Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-02 / 330. szám

8 aj Dunántúli napló 1991. december 2., hetfó • • Othetes magzat- színesben Melyik leendő szülő szívét ne szorítaná össze időnként az aggodalom: vajon épen, egészségesen jön-e világra a várvavárt kis jövevény? A fejlődési rendellenességek felismerésének egy minden eddiginél korábbi lehetősé­géről számolt be a SOTE 1. számú Szülészeti Klinikáján dr. Papp Zoltán igazgató-fő­orvos.- Van Önöknek egy egé­szen különleges ambulanciá­juk, egy speciális ultrahan­gos vizsgáló a magzat megfi­gyelésére. Hogyan működik?-Ez az első olyan színes, doppler-elven működő ké­szülék, amellyel nemcsak a magzat, a méhen belüli emb­rió, a növekvő, fejlődő szer­vezet anatómiáját és szerke­zeti eltéréseit, életműködését tudjuk követni, hanem lehe­tőségünk van a vérkeringés, a magzati szív fejlődésének és működésének vizsgálatára is. Ez egy csodálatos készü­lék - lehetővé teszi azt, hogy a véráramlást piros és kék színben lássuk, attól füg­gően, hogy a vér felénk, vagy tőlünk áramlik. Ennek a se­gítségével már egészen ko­rán, szinte hihetetlenül ha­mar, a fogamzás után akár négy-öt héttel látni lehet a méhen belül fejlődő embrió kezdetleges szívének lükte­tését, működését. A kezdődő ereződést, abban a vérnek az áramlását. így egészen ko­ránra hoztuk előre a magzati fejlődés rendellenességeinek felismerését is.- Ez a klinika a vidékieket is fogadja?- Nekik is szól mindaz, amiről eddig szó volt. Min­denki számára rendelkezésre állunk! Talán úgy monda­nám, hogy betegeink szem­pontjából is az a szerencsés, ha nem saját kezdeményezé­sükre kérik ezt a vizsgálatot, hanem a megyei, városi kór­házak, rendelőintézetek aján­lására. Hiszen az országban a szülészeti osztályok túl­nyomó többsége már föl van szerelve ultrahang-készülék­kel, tehát az előszűrést, az ál­talános áttekintést el tudják végezni. Az eseteknek alig öt százalékára tehető, hogy va­lami olyan eltérést látnak, vagy olyan beavatkozást tar­tanak szükségesnek, hogy az ilyen terheseket tovább kell küldeni hozzánk. Mi minden ilyen esetben a betegek ren­delkezésére állunk.- Professzor úr, ma egyál­talán nem szégyen, ha pénzt kémek...- Pillanatnyilag az egész­ségügyre szánt pénz valóban nem elegendő arra, hogy az egészségügyi intézmények a kor színvonalán működje­nek. Nézzen nálunk is körül! Itt van ez a csodálatos épület, amely két év múlva éppen száz éves lesz. Annak idején Európa egyik legszebb klini­kája volt, de azóta lényeges felújításra nem futotta, csak romlott-romlott fizikailag az épület és ezt a betegellátás színvonala is mindinkább megsínyli. Most alapítványt hoztunk létre, - Semmelweis Ignác nevével fémjelezve - éppen azért, hogy akik támo­gatni- tudják törekvésünket, az egész országra kiterjedő terhesség alatti szűrővizsgá­latot, a magzati fejlődési rendellenességek korai fel­ismerését, azok segíthesse­nek abban, hogy fáradozása­ink minél gyümölcsözőbbek lehessenek. (MTI) Volt KGB-tábornok: A CIA sok ügynökét végezték ki Rendkívüli püspöki szinódus A szovjeteknek nem volt kö­zük a pápa elleni merénylethez - állította Oleg Kalugin, a KGB kémelhárításának volt vezetője. Az ismert tábornok, aki szerve­zetéből 1990-ben elsőként állt a reformisták közé, péntek esti amerikai tv-nyilatkozatában ta­nulságos részletekkel szolgált változatos múltjából. Oleg Kalugin már az 50-es években, a New York-i Colum­bia egyetem diákjaként készült feladataira, majd hosszú éveken át volt a KGB ügynöke az Egyesült Államokban, utoljára mint a szervezet főnöke, Was­hingtonban. Ő irányította töb­bek között a jelenleg életfogy­tiglani büntetését töltő Jonathan Walkert, aki 18 éven át a titkos katonai adatok ezreit adta el a A 41 éves norvég Monica Kristensen ki akarja ásni a hó alól azt a sátrat és a norvég nemzeti zászlót, amelyet honfi­társa, Roald Amundsen 1911-ben, a Déli Sark meghódí­tása után ott hátrahagyott. A norvég kutató a napokban Os­lóban bejelentette, hogy meg­győződése szerint Amundsen sátra 15 méteres hótakaró alatt fekszik. Azt tervezi, hogy a sát­rat és a sarkkutató egész felsze­relését Norvégiában állítja ki. Kristensen asszony közölte, hogy az antarktiszi nyárban, te­hát az európai tél idején indul útnak. Szerinte az eddigi kuta­szovjeteknek - összesen körül­belül egymillió dollárért. A tábornok szerint a KGB sem a pápa, sem más külföldi vezető meggyilkolását soha nem tervezte. Igaz, az eser­nyőbe rejtett különleges mérge­zett tűvel és tanácsaikkal részük volt Georgij Markov, az ismert bolgár ellenzéki emigráns író londoni meggyilkolásában - de ahhoz Todor Zsivkov államfő közvetlen kérésére nyújtottak segítséget bolgár kollégáiknak. A tábornok elismerte, hogy Carlos, a hírhedt terrorista több­ször is járt a Szovjetunióban, de ott állandóan figyelték és - Ka­lugin állítása szerint - „szak­mai” kapcsolatban nem álltak sem vele, sem az NDK kém­szolgálata által támogatott nyu­tások alapján biztosra vehető, hogy a sátor egy háromszor há­rom kilométer kiterjedésű hó­mezőben áll. Öt évvel ezelőtt hiába próbálkozott azzal, hogy sítalpon elérjen a Déli Sarkra. Ezúttal hóekét fog használni. Ismeretes, hogy kerek 80 esz­tendővel ezelőtt a norvég Amundsen „versenyt futott” az angol Robert F.Scott-tal a Déli Sark meghódításáért. Scott és négy társa hat héttel Amundsen után érkezett a Déli Sarkra. Visszaútjukon mind az öten megfagytak. Holttestüket nem sikerült megtalálni. Amundsen 1928-ban halt meg. (DPA) gatnémet terroristákkal. Kalugin a PBS tv-nek el­mondotta, hogy a 70-es évek­ben viszonylag magas állású emberük volt az amerikai kül­ügyminisztériumban - ugyan­akkor a CIA vagy féltucat, a KGB-be beépült ügynökét talál­ták meg és végezték ki. Arra a kérdésre, hogy szakmájában kik a legjobbak, Kalugin a CIA-t, a nagy világpolitikai mérkőzés győztesét tette az első, az izraeli Moszadot a második, a brit kémszolgálatot a harmadik helyre. - A KGB még a hetve­nes években is egyenrangú volt a CIA-vel, de azóta a titkos szolgálatot is elérte az általános szovjet romlás - mondotta a tá­bornok, akit már korábban, le­leplezései után nyugdíjaztak. Biológiai lövedék „Biolistics” a neve annak az új eljárásnak, amely a jövőben egyszerűbbé fogja tenni a ga­bona nemesítését. A Ciba-Ge- igy mezőgazdasági intézet kuta­tóinak sikerült megváltoztat­niuk a kukorica vetőmagvona­lát. Az új kedvező tulajdonsá­gokat, a betegségek, a hideg és a kártevőkkel szembeni ellenál­lóképességet sikerült örökle­tessé tenni. Az új géneknek a sejtbe való juttatására a kutatók a kiválasz­tott öröklési molekulákkal töl­tött pici fémgolyókat alkalmaz­nak, amelyek felgyorsítás után a növényi sejtekbe hatolnak, ahol az öröklési molekulák a sejt ge­netikai anyagába integrálódnak. Az így nyert új gabonafajtát még hosszadalmas kísérletek­nek vetik alá, és még hosszú évekre van szükség, míg piac­képessé válik. Káposztalégy ellen védőháló A retek és a kínai kelkáposzta egyik súlyos károsítója, a ká­posztalégy elleni kémiai véde­kezés rendkívül nehéz. Amennyiben viszont a növé­nyeket finom szövésű hálóval letakarjuk, hatásosan lehet a le­gyeket távol tartani a védendő növényektől, és megakadályoz­ható, hogy a nőstények petéiket a növényekre helyezzék. Ezzel a háló költségei megtérülnek. November 28. és december 14. között rendezik meg Vati- kánvárosban a III. rendkívüli püspöki szinódust. Témája: „Európa átalakulása a kommu­nizmus összeomlása után ”, A püspöki szinódus a pápa tanácsadó testületé, a püspöki kollegialitás testületi kifejező­dése. A püspöki szinódust mint egyházi intézményt VI. Pál pápa alapította 1965. szeptem­ber 14-én, a II. vatikáni zsinat utolsó ülésszakának elején tett bejelentésével. Célja, hogy erő­sítse a pápa és a világ püspökei­nek egységét és együttműködé­sét, közvetlen információkhoz segítse az egyház vezetőit. A szinódus a kollegiális egy­házkormányzat új szerve. Nem zsinat ez, nem kongresszus, nem parlament, hanem egy kü­lönleges természetű gyülekezet, amely létszámát, összetételét, il­letékességét, munkájának mód­szerét tekintve igen nagy jelen­tőségű a katolikus egyházban. A szinódus elé kerülő témák olyan eleven elméleti és gyakor­lati problémákat vetnek fel, amelyek mindegyike összefügg az emberiség létével. A szinódus csak ajánlásokat tehet az egyházfőnek, döntést nem hozhat. A szinódust a pápa hívja össze. Munkájában a nemzeti vagy regionális püs­pöki konferenciák elnöke, kül­döttei, néhány férfi szerzetes- rend legfőbb elöljárója és egyes szentszéki hivatalok vezetői vesznek részt. A pápa nevezi ki a szinódus főtitkárát, titkárait és a tagság 15 százalékát. A szinódus főtitkára jelenleg Jan Schotte belga érsek. 15 fős tanácsadói testület látja el az ál­landó titkárság teendőit, tartja a kapcsolatot a nemzeti és regio­nális püspöki konferenciákkal, és készíti elő a szinódusi ülése­ket. Háromféle szinódusi közgyű­lés van. A szinódus lehet általá­nos, rendkívüli és részletes. Az általános vagy rendes szinódus a szabályzat szerint akkor ül össze, ha a tárgyalandó téma természete vagy fontossága megkívánja, hogy a világ vala­mennyi püspökének vélemé­nyét meghallgassák. Rendkívüli szinódusi összejövetelt akkor rendeznek, ha az egész egyhá­zat érintő kérdésben kell gyor­san dönteni. Harmadsorban részleges a püspöki szinódus, ha a testület egy-egy nemzeti, azaz részegyház vagy vidék fontos egyházi problémáját tárgyalja. II. János Pál pápa még krakkói bíborosként a zsinat utáni évti­zed katolikus világegyházában a püspöki szinódusokon végzett kiemelkedő munkája révén lett közismert és nagy tekintélyű főpap. A rendes püspöki szinó- dusok általában három évenként követik egymást Rómában. Püspöki szinódusok és té­máik: 1. 1967. szeptember 29-októ- ber 15. - A kánonjogi kódex re­víziója, a hittel kapcsolatos ve­szélyes nézetek, papképzés, papnevelés, vegyesházasságok, liturgia, békefelhívás. 1. rendkívüli szinódus: 1969. október 11-27. - A pápa fősége és a püspöki kollegialitás. A pápai tanítóhivatal és a püspöki tanítóhivatal illetékességi hatá­rainak pontos meghatározása, a közös felelősségvállalás. A pápa és a püspöki karok kapcso­lata. A püspöki karok egymás közötti kapcsolata. 2. 1971. szeptember 30-no- vember 6. - A papi hivatás kér­dése. Az igazságosság a világ­ban. 3. 1974. szeptember 27-októ- ber 26. - A katekézis korunk­ban, különös tekintettel a gyer­mekek és fiatalok vallásos neve­lésére. /. részleges szinódus: 1980. január 14-31. - A holland kato­likus egyház problémái. II. részleges szinódus: 1980. - Az ukrán katolikus egyház ügyei. 5. 1980. szeptember 26-októ- ber 25. - Az élet átadása a csa­ládban, a család apostoli külde­tése az egyházban. Felkészítés a családi életre. A családi élet lelki dimenziói. A különböző nehézségekkel küzdő család helyzete. A házasságon kívüli nemi kapcsolatok. 6. 1983. szeptember 29-októ- ber 28. - Kiengesztelődés és bűnbánat. II. rendkívüli szinódus: 1985. november-december 8., decem­ber 13., 1986. január 11., 18., 25. - Hogyan valósították meg az egyetemes egyház és a helyi egyházak szintjén a zsinat irá­nyelveit. - A II. Vatikáni zsinat után. 8. 1990. szeptember 30-októ- ber 29. - A papképzés időszerű kérdései. III. rendkívüli szinódus: 1991. november 28-december 14. - Európa átalakulása a kommunizmus összeomlása után. (MTI-Panoráma) Elektromos kocsi. A francia Peugeot autógyár Citela nevű elek­tromos meghajtású modellje, amelyet október 14-én mutattak be a sajtó képviselőinek. A Citela 210 km-t tett meg egy feltöltés­sel, átlagosan 40 km/óra sebességgel. Ha nagyon megzavarják, 110 km/órával is képes száguldani. „Begyűjtik” Amundsen sátrát Jelcin tudja, de nem mondja A borostyánszoba titka Jelcin tudja, de nem mondja. A minap Németországban járt orosz elnök Először a Bundes­tag külügyi bizottságának tag­jait lepte meg kijelentésével: „Tudom, hol van elrejtve a bo­rostyánszoba, kérünk engedélyt a kiásására”. A hitetlenkedő német újságírók előtt másnap megismételte mondatát. A borostyánszoba újból fel­gyújtotta a fantáziát. A megbí­zást „a világ nyolcadik csodája­ként” emlegetett műalkotás el­készítésére I. Frigyes porosz ki­rály adta a dán Gottfried Wolff- ramnak és a danzigi (gdanski) Emst Schacht és Gottfried Tu- row mestereknek. Eredetileg a berlini Charlottenburg kastély­ban akarták felépíteni, majd az ugyancsak berlini városi kastély fogadta be a borostyánszobát: a falakat kizárólag sárgás-barnás borostyánlapok borították, min­den tárgy, ami ide bekerült, a Balti-tenger vidékén található megkövesedett gyantából ké­szült. A borostyánszoba kevés­sel elkészülte után ajándékként Nagy Péter udvarába vándorolt: a carszkoje szelői Katalin kas­télyban építették újra fel. A má­sodik világháborúban a Lenin- grádot ostromló németek szed­ték szét darabjaira, Königs- bergbe, a mai Kalinyingrádba szállították. A ládákat itt vélték látni utoljára. Kutatók, magánemberek és titkosszolgálatok szakosodtak a rejtekhely felkutatására. Több mint száz „holtbiztos” tippről derült ki, hogy nem az. Német föld őrzi a ládákat, mint ahogy egy-egy borostyánkő zár magá­ban rovart? Vagy talán teljesen felesleges a kutatás, a 250 mil­lió márkát érő borostyánlapok a tenger mélyén feküsznek, a má­sodik világháború végén elsül­lyesztett, menekülteket szállító hajó, a „Wilhelm Gustloff” ron­csai között? A kutatási szenvedélyt a mi­nap a moszkvai Rabocsnaja Tribuna című lap sorozata izzí­totta fel. A szerző, Alekszandr Nadzsarov „holtbiztos” doku­mentumokra hivatkozva állí­totta, hogy a kincs a thüringiai Jónás-völgy egyik bányatárló­jában fekszik. A vidék még mindig a szovjet katonaság gyakorlóterepe, orosz katonák bukkantak rá, az orosz-szovjet hírszerzés mindezt jelentette Moszkvának, Jelcin is innen meríti tudását. A helybeliek va­lóban emlékeznek arra, hogy a környéken a második világhá­ború idején volt építkezés: fog­lyokkal ásatták meg Hitler pót­bunkerét, az „Olga-projektet”. A tárló bejáratát valamikor a háború vége felé berobbantot­ták. Aztán arról is tudni vélnek, hogy a weimari belváros alatt húzódó alagútrendszer rejti a ládákat, szám szerint 27-et, amelyeket robbanóanyaggal biztosítottak, hogy illetéktelen kezek ne nyúlhassanak a boros­tyánhoz. Éppen Weimarban, az ottani alagútrendszerben? - ta­máskodnak sokan. Negyven év alatt a szovjeteknek és a kelet­németeknek ezer és egy alkal­muk lett volna a kincsek feltárá­sára. Kihagyták volna? A Bild szerkesztőinek lelki szemei előtt mindenesetre megjelentek a szovjet tűzszerészek, akik máris Thüringiába készülnek. Mások lelki szemei előtt ameri­kai magángyűjtemények lebeg­nek: a háború végén a boros­tyánhalom átszelte az óceánt, és magángyűjtők mesés vagyonát gyarapította. Az orosz származású báró, Eduard von Falz-Fein, a boros­tyánszoba után kutatók Simon Wiesenthalja minderre csak le­gyint. A báró az életét tette fel a le­genda megfejtésére, és Stutt­gartban sikerült néhány szóra elcsípnie magát Jelcint is. Von Falz-Fein szerint az orosz elnö­köt „felültették”. A kivonuló és maga után ta­karító szovjet katonaság egy eddig figyelemre nem méltatott bunkerben - lehet ilyen egyálta­lán? - állítólag talált 11 ládát, s anélkül, hogy felnyitották volna, jelentettek: megvan a bo­rostyánszoba. Jelcin azt ígérte a kíváncsi bárónak, hogy látoga­tása végén, Wünsdorfban, a nyugati hadseregcsoport főha­diszállásán tiszta vizet önt a po­hárba. A megbeszélés előtt a német vendéglátók elbúcsúztak az orosz elnöktől, majd Jelcin Burlakov parancsnokkal az ol­dalán eltűnt az ajtók mögött. Több kommünikét aznap már nem adtak ki. Sarkadi Kovács Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents