Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-03 / 331. szám
1991. december 3., kedd üj Dunántúli napló 3 Tévéfilm Bertók Lászlóról Hétfőn este a Művészetek Házában mutatták be a Szülőföldem: Belső-Somogy című tévéfilmet, melyben Bertók László költő mutatja be szülőfaluját, Vését, mesél a falu és a család történetéről. A film során, s Csorba Győző röviden visszaemlékezik, miként sikerült Pécsett tartania annak idején a „menekülő" Bertók Lászlót. Természetesen, Bertók László néhány versét is elmondja az egyórás összeállításban. A film megtekintése után Csuhái István, a Jelenkor főszerkesztője beszélgetett a költővel s a film készítőivel, Major Sándor szerkesztővel és Farkas László producerrel. M. K. Új rendelet a bányásznyugdíjakról A mecsekieknek további kedvezmények Aláírta a csütörtöki kormányülésen Antall József miniszterelnök a bányásznyugdíjakról szóló, január elsején hatályba lépő rendeletet. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének régi kezdeményezése valósul meg: életkortól függetlenül lesz jogosult bányásznyugdíjra az a föld alatti dolgozó, aki 25 évet, s ez idő alatt legalább 5000 műszakot töltött föld alatti munkahelyen. A rendelet szerint a Mecseki Szénbányáknál a műszakszám 4000, az ércbányánál 3000. Lényeges szabály, hogy fokozatosan vezetik be a jogosultságot. Eszerint 1992-ben az említett műszakszám mellé 30 év, 1993-ban 27 év munkaviszony szükséges, s csak 1994- tői érvényes a 25 éves szabály. Ha azonban a bányavállalat, a bányaüzem, vagy a kérdéses munkahely megszűnik, elegendő a 25 év szolgálati idő már a jövő évben is. Az új szabályozás vonatkozik azokra is, akik rendszeres szociális járadékban, bányászdolgozók egészségkárosodási járadékban, bányászati keresetkiegészítésben illetőleg munkanélkülijáradékban részesülnek. Fontos eleme a rendeletnek, hogy a bányásznyugdíjat öregségi nyugdíjnak kell tekinteni, azaz vonatkoznak rá a különböző emelések, kiegészítések. Érdeklődésünkre a szénbányáknál elmondták, felméréseik szerint az elkövetkező három évben 346-an vehetik igénybe az új lehetőséget. Az ércbányánál ennél jóval kevesebben vannak, de szakszervezeti bizottságuktól megtudtuk, a korábbi években eltávozottakat, elküldött munkavállalóikat is értesítik, hogy kérhetik a számukra kedvezőbb formát. A BDSZ-nél arra próbáltunk választ kérni, ha valakiknek a rendelet hatálybalépése előtt mondott fel a munkáltató munka- helymegszünés címén, vonat- koznak-e rájuk is a kedvezőbb, 25 év munkaviszony szabályai. A válasz egyértelmű nem volt, a kedvezőbb rendelkezések ugyanis csak a január elseje után elküldöttekre vonatkoznak. Az érintetteknek azt tudjuk javasolni, keressék meg volt munkahelyük szakszervezeti bizottságát, s ott kérjenek pontos felvilágosítást. (grünwald) Nehéz műszakokat kellett teljesíteni a MÉV-nél, a nyugdíjak eléréséhez Fotó:Laufer L. Az iskolát sajátjának tekinti Villány Ingyentankönyvek Még nincs a megyében a kábítószermaffia A tranzitkereskedelem fő útvonalába kerültünk Mennyibe kerül egy olyan iskolának a fenntartása, ahol a tantermek — mint ahogyan sajnos az országban sokhelyütt — háromféle épületben vannak szétszórva? Évszázados, lassan ötvenéves és alig egy-két éve emelt falak között? Ahová hat községből -— Villánykövesdről, Kisjakabfáról, Palkonyáról, Ivánbattyánról, Nagyharsány- ból és Márokról hozza a gyerekeket az iskolabusz? Ahol a 430 kisdiákból 160-an német nemzetiségi nyelven tanulnak és 43 pedagógus dolgozik? Garami József iskolaigazgatóval együtt tesszük kabátainkat az öreg fogasra a jegyzői irodában. Az igazgató arcán a tanácstalanság kíváncsisággal vegyes: mit is lehet egy irodai asztalnál hat vagy többszemközt megbeszélni? Albert Károlyné, a körjegyző elnézést kér a néhány perc késésért. Persze mindany- nyian jól tudjuk, a déli szomszédainktól érkezők ügye a lelkiismeret parancsa szerint is mindennél előrébb való. És a polgármesteri iroda előszobája most, ezen a máskor csendes hétköznapon is emberekkel zsúfolt. Az iskolában egy tanterem a horvátországi gyerekeké ... — Nincs szembenállás ön- kormányzat és iskola között, ha feltételezhető is néhol — válaszol kérdésemre a körjegyzőnő. — Éppen a kistelepüléseken nincs! — Az iskola valóban drága intézmény, de az önkormányzat nagyon sokat tett az iskoláért — erősíti sietve Garami József — és hogy mit hoz a jövő, az nem ezen a kapcsolaton, nem is az iskolán fog múlni. — A kiadásokra, az ebben való együttműködésre kérdezett rá — fordul hozzám Albertné. — Márokon, ahol önálló iskola nyílt január 1 -jével, 40 százalékkal emelkedett a pedagógusok bére. Az idén az elsősöktől a nyolcadikosokig minden gyerek ingyen jutott tankönyvhöz, a 6-14 évesek füzetcsomagot, a napközi új játékokat kapott. Ezer forintos rendkívüli nevelési segélyeket osztottunk. Ötven ezer forintot fordítottunk új eszközökre, a Rákóczi utcai épület hatvanezerért telefonhoz jutott... — Az iskola is takarékosan gazdálkodik, kéréseinkben mértéktartóak vagyunk — jegyzi meg csöndesen az igazgató. — Semmiképp sem panasz, de így sem tudunk megvenni minden arra érdemes könyvet, drága a fénymásoló éves üzeme, az iskola szolgáltatói szerepének bővítése, például a szombati napokon kinyitott tornaterem is pénzbe kerül. És számunkra szerencsésebb lenne, ha a normatív támogatás képzésre fordítandó összegei — például a nemzetiségi oktatásra szánt többlet — nem épülnének be az önköltségünkbe, hanem világosan elkülönülnének. Hogy a párbeszéd szereplői együttműködésük ellenére az asztal két oldalán ülnek a szó jelképes értelmében is, azt hiszem természetes. Jelenleg az iskola 16 milliós költségvetéséből 10 millió forint a társadalombiztosítással terhelt bér, az energiaköltség a kiadások 10 százalékáról 15-re emelkedett. Igaz, a helyi bevételeket nem kell kiegészíteni központi forrásokból, az iskola németországi testvérkapcsolatai is egyre erősödnek — helyzetük a számok tükrében kiemelkedik az átlagból. Önmagában nagy szó, hogy nem érezhetnek kiszolgáltatottságot, sőt némi jövőt is tervezhetnek. Annál elgondolkodta- tóbb, hogy a fejkvóta körüli aggályokat ez sem szünteti meg. Hogy az iskola a saját szempontjai szerint is inkább szegénynek, mint gazdagnak érzi magát. "Elnézését ismét, de sietnem kell — mondja egyszercsak búcsúzóul Albertné — de a hazatelepülőknek készítünk csomagot! "Úgy tűnik ez a szegénység ezúttal is adakozó. Hozzászokhattunk már ahhoz, hogy Nyugatról elképesztő adatokat hallhatunk, ha a kábítószer forgalmazásról kapunk híradást. Az EGK országaiban az idén 850 milliárd német márkára becsülik a kereskedők bevételét. Ezekben az országokban a szakemberek szerint 15 millió ember fogyaszt hasist. Az elmúlt öt évben tízenhétsze- reésére nőtt a fogyasztás. Külföld után szűkebb környezetünkről. Három pécsi fiatalember került rendőrkézre hasis birtoklásáért. Bulgáriában jó fogást csinált a rendőrség, az egyik gyanúsított csempész pécsi lakos. A szentlőrinci újság, a Lőrinci Figyelő októberi szá- mábal felhívás jelent meg, miszerint a községben megkezdődött a kábítószer-forgalom. A pécsi közgyűlésen egy képviselő biztos forrásra hivatkozva figyelmezetetetta kábítószer megjelenésére, Pécsett és Baranyában. A két előbbi esetről bő terjedelemben számoltak be annak idején a lapok, így most a két utóbbi jelzésről kértünk véleményt az Országos Rendőrfőkapitányság nemzetközi szervezett és kábítószerbűnözés elleni szolgálatának pécsi kirendeltség vezetőjétől. Czukor János őrnagytól.- Felelős véleményem szerint nincs Pécsett kábítószermaffia - mondta Czukor János. - Ezzel nem azt mondom, nincs kábítószer. Biztos van, de ezek ma még egyedi jelenségek, a külföldön járó állampolgárok grammonként veszik meg és csempészik haza, hogy kirpó- bálják. Kereskedelemről akkor beszélhetünk, ha viszonylag nagy mennyiségben jelenik meg, rendszeresen árulják, s a fogyasztók tudják, hol és mennyiért lehet hozzájutni. Ettől még évekre vagyunk, de biztosra veszem, hogy be fog következni.- Nézzük pontosabban a szentlőrinci esetet. A szeptember végén történtekről a rendkívül széleskörű nyomozással minden kétséget kizáróan azt állapítottuk meg, hogy szó sem volt kábítószerről. Birtokunkba került az injekcióstű is, amivel az izgatott állapotban lévő középiskolás lány gyógyszert adott be saját magának. Számomra teljesen érthetetlen volt a Lőrinci Figyelő aggodalomra, félelemre valóban okot adó felhívása. Ezzel elérték, hogy megfélelmítet- ték a lakosságot. Az iskolában nem árusítottak cukorkát, rágógumit, mondván abban rejtőzik a kábítószer. A szülők elmentek gyerekeik elé az iskolába félelmükben. Igen felelőtlen volt a szentlőrinci egészségügyi bizottság felhívása, hiszen jóformán körül sem néztek, s pánikba kergették az embereket. Utána aztán kiderült, konkrét információja senkinek nincs, az orvosok praxisában kábítószerfogyasztásra utaló tünet nem fordult elő, lakossági bejelentést nem kaptak.- Azaz vaklárma volt az egész?-Tipikusan, csak nehogy azzal a következménnyel, hogy ha egyszer valóban jön a fekete ördög, az emberek esetleg legyintenek, s nem hiszik el, hogy valóban itt van.- A pécsi közgyűlésen elhangzott bejelentés azt állította, hogy a közeljövőben narkónep- perek próbálják megszállni Baranyát.-Ismét le kell szögeznem, nincs a térségben kábítószerkereskedelem. Az viszont egyértelműen igaz, hogy egyre gyorsabban a tranzitkereskedelem útvonalába kerülünk. Eddig Tö- rökország-Bulgária-Jugoszlá- via-Ausztria-Németország volt az irány. Ebben a felállásban nálunk futott a tartalékát. Most várhatóan mi leszünk Jugoszlávia, illetve Horvátország és Szlavónia kiesésével a főútvonal. A gyakorlat szerint az utakon vannak „pihentetőhelyek”, raktárak. Valószínű ilyen is lesz vagy van a térségünkben. De nálunk még nincs piac.-Magyarországon a jogszabályok nem büntetik a kábítószerfogyasztást, csak a tartást. Azaz ha valakinek a vizeletéből kimutatják, hogy „szippantott”, nem vonják felelősségre, de ha a zsebében találnak egy adagot, kemény büntetés vár rá.- így van. Mi nem is azok ellen harcolunk, akik fogyasztják, hanem akik ebből próbálnak nagy pénzeket leszedni, a kereskedők ellen. Sajnos nálunk nagyon keveset tudnak az emberek a kábítószerről. Legfőbb ideje lenne közérthető formában megmagyarázni, miről is van szó valójában. Ha beindul az üzlet, sem meggátolni, sem megállítani nem lehet. Komolyan vesszük feladatunkat. Segíthet a lakosság is, minden bejelentést alaposan megvizsgálunk, akár névvel, akár név nélkül érkezik. A jelzéseket nyugodtan megtehetik a 24-549-es telefonon. Grünwald Géza B. R. Az Agrokémia külföldi partnert keres 1992-ben már könnyebb lehet az életük A mezőgazdaság válsága érzékenyen érintette a sellyei Agrokémia Szövetkezetét is. 1991-ben a növényvédőszer vásárlás 30-40 százalékkal viszszaesett. A mezőgazdasági üzemek több, mint 80 százaléka fizetésképtelen. Jelenleg 10 millió forinttal tartoznak az Agrokémiának.- Nemrég készült el egy korszerű üzemünk, amelyben a legjobb technológiával gyártunk exportra is értékesíthető termékeket - mondja dr. Soós Attila a szövetkezet elnöke. - Ehhez azonban hiteleket kellett felvennünk, amelyeket jelenleg 38-42 százalékos kamatokkal kell visszafizetnünk. Végiggondoltuk, hogy mit tudunk tenni a tal- ponmaradásért. Ebben az évben 20 napig leállt az üzem és a munkások erre az időre nem kaptak fizetést. Nem emeltek bért. Drasztikusan csökkentették a raktáron lévő készleteiket. Az alapanyagvásárlásnál 30—60 napos fizetési haladékot kértek. A felesleges és a termelésben használhatatlan eszközeiket és az értékpapírjaikat eladták. Az energia felhasználást is racionalizálták. Létszámleépítésre is 1-2 éven belül sor kerül.- Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy új piacokat kell keresnünk - folytatja dr. Soós Attila. - 1990-ben saját külképviseleti irodát nyitottunk és extenzív marketingpolitikába kezdtünk, amelynek eredményei 1991. őszétől és majd 1992-ben látszanak meg. Ez év novemberében már két nagy megrendelést kaptunk. 770 000 dollár értékben Ágról Plus növényvédőszert Líbiába és 756 000 dollár értékben Dodine 65 WP növényvédőszert Iránba exportálunk. További tárgyalásokat is folytatunk, keressük a kapcsolatot például Romániával, Ukrajnával. 1992-ben szeretnénk 2,5- 3 millió dolláros exportot lebonyolítani. A Sellyei Agrokémia Szövetkezet egész belső rendszerét felülvizsgálta. A vezetők teljes önállóságot kaptak, a felelősség teljes vállalásával. Mindenkinek másképp kell ezentúl dolgoznia. Cél a teljes munkaidő kihasználása, a minőségi és önálló munka. Magasabb szakmai színvonal, a technikai hibák kizárásával.- Radikálisan meg kívánunk szüntetni mindenfajta fegyelmezetlenséget. Azok, akik bármit eltulajdonítanak a szövetkezettől önmagukat zárják ki. A szövetkezetét nem kell privatizálni, hiszen eddig is a tagok tulajdonában volt. Tőkebevonásra van szükség, amiről már egy évvel ezelőtt döntött a közgyűlés. Ezt a magyar banki hitelezési rendszer teszi szükségessé. Az Agrokémia tevékenységét bemutató magyar és angol nyelvű ismertetőt állítottunk össze, amit elküldünk 14 külföldi és magyar befektető cégnek. Egy magyar-nyugatnémet vagyonértékelő szakcég felmérte a szövetkezet vagyonát és üzleti értékét. Ez alapján készül egy eladási prospektus magyar és német nyelven. Egy olyan külföldi partnert keresünk, aki vegyestulajdonú Rt.-t vagy kft-t alapítana a szövetkezettel és 2-4 millió dollárral is beszállna az üzletbe. Az optimális azonban az lenne, ha a partner a pénz mellett piacot, és megrendeléseket is hozna. Ha sikerülne gyorsan az üzletet nyélbe ütni, akkor azonnal kifizetnénk a tartozásainkat, elsősorban a bankhiteleket. A vegyesvállalatban 50 százalékig a tagok tulajdonosok maradnak, a vagyonjegyeik és az éves eredmények után osztalékuk az eddigi 1-4 százalékról 6-12 százalékra emelkedhet. Szigorú létszámgazdálkodással 30-40 százalékos alapbéremelésre is mód nyílhat. Talán 1993-tól 10-14 százalékos tőkearányos nyereséget is tudnak fizetni a dolgozóknak. Az egész megvalósulása azon múlik, hogy az Agrokémia vezetése és a dolgozók valóban akarják-e és a kormányon, annak gazdasági- és hitelpolitikáján, ami semmi jót nem ígér. Ugyanis jelenleg nem tisztázottak, áttekinthetetlenek, és állandóan változnak a gazdasági szabályozók. A 35-40 százalékos kamatra adott hitelek pedig a magyar vállalkozások nagy részét megfojtják. Sz. K.
