Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-24 / 352. szám
1991. december 24., kedd a j Dunántúli napló 11 Szeretni nehéz Mit mond a pszichiáter a család szerepéről, az emberi kapcsolatokról és a szeretet technikáiról? És ha jövendőt tudnék is mondani, és minden titkokat és minden bölcsességet tudnék is, és ha egész hitem volna is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok. (Pál apostol I. levele a ko- rinthusbeliekhez.) A szeretet hatalmáról szebbnél szebb irodalmi művek születtek, s a Biblia is, amely évezredek tapasztalatait őrzi, bölcs igékbe foglalja a szeretet fontosságát. De mit kezd a tudomány ezzel a fogalommal? Leírható ennek a mélyen emberi érzésnek a tartalma az elvont fogalmak, a logika nyelvén? Igaz-e, hogy a szeretetet nélkülöző ember védtelenebb a testi betegségekkel szemben, s igaz-e, hogy a szeretet a hozzáértő kezében gyógyító erővé válik? Erről beszélgettünk dr. Pörczi József pszichiáterrel, a Pécsi Honvédkórház ideg- és elmeosztályának főorvosával. Bevezetőként azt mondta: mint tudós nem érzi magát kompetensnek nyilatkozni ebben a témakörben, amelynek jelentős filozófiája van, de mint olyan terület művelője, amely az orvos- tudományon belül különleges helyet foglal el, szívesen beszél tapasztalatairól. S mindjárt meglepő megállapítást is tett.- Talán furcsa, amit mondok, de az orvosi, pszichiátriai praxisban nem használatos ez a szó: szeretet.- Miért nem?-Ennek egyik oka talán az, hogy korunkban, amikor megváltoztak a régi típusú emberi kapcsolatok, az orvos-beteg viszony is átalakult. Régen az orvos nemcsak gyógyszerrel gyógyított, hanem a szívével is. Sajátos támasza volt a betegnek. Ma egyetemeink kiváló, szinte mérnöki felkészültségű orvosokat bocsátanak ki, akik a technika segítségével ionokra szedik az embert (ez jó, mert segíti a gyógyítást), de akik a beteggel való érzelmi, kommunikációs kapcsolataikban felkészületlenek. Újabban oktatunk orvosi pszichológiát, szociológiát, és javulást várhatunk a családi orvoslás elterjedésétől is.- A másik ok: a mindennapi szóhasználatban a szeretet fogalma alatt egy pozitív érzelmi viszonyt értenek valakivel, valamivel, és gyakran a szimpátiával, a vonzalommal azonosítják. Ez nem orvosi kategória. Szerintünk a szeretet több, mint passzív viszony: a szeretetet cselekvés, tett jellemzi, lényege az adás és nem az elfogadás. Erich Fromm, a pszichoana- litikusból lett filozófus a következő alapelveket sorolja fel: törődés, felelősség, tisztelet, ismeret. Az igazi szeretet mindezt magába foglalja. Ezzel közelebb is jutunk a praxishoz, ahol az orvos-beteg kapcsolatban megjelennek a szeretet bizonyos elemei: az empátia - a beleérző képesség amelyben elfogadom őt, nem élek vissza a bizalmával stb. Mindez nem jelenti azt, hogy „szeretem” a beteget, de erre nincs is szükség.- A szeretet mint viszony többféle változatban jöhet létre az emberek között...- Természetesen beszélhetünk szülői, gyermeki szeretet- ről, kollégiális szeretetről stb. Ahogy mi eddig erről szóltunk mint alapesetről, a leghelyesebb, ha felebaráti szeretetet mondunk.- Ismert tény, hogy az ember életében a szeretetteljes környezetnek milyen nagy szerepe van.- Az ember fejlődése szocializációs folyamat, amelyben döntő a családi légkör, a szülői szeretet. Itt legtöbbször az anya -gyermek közti kapcsolatot szokták emlegetni, holott az apával való viszony is nagyon fontos. A család meghatározó abból a szempontból, hogy milyenné lesz az egyén karakterében, emberi tulajdonságaiban. Sőt, újabb kísérletek bizonyítják, hogy a sokáig kizárólag genetikai adottságnak tartott intellektuális képességeket is befolyásolja egy érzelmileg odaforduló, szeretetteljes családi légkör, egy tartalmas anya-gyermek kapcsolat. Persze, a túlzottan féltő-óvó anyai magatartás is árthat. A személyiség alakulása szempontjából az apagyermek kapcsolatnak is meghatározó szerepe lehet.- Igaz az, hogy a szeretetlen környezet testi betegségeket okozhat?-Igaz, hogy egy rideg környezet érzékennyé tehet bizonyos típusú szomatikus betegségekre: magas vérnyomás, fekélybetegségek stb.- És igaz, hogy a szeretet gyógyító erővé válhat az orvos kezében?- Ilyen közvetlenül talán nem, de segíthet feltárni a bajok eredetét. Hiszen például számos organikus jellegű megbetegedés - beszédzavar, nyelészavar, sőt süketség - hátterében lelki eredetű bajok állhatnak: nagy érzelmi megrázkódtatás, csalódás, magányérzés, szeretetéh- ség. Az ilyen betegekre jellemző, hogy képtelenek verba- lizálni feszültségeiket: elmondani, kifejezni gondjaikat. Nehezen létesítenek kapcsolatokat, nincs gyakorlatuk a szeretetben.- Hiszen a szeretet nem pasz- szív elfogadás, hanem aktív cselekvés. Aki nem tud adni, nem fog kapni sem. És szeretni nem könnyű: kemény belső munka megtalálni a másik emberrel közös pontokat, és azt adni neki, amire szüksége van. Ezt pedig meg kell tanulni. A praxisomból tudom: minden emberben megvan a képesség a szere- tetre, csak nem mindig tudja felszínre hozni, vagy éppen a körülmények torzítják el.- Milyenek vagyunk mi, és milyenek a körülmények?- Ügyetlenek vagyunk az egymás iránti érdeklődésben, gyakran közömbösek, bezárkó- zottak. Miközben vágyunk a szeretetre, nem gyakoroljuk a szeretet „technikáit”, ezért képtelenek vagyunk érzéseinket kimutatni. Az ország nem figyelt fel még eléggé az ilyen gondjainkra. Politikával, gazdasággal vagyunk elfoglalva, az emberi kapcsolatokról kevesebb szó esik. Bezárnak a kul- túrházak, felbomlanak régi közösségek, baráti körök, amelyek pedig a szeretet gyakorlásának terepei voltak. Most egy új típusú társadalmat építünk, mert bebizonyosodott, hogy egy másik társadalom, amely ugyan emberközpontúságot hirdetett, csődöt mondott. De milyen legyen ez az új társadalom? Még nem tudjuk. Vajon a szociális piacgazdaságban hogyan él az ember? Keresni kellene a válaszokat, hiszen a nyugati fogyasztói társadalmakban sem változott olyan kedvező irányba a személyiség, ahogyan a technika, a civilizáció színvonala. Az elidegenedés létezik, a deviancia nem szűnt meg automatikusan. Merre menjünk, hova lépjünk? Kérdéseinkre önmagában sem a vallás, sem a tudomány nem ad választ.- Mit jelent a karácsony önnek, főorvos úr?- Ha a karácsony annyit ad, hogy az ünnep két-három napjában és a "rákészülés" idején másként figyelünk embertársainkra, ha kipróbálunk olyan viselkedési mintákat a szeretet- ből, amelyeket később meg tudunk ismételni, már akkor nagyon sokat adott. Én hiszek abban, hogy az ember tudatos nyíltsággal, őszinteséggel, figyelemmel, megértéssel jobbá tehető. E szavak könnyen kapcsolatba hozhatók egy vallásos eszmerendszerrel. De azt hiszem, ha ennek jegyében kapcsolódik egybe Isten és a szeretet, akkor vállalható hívő és nem hívő ember számára egyaránt. Gárdonyi Tamás Fizetésük egytizedéből finanszírozzák a támogatásokat Vissza a sínekre Az ifjúsági teaházban zsíros kenyérrel, süteménnyel és teával várták a fiatalokat. A saját pénzükön vett, maguk által készített uzsonnával egy év alatt csaknem 700 vendéget kínáltak, miközben beszélgettek is velük. Azt igyekeztek kideríteni, mi miatt érzik jobban magukat az utcán, az ital, a drog kábulatában, hogyan tudnak nekik segíteni. Aki fogékony volt ezekre a találkozásokra, köztük maradt. Az Emberbarát Alapítvány Pécsi Tagozata tavaly alakult. Akkor harmincán voltak. Túl a holtponton Köztük az a házaspár, aki két évvel ezelőtt csak az italnak és a kábítószereknek élt. A másfél éves kisfiúk sem érdekelte őket. A szinte egymást érő narkós „utazásaik” idején a kisgyerek azt evett, amit talált, vagy valakitől kapott, ott aludt, ahol utolérte az álom. Ma egy régi, de felújított, kétszintes pécsi házban laknak, mindketten dolgoznak. Van egy Trabantjuk. Velük lakik V. E. 24 éves pécsi lány, aki másodszori nekifutásra tudott szakítani a droggal. Saját szavai szerint lelkileg borzasztóan megviselte, hogy pontosan tudta, hova jutott, de nem volt ereje a változtatáshoz. Addig, amíg nem hallott erről a fiatal házaspárról, amíg nem talált bennük és az alapítvány több tagjában olyan biztos támaszra, segítőkre, akik mindig átlendítették a holtpontokon. Ma szociális gondozóként dolgozik és drog-tanfolyamra jár, hogy hozzáértően segíthessen másokon. És megértőén, mert hisz abban, hogy a legjobb hegyi mentők azokból lesznek, akiket a lavina egyszer már maga alá temetett. Hasonlóan vélekedik Sz■ T. 19 éves pécsi fiatalember is, aki jelenleg szakmunkástanuló. Mint elmondta, őt a szeretet, a törődés kapcsolta az alapítványhoz. Azelőtt ivott, csavargóit, kábítózott. A nyarat végigdolgozta, a keresetéből befizetett egy gépkocsivezetői tanfolyamra. A jogosítvány megszerésétől önbizalmat kapott. Azóta a szakmatanulás is másként megy neki. Annyira, hogy országos versenyre készül. A fiatalok, akiknek élete egy idő óta gyökeresen megváltozott, vagy a Nevelési Központ teaházában, vagy az alapítvány vezetőinek otthonában, a dr. Szántó László utcai családi házban találtak segítőkre, itt kezdték hinni, hogy az ő életüknek is lehet értelme. A keresztény szellemű, ökumenikus alapítványhoz tartozók többsége hívő, de nem kritérium náluk a vallásosság. Vezetőjük Kovács József lelkész, aki orvos feleségével, dr. Pataki Zsuzsannával és két gyermekükkel együtt a pécsi tagozat megalakulása óta a családi házuk földszintjén kialakított teremben találkozik a .szenvedélybetegségüktől szabadulni akaró fiatalokkal és felnőttekkel. Orvosok, közgazdászok, tanárok, egyetemi, főiskolai hallgatók, középiskolások, bányászok, szakmunkások gyógyuló alkoholisták, nar- komán fiatalok vállalták a ma még tévutakon járók szociális és lelki gondozását. Fizetésük, nyugdíjuk egytizedéből finanszírozzák a különböző támogatásokat. Ötven kisgyermeket ingyen nyaraltattak a Balatonon, gyors segélyt adtak tíz családnak, különböző számláik, költségeik kiegyenlítésére. Csomagot vittek börtönben lévő olyan embereknek, akiket senki sem látogat. Pénzzel és munkával járultak hozzá a budapesti Mindenki Templomának és a hozzátartozó Rehabilitációs Intézménynek a létrehozásához. A templom egy volt zsinagógából épült újjá jelentős svéd támogatással. Százötvenen Hétfőnként ingyenes filmklubot tartanak a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, kedden pedig a katonai kollégiumban találkoznak a fiatalokkal. Minden vasárnap istentiszteletet és gyermekórát tartanak. Csütörtökön az alapítvány diáksága jön össze, pénteken pedig evangélizációs alkalmaik vannak. Egyre többen kötődnek hozzájuk, egyre szűkebben fémek el a vezetőjük családi házában. Ezért szeretnének egy olyan termet, illetve egy épületet kapni a városban, amely nem csak a pécsi, hanem a nemrég létrejött mohácsi és reményeik szerint a később alakuló tagozataik központja lehetne. Tavaly, a kezdéskor harmincán voltak. Ma százötvenen. T. E. Élni, ahogyan más emberek Az úton A lakása szédületes. Hangulata van, fantáziaszülte színekkel, gondosan válogatott bútorokkal. Egyedi a vörösesbarna fal, az óarany ágy, a sötétbarnára pácolt szekrény,' a polcsor. Rajta sok-sok könyv, vers, szépirodalom, számos új kötet, melyek az emberi lélek végtelen lehetőségeiről, titkos erőforrásairól, szavakkal alig leírható kapcsolódásairól szólnak. „Aki ide bejön, az nem hiszi el, hogy ez egy nyomorék otthona” - mondja. Ő fogalmaz így, és nem keres más szót, hogy finomabban, de tán épp ezért megalázón körülményesen fejezze ki állapotát. Ha szégyellte volna, meséli később, nem maradt volna életben. . . Kiss Ildikó története egy különös siker. Meghökkenti az embereket, ahogyan Ildikó maga is, a legtöbben csodálkoznak, amikor megismerik. Az egészségesek valameny- nyire mindig zavarban vannak sérült emberek társaságában, Ildikó szerint minden fogyatékossághoz más-más a viszonyuk. Arról most nem szólunk sokat, mennyire sérült és fogyatékos lehet egy hétköznapi ember is, még ha nem látszik is rajta. Az ő esetében egy olyan rendkívül ritka születési rendellenességről van szó, amely azt eredményezte, hogy mindkét karja helyett egy-egy kézfej van csupán. De mielőtt bárki sajnálni kezdené - ezt különben is visszautasítja -, elmondja, ugyanúgy dolgozik, mint mások, mos, takarít, tésztát gyúr, főz (állítólag nem is rosszul), maga csinálja a ruháit egy régi Singeren, egy nadrág úgy egy óra alatt elkészül. Szívesen és sokat jár színházba, moziba, koncertre, és most, hogy néhány hónapja munka- nélküli lett, még többet olvas, mint azelőtt. Nincs sok pénze, sőt. Közel 7000 forint az, amit kap. Cipőt, csizmát, táskát évek óta nem vett, de a könyvről és a lemezről nem tud, nem is akar lemondani. Sokat beszélünk. Tájékozott, érdeklődő, nyitott. Valami hihetetlen erő rejtőzik benne. Ez segíthette idáig.- És a szüleim - állítja meggyőződéssel. -Az, hogy anyám állandóan tornáztatta a kezemet a langyos vízben, míg lassan mozgatni nem tudtam. És apám, aki akkor, amikor már nagyobb lettem, az agyamba véste: ugyanolyan értékű ember vagyok én is, mint a többi. Először a lábammal tanultam meg írni, még ma is tudok. Kiskoromban öregapám sok játékot csinált nekem, meghosszabbított nyéllel. Az viszont, hogy le tudtam magam kapcsolni róluk, nekik is jó, bár amikor tíz éve különköltöztem tőlük, anyámnak nagy fájdalom volt. De én azt mondtam: ha ők már nem lesznek, nekem akkor is élni kell. Az utat nekem kell végigjárnom. Nővéremre is számíthatok, szeretem őt, a családját. De nem akarok senki terhére lenni... Megkérdem tőle, milyen embereket szeret, kikkel érzi jól magát. Hogy őszinte legyen a másik, az számára elsőrendű. A sajnálattól viszolyog, de a túláradó szeretet sem az ő formája. Többször is beszél arról, mennyire felszínesen ítélkeznek ma a legtöbben, mennyire csak a külsőségeknek élünk, s csak az a fontos, ami egy emberből látszik, nem az, ami benne van. Legutóbb épp abban az emberben csalódott, akit legjobb barátjának hitt. Több évtizedes szeretet mállott szét pillanatok alatt. A keserűséget ma is érzi. Bepárásodik a szeme, amikor arról a munkahelyről beszél, ahol eddig legjobban érezte magát, ahol emberként kezelték, ahol elfogadták annak, ami. Az Esti Extra rövid élete alatt ott érezte, hogy szükség van rá. A lap megszűnése óta alkalmi munkákat kap néha. Egyedül él. Szeretne egy biztos társat. Még fiatal. Még gyereke is lehetne. El tudná látni őt is, a háztartását is. Hogyne, hiszen ő ápolta kilencven éves nagyapját, segített, ha édesanyja beteg volt. Nevet, amikor megkérdem, mi a számára a boldogság. Kér, ne intézzek ellene ilyen orvtáma- dást. Sokszor volt boldog, állítja. Csak a hétvégeket gyűlöli, és nem kedveli a karácsonyt sem. Talán ha lenne egy társ, aki szereti, és akit szerethet a szeretet ünnepén. De lehet, hogy jelenteni fog valamit, ha tudja: akik ezt az írást most olvassák, gondolnak rá. Hogy gondolunk rá, igen. Hodnik Ildikó
