Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-08 / 336. szám
Siker a* első kísérletre Különdíj oratórium kategóriában Megyesi Schwartz Lucia Barcelonában Egy 21 éves pécsi konzervatóriumnövendék a Barcelonában, Francesco Vinas spanyol tenorista emlékére rendezett 29. nemzetközi ének- versenyen a legfiatalabb résztvevőként különdíjat nyert! Megy esi Schwartz Luciáról van szó, a hírt azonban „természetesen" nem tőle tudom meg, annál soiklkal szerényebb, hogy tolakodva dicsekedjen. Sőt, mikor magam keresem, akkor is szabódik. Ám végül is kötélnek áll, s kezdődhet a beszélgetés.- Hogy lássuk a minapi sikerig tartó utat, hadd kezdjem az eleién: tehát, hogy kezdett énekelni? — A zenei indíttatás a családból származik, édesanyám zenetanár, édesapám családjában pedig sok az énekes. Én először hegedülni tanultam, egy ideig a Baranya Táncegyüttes prímása is voltaim, s ezzel egy időben persze, sok népdalt énekeltem. De Várnai Ferenc tanár úr már akkor mondta, hogy nem népdaléneklésre való a hangom. A Művészeti Gimnáziumba már ének- és összhangzattan szakra jelentkeztem. — S innen már egyenes volt az út? — Végül is igen, bár hozzátartozik, hogy a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatáról két év után átmentem a szegedi Zenekonzervatóriumba, ahol Sin'kó György operaénekes növendéke vagyok, utolsó éves.- De úgy tudom, hogy inkább az oratóriumhoz vonzódik ...- így igaz. Tavaly Pergole- si: Stabat materjével részt vehettem egy országos turnén alt szólistaként. Ez nagy élmény volt, s számomra nagy tapasztalat.- Akkor most már térjünk rá a spanyolországi versenyre!- A véletlen folytán szereztem róla tudomást, és elhatároztam, hogy megpróbálom. Az egyetlen gondot az anyagiak jelentették, a repülőjegy, az 5 ezer pesetás nevezési díj. Sajnos, hivatalos menedzserem 'nincs, s akik a szakmából segíthettek volna, nem segítettek. így a család adta össze a pénzt, illetve a Székesegyházban a Bárdoskórus adott egy önálló koncertet, amelynek a bevételét felajánlották az én utamra. Ez nagyon jólesett. — A versenyen oratóriumdal kategóriában indultam, Bach Magnificatjából énekeltem, Mozart-operakból, illetve spanyol dalokat, Kodályt, Schubertét is, mindezt eredeti nyelven. A nemzetközi zsűri 12 tagból állt, tagja volt Kürthy András, az Operaház főtitkára.- Kétszáz induló volt és három fordulót bonyolítottak le. Én mór annak is nagyon örültem, hogy .az első után bejutottam az első 50 közé, arról, hogy különdíjat kapok, álmodni sem mertem I- De ez biztos jót tesz további karrierjének is.- A legjobban annak örülök, hogy a salzburgi Mo- zarteumiban egy nyári énekkurzuson vehetek részt, és ha * igaz, a bécsi Zeneakadémia egyik professzora is elfogad tanítványául. Mindenképp tovább szeretnék tanulni, jó lenne egy igazán nívós oratóriumkurzuson részt venni, s nagyon titokban Hámori Júlia segítségére is gondolok... M. K. Irodalmi kauéhaz a főutcában Egy kis Párizs Mohácson Az irodalmi délutánok színhelye, a mohácsi Párizs kávéház Fotó: Proksza László Élet negyvenen túl A férfi is ember Tovább robog az „Idővonat” Szombaton délelőtt záróakkordjához érkezett a Baranya Megyei Könyvtár szervezte „Idővonat” olvasótálbori mozgalom. A tábor kiötlője, Szabolcsiné Orosz Hajnalka '1988-ban indította el a programot, 5. osztályos gyerekekkel, akik 4 _éven át, végiig a felső tagozatban kitartottak az olvasótábor mellett. Kétszer Harkány, kétszer Sikonda adott helyet az összejövetelnek, ahol művelődéstörténeti programok, játékos vetélkedők gazdagították a nyaralást, és ami a legfontosabb, a gyerekek megtanultak a könyvvel, a könyvtárral bánni.- Most, hogy letelt ez a 4 év, hogyan tovább? — 1992-től tervezem továbbfolytatni az „Idővonat ll/’-t, ismét osaik ötödiké sekkel. Most azonban főiként a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek szeretnénk léhetőséget biztosítani, továbbá 25 gyereket fogadunk Jugoszláviából, Erdélyiből és Kárpátaljáról, akik az Bmipatia Hungarica szervezésében fognák étkezni. A tábor helyszíne — Síkon da — és ideje — július 29-től augusztus 7-'ig — már megvan, csak a hiányzó 400 ezer forintot kellene még összegyűjteni... — mondja Orosz Hajn'alka. De, hogy érdemes, az ezen a búcsú Mikulás-ünnepségen is látszott: több mint 40 gyerek gyűlt ös'sze, hogy még egyszer együtt lehessenek és közösen egyék meg az emeletes „ I d ővonat” -to rtát. M. K. — Annyira nincs itt semmi szellemi élet, hogy ez a szombat délutáni kávéház egy oázis — mondja egy fiatalember a mohácsi Párizs kávéházban, ahol néhány hete, minden szombaton háromtól ötig zenés irodalmi délutánt tartanak. Kiötlője és megvalósítója Lauler Margit, aki „önző módon” régi vágyát valósította meg - és mint kiderült a vállalkozás sikeréből: sok más ember régi vágyát is. A Párizs kávéház pór hónapja nyílt meg Mohács főutcáján, előzőleg fodrászüzlet működött a helyiségben. Végigsétálva a „központ" többi étterme előtt, bekukkantva ide is oda is, bizton állapíthatjuk meg: ez a kávéház rászolgált az európai színvonalat sugalló Párizs névre. — Amint megláttam ezt a helyeit — mondja Läufer Margit —, rögtön tudtam, hogy megtaláltam az igazit. Csinos, gusztusos, mintha az Isten is irodalmi műsorok rendezésére teremtette volna. Hamar meg is egyeztem a tulajdonosokkal a szombat délutáni időpontban: akkor itt holtidő van, s cserébe a helyért, ide- csábulnak a vendégek. — Mert valóban csábulnak. A 40—50 személyes kávéház rendre megtelik szombat 3- ra. S azok, akik veszik a fáradságot, hogy a szombat délutáni ledőlés, tévézés helyett idejöjjenek, nagyon komolyan veszik feladatukat, hogy ők egy maguk-szervezte irodalmi délután részesei. Kiöltöznek, kávéznak, cigarettáznak, csevegnek, pontosan úgy viselkednek, ahogy egy kávéházban viselkedni kell, mert ez valahogy jó. Volt utána nosztalgiánk. Jár ide önkormányzati képviselő, újságíró, tanár, idegorvos. — Nagyon örülök az érdeklődésnek, s remélem, hogy később is olyan emberek fognak idejárni, akiknek fontos az irodalom, a művészet, s nem csak azért jönnének esetleg, mert már „sikk” lesz itt megmutatkozni. Persze, a legfontosabb résztvevők maguk a meghívott előadók, művészek, akiket Läufer Margit fáradhatatlan kapacitál, hogy jöjjenek. S jönnek is, szinte első szóra, mert — úgy hiszem — maguk az írók, költők, festők is szívesen fellépnek egy igazi kávéházban, amiről már sokat hallottak, de még nem nagyon volt módjuk benne lenni. Járt már itt Kovács József cigányköltő, Ma- kay Ida, Braun Róbert, a Cserépfalvi Kiadó főszerkesztője, s legutóbb Grain András, mohácsi festő, költő. — Rendszerint nagyon kellemesek ezek a délutánok, igazából nincs kialakult gyakorlat, szinte spontánul zajlanak az események. Vitatkozunk, beszélgetünk, verseket olvasunk, s így sikerül elérni fő célunkat, hogy érdekes emberekkel, érdekes gondolatokkal találkozzunk. M. K. Aki azt hiszi, hogy csak a nők „bolondulnak” meg” 40 éves koruk körül, az téved. Az úgynevezett „mid life crisis”, vagyis az lélet delén beköszöntő válság a férfiakat sem kíméli. Egyszer es'alk eljön egy pillanat, amikor hajszának tűnik az eddigi munka, örömte- lenné válik a családi élet, s riasztóan megrövidül az időszak, ami hátra van a vissza - vonlhptatfan öregség előtt. Dr. Agnes Larson magyar származású kaliforniai pszichiátert gyakran keresik fel szorongó 40-es és 50-es férfiak ilyen panaszokkal. Elkerülhetetlen betegség az életkori válság vagy okosan, körültekintéssel elkerülhető? — Tudománytól távolálló idézettel válaszolok előbb. Nagyanyám azt mondta: minden férfi megbolondul, amikor betölti a 40-et, de ha békén hagyja a felesége, hamOrhöly- re jön. Erik Erickson amerikai pszichológus szerint a kérdés kissé 'bonyolultabb. Csak az a férfi tudja elkerülni az életkori válságot, aki 40-es éveire teljesen kialakította saját személyiségét, gondoskodott a családjáról, képes volt alkalmazkodni a sikerhez és a kudarchoz, lés békét kötött azzal, hogy van mire visszanéznie, aihogy múlik az idő. Akinek ez nem sikerült, az salját magával folyton harcban áll, s ezért, amikor eléri a 40-et, megijed attól, hogy az élet nem végtelen és fogynak a lehetőségei. Kétségbeesés, szorongás, pánik, depresszió a „midlife crisis" legjellegzetesebb tünet- csoportja, s a tünetek változnak aszerint, hogy kinek milyen az egyénisége és milyen társadalmi környezetben él. Az egyik férfi munkahelyet, netán szakmát változtat, a másik inni kezd, a harmadik egy fiatalabb nőben keresi az orvosságot — lényegében a félelem re. £ meglehetősen riasztó kilátások elől vam-e menekülés, vagyis van-e gyógyszere „.midlife crisis”-ra? — Manapság divatos mindenre receptet adni, amit szívesen olvasnak az emberek, mert úgyhangrik, mintha megtaláltuk volna a mágikus megoldást. Sportoljunk, táplálkozzunk egészségesen, fogyasz- szunik vitaminokat, de ez még nem változtatja meg az élet- szemléletünket. A pszichiátria segít megtalálni az összefüggéseket, sőt, egy remélhetőleg elfogadható megoldást is. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a férfibk jó része fenntartásokkal kezeli a pszichiátria lehetőségeit, s legfeljebb akkor fordul orvoshoz, amikor a család elvesztése fenyegeti, vagy a tüneteik olyan súlyosaik, hogy a mindennapi funkciókat veszélyeztetik. — S ha valaki úgy dönt, maga oldja meg a dolgot, tud-e ajánlani receptet a pszichiáter? — Azoknak a férfiaknak, akik hisznek benne, hogy egyedül is megtalálják a megoldást, megint Ericksont idézem. Csak az a szülő tudja megtanítani a gyereket, hogy ne féljen az élettől, aki saját magát meg tudta győzni, hogy ne féljen az elmúlástól. Sötér Erika Atlantic Press . . . Vagyis ne idegesítsük egymást fölöslegesen, hiszen éppen elég baja van az embernek — napi gondok, bizonytalanság, politikai csatározások, hisztériakeltések, fenyegetések, rémhírek, egyebek ... — és már csak reménykedhetünk, hogy mindezektől mentes lesz az idei karácsony, ami ugye, a béke és a szeretet ünnepe. Is. A héten talán a leghallgatottabb műsora a rádiónak az egyszeri nyugdíjfeiegészítés megszavazása volt. Ha a közel kétmillió nyugdíjas nem is hallgatta végig a közvetítést, az esti krónikára csak odafigyeltek: ad-e az állam egy kis dohányt karácsonyra? A krónika előzetesében azt hallottuk, hogy akinek hétezer forint alatt van a nyugdíja, 2500 forintot kap. Ezek szerint a többi semmit. Néhány perc múlva — rátérve a részletekre — megtudtuk, hogy hétezer forint