Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-04 / 302. szám

1991. november 4., hétfő uj Dunántúli napló 3 n Mobel-díj fontosabb találmány. mint a dinamit Svédország büszkesége A Nobel-díj évi díjkiosztó ünnepsége és a tiszteletére december 10-én rendezett ki­rályi bankett Svédország leg­fontosabb szociális eseményei. Stig Ramel báró, a Nobel Ala­pítvány elnöke szerint: — A Nobel-díj fontosabb találmány, mint maga a dinamit. Ramel báró egy interjújá­ban azt is hangsúlyozza, hogy a díj hatalmas pozitív hatás­sal van a svéd tudományos életre:- A legfontosabb külföldi tudósok érkeznek Svédország­ba. Idejönnek kutatni, kapcso­latokat kialakítani. így akar­ják felhívni magukra a fi­gyelmet. A Nobel-díj ma Svédország büszkesége. A külügyminiszté­rium szerint a világsajtó Svéd­országgal foglalkozó összes anyagának egyharmada a díj­jal kapcsolatos. A Nobel-díj a politikával is kapcsolatban állt egykor, hiszen Alfred No­bel politikai gesztusként Nor­végia kormányát bízta meg azzal a feladattal, hogy egy bizottságot felállítva, ítélje oda a legmegfelelőbb személynek a Nobel-békedíjat. Svédországban nem mindig fogadták ilyen egyértelműen pozitívan ezt a díjat. Amikor Nobel halála után, 1896-ban kiderült, hogy a dinamit fel­találója olyan-»alapítványt ho­zott létre, amelynek nem csak- svédek lehetnek a kedvezmé­nyezettjei, kitört a botrány. Az elszegényedett mezőgazdasági ország jobboldali politikusai úgy érezték, a svéd tudósokat rövidítette meg a díj. A bal­oldal, Ramel szerint a kapita­lizmus megszépítésére áldozott pénznek nevezte a felajánlott összeget. Akkoriban a közhan­gulat nem kedvezett egy, el­sősorban külföldieket segítő alapítvány felállításának. Nobel, aki korának talán leggazdagabb svéd állampol­gára volt, vagyonának évi já­radékát — mintegy 160 millió dollár értékű összeget — aján­lotta fel a fizikai, kémiai, or­vosi. irodalmi és békedíjak fi­nanszírozására. A közgazdá­szoknak járó dijat nem ő, ha­nem a Svéd Központi Bank alapította 1988-ban. Az 1901-ben kiosztott első díjaik az előzetes ellenreak­ciók után meglepően hatal­mas sikert arattak. Egyrészt azért, mert ilyen díjak koráb­ban nem léteztek, másrészt a velük járó jelentős összeg miatt. Ez mai pénzben szá­molva mintegy egymillió dollár volt (most is ennyi jár a ked­vezményezetteknek), ami Ra mel szerint: — Óriási adomány volt. Egy professzor 22 évi jövedelme. Nagyon is megérte Svédország­ba utazniuk érte. Ramel arról, hogy Nobel a dinamit feltalálása miatt ér­zett lelkifurdalástól vezettetve, indította volna el az alapít­ványt, így beszélt:- Ostoba gondolat. A di­namit egy biztonságos robba­nóanyag volt, ami lecsökken­tette a balesetek számát, és akkoriban nem használták har­ci célokra. Nobel pedig Így irt a dinamitról egyik levelé­ben: „Egy nap, amikor két szembenálló hadsereg képes lesz arra, hogy másodpercek alatt szétzúzhassák egymást, minden civilizált állam vissza­vonul a háborúzástól, és te- fegyverzi a hadseregét. Lehet, hogy a gyáraim előbb véget vetnek a háborúnak, mint a maguk kongresszusai”. Gracsev, a szóvivő Gorbacsov új embere, a hivatalos szovjet állásfog­lalásokat sajtókonferenciá­kon ismertető Andrej Gra­csev, az elnöki sajtóiroda vezetője szeptember köze­pén kinevezéssel került fe­lelősségteljes posztjára. Politikusok és a sajtó véleménye szerint: szemé­lye sikeres választás. A jó fellépésű, ötvenesztendős professzionista politikus a nemzetközi kapcsolatok moszkvai főiskolájának ne­veltje, aki az angolon kí­vül franciául és spanyolul is beszél. Ügy tűnik, hogy o már tanulmányai idején elárult vonzalma (neveze­tesen, hogy a politikai szélsőségek és a terroriz­mus napjainkra egyre jel­lemzőbbé vált témakörét választotta fő érdeklődési területéül) valósággal pre­desztinálta a politikának erre a fontos posztjára. A Szovjetunió gorbacsovi szellemű "átalakításával lét­rejött politikai sokszínűség szinte megkövetelte, hogy a régi, egypártrendszeri, monolitikus természetű gon­dolkodás embereit rutinos, magas képzettségű tudós- politikus személyek váltsák fel. Gracsev esetében ugyanakkor az átmenet közvetlen, hiszen korábban az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője volt, s mint mondják, „futtá­ban kapta el a fonalat”. Korábban is köze volt a sajtóhoz: a Moszkovszkije Novosztyi többnyelvű, köz­tük angolul, spanyolul, arabul is megjelenő lap alapító tanácsának tagja. Gracsev a „forrponton" kapcsolódott be a még fe­lelősségteljesebb munká­ba. A köztársaságok közti szövetségi szerződés alá­írását nem tudta megaka­dályozni a sikertelen au­gusztusi puccskísérlet, Gor­bacsov pedig visszatérve Gracsevvel, is kiegészítet­te, megerősítette csapatát. Fontos szerep hárult rá Jelcinnek Nazarbajevvel, a kazah elnökkel közös tár­gyalásai során, amikor az örmény—azerbajdzsán—grúz állapotok rendezéséről tá­jékoztatta a sajtót, s most is, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa ülése idején. Legutóbb az ő szájából hangzott el a magyar te levízióbon is az az állás- foglalás, amelyik elítélte az 1956-os magyar ese­ményekbe történő szovjet beavatkozást. HT Press Új gazdasági csoda küszöbén? Jacques Deiors, az Európa Bizottság elnöke 1991 nyarán tett keletnémet körútja után azt jósolta Brüsszelben: „Ab­ból kell kiindulnunk, hogy ott küszöbön áll egy újabb gaz- dasági csoda”. Ez nem csak az újonnan alapított vállala­tok magas számában, hanem a vállalatok, a kommunális és állami beruházások 61 mil­liárd márkás idei fejlesztésé­ben is megnyilvánul. Ennek ke­retében újjáépül Kelet-Némel- ország úthálózata is. Képün­kön Günther Krause közleke­désügyi miniszter, aki maga is keletnémet, Berlin mellett egy új, hatsávos autópálya­szakaszt nyit meg. Leszerelési verseny Az amerikaiak az európai szárazföldi erők felére csök­kentését, a szovjetek pedig a katonai költségvetés 25 száza­lékos mérséklését jelentették be ezúttal. Kinek miért hasznos ez a versengés? Moszkva gazdasá­gi-politikai megroppanásának egyik fő oka épp a biroda­lom minden más érdeket megelőző fegyverkezése volt, így a krízisnek is logikus kö­vetkezménye a leszerelési ver­seny ösztönzése. Washington­nak pedig tőkés gazdasági partnereivel szemben is elő­nyösebb pillanatnyilag, ha ki­sebbek az állam katonai ki­adásai. A két „szupernagy” te­hát most viszonylag könnyen megérti egymást. És mások? A kétpólusú vi­lág katonai egyensúlyát egye­lőre nem helyettesíti más egyensúly, s ez nem veszély­telen. Nem kell messzire néz­nünk: a nagyok között meg­változott viszony és a birto­kukban lévő tömegpusztító fegyverek szerepének csökke­nése máris megnövelte a ha­gyományos fegyverek fenyegető hatását. S nem kis gond a világ számára az sem, hogy kisebb hatalmak az új hely­zettől nem titkoltan azt remé­lik, könnyebben juthatnak nagyhatású fegyverekhez, s ez­zel nagyobb hatalomhoz. 1991 erre is szolgál példával. Vagyis, örüljünk vagy ag­gódjunk? Aki arra számít, hogy rövid idő alatt felhőtlen lesz a világ felett az ég, il­lúziókat kerget. De ha kell is, még felettünk ernyő, jobb, ha az nem atomernyő. Kocsis Tamás Letűnt az aranykor Rejtélyes szerencsétlenségso­rozat sújtja a Szovjetunió Kommunista Pártja egykori pénzügyi kérdésekkel foglalko­zó funkcionáriusait. A hires- hirhedt moszkvai puccs után öt nappal a Központi Bizott­ság egyik fő pénzügyi mahi- nátora, Nyikolaj Krucsina vé­letlenül kiesett lakása erké­lyéről. Az ötödik emeleten la­kott, s „véletlenül" egy jegy­zetet találtak az asztalán. Az állt benne, hogy ő soha nem volt összeesküvő, pusztán gyáva. Rá hat hétre elődje, a már nyugdíjas Georgij Pavlov a nyolcadik emeletről zuhant ki. 81 esztendős volt. Hogy kiug­rott vagy kilökték, nem tudta a vizsgálat tisztázni. Minden­esetre mindketten tisztában le­hettek azzal, hova tűnt a párt- vagyón nagy része, ami eltűnt. A rejtélyes zuhanások három hete folytatódtak. Ezúttal egy viszonylag fiatal ember, az 54 esztendős Dimitrij Viszovolik, aki a Központi Bizottság nem­zetközi osztályán dolgozott, zu­hant az utcára. Ő még ma­gasabbról esett, a tizenegye­dikről. Jelcinnek nem kis nehézsé­get okoz, hogy megállapítsa, hová tűnt az egykor oly hatal­mas, és az egész országot hetven esztendeig uraló párt vagyonának nagy része. A hi­vatalos örökség aprópénz ah­hoz képest, ami valóban le­hetett. 5,4 milliárd rubelt zá­roltak a hivatalos bankszám­lákon, hárommilliárdnyit a hirtelenében alakított kereske­delmi bankoknál, mindössze 12,5 milliót devizában a kül­kereskedelmi banknál. Ehhez jön még az ingatlanvagyon. Országszerte 5200 épület, ami nem mondható soknak az or­szág méreteit és a párt ha­talmát tekintve. Egyre erősödik a gyanú, hogy a szovjet pártvezetők funkcionáriusai már esztendők óta számítottak rá, hogy ural­muknak hamarosan vége sza­kad. Éppen ezért igyekeztek minél nagyobb összegeket kül­földön elhelyezni. A szovjet pénzügyekben meglehetősen tájékozott külföld sokáig úgy tudta, hogy a Szovjetunió aranytartalékai mintegy 2000 tonnára rúgnak. Ennek jelen­tős részét rabszolgamunkával, a gulágok népével termeltet­ték ki. Most, hogy pénzügyi tárgyalások folynak, a szovjet fél mindössze 240 tonna ara­nyat tud biztosítékként fel­ajánlani. Hová lett a többi? Nyikolaj Rizskov, a volt mi­niszterelnök megpróbált elszá­Baudelaire-rel a Fragonard-ban Jó lett volna találkozni Ka- lougin úrral. Kedves vendég­látóink szerint nem kevesebb, mint 3000-féle illatot tud meg­különböztetni! Sokféle szag, illat, s egyéb van a világon, de ezúttal kizárólag parfüm­illatról van szó! De egy ilyen futó látogatás, amit egy még oly jól szervezett társasutazás jelent, alkalmi interjúra ritkán ad alkalmat. Franciaország év­századosnál öregebb, „leg­ősibb" parfümgyára, a Frago­nard, ahol a napokban járhat­tam, így is csupa meglepetés. Először is ez a gyár, amely a világ minden tájára szállít világmárkát jelentő termékei­ből, mindössze akkora, mint mondjuk egy kisebb autószer­viz. Két-három kisebbfajta la­boratórium, ahol tizenöten dolgoznak, s lám, még egy (!) — föltehetően igen jól kép­zett — vegyészmérnök is van köztük . . . Vannak természete­sen nagyon elegáns, finom réz­lepárló berendezések, üstök és egyebek is, de egyébként min­den szakavatott kézimunkával készül. Ha már a Grass városában lévő épületet megtaláltuk, akár kendőt is köthetünk a sze­münkre, hogy az orrunk alap­ján tájékozódjunk. Az ajtón belépve pedig beleszédülhetünk a bizonyosságba, hogy jó he­lyen járunk. A vállalatot be­mutató hölgy először mindig az előtérben lévő világtérkép­re mutat: a parfümkivonatok­hoz a világ majd minden tá­járól be kell szerezniük vala­milyen nyersanyagot. A tibeti kecske (jak?) épp úgy szere­pel az alapanyagok közt, mint a macska vagy a közönséges bálna. A derék tengeri em­lősnek például a hasnyálmiri­gyéből vonnak ki olyan anya­got, amely bizonyos párlatok­hoz nélkülözhetetlen. A virág­szirmokat pedig - micsoda antagonizmus! — disznózsíron érlelik három hónapig, alko­holban fürdetik, majd a sze­szeket elpárologtatják. Mimó­za, jázmin, viola, levendula, rózsa - csak itt hozzávetőleg 250-féle illat kerül a kis üveg­csékbe, s a gyárkapun belül 30—90 frankért — gyári áron — vásárolhatunk Murmurét, Emi- lie-t, Nina Riccit, Reve Indient, Reve de Grasse-t, Billet Doux- ot, Mimózát, Fragonord-ot és még ki tudja, hányfélét . . . Hogy is írja a nagy francia, Charles Baudelaire még a múlt század közepén? „Van­nak gyermeki húst utánzó friss szagok / oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák, / s má­sok: győzelmesek, romlottak, gazdagok / melyek a végte­len kapuit nyitogatják, mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé / test s lélek mámora zeng bennük ég felé”. Nem véletlenül fogékonyak az illat­ra éppen a franciák — persze, Verlaine, Rimbaud és társai - a költészetben is! Ugyanis - visszatérve M. Kalougin-hez — mindössze 50 olyan orr léte­zik a világon, mint az övé. s abból 28 büszke francia! Kö­zülük ötnek a képességeivel elsősorban a Fragonard cég él, s nem akármilyen módon kell Gazdálkodni vele: Kalou- ain például csak napi 3-4 órát dolgozik, természetesen nem ihat, nem dohányozhat, fűszer nélkül étkezik ... S ez már nem költészet, hanem szigorú racionalitás. Bóka Róbert Atomenergia: szélsőséges megítélések Az atomenergiáról való fo­kozatos lemondást tervezi a két vezető német energetikai vállalat, az RWA és a Veba. A két vállalat lemondott a 2000-ig szóló atomerőmű-építé­si terveiről. Az említett cégek más ener­giaforrásokra kívánnak átállni, ezután legföljebb a legújabb generációjú, kicsi és többszö­rösen biztosított erőművek ma­radnak majd üzemben. A szovjetek ezzel szemben a jövőben nagyobb mérték­ben kívánnak támaszkodni a nukleáris energiára, és urán- exportjukat is növelni akarják. Elsősorban az egyéb energia- források gyors elapadása miatt a tervek szerint 20 000 mega­wattal emelik az ország atom- erőművi kapacitását. A Szovjetunió emellett nagy­arányú uráneladásokkal kíván megjelenni a nemzetközi pia­con. A szabadpiaci szovjet uráneladások öt év alatt meg fogják haladni az évenkénti átlagosan 5000 tonnát. Jövő ősztől: Collegium Budapest Budapesten tartotta második megbeszélését Közép-Kelet-Eu- rópa első nemzetközi tudo­mányos továbbképző központ­ja, a Collegium Budapest nem zetközi kuratóriuma. Az intéz­mény alapító okiratát július­ban ugyancsak a magyar fő­városban írták alá Antall ló­zsef miniszterelnök jelenlété­ben. A nemzetközi kuratórium át­tekintette a jövő ősszel induló Collegium Budapest költségve­tési terveit, s szó volt a nem­zetközi továbbképző közponf tudományos programjáról, va­lamint ezek feltételeinek meg­teremtéséről. molni, de számai meglehető­sen kétségesek. Szerinte 1988- ban 587 tonnát őriztek még a szovjet állam trezorjaiban. A következő évben ez még sza­porodott is 784 tonnára. Az­tán 1990-ben 250 tonnát, jó­részt Japánon és Svájcon ke­resztül lebonyolított tranzak­ciókkal eladtak, hogy a leg­szükségesebb importot finan­szírozni tudják. A különbség azonban még mindig több, mint 260 tonna. Ez még gabonából sem kevés, nemhogy nemesfémből. Időköz­ben kiderült, hogy Vlagyimir Orlov szovjet pénzügyminiszter titokban Luzern környékén járt, a balul sikerült puccskísérlet előtt, ahol egy nem létező, úgynevezett „postafiók"-cégnél helyezett el nagyobb összege­ket. Orlov elődje és akkori főnöke, Pavlov miniszterelnök a puccsisták egyik vezéralakja volt. Nem alaptalan tehát a feltételezés, hogy a Gorbacsov megbuktatására készülődő cso­port a sikertelenség esetére is igyekezett gondoskodni magá­ról. Más kérdés, hogy nem tudtak megszökni, és nem ju­tottak a pénzükhöz. Szovjet sajtókörökben úgy tudják, hogy az SZKP-nak, illetőleg funk­cionáriusainak legalább 7000 titkos bankszámlája van kül­földön. Érdekes még, hogy a magasabb pártfunkcionáriusok a külön boltokban élvezett pri­vilégiumok mellett American Express-kártyát is hordoztak a zsebükben. Külföldön járva, igazán nem voltak néhány dol­láros gondjaik. Miközben a népnek jólétet ígértek, csak magukról gondoskodtak. Arról azonban példamutatóan. A Jel­cin által felállított vizsgálóbi­zottság igyekszik e sötét ügy­letek nyomára jutni, és minél többet visszaszerezni a va­gyonból azok számára, akiktől származik: a nagy szükséget szenvedő lakosságnak. HT Press

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents