Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-20 / 348. szám

1991. december 20., péntek üj Dunán tüli napló 3 A városszépítők közgyűlése Öreg kapuból fiatal hit indul A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület tegnap tar­totta évi rendes közgyűlését a Művészetek Házában. Dr. Mar­ton István a Városszépítők el­nökének beszámolójából köz­lünk egy részletet. Manapság az egyesületek, a különböző társaságok működé­sére ráillik az a mondás, hogy működésükben hullámzanak, de nem merülnek el. Érvényes ez egyesületünkre is, amely meg­alakulásakor, 1983-ban oly ele­ven erőkkel kapcsolódott a tár­sadalmi munka ritmusába, hogy félő, a sokféle és sok felé föl­tárt, javasolt terveket nem tud­juk negvalósítani. Ez azonban nem törte meg tagságunkat. Az integrált munka biztosí­tása végett ez év elején bizott­ságokban igyekeztünk megol­dani a programadta feladatokat, abban bízva, hogy mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb munkalehető­séget. Ennek eredményeként számos tervet valósítottunk meg. — Osztatlan sikert aratott az utcanévtájékoztató táblák kité­tele. Ekként nemcsak az utcala­kók szerezhettek pontos élet­rajzi adatokat egy-egy neveze­tes személyről, hanem azok is, akik városunk történeti, kulturá­lis múltja iránt érdeklődnek. — Egyesületünk szakembe­rekből, pécsi patriótákból létre­hozott olyan utcanévadó bizott­ságot, amely után 121 pécsi ut­canév megváltoztatására tett előterjesztést. A javasolt nevek között kiváló közéleti szemé­lyek, volt polgármesterek, or­szágosan ismert egyetemi taná­rok is szerepelnek. — Külön tettünk javaslatot a sajtóban és írásban az önkor­mányzatnak az Aradi vértanuk nevének jobb megismerése és megbecsülése érdekében a Kertvárosban könnyen létre­hozható, integrált utcarészleg kialakítására — Pozitív eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesü­letünk új emléktáblákkal emlé­kezett meg városunk három prominens személyéről: Vargha Damjánról, Visy Zoltánról és Virág Benedekről. — Hosszabb ideig tartó, fá­radságos munka eredményeként visszaállítottuk eredeti helyére, a Széchenyi tér alsó részén azt a meteorológiai házikót, amely levegő-, nedvesség- és hőmér­sékletmérő szerkezetével az ér­deklődő pécsi polgárok számára látványos megfigyelési eszköz. — Tevékenyen résztvettünk a Kálvária helyreállítási munká­lataiban, és a Zsolnay mauzó­leum restaurálásában és mind­kettővel kapcsolatban további gondozásukra még az elmúlt évben alapítványt létesítettünk. — Ugyancsak alapítványt lé­tesítettünk a „Szép tiszta Pé­csért” és több pécsi iskolában városszépítő ifjúsági csoportot alakítottunk ki. Harcot folyta­tunk az utcai szemetelés, a ron­gálások megakadályozására. — Mintegy 80 olyan neves volt pécsi közéleti személyiség sírjának gondozására tettünk ja­vaslatot az önkormányzatnak, akiknek már nincsenek hozzá­tartozóik. Össszeállítottuk a közteme­tőnkben nyugvó egyetemi taná­rok névjegyzékét, a volt katonai vezetők sírhelyéről szóló kimu­tatást az egyházi személyek sír­helyének a megjelölésével. — Helytörténeti, várostörté­neti előadásokat szerveztünk a városunk múltjának jobb meg­ismerése érdekében. Köszönjük mindazoknak az értékes segítségét, akik serény ügybuzgalommal elősegítették a városunk megszépüléséért folytatott munkát. Arra kell törekednünk, hogy jól kigondolt, előreláthatóan re­ális feladatok megoldására összpontosítsuk a figyelmünket. Ne igyekezzünk a lehetetlent legyűrni, de tegyünk meg min­den tőlünk telhetőt városunk ér­tékeinek megóvására, nemes hagyományaink jjelenlegi és jövőbbeni védelmére. Szeressük úgy városunkat, ahogy a Pécsett járt - nagy ma­gyar költő - Juhász Gyula meg­énekelte: Öreg kapukból fiatal hit indul, /És jobb jövőbe lelke­sedve hírt ád. A helyreállított időmérő há­zikó Fotó: Läufer L. Akik egyedül vannak A népművelők szívesen elmennek értük A pécsi DOZSO, a Doktor Sán­dor - Zsolnay Művelődési Ház közös programot szervez azok­nak az idős embereknek, akik egyedül töltik a karácsonyt. December 24-én délután 2-től 6 óráig baráti összejövetelt rendeznek számukra a Művelő­dési Központban (Felsővámház u. 72.): Meggyesi Schwartz Lu­cia énekesnő és a Püspöki Ének­iskola növendékei adnak kon­certet a közös karcsonyfa alatt. A rendezők várják az érdek­lődőket - vagy várják, hogy kö­zöljék címüket: a népművelők és segítőtársaik elmennek értük. A Demokratikus Charta első pécsi összejövetele A Demokratikus Charta első pécsi összejövetelét december 21-én, szombaton 2 órakor tartja a Városháza nagytermé­ben (Széchenyi tér 17.). Várjuk mindazokat, akik aláírták vagy alá akarják írni a Demokratikus Charta nyilatkozatát, és azokat is, akik még nem döntöttek, de szeretnék megőrizni a kivívott demokráciát. Balikó Zoltán, Bencsik István, Csordás Gábor, Csuhái István, Gellért B. István, Matavovszky Iván, Németh Zsolt, Papp Béla, Pál Zoltán, Valká László, Vári Éva, Vonyó József. Karácsonyi jótékonysági hangverseny A műsoron Händel és Mozart müvek Karácsonyi jótékonysági hang­versenyt tart december 22-én, 16.3o-kor a Pécsi Szimfonikus Zenekar a pécsi Székesegyház­ban. A hangversenyre a belépés ingyenes, a pénzadományokat a a horvátországi menekültek ja­vára fordítja a Máltai Szeretet­szolgálat. A hagversenyen Händel és Mozart művei szere­pelnek. A koncerten Bukszár Márta, Németh Judit, Mukk József Szüle Tamás és a Szekszárdi Szövetkezetek Madrigálkórusa működik közre. Vezényel Job­bágy Valér. Kereskedők Háza Új bevásárló központ Pécsett Pécs egyik legszebb bevásár­lóközpontja készül el a na­pokban. A Kereskedők Háza nevű épületben elsősorban a kisiparosok nyitnak üzleteket. A Rákóczi úti létesítmény alagsorában a ház alatt feltárt római-kori leleteket is megte­kinthetik az érdeklődők.Az 1992-es nyitás előtt - tekintet­tel a karácsonyi bevásárló ro­hamra - néhány napos pró­baüzemet tartanak. Fotó: Läufer László Tavaszra eldől melyik vehető meg Nem minden lakás eladó Gőzerővel folyik Komlón a 25 évnél régebben épült állami bérlakások eladása. 3700 ilyen lakást kínált fel az önkormány­zat a benn élőknek a forgalmi érték 25 százalékáért. Eddig 78 épületből 1284-en jelezték vé­teli szándékukat, s mintegy 400-nál meg is történt a tulaj­donoscsere. Néhány hónappal ezelőtt a képviselő-testület tagjai java­solták, hogy kerüljön megvita­tásra a helyi rendelet módosí­tása, biztosítsák a vásárlási le­hetőséget az 1967 után épült la­kások bérlőinek is. A szerdai testületi ülésre el is készült a ja­vaslat, akik azonban arra vár­nak, hogy bérlőből tulajdonossá válhassanak, továbbra is csak ezt tehetik:a téma ugyanis leke­rült a napirendről. Indoklásként azt hangzott el, hogy az elide­genítések szabaddá tétele előtt ki kell dolgozni egy átfogó vá­rosi lakáskoncepciót, a rende­letmódosítással jó lenne meg­várni a régóta készülőben lévő országos jogszabályt. A bérla­kásukat megvásárolni szándé­kozók megnyugtatására annyit tettek hozzá mindehhez, hogy január végén ismét „felmelegí­tik” a témát, s amire az idő is melegre fordul, már talán