fölött a kiegészítés 2000 forint. Plafon nincs. Rövid idő 14 000 forint. A nyugdíjasaik számolgattak, rendben van, tavaly 2400 forintot kaptak azók is, akiknek nyugdíja tizennégyezer forint alatt volt, tehát az idén is jól jön ez a kis segítség. Az összefoglalónál azoPban kiderült, hogy a felső határ 10 400 forint, a bemondók nyilván ezt olvasták tizennégyezernek. Ez a kis számtévesztés sok-sók százezer nyugdíjasnak Okozott először örömet, mPjd mögas vérnyomást. Hát ne etessük egymást gyerekeik! Mindenki tudja — sókbn be is látják — hogy nincs pénz, hiszen a megszavazott kiegészítésre sincs pillanatnyilag egy fillér sem, bár biztosak lehetünk, Vala- honnét összekotorják azt a hat valamennyi milliárd forintot. Nem jutott mindenkinek. Az átkosiban még ennyi sem volt karácsony előtt. Sőt — ha jól tudom — semennyi. De azért vigyázzunk a szívritmus- zavarban élő öregökre. Érzékenyeik. Rítmusza varban szenvedek én is. A múltkor is milyen heves szívdobogás fogott el, amikor a tévében nyilatkozott az „Arisztokraták I. Kongresz- szusának” (jól írom, uraim?) egyik résztvevője. Azt hiszem, gróf volt, bár a nevét eléggé el nem ítélhető módon elfelejtettem. „Mivel foglalkozik mostanában?" — kérdésre azt felelte, jelenleg a „külügyben" szorgoskodik: szeretné beindítani hazánkban a „protakoll- vadászatot". Hogy ez mit is jelent, arra felvilágosítást nem kaptam, ilyen ügyekben nyilván ő tett szert némi jártasságra, meg maga a tévé ifjú riportere, aki mellőzte a magyarázatot. Arra gondoltam, hogy a protokóllvadászat talán a jól fizető külföldi vadásztatást jeleníti. Ezt viszont már föltalálták, hiszen a hazai rezervátumok rendszeresen fogadták a nagypénzű külföldjeiket, akik egy-egy kapitális vad elejtéséért komoly valutát hagytak nálunk. Ezt tehát már föltalálták, ezt tanúsíthatja a rezervátumi személyzet, s elsősorban a minisztériumi Vadász-szakgárda. De az is lehet, hogy a gróf úr nem erre gondolt, hanem inkább arfa, hogy arisztokrata körökben igyekszik majd feleleveníteni a régi nagy vadászatok hangulatát. Ez is ismerős. A vadak maradnak, az erdők is maradnak, csak a célzók személye változik. Az átlagpolgárt meg ismét megetetik . .. nem vadhússal. Az etetés folyik szüntelenül. A rádió is bemondta, hogy a kisgazdapárti elnök, februárra egymillió erdbert osődít fel a fővárosba tüntetni, amennyiben ... És jön a fenyegető szöveg. Sőít azt is mondta, hogy nékik kidolgozott programjuk Van a mu nlka nélkül iség megszüntetésére, a fiatalok lakáshoz juttatására és a többmii I lii á rd os dől I ára d ó s s á gunik rendezésére. Én nem ókorok Tárgyán doktorral ke- keokedníi, sőt, részemről a jóviszony, ha nem sértelek meg, kedves Józsefem, én vagyok az idősebb, „szervusz, kérlek", csak azt szeretném megkérdezni tőled: ragyogó ötleteidet miért nem hozod nyilvánosságra a legilletékesöbb helyen, a parlamentben? Tisztelettel : Templomszentelés Pogányban Ma, vasárnap ünnepi templomszentelés lesz Pogányban. A Pécs melletti község katolikus temploma a falu társadalmi összefogásával és a zágrábi bíboros érsek, Mu- harits atya hozzájárulásával épült, nevezetessége, hogy alapkövét a hazánkba látogató II. János Pál pápa szentelte fel Budapesten a Népstadionban. A templomot délelőtt 10 órakor Mayer Mihály pécsi megyéspüspök szenteli fel, az egyházi szertartásnak vendége lesz a djakovói katolikus segédpüspök is. Ne etessük egymást, gyerekek... múlva közük a felső határt: vasamapi Radio mellett...
