megnyílt a világ. A másik a felfedezések emlékeit gyűjti egybe, a harma­dik amely a természet védel­mére hív fel, egyebek között olyan növényeket mutat be, amelyeket az újvilágból ismert meg az emberiség. Természete­sen pavilont kap a hajózás tör­ténete, s nem lenne teljes a vi­lágról alkotott kép, ha nem ve­zetnék el a látogatót a jövőbe is - ez is külön tematikus kiállítás Sevillában. A nemzeti pavilonok, a nem­zetközi szervezetek pavilonjai egyaránt azt szolgálják, hogy elsősorban a szellemiség, a kul­túrák találkozóit mutassák be a felfedezések új korában. A ren­dezők természetesen hatalmas kulturális seregszemlét is elő­irányoztak: a világ legkiválóbb zenekarai, opera- és balette­gyüttesei, mvészei lépnek majd fel a külön e célra épült új szín­házban és a szabadtéri színpa­dokon. De gondoskodnak a test szükségleteiről is: a legkülön­bözőbb éttermek, falatozók na­ponta kár félmillió látogatót is kiszolgálhatnak.! Április 20-án János Károly spanyol király számos államfő jelenlétében nyitja meg majd a sevillai Expót. Koalíciós huzavona Két ellentétes irányú mozgás Az új európai rendetlenség (MTI-Panoráma) - Egy új Európa nagy reménye, amely a kommunista világ összeomlása és a vasfüggöny eltűnése nyo­mán született, 1991-ben zá­tonyra futott egy olyan konti­nens realitásain, ahol a naciona­lizmusok erősödése és a szovjet birodalom széthullása új veszé­lyeket idézett fel - írja hírma­gyarázatában az AFP francia hí­rügynökség. Európára két ellen­tétes irányú mozgás gyakorol hatást: dezintegráció Keleten és az integráció folytatódása nyu­gaton. A francia hírügynökség ez­után felsorolja az utóbbi hóna­pok eseményeit a maastrichti megállapodástól a jugoszláviai polgárháborőn át egészen a Szovjetunió negszűnéséig, majd levonja mindebből a következ­tetést: az évszázad végére Eu­rópa szembe találja magát az etnikai és nemzeti követelések­kel, valamint a határok meg­kérdőjelezésével - egyszóval mindazokkal a problémákkal, amelyek hozzájárultak az első világháború kirobbanásához. A nemzetközi környezet azonban - állapítja meg az AFP - ma más, mint az első világhá­ború idején volt. Akkor az eu­rópai hatalmaknak expanzio- nista törekvései voltak. Ma a nyugateurópaiak, akik megkísérlik, hogy segítségére siessenek kevésbé szerencsés keleti szomszédaiknak, nem minden nehézség nélkül azon igyekeznek, hogy összeegyez­tessék a népek önrendelkezési jogát a kontinens stabilitásával. A stabilitás zálogát ma Euró­pai Közösségnek és NATO-nak hívják és e két nyugati szervezet ajtaján zörgetnek türelmetlenül a bebocsátást kérő közép- és ke­let-európaiak. Az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezlet, amely eredetileg 33 európai országot, az Egyesület Államokat és Kanadát tömörí­tetté, ebben az évben felvette tagjai sorába Albániát és a balti államokat, amelyek visszanyer­ték 1940-ben elvett független­ségüket. Az EBEE-nek azonban nincsenek meg az eszközei ah­hoz, hogy a gyakorlatba átül­tesse az új európai rend elveit, úgy amint azokat az 1990-es Práizsi Charta megfogalmazta. Szembe találva magát hatá­rain a jugoszláv konfliktussal, az Európai Közösség képtelen­nek mutatkozott, hogy meg­oldja azt, - folytatja az AFP hírmagyarázata. Pillanatnyilag mégis sikerült megőriznie egységét, fáradság­gal kimunkált kompromisszum árán egyrészt azok közt, akik - mint Németország - a leggyor­sabban szeretnék elismerni az elszakadó köztársaságokat, másrészt pedig azok közt, akik láncreakció előidézésétől fél­nek. Ennek az egységnek a fenn­tartása lényeges, mert az EK az egyetlen stabil európai struktúra és hivatkozási alap a legtöbb új kelet-európai demokrácia szá­mára. Paradox módon az EK sikere azzal a kockázattal jár, hogy magával hozza a Közösség meggyengülését, amint elkerül­hetetlenül kibővül számos eu­rópai országgal. Kelet-Európa országai, amelyek nem rejtik véka alá türelmetlenségüket és amelyek ismerik az elkerülhe­tetlen gazdasági nehézségeket, az EK-tagságban látják az egyetlen lehetőséget annak el­kerülésére, hogy új vasfüggöny ereszkedjék le Európára - - ez­úttal gazdasági vasfüggöny, amely elválasztaná egymástól a gazdag nyugatiakat és a kom­munizmus által megnyomorított országokat. Magyarország, Lengyelor­szág és Csehszlovákia már tár­sulási szerződést írt alá az EK-val. Több kelet-európai or­szág - nevezetesen Csehszlové- ákia és Lengyelország - a NATO ajtaján is kopogtat. A Varsói Szerződés eltűnése való­jában „stratégiai űrt” teremtett Európának ebben a térségében, amely többé már nincs integ­rálva a Kelettel, de még a Nyu­gattal sem. Prága ezért azt kéri a NATO-tól, hogy nyújtson neki „valamiféle védelmet” azokkal a bizonytalanságokkal szem­ben, amelyek a Szovjetunió széthullása nyomán támadnak. A NATO annál is inkább csábí­tónak tűnik ezen országok szá­mára, mivel rajta keresztül va­lósul meg az Egyesült Államok - Szovjetunió széthullása után az egyetlen szuperhatalom - je­lenléte Európában. Ez a maga­tartás magyarázza, hogy több kelet-európai ország tartózkodó a Mitterrand elnök által javasolt konföderációs tervvel szemben, minthogy az Egyesült Államok ki lenne rekesztve abból. Maga a NATO is nagysza­bású reformon megy át, mint­hogy megszűnt a nagyerejű szovjet támadás veszélye, ami legfőbb létjogosultsága volt a szervezetnek. Ez még akkor is így van, ha nem is szűnt meg a mindenfajta háborús veszély és ha a szovjet nukleáris fegyverek új kihívást jelentenek a NATO-val szemben. Végül a NATO párbeszédet kezdett egykori ellenségeivel és alkal­mazkodnia kell egy európai vé­delem megjelenéséhez is, bár pillanatnyilag az csak a puszta lehetőség stádiumában van, - fejeződik be az AFP hírmagya­rázata. (AFP.) (MTI-Panoráma) Elismeri, már el is ismerte, avagy el fogja ismerni? Ez itt a kérdés, s ezen civakodik napok óta a két oszt­rák koalíciós nagypárt, illetve annak két prominens képvise­lője, a szociáldemokrata Vra­nitzky kancellár és néppárti külügyminisztere, Alois Mock. A mérkőzés most éppen döntet­lenre áll. Mock a televízió nyilvános­ság előtt olyan nyilatkozatot fo­galmazott meg, amiből világo­san megérthették hallgatói: az elismerés kérdése eldöntött do­log, csak éppen január 15-én a nagykövet útnak indításával és a hivatalos levél Zágrábba il­letve Ljubljanába juttatásával teszik rá a nagypecsétet. Vranitzky még aznap este cá­folt. Nem erről állapodtak meg a kormány ülésén - derült ki szavaiból, s nem győzte hangsú­lyozni, melyek a feltételei en­nek az elismerésnek. Vranitzky szerint legfeljebb arról született a kormányülésen egyetértés, hogy foglalkoznak a dologgal. A Néppárt legtekintélyesebb politikusa, Erhard Busek párt­elnök, alkancellár egyenesen nevetségesnek nevezte Vra­nitzky viselkedését, s úgy fo­galmazott, hogy lejáratja Auszt­riát. A Die Presse a két eltérő nézetet képviselő politikust egyazon interjúban szólaltatja meg, de a kijelentésekből nem derül ki egyéb, mint a televíziós megnyilatkozásokból. A lap ismerteti jogászok vé­leményét is: a nemzetközi jog­nak megfelelően mindegyik po­litikus adhat nemcsak magára nézve kötelező nyilatkozatot. Eszerint Mock ismertetheti ilyen felfogásban a parlament előtt elmondott szavait. Az osztrák jog szerint azonban pél­dául az elismerés bejelentésé­hez egyértelmű kormánydöntés szükségeltetik. A sajtó háborog. Balkánháború bécsi módra - ezt a címet adja a Die Presse vezér­cikkének. A grazi Neue Zeit azon kese­reg, hogy végül is nem arról van szó, ki ismeri el elsőként, ha­nem arról - pontosabban így kellene lennie -, hogy miként lehetne segíteni a két bajban levő szomszédországnak. Egy biztos, - írja a lap - így, belvi- tával, nevetséges szavakon-lo- vaglással biztos, hogy nem segít Ausztria. Szászi Júlia Pécsről autóbusszal: **" kirándulás a francia Riviérára: 1992. június 19-28. 1992. június 26-július 5. Ára: 17.850 Ft + költőpénz | **■ Észak-olasz körút 5 nap félpanzióval 1992. május 13-17. Ára: 12.550 Ft + költőpénz Egyénileg utazóknak ajánljuk: «*■ Üdülés a francia-spanyol-olasz-görög-török Riviérán apartmanos illetve szállodai elhelyezéssel. | Új! Új! Új! | cr Üdülés, pihenés - körutazás a csodás Tunéziában. Elhelyezés 3 csillagos szállóban félpanzióval. Utazás repülővel. 1 hét már 37.000 Ft/fő ártól. LENAU REISEN 7621 PÉCS, JÓKAI TÉR 2. (II1LD UDVAR) TELEFON: 72/27-831, 72/32-940 S _ É rtesítjük Tisztelt Vendégeinket, / hogy az ESZEK étterem (Pécs,Bajcsy-Zs. u. 14-16.) 1992. január 1-től, átalakítás miatt ZÁRVA A Étkezést elvitelre továbbra is biztosítunk. Érdeklődni lehet az üzletvezetőnél Telefon: 24-975 (9714)

Next

/
Thumbnails
Contents