tud­hatják a komlóiak, milyen felté­teleket kínálnak a vásárláshoz. Az elfogadásra nem került ja­vaslat az 1977-1987 között épült lakásoknál a forgalmi ér­ték 35, az 1967-1977 között épültekre pedig a 30 százalékát * állapította meg vételárként. G.G. Mozart megidézése A Pécsi Szimfonikusok koncertje Múlt hétfőn a POTE támo­gatásával ismét hangversenyt adott a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar, ezúttal rangos vendég- karmesterrel: Erdélyi Miklós­sal. Ahhoz képest, hogy ugyanekkor más helyszíneken legalább három további kon­cert zajlott le, tisztes létszámú közönség jött el meghallgatni a Mozart emlékének adózó programot. E megfogalmazás persze, megtévesztő, minthogy az első műsorrészben szerepelt két zeneszerző közelítőleg sem igyekszik ’’megidézni” a 18. századi géniusz szellemét; az általuk felhasznált Mo- zart-témák csupán kiinduló­pontot szolgáltatnak ahhoz, hogy a maguk egyéni hangján és modorában megszólalhas­sanak. Max Reger 1913-ban a 331. Köchel-jegyzékszámú zongoraszonáta nyitótételének témájára írt - fúgával koroná­zott - szimfonikus variá­ció-sorozatot. A későromanti- kus nagyzenekart foglalkoz­tató, színgazdg, mégis in­tim-lírai alapkarakterű mű an­nál meggyőzőbbnek tetszik, aminél messzebbre távolodik az apropójául szolgáló zenei anyagtól. Chopin viszont a Don Giovanni híres csábítási duettjének kezdő periódusát ruházta fel az eredetitől telje­sen idegen jelentéssel, hogy - ugyancsak variáció-sorozat- képében - zenekar-kísértes zongora-bravúrdarabokat komponálhasson, zongora­technikai újításainak tárházát felvonultatva, mellyel annak idején (1831-ben) Schumannt is bámulatba ejtette. Ezen az estén Prunyi Ilonára várt a hangzuhatag megszólaltatásá­nak feladata, amit ő - a zon­gora-zenekar összehangoltság hiányában is - igen rutinosan és gördülékenyen oldott meg. A szünet után valódi Mo­zartot hallhattunk, méghozzá az utolsó (C-dúr, „Jupiter”) szimfóniát. Erdélyi Miklós egy gazdag életpályán kikris­tályosodott véleményét jut­tatta érvényre interpretációjá­ban, és biztos, hogy sokakat ez a Mozart-kép maradéktalanul kielégít. Muzsikus-generációk sora munkálkodott a „klasszi­kus letisztultság” pamasszusi kliséinek rögzítésén, eközben azonban sajnos, háttérbe szo­rult a stílus drámai feszült­sége, dinamizmusa, vibráló változékonysága, sugárzó ér­zelmi ereje. Nem kétséges, hogy a szimfónia egyoldalú képéhez a hangzásarányok tradicionális féloldalassága is hozzárult ezen a koncerten: a nagylétszámú vonóskar hang-masszája mögött kény­szerűen meghúzódó fúvós-ré­tegek távolról sem tölthették be azt a funkciót, amit Mozart általában - a tutti-szakaszok- ban is! - nekik szánt. Gönczy László Egy történet epilógusa Hány dudás van egy csárdában? Eleget, sőt fölös bőséggel foglalkozott a mágocsi esettel a honi sajtó. Rákényszerült erre, hiszen a mágocsi iskola a töltés­tavival együtt a pályázati ano­máliák, az önkormányzat és a tantestület közötti civakodások díszpéldányait adta. Hatásköri ellentmondásokról, a demokrá­cia elemi, szerkezeti gyengesé­geiről tudósított. És most jön a ráadás: a napokban kaptuk a hírt, hogy a rétestésztaként nyúló ügy közvetlenül érintett kárvallottjait, a két elbocsátott pedagógust - az egykori „des- pota” igazgatót és a „vele egy követ fújó” kolleganőt - mun-' kaügyi bírósági határozattal visszahelyezték szakos tanári állásába. Helyreállt hát a jog szerinti világ rendje. Jog és igazság fé- nyeskedjék felettünk. Győzelmesen dughatnánk a homokba a fejünket: minden jó, ha a vége jó. Ami a gyarlósága­inkat illeti, nemcsak egy ilyen eset van a világon. Csakhogy aki a „történetet” valamelyest ismeri, ezúttal sem tud pontot tenni a végére. A tantestületet tökéletesen megosztó lavina talán a jogos zúgolódással indult. A „kisebb­ség” zúgolódása nem az ered­ményeket, hanem csak azokat a vezetési módszereket, netán magatartást kérdőjelezte meg, amiből kinek-kinek időnként elege lesz. A Komlóról sikeris­kolának látszó intézmény igaz­gatóját, illetőleg a munkáját „vizsgálni” kezdte egy bizottság még 1988-ban. Kifogást nem emeltek, talán nem is emelhet­tek. Az iskolák munkáját egyébként is mindig a jövőidő demonstrálja hitelesen: a köz­napokban becsülettel helytállók és a továbbtanulók aránya. Mindenesetre az igazgatónak rövidesen lejárt a szerződése, és amikor az állásra ismét pályáza­tot hirdettek, az ő pályázatát az önkormányzat már visszautasí­totta. Visszautasította annak el­lenére, hogy a tantestület sze­rény arányú „többsége” ragasz­kodott a személyéhez - vélt vagy valós hibái ellenére. Az önkormányzat nem kerül­hetett ellentmomndásba saját ítéletével, de nem bírálhatta felül a többségi álláspontot sem. A másik pályázót az iskola ve­zetésével csak ideiglenesen, a tanév végéig bízta meg. Az „mb” igazgató pedig rögvest az „önkormányzat emberévé”, az ördög ügyvédjévé minősült a „régihez” ragaszkodó, „több­ség” szemében, aki főként arra hivatott, hogy végleg kihúzza a szőnyeget a „régi” igazgató lába alól. Igazolta ezt a vélekedés, ami szerint a pályázat második, fordulóját ő szabotálta volna el: hű csatlósait, azaz a „kisebbsé­get” ő küldte szabadságra, hogy a ketté szakadt tanári testület így határozatképtelen legyen, amikor a négy jelölt közül vá­lasztaniuk kell. Mintha nem tüntettek volna távolmaradá­sukkal enélkül is. Az igazán megdöbbentő lé­lektani fekete doboz azonban a „többség” viselkedése. Ők nemcsak aláírásokat gyűjtöttek, de éhségsztrájkkal tüntetettek a volt igazgató mellett. Köztük egy cukorbeteg hölgy is! Ki tudná kideríteni, mekkora sze­repet játszhatott ebben a fél­elem, mekkorát az őszinte ro- konszenv vagy a taktikázó kivá­rás? Mekkorát az Ígéretek? Má­sok szerint csak máig tisztázat­lan jogaiknak próbáltak érvényt szerezni, á „nagy interregnum” ellen tiltakoztak így. Nem tekinthette senki neme­sebbnek a „kisebbség” eszkö­zeit' sem. A „sztrájktörésről” - az állítólagos éjszakai falatozás­ról - készült videofelvételeket vagy az egyházi iskola „szerve­zését”. Az önkormányzat, a gordiu­szi csomót megoldandó, július 22-én új igazgatót nevezett ki az iskola élére, aki a „régit” és „bajkeverő” hölgykollégáját rövid úton, átszervezésre hivat­kozva már augusztusban elbo­csátotta. S lám jó az Isten, jót ád - a jogtalan lépést szépen, kézen­fogva vissza lehetett vezetni a jog egyedülvaló medrébe. A Pedagógusok Szakszervezeté­nek megyei szövetsége azonnal a sértettek segítségére sietett, de célját ebben az ügyben - amely a résztvevők majd mindegyiké­hez méltatlan - csak a munkaü­gyi biróság segítségével érte el. A két pedagógus a bíróság de­cemberi döntése nyomán ismét munkába állhat. Hiszen egy új igazgató, nem rúghat ki valakit egyszemélyi döntéssel, hamis indokokkal. Nem tetézheti bajt, a már alig tetézhetőt. Az a re­ményem pedig, hogy a két pe­dagógus „visszatérése” erőt ad­hat valamiféle békében telt számvetéshez, meglehetősen naív. De ha a gyerekekre gondo­lok, mondhatok-e mást? Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents