Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-28 / 354. szám

1991. december 28., szombat aj Dunántúlt napló 3 Készülőben a harkányi gyógykemping Bár az idő nem éppen az építkezőknek kedvez, a Har­kány mellett épülő Castrum gyógykemping karácsonyra tovább szépült. A gyorsasá­gukról híres Romanád építő­ipari, kereskedelmi és szol­gáltató kft. dolgozói decem­ber 24-re szinte teljesen fel­építették a leendő főépüle­tet. Az eddig körülbelül 5 millió forintba került mun­kálatok során az íves bejá­rón kívül elkészültek az ét­terem, a konyha, hűtőtér, üzletek, recepció és egy újabb nagy vizesblokk helyi­ségei. A gyógykempingiben külön mozgássérülteknek szánt fürdő és közlekedő épült. •Rovács Sándortól, a kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy január 2- től a belső munkálatoknak kezdenek neki. Ök március 20-ra befejezik a főépület építését, így a harkányi gyógykemping áprilisban már teljes készültségiben nyithatja meg kapuit a ven­dégek előtt. A kiszolgáló helyiségeken, éttermen, üz­leteken kívül a tervek szerint a tetőtérben szobákat is ki­alakítanak majd az építte­tők. P. V. Rövidesen átadásra kerül a kemping új központi épülete Fotó: Szundi György Felbruttósított terembér Petárdák a határ mellett... Szó sincs horvátországi te­rületékről érkező gránátókról - tudtuk meg egy siklósi ol­vasónk kérésére, aki amiatt aggódik, hogy egyre gyakrab­ban hallatszanak robbanások a város határ felőli oldalán. Mint megtudtok, a durraná­soknak — szerencsére — sok­kal egyszerűbb Oka van: a petárdákkal szórakozó fiatalok riogatják Siklós polgárait. Bár olvasónk szerint karácsony­kor megszaporodtak a róbba- nások, mint Weinert János őr­nagy, a siklósi kapitány helyet­tese kérdésünkre elmondta, az elm últ napokban sem volt több a durranás, mint általában. Bejelentést nem kapták, igaz, ha koptak volna, akkor is ne­héz lenne a dolguk, mert az egyébként a garázdaság kate­góriájába tartozó cselékímé- nyek bizonyítása rendkívül problematikus. Ml mást is mondhatnánk minderre? A ha­tár közelében ilyesmivel szóra­kozni — nem a legókosa'bb do­log. Isten ne adja, de még a túloldalon is félreérthetik...- pzs ­Futnak a képek Látom, kebledben igazi an­gol szív dobog, Locksley, mondta a titokzatos Fekete Lovag megmentőjének, s el­árulta, hogy ő nem más, mint Oroszlánszívű Richárd. „Ne nevezz többé Locksley- nak, nagy királyom. Most már illő, hogy megmondjam igazi nevemet, amelyet annyira szárnyára kapott a hír, hogy attól tartok, a király fülébe is eljutott — én Robin Hood vagyok, a sherwoodi erdőből" - válaszolta a szegénylegé­nyek vezére. E kölcsönös be­mutatkozást víg lakoma kö­vette. Érthető, hogy a nemes Ivanhoe lovag csodálkozása határtalan volt, midőn királyát haramiák körében lelte az er­dei tisztáson. Azt hiszem, egyre keveseb­ben vagyunk, akiknek emlé­kezete így őrzi e nevezetes jelenetet, ahogy Walter Scott megírta. Az olvasók többsége ma már átpártolt a filmhez, s csak kevesen rendelkeznek elegendő idővel ahhoz, hogy megosszák figyelmüket a moz­gókép és az írott szöveg kö­zött. De mig egy jó törté­A Pécsi Szimfonikus Zene­kar, amelynek hírét a zenei élet kiválóságainak egész so­ra fémjelzi, lehet, hogy egy időre becsukja kapuit? December elején a zenekar képviselői Budapestre utaztak egyezkedni. A város által fenn­tartott intézmény ugyanis 1984- •től ez idáig igazán jutányos évi 40 ezer forintért bérelte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában levő Liszt Ferenc hangversenyter­met, azonban a pécsi tagozat fővárosi anyaintézménye, a Ze­neakadémiához tartozó főisko­la úgy határozott, a zenekar éves terembérletét hozzávető­leg 500 ezer lorintra emeli. Mindez jele annak, hogy a költségvetés dologi kiadásokra szánt, mindössze 5 százalékos „támogatása" lehetetlen hely­zetbe hozza majd |a főiskolai intézményhálózat egészét is. A főiskola a kényszerhelyzeten túl joggal hivatkozhat az ed­digi alacsony bérleti díjra is, emit ajánlatosabb lett volna korábban és fokozatosan emel­ni. Természetesen az emelke­dő kiadósok méltányos mérté­ke, nem a szigorúan vett pia­ci ára szerint, hiszen köztudo­nelmi regényt nemzedékek sora élvezett, a kalandfilm gyorsan elévül, ezért a leg­fontosabb témákat újra és újra hozzá kell igazítani a képalkotó technika fejlődésé­hez. íme, a számtalan Robin Hood-feldolgozós után most itt az új filmváltozat: Robin Hood - A tolvajok fejedelme. Sietek leszögezni, hogy Kevin Reynolds munkája profi mó­don megcsinált, látványos mozi. Általa az ifjabbak két­órás izgalom és szórakozás során ismerkedhetnek meg a nemeslelkű rabló legendájá­val, s azoknak az idősebb nézőknek sem okoz csalódást a film, akik még fel tudják idézni Errol Flynn elegáns íjászának emlékét. Kevin Costner, a Farkasok­kal táncoló Dunbar hadna­gya, Robin Hood szerepében bizonyára nálunk is gyarapí­tani fogja rajongói táborát. Kétségtelen, hogy Hollywood­ban most ő az első számú sztár, talán épp azért, mivel nincs benne semmi különös. Játéka sallangmentes, megje­lenése vonzó, de nem hival­mású, hogy a szimfonikus ze­nékar és a pécsi tagozat közt eddig is partneri, testvéri volt a Viszony, természetes a szak­iméi együttműködés. Többek közt a Liszt Ferenc hangver­senyteremhez csatlakozó, egy­kori balett-termet a Zenemű­vészeti Főiskola 4,5 millió fo­rintos költségén újították fel, látták el a zenei próbákhoz szükséges eszközökkel. A városi önlkormányZat sze­rint azonban a kiafakult hely­zetnek éppen ez a 4,5 millió forintos beruházás az előzmé­nye. Korábban ugyanis született egy szóbeli megállapodás a pécsi tagozat és a szimfoniku­sok között, hogy a balett-te­rem átalakításának bonyolítá­sát a zenekar vállalja és o városi önkormányzat finanszí­rozza. Ehhez előnyös feltétele'k- Ikel hozzá is látták volna, azon­ban a megállapodást többek számára váratlanul, a fővárosi intézmény hagyta Ügyeimen kí­vül, amikor úgy döntött, hogy a beruházást ő veszi a kezé­be. Átalakították ugyan a pro­bate'met, de az önkormányzat véleménye szerint sokkal na­gyobb költséggel, miint abo­kodó, sőt akár hétköznapinak is mondható. Olyan, mint egy átlagember, pontosabban, amilyen egy átlagember sze­retne lenni. Széles mosolya, nyílt tekintete, gyanítom, ezért ébreszt bizalmat a né­zőben, aki nagyobb önámítás nélkül azonosulhat vele. Kevin Costner egyszerűsége azonban olyan, mint a hurok, mely a foglyul ejtett nézőt egy fantasztikus, szándékosan túlzó színekkel megfestett mesevilágba ragadja. Látszik, hogy az alkotók mindenben túl akartak tenni elődeiken. Azt szeretnék, ha a néző leg­alább úgy elámulna, mint Ivanhoe az erdő közepén. A sherwoodi táj ezért egy ne­gyed órára mintha a kurszki csata helyszínévé válna, a nottinghami főbíró várában pedig úgy tűnik, Frankenstein doktor ütött tanyát. S ha a kékes fényekben feltűnő ijesz­tő alakok és a vágtató lo­vak közelről fényképezett pa­táinak látványa valakinek ke­vés lenne, hát a kamera ma­ga is felpattan egy nyílvesz- szőre, s annak a hátán szá­gyan az a pécsiek tervében szerepeit. Mindamellett a te­remre újabb forintokat kell költeni, mert rendeltetésének akusztikailag sem felel meg. A beruházás váratlan átvállalá­sában szerepet játszhatott az, hogy a város és természete­sen a zenékor is szeretné, ha ilenine végre egy Saját hang­versenyterme, míg o fővárosi intézmény nem akarja, hogy a tulajdon kicsússzon az ellen­őrzése alól, A feltételezés pedig, amely szerint a beruházás kiadásait is részben ilyen módon kíván­ják behajtani - lehet lakár rosszhiszemű is. IMindenesetre a tizenkét és félszeresére emelt díj, az évi 120 napipöl, napi 4 árával számolt 1200-1400 fo­rintos órabér nem tartozik a Ikultúrabárát szándékok közé. A város ezt a pénzt nem tudja ’kigazdálkodni és a szimfoniku­sok csapata is kilincselhet a zene alapítva nytevő barátai­nál, hacsak a jövő év elejére tervezett újabb tárgyalások a pécsi tagozat, az önkormány­zat bevonásával nem hoznak kedvező fordulatot. B. R. guld a kiszemelt célpont fe­lé. S mintegy ráadásként a Macbethböl ideirányították az egyik boszorkányt. A legjobb ötletnek azonban a hűséges mór, Azeem (Mor­gan Freeman) félléptetése bizonyult. A „nemes vadem­ber” jól ismert motívuma most is csipetnyi bölcsessé­get és humort lop a történet­be, arról nem is beszélve, hogy mivel e messzi földről érkezett idegen a civilizáció terén előrébb jár, mint a 12. századi Anglia, az ő segítsé­gével a sherwoodi erdőbe le­het csempészni a távcsövet •és a puskaport. Ez pedig a látvány szempontjából sem mellékes. Ha mindezt Ivan­hoe láthatta volna ... Azeem alakja az alkotók nagylelkűségét is jelzi. Mert a gálád főbíró és bérencei kivételével e történet hősei, nemüktől és rangjuktól füg­getlenül, igazán jóravaló fic­kók. Leszámítva a keltákat, de hát ők menjenek panaszra Arthur királyhoz! Nagy Imre Még Ivanhoe is elámúlna... Tehetség nevelés, tehetségkíválasztés Rendhagyó iskolák Az igazgatók egyike szőke és szemüveges, azok közé a csi­nos hölgyek közé tartozik, akik­nek nehéz lenne megbecsülni a korát. Jó ideig a miniszté­rium valamelyik hivatali székéi koptatta, de az olvasók ismerik Élet és irodalomban publikált írásai alapján is. Hollmann Rózsa, a fővárosi nyolcosztá­lyos Németh László Kísérleti Gimnázium igazgatója. A má­sik igazgatónő Gáspárné Tóth Márta fekete, halk szavú, még 1985-ben gondolt egy bátrat, hogy a felzárkóztatás üres szlogenje elől meneküljön, kol­légáival „kitalálták" a Genius Tehetséggondozó Általános Is­kolát. És nem utolsósorban Pécsre látogatott a „tornaci­pős igazgató", Horn György, az Alternativ Közgazdasági Kö­zépiskola vezetője is, hogy ta­pasztalatairól beszámoljon it­teni kollégáinak. * A találkozóra az elmúlt na­pákban került sor, s szándé­kosan kezdem szűkre szabott összefoglalómat azzal az isko­lával, amely újdonsága elle­nére is „hagyományosabb” ka­rakterű, így vitát sem kavart. A kísérleti gimnázium elsőként az ambíciót, a gyerekek közt meglevő alkati, képességbeli különbségeket veszi figyelem­be, eszerint válogat a jó ké­pességű jelentkezők közt a fel­vételnél, majd alakítja ki a tanulócsoportdkat, illetve osz­tó Ivók at. A két éve indult is­kola a XVI. kerületi önkor­mányzat évi 40 milliós támo­gatásával működik, innen fo­gadja a ielenSkezőket. a hoz­zájuk forduló hozzávetőleg 300 gyerekből ötvenet' iskoláz be. A kisebb létszámú közössé­gek kialakításánál ügyelnek arra, hogy hajlamok, képessé­gek hozzávetőleg azonos szin­tűek legyenek, ami egysége­sebb, lineáris tantervépífést tesz lehetővé. Az előkészítő „alsós" évék után egy erős „humán" időszak következik, idegen nyevlanulással, köztük latinnal, irodalmi, történelmi, F lozófiatörténeti ismeretekkel 15—16 éves korig. Erre azután — ugyancsak fokozatosan — eqyre intenzívebb „reál” kép­zés épül. Informatika, számí­tástechnika, fizika és ígv to­vább. Korrekt és szigorú telje­sítménymérésre törékszenek, el­veiket erősíti a tapasztalát, ’ami szerint a jól lelkészült, megfelelő lélektani motiváció­val rendelkező gyerekek sze­retnek beszámolni tudásukról, szeretnek vizsgázni. * Már eleget hallhattunk a „tornacipős igazgató” különös karrierjéről, ismét csak megle­petést akozott mindaz, amit el­mondott. Egy kis neveléstörté­neti expozéval indította is­mertetését. Azzal, hogy az új­kori, majd legújaíbbkori isko­lák eddig is az elit képzésére Vagy/és a szociológiai hátrány leküzdésére szerveződtek, s emellett vannak a szakmun­kásképzéstől a legújabb paksi Iskolagyárig különböző, a meg­rendelő igényei szerint működő „emibergyáralk" is. Az altemötív gimnázium új­donsága azonban az, hogy egyszerre igyekszik figyelembe venni a „megrendelő” érde­keit, és kielégíteni a „szabad­elvűség" követelményét is. Az­az, kényszer nélkül választható programok sokaságát adja, s éppen ez a túlkínálat szabad döntések, választások soroza­tát követeli meg a tanulótól. A tudatos Én számára a szabad­ság szinonimája ugyanis a szabad választás, a választás felelősségével együtt. Az isko­la ezzel a menedzseriét, a vál­lalkozói lét folyamatos döntés- kényszerét önmagában is mo­dellálja. Nincs osztályzás. A „vállalkozó” iskola tanárainak bére hajszálra egyezik! Az is­kola nem intézményként, ha­nem alapítványi iskolaként működik. Szabad az óravá- llasztás, nincs katalógus, nincs osztályzat. Meghökkentő para­doxonnak tűnik, hogy a csak­nem teljes kötetlenség ellené­re az iskola életét a túlválla­lás jellemzi! Túlvállalás, akár a diákok, akár a tanárok mun­káját nézzük. Éppen, mert a döntéskényszer során mindenki szembesül önmagával, szemé­lyes ambícióival, másrészt a vizsgák során szigorú pont­irendszer minősíti a teljesít­ményt, a vizsgakérdések kivá­lasztását, objektivitását külön Játékelméleti modell is segíti. Természetesen a nyelvi, infor­matikai stb. órák száma - az iskola látogatás minimuma — elő van írva, de a lehető leg­szabadabb rendszerben. Csak az „étlap” kínálata változik az évékkel: az indulást az önis­mereti, kommunikációelméleti vagy az intenzív nyelvi progra­mok naqyobb választéka jel­lemzi. Később szakmásodnak a tantárqValk, ahol már minden­ki aszerint választ. hogy a bankszakma „tojásfejű” intel- •léktüeljeként, devizaszakértő­ként vaay válla,atvezetőként tűdig elképzelni a lövőjét. Az alapítványi támogatóssal induló iskola önköltséges, tan­díj nincs, de a szülök önként is jelentős összeggel — egy tanévben több mint 30 ezer forinttal — járulnák hozzá gye­rekeik iskoláztatásához, ami a 'kiadások tetemes hányadát fe­dezi. Nem lehet eléggé kár­hoztatni, hogy az odó'al’apbál ez a juttatás sem írható le az újabb rendelkezés szerint. * A Gáspárné Tóth Márta ál­tal Ismertetett tehetséggondo­zó iskola több kérdést is fel­vet. Itt kiindulópontnak az alapítványi formát és az igen magas, évi 140 ezer forintos tandíjat tekinthetjük. Az isko­lát „fizetőképes kereslet" tart­ja fenn, főként a tehetősek köréből válogathat, ha akad­nak is tehetséges „nem fizető” gyerekei. Az is bizonyos, a te­hetség visszanyert éthosza az itt tanító pedagógusoktól is kivételességet követel kreativi­tásban, teljesítményben. Kis- létszámú csoportokban dolgoz­nák, a személvi és tárgyi fel­tételek vélhetően példaadáa'k. De tudván, a tehetség mi­lyen különös természetű, a korai, hétéves korban történő kiválasztás szempontján, a te­hetségnevelés metodikáját ille­tően már kérdések merülnek fel. Főként azért, mert az ér­zéki adottságokhoz köthető te­hetség néha múlandó, a krea­tivitás többnyire csak a sze­mélyiség egésze felől ítélhető meg. „Ébredésében", kialaku­lásában gyakran katartiikus él­mények játszanak szerepet vagy éppen az a társadalmi közegellenállás minősíti, amit 'le kell győznie, meg kell ha­ladnia. A társadalmi érvényesség könnyebben, a lélektani fejIő- déselv pedig kevésbé prog­nosztizálható az intellektuális természetű képességek kiala­kulásánál. A fenntartások elle­nére ez a kiváló iskola nyil­vánvalóan hasznos tanulságok­kal és eredményekkel szolgál­ja a hazai nevelésügyet már a közeljövőben is. Bóka Róbert Mii less a szimfonikusokkal?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents