Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-03 / 331. szám

1991. december 3., kedd uj Dunántúli napló 7 Kifogások a MÉV rekultivációs tervével szemben — 1 " ................................... 1 W ''■ ' ......................................................................*>««* A környezetvédők szigora Viszonylag gyors levélváltás volt a közelmúltban a Környe­zetvédelmi és Területfejleszté­si Minisztérium környezettech­nológiai főosztálya és a Dél­dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség között. Az előb­bi azt kérte, hogy „A Mecse­ki Ércbányászati Vállalat 1991. évi rekultivációs költségkere­tének felhasználására vonat­kozó és dr. Szabó Gábor he­lyettes államtitkár úrnak vé­leményezésre megküldött mel­lékelt „Tájékoztató”-val kap­csolatosan —, mint a vállalat problémáit és kötelezettsége­it részleteiben ismerő, terüle­tileg illetékes szervezet — kér­jük szíves tájékoztatásukat..." 470 millió Mégpedig — mellőzve a hi­vatal bürokratikus nyelvezetét - röviden arról, hogy a MÉV által megküldött tájékoztató­ba foglaltak megfelelnek-e a valóságnak. Jelesül: valóban a legfontosabb és legsürge­tőbb feladatok megoldására vállalkozik-e a MÉV, nem tar­talmaznak-e kirívó arányta­lanságokat az egyes rekulti­vációs munkák tervezett költ­ségei, illetve nem számol-e el a cég olyan kiadásokat erre az évre, amelyeket már 1990- ben elköltötték? Kemény kérdések. A forrás: a már említett helyettes ál­lamtitkár szigorú ellenőrzést ígért: hogyan költi el a MÉV a rekultivációra központi költ­ségkeretből kapott 470 millió forintot. Pécsi székhelyű Dél-dunán­túli Környezetvédelmi Felügye­lőség egy hét alatt válaszolt. Rögvest idézünk is belőle: „A költségek megítélése ne­héz, mivel kiviteli tervek nin­csenek, igy kivéve a rögzített áras műszereket, minden költ­ség csak becslésen alapul­hat. Kirívó aránytalanságot nem találtunk, de nem tudjuk elbírálni, az I—Vili. hónapok­ra feltüntetett költségeket. Tény, hogy 1991-ben semmi­lyen rekultivációs munkához ezekben a hónapokban nem kérték állásfoglalásunkat, ki­véve a hatástanulmány készí­tését." Itt az idézetet félbeszakít­juk, inkább a konkrétumokra figyeljünk. Például az I. szá­mú bányaüzemi meddőhányó rekultivációjára. Itt — írja a felügyelőség - csakugyan ter­vezik a vízrendezést is, „de az a jelenlegi bányavízforga­lomhoz csatlakozik, nem tud­juk rekultivációnak tekinteni." Ami természetesen azt is je­lenti, hogy az erre szánt, az említett költségkeretből eredő pénz felhasználása nem meg­alapozott. Vagy az I. számú zagytározó (ismert, ezek kö­rül már dúltak indulatos vi­ták): a MÉV terve szerint a tározó végleges rekultiváció­jának előkészítése érdekében kellene itt néhány munkát el­végezni. A felügyelőség véle­ménye szerint azonban egyér­telműen üzemeltetés-módosí­tásról, nem pedig rekultiváció­ról van szó. De hasonló a helyzet a II-es tározóval is. Ennek gátjára a MÉV inaktív földet akar hordani, hogy csökkenteni lehessen a szél okozta radioaktív porszennye­zést. A válasz: vitatható, hogy rekultiváció kezdetéről van szó, vagy kárelhárításról. A perkolációs dombok re­kultivációját illetően különö­sen érdekes a kép. Ebben a fejezetben a MÉV számos, pontokba foglalt munkát te­kint fontosnak. Am a fel­ügyelőség szigorú: jó néhány­ról kimutatta, hogy nem rekul­tivációról, hanem termelésről van szó. Ami megint a pénz nyelvére fordítva azt a kér­dést feszegeti, hogy a 470 milliót a rendeltetésének meg­felelően akarja-e felhasználni a MÉV. A ll-es üzem területén a MÉV többek között tervezi a sugárvédelmi előírásoknak megfelelő talajcserét is. Itt azonban egyelőre nem tisz­tázott — s a vállalat nem kérte ez ügyben a környezet- védelmi felügyelőség állás- foglalását sem —, hogy hova kerül majd a szennyezett ta­laj? Hasonló a helyzet az V-ös légakna bontásával, il­letve egyéb épületek bontási anyagával. Hulladéktároló? Térjünk azonban vissza a pénzre. „Az alacsony urántar­talmú meddőkőzet egy részé­nek urántartalmát tovább akarja csökkenteni a MÉV, megfelelő technológia alkal­mazásával. Ez egyike azoknak a pontoknak (munkáknak), amelyeket a felügyelőség ter­melési és nem rekultivációs tevékenységnek minősített. Mármost e célra a MÉV 21 millió forintot tervezett, ebből az év I—Vili. hónapjaiban el is költött 14,6 milliót. Remél­hetően tisztázni fogják: okkal- joggal, vagy sem, mert ennyi pénzből komoly mértékű, „színtiszta" környezetvédelmi munkát lehet(ne) elvégezni. Kiemelünk még egy mon­datot a felügyelőségnek a mi­nisztériumba küldött leveléből: „Nem értünk egyet azzal, hogy a rekultivációs költség­ből kerüljön finanszírozásra a mélységi hulladéklerakó kuta­tása." Szinte bizonyos, hogy még nagyon sokan nem érte­nek egyet... Nincs átgondolva Mindez nem jelenti azt, hogy a MÉV téves útra terel­te volna a rekultivációt. Min­denesetre figyelemre méltó­nak tartjuk a zavartságát. Ha a környezetvédelmi szakembe­rek azt mondják: a legsúlyo­sabb veszélyt a környezetre a zagytározók jelentik, s a MÉV ezzel kapcsolatban be is ál­lított tervébe feladatokat, ám egyedül a figyelőkút-rendszer felújítása tekinthető átgon­dolt munkának — nos, akkor a MÉV nincsen a rekultivá­ció kellő „magaslatain”, de mintha a közvélemény nyomá­sát, óhaját is kissé felületesen kezelné. Sőt, „Általában jel­lemzőnek tartjuk a programra, hogy a munkálatok előkészíté­se, tervezése nem történt meg." — állapítja meg a kör­nyezetvédelmi felügyelőség. És már csak egy gondolat a rekultivációs tervhez — foglal­koztunk már vele lapunkban, azzal, hogy egyelőre nem kap­tunk választ arra a kérdé­sünkre a MÉV-től: ha átalakul a cég, ki hajtja majd végre a tervet —: „Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a felsorolt munkák 1991. évi el­végzése lehetetlennek tűnik." Ez a végkövetkeztetése a környezetvédelmi felügyelő­ségnek. Mészáros Attila A mélyművelésű bányákban továbbra is száll a por, kendővel védekeznek ellene az ott dolgozók Fotó: Läufer László A MÉV kopár meddőhányója Kővágószőlős határában Fotó: Proksza László Ha az infláció lelassul Csökkenő lakáskamatok? (MTI-Press) Valami hal­vány reménysugár látszik ki­bontakozni azok száimára, akik az elmúlt években la­kást vásárol talk és jelentő­sen eladósodtak. Elképzelhe­tő ugyanis, hogy jövőre az ez évi piaci komatök csök­kenni fognak. . Ennek első­sorban az a feltétele, hogy megálljon az infláció, visz- szaessen a fogyasztói ár­emelkedés. Az idén az inflá­ciós ráta várhatóan 35—36 százalék körül alakul, ám optimista kormányzati prog- nózisök szerint elképzelhe­tő, hoqy jövőre a fogyasztói áraik az esztendő telies egé­szében csupán 20-25 száza­lékkal emelednek. Meg kell mondani, hoqv a füqqetíen gazdasáqikutató intézetek nem teljesen osztiák ezt a véleményt, általában jóval óvatosabb proanóziisokat ké­szítenék. Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hoav valószínűleg meaáll az infláció növekedése, és azok a borúlátó jóslatök semmi­képpen sem valósulnak meg, amelyek 50—60 százalékos áremelkedéseket, a forint telies elértéktelenedését prognosztizálták. Egy-két százalékkal kevesebbet Amennyiben mégis igaz­nak bizonyulnak a kormány­zati elképzelések, ez jó hír azóknalk, akik jelentős ösz- szeggel tartoznak az OTP- nek, mert az elmúlt években lakásvásárlásra, felújításra kedvezményes kamatozású kölcsönt vettek fel. Mint is­meretes, ezéknelk a kölcsö­nöknek a kamata annak ide­jén 0-3,5 százalékig terjedt. Ilyen alacsony kamattal az OTP csak úgy tudott hitelt nyújtani, hogy az állatni költségvetés jelentős támo­gatást nyújtott a pénzintézet számára. Mivel a 80-as évek végén az infláció és a ka­matszínvonal a pénzpiacon emelkedett, így a költségve­tési támogatást is növelni kellett. Egy idő után azon­ban az állami böltséqvetés erre már nem volt képes, így meglehetősen nagy vita közepette, ha jogilag nem is, de etikai alaipon min­denképpen vitatható módon az OTP megváltoztatta a hi­telszerződési feltételeket. Er­re a parlament által elfo­gadott törvény biztosított számára lehetőséget. A változtatás lényege az volt, hogy két megoldást kí­náltaik az adósoknak a ka­matemelésre. Az egyik meg­oldás lényege az volt, hogy 15 százalékos fix kamatot választhattak az adósok fennmaradó tartozásaikra. A másilk esetben a még törlesztendő kölcsön felét el­engedték, viszont a megma­radó másik felére piaci ka­matot kell fizetni az állam­polgároknak. Sokan ez utób­bi megoldást választották, s egy részük a maradék köl­csönt határidő előtt törlesz­tette. Nagyon sokan azon­ban úgy vállalkoztak piaci kamatokra, hogy a fennma­radó adósságot nem tudták kifizetni. Számukra jelenthet elsősorban jó hírt a jövőre beharangozott kamatcsök­kenés. Ez ugyanis azt jelen­ti, hogy ha a pénzpiacon csökkennek a kamatok, ak­kor várhatóan minimum 1-2 százalékkal kevesebbet kell majd fizetni tartozásaik után. „Jelzésértékű” kezdeti lépések Biztató jel ebből a szem­pontból, hogy a Pénzügy­minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Bank- szövetség megállapodása alapján a legnagyobb ke­reskedelmi bartkok már hoz­záláttak a kamatcsökkentés­ihez. A Magyar Nemzeti Bartk az elmúlt két hónap során két alkalommal egy— egy százalékkal csökkentette egyes refinanszírozási hite­lek kamatát és ezt a keres­kedelmi bartkok egy része a betéti és a hitelkamatoknál is különböző módon ugyan, de érvényesíteni kezdi. Per­sze szó sincs arról, hogy hir­telen a kamatcsökkentés hul­láma söpörne végig az or­szágiban működő bartkökon. Csupán a kezdeti lépések ta­pasztalhatók még, ám ez is jelzés a befektetőknek, az üzletembereknek, a pénzpiac résztvevőinek. Jelzés arra, hogy kamatcsökkenés várha­tó és ezzel kell számolni a jövőben. Ez azért lényeges, mert az áremelkedéseik jö­vőbeni alakulásában az ob­jektív gazdasáai tényezőik mellett manapság egyre na­gyobb súllyal esnék latba a várakozások. Az egyes ál­lampolgár várakozásai és az, hoqy az üzletemberek mire számítanak. Ha ezek a vá­rakozások megfordulnak, •nagymértékben hozzájárul­hatnak ahhoz, hogy a ked­vező folvamatók felgyorsul­janak és hamarosan min­denki számára érzékelhetővé váljon a kamatcsökkenés. P. F. H tudomány egyelőre tehetetlen a betegseggel szemben AIDS elleni világnap Másfél millió AIDS-beteg, 10 millió fertőzött (MTI-Panoráma) — Decem­ber 1-jén megrendezték az AIDS elleni világnapot. A WHO-nak a világnap meghir­detésével elsődleges célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi összefogás szük­ségességére, Valamint, hogy ösztönözze a kormányokat és a különböző közösségeket: foglalkozzanak többet ezzel a betegséggel. Az első világnapot 1988-iban rendezték, s megtartásának elödáZhatatlanságát a WHO szomorú adatokkal bizonyítot­ta, amikor nyilvánosságra hoz­ta, hogy 1988 novemberében a Föld 142 országában már több mint 124 ezer AIDS-meg- betegedést regisztráltaik, a fertőzöttek becsült számát pe­dig 5—10 millióra tették. A WHO egyébként 300 ezerre becsülte a betegek számát. Az első AIDSWi'lágnap alkal­mából államférfiak, köztük Ro­nald Reagan amerikai elnök, II. János Pál pápa, Pérez de Cuéllar ENSZ-főtifkár és egy hat éve AIDS-vírusSal élő be­teg intézett üzenetet az Egész­ségügyi Világszervezethez, s mindannyian a gyilkos kór el­leni harc gyorsítását sürget­ték. Naikadzsiima Hirosí, a vi­lágszervezet vezérigazgatója az első AIDS-világnap meg­nyitóján reményét fejezte ki, hogy a világnap hozzájárul ahhoz, hogy megváltozzék az AIDS-szel kapcsolatos eddigi magatartás. A világnapot azóta minden évben megrendezik. A WHO tavalyi jelentéséből kiderült, hogy a szervezet becslése sze­rint az évtized végére 25-30 millió ember lesz vírushordozó, és mintegy 10 millió gyermek születik vírusfertőzött anyától. Az AIDS ókozta félelmeket méltán erősíti, hogy gyógyítá­sára vagy megelőzésére mind­eddig semmiféle gyógyszert nem fedeztek fél, bár kutatá­sára hatalmas erőket és esz­közöket áldoznak. Jelenleg egyetlen gyógyszer mutat bi­zonyos eredményéket: az ame­rikai kutatók által kidolgozott AZT, de ez sem gyógyítja a kórt, csak lassítja lefolyását — mellékhatásai viszont maguk is felérnék egy súlyos beteg­séggel. Az emlbeíiség hatékony oltó­anyag és gyógyszerek híján sem egészen tehetetlen azon­ban a betegséggel szem,ben, befolyásolhatja a HlV-fertőzés terjedését. A nemzeti AIDS- prog romok kulcskérdése — így a hazaié is — változatlanul a tájékoztatás és az óktatás, mi­vel a vírus átadása megelőz­hető kellően tájékozott és fe­lelősségteljes magatartással. A vírus magyarországi terjedésé­nek lassítása a cél, ebben az egészségügyi kormányzat és a kibontakozó társadalmi moz­galmak együttesen tehetnék a •legtöbbet. Hazánkban már az első AIDS elleni világnapon számot vetették a probléma jelentősé­gével és felvázolták a helyzet .javításának lehetőségeit. Az 1988-as rendezvényen elmond­ták, hogy Magyarországon az AIDS elleni Védékezés szerve­zett formában 1985 szeptem­beréiben kezdődött, figyelembe véve a WHO ajánlásait, s a járvány sújtotta országók ta­pasztalatait, majd 1987 végén létrejött az AIDS elleni Ala­pítvány, 1988 februárjában pe­dig megalakult az AIDS ellen küzdők Társadalmi Egyesülete, sőt az AIDS elleni Védékezési program 1988-ban a nemzeti egészségmegőrzési program ré­szévé vált. Az idei AIDS elleni világnap előtt is megjelentek már a legutóbbi felmérések eredmé­nyei. Eszerint a WHO-mái 1991. október elsejéig a világ 162 országából 418 404 megbete­gedést regisztráltak, szakértők szerint azomlbam legkevesebb 1,5 millióra tehető az A1DS- betegek és 10 mill iáira a fertő­zöttek száma. Magyarországon ebben az évben — október elejéig — 28 új AIDS-lbeteget •regisztráltak. Ezzel 1986 óta összesen 76- ra emelkedett az itthoni AIDS -m eglbetege dések szórna, a betegek közül már 39-en meghaltak. Az ismert fertőzöttek száma 282, ebből 249 férfi, 21 nő és 12 az ano­nim. Hazánk ezen adatok alapján egyelőre a gyengén fertőzött országók közé tarto­zik. Kovács Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents