Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-15 / 343. szám

Magyar Top AO A pillanat emlékműve A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége Magyar Top 40 címmel jelentette "meg sikerlis­táját. Ez nekem egy kicsit min­dig gyanús, mert eleddig úgy tapasztaltam, hogy az ilyen toplisták messze nem mentesek az üzleti, sőt lobby­érdekektől. Ám a MAHASZ igyekszik megnyugtatni min­denkit: ez „az egyetlen tény­leges hanglemezeladásók alap­ján készülő magyar slágerlis­ta”, erre pedig az a garan­cia, hogy egy füqgetlen, üzle­ti érdekek felett álló szervezet, a MAHASZ által finanszírozott közvéleménykutatás alapján készül minden második héten. Na, jó! Ha egyszer a MA­HASZ ilyen bátran állítja ma­gáról, hogy egyedül ő az iga­zi, legyen. Nézzük akkor a lis­tát. Az első helyen Gergely Róbert áll, a lista szeriint egy Gergely Róbert című szám­mal. Ez a szegény Szandi csak a harmadik helyen lóbálja pettyes szoknyáit, kíséretkép­pen hozzáénekli a Szerelmes szivek című nótát. Öt követi a Bonanza Banzai A pillanat emlékmüvé-vel Szóval — per­sze az ízlések, tudjuk, nagyon különbözőek —, van itt remek zene, meq minden, pediq a Demién Rózsit eddig nem is említettem. A löld a szere­lőm énekli, itt-ott még némi daliamat is cseppentve a mű­be. Így aztán a Dire Straits vagy Chris Rea, esetleg a Queen be sem jutottak az első tizbe. Persze a MAHASZ első tízébe. Ami egyébként — mármint „a nyugati szórakoztatóipar mód­szerével készülő slágerlista”, hogy megint a MAHASZ-t idézzük — így néz ki: 1. Ger­gely Róbert (Gergely Róbert), 2. Hoppá-hoppá (Republic), 3. Szerelmes szívek (Szandi), 4. A pillanat emlékműve (Bonan­za Banzai), 5. Filmslágerék (Válogatás), 6. A föld a sze­retőm (Demjén Ferenc), 7. Use Your Illusion II. (Guns N'Ro- ses), 8. Az élet dalqai (Zo­rán), 9. Manhattan (Manhat­tan), 10. Kabos László élő mű­sora. Jóllehet, csak az első tíz szám közlésére gondoltunk, azért a tizenegyediket még megemlítjük, jelesül a Beatrice nótájáról van szó: Utálom az egész XX . . . M. A. „Mozimámor Tolnában” Tolna megyében jelen pilla­natban két mozi üzemel o valamikori 120 helyett. A szekszárdi Panoráma, amit a városháza tart még életben, valamint a dunaföldvári, me­lyet egy régi tulajdonos bérel és üzemeltet. A bátor asszony neve: Varga Istvánná. Tolnában a mozizás máról holnapra szűnt meg. Egysze­rűen képtelen volt a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat fi­zetni a Duna és az Inter Com forgalmazó vállalatoknak. December 1-jén egyetlen Tolna megyei moziban sem pe­regtek a filmek, korábban a városi és községi képviselő- testületek kaptak egy levelet, amennyiben kérték őket, hogy segítsenek anyagilag. De erre leginkább csak a falusi testü­letek voltak hajlandók. Közben a megyei közgyűlés kimondta, hogy fel kell szá­molni a megyei vállalatot. A nagy filmforgalmazók meg nem szívesen állnak szóba a ma­gányos farkasokkal. így a mo­zik önállóan nem juthattak az­óta sem filmhez. A paksiak megpróbáltak egyezkedni a Fe­jér Megyei Moziüzemi Válla­lattal, de ők minden egyes film közvetítési dijáért 1000 forintot számolnának fel. Ter­mészetesen a filmek előtte mát megjárnák Székesfehérvár és Dunaújváros moziait. Majnay Antalné felszámoló igazgató szerint jelenleg nincs más lehetőség, minthogy Tol­na megye területét felosztani a baranyai, a somogyi és o fehér megyei moziüzemi válla­latok között, így azok leg­alább a hozzájuk közel eső városokban üzemeltethetnék a mozit. Hazafi József Kibédi Ervin Pécsre jön Beszélgetések a papagájjal A népszerű színművész, Ki­bédi Ervin, szerdán este fél 8-kor Pécsett, a Palatínus Szállóban új könyvéről szól, amolyan talk-show kereté­ben. A könyv, mely a Pátrio Kiadó gondozásában jelent meg a ,.Beszélgetések a pa­pagájjal" címet viseli.- ön nagyon magányai lehet, a cimből következően - kérdeztük telefonon a mű­vészt, kinek a hangja a szo­kottnál is rekedtesebb volt- Nehogy azt gondolja. Sose voltam magányos Csakhát néhány dolgot el akartam mondani, s mint a2 köztudott, bárkinek mondja az ember, az azonnal visz- szabeszél. A papagáj viszont türelmesen végighallgatott- A könyvnek Pécsett lesz a bemutatója, így sajnos még nem olvashattam .. . — Pótolja mielőbb. Sok öröm és bosszúság benne van, amit az ember életében elvisel. Tudja, a Jákó-papa- gáj úgy kétszáz évig is elél, gondoltam, hátha tovább adja. Okulásul.- Hány szót tud? — Nyolcvanat, de azt szép magyarsággal.- önt mostanában ritkáb ban látjuk? — Majd a szilveszteri mű­sorban, a kettes csatornán Operaparódiában. Másrész! elkészült a portréfilmem is, melynek címe: Mestersége Kibédi Ervin.- A szokottnál is rekedte­sebb hang? — Elkapott az influenza. — Jó egészséget! — Rám fér. Különben ép­pen ma vagyok 68 éves, de nem érzem annyinak. Annak ellenére, hogy alapjában nem optimista embernek is­mernek, van még néhány tervem . . . Különben most jutott eszembe, hogy vala­mikor 1945-ben gagyizó vo­naton jártam Pécsett, ruhát cserélni kajáért, s volt ott egy igen nagyszerű barátom, Legenyei Jóska. Legalább olyan konferanszié, mint Kel­lér. Sajnos nem él már, csak a humora, de abból ma is sokan élnek még ... Kozma Ferenc A baba hamis, viszont igazi kasszasikert ígér Zúgó pofonok, kópé derű, az igazságosztó fölény humorral fűszerezett glóriája. A címsza­vak alapján a nevezetes Búd Spencer-Terence Hill duó de­reng fel emlékezetünk vász­nán. De ahogy azt már a ve­rebek is csiripelik, ennek a ma­kacsul egyenirányúsított képze­letnek éppen hazánkfiai pró­bálnak új medret szabni: ne­künk is akadt egy Búd Spence­rünk Bujtor István személyé­ben, akivel maga az egykori neves pólós kötött — mond­hatni - vérszerződést. A játék ugyanis halálosan komoly, amennyiben még él o hazai prűd financiális logika, c filmek a tiltás—tűrés—támoga­tás szentháromságán alapuló állami mecenatúrája. A pénz­ügyi mamutot most olyan Halló, Bujtor Kft.!? mérgekkel injekciózzák, mint a Bujtor Kft. filmje, a Hamis o baba című, amelynek a hazai ősbemutatójára pénteken este Pécsett, az Uránia Filmszínház­ban került sor. — Hozhat-e olyan kasszasi­kert a Hamis a baba - Kern András iróniája, Tuza Bálint a kisliú talpraesettsége,' Goói Nagy Mária hatalmas keblei - ami a vállalkozásukat önienn­- Sokan emlékeznek Pécsett, a színházban eltöltött éveire. — Néhány évig, 1970-től 1973-ig dolgoztam a Pécsi Nemzeti Színházban. A pécsi­ek Tenesse Williams A vágy villamosa című darabjában Stanley Kowalskiként láthattak, majd Hernádi Gyula falanszte­rében . . . Senkire nem emlék­szem haraggal, de 1973-ra a Nógrádi Gábor-féfe színház­vezetésből elegem lett. Akkor jöttem vissza Budapestre. An­nakidején a Tettyén laktam a színészlakásban, azóta már átalakulhatott, megszépülhetett minden ... B. R. A Hamis a baba főszereplői: Bujtor István és Kern András Fotó: Szundi György tartóvá teszi? — kérdeztük Buj­tor Istvánt, aki a „Semmi pá- nik!”-kal, a „Pogány Madon­nával" és társaival már adott némi ízelítőt e műfaj lehetősé­geiből.- Magyarországon egy év alatt a közismert szuperpro­dukciókra se juthat annyi néző - a számítások szerint másfél millió —, ami egy-egy vállalko­zást önfenntartóvá, nyereséges­sé tehetne. Változtatni kell a jelenlegi támogatási rendsze­ren, amely a régi kategóriák­ban gondolkodik. A vígjáték nem kap pénzt. A gyártáshoz szükségeset összekalapoztuk bankkölcsönből és a televízió egyes csatornája segített.- A forgalmazó, ez esetben a Budapest Film segítségére lehet-e a gyártónak?- Kapcsolatunk, a forgalma­zóval igazán jó, közvetve se­gíthet is, de az igazi megol­dást egy radikálisan más tá­mogatási rendszer kialakítása jelentené, amely nem az üres moziknak kedvezne. Mamutagyar- töredék a kútfenéken Pécsújhegyen, Vass Imréék Mókus utcai télikén feltehetően egy egész mümutasontvázat rejt a föld. Robi kútásó és társai erre megesíküsznék, hisz amikor a tízméteres kútfeneket mélyítették, két méter után egy jó méteres agyardarabon koppant az ásó. Útban volt, hát kiemelték, ami csak három darabban sikerült. Laikus is megálíapithatia, hogy az agyarnak csak az egynegyede került élő. A kútásámester a bányászat­hoz is értő ember. Ö és társai a visszhangzó kopogtatásból megállapították, hogy so!k csontot, sőt szerintük egy egész mamutot rejt az agyag. Ök egy kis aknában mentek is volna tovább, de a gazda félt, hogy végleg elapad a vízadó forrása, ezért csak a kútmé- lyítésnél maradtak. — Rögtön éreztem, hogy nagy értéket találtunk, ami kö­rül nem volt kerámiatöredék vagy pattintott kőeszköz, s szóltam a múzeumosoknak - magyarázza még most is lel­kesen a gazda. Geológusok szerint egy- másfél millió éves lehet a csontváz. Ez a rész akikor ten­gerpart volt, tehát becsúszha­tott ide az állat és elsüllyedt. Ennyire sokat sejtető őslényta­Hallgatom némely vezérszó­nok — fellegekben járó - meg­nyilatkozását, miszerint elhiva­tottnak érzi a „munkavállaló" nyomasztó gondjának megol­dását: ülésteremben, népgyű­léseken, pártjának összejöve­telein hangoztatja, meg kell állítani az inflációt, a munka- nélküliek számának növekedé­sét. a lakásgondok megoldá­sát, megteremteni a közbiz­tonságot, emberközelbe hozni a szociálpolitikát. A rádió, a tévé, a lapok telítettek az ilyen-olyan közgyűlésekkel és ülésekkel, ám az emberek tor­kig vannak a frázisokkal és ígéretekkel. Mór a múltból eredően is. Legföljebb ma - egyesek - az istennek szájuk­ra nem vennék a „munkás” vagy „paraszt" jelzőt, félnek tőle, mint ördög a szentelt­víztől. De persze, mindegy, hiszen az átkosban ömlesztve tüntették fel felvonulási táblá­kon, üléstermi feliratokon, pla­kátokon, újságokban és egye­bütt a frázis sallangjait: hogy „munkás”, hogy „értelmiségi”, hogy „dolgozó paraszt", meg hogy „minőség", meg „meny- nyiség”, meg „munkafegye­lem", meg „élüzem”, meg „SZOT-vándorzászló első he­lyezettje", és ha a melós a pénzt kevesellte, a válasz szi­gorú volt: előbb termelj, az­tán jöhet a jólét. Pedig ter­melt, csakhogy a „hasznot” elnyelte néhány nagyokos el­képesztő beruházási ötlete, a „vasmű", a befejezetlen új bányaaknák sora, az elavult technológiák bevezetése, az át nem gondolt ipartelepítési ba­romságok, a szállítási rend­szerek szétesése, a korszerű műszaki fejlesztések hazug volta. ... És ide jutottunk. És most ki fizet rá megint? Az a bi­zonyos „dolgozó tömeg”, ame­lyet a legújabb módi szerint a vezérszónokok kitöröltek szó­tárukból. És ez még mind nem elég, mert eluralkodott — fő­leg vezérszónoki körökben — a gyűlölködés, az egymás le­járatása, végül is elkezdték a felkészülést a következő vá­lasztásokra, ami ugyan még odább van, de a pocskondiá- zás már javában folyik. Az elszomoritó az, hogy nem csak az említett „elit” közegben, hanem már a munkahelyeken is. A kisebb-nagyobb beosz­tású vezetők már úgy visel­kednek a melóssal szemben, mint ahogy ez a módszer a kapitalista munkaadó sajátja volt a hajdani propaganda szerint, és hát a valóságban is persze. Telefonon hiv fel egy géplakatos Pécs peremvá­rosának nyilvános fülkéjéből: „Ha akarja, a nevemet, cí­memet is megmondom. Hu­szonöt éve dolgozom az üzem­ben, és amikor panaszkodok a napokban a .kisfőnöikneV — aki valamikor még hozzám ha­sonló melós volt — azt mond­ta, mit jár a szád, te bér­munkás vagy! üzemünk egy- harmadát már az utcára tet­ték, s azzal fenyeget, könnyen a kezembe adja a munka­könyvét. Ö nem tudja, a hü­lye, hogy az ő állása sem biztos, lehet, előbb kirúgják, mint engem. De a lényeg nem is ez, hanem hogy már a munkások között is eluralko­dott a félelem, egymást be­súgják, abban a reményben, hogy ők nem kerülnek utcá­ra .. . A főnökök meg fenye- getődznek, ordítoznak, ahelyett, hogy piacot keresnének termé­keinknek . . .”. Egy uránbányász — a IV. üzemből — ugyancsak telefo­non hív, azt mondja, a ren­delet — miszerint végkielégítés jár neki is - pontosan jelzi, mikor mennyit kell kézhez kap­nia. Ez év januárja óta egy vasat sem kapott, papírjai „utaznak" — fellebbezés vé­gett — Pestre, onnét vissza, kísérőlevéllel, hogy az összeg kifizetendő, de a szőrözés to­vább folyik, és most már köl­csönökből él, de ez a forrós is kimerült. Hova forduljon? Ki áll ki igaza mellé? Ő is hallgatja a rádiót, olvassa a lapokat, nézi a tévé közvetíté­seit, a vezérszónokok egyike- másika a mellét döngeti, sőt a „népre hivatkozik”, ő pedig dühében akár a küszöböt rág­hatná, nem érti ezt a fene­ketlen gazemberséget. Sokan nem értik. ni lelet még nem került élő Baranyából. Legközelebb a Ka- rallina-völgyi külfejtésből tud­nak egy őshüllőlábnyomról, ami sok millió éves és ősibb, vagyis ember előtti időket idéz. Ki tudja, de a pécsújhe- gyi állatcsantok mellett akár sgy előember földi maradvá­nya is előkerülhetne. No, de ez inkább csak a képzelet já­téka. Vass Imre a legalább 5 kilónyi csontot most a szute- réríjében őrzi, így konzerválja, mert már észrevették, hogy a levegőtől kezd porladni. Min­denképpen tartósítani kellene, de ehhez csak szakember ért. Mi felhívtuk Budapesten a Természettudományi Múzeumot és megígérték, hogy bejelenté­sünket továbbítják a Nemzeti Múzeumba, az egyik legna­gyobb hazai őslénytanos szak- tekintélynek, dr. Szabó János­nak. Csuti J. Gyűlölködés vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents